Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-07 / 132. szám

Világszerte hevesen bírálják az amerikai közállapotokat fi felszabadítás! front zászlói saisoni épületeken Özönlenek a részvéttáv­iratok a Kennedy-családhoz. Egymás után hangzanak el a nyilatkozatok, amelyen nagy többsége megállapítja, hogy a Los Angeles-i lövé­sek eredete mélyen gyöke­redzik egy beteg társadalom testében. MOSZKVA: A Pravda ha­sábjain Visnyevszki vála­szolva arra a kérdésre: miért lőttek Kennedy szenátorra? — ezeket írja: Senki sem tervezett merényletet Ro­bert Kennedy ellen, amíg pályafutásának kezdetén ta­nácsosként szerepelt Joseph McCarthy szenátor hírhedt inkvizitor bizottságában. Senki sem lőtt rá, amíg szív- vel-lélekkel szolgálta az uralkodó osztályokat, mint igazságügyi miniszter. A szélsőséges ultrák gyűlölete csak akkor kezdte körül­venni Robert Kennedyt, amikor a közvélemény han­gulatának nyomására, nem is olyan nagyon magabiztos lépést tett a realizmus irá­nyában, amikor bírálni kezdte az Egyesült Államok külpolitikai irányvonalának legesztelenebb oldalait, ami­kor elítélte a vietnami szeny- nyes háború eszkalációját. Robert Kennedy „mérsé­keltek” képviselője volt és maradt. Mindamellett még egy ilyen mérséklet is ki­váltotta a feketeszázas reak­ció dühének kirobbanását. A Los Angeles-i bűntény — hangsúlyozza a Pravda cik­ke — újabb meggyőző pél­dája a szörnyű amerikai „demokráciának”. PÁRIZS: A Figaro című francia lapnak nyilatkozott Romain Gary francia író és filmszakember. Elmondta, hogy két héttel a merénylet előtt találkozott Robert Kennedyvel, akivel jó barát­ságban volt, s a szenátor már akkor megmondotta, hogy „tudom, hogy előbb vagy utóbb megpróbálnak megölni. Nem is annyira po­litikai megfontolásokból, mint inkább valami erkölcsi métely és beteges féltékeny­ség miatt” — tette hozzá. A francia író megkérdezte tőle, hogy milyen lépéseket tesz a saját védelme érdeké­ben. Robert Kennedy azt, válaszolta, „nincs mód ar­ra, hogy egy jelölt, aki részt vesz a választási kampány­ban, megvédje magát”. ROMA: Szinte az összes olasz lapok foglalkoznak a Robert Kennedy ellen elkö­vetett merénylettel. Ezt a merényletet kapcsolatba hozzák azzal a gyilkosság­sorozattal, amelynek John Kennedy, Martin Luther King is áldozatul esett. A milánói II Giorno meg­állapítja: a pisztolygolyók megölhetik az embereket, de nem tudják megállítani a történelmet A merénylet a „másik” Amerika jelenlétét mutatja. A torinói Stampa hangoz­tatja, hogy a merénylet az erőszak légkörének a termé­ke. Az az egyszerű lehető­ség, hogy egy másik Kenne­dy kerülhetne a Fehér Ház­ba, megismételtette a dallasi gyilkosságot — írja az új­ság. Az IL Popolo megállapít­ja, hogy a John Kennedy, a Martin Luther King és a Robert Kennedy elleni me­rénylet hiábavaló kísérlet arra, hogy megállítsák azt, amit nem lehet megállítani. Személyek eltávolításával akarják megállítani azoknak az új eszméknek az előretö­rését, amelyek a civilizációt jelképezik. Az Unitá hangoztatja, hegy ez az erőszak, a Vietnam­ban megnyilvánuló erőszak másik szimptómája, és hogy az amerikai társadalom vál­sága veszélyt jelent az egész világ számára. BONN: Bonnban mély megrázkódtatást és együtt­érzést váltott ki Robert Kennedy halálának híre. A szabadságon lévő kancellárt és a többi vezető politikust azonnal értesítették. A tarto­mányi ^ kultuszminiszterek hamburgi ülését megszakí­tották. A rádió és televízió- adók megváltoztatták mű­sorukat és gyászzenét su­gároztak. A politikusok azonnal táviratokat intéztek az Egyesült Államok kormá­nyához, a parlament két há­zához és a csalódhoz. A csütörtök reggeli nyu­gatnémet újságok, amelyek még Robert Kennedy halá­la előtt jelentek meg, kivé­tel nélkül nagy cikkekben foglalkoznak a merénylet hátterével. Bár a merénylő indítékairól még semmit sem lehet tudni, minden lap megállapítja, hogy „az amerikai társadalom beteg” hogy „az Egyesült Államo­kat magas láz gyötri”. Több újság közvetlenül a vietnami háborút teszi fele­lőssé azért, hogy a politikai bűnözés hulláma oly ma­gasra csapott Amerikában. Számos cikkíró hevesen tá­madja az amerikai fegyver- kereskedők hobbyját, amely megakadályozta, hogy kor­látozzák a szabad fegyver­vásárlást. _ A nyugatnémet sajtó ál­lásfoglalására jellemző a keresztény—konzervatív Bonner General—Anzeiger vezércikke, amely megálla­pítja: „nem lehet többé két­ségbe vonni, hogy az erő­szak légköre, amely a fehé­rek és feketék, a gazdagok és szegények, a maradiak és I a haladók közötti viszonyt I megmérgezi, táplálja a po- • litikaí gonosztevést." Né­hány lap, mint a Südde­utsche Zeitung, figyelmezte­ti olvasóit: tekintettel az Egyesült Államok nagy be­folyására, az egész nyugati világot fenyegetheti a poli­tikai bűnözés bacillusának elterjedése, s a legutóbbi hetek nyugat-németországi eseményei bizonyítják, hogy ezt a bacillust az NSZK- ban sem irtották még ki. LONDON: Az angol rádió, megszakítva adását, ismer­tette Robert Kennedy ha­lálhírét, majd néhány perc múlva megjelentek az ut­cán a délutáni lapok külön­kiadásai. Az első nyilatkoza­tot Ramsey Canterbury ér­sek tette, aki kijelentette, hogy Kennedy halála nem­csak a szenátor családja, hanem az egész amerikai nép számára is mélységes tragédia­A csütörtöki angol lapok még Kennedy szenátor ha­lála előtt közzétett vezér­cikkeikben megdöbbenéssel írnak az Egyesült Államok elfajult, erőszakos társa­dalmáról. A tv és a rádió kommentátorai súlyos za­vargásokat jósolnak, mert a négerek, a szegények és a kisebbségi csoportok, ame­lyek Robert Kennedyt te­kintették szószólójuknak, most úgy érzik, hogy a vál­tozás egyetlen reményétől fosztották meg őket. A pol­gári lapok általában a sza­bad fegyverkereskedelem­ben látják a politikai gyil­kosságok okait, de a Mor­ning Star rámutat, hogy ez nem ok, hanem csupán kór­tünet. — E bűnökben az a tár­sadalom a vétkes, amely ki­termelte a lincselő csürhé- ket, a Ku-Klux-Klant, a déli államok mérgezett faj­gyűlöletét, a vietnami há­ború atrocitásait — mutat rá a lap vezércikke. — Johnson elnök, „amerikai betegségről” beszél, ám ez olyan betegség, amelyért 6 és a hatalmon lévő társai is felelősek. Olyan rendszer betegsége ez, amely mérhe­tetlen gazdagságot halmoz fel kevesek számára, míg tízmilliók nyomorban ten­gődnek. Ez a rendszer az amerikaiak millióit har­madrangú állampolgárok­ká teszi, csupán bőrük szí­ne miatt Tel Avív, (MTI): Csütörtökön reggel újabb tűzpárbaj bontakozott ki Izrael és jordániai fegyve­res alakulatok közölt a Jordán folyó völgyében, a Shar Golan nevű falu köze­lében. A lövöldözéseknek iz­(Folytatás az 1. oldalról) ellenes álláspontja szem­beállította Amerika legre- akciósabb monopolistáival. Az elnök egyik belső tanács­adójaként azonban részt vett annak a vietnami politiká­nak a kialakításában is, amely később, a Johnson kormányzat idején — bár akkor Robert Kennedy már elhatárolta magát az eszka­lációtól — a VDK bombázá­sához és félmilliós expedi- ciós hadsereg bevetéséhez vezetett. Az elnökjelöltségért jelen­leg folyó küzdelemben Ro­bert Kennedy azzal a politi­kával azonosult, amelyet meggyilkolt bátyja követett élete utolsó évében, s amely annak idején, lényeges ele­me volt a nemzetközi fe­szültség enyhülésének. Bi­zonyos, hogy ez a merénylet is, amely a fiatal New York-i szenátor életét kiol­totta, ugyanazon körök ér­dekében állt, amelyek le­számoltak John Kennedyvel, s végeztek a Nobel-békedí- jas Martin Luther King polgárjogi harcossal. Ab­ban az órában ölték meg a második Kennedyt, amikor a kaliforniai előválasztáson aratott győzelmével komoly esélyese lett a demokrata­párti elnökjelöltségnek. Nem elhanyagolható kö­rülmény, hogy azt az embert ölték meg, aki igazságügy­miniszter volt a John Ken­nedy ellen elkövetett, s az ország hatalmasai segítségé­vel mindmáig eltussolt gyil­kosság nyomozásának kezde­ti szakaszában. Óhatatlanul felmerül a kérdés, milyen titkokat visz magával a sír­ba Robert Kennedy, mit mondhatott volna el a vi­lágnak az elnöki hatalom pozíciójából bátyja halálá­nak körülményeirőL Számos jel arra mutat, Robert Kennedy számított rá, hogy merényletet fog­nak megkísérelni ellene. Talán azt is tudta, kik ré­széről fenyegeti a veszély. A hatalom gépezete az Egye­sült Államokban máris ak­cióba lépett, hogy ismét egy „magános gyilkos” fikciójá­val vezesse félre a világot. De vajon hisz-e még valaki ennek a hatalomnak, amely vietnami háborújával, a faj­gyűlölet kihívó brutalitásá­val, s a politikai gyilkossá­gok sorozatának fedezésével játszotta el hitelét a világ­ban. Vajon az újabb tragi­kus esemény, Robert Ken­nedy halála felrázza-e, vagy pedig a félelem teljes der­medtségébe taszítja az ame­rikai tömegeket? Ezen most és a közeli jövőben több mint Amerika sorsa múlik! raeli részről két sebesült ál­dozata van. Ugyanez a térség kedden szintén heves csatározások színhelye volt. Ekkor az iz­raeliek léglökéses bombázó­kat is bevetették a jordániai állások ellen. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front harcoló alakulatainak tüzérsége éj­szakánként egy percnyi nyugtot sem hagy a meg­szálló csapatok és a báb­rendszer hadvezetőségének, csütörtökre virradóra ismét 122 milliméteres szovjet gyártmányú rakéták csapód­tak be Saigon stratégiai fon­tosságú épületébe. Találat ér­te a folyami kikötő raktár­övezetét, továbbá az úgy­nevezett Y-hídat. Cholon övezeteiben a ha­zafias erők katonái tartósan befészkelték magukat szá­mos háztömb falai közé, s amerikai tankok, repülőgé­pek és gyalogsági fegyverek szűnni nem akaró össztüze ellenére immáron hosszú idők óta tartják állásaikat. A Rudé Právo ismertette Lőrincz Gyulának, a CSE- MADOK elnökének a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága múlt hét végén tartott plénumán mondott beszédét. Lőrincz Gyula a többi kö­zött hangsúlyozta: A CSKP Központi Bizott­ságának januári plénuma után a magyar kisebbség, am-ly Csehszlovákia lakos­ságából több mint félmilliót tesz ki, előterjesztette köve­telését, hogy a föderáció ke­retei között rendezzék a nemzeti kisebbségek állam­jogi helyzetét. E követelé­seket a Csehszlovákiai Ma­gyar Dolgozók Kulturális Szövetségének (CSEMADOK) Központi Bizottságában ösz- szegezték. Egyszer sem for­dult elő, hogy a határozatok olyan követeléseket tartal­maztak volna, amelyeket Három létfontosságú gaz­dasági ágban a sztrájkolok nagy győzelmével véget ért a három hete megkezdett harc: a vasútnál, a postánál és a párizsi városi közleke­dés dolgozóinál. Csütörtök reggel vala­mennyi szakszervezet együt­tes felhívására a vasútnál, a postánál megkezdődött a munka fokozatos felvétele és megindultak Párizsban az első metroszerelvények és autóbuszok. Valószínű, hogy meggyorsulnak a tárgyalá­sok a többi foglalkozási ág­ban is. így esetleg a jövő hét elejére teljesen helyre­állhat a gazdasági élet Már­A Felszabadítás hírügynök­ség a Saigon ellen indított legújabb offenzíváról szóló összesített jelentésében be­számol arról, hogy a dél-vi­etnami főváros több középü­letére, egyebek között a postahivatalra kitűzték a DNFF harci zászlaját. „Az ellenség újra meg újra el­lentámadásba lendült, még mérges gáz bevetésétől sem riadt vissza, ám csapataink mindannyiszor visszaver­ték” — jelenti a hírügynök­ség. Az amerikai csapatok most hangszórókon igyekez­nek fegyverletételre bírni a romhalmazok között elbari- kádozott forradalmi egysé­geket. Ezekre a felhívásokra a hazafiak válasza mind­annyiszor egy-egy jól irány­zott rakéta. szocialistaellenesnek, pártel­lenesnek lehetne nyilváníta­ni. Államunkban több nem­zetiség él — folytatta —. A nemzetiségi kérdés helyes megoldása igen fontos. A legnagyobb mértékben szük­séges, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága mellett nemzeti bizottságokat létesítsenek, amelyek tanulmányozzák a nemzetiségi kérdést. A de­mokratizálási folyamat so­rán, a két nép államjogi helyzetének kérdését az egyenlőség elve alapján kell megoldani. Megoldásra vár a Csehszlovákiában élő más nemzetiségű állampolgárok egyenjogúságának kérdése is — hangsújyozta Lőrincz Gyula. is megegyezés született az építőiparban. A gépiparban azonban a tőkések és a munkáltató állam makacs ellenállása miatt egyhely­ben topognak, az autóipar­ban pedig holtponton van­nak a tárgyalások. Csütörtökön, amikor meg­kezdődött a hosszú sztrájk után a munka felvétele, pa­rasztmozgolódásokról érkez­tek hírek. Az északnyugati partvidék burgonyatermelő parasztjai az eladási nehéz­ségek miatt tüntettek és elégedetlenségüket mintegy ezer tonna burgonyának egy fontos útvonalra való kiszó­rásával juttatták kifejezésre; Lövöldözés a Jordán folyó völgyében Lőrincz Gyula beszéde a CSKP Központi Bizottságának ülésén A francia sztrájkhelyzet újabb fejleményei 3 Jerzy Edigey bűnügyi regénye kulcs " Fordította: Szilágyi Szabolcs m. — A, nem... Végül is el- *Jgyott a pénz. Az aranyos Czeslaw mindinkább birto­kába vette nagyanyja kin­cseit. Az öregasszony autót vett neki. Egy évig vezetett a fiú, majd eladta a ko­csit, a pénzt pedig néhány hónap alatt elverte- Ezután elbocsátották a szakácsnőt, FotuUcki úrék pedig elmen­tele dolgozni. Az öregasz­zonynak még van egy-két ékszere. Néhány napja kér­dezte tőlem: „Hallgasson •le, biztos úr, nem tudja, ki venne brilliáns gyűrűt?” — Különös. Az utóbbi időben Czeslawnak elég sok pénze van. — Tudok róla. Újra kez­dődik a züllések időszaka, az éjszakai taxis hazatéréseké. Két nappal ezelőtt panasz­kodtak a szomszédok, a Gygasinski utcából, hogy Czeslaw hangos botrányt okozott egy gépkocsivezető­vel és mindenkit felébresz­tett. Egyébként az öreg Potulickinénak gazdag ro­konai élnek Angliában és Svájcban. Gyakran kap tő­lük csomagot, időnként pe­dig bankutalványokat. Szá­zados úr, ő mindkettőnket alaposan kifizethetne és még neki is maradna. Tudja, hogy útlevélkérelmet adott be? — Nem, erről nem hallot­tam. — így van. Magam is lát­tam a papírjait. Meghívást kapott Svájcból, a nővérétől három évre. Onnan bizonyo­san nem is jön vissza. Tő­lem is véleményt kértek ró­la. — Na és mit mondott? — Olyan véleményezést adtam, hogy minél előbb kapja meg azt az útlevelet és utazzon el. Velem együtt a fél Zoliborz lakónegyed fellélegzik majd, de különö­sen a fia és a menye. Az öregasszony távozásával egy­szeriben fellendül az anyagi helyzetük­— Miért? Hisz azt mond­ta, hogy az öregasszonynak pénze van. — Van, de keményen a kezében tartja. Most egy groszt sem áldoz a házra, mert összeveszett a menyé­vel és öt éve nem is beszélt vele. Egyedül Czeslaw képes bármit kihúzni a nagyany­jától. Azt hiszem azonban, hogy ha az öregasszonynak van még rubelje és dollár­ja, azt a svájci út előtt a fiá­nak hagyja itt. Talán olyan nagyon nem is rossz ő, csak házsártos és uralkodásra vá­gyik. — Ez gyakori ilyen idős embereknél. — A legnagyobb ellensé­gemnek sem kívánnék ilyen anyóst. Néhány napja ná­lam járt, Marek Potulicki, az öregasszony fia és érdek­lődött, mit kell tennie a vil­la tatarozása ügyében; — Tatarozni fogják? — Potulicki azt mondta, hogy anyja elutazása után átalakíttatja az egész házat. Régen ott hét szoba, egy konyha, garázs és a szute- rénben cselédszobák voltak. A kert felőli négy szobát egy bomba döntötte romba. Potulicki szeretné a villát úgy átalakítani, hogy min­den emeletén legyen egy konyhás, fürdőszobás gar­zon. A Zoliborz lakói át szokták alakítani a padlás­teret. Egyesek ezt legálisan, mások csendben intézik eL — Saját maguknak? — Nem. Telekkönyvileg eladnak egy házrészt, az új tulajdonos pedig a man­zárddá átalakított padláste­ret veszi meg. Egy ilyen kis lakás 120—150 ezer zlotyba kerül. Vevő több van mint átalakítható padlás­— Potulicki is ezt akarja csinálni ? — ö jobb helyzetben van. Lesz két eladó lakása is. Három részre osztja a há­zat. Az egyiket a sógornője fogja megvenni, akinek a fia végzős műegyetemista és nősülni akar. Ez a sógornő, mint Potulicki említette, megígérte, hogy finanszíroz­za az egész átalakítást. i— Rzeszewska asszony? — A nevét nem említette. Csak annyit mondott, hogy a felesége nővéréről van szó és ő könnyen tud kölcsönhöz jutni, mert egy bankban dol­gozik és jó összeköttetései vannak. — 0 az — dörmögte a százados. — Azt tanácsoltam Potu- lickinek, hogy menjen el a kerületi tanács főépítészé­hez és intézze el legálisan a telekkönyvezési és a terve­ket, mert különben az épí­tésügyi hatóság nemcsak, hogy leállíttatja a munkát és lebontatja mindazt, ami már elkészült, hanem ki­szab olyan büntetést is, ami után nem egyhamar szedi össze magát. — Sokba kerülne egy ilyen átalakítás? — Potulicki azt mondta, hogy egy mérnök ismerőse körülbelül 250 ezerre be­csülte a költségeket. De amikor hozzálátnak az épí­téshez, biztosan megemelke­dik az összeg. Ebből 100 ez­res kölcsönt tud adni a bank. — Rzeszewska asszony gazdag nő, ha egyszerre le tud tenni az asztalra több punt százezret, — Úgy látszik, gazdag. Nem ismerem őt. Állítólag Potulicki sógornője azzal a kikötéssel építteti át az egész házat, hogy a fiának megtartja az emeleti lakást, két szobával, konyhával és fürdőszobával. Cserébe Po- tulickiéké maradhat vagy eladhatják a manzard-la- kást. Nekik ez óriási üzlet. A romok helyett nyernek három szobát, konyhát, für­dőszobát, valamint garázst- A garázsból havonta 500 zlotyjuk lesz, mert errefelé így fizetnek. — Jól elbeszélgettünk az idősebb Potulicki dolgairól, én azonban azért jöttem, hogy Czeslawról tudjak meg egy s mást. — Mint már említettem, róla semmi jót sem mond­hatok. Sok bajunk lesz még vele. Ha berúg, azonnal bot­rányt csinál. A lakásuk he­lyett már nem egyszer ka­pott éjszakai szállást a rend­őrségi fogdában. Magam sem tudom, hogy úszta meg a dolgait eddig. Például azokat a kocsiügyeket. De előbb vagy utóbb kitöri a nyakát. — Mi van a kocsikkal? (Folytatjuk|

Next

/
Oldalképek
Tartalom