Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-25 / 121. szám
1 Varsái Szerződés több tagállamának feszes liadgyaksrlala A Magyar Távirati Iroda a Honvédelmi Minisztériumtól a következő tájékoztatást kapta: Jerzy Edigey bűnügyi regénye 3 Istpes kulcs Fordította: Szilagyi Szabolcs A Varsói Szerződés tagáll amai egyesített fegyveres erői törzse tervének megfelelően 1968. júniusban Lengyelország és Csehszlovákia területén közös parancsnoki és törzsvezeté si gyakorlatok lesznek. A gyakorlatok célja a csapatok együttműködési és vezetési feladatainak begyakorlás:a, korszerű hadműveletek megvívása során a csapatok és törzsek harckészültségének továb bi fokozása. A gyakorlatokat a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancs noka vezeti. Válaszút előtt az olasz belpolitika Rámában már csak néhány ittfelejtett utcai transzparens és jelszó emlékeztet a lezajlott választási küzdelemre. A politika gépezete azonban a hét végére ismét teljes lendületbe jött, hogy tisztázza a választások eredményei alapján kialakult helyzetet, felmérje a lehetőségeket, levonja a következtetéseket. A közéletben és a sajtóban a legutóbbi 24 óráig elhangzott vélemények alapján — a számtalan kombináció között — annyi már világos, hogy a konzervatív erők a mérsékelt középbal koalíció eddigi politikájának folytatását szeretnék átmenteni a jövőre. Máris megindult a kereszténydemokraták of- fenzívája, hogy nyomást gyakoroljanak a súlyos választási vereséget szenvedett Olasz Szocialista Pártra: maradjanak a kormányban, a választási vereséget vegyék úgy, mint áldozatot a középbal koalíció oltárán. A kereszténydemokraták részéről olyan vélemények Is elhangzanak, hogy kárpótolni kell Nennit és pártját az elszenvedett vereségért, meg kell menteni a szocialisták „arcát”, hogy ezzel ellensúlyozzák az Olasz Szocialista Pártban uralkodó lehangolt- ságot és kedvetlenséget- Erre ösztönzi a kereszténydemokratákat a szocialisták soPrága, (MTI): Ludvik Svoboda csehszlovák köztársasági elnök pénteken délután fogadta a prágai várban Alelcszej Koszigint, a Szovjetunió miraiból elhangzott olyan javaslatok is, hogy pártjuk lépjen ki a koalícióból. A konzervatív keresztény- demokrata elképzelésekkel szemben áll az Olasz Kommunista Párt és a Proletáregység Pártjának nyilatkozata, amely a tények alapján megállapítja: a középbal koalíció, — annak ellenére, hogy a kereszténydemokraták tartották pozícióikat — meggyengült a választásokon és politikai válságba került. Ezt a válságot római politikai körökben úgy fejezik ki, hogy a középbal valamennyi pártja számára felmerül az irány választás kérdése: lezárult a középbal politikájáról táplált illúziók ideje. A választások kimenetele reális értékelőinek megállapításait úgy lehetne összegezni, hogy a kereszténydemokratákkal szövetséges szocialisták szavazatainak csökkenése nemcsak „büntetés” a választók részéről, hanem olyan új tényező, amely mélységes hatással lehet az egész jövőbeni politikai helyzetre. Nem annyira a bal- ratolódást hangsúlyozza, mint inkább a választóknak a baloldalt, radikális irányba való fejlődését, mint folyamatot Azt tartják, hogy a szocialisták választási vereségének lélektani hatása nagyon nisztertanácsának elnökét, csehszlovákiai látogatásának befejezése alkalmából. Mint ismeretes, Koszigin gyógykezelésre érkezett Csehszlovákiába. mély lehet és arra ösztönözheti a meggyengült pártc ,t, hogy a kormányban va ló részvételéért képtelenül nrj- gas árat szabjon, vagy tel; «. sen megtagadja a részvéte '.t. A választások utáni őrs; i- gos méretű párbeszédben a kommunista párt világosam és egyértelműen úgy fogl.al állást, hogy Olaszországban új helyzet alakult ki s valamennyi progresszív árami at számára nyitva áll egy íjj baloldali tömörülés lehetős ége. Longo és Vecvmietti bejelentették: a jövő hétím sajtóértekezleten ismertetik azokat a kezdeményezéseken, amelyek az összes baloldali erők kibontakoztatására >és kiszélesítésére vezethetne k. A választások után kialakult, igen bonyolult olasz belső helyzetben annyi kétségtelen, hogy a számtal&n kombináció és lehetőség között az olasz komnumistiik nyújtják a legvilágosabb perspektívát a társadalmi és szociális problémák megoldására. Bárhogy is alakuljon a helyzet, a július elején megalakuló új olasz kormánynak ezt számításba kfell vennie, hiszen senki nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy minden harmadik olasz választópolgár a baloldali ellenzékre adta szavazatát. K. I. Kozmosz—221 A Szovjetunióban pénteken Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz— 221 jelzésű mesterséges holdat a kozmikus térségben végzett tudományos kutatások folytatására. A szputnyik kezdeti keringési ideje 108,3 perc, a Föld felszínétől számított legnagyobb távolsága 2108 kilométer, legkisebb távolsága 220 kilométer, pályájának az Egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 48,4 fok. A szputnyik fedélzetén elhelyezett műszerek kifogástalanul működnek. Közös közlemény a magyar—iráni íárgyaiásokrói Svoboda— Koszigin találkozó Pénteken a Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában véget értek a magyar— iráni tárgyalások. A megbeszélésen résztvevő delegációkat Ardeshir Zahedi, illetve Péter János külügyminiszterek vezették. Az eszmecsere befejezése után közös közleményt fogadtak el, majd aláírták a magyar—iráni kulturális együttműködési egyezményt. Az okmányt magyar részről Péter János, iráni részről Ardeshir Zahedi írta alá. A kulturális egyezmény értelmében — többek között — együttműködést teremtenek egyetemek, tudományos és kutatási központok között. Lehetővé teszik kulturális, tudományos, művészeti információk és publikációk cseréjét. Ardeschir Zahedi iráni külügyminiszter és a kíséretében lévő személyiségek pénteken délután elutaztak Budapestről Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János külügyminiszter, Szarka Károly miniszterhelyettes és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Üdvözlő távirat Tito elnöknek Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke 76. születésnapja alkalmából táviratban üdvözölte Joszip Broz Titót, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökét, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökét to. Az utcából egv kis kert választotta el. Buján nőttek benne a vadrózsák. A járda felpuposodolt lapjai egy ajtóhoz vezettek. A kapu és vaskerítés egy része talán a háborús vihar napjaiban dőlt be, amikor ez a vihar nemcsak itt, a Zoliborz negyedben, hanem az egész országban dúlt. Csupán az ajtón látszott egy megfeketedett, elrozsdásodott táblácska: Jacek Po- tulicki — a Takarékpénztár elnöke. A százados becsöngetett. A ház mélyéről léptek visszhangzottak. Kitárult az ajtó és ott állt egy öreg, de magas és egyenes tartás ú nő. Fekete ruhában volt, s ruhájára rávetett egy ugyancsak fekete spanyol csipkekendőt. Az egykor szép és értékes ruhadarab felett épp úgy eljárt az idő, mint e ház pompája felett. Ma a sálon több volt az ügyetlenül összevarrogatott lyuk, mint az eredeti spanyol csipkén. — Kit keres? — kérdezte. — Szeretnék beszélni Joanna Potulicka asszonynyal. — Én vagyok. Fáradjon beljebb. A százados egy nem túl nagy hallban találta magát. Innen az öreg hölgy bevezette egy nagy, világos szobába. Ez valamikor szalon lehetett vagy talán Putulic- ki elnök dolgozószobája. Ezt bizonyította néhány bútor, amely felújítás után szégyen nélkül a bútorrégiségek múzeumába kerülhetne. A szoba többi berendezése lomtárnak nevezhető. A régóta festetten mennyezet a beázás nyomait viseli. A falak nem láttak pemzlit évek óta. Minél feljebb nézett az ember, annál inkább előtűnt egy régi, világoskék fedték. Egyébként a szobában tisztaság volt. A helyiség mélyén egy széles mahagóni ágy terpeszkedett. — Furcsán nézelődik itt a szobában. Látja, így él most Joanna Potulicka — mosolyodott el fanyarul az idős hölgy. — Kérem, üljön le. Ne abba a fotelbe! Ide, a székre. Annak egy lába hiányzik. Mivel szolgálhatok? Bocsánat, de nem értettem jól a nevét. — Piotr Jarkowski — mutatkozott be ismét a százados. — Jarkowski? Melyik Jarkowski? A Sandomierz melletti vagy a Bialistok Krzywa Wola-i Jarkowiee ágból? — A rendőrségről — Nocsak. Nem is tudtam, hogy a rendőrséghez felvesznek valakit ilyen nemesi névvel is. Már megint mit csinált az a kópé? — Szeretnék önnel, nagyságos asszonyom beszélgetni Potulicki elnökről. — Mit mondhatnék róla? Volt, élt és elmúlt. — Felelte filozófusán az idős dáma. — A halál után pedig minden elpusztult. Minden más volt itt az ő életében. De most? Ki tartana itt rendet? Talán a szépreményű gyermekek? A drá- galátos unokái, akit előbb- utóbb magúit rács mögé dugnak. Ott legalább észhez tér. Minden pusztul itt, minden romlik Amíg én élek, mégcsak tartanak a dolgok, de mihelyt a szemem lezárom, a maradékot is elpusztítják, darabokra szedik. A százados hallgatott. Gyakorlatból tudta, hogy a heves jellemű, idős embereket hagyni kell, hogy kibeszéljék magukat. — Míg Jacek élt, volt itt szakácsnő, szobalány és egy sofőr, aki a kerttel is foglalatoskodott. Most három éve nem tudok fogadni valakit, hogy megmetssze a rózsákat. Mindig csak azt hallom: „Mama, elfáradtam a_ munkában, mit akar tőlem?” Potulici Jacek bankelnök fia egyszerű tollforgató a városházán, a menye pedig egy tejvendéglő felszolgálónője! — Megváltoztak az idők, nagyságos asszonyom. — Nem az idők, hanem az emberek. Ha a férjem élne, ma is biztosan magas állást töltene be, hisz tehetséges és energikus ember volt. Az Ilyeneket még a kommunisták is tisztelik. Istenem! Mindennek olyan hamar vége lett. Amikor kitört a háború, Berlinbe kellett volna mennünk! Szeptember ötödikén délben megérkezett Jacek és mondja, csak átöltözni ugrott be, mert indul Romániába a bank arany- és papírkészletével. Egyenruhát vett fel, enni sem akart, mondván, hogy nincs ideje. Autóba szállt és már itt sem volt. Az idős hölgy letörölte könnyeit. — Elnézését kérem asz- szonyom, hogy ezekhez a kellemetlen emlékekhez nyúlok, ön azt mondta, hogy a férje egyenruhát vett fel elutazásakor? — Igen. Tartalékos tiszt, őrnagy volt. Még ma is emlékszem az a barna öltöny volt rajta, amit korábban Londonból hozott. — Mellényes öltöny volt ugye? A mellényen Potulicki úr óraláncot hordott és azon három kulcsot. — Honnan tudja? Talán maga ismerte Jaceket? Nem, az lehetetlen. Maga túl fiatal ahhoz, hogy emlékezzen azokra az időkre. De valóban úgy volt — Elvitte-e magával az elnök úr az óraláncot és a kulcsokat? — Nem. A láncot később eladtam. A felkelés után, amikor a hitleristák kitettek innen, Podkowa Lesná- ba. — És a kulcsok? — Nem tudom. Azokra nem volt szükségem. Biztosan valahol a házban hányódtak. Később én soha sem láttam azokat. — Három, lapos, fehéres fémből készült, hosszúkás kulcs. — Lehetséges. Nem emlékszem. Férjem a legkülönfélébb kulcsokat hagyta itt. Kinek volt akkor ideje a kulcsokra gondolni? Fontosabb dolgokat kellett megmenteni. De miért érdeklődik annyira ezek iránt a kulcsok iránt? — Talán már előttem Is érdeklődött valaki? — Igen. Franciszek a bankból. — Franciszek kérdezősködött a kulcsokról? I Sherparo Köteti mírnBk {Lőtt xrnr-l rmdt^oe ntWi vau iír :« KOLOSTOR *elc tartanak. a nettó MTi f AZ ÓXbö* ja vén MNl>£N&£TKC < LtNNI A TALAJ A AT, SZABAD 4 JELEK A HOLDR Ó I» HOBST MUllER fontosai!»» ragén?« nyomón trto CS. HORVATH TIBOR, rajzolta SEBŐK IMRE mm. — Igen. Egy kis kerüiő- úton. Először a férjemet emlegette, s csak később kérdezte meg, hogy „vajon az elnök úr magával vitte-e azokat a kulcsokat, melyeket mindig az aranyláncán hordott?” Mondtam neki, hogy nem, és hogy a láncot eladtam. Majd kezdett kérdezősködni. hogy a kulcsok itthon vannak-e és valakinek nem adtam-e oda. Miután megtudta, hogy a kulcsok nincsenek meg esnem tudom, mi lett velük, elszomorodott s azt mondta: „Nagy kár, elnökné asz- szony, mert csak ez hiányzott nekem ahhoz, hogy mindent tudjak...” És magának mi szüksége azokra a kulcsokra? — A rendőrség nyomoz egy bizonyos ügyben. Tudjuk, hogy a tettesnek hasonló kulcsai voltak. Ezért keressük mindenütt. Franciszek semmit sem említett önnek a bankról? — Nem érdekelt a bank. Mi az ma egyáltalán? Egyszerű hivatal. — Ez lenne tehát minden, amit szerettem volna megtudni öntől, nagyságos asz- szonyom — emelkedett fel székéről a százados. — Megnyugtatott. Már féltem, hogy megint a legifjabb csemete csinált valamit— Kiről beszél? — Nem tudja? CzeslawróL Azt hittem, hogy újra elkövetett valamit és a rendőrség őérte jött. A százados meghajolt az idős hölgy előtt, udvariasan kezet csókolt és hamarosan az utcán termett. Érdekes volt a két hír. Az első, hogy a kulcsok Varsóban maradtak. Potulicki Lublinban meghalt, a kulcsok pedig egészen a felkelésig, amint ezt a volt elnök özvegye állítja, itt voltak a Zoliborz negyedben. Mi történt velük később? Talán a betörőhöz kerültek? De milyen úton-módon? Vajon nem az ifjú Potulicki közvetítésével, aki az idős hölgy bevallása szerint kapcsolatban volt már az alvilággal és konfliktusai támadtak néha a rendőrséggel. A százados elhatározta, hogy megtud egyet s mást a fiatalemberről. A legszenzációsabb újság mégis az volt, hogy az öreg hivatalszolga is keresi a kulcsokat. Talán tud valamit, vagy gyanakszik valakire? De az is lehet, hogy igyekszik valakit fedezni és szándékosan nehezíti a rendőrség munkáját, mint ahogy tudatosan eltitkolta, hogy a könyvelőrészleg a betörés napján túlórázott. Egyik kérdésre sem talált feleletet. Ezalatt Roman Widern főhadnagy egy másik kulcsszéria után futkosott AFoc- ha utcai háznak nyoma sem maradt — ma ezt Moliere utcának hívják. Ugyancsak nyoma veszett a híres Lang- ner féle vendéglőnek és Artur Sliwowski házának, valamint a régi Varsó számos más épületének. Azon a helyen most egy még befejezetlen vörös téglás irodaház áll az MDM lakónegyed árkádos stílusában. Nem lehetett itt egyetlen olyan embert sem találni, akitől megérdeklődhette volna egy lakónegyed egykori lakosainak sorsát, s még a lakossági nyilvántartónak sem voltak adatai Artúr Sliwowskiról, a harmadik kulcskészlet tulajdonosának személyéről A főhadnagy megmakacsolta magát. Nem adta fel a reményt. Elment a posta távbeszélő igazgatóságára. Ott bepillantásra megkapta a régi, háború előtti telefonkönyveket- Hosszas böngészés után sikerült találnia néhány olyan embert, aki a Focha utca és a Trebacka utca sarkán laktak, s telefonjuk is volt. E nevek jegyzékével Widera újra megkereste a lakossági nyilvántartót. Ezúttal több sikerrel járt, ugyanis meg tudta állapítani, hogy Varsóban él az egykori hatalmas antikvárium tulajdonosának özvegye. (Folytatjuk)
