Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-20 / 143. szám
9. flftfe* KSLET-MAGTARORSZAQ 1968. június 2#«’ TASZSZ-jelentés; Brandt—Abraszimov találkozó Berlin (TASZSZ) Mint ismeretessé vált, Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke június 18-án saját kezdeményezésére találkozott P. A. Abraszimowal, az SZKP Központi Bizottságának tagjával. A találkozó során eszmecsere folyt a feleket érdeklő kérdésekről. Brandt külügyminiszter szerda délután személyesen : jelent meg a szokásos sajtó- ertekezleten, tekintettel arra a nagy érdeklődésre amelyek a keddi, Abraszimov szovjet nagykövettel folytatott megbeszélése körül Bonnt foglalkoztatják. A külügyminiszter azonban kijelentette, hogy a megbeszélés tartalmáról nem mondhat és nem is akar semmit mondani. Megerősítette a tanácskozás hosszú tartalmát: délután 16 órától csaknem éjfélig volt a nagykövet vendége. Abraszimov főleg SPD-párt- elnöknek titulálta Brandtot, és maga mint az SZKP Központi Bizottságának tagja szerepelt. A két tárgyaló fél megegyezett, hogy a nyilvánosság felé azt mondják: a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről tárgyaltak. Természetesen beszéltek Berlinről és a Nyugat-Berlinbe vezető közlekedési helyzetről is, — mondta Brandt. Kérdésekre válaszolva megcáfolta azokat a híreket, amelyek szerint Bonn arra törekednék, hogy bezárassa szövetségeseivel az NDK kereskedelmi kirendeltségeit a NATO- országokban. Cáfolta azt is, hogy azt követelte volna, hogy a jövőben „határozottabb hangot” használjon Bonn a Szovjetunióval szemben. Csupán azt mondotta, hogy Nyu- gat-Berlin kérdését az NSZK kormányának világosabban kell a Szovjetunió elé tárnia — magyarázkodott Brandt Amerikai választási csata Republikánus vádpontok a demokrata kormányok ellen Washington (MTI): Az Amerikai Köztársasági Part országos bizottságának munkacsoportja 5000 szavas okmányt állított össze, amelyben bírálja a demokrata párti kormányok külpolitikáját 1960 óta. A dokumentum a következőkben foglalja össze a de- mokra'a párti kormányok ellen felhozott vádakat: — A demokrata párti program „hídépítést” hirdet meg a kommunista kelet-európai országok irányában, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ezek az országok támogatják Észak-Vietnamot. — A demokrata kormány arra biztatja a nyugat-európai országokat, hogy „legyenek szilárdak a kommunizmussal szemben”, miközben az Egyesült Államok a Szovjetunióval a fegyverkezés ellenőrzéséről tárgyal, anélkül, hogy megfelelő formában venné figyelembe a szövetségesek érdekeit. — A kormány eltűri, hogy az amerikai partoktól mindössze 90 mérföldnyire nyíltan bevallott kommunista rendszer létezzék, de közben amerikai fegyveres erőket küld a világ különböző pontjaira, a kommunista tervek meghiúsítására. Az okmány végezetül kijelenti. hogy az Egyesült Államok helyzete ma kevésbé biztonságos, mint az Eisen hower-kormány idején volt. A BT ciprusi vitája New York (MTI): A Biztonsági Tanács kedden összeült, hogy megvitassa az ENSZ főtitkárának a ciprusi ENSZ rendfenntartó erők helyzetéről előterjesztett jelentését. Az ülésen ta- nocskázi joggal részt vett Görögország, Törökország és Ciprus képviselője. A főtitkári beszámoló hangsúlyozza, hogy az utóbbi három hónapot a feszültség további csökkenése jellemezte Cipruson. Az ENSZ-erők létszáma 1968. június 7-én 4629 fő volt. Az említett időszakban regisztrált incidensek száma 42 százalékkal csökkent az előző periódushoz képest. Mindazonáltal a ciprusi helyzet továbbra is bizonytalan, ezért a főtitkár szükségesnek tartja, hogy további hat hónapra hosszabít- sák meg az ENSZ békefenntartó erőinek mandátumát. Malik, a Szovjetunió képviselője felszólalásában kifejtette: kormánya úgy véli, hogy mindenekelőtt ki kell vonni Ciprusról az összes külföldi csapatokat és el kell érni az összes idegen katonai támaszpontok felszámolását. A Szovjetunió nem tartja igazoltnak az ENSZ fegyveres erőinek további jelenlétét, azonban figyelembe véve a ciprusi, a török és görög küldöttség véleményét, a szovjet delegátus nem gördít akadályt az ENSZ-csapatok megbízatásának meghosszabi- tása elé. Ezután a Biztonsági Tanács egyhangúlag határozatot fogadott el, amely a főtitkár ajánlásának megfelelően újabb hat hónapra, 1968. december 15-ig meghosszabítja az ENSZ fegyveres erőinek ciprusi mandátumát. A KOMMUNIZMUS FELKELŐ NAPJAI Á GOELRO-tervtől az atomerőműig 1. Az elsöszülöft Leszámolni a lordok házával — követeli a munkáspárti baloldal London (MTI) Miután a lordok háza ked den szótöbbséggel elvetette a kormány Rhodesiával kapcsolatos törvényjavaslatát, több mint hatvan munkáspárti képviselő írta alá William Hamilton képviselő javaslatát, amely a lordok házának eltörlését követeli. A hatvan aláíró nagyrészt a balodali képviselőkből verbuválódott. A Wilson-kormány előtt most az a dilemma áll, hogy engedjen-e a baloldal nyomásának, vagy pedig folytassa a hosszú idő óta húzódó pártközi reformtárgyalásokat, amelyek csupán az örökös lordok szavazati jogának eltörlését tűzték ki célul. Ami a keddi szavazást illeti, a kormány úgy véli, hogy a toryk mindössze 9 szavazat- többsége szinte erkölcsi győzelem volt a kormánypárt számára. ’ Az öreg, kopott lépcsők ma is őrzik a nyomokat. Szinte hallja, képzelő erejével felidézi az ember a léptek szapora kopogását, hiszen — mint mondják, akik ismerték őt — Lenin mindig sietett. Moszkvában, az Oszipenko utca harmincas számú ház falán márványtábla emlékeztet: Vlagyimir Iljics Lenin gyakran járt ebben a házban, Krzsizsanovszkij főmérnökkel együtt itt dolgozták ki a GOELRO-t, Oroszország Villamosításának Állami Tervét. Rendszerint este érkezett, mert nappal nem sok ideje volt, hogy a „második forradalommal” — az ország villamosításának tervezésével és szervezésével is foglalkozzék. „A GOELRO nem más, mint a bolsevizmus elmebetegségének pontos diagnózisa.” Ezt egy amerikai lap írta abban az időben, pedig az Egyesült Államokban 1917- ben már hárommillió kilowatt teljesítménnyel dolgoztak a vízerőművek és évi 15—16 milliárd kilowattóra energiát termeltek. Ezzel szemben Oroszországnak a háborút megelőző esztendőben, 1S13- ban egészen pontosan 1 980 000 kilowatt összteljesítményű erőműkapacitása volt. Ebből a vízerőművek teljesítménye mindössze 16 000 kilowattot tett ki. Többségük 25—30 ki- lowattos törpe vízerőmű volt. csupán az alavergyinszkajai (Örményországban), a Debet folyón és a gindukusszkajai (Turkméniában), a Murbat A Pravda a szovjet—amerikai viszonyról Moszkva (TASZSZ) A szovjet—amerikai viszony kérdésével foglalkozik a Pravda szerdai számában Viktor Majevszkij politikai szemleíró. Majevszkij Johnson amerikai elnök közelmúltban tett nyilatkozatát kommentálja, amelyben az kitért a két ország kapcsolatának kérdésére. „Ha az Egyesült Államok valóban érdekelt az amerikai—szovjet kapcsolatok igazi fejlesztésében, akkor a Szovjetunió részéről visszhangra talál ez a törekvése.” — állapítja meg a szemleíró. A kérdés lényege azonban abban áll, hogy megoldatlanul maradtak azok a legfontosabb problémák, amelyek feltétlenül kihatnak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak rendezésére. A Pravda ezek között elsőként említi meg a vietnami háborút, majd kitér arra, hogy Washington támogatást nyújt a hódító politikát folytató Izrael szélsőséges törekvéseinek. Harmadik problémaként arra hívja fel a figyelmet, hogy folytatódik a fegyverkezési hajsza. Ez pedig annál veszélyesebb, mivel az Egyesült Államok fő NATO-szövetségese az a Nyugat-Németország, amelynek revansista erői kezet emelnek az NDK szuverénig tása ellen és nem ismerik el az európai határokat. Nem volna reális feltételezni, hogy meg lehet javítani az amerikai—szovjet viszonyt a jelentős nemzetközi problémák mellőzésével — írja. folyón termelt ezer kilowatt fölötti teljesítménnyel. A háború és a forradalom a cári Oroszország amúgy is szegényes, elmaradott energiatermelő kapacitásai is tönkretette, lerombolta. A győztes proletárforradalom 1918-ban a cári uralom által termelt energiamennyiségnek csak egynegyedét tudta előállítani — mindössze 500 000 kilowatt teljesítő képességű erőművek maradtak épségben s 1920-ban Moszk vának már annyi villamos energiája se volt, hogy a Nagy Színházban ülésező VIII. összoroszországi Szovjet Kongresszus küldöttei nyugodtan odafigyelhessenek arra a térképre, amelyen Lenin Oroszország villamosításának állami tervét (a GOELRO-t) ismertette. A térkép lámpácskái — amelyek a leendő 30 erőművet jelezték — ismertetés közben kialudtak, mert elfogyott az energia, mire Lenin megkérdezte : — Küldött elvtársak, értik már, miért kell Oroszországot villamosítani?... Azért, mert villamosítás nélkül nem erősödhet meg a szovjet hatalom, villamosítás nélkül nem lesz kommunizmus. A GOELRO mai szemmel, mai ismeretekkel és mai értelmezéssel vizsgálva aránylag szerény, bár minden tételében reális, sokszorosan átgondolt, tudományosan és közgazdaságilag egyaránt megalapozott terv volt. Harminc különböző erőmű építését foglalta magában, mindössze 1 750 000 kilowat összteljesítménnyel és a munka elvégzésének idejét tíztizenöt évben határozta meg Az adott viszonyok közt, négy évig tartó nehéz háború, egy mindent felforgató forradalom után, a polgárháború kellős közepén, abban az Oroszországban, ahol akkor a lehető legnagyobb szegénység tombolt és éhínséggel küzdöttek az emberek, ez a terv mégis a világtörténelem eddigi legnagyobb, legbátrabb és legzseniálisabb építőprogramja volt. A terv szerint tíz vizi- és húsz hőerőművet kellett felépíteni. Ezenkívül a GOELRO tartalmazta az akkor meglévő erőművek legracionálisabb, leggazdaságosabb kihasználásának tervét, az úgynevezett „A” programot. És tartalmazta valamennyi iparág gyors ütemű fejlesztését. A terv a feldolgozó iparnak és a kitermelő iparnak egyaránt 80—100 százalékos fejlesztését írta elő és a VIII. összoroszországi Szovjet Kongresszus úgy értékelte a GOELRO-t, mint egy nagy gazdasági kezdeményezés első lépését. Mindezek ellenére Lenint és Krzsizsanovszkij főmérnököt, Oroszország Állami Villamosítási Bizottságának elnökét a kapitalista világ szakemberei és publicistái népámitónak, mániákus dilettánsoknak nevezték. Még Wells is azt mondta, — alá pedig a világirodalom legfantasztikusabb regényeit írta, s akinek fantáziáját Lenin nagyra becsülte — hogy Lenin képzelődik, mert az, amit Oroszország villamosításáért akar csinálni, józan ésszel elképzelhetetlen. Érdekes módon készült a GOELRO. Alig, hogy megragadták a hatalmat, alig, hogy. levágták a cárizmus fejét, alig, hogy megszervezték a Vörös Hadsereget és kialakították az ellenforradalom elleni frontokat, Krzsizsanovszkij és Graftio mérnökök már Lenin asztalára tették Oroszország villamosításával kapcsolatos első elképzeléseiket! Oroszország történelme talán akkor izzott legjobban és akkor csaptak legmagasabbra a forradalmi háború lángjai. 1918 márciusa volt. Lenin, miután áttanulmányozta az első javaslatokat, köztük két egészen konkrétat: a vol- hovi és a Nyizsnye-Szvirszk-i vízerőművek felépítésének dokumentumait, amelyet Graftio főmérnök személyesen készített, röviden ennyit mondott: — Ezek megvalósításához minél előbb hozzá kell kezdeni. És 1918 nyarán Lenin egy napon két különböző jelentést kapott. Az első arról szólt, hogy Gyenyikin és fehér hadserege elfoglalta Vo- ronyezs körzetét. A másikban Graftio főmérnök, Oroszország Állami Villamosítási Bizottságának tagja jelentett Pétervárról: megkezdtük a volhovi vizerőmű építését; Lenin boldogan válaszolt Graftionak. — Gratulálok — írta —» Folytassák erőben, egészségben, a teljes sikerig. Mi meg majd legyőzzük Gyenyikint, meg az összes fehér banditát... A volhovi vizerőmű a GOELRO-terv elsőszülött gyermeke volt. 1926-ban fejezték be az építését. Tíz kis teljesítményű turbinával dolgozott, mindössze 66000 kilowat teljesítménnyel és az első évben 356 millió kilowattóra energiát adott. Szendrei József 23. — Köszönöm. Rzeszewska belehajtotta az ötszázasokat és a valutát az asztalon lévő papírba és beletette a retiküljébe. — Elmehetek? — Egyetlen kérdést: véleménye szerint ki követte el a rablást? Az asszony elgondolkodott. — Megmondhatom magának, hogy fogalmam sincs róla. Nem szeretnék igazságtalanul vádaskodni. De úgy érzem, a legtöbb lehetőségük erre az őröknek lehetett, akik este hétig voltak szolgálatban. Tudom, hogy jó barátságban vannak. Azon kívül szeretnek szórakozni. Nem egyszer láttam micsoda húzásokat csináltak a bank ügyfeleivel. — Mik voltak azok? — Semmi büntetendő. Csupán annyi, hogy a bejárat őrzése helyett a kliensek autóira vigyáztak az utcán. Ha valamelyik ügyfél- pek nagyon kellett sietnie, akkor otthagyta nekik a csekket és később eljött felvenni tőlük a pénzt. Időnként megegyeztek, hogy segítenek a pénztáros biztosításában, amíg a cégjéhez elmegy. Szóval apróbb szolgálatok ezek a klienseknek. — Ez nem jelentős nyom. — Van komolyabb is. Amikor abban a bizonyos időben Ligman elküldte Nawrockit vodkáért, azt mondta neki; hogy vegyen egy negyed litert az őröknek is. Emlékszem, amikor mondta: „vegyél nekik is, mert ha ők is isznak, akkor nem futnak mindjárt az igazgatóhoz.” Tudom, hogy megitták a negyed litert, mert Nawrocki elvitt tőlem néhány szendvicset és az őröknek adta. Kész vagyok megesküdni is, hogy annak idején fél hétkor távoztunk a bankból. Azt a két őr mondta, hogy pontosan hétkor mentünk el, s ezzel belénk szugerálták ezt az időpontot. Igv mondhattunk hét órát a vallomásunkban. Különben jól emlékszem, hogy amikor átmentem a nagytermen, ránéztem az órára. Pontosan hat óra 25 percet mutatott. — Mi céljuk lehetett az őröknek azzal, hogy az önök távozásának későbbi időpontját adták meg? — Talán el akarták tussolni azt a tényt, hogy fél órán át teljesen egyedül voltak. Ez alatt ötször lehetett volna kinyitni és becsukni a kincstárat. — Igen. De mivel? — En nem tudom. Maga kérdezte, tehát megmondtam, hogy szerintem az őrök a bűnösök. Soha sem bíztam bennük. Ami pedig a zárakat illeti, úgy hallottam, egy jó betörő minden zárat ki tud nyitni valamilyen speciális álkulccsal. — Ezeket a zárakat semmiféle álkulcs nem nyitja. — Nem tudom. Nem értek hozzá. Minden esetre figyeljék meg az őröket. Én észrevettem, hogy a rablás napja óta folyton egymás között suttognak úgy néznek ki, mintha be lennének csípve. — Ismeri közelebbről ezeket az embereket? — Nem különösebben. Tudom, hogy jó néhány éve a bankban dolgoznak. Ezenkívül hallottam a nővéremtől, akinél régebben, mielőtt összeveszett anyósával gyakran jártam a Zoliborz negyedbe, hogy elküldte oda a kertbe segédkezni és különböző dolgokat megjavítani. Nővérem anyósa Joanna Potulicka bankunk egykori elnökének özvegye. Az öreg Potulickiné elzavarta az őröket a háztól, mert ahelyett, hogy dolgoztak volna, csak lófráltak és nézelődtek, mit lehetne elvinni. Mennyi abban az igazság, nehéz lenne megtudni; ugyanis ez az anyós is jó firma... — Régen történt ez? — Általában a tavaszi nagytakarítás idején dolgoztak a kertben és a házban. Az öreg Potulicka asszony, mint a nővér mondta, szép kis botrányt csinált velük és kidobta őket a házból vagy két hónappal azelőtt. Rzeszewska azután semmi érdekesebb információval nem szolgált. A százados elnézést kért azért, hogy beidézte a kapitányságra, aláíratta vele a jegyzőkönyvet és elköszönt tőle. Távozása után feljegyezte az őrökről szóló elbeszélést. Elhatározta, hogy a legrövidebb időn belül ellenőrzi ezt a „kinyilatkoztatást.” Mindenekelőtt meg kellett tudni, hogy a könyvelőség dolgozói valóban fél hétkor hagyták-e el a bankot, s nem pedig öt perccel hét előtt, mint azt a kihallgatáskor mondták. Ez nagy különbség volt valójában — mondta magában Jarkowski százados, miután bezárta szobáját, s eltávozott a Fővárosi Rendőr- kapitányság épületéből. De még munkaidő után sem sikerült megfeledkeznie a rablási ügyről. Éjjel két órakor felcsörgött a telefon a rendőrtiszt lakásán. Amikor felemelte a hallgatót, a belvárosi kapitányság ügyeletes tisztje tájékoztatta arról hogy egy rendprőrjárat elfogta Czeslaw Potulickit. amint részegen botrányt okozott és leütött egy járókelői a Foksal utcán, a Kameralna nevű éjszakai lokál előtt. S mivel az előbb említett Potu lickit — magyarázta az ügye letes tiszt — az ezredes utasítása szerint a rendőrség munkatársainak figyelniük kell. a belvárosi kapitányság értesíti erről Jarkowski századost, a Fővárosi Kapitányságról. A százados megköszönte al jelentést és kérte, hogy tartsák Potulickit a fogdában, reggel ugyanis elmegy érte a kerületi kapitányságra és személyesen kihallgatja a letarJ tóztatottat. — Csupán a letartóztatottnál lévő tárgyakra ügyeljenek nagyon, főhadnagy- Ha lehetséges, kérem azt is, hogy a kihallgatásig senkivel se érintkezzen. — Nem volt nála semmi érdekesebb dolog — felelte az ügyeletes tiszt. — A jelenlétemben motozták meg. Körülbelül hatezer zloty készpénz, személyazonossági igazolvány, valamiféle elavult igazolvány és két kulcscsomó. Ezenkívül golyóstoll és egy jegyzetfüzet érdektelen címekkel. Ami az elszigetelését illeti, az már nehezebb ügy; Ma elég nagy tömegünk van; Egyébként is szükséges lenne? Olyan részeg, mint a disznó, annyira, hogy két őr tudta csak bevinni a fogdába. Ha nem lenne az ezredesnek ez a parancsa, akkor nem ide. hanem kijózanító állomásra vitték volna. — Nagyon jó, hogy ott van maguknál. Nyolckor odamegyek. Egyelőre köszönöm az értesítést. Viszont látásra. (Folytatjuk) 3 Jerzy Edigey bűnügyi regénye latoé® kulcs I Fordította: Szilágyi Szabolcs
