Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-19 / 168. szám

T9WÍ. íPTTus TI; ?CBT ÜT MÄGÜÄ TJtf&S* Áí? 8 ©?da! Kollektív ügy a párt erősítése Néhány tapasztalat a vásárosnaményi járásban Néhány elvtársat azért marasztalt el a taggyűlés Gemzsén, Hetében és Olcs- vaapátiban, mert nem voltak elég körültekintők azokkal szemben, akiket párttagok­nak ajánlottak. Olyan je­lenség ez, amely mutatja a párttagság igényességének a növekedését egyrészt a pártba lépőkkel, másrészt az ajánlókkal szemben. És új­ra csak bizonyítja: nem volt igazuk a kétoldalról aggá- lyoskodóknak *em. Azoknak sem, akik alt " ''éltették” a pártot, hogy a tagjelöltség megszüntetésével megkezdő­dik valamiféle felhígulás! folyamat, de azoknak sem, akik úgy vélték, hogy ezzel a pár'építő munka egészsé­ges folyamata lelassul. Kollektívabbá, személyes üggyé és felelősségteljesebbé vált a pártépítő munka. így értékelte ezt június 9-i ülé­sén a Vásárosnaményi Já­rási Párt VB, s megállapítot­ta, hogy ez tükröződik az eredményekben is. Tavaly — egész évben — 79 párttagot vettek fel a 02 alapszerve­zetben. Ez év első hat hó­napjában már 45-öt. Hiba Jenne, ha a számszerűséggel mérnök elsősorban az ered­ményt. De az, hogy ebből 40 olyan elvtárs van, akik a negyven évig terjedő kor­osztályhoz tartoznak, több­ségük tsz-tag, munkás, s gazdaságvezető, agrárszak­ember, már mutatja a minő­séget is, s az egészséges párt­építő tevékenységet. Nem mellékes az sem, hogy az új párttagok többsége nyolc ál­talános vagy ennél maga­sabb iskolai végzettséggel rendelkezik. Ha lassan is, de már kezd növekedni a nők száma is. Pártszervezeteink fiatalo- dása mellett megfigyelhető egy érdekes jelenség. Van­nak emberek, akik 50—55 éves korban kérik felvételür két. A naményi járásban öt ilyen eset volt. Mit mond­tak, hogyan vélekedtek ők? „Elvi meggyőződésből lép­tünk a pártba. Most mint párttagok is tenni akarunk, mert tetszik nekünk az MSZMP politikája.” Ezt fe­jezte ki Vincze György csa- rodai parasztember is. Hiba lenne, ha pártszervezeteink ezek előtt bezárnák a ka­put. Bár a járás 29 tsz-párt- alapszervezetéből eddig 12- ben nem volt felvétel, en­nek ellenére messzemenő következtetéseket hiba lenne levonni. Csupán Tiszavide» és Vámosatyában torpant meg hosszabb ideje a párt­építés. Előbbi helyen a ki­öregedési folyamat gátolja, de emellett a párlvezetöség nemtörődömsége is jelentős tényező, míg Vámosatyában most kezd érződni, hogy néhány évvel ezelőtt nem MEGIEGYZÉSEK: Az idő halad A nyírmeggyesi Petőfi Tsz hat évvel ezelőtt — a központi terveknek megfelelően — nagyarányú gyümölcsösítéshez kezdett. Sok reményeket fűzött az eddig gyengén termő, la­za homokos határrészek belterjesítéséhez. Azóta termőre fordult a közös kert, ami 1300 holdat tesz ki. Igaz, idén még csak 200 vagonnyi almatermés jelentkezik, de 1970-ben már 1200 vagon(!) várható. A tsz már a kezdeti program jóváhagyásakor előirányoz­ta a hűtőtárolókat, manipuláló csarnokokat. Ezek megvaló­sításának ez évtől három éven át tartó határideje van. Nem kevesebb, mint harmincmilliós program megvalósítása. Terv szerint az idén és a jövő évben 100—100, az azutáni esztendő­ben 200 vágonos hűtőtárolónak és ugyancsak 1970-ben 400 vagonos manipulálónak kell üzemképesen elkészülnie. Kell... De már a kezdet is! Se szeri, se száma a különbö­ző tárgyalásoknak. A tsz vezetői hónapok óta ezek gondjai­val kelnek, fekszenek. S az eredmény még mindig alig vala­mi. A bankkal végre rendeződött ez évre úgy ahogy az ügy, akadály van azonban még mindig a kivitelezés körül. Az Or­szágos Szakipari Vállalat — a létesítmények készítője — sok mindenre hivatkozik, kifogásol. A maga érdekének jobban megfelelő kivitelezési módosítást akar, amihez a tsz aköltség- térítést nem tudja garantálni, a hitelütemezési rendet nem változtathatja meg. A tsz vezetői pedig — bár a maguk részéről igyekeznek mindent meglenni — még mindig nem tudnak biztosat. Pe­dig a beruházásokra harmincmillió van! . S ha már most így van, ennyire „kavarog” az ügy, mit remélhet a tsz a hároméves program teljes befejezésétől? Az idő pedig nem áll meg. A minden szinten jóváhagyott járulé­kos beruházás megvalósítása sürget! A. B. Lsrendezüűk Olvasom tanácsi beszámolóban, vállalati jegyzőkönyv­ben. tsz-jalcntésben es még jó néhány egyéb papírral írva, hogy ezt vagy azt lerendezték. Nem oldalt, előre, hátra, ki vagy De, hanem le. Szóba sem hozva, hogy talán van elren­dezés, elintézés, tervezés, teljesítés síb, stb. Á, minek is. Mindenben bátran utat tör az új. Miért ne lehetne ezt kife­jezésben : ha valami rendezést nyer, hát legyen lerendezve. Én is lerendeztem ezt a néhány sort és közlés reményé­ben átnyújtom az olvasószerkesztő kollégának. A. B Szavatosság Hosszú harc volt, de részeredmények már születtek. Né­hány élelmiszerünkön már feltüntetik a szavatossági időt. így a yoghurton is a nyíregyházi tejüzemben. Nyugodtan al­hat, illetve ehet a fogyasztó. Persze nem mindig. Mert előfor­dult, hogy bement a vásárló a Csemege melletti tej boltba, kért egy yoghurtot. Kapott. Ellenőrizte az üveg száját borító fóliát, s megállapította, hogy előző nap palackozták. Szóvá tette. Most kaptuk, friss. Hogy milyen nap van feltüntetve, az nem számít — így az eladó. A kedves fogyasztó pedig miközben otthon ette az állott — mert mégis csak az volt +- yoghurtot, azon tépelődött, vajon kinek nem számít a szavatossági idő betartása: az iparnak, vagy a kereskedelemnek? Ez ügyben neki, a fo­gyasztónak azért lenne néhány szava. Ha egyáltalán számít! K E. volt megalapozott ez a mun­ka, többen bekerültek olya­nok is, akiket a falu szíve­sebben látott volna kívül. Ez nem hatott vonzóan. Kö­zülük kettőt töröltek, s kezd az érdeklődés fokozód­ni, többen jelentkeztek fel­vételre. Nem az első és egyetlen eset, amely bizonyítja, ott ahol a pártszervezet szem­benéz a hibákkal, s nem fél a megtisztítás'ól, megnövek­szik a tekintélye és ez vonz­za a becsületes embereket. Persze néhány helyen még mindig a tervszerű tlenség, az emberekkel való nemtö­rődömség, s a közöny a leg­főbb fékező. Lónyán 3 járá­si pártbizot'sági tag dolgo­zik, Gyürében, Tiszaadony- ban, Marokpapiban hason­lóan. Tsz-elnökök, párttit­károk stb, s ennek ellenére sem kielégítő a pártépítő munka. Hivatkozhatnának arra, hogy sok az egyéb munka. Elvszerű és elfogad­ható? Aligha. Aranyosapáti­ban is dolgoznak választott pártmunkások, a pártbizott­ság tagjai, s ők is hivatkoz­hatnának a sok murijára Nem teszik. Itt az első fél évben 4 kiváló dolgozót vet­tek fel a párttagság sorai­ba. Eár a mezőgazdaság jelen­tősége mellett eltörpül az ipar a járásban, nem jelent­heti azt, hogy ne fordítsa­nak gondot az iparvállalatok pártszervezetei a pártépítés-' re. Ez évben a járás két leg­nagyobb ipari üzemében, a ládagyárban és a Tiszaszal- k?i Mezőgazdasági Gépjaví­tónál nem volt egyetlen párttagfelvétel sem. De nem megfelelő ez a munka a többi, kisebb ipari üzemben sem. Ennek fellendítése ér­dekében döntött úgy a já­rási párt-vb, hogy tagjait megbízza. Elsősorban az ír­nak a pártszervezeteknek se­gítenek, ahol a pártépítés gyenge. Kezdeti eredményei Mátyuson, Gemzsén, Nagy- varsányban és Vásárosna- ményban már mutatkoznak. Fontos, hogy fokozott segít­séget nyújtsanak az ipari üzemek pártszervezetei erő­sítésének, hiszen a naményi az egyik olyan járásunk, ahol, — ha lassan is — egy­re jelentősebb létszámú munkásság lesz, s ezek el­sődleges nevelése nem kép­zelhető el jól működő párt- szervezetek nélkül. Farkas Kálmán A Nyírségi Kísérleti Inté­zet szervízüzemében egyik helyütt a Szabolcs elnevezésű kerti permetezők sorakoznak, másutt a csővázas gyümölcs- szedő állványok, míg az ud­var hátsó felében egy nagy teljesítményű tömbös rakodót szeleinek. Újítások és talál­mányok. jP Újítás megrendelésre A szervíziizem, de nem ke­vésbé annak főmérnöke Gö­dény Vince ma már ország­szerte ismert. A hírnév ko­vácsoló ja egy sor korábbi újítás volt. Néhány ezek közül; a porfelfogó D—24-es jelű kalapácsos darálóra, a temperált vizet biztosító ön­itató, a répa, burgonyaszele­telő és mosó. Ezeknek hatá­saként ma már országos szervek, termelő üzemek kimondottan újítást rendel­nek a szervízüzemtől. Nagy Károly szerkesztő-technikus szobájában például egy Rok­ka típusú kisgép láthat«, amelyet azzal a céllal kül­dött a szervízüzembe a SZÜVOSZ, hogy találjanak ki és szerkesszenek hozzá egy permetező adaptert. Az Apagyi Állami Gazdaságban felépítettek egy aszalóüze­met. Az üzem kiválóan dol­gozik, csupán egy baja van, hogy az aszalásra kerülő gyümölcsök porosak, homo­kosak. Most a szervízüzem-. ben egy olyan mosóberende- zést készítenek, amely fi­gyelembe véve a kevés vizet úgynevezett vízcirkulációval vízveszteség nélkül automati­kusan elvégzi a gyümölcs ládából való kiürítését és mosását. Popovics János a Hodászi Állami Gazdaság főmérnöke gyakori vendég a szerviz­üzemben. Ennek egyedüli oka, hogy ő is a legaktívabb újítók közé tartozik. RS— 09-esre szerelt villásrakodó­ja osztatlan sikerrel hódított. A folyóvizes ládaürítője pe­dig, amely a gyümölcs ma­nipulálását egyszerűsíti és könnyíti, országos újítási ki­állításon második díjat nyert. Most a nagy teljesítményű tömbös rakodó a legfrissebb találmánya, amelyet az Or­szágos Gépkísérleti Intézet részére éppen a szervizi! zem- ben készítenek. Erről csak annyit, hogy a tömbös rako­dó egyszerre 30 mázsa alma emelésére, továbbítására al­kalmas és a fáradtságos, sok­szor órákig tartó munkafo­lyamatot percekre szűkíti. Popovics János azt vall­ja; célja az újításaival, a gyümölcsmanipulálás teljes gépesítése. Ebből részfelada­tokat már sikerrel oldott meg. Rozsdásodik a díjnyertes gép Egyáltalán nem ellentmon dás, ha azt mondjuk, hogy az országos hírnév után az újítók és újításaik története sen Gödény Vince és Popo vies János kevés megbecsü­lést élveznek. Gödény Vince újítása, például a már emlí­tett porfelfogó készülék a D—24-es jelű kalapácsos da­rálóra, annak ellenére, hogy hasznos, a feledés homályába merült. Ennek az újításnak a történetéhez tartozik, hogi korábban egészségre ártal­mas munkavédelmi szem­pontból a SZOT le akarta ál­lítani a gépek sorozatgyártá­sát. Az újítás pontosan ezt az egészségre ártalmas hatá­sát szüntette meg a gépnek, azonkívül a porfelfogással minden mázsa darált ter­mény után két-három kiló hasznosítható takarmány menthető meg. Nagy tételek­ben milliós megtakarítások. Az újítást mindössze két(!) gépnél alkalmazták ez ideig. Nagy sikere volt az orszá gos kiállításon Popovics Já­nos vizes ládaüritőjének. Ma a díjnyertes gép egy félre­eső helyen kidobva rozsdáso­dik. Nemigen esett még arról szó, hogy az újítók kivétel nélkül minden esetben saját felelősségükre dolgoznak. Sem a szervízüzemnek, sem Popovics Jánosnak, de a me­gyében egyetlen egy újító­nak sem áll rendelkezésére olyan pénzösszeg, vagy anyag, amelyből a már vitat­hatatlanul hasznos és szüksé­ges újításaikat elkészíttethet­nék, kivitelezhetnék. Be nem váltott igéi ét Popovics említette, (kérte, hogy ne szerepeljen a cikk­ben, de miért ne szeiepelne) hogy kaptak ígéretet amo- lyan műszaki fejlesztési alap­ba egymillió forint összeg­ben, de az ígéret mai napig is ígéret. Hogy mégis miként valósítanak meg újításokat arra Gödény Vince tömören azt mondta; sok mindent lo- piba csinálunk. Az újítókat — hiszen em­lítettük megszállottak — a kudarcok, a mellőzések tar­lósán soha sem keserítik eL Csak ej;v újabb ötlet kell és és már dolgoznak, feledik a sérelmeket. Dehát miért van arra egyáltalán szükség, hogy sérelem érje őket? Miért nem lehet számukra olyan mértékű támogatást adni, amilyet ők és az álla­tuk készített újítások megér­demelnek. Seres Ernő Az új szállóval egyidőben épül az első szabolcsi galéria Utóbb többször adtunk hírt az új nyíregyházi „Szabolcs” szálló építéséről. Megemlítet­tük eközben, hogy a Dózsa György utca elejére kerülő létesítmény nem tölti ki tel­jesen a József Attila művelő­dési ház és a nyomda között szabaddá váló területet. Hét méter szélességű sáv marad meg, melyet célszerű volna valamilyen régen óhajtott és terület hiján eddig meg nem valósított igény kielégítésére. Megyénk kereskedelmi ve­zetői voltak a legfrissebbek: nyomban kapcsolatba léptek a Képcsarnok Vállalat igaz­gatójával. Javasolták, hogy ezen a nagy forgalmú helyen végre meg lehetne valósítani Szabolcs központjának rég: vágyát: létrehozni a képcsar­nok első szabolcsi galériáját. Az ötlet tetszést aratott, a foghij beépítését néhány nap alatt egyeztették a Képzőmű­vészeti Alappal, s a Képcsar­nok Vállalat benyújtotta terü­letfelhasználási igényét. Már több mint terv, hogy az új Szabolcs-szálló és a nyomda között lesz — végre! — megyénk első galériája, ahol nemcsak bemutatják a képzőművészek — festők, szobrászok — alkotásait, de vásárlásra is mód nyílik. Úgy hírlik, a megyénkben dolgozó képzőművészeket is igyekszik majd segíteni az új galériával a Képcsarnok Vállalat, mert az ő munká­juknak is fórumot teremt itt, A Képcsarnok Vállalat nyíregyházi galériájának ter­veit ugyanaz a vállalat készí­ti, amely az új hotel doku­mentációit szolgáltatta. Meg­tudtuk, hegy 830 ezer forintot fordít a vállalat a nyíregyhá­zi fiókja megépítésére, beren­dezésére. (a s.) Borisz Rajevszkij: Ki telefonált? Késő este értem haza. Vityka elégedetlenül foga­dott: — Apu, látod, te mindig értekezel, gyűlésezel. Itthon meg folyton hívnak. — Ki? — kérdeztem, míg levettem a kabátomat. A gyerek vállat vont. — No, nem baj. Ha akar valamit, majd felhív még- egyszer. Megmosakodtam, megva­csoráztam, ledőltem a dí­ványra és egy folyóiratot la­pozgattam. A telefon hallgatott. Nem tudtam olvasni. — Férfihang volt? — kérdeztem. — Olyan mindenféle! — mondta Vityka. — Lehetett nénike. de bácsi is. Nagyon akart veled beszélni. Olyan szomorúan mondta: „kár, kár...” — Lehet, hogy Ólja vol*? — Ugyan! Ólja néni sipá- kol, ez pedig épp ellenkező leg. — Akkor talán Elmira Grigorjevna volt az. — Talán nem Ismerem meg a tulajdon unokanővé­remet?! — Lehet, hogy Ljonka? — Nevetséges! Hogy Ljon­ka? Eltelt egy fél óra. A tele­fon hallgatott. — De ostobák vagyunk, Vityka — szóltam. — Vera néni teleié'élt! Kosztya bá­csi ugyanis beteg. Már két hete. És én még nem láto­gattam mes oedig ötször megígértem. No sebaj... Fölugrottam a díványról, felöltöztem és elmentem be­teg barátomhoz. Vera nyitott ajtót. — Hogy van Kosztya? — kérdeztem. — Köszönöm, már job­ban... „Megkérdezzem, hogy 6 hívott-e? Nem, még azt hi­szi, hogy csak azért jöttem, mert emlékeztetett rá.” Kosztya már valóban siknam tel'jsen fel’ sült' Párnával a háta als * ke­reszt rcüv óny t fej tett. Közösen megoldottuk a keresztrejtvényt, megittunk egy csésze teát, hozzá lek­város kenyeret és elindul­tam. Az előszobában, mintegy mellékesen, tréfásan azt mondtam Verának: — Beteg a férjed, rend­ben, megér‘em. De egy te­lefont azért megereszthetsz! — Igen, igen •— helyeselt bűntudatosan Vera. — Hív­ni foglak. Feltétlenül... Hazaértem. — No? kérdezte Vity­ka. — ö volt? — Nem... Hirtelen eszembe villant. Talán a kultúrházból hívtak! A színházi stúdióból! Hát persze! Már egy hónapja, hogy nem járok a próbákra És ma éppen péntek van Le sem vetettem a kabáto­mat, elrohantam. — Ne haragudj — mond­tam Kudrina Vétocskának, i s*űdió vezetőjének. — Tu-_­dom. hogy hívtál. Egész hó­napban nem tudtam eljutni — Rendes vagy, hogy el öttél — mondta Vétocska — De hívni nem hívtalak... Másnap a reggeli után azt mondja Vityka: — Talán a könyvtárból kerestek! Mióta készültél, hogy visszaviszed a köny­veket, aztán mégsem... — Gondolatolvasó! Gste- hetség! Zseni! — kiáltottam. — Hát persze, hogy a könyvtárból hívtak! Azzal elrohantam a könyvtárba. — Bocsássa meg, hogy el­késtem a határidőt, s önnek kellett felhívnia. Kérem, na haragudjon! — Legközelebb legyen pontosabb! — mondta a könyvtárosnő. — De telefo­né1 satásra nincs Időnk... Akkor eszembe jutott, hogy a múlt, évben Grigor Ivanovicstól kölcsön kértem három rubelt. És teliesen megfeledkeztem róla., hű, de kénvelmetlen i Elrohantam Grigor Ivano- vi-shoz. Eltette a háromrubelest, de kiderült, hogy nem ő telefonált. Azután kifizettem a lak­bér1, mind a három hónapit és beugrottam a házkezelő- seghez. hogy rendezzem a tartozásom A feleségem azt mondta: — Legközelebb ha sok el- irtézetlen ügyed gyűlik ösz­ze. hencom elváltoztatve én foglak Mhívni °gv telefon- fülkéből. Kitűnő módszer.. Fordította: Kádas Géza Hosszút hasznosítják a megyénkben született mező gazdasági újításokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom