Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-13 / 137. szám
tWB. Június 13. KELET-MAGYARORSZÄG 3. oldal A közösség egyetértésével Közepes gataatefüés wárlmlá A felvásárló vállalat előkészületei A legutóbbi hét-nyolc év alatt sokat javult a termelő- szövetkezetek gazdálkodása. Lényegesen növekedtek a terméshozamok. csökkentek a termelési költségek, gyarapodott a közös vagyon és örvendetesen nőtt a szorgalmas tsz-tagok közösből származó jövedelme is. A fejlődés egyik nagy jelentőségű tényezője, hogy ma inár a legtöbb termelőszövetkezetben biztonságos a tagok részesedése, megélhetése. Magá’ól értetődik, hogy lénj'egesen javult a termelőszövetkezeti vezetők, az elnökök, mezőgazdászok, könyvelők és más irányító beosztásban dolgozó emberek anyagi helyzete is. A tsz-tagok túlnyomó többségé egyetért azzal, hogy a nagyobb felelősséget viselő vezetőket, akiknek hozzáértésétől nagymértékben függ a termelőszövetkezet erősödése, boldogulása, több jövedelem, nagyobb munkadíj illeti meg, mint amennyi egy- vyy tagra átlagosan jut. Példák százaival lehet bizonyítani, hogy ha az. elnök és a többi vezető valóban lelkiismeretesen, kellő szakértelemmel végzi munkáját, s tiszteletben tartja a termelőszövetkezeti demokráciát, akkor nem irigylik tőlük a méltányosan nagyobb jövedelmet, hanem határozottan meg is védik őket azokkal szemben, akik egyenlösdit szeretnének meghonosítani. Az a tétel, hogy kinek-kinek munkája szerint jusson a jövedelemből, eleve kizárja az egyenlösdit. Márpedig a jó elnök, mezőgazdász, főkönyvelő vitathatatlanul többel járul hozzá a termelőszövetkezet eredményeinek neveléséhez, mint a gazdálkodás egy-egy részterületéért, vagy valamilyen munkafolyamat elvégzéséért felelős tsz-tag. Mindemellett nem állíthatjuk, hogy ez a felfogás valameny- ■nyi termelőszövetkezetben sértetlenül érvényesül. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a termelőszövetkezeti vezetők jövedelme aránytalanul nagy a tagokéhoz képest. Az ilyen helyzetet nem lehet, de nem is szabad tartósítani, vagy megvédeni. Csak kárt okoz a fsz-nek. de magának az érintett vezetőnek is, a túlzottan nagy jövedelem, szembeállítja a tagságot az elnökkel és a többi vezetővel. Ilyen körülmények között előbb- vtább eltávolodnak a vezetők a tagoktól, megromlik az egyetértés a tsz-ben, csoportosulások jönnek létre, s áldatlan viszályok támadnak. A túlságosan nagy jövedelmet élvező elnök, illetve más poszton dolgozó irányító ember kezdi túlbecsülni saját szerepét, jelentőségét és a legtöbbször az ilyen vezetők válnak gőgösekké, diktatórikus módszerek meghonosítóivá. Érthető, hogy ezeket a jelenségeket nem sokáig tűrik egyetlen szövetkezetben sem. Most, amikor minden termelőszövetkezetben módosítják a régi alapszabályt, vagy újat készítenek, jó alkalom van arra, hogy a termelőszövetkezeti törvény szellemében, igazságosan és méltányosan szabályozzák a jövedelemelosztást, a munkadíjazást is. Ami a vezetőket illeti, úgy helyes, ha rájuk sem más előírások vonatkoznak, mint a többi tagra. A közgyűlésen, ahol ez a kérdés napirendre kerül, félreérthetetlenül tisztázzanak minden, ezzel kapcsolatos problémát. Sem az alapjövedelem, sem a nyereségrészesedés, vagy premizálás feltételei ne térjenek el azoktól, amelyek a tagokra vonatkoznak. Semmi értelme nem volna annak sem. hogy az elnök és a többi vezető javadalmazásának tárgyalásakor rendeletszámokra, utasításokra, paragrafusokra hivatkozzanak. s különféle bonyolult módon kiszámítható „mutatókat” emlegessenek. Soha sem vezetett jóra, ha homályba burkolták, milyen elvekhez, feltételekhez igazodik a vezetők fizetése, s mennyit tesz ki az összegszerűen. Sok későbbi félreértésnek, gyanusítgatásnak, kényelmetlen magyarázkodásEgyre több tanfolyamot szervez a Nyíregyházi Autó- közlekedési Tanintézet. A már dolgozó hivatásos gépkocsivezetők részére biztosítják a továbbtanulást egy középfokú tanfolyam indításával, ugyanakkor két szakosított tanfolyam szervezésével új szakembereket is kiképeznék. Az egyik gépkocsielőadói, a másik autóvillamossági szaktanfolyam lesz. Uj profil a tanintézetnél a traktorvezető képzés. Igaz, traktorosképzés eddig is volt, a mezőgazdasági szakiskolák látták el ezt a feladatot. Azonban most, hogy nak vehetik és vegyék is elejét az egyszerű, őszinte beszéddel. Régebben szokás volt, de még manapság is számos termelőszövetkezetben alkalmazzák azt a módszert, hogy kifüggesztik a falra, melyik tag, hány munkaegységet teljesített, illetve mennyit keresett havonta, s gesz éven át. Jó • módszer ez. A leghelyesebb j persze az, ha nemcsak a 1 tagok keresetéről, hanem a j vezetőkéről is készül ilyen kimutatás és ugyanúgy olvasható a falon, mint a többieké. Szerencsére, szép számmal vannak termelőszövetkezetek. ahol sem az elnök, sem a párttitkár, sem a többi vezető nem idegenkedik ettől a megoldástól, mert tudják, hogy a termelőszövetkezeti tagok túlnyomó többsége szerint is megérdemlik jövedelmüket. Nincs titkolni valójuk, mert a közgyűlés, a tsz-tag- ság hagyta jóvá, hogy mennyi legyen a keresetük. S az ilyen példamutató vezetők arra is nagvon vigyáznak, hogy semmilyen címen ne élvezzenek több kedvezményt, nagyobb előnyöket, mint a tsz többi tagja. Nem véletlen, hogy a közösség azokon a helyeken erős igazán, ahol ilyen szellem uralkodik. Lehet az; elnöknek és a többi vezetőnek kétszer-há- romszor akkora jövedelme is, mint amennyit az egy tagra jutó átlag mutat. Csak különleges elbánás ne legyen, csak olyan „kulcsokat” ne alkalmazzanak, amelyeket a tagság nem ért meg, vagy nem helyeseL átvette a tanintézet, sokkal j nagyobb lehetőségek nyíltak e mezőgazdasági szakember- képzésre módszerekben, feltételekben és szakszerű előadók biztosításában egyaránt. Az új oktatási forma sikerét bizonyítja az is, hogy már Kisvárdán levizsgázott 53 traktoros. Tiszaszalkán pedig most Indítanak egy 120 fős tanfolyamot. A tanintézet a hagyományos „szolgáltatásaiban” sem marad le. Az első negyedév végéig 120 új hivatásos és 100 nem hivatásos jogosítvány kiadására adtak engedélyt. (hsj) Egyre jobban közeledik az aratás, a megtermett gabona betakarítása. A nyár legnagyobb munkájához egész sor gyors tennivaló csatlakozik: a termés tisztítása, tárolása, esetleg szárítása, minősítése. Erről beszélgettünk Marosi Károllyal, a megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatójával. Ezer vagonnal több gabona — Megyénkben az elég nagy szárazság a gabonaféléknél jelentős kárt okozott. Az utóbbi hetek kisebb csapadéka enyhítette a még na- gvobb veszteséget és így közepes termésre lehet számítani. A búza átlagtermése — előreláthatólag — /megközelíti a múlt évit. Azokon a helyeken, ahol tavaly belvíz miatt kenyérgabona-vetések pusztultak ki, most kedvezőbb kilátásokkal kezdhetnek az aratáshoz. A várható gabonafelvásárlás mintegy ezer vagonnal fogja meghaladni az elmúlt évit. Nagyobb felvásárlás a szatmári részen jelentkezik. Gépesítés, szükségtárolók A várható terméshez, illetve átvételhez képest kevés raktári férőhely a csengeri és a mátészalkai járásban van. Ezeken a részeken szükségtároló helyeket veszünk igénybe. Ami a gépesítettséget illeti, minden eddiginél jobban állunk: növeljük a gépi átvételt Több helyen állítottunk be újabb gépesített átvevőhelyeket, ahol a termény azonnal tisztításra kerül, szükség szerint a szárítást is elvégzi a gépsor. A szárítókapacitás az elmúlt évvel szemben növekedett. Ilyen új gépeket állítottunk be Nyíregyházán, Mátészalkán és Vásárosnaményban. Folyamatban van a zajtai szárító- kapacitás növelése is. A megye területén naponta Go vagon nyers gabonát képes leszárítani a válla' f Zsák• pony vakölcsönzés — A mezőgazdaságban az aratás nagy részét — szerencsére már géppel végzik el. A raktárakba tör'énő beszállítás többnyire ömlesztett állapotban történik. Ezzel elkerülhető a zsákbaszedés, s így olcsóbb a szállítás, meg gyorsabb. Több helyen azonban még igénylik a zsákokat. Erre is felkészültünk. Minden járási székhelyen nagy meny- nyiségü zsákot tartalékolunk, melyek igény szerint a tsz-ek rendelkezésére állnak. A ponyvaellátás is javulta korábbi évekkel szemben. Ha nem kapunk az aratás időszakában túlzott, esőzést, a vállalat minden ponyvaszükségletet ki tud elégíteni. A kenyérgabona átvételi minősítése az elmúlt évivel szemben némileg változott. Arra törekszünk, hogy a minősítést az átadó gazdaság megbízottja és a mi emberünk együtt, egységes megállapítás alapján végezzék. Ezzel elkerülhetjük a későbbi reklamációkat. Lisztcsere — A vállalat tizenkét malmot üzemeltet a megyében. Kilenc malom nagyjavítása az aratás idejére befejezést nyer. Egyébként malmaink mindenütt őrölnek ma is és a cséplés időszakában is biztosítja a vállalat a zavartalan lisztellátást. Szeretném azonban felhívni a tsz-ek figyelmét, hogy júliusi és augusztusi lisztszükségletüket — a tagok részére — már most igénybe vehetik. A csere kenyérgabonát csak a későbbi hónapokban kell beszállítani. Ezzel a cséplés idején várható torlódást szintén elkerülhetjük. Asztalos Bálint Csökken a hiányzó cikkek s^raa A kereskedelmi és ipari üzemek képviselői hétfőn délelőtt ismét tanácskozást tartottak a hiányzó cikkek termeléséről, a helyi árualapok bővítésének lehetőségeiről. Amint a tapasztalatok mulatják, hasznosak ezek a megbeszélések, mert eredményei máris mutatkoznak. Néhány hónappal ezelőtt még több. mint 70 féle áruféleség szerepelt a hiánycikklistán. Az ipari üzemek és kereskedelmi szervek egyre javuló együttműködésének erednie-, nyeként ezek száma máris csökkent valamelyest. De még így is sok olyan áru szerepel a listán. amelyet a helyi ipar tudna gyártani. A korábbi megbeszélések eredményeként például csikótűzhelyből máris lesz elegendő. Ebből az ellátás évekig probléma volt. A nagykereskedelmi vállalat olyan re-nv- nyiség szállításai a kötött szerződést, amelyből a megye egész igényét kielégítik, A hétfői megbeszélésen ismét több vállalat tett ajánlatot különböző áruk készítésére. Ezek között található a 165- öt méretű konyhabútor, műanyagtetővel ellátott, csiszolt hokedlik, férficipők és szandálok, laminált anyagból lányka és női ruhák, kú (.gyűrűk, betoncsövek gyártása. Több olyan áru van viszont, aminek gyártását anyaghiány, vagy árproblémák miatt nem vállalják a helyi üzemek. Egészségügyi tudományos ülés Az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete Sza- bolcs-Szatmár megyei középkáder szakcsoportja tapasztalatcserével egybekötött tudományos ülést rendezett szerdán a vásárosnaményl kórházban. Az ülésen az ápolási munka és a kórházi fertőzések elleni védekezés feladatát vitatták meg a megye minden intézményéből összegyűlt vezető nővérek. Vitaindító előadást dr. Pásztor János, a vásárosnaményl kórház igazgató főorvosa és dr. Bodnár Sándor. KÖJÁL- főorvos tartott. A hozzászólások és vita befejezése után a résztvevők megtekintették az új vásárosnaményi kórház modern berendezéseit, részlegeit. Traktorosokat is kép ez az Autóközlekedési Tanintézet A téglafalu, egyenes gerincű. nádtetős birkahodályról — mely nemcsak munkahelye Boó-Biró Sándor brigád- vezetőnek, mivel meghittség, otthonosság nélkül soha nem tudott dolgozni — a rendeltetésén kívül, nem sok feljegyezni valója akad a történetjegyzőknek. Legfeljebb adatai. Épült, az ezerkilencszáz valahányadik évben, hossza ötven méter, szélessége tíz, magassága hat, a nappali világosságot a tetőablakon keresztül kapja, az éjjelt — ha szükséges — jól szigetelt vezetékű negyvenes égők világítják be, hogy végében öltöző, mellette abrakos kamra, az ajtón kívül vízcsap, hogy az új gazdasági szellem nem csinált belőle baromfiólat stb, stb. s végül, a tajba simuló, besüppedt hátú szalmasupákhoz képest, aminek favázán, két-három évenként cserélték a rácsépelt szalmát, mégis csak modern alkotásVagy talán fekvése! Mert a lángosszerű, sárga szemcséjű homokdombot, amin nyújtózkodik, mészkőhegyek övezik félkörben. Tetejükön fű, pókhálószerű erdők, oldalukon dinamitmarta kőbányák, közvetlen tövükben kisebb és nagyobb mészégető kemencék — fekete füstjük mindig jelzi a szélirányt — s a faluszerű település mely szorongatja, elő- része a templomáról híres, ódon városkának. Minden hajnalon, hárman tartózkodnak belsejében. Három öltő nemzedék a földhözragadtak közül. (Uj értelmében a szónak, mert ők is lehettek volna az ami a többi. Fűtő, segédmunkás, kubikos, átképzős mint a hozzájuk hasonló százezer.) A legidősebb, hetvenkét éves. Alacsony, száraz dongájú’ vékony húsú ember. Arca színe barna, szélcserzett, ahol nem védi a szakái, pillantása fürkésző, messzerévedő, kimért, kiszámított mozdulatai ellenére — mely évtizedes, egyhangú foglalkozásából ered — néha meglepően fürge. Életmódja azonban évszázados. Hogy egyebet ne, ma is a hodályban lakik. A pár négyzetméternyi melegedőben, hol a két vödör nagyságú öntött kályhán kívül — mely addig melegít csak, ameddig ég benne — és a deszkából ácsolt dikón, asztalon kívül, nem sok valami foglalja a helyet. Az ágyneműje se üti a kiállítási mértéket Takarója a bunda — hogy mikor volt az birka, maga se tudja — fejvánkosa az avas nagy ujjas, lepedője ócska vászonpokróc, s ehhez illően a néha napi egy-két kupica pálinka és olcsó pipadohányon kívül, semmi szenvedélye. A fia akivel egy kenyeret eszik hiába hívja magához. Hiába a jó közlekedés, mert szinte háztól-házig vinné a busz — az ajánlat, hogy a három szobából neki is jut egy, nem megy. Szereti pedig őket — főleg az unokákat — de amint vallja — nem lesz senki lába alatt- ö nem tud már este papucsot húzni, hogy ne legyen sáros a padló, belebújni a fürdőkádba, hogy elmenjen róla a bűz, a gyapjú, a trágya, a tej, a hodálykörnyék jellegzetes szaga, illata. Nagyokat hallgat ha kell. Ha úgy jön szívesen beszél, néha még a letűnt világról is, mely nevelte, tárgyilagosan. Csak bosszúságában szokta dicsérni. Ha történetesen a kész takarmány beosztására hívják fel figyelmét, még ha finomabban is, hogy több nap mint kolbász, mivel a belerögződött szokás szerint azt sajnálja, amit nem a birka fal fel. — Ha úr, legyen, ha nincs vegyen, szokta ilyenkor idézni a cseléd-közmondást! Önűzött, konok, magának- valónak látszik tehát... A brigádvezető a középső nemzedékhez tartozik. Közel van az ötvenhez — az arcára is az van írva különben — és szakmája szerint, mint agronómugnak a birkához is érteni kell. Legalábbis, egy közepes juhász, gyakorlati tudásáig, mert oda másképpen ezek előtt a tekintély. A harmadik az öreg fia, harmincas járatú. Barna, alacsony, szikár, horgas orrú — akárcsak az apja — heves, lobbanó természete azonban, mássá formálta. Ha iszik, hőzöng. Majd dicsekszik, hogy mije van és kötekedik. Csak munkája miatt tűrték mindenüttMinden hajnalon, órákig ül a deszka kaloda végében, hogy a lécka résén keresztül, keze ügyébe hajtott állatokat a legősibb, legegyszerűbb és legnehezebb módon, kényszerítse a megállásra. Az első fékezés a lábelmar- kolással történik, amit rendszerint bal kézzel végez, hogy majd a jobbal a tőgyet tudja átfogni. Hátulról, hogy a kapaszkodó lábak, fel ne borítsák a lába közt levő sajtárt. Ha ezek után is nyugtalankodik — előre és hátra dobja magát — homlokát az állat farának feszíti, hogy a kétmarokra fogott tőgyből nehogy mellé zubogjon a tej. Az öreg tiszte a cangahaj- tás. (Fejősnél, minden birka canga, azaz vén.) Kezében ostor, szájában pipa és amikor valamelyik a javitó-nevelő munkára szorul — tehát nem szívesen megy a kaloda felé — ösztökéli őket. — Ki canga, ki, ki canga, ki, ismétli gépiesen a ki tudja mikor kelt mondókát, suhintás, pattintás kíséretében! A brigádvezető, iző, öző beszédje miatt mely elhagyott vidékére emlékezteti, állandóan faggatja az öreget. Történetesen, a fejés hogy volt régen? — Akkor kirem, nyomja meg az öreg az i betűt, még háromszor fejtünk naponta. Hajnalban — mint most — fényes délben, és napszállat- kor. Azt mondták a gazdák — és úgy volt igaz —, hogy mindig több három csepp, mint kettő. — Az apám — nyugodjon ha nyughat szegény — kezdte a ki tudja hányszor elmondott történetet, egyszer, egy nagyon fösviny gazdánál szolgált. A betűt is megnyúzta volna, nemcsak az embert. Bentkosztosnak szegődött, tehát nem volt neki mindegy, hogy milyenek. — Úgy esett, hogy június végére kelvén, minden másnap, meggycibere volt ebédre. Egyszer hidegen, másszor melegen, de változatlanulNem volt válogatós, de megunta a sok löttyöt. Hogy miért nem szólt? Nem szerette a veszekedést, meg nem szólhatott, mert minden bentkosztos azt kapott. Mégse tudott belenyugodni. — Ha ti így, én meg amúgy, hadd lássuk, hogy lesz jobb, mondta önmagának és attól a perctől kezdve ő sürgette a cangahajtó lánykát. — Ki juh te ki, meggycibere, hajtsad te lány... — Akkor délbe — folytatta egy mély szippantás után — már egy roeskával volt kevesebb a tej. Másnap kettővel, harmadnap hárommal, úgyhogy negyednap már alig fejt valamit. Tovább nyalatta a báránnyal, meg benne hagyta na! A gazdasszony, — én is ismertem jól — nem állotta szó nélkül. — Mi van a juhval te, állott neki a lánykának? Ü nem tudja, pityeredért el, mert sajnálta volna a bérét a fél komenciót de András bátyja, mindig csak sürgeti. Mindig mondja; hogy ki juh te ki, meggycibere, hajósad te jány! — Másnap — folytatta elégedetten, változott az étrend. Paszuly lett, csülökkel, palacsinta hozzá. így volt ez kirem, így bizony... A fia bólint, hogy tényleg úgy volt, hogy hiteles, kerek és igaz a történet. Az öreg pedig, meglengeti ostorát és amikor elcsattan a szíj, mintha csak tegnap lett volna szükség rá, idézi a mondást. — Ki juh te ki, meggyei b*. re, hajcsad te jápy... Szállási Lácz*>
