Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-16 / 113. szám
Üdvözöljük a Magyar Hírlapot Uj lap kerül mától reggelente a magyar újságolvasóhoz, a Magyar Hírlap. Nem csupán a sajtó dolgozói tekintenek nagy várakozással az új orgánum megjelenése elé, hanem az olvasók is, mert ezt a hazai hírközlés, a tájékoztatás, a lakosság felvilágosítása fejlődésének tekintik. Ez lesz az egyetlen újság Magyarországon, amely mindennap megjelenik. A Magyar Hírlap szerkesztőségének elképzeléseit meg is illeti a különleges figyelem, mert a lap igen széles körűen kíván eleget tenni a mai olvasók igényeinek. Nagy gondot fordít tehát a. Magyar Hírlap a külpolitikai kérdésekre, mind úgy, hogy az olvasó látókörét tágítva, eligazít a nemzetközi élet sokszor bonyolult problémáiban, mind úgy, hogy megvilágítja a Magyar Nép- köztársaság helyét, szerepét, jelentőségét, törekvéseit a mai politikai világban. Hasonló törekvést jelez majd a lap belpolitikai része is, hogy ennek révén még szorosabbá váljék a kapcsolat az ország vezetése és a közvélemény között, mert ez felbecsülhetetlen érték az erők összefogására, az új nagy feladatok megoldására. A Magyar Hírlap mutatványszámaiból tűnt ki az is, hogy gazdag kulturális rovatot kíván adni, sok irodalmat, közölni a ma*yar irodalom klasszikusainak és ma élő reprezentánsainak műveit, számon tartani a művészeti ágak jelentős alkotásait, törekvéseit, ablakot nyitni a világ tudományos életére. A kultúra eszközeivel, hozzáférhető módon kívánja segíteni a lap a szocialista nemzeti egység erősödését, a hazafias érzés elmélyülését, a testvéri országokkal, s általában a földkerekség minden haladó emberével való együttműködést. Minthogy a Magyar Hírlap mindennap megjelenik, talán mondanunk sem kell, hogy a sport is nagy szerepet kap. Hétfőn teljes két oldalt szentelnek a sportnak, s ezen kívül a legfontosabb eseményeknek az első oldalon is tartanak fenn helyet. Üdvözöljük "a Magyar Hírlap megjelenését! Üdvözöljük a lap szerkesztőit és munkatársait. Kívánjuk, hogy érjék el nemes céljaikat, a színvonalas munkával sokszínűén, a modern sajtó eszközeinek latbavetésével járuljanak hozzá a magyar újságolvasótábor szélesedéséhez, a politikai érdeklődés és közgondolkodás fejlesztéséhez. A Nyíregyházi Gépjavító Vállalat egyik legfontosabb üzemrésze a szerszámgép ja vííó. Képünkön: Csatlós Ferenc és Mihályfalvi Mihály műszerekkel ellenőrzi a gépek működését. Hänfne] J. felv. Csoda nélkül, szorgalommal A nyíregyházi vasúti csomópont kilencedik oklevelének történetéhez Az már aligha számíthat újságnak, hogy a nyíregyházi csomópont ismét élüzem lett, és „gyűjteményükbe” került a kilencedik oklevél is. De ha egyszer nem dolgoznának kitünően... Szinte föl sem lehetne mérni, milyen eredménnyel járna az, hiszen rajtuk múlik Záhony, Debrecen, és Miskolc teljesítménye is. És e négy nagyállomás munkája országos jelentőségű. Hogy újból élüzem lett a csomópont, azt jelenti: dolgozói teljesítették a népgazdaság által megadott feladatokat, szállítási terveket és más célokat. De hogyan teljesítették? Vágányzár és ... ’í Ezek a feladatok évről évre nagyobbak, s a növekvő feladatok mellett meg kellett birkózni az utóbbi 2 év villamosítási programjával is. Ha utólag rágondolunk, az a csoda, hogy a sok vágányzár és más késleltető tényező miatt nem keletkeztek zavarok a vasúti közlekedésben. Hogyan sikerült hát mégis? Ahogy Galló András a pártbizottság titkára, Orbán Sándor, szakszervezeti titkár és Varsányi László, a KISZ- vezetőség titkára beszél az elmúlt évről, — semmi különös nincsen benne. Egy jól megolajozott gépezet, jól szervezett és szorgalmas munka... Ez volt a legfontosabb. Persze, van itt más is. A csomóponton nincs egységes szolgálati vezetés, a nyolc főnökség legközelebbi közös felettese Debrecenből irá- ! nyit. Mi történne, ha nem • lenne egyetértés a főnöksé- I gek között? Ez előfordul, s akkor a párbizottság igyekszik segíteni, és fogja össze a különböző területen dolgozókat. A szakszolgálatok vezetőit rendszeresen és vasú- tas pontosságai beszámoltatja, nehogy súrlódás legyen. Kedv nélkül nem lehet Nagyban segítette feladataink megoldását — idézünk egy jelentést, — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára tett vállalások kimagasló teljesítése és a szocialista brigádok példamutató munkája. Nem lehet könnyű itt elérni a címet. Az állomáson 28 brigád nem kapta meg év végén, igaz, hogy hetven viszont megkapta, és az majdnem a kétszerese az 1966-os számnak. A szocialista brigádok közül három az idén már ötödik éves. és van „szocialista üzemrész”~ük is. Az idén ezt a mozgalmat fejlesztették. Akik megkapták, akik nem — mind újra beneveztek a versenybe, és 26 (!) új brigád is jelentkezett. Az üzemi négyszög három társadalmi tagja egyaránt vallja, hogy kedvetlen dolgozókkal nem lehet eredményt elérni. így aztán igyekeznek mindent megtenni a munka- körülmények javításáért. (És ebben sokat segítenek társadalmi munkában a szocialista brigádok.) Elérték, hogy a szolgálati helyek, a laktanyák tisztábbak, mint korábban voltak. Viszont az állomás déli végén nem bizonyos, hogy fölépül a fürdő és öltöző. Nincs rá kivitelező. Pedig 150 ember öltözik most vagonokban és mosdik Lavórban. Nemcsak a munkakörülményekkel, hanem a dolgozók gondolkodásával is foglalkoznak: eleven a politikai felvilágosító munka, a termelési feladatokat, a szakszolgálatok vezetőinek intézkedéseit pedig megtanácskozzák a dolgozókkal. És a dolgozók cserébe soksok javaslatot meg véleményt mondanak el a tanácskozásokon. Ezekre kötelező (!) a válaszadás, mégpedig meghatározott időn belül és írásban. Volt olyan javaslat, aminek nyomán az igazgatóság intézkedett, s azóta megszűnt a forgalmat hátráltató hiba. Híre van országszerte Az újból élüzem nyíregyházi vasúti csomópont ezek után versenyt kezdeményezett a debreceni igazgatóság területén, ügy hírlik, országos vetélkedés lesz belőle. Megpályázták a „Szocialista vasúti csomópont” címet, és versenyfelhívásukban kidolgozták azokat a munkaterületeket, ahol a mostaninál jobb eredményeket szeretnének elérni. S ez nem csupán a vasút előtt álló feladatok teljesítésére szorítkozik — ez már természetes, — hanem olyan tételei is vannak, hogy balesetmentesség, vagy a kulturált utazás biztosítása. A verseny végeredménye csak év végén dől el. A kezdeményezőknek azonban, úgy gondoljuk — és az elmúlt néhány év tapasztalatai feljogosítanak rá, — akkor sem lesz szégyenkezni valójuk. K I. Gesztelyi Nagy Zoltán: A valóság Penészleken IV. FEKETE SZOCIOGRÁFIA? Most már kár lenne azon vitatkozni, mi lett volna, ha azon a bizonyos március másodikén az agitátorok nem utaznak haza és ma Penészlek is termelőszövetkezeti község. Tavasz volt, kezdődött a munka szezonja. (Penészleken akkor már 112 belépési nyilatkozat volt aláírva.) Ezt azoknak írtam le, akik esetleg úgy képzelik, hogy a Valóság című folyóirat cikke nyomán azonnal agitátorok rohanják meg a falut és hangos szóval rögtön alakítsák meg a termelőszövetkezetet. Ez nem fog megtörténni. TUDOMÁNY — TÉVEDÉSEKKEL Nem tudom elkerülni, hogy ne bíráljam meg egy megyénkből származó tehetséges író művét, amelynek félrevezető adatai, megállapításai magukat a penészle- kieket is megzavarhatják. A magyar falukutatásnak gazdag hagyományai vannak, köztük is első Móricz Zsig- mond aranyszabálya: csak az igazat! Ezt vallották a most már klasszikusnak számító „Tardi helyzet”, a „Futóhomok”, a „Viharsarok” és a többi mű szerzői is. Nem így az „Állóvíz” szerzője. Egész írásművét egy indulat fűti: hogy megtalálta a világ végét, a legelmaradottabb magyar falut, ide kormánybiztos kell, ide használt ruhákat kell küldeni, itt valami bűnös mulasztás történt, itt mindent a végtelenségig túlozni illik, prédikáciásan. A szociográfia akkor is hamis, ha „csak a rosszat” és nem a teljes igazságot mutatja be. Az „Állóvíz” című írás szerzője ezt a hibát még megtetézi azzal, hogy sorozatosan eltéved, mégpedig a legfontosabb adatokban. * HIBALELTÁR Ez a koromfekete szociográfiai tanulmány egy helyen könnyedén jegyzi meg, hogy Penészlek férfi és nő lakosainak 15 százaléka kezelt alkoholista. Ez 345 ember! A körorvos kérdi: kik ezek, és ki kezeli őket? ö, az orvos nem tud róluk. Furcsa. Az, hogy a falu lakosainak 70 százaléka, vagyis közel ötszáz család létbizonytalanságban, nélkülözések között él, egyszerűen durva elferdítése az igazságnak. A szerző felmért egy osztályt és ennek alapján megállapította, hogy abban 22 gyermek egyhelyiséges lakásban él. Az osztályfőnök is felmérte. Eredmény: egyetlen gyermek sem lakik egyhelyiséges lakásban. Négy vagy öt gyengeelméjű gyermekről ír. Illetékesek kérik annak tudomásul vételét, hogy ennyi a gyenge képességű gyermekek száma. De a két szó egészen mást jelent, volt pedagógus tudhatná. A községben zárt illemhelyet a lakások 10 százaléka mellett lehet találni. 25 százaléka mellett semmit. Ezt írja. Akárhogy magyarázhatom, ha ez így igaz, akkor Penészleken volna 65 bódéféleség, 423 latrina (mi más lehet az, ami a ház mellett van és nem zárt?) További 162 ház mellett pedig... — nos, igen, a gyep. Nem igaz. Azt írja, hogy „itt még nem is hallottak arról, hogy ebben a megyében egy tudós ezen a homokon csodákat művelt,” Nyilván Westsik Vilmosra gondol. Nos, Westsik munkatársa, Ajtay Ödön éppen Penészleken végzett nagy jelentőségű kísérleteket és 17 penészleki gazda fel is kereste Westsik Vilmost. Nem igaz, hogy a málnatermesztő közösség felbomlott. Él, virul és növekszik, elnökét Papp Lajosnak hívják, tessék hozzáfordulni bizalommal. — Nem igaz továbbá, — ennek közlésére Molnár Borbála pedagógus kért fel — hogy ő nem eszik meleget. (Együtt ebédelt a szerzővel a napköziben, meleget.) Nem igaz, hogy heti negyvennyolc órát tanít. Volt egy ilyen rekordja. Nem igaz továbbá, hogy énekórán is helyettesít. Nem is ért hozzá. FÉLREVEZETŐ INDULATOK Teljesen félrevezető egy szabolcsi faluban azt kérdezni, melyik gyerek hol für- dött már fürdőkádban. Félrevezető a denaturált szesz ügyét, amely teljesen gazdasági kérdés — és amiben Penészlek messze környékén a legártatlanabb — egészség- ügyi, sőt ideggyógyászati problémának feltüntetni. Kár volt gúnyolni az új tanácselnököt, akinek helyes munkastílusa máris érződik a penészleki közügyeken. Nem volt adatszerű annak a felsorolása, kik mindenkik nem jártak Penészleken. Ha mellétesszük kik jártak, milyen ügyekben, hányszor egy év alatt, nem a falu elhanyagolása jön ki. Dr. Kiss Tibor körorvos furcsának találja, hogy az ő megkérdezése nélkül mu'atják be a falu egészségügyi helyzetét, Holló János igazgatónak ugyanez a véleménye az iskola bemutatásáról. Általános vélemény a faluban, hogy kár volt annyi teret szentelni egy válóban lévő házaspár kölcsönös rágalmainak és egy italkedvelő házaspár gyermekeltartási problémáinak, és ezt, mint a falura jellemzőt bemutatni. Egyhangú vélemény a faluban, hogy a használt ruhák küldése eltévedt mozgalomindítás volt a szerző részéről. Odaadják a Vöröskeresztnek, juttassa el a rászorultakhoz. Kár volt azt tanácsolni a tanácselnöknek: ültesse le az embereket. Szerző ottjár- takor nem volt hova, mert Penészleken (ahol a szerző szerint nem történik semmi) éppen felújították a tanácsházát. Ellenőriztük a négy esetet, aminek ügyintézését szerző bírálja. A tanácselnök helyesen járt el. Egyébként, ha már Lenint olvassa a vb-elnök fejére az apró munkákról, érzésünk szerint Lenin nemcsak tanácselnökök számára, hanem szociográfusoknak is mondta, hogy az apró dolgokon kell kezdeni. Riporternél, írónál az apró dolgok a helyes kérdések, a megfelelő válasz megkeresése és a gondos ellenőrzés. VALÓDI PROBLÉMÁK Sok tennivaló van Penészleken, de nem használt ruhák és szociográfiai cikkek írása a legsürgősebb. Mindenekelőtt; a földek aranykorona értéke magasan van megállapítva. Felül kellene vizsgálni. Ezt a járási földhivatal figyelmébe ajánljuk. A földérték problémája kiéleződik olyan sokgyermekes családoknál, akik Kovács György tanácselnök szerint is megérdemelnék a családi pótlékot, de a szabályok értelmében nem kaphatják meg. Ha nincs akadálya, javasoljuk: méltányossági alapon vizsgálják meg e családok kérdését. Az így adott törvényes segítség több értékű, mint amennyi használt ruhát az ország összes bizo- mányaiban összevásárolhatnak jótékony lelkületű adományozók, vitéz nagybányai Horthy Miklósné példáját követve. Elkövettek Penészleken közéleti hibákat is. A falu lakossága példás szorgalommal dolgozott társadalmi munkában a középületek építésén. Nem köszönték meg nekik annak rendje és módja szerint. Még helyrehozható. (Épül az egészségház, annál is ott lesznek.) Kirívó példa: a Dózsa tanyaiak az erdőigazgatóság felhívására összehordtak egy csomó ágast telefonpóznának a sajátjukból, hogy telefon legyen a tanyán, mentőt hívni, tüzet jelenteni. A telefonpóznának felajánlott rudakat valaki eltüzelte. Sem meg nem köszönték, sem meg nem magyarázták, ki tüzelte el, miért s mit fizet érte. (Egy csapat úttörő hősiesen megmentett négyszáz hold erdőt a fűztől. Nem kapták meg a jogos „Erdők Ifjú Védelmezője” kitüntetést.) Rossz a falu ellátása. Ottlétünk alatt cipőpasztáért Biharba jártak át. Vetőmagot sokszor nehéz szerezni. Emiatt rosszabb burgonyát ültetnek. Kellene egy kis útszakasz a falu közepéig. A tanyai iskolának megvették az agregátort és a mozigépet. Helyezzék üzembe. Ta- gosítani kellene, hogy erdőt lehessen telepíteni, legelőt nagyobbítani. Sok nő varr jól, bedolgozóként munkát kellene adni nekik. Támogatni kellene a szárnyasnevelési, fűztelepítési, kosár- fonási terveket. Forint van benne. Mindez nemcsak kívánság- lista, hanem folyó terv, nagy része — nem a riporter noteszéből — már talán szerepel is a járási pártbizottság munkatervében, amely — még mielőtt a Valóság szerzője Penészlekre érkezett volna, napirendre tűzte négy év alatt negyedszer a járás három egyéni községének, Nyírbélteknek, Nyírlu- gosnak és Penészleknek felmérését, megsegítését, további teendőit Természetesen a penészle- kieknek is segíteniük kell. Ki kell alakítaniok közös programjukat. Bár sok probléma van, annyi baj még- sincs, hogy ki kellene hirdetnünk ebben a szabolcsi falucskában a kivételes állapotokat; ahogyan a Valóság szerzője kívánja. Mesterségem szabályai szerint igyekeztem igaz képet rajzolni egy faluról. Kérem a falusiakat, ellenőrizzék. Emberek vagyunk, tévedhetünk. De nem szeretném azt sem, ha — mert ennyit foglalkoztunk egy faluval — jogtalanul elvennének a rovására a többi szabolcsi falunak járó segítségből. De azt sem, hogy a leírott szó legyen az utolsij segítség, amit a falu kapott
