Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-31 / 126. szám
A munkavédelem — embervédelem ! Nemrégiben vizsgálta a Nyíregyházi Járási Tanács VB mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya a 35 közös gazdaságban a rendeletek megtartását. Megállapította, hogy a tavalyihoz képest csökkent a balesetek száma. Míg 1967. első négy hónapjában 126 baleset történt, s a miattuk kiesett munkanapok száma megközelítette a háromezret, addig ez év hasonló időszakéban 118-an szenvedtek balesetet, s emiatt 2149 munkanap esett ki a termelésből. Csökkent a balesetek, elsősorban a súlyos balesetek száma, de még ez sem megnyugtató. Azokban a közös gazdaságokban, ahol gondos munkavédelmi intézkedési tervet készítettek s nemcsak számba vették, hogy milyen munkavédelmi berendezések és eszközök beszerzése szükséges, hanem gondoskodtak is ezekről, ott csökkent, vagy teljesen megszűnt a baleseteket előidéző források száma. Ezekben a tsz-ekben a munka- védelem helyzetét az egész gazdaságra kiterjedő biztonsági szemléken vizsgálták felül. KRESZ-oktatásban vett részt minden traktoros és fogatos. Gondoskodtak a tsz-tagság munkavédelmi I MEGJEGYZÉSEK: Salak a pihenőn Autósok, motorosok, sót alkalmasint a kerékpárosok is szívesen vették birtokukba a baktalórántházi erdőnél az út két oldalán levő kitérőkét. Különösen kellemes felüdülést jelentett ez a pár perc a hosszabb úton elfáradt vezetőknek. Csak jelentett. Mert a csendes, parkírozásra alkalmas területeket lassan salak és kőcsomók népesítik be. Igaz, távolabb talál a vándor egy csárdát is, de ez nemigen elégíti ki az erdő csendjére áhítozó utazók igényeit. Nem lehetne gyorsabban? Talán kevesen tudják, hogy az a téglafal, amelyet pár hete lebontottak a Mártírok tere és a Rákóczi utca sarkon, alig pár éve mintegy harmincezer forint költséggel épült. Éspedig azzal a céllal, hogy eltakarja ennek a sikertelen saroknak városképet csúfító roggyant bódéit, melléképületeit Most, hogy megszületett a döntés az emeletes szolgáltató ház odaépítéséről, (több hétig tartó „munkával") lebontották a kerítést De amit annak idején takart, maradt Pedig a kisajátítás azokra is vonatkozik...! <t á.) Példás bírság Ezerötszáz forintra bírságolták R. E. kislétai lakost, mert négyet szándékosan kitört azokból a nemes gömbakácokból, melyeket a kislét&iak nemrég telepítettek. A határozat írja, hogy a járás területén igen sok a hasonló károkozás, Nyírbátorban például csak az idén több mint száz fácska esett áldozatul, s az „enyhébb bírság nem vezet eredményre.” Igen sokat költenek — nemcsak a nyírbátori járásban — falvaink a fásításra, parkosításra, a község szépítésére. Ez azonban egyeseknek nem tetszik, vagy mert más az ízlésük, vagy mert nem bírják ki a rendezettség látványát. S nemtetszésüknek akként adnak kifejezést, hogy szórakozásból kárt okoznak. Ezért tartjuk példásnak és követendőnek a nyírbátori tanács szigorát. A szórakozást ugyanis meg kell fizetni. <kí) Hogyan lett 160 ezer forint a „semmiből“ ? oktatásáról is. Ez fontos feladat, hiszen a közös gazdaságokban egyre több bonyolult géppel, felszereléssel, növényvédőszerrel dolgoznak, amelyek nélkülözhetetlenné teszik a tagok képzését. A vizsgálat bizonyította azt is, hogy több járásbeli közös gazdaságban, így a nyírteleki Dózsában és a nyírbogdányi Kossuthban e szemlék alkalmával nem határozták meg, milyen munkavédelmi felszerelések beszerzésére van szükség. Ezt sürgősen pótolni kell. Néhány helyen csak a gépeket vizsgálták felül, elhanyagolták az épületeit, berendezések, raktárak, magtárak felülvizsgálatát, holott e helyeken olyan áramforrások, mérgek vannak, amelyek kezelése nagy szakszerűséget igényel. Igaz, hogy a betakarítás ideje még kissé távoli, de már most szükséges erre is felkészülni. Előfordul még itt- ott, hogy nem vizsgálják meg a megtörtént balesetet, okát, felelősét. Több gondot kell erre fordítani elsősorban a nyírteleki Szabad Nép és Dózsa Tsz- ekben, valamint a kéki Búzakalászban. Emberéletekről van szó, s nem lehet közömbös ezzel szemben senki. Nem Elsősorban talán abban keresném a hibát, hogy szövetkezeteink nem élnek az új gazdasági reform lehetőségével. Nem keresik, mit rejt magában • Tisza-part mint kirándulóhely, fürdést, pihenést és szórakozást nyújtó természeti adottság. Az értékesítési szövetkezet még távlatban sem tervezi, hogyan lehetne igazi üdülőhellyé tenni Tisza-partun- kat Pedig, például igen jó adottság kínálkozik egy birkacsárda létesítésére, de a motorosok és az autósok szívesen innának friss tejet üdítő italokat. Kínálja magát a Tisza- part a nyíregyházi üzemeknek is, üdülők építésére. Sok dolgozónak olcsó pihenést lehetne ezzel biztosítani. Nemcsak a Balaton-part véletlen, hogy a munkavédelmi feladatokkal kapcsolatban a korábbi rendelkezéssel szemben az új tsz-törvény sokkal határozottabban fogalmaz, s azt hangsúlyozza, hogy kötelesek a tsz-ek a biztonságos és egészséges munkakörülmények megteremtéséről gondoskodni. Ezt tartsák szem előtt a munkavédelmi megbízottak mellett a tsz- ek vezetői, s ellenőrizzék pártszervezeteink is. Minden eszközt fel kell használni a biztonságos munkakörülmények megteremtésére. Jó módszerrel szolgált ezzel kapcsolatban a Nyíregyházi Járási Tanács, amely a tsz-elnökök és a biztonsági megbízottak részére kétnapos tanulságos filmek kíséretében tartott oktatást. Hamarosan következnek a forró napok, az aratás, cséplés, betakarítás. Gépek százai dolgoznak a határban. Ezer meg ezer tsz-tag dolgozik a gépek kiszolgálásánál, a műhelyekben, magtárakban, gyümölcsösökben, a szállításoknál. Elengedhetetlen, hogy elővigyázatosak legyenek és a munkavédelemmel kapcsolatos rendelkezéseket betartsák, mert ezzel az embereket védik. (F. K.) alkalmas erre a célra. Érdemes lenne ezen elgondolkodniuk a szakszervezeteknek is, és a rakamazi kezdeményezést tovább lehetne szélesíteni. A fejlődéshez tartozik: örömmel üdvözölnénk azt a üzemet, amely községünkben részleget nyitna, sok fiatal lány keresi a munkaalkalmat. Helyiséget is tudnánk biztosítani. Talán nem mondanám úgy hogy megállt az idő a Tisza-part felett, hiszen a sárospataki oldalon már észrevehető, hogy vannak elgondolások a fejlesztésre, csak több kezdeményezőre volna szükség az innenső oldalon is. Brevák Béla vb elnök Balsa Azt is mondhatnák a vál- Iajiak, hogy a semmiből lett szinte az a 160 ezer forint, amiből kerítést kaphatott az iskola és járdát a község. Mert a pénz valójában sohasem volt meg. Munkával, fáradozással helyettesítették a hiányzó összeget. A falu Akkor kezdődött, amikor az iskola Igazgatója a televízióban megnézte a pedagógusok egyik műsorát. Amelyik történetesen a társadalmi munkákkal, egy közösség összefogásával foglalkozott. Érdekes, jó dolgokat hallott. Akkor már nagyon kellett volna az iskola köré egy kerítés. De mindig akadt valami fontosabb, amit meg kellett építeni, esetleg javítani. Hiányzott a pénz. Ekkor ajánlotta, hogy kérjenek segítséget a szülői munkaközösségtől. Kértek és kaptak. Ahány tanácstagi körzet, annyi munkaközösségi tag. És mozgósították az egész falut Valaki a tanácselnököt keresi. Tsz-tag. Beszélgetünk a kapuban: — Egy hónapja csináljuk. Lassan a drótot is ráhúzzuk már. Idős ember, kezén látszik nem ellensége a munkának. — Harmincezer forintja volt a tanácsnak, de hát ez csak az anyagra volt elég. Minek még többet rákölte- ni? Hát megcsináljuk mi! Harmincezer a tanácstól. És. mennyit dolgozott össze a falu? — Kilencvenezer forintot Kimondani is sok. A kerítés Dél van, meleg és rövid árnyéka a hatalmas nyárfáknak. Szinte kihaltnak tűnik a falu. Csak a gyerekek rúgják a labdát az iskola udvarán. Körbe nyílegyenes sorban állnak a betonoszlopok. A kerítés, amit a falu épített a falunak, az iskolának, a gyerekeknek. A tanácselnök, fiatalember, kísér és mindent megmutat. — Hamarabb lesz kész a kerítés, mint gondoltuk. Naponta 4—5 szülő dolgozik. A csúcsforgalom vasárnaponként van. Amikor az eljáró munkások is hazajönnek. Harmincán ássák ilyenkor a gödröt, állitják az oszlopokat. Később meglepett a tanácselnöki iroda. ízléses, modem és hűvös. A kerítésnek, a járdának, a társadalmi munkának története van. És ezt csakúgy lehet megérteni, ha ismerjük a vállaji embert. Azt ■az embert, aki nagyon hosz- szú ideig csak a templomra tudott áldozni, hogy szépen nézzen ki. S ma már mindenre gondol, a kerítésre, a parkra, a kultúrházra is. És a járda A község egyetlen köves- útja két oldalán hatalmas nyárfák. És egyenes út. Szép. Az elnökkel baktatunk, ingatja a fejét: — Most azt akarják, hogy vágjuk ki. A TITÁSZ. Én sajnálom. És jobban szeretném meghagyni, s hogy A Kelet-Magyarország április 23-i számában „Javaslat postaügyben” címmel megjelent megjegyzésünkre a Debreceni Postaigazgatóság igazgatója a következő választ küldte: Feltehető, hogy a panaszosok a nyomtatványokat nem a megfelelő munkahelyeken keresték..., ezért volt kénytelen a kezelő a megfelelő „ablakhoz” irányítani a feleket. Sorbanállásra ilyen esetben, sem máskor nincs szükség, mert ezeket a nyomtatványokat soron kívül kiadják. Ennek ellenére intézkedtem, hogy a nyíregyházi egyes postahivatal 10-es számú munkahelyén mindenféle ár nélküli nyomtatvány — sorbanállás nélkül ne legyen semmi baj. inkább jól megnyessük. Az út másik oldalán már széles járda. Itt még por van. Ha esik az eső — gondolom — nagy sár. — Nem sokáig — mondja és köszön egy fejkendős néninek. Már 1 kilométer járda kész. összesen három és fél lesz. Hat hónap alatt végeznek vele. — Nemsokára énrám ia sor kerül — mondja a néni. — Egy nap két ház előtt készül el. És mindig azok dolgoznak, akik éppen ott laknak. Az elnöktől kérdezem: — Mennyi pénzébe kerül ez a tanácsnak? — 280 e2er forintba. De ez csak az anyag. A többit a község adja. Társadalmi munkába. Hetvenezer forintot. Neveket kérdezek, kik dolgoznak, neveket akikkel találkozom, és akik jogosan dicsekszenek. — Nem kell az — tiltakoznak — Írja csak így, ha kérdik kik csinálják: a válla j iák. Horváth S. János — a felek rendelkezésére álljon, s ezt egy figyelmeztető tábla is tudomásukra hozza. Dr, Deák Ignác igazgató Megjegyzés: Annak ellenére, hogy a korábbi és az intézkedést követő állapotok értékelése a cikk megírásának időszerűségét indokolják, a tábla elhelyezését — a felek nevében is — köszönettel nyugtázzuk. A gyorsabb kiszolgálás érdekében tanácsos lenne azonban ráírni még, hogy a nyomtatványok „soron kívül” kaphatók. Vannak ugyanis olyanok, akik ezt nem tudják és továbbra is sorban állnak érte. Tóth Árvád Hozzászólós cikkünkhöz Miért nem fejlődik a balsai Tisza-part? A lap megírta, az illetékes válaszol Intézkedés postaügybeu „...nincs nyugtom itthon... Egy idős asszony panasza nyomában „Én is eltartott lennék — írja özv- K. Jánosné Fehérgyarmatról „Magányos öregek — Eltartás lakásért” cikkünk nyomán. — Volt egy kis lakásom és nagy kertem, ezt ajándékba kapta a kisebbik fiam, hogy engem panasztalanul eltartson. Építettek, beköltöztek és egy darabig nagyon jól megvoltunk. Még akkor én is bírtam magamat, de mióta beteges vagyok —nagyon rossz az életem. Nem látnak úgy el, mint kellene se cipővel, se ruházattal... Ennem is csak egyszer adnak naponta, a menyem azt mondja, elég egyszer is. Nem ezt vállalták, s amikor elmentem a hivatalba, a menyem fogadott mindent. Egy hétig jó is volt hozzám, utána kezdődött minden élőiről. , Ha látogatni jöttek hozzám, ritkán találtak itthon, mert a lábam trombózisos és a másik lányomnál pihentem. Itthon ugyanis nincs nyugtom, ha lepihenek, dalolni kezd a menyem — és a fiam se szól neki semmit. A többi gyermekem azt mondja: tartson a fiam, ő kapta a házat. Igazuk is van, de mit tegyek ebben a helyzetben? Még meg sem tudnak látogatni a gyermekeim, mert ki vannak tiltva a házból. Idős is, beteg is vagyok, most kellene egy kis szeretet, megbecsülés, nyugalom, — de csak a szidás, meg rosszindulat van nálunk. Sajnos, az öreg már nem kell nekik." * Eddig a levél, amelynek nyomán elindult a riporter Fehérgyarmatra, a Lenin utcába. A fiatalasszony érkezett haza hamarabb. A levél írója később, mert gyógyszert vásárolt. — Nyugdíjamból — kétszázhatvanat kapok a tsz- től — vettem. Tessék itt a számla. Tüzelőt, zsírt, szalonnát, teát. Reggel tojást sütöttem magamnak, de nem kell nekem sok, a felét meghagytam. Nem bánom én az ebédet, de legalább kétszer adjanak egy nap. Egy étkezéssel nem lehet bírni, különösen ezeket a hosszú, nyári napokat. — Mert nincs itthon sosem — vág a szavába a fiatalasszony. — Van úgy is, hogy másutt alszik. Azt megmondtam, hogy ebédet nem főzök... Csak vacsorát. De ha neki nem jó, nem tudok mit tenni. Egye azt, amit mi eszünk— Ment a piacra — így a riporter a fiatalnak, — nem kellett volna megkérdezni, nincs-e szüksége valamire? Esetleg a gyógyszert megvenni.. Vagy a teát... — Nem mondta — válaszol a fiatalasszony. ★ özv. K. Jánosnénak nagyon egyszerű, régies szobája van. A szikkadt bútorokról szinte lerí, hogy egy élet nehéz munkájával szerezte meg őket gazdájuk. Beszélgetünk. A beszélgetés sző nem pontos, mert a hang magassága gyakran eléri a bántó szintet, — és ezt a versenyt a fiatalasz- szony bírja jobban. — Hazudik! — így az egyik. — Hazudol! — így a másik. És ezen tart a vita órán át Pletykált-e ő? Vagy a menye? Mit adtak és hogyan adták? Miért adta vissza az ételt? Nem jó hallgatnL A vitába mind a ketten belefáradtak. Volt szó szerződésről, bíróságról, tanácsról, pofonról, jogról, igazságról, hazugságról, forintról és még sokszor forintról... Csak emberségről, arról nem. — Három fiam van — mondta a fiatalasszony, de ha én így becsülöm majd meg a menyeimet, mint ahogy engem megbecsül, akkor már most felakasztom magamat. Ez az igazság, megmondom én százezerszer is. — Az igazságot — akár valódi akár vélt — köny- nyebb százszor kimondani, mint egyszer elhallgatni, — így a riporter. — De ez se ragaszkodást, se családi békét nem eredményez. — Miért ragaszkodjak hozzá? Azért, mert Búnak hív. Ilonkának kereszteltek engem. — Te meg vénasszonynak nevezel, görbe hátúnak! Nem tudjuk megértem egymást. Hogy az öreg már bizonyított, élete eredményét adta nekik, életet, embert nevelt gyerekeiből. A fiatalnak még ezután kell bizonyítani, jogot szerezni a becsülésre. És ez nem a bíróság, hanem az emberség dolga Amíg a vita tart. a hangos szóra belopakodnak a fiúk. A legnagyobb már iskolás. A riporter kéri az egészségtől majdnem kicsattanó fiatalasszonyt, hogy ne engedje hallgatni az épületesnek nem nevezhető szópárbajt — Áh, nem értik még ezek! Sosem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy mindenki megöregszik egyszer. Kun István