Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
KELBT-MAGYARORSZÄ« 9. »TM tttt. Jénhie I — ital nélkül ? Az alkoholizmus korunk világszerte terjedő, már-már társadalmi méretű jelesége. -Magyarország — ámbár borkedvelő nép hírében állunk — nem szerepel éppen rosz- azul az alkoholizmus kétes ranglistáján: az európai sorrend közepetáján vagyunk, összehasonlítható adatokra visszavezetve, — nemzetközi mezőnyben — az egy főre jutó- fogyasztás. tekintetében bizonyos emelkedés figyelhető meg nálunk is. Mégis, pillanatnyilag Svájcban kétszer, Franciaországban hatszor, az Egyesült Államokban, Belgiumban, Angliában pedig felével többet isznak az embere’.:, mint nálunk. (Igaz, hogy -például az NSZK-han, Dániában némileg kevesebbet.) Viszont a" szakértői elemrések szerint — az utóbbi években néhány új tünet bukkant elő Ivási szokásainkban. Érdekes és elgondolkoztató új vonás, Tiogy kezdi él-' veszíteni italfogyasztásunkban régi. egyeduralmát a bor, és helyét az égetett szesz, il- létve a sör veszi át. (Figyelemre méltó, hogy 1966 éli. adatok szerint a borfogyasztás csökkent, miközben egy év alatt 303 ezer hektoliterről 340 ezerre nőtt az égetett szeszíogyasztás és valamelyest emelkedett a sör forgalma is.) Néhány további újdonság: nemzetközileg is, nálunk is megfigyelhető: emelkedőben van a fiatalkorú alkoholisták arányaNéhány esztendeje statisztikai módszerrel felmérték az elvonókúrára jelentkezőket, amelyből fontos következtetések vonhatók le. Figyelme;t érdemel például az a tény', hogy a megkérdezett férfiak 65,4 százaléka a környezet, a barátok, a családi háttér hatására kézdett inni, és mindössze 13,4 százalékkal szerepelt az életkörülmények Változásából eredő ok (például: betegség, válás, szerelmi csalódás stb.) Visszatérve a bevezetőben említett tényre — arra, hogy az alkoholfogyasztás nálunk is növekvőben van —, talán nem is kell külön hangsúlyozni az intézményes védekezés jelentőségét. Ám talán megsem árt mindezt néhány közelebbről érzékelhető ténynyel is bizonyítani. A jog- erős ítélettel zárt bűncselekményeknek mintegy a negyedét alkoholos befolyásoltságban követik el. nálunk. Egy, néhány éve készült szakértői becslés megkísérelte összegezni az alkoholizmusból eredő társadalmi kiadásokat, ide sorolva az ivás- sal összefüggő balesetek kártételét, a gyógykezelési költségeket, az alkoholizmusból eredő betegségek gyógyítását, az alkoholisták gyermekeinek állami gondozását és más kiadásokat. Az így kapott végösszeg ijesztő méretű: hozzávetőleg évi két és fél milliárd forint! Ridegen elvontnak tűnhet a balesetet szenvedett emberek fájdalmát, az ivási kórtól közvetve szenvedő asszonyok, gyermekek könnyeit forintban kimutatni. Kétségtelen, hogy ezek a „tételek” semmilyen költségvetésben nem „könyvelhető!:”; hogyan is lehetné számszerűsíteni például annak a felnőttnek eleve kisiklott életét, aki a szülők szenvedélye miatt otthont, családot nélkülözve nőtt fel! Rendkívül fontos tehát — még az ezzel járó költségeket is vállalva, — szervezni az alkoholizmus terjedésével szembeni társadalmi védekezést. A védekezés vezérkara már esztendők óta működik: az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság. A minisztériumok, a Tervhivatal, a társadalmi szervezetek képviselői, egészségügyi, jogi. gazdasági szakemberek tömörülnek ebben a bizottságban, a terjedő kór elleni védelmet irányítva. Nem árt megemlítenünk, hogy a védelem korántsem épül illúziókra, nem hirdeti a teljes antiaikoholizmust, hanem csupán a mértékletességet, az emberhez méltó, normális arányokat. Az utóbbi évekuen már egész sor fontos intézkedés, szabály született az alkoholizmussal szemben. Ilyen például a közismert alkoholszondázás (amelynek nyomán mérséklődik az ittasságból eredő baleseti veszély a közlekedésben és az iparban is): továbbá úgynevezett „kijózanító szobák” létesültek a fővárosban és vidéken. Az intézkedések fontosak, de természetesen nem pótolhatják a társadalmi közfelfogás hatását; annak a közvéleménynek a kialakítását, amely nem tekinti derűs, mosolyogni való állapotnak az ittasságot- S talán a nem ivás társadalmi — és társasági! szabadsága is elkövetkezik egykor; annak a felfogásnak az egyenjogúsága, hogy valaki örülhet, szórakozhat — ital nélkül isi T. A. A juhász internacionalizmusa l '• Oft a falu végén, a Kerekhegy alatti dűlő fenyőfákkal óverett homoklankáin találkoztam most is a juhásszal, mint tavaly ilyenkor. Éppen úgy „állt” a juhnyáj, jólla- kottsn, mint akkor, ö szalonnát sütött ebédre. Szuperszonikus húzott el felettünk, s arról beszélt, milyen borzalmas hírek érkeznek újra Vietnamból. Nem, nem sokat tudott akkor sem ez az egyszerű ember e távoli népről de érezte segítenie kell. Ferenczi Béla a párttitkár újságolta róla, miij én szerény ember, „nem esinált nagy nyilvánosságot a felajánlásából akkor sem.” Ötven munkaegységet ajánlott fel.- Akkor egy munkaegység értéke q. nyírjákói Kossuth- ban' áS forintot ért- Kiss Imre a juhász, aki hallani sem szeret arról, hogy mások szenvednek, 1150 forintot ajánlott fel kéresété- böl a viétflami népnek. Ha pénzzel mérnék az emberek internacionalizmusát, gondolom akadnának sokan olyanok, a'kik ennél többet adtak. Ha azonban bele lehetne látni az emberek szívébe és agyába, s onnan kihámozni: miért, akkor ez az egyszerű ember talán meg sem tudna rá válaszolni, s mint nekem, csak ennyit mondana: „számomra elviselhetetlen, ha ha::pm,y hogy a világon az c -,j ontott népek szenvednek.” I 2‘ Negyeiemis ember internacionalizmusa az övé. Érzésekből fakadó szolidaritás. „Jó érzés adni. És ezt azért teszem. mert sokat szenvedtem gyerekkorom óta.” Elmondta, hogy az egyik katonai gyakorlaton, amikor megsebesült egyik bajtársa öt kilométerre cipelte, hogy el ne vé- rezzen. Kiss Imre • internacionalizmusa összeforrott a munka szeretetével. Alig negyven esztendős, s huszonhat éve él a pusztákban, .s ennyi idő óta még nem volt vasárnapja, szabad pihenője. „Nytr- kércsről járok át. Hajnal kettőkor kelek, átgyalogolok Nyírjákóra s csak este kilenc után vetődök < haza.” Naponta kétszer teszi meg ezt az utat. „Se. ünnepem, -se vasárnapom. Se éjjelem, se nappalom, nekem az istenem a jószág.” Háromszáznegy- venkét juhot gondoz. „Ezeknek köszönhetem a keresetem. Volt miből adni, hiszen tavaly 1100 munkaegységet teljesítettem. Nem, nem vagyok én pártember kérem, de kommunistának érzem magam-” Hihető-e ez? Érezheti-e annak egy ilyen ember magát? Munkája, hazája szeretete és oly elemi erővel megnyilvánuló internacionalizmusa alapján igen érezheti. Piros könyv nélkül is. Bíró János, a tsz elnöke egyik alkalommal fültanúja volt, amikor egy embergyűrű- ben a majorban a Vietnamot segítő akcióval kapcsolatban a juhász így fordul a többiekhez: „Nehéz sorsot élnek át ott Vietnamban az emberek. Ha tehetném,. fél életem fél keresetem is odaadnám .sikerükért” Honnan hát ebben az emberben más népek szeretete? Éőzelem világa ilyen, őszinte, 1 3; „Most én is szegény vagyok”. Idén kevesebb lesz a keresete. Alapfizetése 100 forint. Erre jön a prémium. „Igaz 7500 forint járt volna, de csak 6150 forintot kaptam tegnap.” Mindennap becsületes munkával keresi kenyerét. Ebből nyújt újra szerény segítséget a harcoló Vietnamnak. „Most 30 munkaegység értékét adom. Amennyi tőlem telik. (Forintban ez most 630). Szívből adom.” Hisszük. Micsoda távolság Vietnam, s a nyírjákói pusztaság között- S mégis milyen közel vannak az emberek. Vietnamiak és ez az egyszerű juhász. Kimondatlanul Is érezni a közös eszményt, célt, Kiss Imre igazi proletár internacionalizmusát. Benne sűrűsödik egész népünké. Farkas Kálmán Hiányzó cikkek Csengerben AZ OK: távolság, nem ad a nagykor, hibás szervezés — és még több más Miért hiányzik? Egyre többen kérdezik a csengeri vásárlók közül, amikor sorozatosan ár u nélkül jönnek ki a vegyesboltokból. Az elmúlt néhány hónapban ugrásszerűen . ineg lőtt az illetékesek- • hez éri: - * bejelentések száma is: v csengeri járásban újabb és újabb árucikkek tünnek el a kiskereskedelmi forgalomból. Azért furcsa ez, mert ellentétes az általános tapasztalattal. A bővülő választékkal, a mind újabb kereskedelmi módszerekkel, amelyek a vásárlók érdekeit szolgálják. A hiányzó áruknak csak egy része olyan, amely máshol sem kapható. Ezek hiánya indokolatlan. Köztük viszonylag sok a filléres áru. Nem lehet varrótűt. inggombot venni több községben, eltűnt a kocka marhasó. De nincs kerítésdrót, szeg, amely mindennapos a falusi háztartásban. Ki fizesse a szállítást? Három alapvető gond van. A szövetkezetek megrendelnek bizonyos árukat a nagykereskedelemtől — s nem kapnak. Hosszú idő óta ilyen a táblaüveg, a lapos- és gömbacélfélék, sokféle szeg. A rendszeres sürgetés is hiábavaló. Gyakran adódik probléma szállítási költségek miatt- Jó néhány olyan áru van, amely a gyártó vállalatnál, a budapesti elosztó központban bőven van. Ezekből azonban elsősorban olyan szövetkezeteknek, kiskereskedelmi vállalatoknak adnak, amelyek vállalják, hogy maguk szállítják el onnan. Ezzel a nagykereskedelmi vállalat, a gyártó cég jelentős fuvar- költséget takarít meg. így » központokhoz közelebb lévő kiskereskedelmi boltok előnyben vannak a távoli —mint például a csengeri járásbeli — boltokkal szemben, amelyeknek központjai azonos haszonkulcs mellett nem szívesen vállalják a tetemes fuvarköltségeket. Más kérdés azonban az,- hogy egy szövetkezet meddig nem vállalja a plusz költségeket. Van, és természetesen kell is legyen olyan eset, amikor maguk fizetik meg a teljes szállítási díjat. És ezt akkor is meg kell tenni, ha eleve tudják, hogy esetleg megtakaríthatnák ezt a kiadást Mert a szövetkezetnek az feladata, hogy megoldja a vidéki falvak ellátását s ezt a nyereségre való törekvés nem veszélyeztetheti. Külön gondot jelentenek az apró, de nap mint nap szükséges cikkek. Ilyenek a már említett tűk, gombok. Csal: feltételezés, hogy az illetékes boltvezetők kényelmességből nem rendelnek ezekből. Filléres áruk, és aránytalanul sok a gond velük. A lehetőséget a „nincs”-re egyébN. Ribakov: Kinek van jobb felesége': ként alapvetően megteremti a nagykereskedelmi vállalat, amikor csak a számára előnyös nagy tételben szolgál ki. (Feltételezhető, milyen nagy tétel lehet egy vidéki szövetkezeti bolt tű, vagy inggomb igénye. De keli.) Mindezek egy sor nyitott problémát jelentenek, amelyekkel rendszeresen foglalkoznak az illetékes szakemberek. Kérelem: 22 melléklettel De ezek mellett szükséges foglalkozni mással is. Gyakran olyan szervezési hiányosságok vannak, amelyeknek nem volna szabad előfordulniuk egy gyakorlott kereskedelmi apparátusban. A csengeri fmsz — például „kihagy” olyan alkalmakat, mint például a járási úttörőolimpia több száz gyermek részvételével- Fagylalt, üdítő kellett volna. Nem volt. Vagy az illetékes csengeri bolt vezető je hosszú ideig nem tartott sportfelszerelést. Furcsa, de a járásbeli sportolóknak, köztük a szövetkezet saját sportegyesületének is más járásban vettek felszerelést. Elfogultság lenne ezek ellenére is azt mondani, hogy az ellátás alapvetően romlott. Nem így van. A mindennapi élelmiszerellátásban nem volt lényeges probléma. Javult a mosószerek választéka. Sörből a korábbi évek hasonló időszakához hasonlítva kétszeres mennyiség áll a vevők rendelkezésére. Mindez így együtt is a kereskedelmi helyzetnek csak egyik oldala. A fogyasztás: szövetkezetek legtöbbje a jobb munka érdekében időnként hitelt venne igénybe. Csakhogy ez óriási adminisztrációval, mondhatnánk: nehézséggel jár. Az egyszerű, esetenkénti hitelhez, amely kb. 100 ezer-forint lehet, huszonkét (!) mellékletet kell csatolni. így is csak magas (nyolc százalékos) kamatláb mellett adja a bank. al Csak látásból ismertek egymást, mégis azonnal szóba elegyedtek, hogy elűzzék az Utazás unalmát. Szó esett az asszonyokról is— Bizony, barátocskám — mondta az egyik —, így van ez. Az első feleség gyatráiéin . a második boldogság. — Milyen igaz — bólogatott a másik. — Ott volt például az én első feleségem. Brr Egy boszorkány testesült me benne. — Ugyanilyen volt as enyém is. Tuniillik az első... Már a neve is rgilyen özönvíz elölt volt — Mária. — Megbocsásson, de ez a név nekem nagyon is szimpatikus. így hívják tt második feleségemet. Nem is nő ez az asszony, hanem földre szállt angyal. Milyen messze van tőle Fedoszija, az első... — Én is így vélekedem. A második nejem olyan, mint egy falat kenyér. Bármikor vetődöm haza, sosem tudom megállni, hogy rá ne mosolyogják, hogy meg ne simogassam: Fedoszija drágám, mondom neki, Fedoszenyka, kis rubintom... — Fedoszija! — Hát már ez is név? Olyan hűvösen cseng. De figyelje csak, milyen csodálatosan hangzik: Márta. Mártika, Már.. — Nehogy még egyszer kimondja. Azonnal az első feleségemet juttatja eszembe. Hol a csodában bukkant ilyen nevű leányzóra? — Nem lány, hanem asz- szony. Egy ügyefogyott volt az első férje, valami Öntőn Mctri... — Öntőn Metri? De hiszen az én vagyok. — A másódil: feleségem első férje'! — Igen-., S mondja, nem maga véletlenül Prokop Öcsi, az én második feleségem első férje, bizonyos Kapkan- szolai félkegyelmű? — Engem csak az első feleségem nevezett félkegyelműnek. — Érdekes. Engem is csupán az első hívott űgyefo- gyottnak... Úgy látszik, egyik, sem különb a másiknál! Fordította: Rrecsmáry László Ez jelenleg kedvezőtlen Hatást gyakorol a szövetkezetek tevékenységére. Az üzlethálózatnak ugyancsak jelentős szerepe van az ellátás gyöngeségeiben- A csengeri szövetkezet forgalma például tíz év alatt több, mint kétszeresére emelkedett, és jelenleg évente 60 millió forint .a kiskereskedelmi forgalom. Bővítés azonban alig volt. Két új áruház A közelmúltban részletesen foglalkozott a járási pártbizottság az ellátással, a kereskedelemmel. Megállapították: a jelenlegi hálózat kisebb fejlesztésekkel még öt-hat évig biztosítani tudja az ellátás feltételeit. Addig azonban nagyobb arányú bővítést kell megvalósítani. A legfontosabb a járási székhely, Csenger üzlethálózatának gyorsabb ütemű fejlesztése. Erre megfelelő é* konkrét tervek is vannak. Egy 150 négyzetméter alap- területű ABC-áruházat építenek Csenger központjában. Tervezik egy ruházati üzlet- ház építését, amelyet 1968- ban nyitnak meg. Ezek megépülte után a jelenlegi boltokat célszerűbben tudják beosztani, amellyel számottevően javul a járási székijei}', közvetve a járás ellátása. Mindezek még korántsem adják a csengeri ellátási gondok teljes képét. Részben, megnyugtató, hogy7 különböző fórumokon felelősségteljesen foglalkoznak a járás kereskedelmével. A szövetkezetek fejlesztési terve is javulást ígér. Ennek jó hatása azonban csak később várható. Amivel viszont azonnal lehet javítani, a hiányzó ' cikkek lelkiismeretes felmérése és pótlása. Az apró cikkekből esetleg több szövetkezet társulásával, a többiből pedig átmenetileg megfelelő áldozatvállalással is. Csak ez, a gyors intézkedés vezethet a várt eredményre. Marik Sándor KIBORULÁS Nem őrizetlenül hagyott bölcsőből, vagy karambolozó gépkocsiból... Önmagunkból, a lelki egyensúlyból, a belső harmóniából, az idegrendszer pallérozott állapotából. Ijesztő kimutatásokat olvashatunk az elfogyasztott nyugtatók, altatók, doppingoló szerek mennyiségéről. Orvosi cikkek garmadája ajánlja a normálisabb, egészségesebb életmódot: a töméntelen cigaretta és fekete helyett a friss levegőt, a könnyű sétákat, a természet szépségeinek felfedezését, a rendszeres sportolást. Mégis, nap-nap után értesülünk róla, hogy X. Y. kiborult; a túlfeszített munka, a feladatok zsúfoltsága, a nagy felelősség, az ’elavult, kisüzemi munkastílus, az idővel folytatott kínzó verseny felőrölte idegeit. Vagy esetleg a meg nem értés, a munkahelyen különböző okokból eluralkodó rossz közérzet és intrika. Ezek a tünetek utalnak rá, hogy a kiborulás nem pusztán orvosi ügy. Azzá válik, kétségtelenül, ha bekövetkezik, de előzményei közösségileg, társadalmilag, nevelésiig és szociológiailag nagyonis motiváltak. Ez emeli fel a problémát a kollektív felelősség szférájába. Párt- szervezetek és testületek gondja, hogy valóban elvi vitákban, baráti-elvtársi eszmecserékben tisztázzanak olyan ellentéteket, amelyek feloldatlanul nagyon könnyen megmérgezik a légkört. Hány olyan kiborulási esetről tudunk, amely csip-csup ügyekből burjánzott, ki mert elmaradtak a szükséges közbelépések. Ha pedig a józan érvek, a meggyőző szó helyébe az alantas szenvedélyek és á tobzódó indulatok lépnek: „a rossz szomszédság — török átok” — akkor eiőbb-utóbb valaki, valahol kiborul. S az elpusztuló idegsejtek a legszebb sajnálkozástól se regenerálódnak. Itt-ott nyugtalanító közöny észlelhető, amikor szenvtelent regisztrálják, hogy most X- Y. borult ki; mintha ez végzetszerű lenne, és sorsát senki se kerülhetné el; mintha csak idő és sorrendiség kérdése volna, kinél, mikor következik be. Aki felelősségteljes munkakörben dolgozik, aki szellemileg erősen igénybe van véve, annak előbb-utóbb túl kell esnie rajta; mármint a kiboruláson. Lesújtó közönyt és pesszimizmust hordoznak, akik így gondolkodnak. Elvesztették fogékonyságukat a humánum iránt. Az ilyen szemlélettel nem lehet kibékülni. Merőben idegen eszméinktől és szocialista világunktól, amelynek törvénye és igazsága épp az ellenkezőre buzdít: egymás kölcsönös megbecsülésére, féltésére, és arra, hogy a kü: lönböző nézetek és elképzelések elvi küzdelmének meghonosításával őrködjünk közösen egészségünk, kedélyünk, alkotó energiánk és belső harmóniánk épségén. Hogy egvre kevesebb legyen a kiborulás!... Sárközi Andor
