Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-04 / 103. szám

TSZ ÉS A NÉPGAZDASÁGI ÉRDEK ß.)

A közös gazdaságok kiegészítő üzemágai

Kilencven üzlet és elárusitóstana

A mezőgazdasági nagy üzenek alapvető feladat:-, a me- :ögazdasági termelés. Ez nem ,-öltözik sem az önállósággal, ;em az új termelöszövetkeze- i törvény következetes érvényesülésével. Azonban íem lenne helyes, a gazdasági tevékenységet csak növénytermelésre. kertészetre, állattenyésztésre korlátozni. Ettől a termelőszövetkezetek kapacitása — eszközeik, munkaerőfeleslegeik révén — jóval nagyobb. Népgazdasági, s egyben társadalmi igény is, hogy a közös gazdaságok kiegészítsék termelői tevékenységeiket.

Tsz elárusító- helyek

Az új tsz-törvény biztosítja, hogy a termelőszövetkezetek a mezőgazdasági termelést feldolgozással, értékesítéssel és szolgáltatással együtt végezzék. A kiegészítő tevékenység sokoldalúan hasznos, mert egyrészt kereseti forrás, foglalkoztatási lehetőség tsz-tagoknak, másrészt megoldhatja azt a problémát, amely jelenleg főleg tejtermék, zöldség és egyéb élelmezési cikk áruellátásában tapasztalható.

Megyénkben 253 termelőszövetkezet gazdálkodik. A termelőszövetkezetek az elmúlt évben létesítettek és működtettek elárusító helyeket 70 élelmiszerelárusítóhelyet; két virágüzletet, négy vendéglátó üzemet és 15 egyéb árusítóhelyet tartottak nyilván, amelyek termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti társulások kezelésében működtek. A statisztika szerint a legtöbb eláru- sitóhelyet azok a gazdaságok tartották fenn, amelyek nagyobb városok, illetve ipari centrumok körzetében helyezkedtek el. így üzleti hálózat létesítésében a nyíregyháza és a nyírbátori járás termelőszövetkezetei vezetnek,

A termelőszövetkezeti elárusítóhelyek elmúlt évi árbevétele azt bizonyítja, hogy a közös gazdaságoknak ez a kiegészítő tevékenység kedvező. Az élelmiszerüzletek 14 millió 150 ezer, a virágüzletek 333 ezer, a vendéglátó

üzemek 7 millió 491 ezer, s az egyéb elárusítóhelyek 3 millió 659 ezer forintot forgalmaztak. Eladtak az élelmiszerüzletekben 14 352 mázsa burgonyát, 25 ezer 864 mázsa vegyes zöldséget, 10 519 mázsa gyümölcsöt, 1802 mázsa baromfit, 1 millió 126 ezer darab tojást és kismértékben tejterméket, tőkehúst. A kifizetett munkabér összesen 2 millió 36 ezer forintot tett ki.

Azt megállapítani, hogy a termelőszövetkezeteknek milyen összegű nyereséget jelentett a közvetlen eladás, nem áll módunkban, egy azonban biztos, hogy a 25 millió 633 ezer forint összesített árbevétel, lényegesen hozzájárult az értékesítésben részt vevő gazdaságok pénzügyi helyzetének javításához. Az is bizonyos, hogy az állami és MÉK elárusítóhelyek mellett a tsz elárusítóhelyeknek létjogosultsága van, erre a nagy mennyiségű forgalmazott termék a bizonyíték.

Tervek

1968-ra

Az elárusítóhelyek működtetésének előnyét, ‘jövedelem- kiegészítő szerepét közös gazdaságaink felismerték és tapasztalható olyan törekvés, hogy azt a lehetőségekhez képest tovább bővítsék. Ebben az évben a termelőszövetkezetek 39 élelmiszer, 3 virág, 2 vendéglátó, 2 termelői borkimérés és 9 egyéb elárusítóhely létesítését tervezik. Bár óvatos tervezés, de ezáltal a tsz-ek árbevétele a tavalyi 25 millióval szemben 39 millió forintra növekszik.

Nincs adat arra vonatkozóan, hogy az új üzletekből mennyit létesítenek megyén belül és mennyit más megyékben, városokban. Személyes beszélgetések alapján azonban arra lehet következtetni, hogy mint az elmúlt évben, idén is igen sok üzletet termelőszövetkezeteink nagy ipartelepek melleti Borsodban, Hajdúban akar nak nyitni. Ennek oka me gint csak az, hogy az eml í tett megyékkel határos járá sokban így a nyíregyházi já

rásban tapasztalható a legfőbb törekvés üzletnyitásra.

Szabolcs-Szatmár megyében. főleg a szatmári járási székhelyeken, községekben és nagyobb településeken a zöldség, gyümölcs és húsellátás még nincs megoldva. A csengeri, mátészalkai, fehérgyarmati. vásárosnaményi járások községeinek ellátását kétségtelen nem lehet a nyírségi és Tisza menti területen elhelyezkedő tsz-ektól várni. Ezt legjobban helyben lehet megoldani. Persze egyoldalú dolog lenne csak a termelőszövetkezetek szerepére hivatkozni. Kétségtelen olyan problémák is késleltetik a megoldást, mint az üzlethelyiség biztosítása, amely nem egyszer Nyíregyházán is gond.

Kiesi

a választék

Az elárusítóhelyek jó ütemű fejlődése mellett egy olyan problémáról is szólni kell, mint a választék hiánya. Az elárusítóhelyek jelenleg még szezonális jellegűek. Télen csak minimális forgalmat bonyolítottak és ez vár rájuk idén is. Ennek oka, hogy nagyrészt zöldségféléből is csak az azonnali értékesítésre törek szenek és kevésbé arra, hogy tárolással a téli ellátásba is bekapcsolódjanak. Másrészt a tsz-ek minimálisan végez nek félkész, vagy késztermék előállítást, többek között savanyítást, hogy ezzel is a választékot bővítsék. Tej tejtermékből, húsféleségekből szintén csak elenyésző mennyiség került forgalmazásra a tsz-üzletekben.

A termelőszövetkezeti el árusítóhelyek csak abban az esetben teljesítik minden vonatkozásban rendeltetésüket, ha a fenntartó gazdaságok a komplettirozásra, a választék bővítésére is törekszenek. Ebben az esetben még több tsz-tagnak adódik munkalehetőség, a termelőszövetkezetnek még nagyobb lesz a jövedelme, s az áruellátás gondja is kiseöbedik.

Seres Ernő

Vásárosnamén.vbnn hét termelőszövetkezet közös vállalkozásából 8 millió forintos költséggel gyümölcsszárító, aszalóüzem évül. Az építkezést az új gyümölcstermés idejére befejezik,

Hammel J. felv.

Napirenden a munkaidő csökkentése

Gond és vita

a cipőgyárban

Egy éve téma a munkaidő csökkentése a Nyíregyházi Cipőgyárban. Kérték a dolgozók a szabad szombat biztosítását. Ez adta az ötletet, hogy a gondolattal foglalkozzanak. Hétszáz dolgozóról van szó. Közöttük 350 a nő, s legalább kétszáz a gyermekes anya.

Egyéves

elemzés

Cseppentő József igazgató: „Minden gazdasági-,: párt- és szakszervezeti vezető a saját munkaterületén felmérést végzett: Ez csaknem egy évig tartott. Vizsgáltuk a munkaidő kihasználását üzemrészenként és személyenként Elemeztük a munkaszervezés fogyatékosságait és a gyártás műszaki színvonalát.”

Akkor még nem gondolhattak munkaidő csökkentésre.

Egy év alatt alapos elemző munkát végeztek a siket- érdekében. Vitatták szocialista brigádok, vezetők és dolgozók, fiatalok, nők, családos anyák, műszakiak, tanulók.

Huszka József főmérnök: „Gépeket vásároltunk, gépesítettük a szabászatot. Ezzel- itt felére csökkent a munkaidő. Korszerűsítettük a termelés technológiáját. Rendeltünk újabb gépeket. Kiszámoltuk, hogy így évente 28 ezer munkaórát tudunk megtakarítani. Kevés,

gyón mostoha munkakörülmények között dolgoztunk. Tavaly télen még pufajkát kellett felvenni. A megmunkálásnál keletkező forgácsot is nekünk kellett- kihordani, nem . volt elszívóberendezés.

— Ezen a télen már központi fűtést kapott a csarnok. Elkészült a kazánház, van korszerű fürdő és öltöző, porm< % \s utak épültek, csatornázták az üzem udvarát.

Tavaly részlegvezetőnek hívtak vissza a ktsz-hez.

— Nem mentem, mert megszerettem ezt a munkát. Meg ha már a nehéz éveket kibírtam, most már nincs értelme. Amikor kezdtük alig voltunk tizen, ma már négyszáz körül.

S mint a többieknek, neki is második otthona; már az üzem, amelynek alapjait c is segített lerakni, s ahol azóta a második szakmából ií jelesre vizsgázott.

Tóth Arpác

Arcok, emberek

Tízen kezdték

— Eredeti szakmám cipész...

_ 7

— Ugye csodálkozik. Amikor ezt választottam, magam sem gondoltam, hogy egyszer majd egy olyan gépen dolgozok, amelynek munkájától egy egész gyár termelése függ. A kaptafát először kényszerből hagytam ott tíz évvel ezelőtt. Nyáron a ktsz-ben kevés munka volt, a pénz meg kellett. Nósülés előtt álltam. Az ismerős fiúkkal összeálltunk egy brigádba és elmentünk a téglagyárba nyers téglát máglázni.

— Nehéz munka volt, de -ól fizetett. De csak egy hónapig.

Három hónap után visszament, a cipészekhez, de 1962ben újra felvételre jelentkezett a gyárba, amelyet akkor már ládatermelésre rendeztek be.

— Az első tíz ember között voltam. Azóta hat év telt el és sok minden megváltozott. Uj üzemcsarnokok épültek, korszerű gépeken dolgoznak az emberek. Én eleinte egy ócska, kis teljesítményű gatteren dolgoztam, most meg egy Canali típusú automata rönkhasítón.

Horváth Sándor tudat alatt és titkon dédelgetett álma valóra vált. A Ládaipari Vállalat vásárosnaményi telepén ö az első ember, akinek kezén keresztül megy az a rönkanyag, amelyből a vakítóan fehér ládaelemek elkészülnek.

— Tudja, amíg nem láttam, el sem tudtam képzelni, hogyan lesz a durva rönkökből ilyen szép, sima, fehér deszka. Eleinte — amikor a gépen elszakadt a szalag — ijedtemben odébb ugrottam. A nagy zúgás még álmomban is kísért, hetekig nem tudtam aludni. Most már megszok- tamh-EI végeztem a szakmun- kás-tanfolyamot, és nagyon megszerettem ezt a munkát.

Az üzemtől nem messze, pár perc járásnyira házat vásárolt azóta Horváth Sándor. Munka után itt várja férjét Huszti Piroska, és az édesapát a nyolcéves Éva és az egyéves Sándor. Innen megy be naponta munkába, az egyre szépülő, korszerűsödő ládagyárba.

— Amikor. kezdtük, nemért a 44 órás munkahét bevezetéséhez legalább 68 ezer kellene. Most azon töprengünk, hogy a 40 ezer munkaóra megtakarítást, hogyan, miképpen biztosítsuk. Csak a még jobb szervezés és a munkafegyelem hozhat ered. ményt.”

Varga Ferenc: „Két hóna pon keresztül végeztünk munkanap fényképezéseket. Ezek megmutatták, ho] a hiba. A tüződét kivéve hét. Két - és fél órát tői lenek

tényleges munkával a doigo- zók. Oka» a szervezetlenség és jfegyelniezetJgn.ség. Ha ezeken segítünk, megvan a lehetőség a munkaidő csökkentésére.”

Így került az ez évi mű- • szaki intézkedési tervbe a probléma. Cél: tovább vizsgálni a 44 órás munkahét bevezetésének a lehetőségét. Uj helyzetet teremtett az új gazdasági mechanizmus bevezetése, a piac követelményei.

Több gép kell

Legnagyobb gond a tüző- dével van. A nők többsége itt dolgozik. Feszített ütemben, nagy figyelemmel, hiszen korábban 1—2 modellt' kellett készíteniük, most 15— 20 félét. Igényes, szép műnkét végeznek. Itt a gépesítés lehetősége korlátozott. Az a hír, hogy a tüződén rnúEka 44 órás munkahét bevezetése a gyárban.

Mi az igazság?

Galambos Zoltánné tűzőnő, az I. műszak csoportvezetője: „Ez így igaz. A többi üzemrészben már most megvalósíthatnák, de akkor a tüződe kimaradna. Ez rosszul esne nekünk is. Ha jobban gépesítve lenne a mi üzemünk is, akkor termelékenyebbé válna a munka. így nem tudjuk folyamatosan biztosítani a felsőrészeket a többi üzemrésznek. Ez“rt sokszor állnak.”

Szajkó Ernőné: „Gépekre és szakmunkásra van szükség.- Nagy óhajunk a munkaidő csökkentés.”

Szilvás! Józsefné tűzőnő- „En segédmunkásként kezdjem. Tanultam sokat,! így lettem tűzőnő. Van it‘ sok segédmunkásnő. . akit alkalmasnak tartok erre. Csak akarniok kell. A vezetőknek pedig bátrabban számítani rajuk. Ezzel egyik probléma megoldódna... Mert bízom-'... szabad idő nekünk asszonyoknak különösen jól jöi. ne. Nincs vasárnapunk sem Lanykorom ban sok könyvet olvastam, most még az újsághoz is alig jutok, annyi a munka."

Szuhai Lajos szakmunkás: „Én is örülnék, persze ne -úgy, hogy a munkaidővel együtt csökkenjen a bér is.

Ez nem lenne helyes. Java- tsolnám. hogy kísérletképpen két hétig 7 órás munkaidőben dolgozzunk. Ha nem csökken a termelés, oh an lesz a minőség is mint azelőtt. s a bérek sem lesznek alacsonyabbak, akkor nincs akadálya. De mindv-ntchcK becsületesen ki kell de,goznia a hét órát,1”

Szanyi Ferencné aépsza- bá^z: „Legalább meg egy gép kellene. Három -iű- sZakban dolgozunk, s az egyik elég ócska már.. S ha megvalósulna az álmunk, nekem is lenne igazi vasárnapom végre.”

Ne csökkenjen a bér és a lenn elés

Szlovenszki Pál általános gépmunkás: „Mindenki

örülne a 44 órás munkahét bevezetésének, de ezért tenni is kell Tudom, számításokat végeztek, s a munkaidő kihasználásával nem állunk valami jól. Márpedig ez az egyik alapja. Ne csökkenjen a termelés, de ne legyen magasabb a termékek ára és a keresetünk is megmaradjon. sőt, ha lehel növekedjen. Hiszen ez a cél."

Segítenek a tüzodében dolgozók gondján a vezetők. Gépek beszerzésére hitelt vesznek fel. Ezzel az egész gyár közelebb kerül a negyvennégy órás munkahét bevezetéséhez. Lesz szaoad- szombatjuk a nőknek, családos anyáknak, az üzem dolgozóinak. Most szabadul 26 saját nevelésű tanulójuk, gondoskodnak a felsőrészké- szítö szakmunkások utánpótlásáról is.

Huszka József: „Sokat várunk a dolgozóktól, hogy a csökkentett munkaidő bevezetésében segítenek. Bízunk, ' hogy sikerülni fog. Nem könnyű feladatra vállalkoztunk, de ha a vezetők és a dolgozók összefognak, ahogy célúi tűztük, ez év végével kísérletet teszünk a 44 órás munkahét bevezetésere.”

Reméljük sikerrel.

Farkas Kálmán