Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-23 / 146. szám

i. oldal JCSLET-MAOTARORSZAO !96S. Június 33, Egy hét a világpolitikában IIÜI Leereszkedik az atomsorompó jjjjj} urnák előtt a franciák yijij Az amerikai választási kampány =• Miért mondott le Warren főbíró? Ül Bonni bánat Nyugat-Berlin miatt Ä HÉTEN tovább ereszke­dett az „atomsoyompó”: mi- U.án az elmúlt héten az ENSZ-közgyűlés .jóváhagyja a nukleáris fegyverek elter­jedésének megakadályozá­sáról szóló nemzetközi .egyezmény tervezetét, most -már a Eiztonsági Tanács is megvitatta azokat a garan­ciákét, amelyeket az atom- nagyhatalmak a. nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országoknak hajlandók nyúj­tani avégből, hogy megvéd­jék őkét bármilyen atomtá- madas eilen. S a hét végén rriár ' elhangzott a hivatalos közlés: július 1-én írják alá egyidejűleg az egyezményt a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia kép­viselői. Az egyezményhez e naptól kezdve minden or­szág csatlakozhat, amely an­nak előírásait magára nézve kötelezőknek ismeri el. Meg­jósolható, hogy a három atomhatalom után számos or­szág ' aláírja az egyezményt és így az rövidesen az államok egész sorára kiható érvényt szerez. Jellemző módon Bonnban olyan hangok hallatszanak a kereszténydemokrata párt jobbszárnyáról', hogy a nyu­gatnémet kormánynak az „atomsorompó-szerződés” aláírását meg kell tagadnia, ha a nyugati szövetségesek írem tanúsítanak kellő erényt a Nyugat-Berlin t érintő NDK-lépésekkel szem­ben. A bonni revansisták akiknek illúzióit alaposan szerteíoszlatták az utolsó na­pok eseményei, most zsaro­lási kísérleteiket olyan in­doklással leplezik, hogy „nem bíznak a Szovjetunió nyújtotta garanciákban; ha Moszkva támogatja az NDK intézkedéseinek végrehajtá­sát’. A nyugatnémet főváros­ban mindenesetre a kormány maga is lázasan keresi a le­hetőségeket, hogyan tudná aktivitására ösztönözni az amerikai, az angol és a francia szövetségeseket az az NDK ellenében. Alkalom­nak kínálkozik a NATO-nak a jövő Írét elején Izland szi­getén. Reykjavikban megren­dezendő miniszteri tanács­ülése: amúgy is hagyomány, hogy az atlanti tanács min­den ülése előtt az amerikai, az angol, a francia és a nyuga’német külügyminisz­ter , néniét munkavacsorán” beszéli meg német kérdés pillanatnyi helyzetét. AZ NSZK mindhárom szö­vetségesének most más gond­jai vannak, elsősorban bel­politikai természetű problé­mái. Az új francia külügymi­niszter, Debré például a áirvényhozási választások két fordulója között kell, hogy megjelenlék Reykjavik. ban: június 23-án ‘ járulnak először az urnák elé a fran­cia választók. Ahol az első szavazás nem hozza meg egyik jelölt abszolút többsé­gét sem, ott a következő va­sárnapon újra szavaznak. A választások, ha előrelátható­lag nem is oldják meg a francia társadalom mély vál­ságát, amelyet a négyhetes sztrájk és a diákság másfél hónapja tartó lázongása je­lez, mindenesetre lehetőséget adnak a jobb- és a baloldal erőviszonyának felmérésére. Ennék alapján kereshet új kereteket a gaulleizmus, en­nek alapján indulhatnak meg újabb tárgyalások a baloldal egységének kialakítására. AZ AMERIKAI ELNÖK- VÁLASZTÁS időpontja még távoli, de már közeledik a kampány két fontos esemé­nye: a demokrata párt és a republikánus un. konvenció­ja : augusztusban dönteniök kell a hivatalos elnökjelöl­tekről. Robert Kennedy tra­gikus halála új helyzeteket is teremtett és rövid szüne­tet is parancsolt. A „politikai fegyver-nyugvásnak” már vé­ge: Humphrey, a jelenlegi al- elnök az esélyesnek mon­dott demokrata párti elnök­jelölt is újra kezdte kortes- körutját, ellenfele az ugyan­csak demokrata McCarthy is munkához látott, akárcsak a republikánus Rockefeller. A legutóbbi megnyilatkozások közül érdekes Humphrey-nak a johsoni Vietnam-politiká- tól ámyálátriyira már külön­böző állásfoglalása, a mosta­ni alelnök nem fordul ugyan szembe egészen az elnökével, de szavazatnyerés, a Kenne- dy-hívek meg- és elhódítása céljából már engedmények­re kész... Ami a Párizsban folyó amerikai—vietnami tárgyalá­sokat illeti, a VDK küldött­ségének véleménye szerint semmiféle előrehaladás nem történt, s ennek oka az ame­rikai delegáció makacs ma­gatartásában keresendő. Rusk amerikai külügyminiszter viszont egy sajtókonferencián úgy nyilatkozott, hogy nem lehet sem kudarcról, sem si­kerről beszélni Párizsban. AZ EGYESÜLT ÁLLA­MOK politikai szenzációja a hét végén Warren főbíró le­mondása volt. A hírhedt Warren-jelentés névadója, aki legfőbb bírói tekintélyé­vel fedezte az első Kennedy- gyilkosságról kiadott, de ál­talánosan hiányosnak tartott, nyomozási anyagot, valószí­nűleg. azért távozott posztjá­ról, hogy lehetővé tegye Johnson elnöknek: még ő jelölje ki az új főbírót, akinek megbízatása élethossziglan tart. Márpedig Johson embe­re a főbírói székben tovább biztosíthatja a Warren-jelen- tás változtathatatlanságát, az „Oswald magányos gyilkos volt” elméletet... Nagy-Britannia belpolitikai gondja a lordok házának ko­nok szembeszegülése a mun­káspárti kormánnyal. A fő­rendek reakciós állásfoglalá­sa lehetetlenné teszi a Rho­desiával szembeni angol meg­torlás végrehajtását. Wilson miniszterelnök az idejét- múlta közjogi intézmény jog­körének korlátozását tervezi, de ez a hagyománytisztelő angol polgárok ellenkezésével találkozhat. OLASZORSZÁGBAN ÚGY­NEVEZETT „várakozási kormány” megalakítását kezdte meg Leone professzor, volt miniszterelnök. A ke­reszténydemokratákból álló kabinetet eleve ideiglenesnek tekintenék, míg az ősszel új­ra megpróbálkozhatnának az-* zal a „középbal” formulával, amelyre pedig az olasz nép az áprilisi választásokon — nemet mondott... A szocialista államok kö­zösségének és a nemzetközi kommunista mozgalom ese­ményei sorából kiemelkedik az, amelynek színhelye ép­pen hazánk fővárosa volt: Budapesten ülésezett keddtől péntekig a moszkvai nagy tanácskozás anyagait előké­szítő munkacsoport. Mint is­meretes, a testvérpár tok kül­döttei az április végi, ugyan­csak Budapesten megtartott előkészítő bizottsági ülés ha­tározata alapján végezték el fontos munkájukat. Csehszlovákiában meg­kezdődött a Varsói Szerző­dés tagállamai hadseregeinek az a hadgyakorlata, amelyen a parancsnokok és a törzsek vesznek részt. A hadgyakor­latot Jakubovszkij, a Szov­jetunió marsallja, a Varsói Szerződés egyesített fegyve­res erőinek főparancsnoka irányítja. Csehszlovákiába érkeztekor fogadta őt Alexan­der Dubcek, a csehszlovák párt első titkára és Oldrich Cemik miniszterelnök is. Pálfy József A KOMMUNIZMUS FELKELŐ NAPJAI A GOELRO-tervtől az atomerőműiig 4. Bratszk és a piramisok Az Angara partján, az erő­műkolosszus és a zúgó ma­gasfeszültségű távvezetékek csodálása közben ismerked­tem meg egy idősebb ameri kai orvossal. Akkor én mái „régi” vendég voltam Bratszk ban és elég sokat tudtam az erőműről, meg az építések történetéről. Az amerikai or vos oroszul beszélt, meglehe tősen „angolosan” ejtve a szavakat, és bizonyára nem vette észre az én „magyaros' orosz beszédemen, hogy ide gén vagyok. Gratulálni akart nekem, mondván hogy az ilyen alkotásokra minden szovjet ember büsz­ke lehet. Ekkor vallottam be. hogy magyar újságíró vagyok és én legalább úgy csodálok itt mindent, mint ő. — Egyszerűen nem tudok maimhoz, térni — mondta a doktor. — Nagyjából be_ utaztam az egész világot, de ilyet még nem láttam... Járt már ön Egyiptomban? — kérdezte tőlem. — Sajnos, még nem — feleltem. — De a piramisokat le­írásokból, fényképekről, vagy filmekről bizonyára ismeri... — Természetesen — mond­tam. — Nos, én jártam Egyip­tomban is, láttam a piramiso­kát... Tudja mit mondok?... Nincs hasonlatom... A pira­misok eltörpülnek az itteni vízerőművek mellett... És ha a piramisok, az emberiség első nagy kultúrájának em­lékművei, akkor ezek a vízerőművek az emberiség új kultúrájának, a technikai felvirágzás korának örök időkre szóló emlékművei... — Én se tudnék mást mondani — szóltam köz­be. — Legfeljebb annyit ten­nék hozzá az ön véleményé­hez, hogy a piramisoka ha­lott fáraóknak építették, eze- -két az erőműveket , viszont az emberek millióinak, azok­nak, akik most élnek és mindazoknak, akik a jöven­dő évszázadok és évezredek polgárai lesznek. Ezeket az élet dicsőítésére hozták létre, amazokat a halál és áz ural­kodói gőg hirdetésére... — Ebben is egyetértünk — mondta a doktor és fényké­pezni kezdett. — Mindent le. fényképezek — folytatta. — Otthon méteres nagyságú nagyításokat csináltatok, ki­állítást rendezek a lakásom­ban és meghívom a barátai­mat, nézzék meg. milyenek a huszadik század piramisai. A bratszki vízerőmű építése több, mint 800 millió új ru­belba került. Átszámítva ez az összeg 11 milliárd forint- vak felel meg. Temérdek iénz... temérdek munka és emérdek érték. Intézetek és íyárak tucatjai dolgoztak zerte a hatalmas szovjetor- zágban Leningrádtól Vla­gyivosztokig, hogy minden a helyére kerüljön. Érdeklőd­tem: mikorra térül vissza ez a horribilis beruházás? Nyikn- láj Nyikolájevics Guszel- nyikov, az erőmű műszak' ;gazgatója nevetett. — Talán el se hiszed, ked­ves magyar elvtársam — mond*a —. hogy ez az összeg már mind az utolsó kópéiWá ig megtérült. Szeptember el­seje óta tiszta haszonnal dol­gozunk... — Ez valóban hihetetlen... — Hát, hogy őszinte le­gyek, amikor a terveket ta­nulmányoztam. és azt olvas­tam. hogy a beruházási ösz- szeg az utolsó turbina üzem­be helyezésével teljes mérték­ben visszatérül, én is olyasmire gondoltam, hogy bolond ez a Szuhanov... mármint a mi tiszteletre méltó tervező főmérnökünk... Jómagam régi róka vagyok az elektrifikációban, hiszen a Volga felső folyásán kezd­tem a szakmát, ott voltam Kujbisevnél és Volgográdnál is, de ilyet még nem lát­tam... Ez a mi bűbájos An- garánk kacér teremtés. Ol­csón adja magát... Képzeld el: másodpercenként 3600 köbméter víz zúdul át a tur­binákon és ez olyan olcsó energiát termel, hogy egyet­len kopejkáért közel har­minc kilowatt energiát állí­tunk élő... Mi termeljük a világ eddigi legolcsóbb ener­giáját... Augusztus végéig annyi energiát termeltünk, hogy az egész nagy mű visz. szafizette magát. Látod, itt érvényesül okosan az a köz­mondás, hogy „fektesd be a kopejkát — vedd el a ru­belt!” Van az erőműnek vendég­könyve is. Sokan írtak, már bele: tudósok, mérnökök, köl­tők, írók, művészek, politiku­sok, államférfiak és egysze­rű munkások, meg parasztok is. A bejegyzések közűi csu­pán két részletet idézek, egyiket Marccello Klauáio.' a Nagyteljesítményű V zerőmű, vek és Duzzasztógá ak Nem­zetközi Bizottságánál elnö­ke írta. Szó szerinti fordítás­ban így hangzik: ..Mindén építő mérnök fii- ma, hogy ilyen műveket al­kothassanak az enyberiiég számára. A SAívie' unióban' .minden mérnöknek '.y ki­lőtt. hogy nagy álmai- nveg- ' valósíthassa. -\ ‘önén;.' m során először épült ilyen ha­talmas vízerőmű1 mégpedig nehéz klimatikai : altételek közt. ritkán lakó 1 erű eten”. Egy amerikai '-i-, erőmű- építő cég elnöke. Walter Schisler » következő -/.ara­kat jegyezte be a vendég­könyvbe: „Én sok vízerőművet is­merek a földön, éppen "zárt bizonyíthatom, hogy azé önö- - ké egyike a legjobbaknak. Üdvözöljük az építőket nagy­szerű munkájuk eredmé­nyével együtt. Nem hiába mondják Szi­bériában, hogy ötven év alatt sok víz lefolyt az An» garán és a Jenyiszejen. Meg­változtak az Idők és a vé e- mények is. Ma a bratszki víz­erőmű egymaga háromszor annyi energiát termel, mint amennyit a GOELRO-terv első üteme összesen előirány, zott. ötven év alatt meg­értette a világ, ellenség est barát egyaránt, hogy amit a Szovjetunióban elhatároznak, az sohasem fantasztikus, ha­nem mindig reális és megva-. lósíthatő A lírai lelkületű és mindig vidám szibériai _em­berek meg így nyilatkoznak} — Nálunk hamarabb les* kommunizmus, mint Euró­pában, mert itt kilenc órá­val korábban kel a nap. Rá­adásul mesterséges napokat is építünk. A mi vizerőmű- veink nemcsak korunk örök időkre szóló emlékművei, hanem a kommunizmus fel­kelő napjai, amelyek a kom­munizmus reggelének fényét árasztják Szibériára és a* egész világra. Szendrei .József 39. — Jó kis balek a maga nemében, hogy aláírta a le­téti kártyát és a kulcsokat a magáénak vallotta. Ha azt ál­lította voliia, hogy odacsem- pészték neki és nem volt ná. la a lefogás pillanatában, so­kat. kellett volna vele baj­lódnunk. Mindenek előtt vallomást kellett volna kérni az. ügyeletben lévő rend­őröktől. hogy a kulcsokai nala találtak a motozás al­kalmával Ha pedig még ez­után is állította volna, hogy' a kocsiban találta, amivel beszállították a fogdába. a lehető legnehezebb feladattal álltunk volna szemben. — Nem — ellenkezett a százados. — Arra, hogy ezek a kulcsok Poiulicki lakásán voltak, akár ezer bizonyíté­kunk is lehet, de az, hogy a zsebében találtuk, termé­szetesen jelentős mértékben előremozdítja az ügyet. Csak azon csodálkozom, hogy ma­gával hordta ezeket. Talán sajnálta eldobni? így vágj' úgy az értéke is magas. Nem esak mint kulcsé, ha­nem mint fémé is. El tu­dom képzelni, hogy egy ékszerész legkevesebb 200 zlotyt fizetett volna gramm­jáért, vagy talán 300- at is. No, akkor hát köszö­nöm a segítségét, főhadnagy. Holnap jövök. Tegyék addig a kulcsokat a páncélkasszá­ba. Az Általános Kisipari Bank a tulajdonosa és később át kell adnunk nekik. Annak ellenére, hogy ilyen jeléntős nyomra bukkant, Jarkowski százados nem fe­ledkezett meg a Maria Rze- szewska áltál előző nap közölt tények ellenőrzéséről sem. Gyakorlatból nagyon jól tud­ta ugyanis, hogy ebben a bonyolult ügyben gyorsan egymásra halmozódnak a nyomok, s hamar füstbe is mennek, mint a cigarettapa­pír. Tehát nem felejtette el megbeszélni a soron követke­ző találkozót a fiatal hivatal- segéddel, Stanislaw Nawroc- kival, aki eddig a legszíve­sebben a rendőrség szolgála­tára állt, s fontos segítséget nyújtott Jarkowski százados­nak. — Nagy panaszom van ma. gára — mondta a rendőrtiszt, amikor a megszokott kis Tamka utcai kávéházban ta­lálkozott Nawrockival. — Rám? Milyen? — Cso­dálkozott a fiatalember. — Maga sem mondott igazat, helyesebben nem mondta meg a teljes igazsá­got arról, hogy mi is történt a rablás előtti napon. — Százados úr biztos ar­ra a negyed literre gondol, amit akkor Ligman utasítá­sára vettem az őröknek. Va. lóban nem szóltam a részle­tekről, de hangsúlyoztam, hogy mindnyájan ittunk. Én is. A mi bankunkban az a szokás, hogy bármilyen sze­rény és mértéktartó iszo- gatást szervez is valaki, ak­kor megkínál minden jelen­lévőt. — Hogy később senki sem. mit se szóljon? — Hogy senki se nézhesse rossz szemmel, amíg mások isznak. — Jó módszer — mosol yo- dott el a százados. — Amikor meghoztam a vodkát, az őrök is kaptak ne­gyed litert.. Emlékszem, Rze- szewska asszony adott nekik pár szendvicset. Megkínálta a takarítónőket is. de ők nem kértek. — Hánykor hagyták el a bankot? — Talán hétkor. Vagy pár perccel hét előtt. Az egyik őr, az öregebbik oda is jött hozzám és mondta: „fejezzék már be a könyvelőségben, hét óra közeleg, jön a gond­nok és a másik váltás, mi­nek lássa mindenki, mi volt itt ma”. Épp ezekre a sza­vakra jött ki a könyvelőség szobájából Klecki űr és meghallotta. Hamarosan mindannyian készülődni kezdtek a távozásra. Úgy látszik Klecki úr figyelmez­tette őket, hogy későre jár az idő. — Tehát ez hét óra körűi volt? — Nem. Most jut eszembe, amikor a könyvelők kiléptek a bankból, hat óra harminc perc volt. Én öi percig fog­lalatoskodtam a poharak és kupicák / összerakásával, be­vittem azokat a konyhába, kimostam a csap alatt és be­raktam a szekrénybe, amely a konyhában a fel mellett áll. Ott tartjuk az üvegeket Ezután én is elmentem. — De miért vallott úgy­hogy ez hét körül volt? — Azt mondtam? Lehet. Másnap, mielőtt százados úr kihallgatott, Zaczewski — úgy nevezik ezt az idősebb őrt —, említette, hogy mind­annyian hét előtt öt perc­cel távoztak a bankból Megadtam hát ezt az időpon­tot. nem is gondolkozva a tényen. De most látom, hogy legkevesebb húsz perccel előbb volt az. Van talán en­nek valamilyen jelentősége a nyomozásra nézve? — Még nem tudom — val­lotta be őszintén a százados. Ez az őr különösképpen zárkózott. Soha sem be­szél önmagáról. Csupán az aranyhalairól tudok. Gyakran utazik le Sziléziába, talán Sasnowiecbe, és ott kicseréli az „apácáit” valami más halakra. Egyszer elmesélte, hogy arról a tájról szárma­zik. — Régóta dolgozik a bankban? • — Talán hat-hét. éve. Az­előtt a Lengyel Rádiónál volt őr. Amikor hozzánk jött, mindenki csodálkozott, mi­ért hagyta ott előző állását. A fizetés ugyanis egyforma, de a rádióban érdekesebb a munka. Nálunk semmi sem történik, ügyelet, üldögélés a ruhatárban, vagy az eme­leten. meg az éjszakai őrkö­dés a zárt bankban mint a kutya az óljában. Meg lehet halni, mire a gondnok elő­kerül és kinyitja az ajtót. A felelősség pedig sokkal na­gyobb. — Talán Zaczewski jó ba­rátságban van a másik őrrel ? — Sokolskival? Á! Miféle barátság ez! Ketten egy vál­tásban dolgoznak, így hát együtt is ügyeskednek, hogy pár groszt kapjanak. Szóval ez a barátság. — IJe gyakran együtt is isznak, matf . — Sokoiski szeret inni. Ha egy kis pénzhez jut azért, hogy vigyáz a kocsikra, vagy elkíséri valamelyik pénztár rost, illetve elintézi az ügy-* felek csekkjét, akkor So­koiski igyekszik meghívni munkatársát. De Zaczewski nem iszákos. Igaz. hogy nem mond ellent, különösen ha Sokoiski fizet. Megisznak: kettővel-hárommal és kész. Mintha attól félne, hogy a vodka megoldja a nyelvét. Ö csak a halairól beszél. Semmi másról. Bár oly sok éve dolgozunk együtt, még azt sem tudom, van-e feleséi, ge és gyereke. Úgy érzem, az ö életében van valami titok­zatosság... — A titokzatosságtól a rab­lásig hosszú út lehet. — Na, de százados úr, én egyáltalán nem is mondom, hogy Zaczewski vitte el a pénzt. Egyszer azzal dicséke. dett, hogy a halai nagyon ér­tékesek. Elmondta, hogy egy párért, amelyet Japánból hoztak neki, 5 ezer zlotyt fi­zetett. ügy látszik, van pén­ze. ugyanis a fizetésből ilyen kiadásokra nem telik. Sem pedig azokból az apró be­vételekből amelyekre szolgá­lataiéban tesz szert. Ismétlem, valamit titkol. Ugyanígy van azzal a bizonyos időponttal is. Minek beszélte belénk, hogy hét előtt távoztunk? Valamilyen célja lehetett ve. le. (Folytatjuk) 3 Jerzy Edigey bűnügyi regénye kulcs ■ Eordította : Szilágyi Szabolcs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom