Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-14 / 111. szám
Általános sztrájk F r anciaorszá gb an Párizs (MTI): Hétfőn, pontosan 0 ivakor megkezdődött az általános sztrájk Franciaországban. A 24 órás sztrájkot a nagy francia szakszervezetek (CGT, SFDT és Force Ouv- riére) hirdették meg, szolidaritásul a rendőri önkény ellen tüntető diáksággal. Vasárnap este Francois Kahn orvosprofesszor sajtóértekezleten közölte, hogy megvizsgálta azokat a könnygázbombákat, amelyekkel a rendőrök a tüntetőket oszlatták szét több ízben. Megállapította, hogy ugyanarról a CB típusú gázról van szó, amelyet nz amerikai katonaság Vietnamban használ. Figyelembe véve, hogy a párizsi egészségügyi szervek sem tudtak e mérgező gáz felhasználásáról, a rendőrség eljárása mindennél felelőtlenebbnek tekinthető. A rendőrség tagadja a gáz fel- használását, viszont a Reuter tudósítója a diáknegyedben maga is látta, hogy a könnygázbombák a CB fel- rást viselik. A sztrájk tízmillió munkás munkabeszüntetését jelenti. A sztrájk legelőször az AFP francia hírügynökséget sújtotta. A hírügynökség belföldi adása egy perccel éjfél után leállt. A párizsi reggeli lapok csak azért jelenhettek meg, mert már éjfél előtt kikerültek a nyomdából. A nemzetközi légiforgalmat a munkabeszüntetés csak kisebb mértékben befolyásolja. Csökkent az áram- és gázszolgáltatás is, de ez a kórházakat és más létfontosságú intézményeket nem érinti. A többi fogyasztó kevesebb áramot és gázt kap. A földalatti szerelvényeinek egyharmada leállt, az autóbuszforgalom pedig 60 százalékkal csökkent. A vasúti forgalom csökkentett mértékben folytatódik. A postai dolgozók levelet és táviratot nem kézbesítenek ki. A középiskolákban a pedagógusok léptek sztrájkba, a tanítás szünetel. G rom i k o-i n t € rj w nz Moszkva, (TASZSZ): Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter nyilatkozott az Uniténak, az Olasz KP központi lapjának. Az utóbbi hónapok eseményei azt tanúsítják, hogy jóllehet az Egyesült Államok továbbra is a vietnami probléma katonai megoldására törekszik, egyre jobban megreked az általa kirobbantott háború ingoványában — jelentette ki a szovjet külügyminiszter, majd rámutatott, hogy az amerikai kormány látva, hogy háborús eszközökkel nem tudják megtörni a vietnami nép elszántságát, kénytelen beleegyezni a VDK egyes vidékei bombázásának részleges beszüntetésébe. Gromiko megállapította, hogy a kialakult helyzetben az események további menete kizárólag attól függ, meg- teszi-e az amerikai kormány a következő lépést: beszün- 1eti-e teljesen és feltétel nélkül a bombázásokat és az Észak-Vietnam ellen irányuló egyéb háborús cselekményeket, hajlandó-e kedvezően fogadni a VDK kormányának és a dél-vietnami nemzeti felszabadílási frontnak a vietnami békeren fezé s re vonatkozó javaslatait. A Szovjetunió üdvözli a VDK és az Egyesült Államok képviselőinek kapcsolat- felvételére vonatkozó megállapodást, de a többi szocialista országgal együtt mindaddig segítséget nyújt Vietnamnak, amíg a VDK-nak, a vietnami népnek szüksége lesz erre a segítségre az imperialista támadás győzelmes visszaveréséhez. Gromiko külügyminiszter kijelentette a továbbiakban, hogy az európai béke erősítésének, Európa biztonságának komoly akadálya az NSZK revansvágyó, militarista politikája. „A bonni kormány által meghirdetett úgynevezett „új keleti politika” valójában kísérlet arra. hogy megtevesszék az NSZK jelenlegi, belső fejlődése miatt aggódó európai népeket”. Ha az NSZK csakugyan hozzá akar járulni az európai biztonság megozilár- dításához — mondotta Gromiko —, ezt csak oly módon teheti meg, ha elismeri a mai európai határokat, ha nem törekszik „valamennyi német” képviseletére, lemond az atomfegyverekről, lemond arról, hogy megszerezze Nyugat-Berlint és eleve érvénytelennek ismeri el a münchepi egyezményeket. A Köze-Keleten Izrael a rá bízott csendőri feladatot teljesíti, amikor igyekszik elnyomni több arab ország nemzeti felszabadító mozgalmait — hangoztatta Andrej Gromiko. Kijelentette, hogy Izrael kormányának feltétlenül teljesítenie kell a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatát. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a szovjet nép az arab országokkal rokonszenvez. Végül a miniszter megállapította, hogy a Szovjetunió és Olaszország kapcsolatai kedvező irányban íej- Kdnek. 1 szegének A Washingtonba felvonuló szegények élcsapata (körülbelül kétezerötszáz ember) már a hét végén megérkezett az amerikai fővárosba. A többiek várhatóan május 20-ig érkeznek meg. A városba vonulók élén a meggyilkolt Martin Luther King özvegye haladt. A felvonulás higgadtan, nyugodtan zajlott le, összetűzések nem voltak. Clark igazságügyminiszter vasárnap közölte, hogy a hatóságok minden elővigyázatossági intézkedést megtettek. A hadügyminisztérium már szombaton riadókészültségbe helyezett több válogatott katonai egységet. A hatalmas tömegkampány vezetői arra számítanak, hogy május 30-án legalább 150 ezren vesznek majd részt azon a nagygyűlésen, amely a kongresszust a szű- kölködők mielőbbi megsegítésére akarja rákényszeríteni. A főváros közepén, a Washington-emlékmü szomszédságában épülő hatalmas sátor- és kunyhótáborban a „nyomorvárosban” várhatóan háromezren fognak lakni. A fehérekből és négerekből álló csoport június 16-ig kapott táborozási engedélyt. A Pravda cikke a moszkvai ötös találkozóról MOSZKVA. A Pravda vasárnapi száma a bolgár, magyar, lengyel, NDK és szovjet pártvezetők moszkvai találkozóját értékelve megállapítja: „Ez a találkozó a proletár internacionalizmus újabb megnyilatkozása, a szocialista országok szoros testvéri együttműködésének tanúbizonysága volt.” A nemzetközi helyzet bonyolult feltételei közepette — húzza alá az SZKP Központi Bizottságának lapja — a szocialista országok különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak az éberség fokozásának az imperialista erők agresszív törekvéseivel és bomlasztó tevékenységével szemben. Miután ezek az imperialista erők vereséget szenvedtek a nyílt harcban, most igyekeznek ideológiai dfverziót végréhajtani és belülről aláásni a szocialista társadalmat — szögezi le a lap. — A testvérországok népeinek szocialista vívmányai azonban szentek és sérthetetlenek. Ezeket a vívmányokat a testvéri országok népei, a munkásosztály kipróbált élcsapatának, a kommunista pártoknak vezetésével érték el és a dolgozók éberen óvják őket az imperialisták minden merényletétől. Jtm Ioígcy eh ügyi 2, A belsejében körülbelül kétszer kétméteres hely volt, ki belelve acéllemezekkel. Mindegyik falon — a menye- zettől a padlóig — polcok húzódtak. Az alsókon voltak a bank legértékesebb számlakönyvei, a pénztári bizonylatok és a letétek. Feljebb kitömött tékák feküdtek értékpapírokkal és váltókkal. Oldalt különböző nyomtatványokat helyeztek el — csek- könyveket és váltóblankettákat. A helyiség közepén egy nagy, kétfülü koffer állt. Mindennap két órakor, vagyis a pénztárzárás után a főpénztáros és helyettese ebben a kosárban helyezte el a bank napi bevételét, valamint a pénztári főkönyvet és a pénztári ívet. Majd a koffer ugyanilyen ceremónia kíséretében a kincstárba vándorolt. Az igazgatók mindegyikének egy-egy kulcsa volt. Akármelyikük távollétében a páncélajtót nem lehetett kinyitni. Jarosz belépett a kincstárba. Egyik fülénél megragadta a kosarat és kifelé húzta. Ezután újra bement a páncélkassza belsejébe, hogy kivegye azokat a váltóval teli dossziékat, melyek kifizetési hatái-ideje erre a hétre esett. Amíg a szükséges iratokat keresgélte, Jan Lisak szemlélődött, s hirtelen elsápadt. Kiáltani akart, de csak eny- nyit tudott kinyögni, idegességtől remegő hangon: —A felső polc... A bank- tartalék... Hol van a tartalék? Mindnyájan a kincstár belsejébe pillantottak. Valóban, a felső polc teljesen üres volt. De hiszen tegnap, amikor bezárták a kincstárat, ott volt a banktartalék, mint mindig. Tízmillió zloty új bankjegyekben százasával csomagolva. A főpénztárós azt is tudta emlékezetből, hogy kilencmillió-kilencszáz- ötvenezer zloty ötszázas bankjegyekben, a többi százasokban ötvenesekben és húszasokban volt. Most csodálkozó, rémült szemmel nézegette hült helyüket. Kételkedvén látóérzékében odament a polchoz és végighúzta rajta a kezét. Ujjai egy beljebb fekvő papirosban akadtak. Egy kék húszast tartott a markában. Ez minden, ami a tízmillióból maradt. Először Helski igazgató tért magához. — Kérem, uraim, önök maradjanak a helyükön. Megyek az elnökért. Hamarosan Marian Chud- zinski főigazgatóval tért vissza. Ebben a hagyományokkal teli bankban senki sem nevezte Chudzinskit „főigazgató”-nak, jóllehet ez volt a hivatalos titulusa. Mindig „elnök úr”-nak szólították, ugyanis a háború előtt így hívták a takarék- pénztár főnökét. Tehát vele, az elnök úrral közölte idegesen Helski, hogy a kasz- szából az éjszaka folyamán tízmillió zloty eltűnt. Marian Chudzinski figyelmesen megszemlélte a kincstárat, de csupán azt tudta megállapítani, amit elődei is tudtak: a pénz nem volt a trezorban. — Nos hát, mi magunk semmire sem megyünk. Fogják a koffert, hozzák fel és kezdjék meg az ügyfélfogadást. Srocki úr kihívja az őrt a ruhatárból és ittmarad vele a kincstárnál. Kérem, semmit se érintsenek. És ne zárják be a páncélajtót. Lisak igazgató azonnal értesíti a rendőrséget. Természetesen mindannyian kötelesek titokban tartani az egész esetet. — Ez lehetetlen, elnök úr. Már csupán az szenzációt kelt, hogy egy őrt lehívunk a kincstárba. Nem is beszélve a rendőrség megjelenéséről. — Igaza van, igazgató úr. De nem iS azt akarom, hogy saját dolgozóink előtt titkoljuk el ezt a kellemetlen eseményt. Jól tudom, hogy ez lehetetlen. Csupán a nem kívánatos szenzációkeltés útját szeretném elvágni, amely megzavarhatná a munka normális menetét és ronthatná bankunk hírnevét. A legjobb talán az lenne, ha önök diszkréten, az ügyfél- fogadás megszakítása nélkül informálnák dolgozóikat a betörésről, még mielőtt a rendőrség megérkezik. En az irodában fogom várni őket Lisak igazgató telefonon közölte az elnökkel, hogy már beszélt a fővárosi rendőrkapitánysággal, és azonnal küldenek egy nyomozó- csoportot a Mostowski Palotából. Valóban, fél tízkor két Warszawa fékezett a bank előtt és öt ember — kettő civilben, három egyenruhában — lépett be a nagyterembe. Ffanciszek úr Jan Lisak üvegezett boxá- ba vezette őket. ' — A rendőrségről jöttünk. Jarkowski vagyok. Piotr Jarkowski, a fővárosi kapitányságról. ön telefonált nekünk? Betörés volt a bankban? — Talán előbb fáradjanak a bank elnöke, Chudzinski úr irodájába. Az elnök megad minden információt. A rendőrök felmentek. Lisak egy tágas, elegánsan bútorozott szobába, a főigazgató irodájába vezette őket. Chudzinski és Helski üdvözölte a belépőket, s az elnök előadta a mai nap eseményeit. Különösen azt hangsúlyozta, hogy a nyomozásnak a banki munka felfüggesztése nélkül kell folynia és természetesen a legkisebb szenzáció nélkül. A szenzációt nehéz lesz elkerülni. Egy ilyen mérvű betörés híre villámgyorsan végigszáguld a városon. Két órán belül a Rózicki téri piac népe már arról fog beszélni, hogy a bank kincstárából elraboltak százmillió dollárt. De legkésőbb négy órán belül megszállja önt az egész varsói sajtó. Most nem is erről van szó. Azt mondják tehát, hogy tegnap bezárták a páncél- szekrényt, ma pedig ugyanúgy zárva volt, de kiürült? És nyoma sincs a betörés^ nek? — Maga is meglátja, százados. — Titokzatos ügy. — Nagyon kérem Önöket, vegyék figyelembe kérésemet. — Folytatta az elnök. — Ami a sajtót illeti remélem, sikerül rávennem a fővárosi napilapokat, hogy legfeljebb rövid híreket közöljenek, A felesleges szenzáció számunkra sokkal károsabb mint maga az anyagi veszteség. A bank tevékenységéhez viszonyítva nem olyan nagy ez a veszteség, hogy a legkisebb akadályt is jelentené intézményünk munkájában. — Azért mégiscsak tízmillió. — Jegyezte meg az egyik rendőr. 1 — Napi forgalmunk ennek sokszorosa — mondta erős hangsúllyal Helski igazgató. — Azonnal be kell mennem a pénzügyminisztériumba és magyarázatot kell adnom a rablás ügyében — szólt Chudzinski elnök. — Megkérem önöket, vegyek igénybe Helski igazgatót, aki bankunkban 30 éve dolgozik és itt mindent jobbár» tud nálam. Természetesen szükség esetén rendelkezzenek a bank többi dolgozójával is. — Ha megengedi elnök úr, először talán megnéznénk a kincstárat. Megpróbálunk valami nyomot ta- láni, bár ebben kételkedem. Ha voltak is nyomok, azokat a reggeli kasszanyitásnál önök akaratlanul is eltüntették. Azután szétnézünk a színhelyen, és majd csak ezek után kérnénk információkat Helski igazgatótól, s megtanácskczzuk, hogyan tovább... Egy óra leforgása alatt a nyomozócsoport a legkülönfélébb tevékenységekkel foglalkozott a kincstárban. A daktiloszkópus egy sereg ujjlenyomatot gyűjtött, a fotós készített egy fényképszériát. Pontosan lemérték az egész trezort és aprólékosan tanulmányozták a páncélszekrény zárjainak mechanizmusait. A rongálás legkisebb jelét sem mutatták. Végül Jarkowski százados parancsot adott: zárják be a kincstárat, — ehhez azonban oda kellett hívni mindhárom igazgatót, — és felküldte az őrt, valamint a pénztáros helyettesét. Az egyik rendőrségi Warszawa eltávozott a három egyenruhás rendőrrel. Helyettük a két civil sétált át hamarosan a nagytermen s valamin tanácskoztak. Majd kettőjük közül az alacsonyabb, Roman Widera fő- harnagy leült egy kanapéra és jegyezgetni kezdett. Jarkowski százados felment az emeletre. Benyitott Helski igazgató irodájába. — Szeretnék beszélni magával. — Kérem. Foglaljon helyet, százados úr. Kávét vagy teát parancsol? — Köszönöm, egyiket sem. — Tehát akkor cigarettát. — Az igazgató elé tette az íróasztalon fekvő „szolgálati” csomag Wawel cigarettát. — Megkínálhatom? — Átvizsgáltuk az egész kincstárat. Igen alaposan megnéztük a páncélajtó zajait. Nincs rajtuk semmiféle rongálódás, semmiféle nyom. — Úgy? —- Ebből adódik az egyszerű következetetés: a pénzt az vitte el, akinek birtokában vannak a kulcsok. Helski igazgató elmosolyodott. — Tehát mi, hárman. Mindegyik igazgatónak van egy kulcsa. (Folytatják) ésvS2£RR£. *ALVÁMYÍ/LN1 A A yiLtfclTAS él A rULK€ Ml S£KL£TE NEMAN? PERC A LA. PONT ALA) SZÁLLT. JCNUN ti Kér féRPt ear zsákra valót «ív KRISTÁLYOS PQfí&ÖL . AZTÁN A R.'P SAADAGOT SZÓRT.A VfLLANVMELCGl r ÖDAN£ZZ£N. Ni£ls1 b- M£G AMODAl M/N THA ZÚZ MA RAS L€N, A PALI £2 SÁL ér gom |L~ SARATOCSKAM/ . Kimerült a jármű 4RAMTELEPEÍ PERSZE MISZEN _ NAPENERGIA TA PL ALJA. £S nr _ k A &ARLAN£&AN...f FOLYTATJUK HORST MULtER (qntoszHItus regénye nyomán irtó C5. HORVATH TIBOR, fajielto SEBOK IMRE tüdős táv Meiaf/aNy-iÄs f£i£ kormányozta 4 JAZMOV£T, ALIGHOGY DLHATOLTAK A TA'dAS OR£G&£...