Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-26 / 122. szám

Egy hét a világpolitikában I» Az olasz választás tanulságai I® Forró tavasz-Franciaország ban %■ Amerikai taktikázás Párizsban Jerzy Edigey bűnügyi regénye 3 lapos kales ih Fordította: Szilágyi Szabolcs NÉHÁNY HÓNAPPALEZ­EL0TT a szicíliai földren­gés híre rázta meg a vilá­got, az. elmúlt héten pedig ja választások eredményei bi­zonyították, hogy Itáliában a politikai talaj is inog: az olasz tömegek változásokat akarnak. A kedden nyilvá­nosságra hozott választási Végeredmények arról tanús­kodnak, hogy az olasz nép széles rétegei elégelték meg az évek óta tartó „középbal" irányzatot, és az ország egy­re határozottabban balra fordul. Ezt bizonyítja, hogy a választásokon a kommunis­ták tizeneggyel növelték kép­viselőik számát. A szocialis­ta pártból kivált és a kom­munista párttal akcióegy­ségben tevékenykedő prole- • táregység pártja, a PSIUP, amely a legutóbbi, 1963-as választásokon még nem lé­tezett, nem kevesebb, mint 23 képviselői mandátummal vonul be a Montecitorio, a képviselőház padsoraiba. A szenátusi választásokon a kommunisták és a PSIUP közös listája a szavazatok­nak 30 százalékát szerezte meg. így a szenátusban, a „Palazzo Madama”-ban a két baloldali pártnak az ed­digi 85 helyett most már 101 jutott-Az egyesült szocialis­ta párt másfél milliós szava­zatvesztesége azt igazolja, hogy baloldali demagógiával jobboldali politikát csinálni csak ideig-óráig lehet és a középbal politikájából kiáb­rándult szocialista választók több, mint negyed része nem volt hajtandó a pártot az ed­digi úton követni. Az új kénvisélőház és a szenátus június 5-én ül össze, majd ezt követőleg Aldo Moro be­jelenti a kormány lemondá­sát S bár a jelenlegi kor­mánykoalíció nyilvánvalóan mindent elkövet majd, hogy lényegében változatlanul folytassa az eddigi politikát, az új kormány létrehozása, k különösen a régi .... politikait, folytatása nem lesz könnyű' feladat NEM KISEBB PROBLÉ­MÁKKAL KÜZD az ötödik köztársaság, De Gaulle Fran­ci aországa, Az „erős közpon­- .;v . 1 Gyilkos csaták dúltak szombaton a dél-vietnami fő­város perenikörzeteiben a saigofti bábcsapatok és haza­fias egységek között. A reg­geli órákban heves harcok robbanták ki a főváros szí­vében fekvő elnöki palotától négy’ kilométerre is. Szombaton Saigon külső területein és a Gla Dinh tar­tomány északkeleti térségei­ben,, 24 órás kijárási tilal­mat léptettek életbe. A Reuter megállapítja, hogy újabb erős partizánegy- ségeköek sikerült Saigonba ■hatóit) iuk. Csaták dúltak pénteken és szombaton Dél-Vietnam más vidékein is. Khe Sanh tér­ségében az amerikaiak 15 halottat' veszítettek. Dél-Vi- etnam északnyugati csücské­ben égy amerikai tengerész- gyalogos egység a partizánok csapdájába esett. Az ameri­kaiak 23 fős veszteséget is­mertek el. ■ Szombaton B—52-es repü­lőgépek támadták a demili- tarizált övezet térségét. A bombázókat föld-levegő ra­kéták űzték el. Az UPI nagy jelentőségű­nek tártja, hogy e térségben először jelentek meg a fé­lelmetes erejű SAM raké­ti hatalom” gyöngéi ezekben a hetedben ország-világ előtt megmutatkoznak: hibái, mu­lasztásai, a dolgozók rová­sára hozott intézkedései most egyszerre kerülnek a figye­lem középpontjába. A mun­kásság megmozdult), tízmil­liós sztrájkmozgalomban mu­tatja meg erejét, s bár a bi­zalmi szavazás a parlament ben meghozta a sovány több­séget, Georges Pompidou kormányának súlyos válsága e2zel korántsem oldódott meg. A Francia Kommunis­ta Párt és a CGT szakszer­vezeti szövetség által veze­tett tömegek imponáló egy­ségben fejezték ki, hogy ra­gaszkodnak követeléseik tel­jesítéséhez. Politikai jelsza­vaik között a baloldal közös programjának kidolgozását sürgetik, Kifejezésre juttat­ták azt az elszántságukat is. hogy nem csatlakoznak • a Quartier Latin anarchista be­folyás alatt álló diáktünte­téseihez, nem engedik pro­vokálni magukat, nem kap­hatók felelőtlen kalandokra. Az imponáló egységben sztrájkoló tömegek nyomásá­ra a miniszterelnök kényte­len volt bejelenteni, hogy megkezdődnek a tárgyalások a kormány, a tőkések és a szakszervezetek között. A szakszervezetek közölték, hogy a tárgyalások megkez­dése nem jelenti a sztrájk végét. A szakszervezetek ál­lást foglaltak a kormány és a tőkések kísérlete ellen, hogy a régi recept szerint egy-egy munkásesoport kö­veteléseinek kielégítésével megbontsák a sztrájkolok egységét. Ebben a helyzetben De Gaulle tábornok újra meg­kísérli, hogy már többször bevált módszerével megpró­bálja lecsillapítani a háborgó töoieghangulatot. Néhány perces péntek esti rádió- és televíziós beszédében beje­lentette, hogy népszavazáson kér felhatalmazást- -r«fo*m- tgt-Cei mégVaTójSításSHóz. Ha az ország ;;nerhét’v' mond " er­re a javaslatra, — jelentet­te ki — akkor lemond, ha pedig „igennel” a bizalmát nyílvánítja, akkor „végre­hajtja az elavult intézmé­nyek megreformálását az élet ták- Emlékeztet árra, hogy a napokban a demilitarizált övezet környékén Í22 milli­méteres SAM rakéta csapó­dott az egyik amerikai tá­maszpontra és ott több mint száz helikoptert megsemmi­sített Szombatop Saigonban he­lyi idő szerint a délutáni Órákban újabb heves har­cok robbantak ki, ^Amerikai harckocsikkal és rakétakilö­vő helikopterekkel megerősí­tett saigoni bábcsapatok nyo­multak a főváros külső ke­rületeibe, hogy megpróbál­ják feltartóztatni a Saigonba özönlő hazafias erőket minden területén.” A balol­dal azonban elutasítja a dol­gok alapvető rendezését el­odázni szándékozó kísérlete­ket és a tábornok alternatí­vájával szemben a baloldali egység programjának mi­előbbi kidolgozását állítja szembe. Kétségtelen, hogy ezekben a napokban az or­szág jövőjét formáló esemé­nyek zajlanak le: „forró” ta­vasza van Franciaországnak. PÁRIZSBAN A HÉTEN folytatódtak a vietnami— amerikai tárgyalások. A tár­gyalásokon egyre inkább nyilvánvaló az amerikaiak időt húzó taktikája. A VDK küldöttsége — követve eddi­gi sziláid elvi álláspontját — egyetlen kérdést állított a megbeszélések középpontjá­ba: az Egyesült Államok ha­ladéktalanul és feltétel nél­kül vessen véget a bombá­zásoknak és a VDK elleni minden hadicselekmények­nek. A vietnami küldöttség szóvivője sajtóértekezletén elvetett minden olyan gon­dolatot, hogy a megbeszélé­seknek valamiféle határidőt kellene szabni. Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok — bár rákényszerült a tárgya­lásokra — továbbra is vala­miféle katonai megoldás áb­rándjait kergeti. A VDK vé­delmi képességének nagy­mérvű növekedése és a dél­vietnami szabadságharco­sok erősödő offenzívája azonban kilátástalanná teszi az amerikai taktikát. A HÉT EGYIK FONTOS ESEMÉNYE volt még a kampalai béketárgyalások megkezdése a Nigériában szemben álló harcoló felek között. A tárgyalások első napjai azt mutatják, hogy a két fél álláspontja között szinte áthidalhatatlan az el­lentét. A központi kormány képviselői nem akarnak hoz­zájárulni a keleti országrész elszakadásához, hanem ehe­lyett a 12 államon alapuló szövetségi struktúrát java- soljákrrW biafral delegáció Viszont’ váltbZatlan^l : ragasz- \ kodik az országrész elszaka­dásához és Biafra független­ségének elismeréséhez. Ily módon kévés kilátás van je­lenleg Kampalában a nigé­riai háborúnak véget vető megegyezésre. Szombaton délután el­utazott Magyarországról Zsamszrangijn Szambu, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnökségének elnöke, aki Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására hivatalos bará­ti látogatást tett hazánkban. •A mongol államfővel együtt elutazott felesége, Dzsidijn Nyamá, valamint kísérete. A magyar, mongol és vörös zászlókkal díszített Ferihe­gyi repülőtéren több ezren gyűltek össze a vendégek búcsúztatására. A búcsúzta­táson megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke feleségével, Apró An­tal, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, dr. Ajtai Miklós, a Poli­A kedves, idős asszon) nem fukarkodott a felvilágo sítással. Ismerte, emlékezeti Artur SUwowskira és csa­ládjára. Amikor kitört a fel­kelés, három napig együtt ültek a pincében. A negye­dik napon betörtek a házba az SS-ek, mindenkit kipa­rancsoltak az udvarra. Kü­lön állították a férfiakat, kü­lön a nőket a gyerekekkel. A férfiakat, köztük az ő fér­jét is, valamint Artur Sli- wowskit a két fiával elhaj­tották a szemben lévő, félig leégett nagyszínház épületé­be. A nőkre és a gyerekekre ráparancsoitak, hogy vonul­janak a felkelők barikád­ját rohamozó tankok előtt a Miodowa utcán az Óváros­ba. A férfiakat a Nagyszín­házban kivégezték. Testüket lelocsolták benzinnel és meggyújfották. Sliwowski fe­lesége az Óvárosban halt meg. A főhadnagy semmit sem tudott meg a kulcsok­ról. A hitleristák még az em­berek kilakoltatása előtt fel­gyújtották a házakat. — Ez a kulcskészlet is biztosan megsemmisült — igyekezett meggyőzni a szá­zadost Widera, amikor be­számolt neki kutatásairól. — Nekem is úgy tűnik, — helyeselt Piotr Jarkowski — hogy ezekre a kulcsokra ke­resztet vethetünk. ITa nem olvadt bele a tűzbe, akkor később a romokkal a törme­lékhalmazba került, amikor az eltakarításokat végezték és a területet új házak épí­téséhez alapozták. A leg­kisebb esély sem volt arra, hogy ez a széria kerülhetett a betörő kezébe. És még ke­vesebb a valószínűsége an­nak, hogy e kulcsok útját és létezését kinyomozhatjuk­— így azután az ifjú Po- tulickivel és a kíváncsisko­dó Franciszekkel foglalko­zunk. _ — Jranciszeket egyelőre béksén hagynám; Persze szi­gorúan: figyeljük következő lépéséit, ugyanis tőle magá­tól semmit sem tudhatunk meg. — A kutya ott van elás­va, hogy nem akar. Talán egyedül Helski vagy Potulic­tikai Bizottság póttagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Kisházi Ödön, az El­nöki Tanács helyettes elnö­ke, Cseterki Lajos, az El­nöki Tanács titkára, Péter János külügyminiszter, va­lamint a kormány több más tagja. Jelen volt a búcsúz­tatásnál a budapesti diplo­máciai képviseletek több vezetője és tagja. Díszjel harsant, majd a díszegység parancsnoka je­lentést tett a mongol állam­elnöknek. Felcsendült a ma­gyar és a mongol himnusz, s közben 21 tüzérségi dísz­lövést . adtak le a mongol államfő tiszteletére. Zs. Szambu Losonczi Pál társa­ságában eltépett a díszegy­ség arcvonala előtt, köszön­tötte a katonákat, majd bú­csúbeszédet mondott. ka asszony tudná rávenni ezt a csökönyös embert a rend­őrséggel való együttműkö­désre. De ők sem igyekez­nek szolgálatkészségükkel. Nincs mit számítani erre az egész társaságra. — Tehát magamra szá­míthatok — mondta a szá­zados — valamint Roman Widera főhadnagy értékes segítségére. E segítség apro­póján menj el még a Pre­cíziós Gépgyárba. Lehet, hogy találsz valakit, aki részt vett a kulcsok készíté­sében. — Előbbre viszi ez az ügyet ? — Soha sem lehet tudni ebben a titokzatos históriá­ban.- ............ A Precíziós Gépgyárban először képtelenek voltak megérteni, miről is van szó. Ez nem is furcsa. Egy ideje az egykor szei'ény kis gyár Hatalmas ipari üzemmé ala­kult, nem. is beszélve arról, hogy az évek során hétszer változott a vezérigazgató sze­mélye és állítólag az igazga­tósági tagok tucatja is. A főhadnagy eljutott végre va­lakihez, aki visszaemléke­zett arra, hogy a gyár egy­kor régen kulcsokat készí­tett az egyik bank páncél- kaSszájához. A többi már sokkal könnyebben ment. A mesterek és a szakmunkások úgy. látszik ritkábban változ­tak, mint az igazgatók. Wi- derának sikerült felfedeznie egy öreg lakatost, aki dol­gozott a kulcsokon. Kitűnő­én emlékezett a furcsa meg­rendelésre. — Nem dicsekszem — mondta a mester — de nem hiszem, hogy egész Varsóban találna két olyan embert, aki elvállalta volna azoknak a kulcsoknak a bereszelését- Bennem emberre találtak. Amikor elkészítettem az első kulcsot, szemre úgy hason­lított az eredetihez, mint egyik tojás a másikhoz. Nincs az a betörő, aki kinyitná az #yén-záeaVK.tt?,Seb T "Tt Úgy gondolja? — Biztos..vagyok «benne! Amennyit én azon dolgoz­tam! Ahányszor megcsinál­tam a viaszlenyomatot! Hány kulcsot kellett oldobni, mire az első bement a zárba. Elő­ször itt a gyárban csináltam, később, amikor majdnem minden részelőhúzás után be kellett pászítani a kulcsot a zárba, áthurcolkodtam a bankba. Az üvegtetős terem mellett a konyhában kis mű­helyt rendeztünk be. Két hó­napnál is tovább vacakoltam azzal az -ostobasággal, de végül elbántam a kutyate­remtette zárral. Tudja, min múlott az egész? Nos, kíváncsi vagyok rá. — Egyáltalán nem a foga­zat hosszán. A zár rugói kör alakúak voltak. Különböző nagyságú kis acéltekercsek. A magasságuk alig tért el egy­mástól. Ehelyett a vastagsá­guk, uram, az volt a döntő. — Ne mondja. Ez valóban érdekes. Ilyesmivel még so­hasem találkoztam. — Maga még fiatal. Mond­hatnám azt is, hogy hozzám képest kölyök. De én, az öreg szakember, én sem lát­tam soha azelőtt és azóta sem ilyen zárat. Pedig a há­ború előtt, rfiielőtt ide jöt­tem, jó pár évig dolgoztam Jardellnél, és számos pán­célkasszát nemcsak hogy lát­tam, de sajat kezemmel is csináltam- Én csak azért egyeztem bele abba a meg­rendelésbe. Később nem is egyszer megbántam. Ma nem készítek ilyen zárakat: most különböző ' mágnesekkel, elektromos berendezésekkel és egyéb új nyavalyákkal dol­goznak. Az volt pedig a mun­ka! Minden részecskéjét kü­lön kellett megcsinálni, ez­red milliméteres pontosság­gal. Mire elkészültem, so­kat törtem a kobakom. — De elkészült! — Meghiszem azl! . Varsói lakatos vagyok. A varsóiak mindenre képesek. Még a londoni zárak fifikájára is rájönnek. — És .jól megfizették? — Nem panaszkodhatom. Hol voltak még akkor ezek a normák és tervek. Az igaz­gató azt mondta: „csinálja meg a kulcsokat” — tehát én megcsináltam. Nem mond­hatom, az urak is tisztessé­gesen honoráltak. De hiszen látták, mennyit fáradozok és nem ülök karba tett kézzel. — Tehát két hónapig csi- r^lta azokat a kulcsokat? — Nem tréfálok. Két hó­napig dolgoztam csak magá­ban a bankban, előtte pedig három hétig reszelgettem a nyers kulcsokat. Amikor végre rájöttem, hogy ebből a munkából sokáig semmi nem sül ki, áthurcolkodtam a bankba. Emlékszem, volt ott egy jóravaló ember, egy hivatalszolga. Talán Franci- szeknek hívják. Igen Fran- ciszek Zaleski. — Még ott dolgozik! — Ne mondja! Jól tartja magát. Már akkor sem volt fiatal- Nem győzte csodálni a munkámat,. — Elhiszem. Érdekes mun­ka. — Méghogy érdekes. Kulcs a satuban, egy húzás a re­szelővei, mérés a tolóléccel és futás lefelé a zárhoz. így ment ez szünet nélkül két hónapon át. Ez a Franciszek alig győzte kivárni a kulcso­kat. Persze, az elsőn öt he­siet ^dolgoztam. A másik ket­tőt már három hét alatt el­készítettem. A következő szé­ria pedig csak öt napot vett igénybe. — öt napot?! A második sorozat ilyen gyorsan elké­szült? — Ötöt! Amikor rájöttem a zárak és a kulcsok titká­ra, egyszeriben meggyorsult minden. Anélkül, hogy bele­néztem volna, tudtam, mi van belül. Na és a kezem is érzékennyé vált. Ahogy bele­helyeztem a kulcsot a zárba, megéreztem az ujjaimmal, emelkedik-e a rugó, vagy sem, és melyik fogon. — A másik széria is nyi­totta a kasszát? — De mennyire- Mindket­tő legalább úgy működött, mint az eredeti angol kul­csok. A két szériát átadtam az igazgató úrnak. — Helskinek? — Nem. Az igazgató már nem él. Úgy két évvel ké­sőbb meghalt. Dzierzanows- kinak hívták- Az egyik kész­letet az aranyhoz hasonló sárgarézből készítettem. A másikhoz nem volt elég eb­ből a fémből, így az világo­sabb lett, és sokkal inkább hasonlított az angol kulcsok­hoz. De mi történt? Megint csinálnom kell újabbakat? (Folytatjuk) Harcok a saigoni elnöki palota közelében Súlyos amerikai veszteségeket jelentenek a hirügynökségek Elutazott Zs. Szambu mongol államfő 2 J ELEK A H O L D R Ó Ti HORST MÜLLER (ontositikus regénye nyomón írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajtolta SEBŐK IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom