Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-25 / 121. szám

1 Varsái Szerződés több tagállamának feszes liadgyaksrlala A Magyar Távirati Iroda a Honvédelmi Minisztériumtól a következő tájékoztatást kapta: Jerzy Edigey bűnügyi regénye 3 Istpes kulcs Fordította: Szilagyi Szabolcs A Varsói Szerződés tagáll amai egyesített fegyveres erői törzse tervének megfelelően 1968. júniusban Lengyelország és Csehszlovákia területén közös parancsnoki és törzsvezeté si gyakorlatok lesznek. A gyakorlatok célja a csapatok együttműködési és vezetési feladatainak begyakorlás:a, korszerű hadműveletek megvívása során a csapatok és törzsek harckészültségének továb ­bi fokozása. A gyakorlatokat a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancs ­noka vezeti. Válaszút előtt az olasz belpolitika Rámában már csak néhány ittfelejtett utcai transzparens és jelszó emlékeztet a lezaj­lott választási küzdelemre. A politika gépezete azonban a hét végére ismét teljes len­dületbe jött, hogy tisztázza a választások eredményei alapján kialakult helyzetet, felmérje a lehetőségeket, le­vonja a következtetéseket. A közéletben és a sajtó­ban a legutóbbi 24 óráig el­hangzott vélemények alapján — a számtalan kombináció között — annyi már vilá­gos, hogy a konzervatív erők a mérsékelt középbal koalí­ció eddigi politikájának foly­tatását szeretnék átmenteni a jövőre. Máris megindult a kereszténydemokraták of- fenzívája, hogy nyomást gyakoroljanak a súlyos vá­lasztási vereséget szenvedett Olasz Szocialista Pártra: ma­radjanak a kormányban, a választási vereséget vegyék úgy, mint áldozatot a közép­bal koalíció oltárán. A ke­reszténydemokraták részé­ről olyan vélemények Is el­hangzanak, hogy kárpótolni kell Nennit és pártját az el­szenvedett vereségért, meg kell menteni a szocialisták „arcát”, hogy ezzel ellensú­lyozzák az Olasz Szocialista Pártban uralkodó lehangolt- ságot és kedvetlenséget- Er­re ösztönzi a keresztényde­mokratákat a szocialisták so­Prága, (MTI): Ludvik Svoboda csehszlo­vák köztársasági elnök pén­teken délután fogadta a prágai várban Alelcszej Ko­szigint, a Szovjetunió mi­raiból elhangzott olyan ja­vaslatok is, hogy pártjuk lépjen ki a koalícióból. A konzervatív keresztény- demokrata elképzelésekkel szemben áll az Olasz Kom­munista Párt és a Proletár­egység Pártjának nyilatkoza­ta, amely a tények alapján megállapítja: a középbal koalíció, — annak ellenére, hogy a kereszténydemokra­ták tartották pozícióikat — meggyengült a választásokon és politikai válságba került. Ezt a válságot római politi­kai körökben úgy fejezik ki, hogy a középbal valamennyi pártja számára felmerül az irány választás kérdése: le­zárult a középbal politikájá­ról táplált illúziók ideje. A választások kimenetele reális értékelőinek megálla­pításait úgy lehetne össze­gezni, hogy a keresztényde­mokratákkal szövetséges szo­cialisták szavazatainak csök­kenése nemcsak „büntetés” a választók részéről, hanem olyan új tényező, amely mélységes hatással lehet az egész jövőbeni politikai hely­zetre. Nem annyira a bal- ratolódást hangsúlyozza, mint inkább a választóknak a bal­oldalt, radikális irányba va­ló fejlődését, mint folyama­tot Azt tartják, hogy a szo­cialisták választási vereségé­nek lélektani hatása nagyon nisztertanácsának elnökét, csehszlovákiai látogatásának befejezése alkalmából. Mint ismeretes, Koszigin gyógy­kezelésre érkezett Csehszlo­vákiába. mély lehet és arra ösztönöz­heti a meggyengült pártc ,t, hogy a kormányban va ló részvételéért képtelenül nrj- gas árat szabjon, vagy tel; «. sen megtagadja a részvéte '.t. A választások utáni őrs; i- gos méretű párbeszédben a kommunista párt világosam és egyértelműen úgy fogl.al állást, hogy Olaszországban új helyzet alakult ki s vala­mennyi progresszív árami at számára nyitva áll egy íjj baloldali tömörülés lehetős é­ge. Longo és Vecvmietti be­jelentették: a jövő hétím sajtóértekezleten ismertetik azokat a kezdeményezéseken, amelyek az összes baloldali erők kibontakoztatására >és kiszélesítésére vezethetne k. A választások után kiala­kult, igen bonyolult olasz belső helyzetben annyi két­ségtelen, hogy a számtal&n kombináció és lehetőség kö­zött az olasz komnumistiik nyújtják a legvilágosabb perspektívát a társadalmi és szociális problémák megoldá­sára. Bárhogy is alakuljon a helyzet, a július elején megalakuló új olasz kor­mánynak ezt számításba kfell vennie, hiszen senki nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy minden harmadik olasz választópol­gár a baloldali ellenzékre ad­ta szavazatát. K. I. Kozmosz—221 A Szovjetunióban pénte­ken Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz— 221 jelzésű mesterséges hol­dat a kozmikus térségben végzett tudományos kutatá­sok folytatására. A szputnyik kezdeti ke­ringési ideje 108,3 perc, a Föld felszínétől számított legnagyobb távolsága 2108 kilométer, legkisebb távol­sága 220 kilométer, pályá­jának az Egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 48,4 fok. A szputnyik fedélzetén el­helyezett műszerek kifogás­talanul működnek. Közös közlemény a magyar—iráni íárgyaiásokrói Svoboda— Koszigin találkozó Pénteken a Külügyminisz­térium Dísz téri vendégházá­ban véget értek a magyar— iráni tárgyalások. A megbe­szélésen résztvevő delegáció­kat Ardeshir Zahedi, illetve Péter János külügyminiszte­rek vezették. Az eszmecsere befejezése után közös közle­ményt fogadtak el, majd alá­írták a magyar—iráni kul­turális együttműködési egyez­ményt. Az okmányt magyar részről Péter János, iráni részről Ardeshir Zahedi írta alá. A kulturális egyezmény ér­telmében — többek között — együttműködést teremte­nek egyetemek, tudományos és kutatási központok kö­zött. Lehetővé teszik kultu­rális, tudományos, művészeti információk és publikációk cseréjét. Ardeschir Zahedi iráni külügyminiszter és a kísé­retében lévő személyiségek pénteken délután elutaztak Budapestről Búcsúztatá­sukra a Ferihegyi repülőté­ren megjelent Péter János külügyminiszter, Szarka Ká­roly miniszterhelyettes és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatár­sa. Üdvözlő távirat Tito elnöknek Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke 76. születésnapja alkalmából táviratban üdvözölte Joszip Broz Titót, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztár­saság elnökét, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökét to. Az utcából egv kis kert választotta el. Buján nőttek benne a vadró­zsák. A járda felpuposodolt lapjai egy ajtóhoz vezettek. A kapu és vaskerítés egy része talán a háborús vihar napjaiban dőlt be, amikor ez a vihar nemcsak itt, a Zoliborz negyedben, hanem az egész országban dúlt. Csupán az ajtón látszott egy megfeketedett, elrozsdá­sodott táblácska: Jacek Po- tulicki — a Takarékpénztár elnöke. A százados becsöngetett. A ház mélyéről léptek vissz­hangzottak. Kitárult az aj­tó és ott állt egy öreg, de magas és egyenes tartás ú nő. Fekete ruhában volt, s ruhájára rávetett egy ugyan­csak fekete spanyol csipke­kendőt. Az egykor szép és értékes ruhadarab felett épp úgy eljárt az idő, mint e ház pompája felett. Ma a sálon több volt az ügyet­lenül összevarrogatott lyuk, mint az eredeti spanyol csipkén. — Kit keres? — kérdez­te. — Szeretnék beszélni Joanna Potulicka asszony­nyal. — Én vagyok. Fáradjon beljebb. A százados egy nem túl nagy hallban találta magát. Innen az öreg hölgy beve­zette egy nagy, világos szo­bába. Ez valamikor szalon lehetett vagy talán Putulic- ki elnök dolgozószobája. Ezt bizonyította néhány bútor, amely felújítás után szé­gyen nélkül a bútorrégisé­gek múzeumába kerülhetne. A szoba többi berendezése lomtárnak nevezhető. A rég­óta festetten mennyezet a beázás nyomait viseli. A falak nem láttak pemzlit évek óta. Minél feljebb né­zett az ember, annál inkább előtűnt egy régi, világoskék fedték. Egyébként a szobá­ban tisztaság volt. A helyi­ség mélyén egy széles ma­hagóni ágy terpeszkedett. — Furcsán nézelődik itt a szobában. Látja, így él most Joanna Potulicka — mosolyodott el fanyarul az idős hölgy. — Kérem, üljön le. Ne abba a fotelbe! Ide, a székre. Annak egy lába hiányzik. Mivel szolgálha­tok? Bocsánat, de nem ér­tettem jól a nevét. — Piotr Jarkowski — mutatkozott be ismét a százados. — Jarkowski? Melyik Jarkowski? A Sandomierz melletti vagy a Bialistok Krzywa Wola-i Jarkowiee ágból? — A rendőrségről — Nocsak. Nem is tud­tam, hogy a rendőrséghez felvesznek valakit ilyen ne­mesi névvel is. Már megint mit csinált az a kópé? — Szeretnék önnel, nagy­ságos asszonyom beszélget­ni Potulicki elnökről. — Mit mondhatnék róla? Volt, élt és elmúlt. — Fe­lelte filozófusán az idős dáma. — A halál után pe­dig minden elpusztult. Min­den más volt itt az ő életé­ben. De most? Ki tartana itt rendet? Talán a szépre­ményű gyermekek? A drá- galátos unokái, akit előbb- utóbb magúit rács mögé dugnak. Ott legalább észhez tér. Minden pusztul itt, min­den romlik Amíg én élek, mégcsak tartanak a dolgok, de mihelyt a szemem lezá­rom, a maradékot is el­pusztítják, darabokra sze­dik. A százados hallgatott. Gyakorlatból tudta, hogy a heves jellemű, idős embe­reket hagyni kell, hogy ki­beszéljék magukat. — Míg Jacek élt, volt itt szakácsnő, szobalány és egy sofőr, aki a kerttel is fog­lalatoskodott. Most három éve nem tudok fogadni va­lakit, hogy megmetssze a rózsákat. Mindig csak azt hallom: „Mama, elfáradtam a_ munkában, mit akar tőlem?” Potulici Jacek bankelnök fia egyszerű toll­forgató a városházán, a menye pedig egy tejvendég­lő felszolgálónője! — Megváltoztak az idők, nagyságos asszonyom. — Nem az idők, hanem az emberek. Ha a férjem élne, ma is biztosan magas állást töltene be, hisz te­hetséges és energikus em­ber volt. Az Ilyeneket még a kommunisták is tisztelik. Istenem! Mindennek olyan hamar vége lett. Amikor kitört a háború, Berlinbe kellett volna mennünk! Szeptember ötödikén dél­ben megérkezett Jacek és mondja, csak átöltözni ug­rott be, mert indul Romá­niába a bank arany- és pa­pírkészletével. Egyenruhát vett fel, enni sem akart, mondván, hogy nincs ideje. Autóba szállt és már itt sem volt. Az idős hölgy letörölte könnyeit. — Elnézését kérem asz- szonyom, hogy ezekhez a kellemetlen emlékekhez nyúlok, ön azt mondta, hogy a férje egyenruhát vett fel elutazásakor? — Igen. Tartalékos tiszt, őrnagy volt. Még ma is em­lékszem az a barna öltöny volt rajta, amit korábban Londonból hozott. — Mellényes öltöny volt ugye? A mellényen Potu­licki úr óraláncot hordott és azon három kulcsot. — Honnan tudja? Talán maga ismerte Jaceket? Nem, az lehetetlen. Maga túl fiatal ahhoz, hogy em­lékezzen azokra az időkre. De valóban úgy volt — Elvitte-e magával az elnök úr az óraláncot és a kulcsokat? — Nem. A láncot később eladtam. A felkelés után, amikor a hitleristák kitet­tek innen, Podkowa Lesná- ba. — És a kulcsok? — Nem tudom. Azokra nem volt szükségem. Biz­tosan valahol a házban há­nyódtak. Később én soha sem láttam azokat. — Három, lapos, fehéres fémből készült, hosszúkás kulcs. — Lehetséges. Nem em­lékszem. Férjem a legkülön­félébb kulcsokat hagyta itt. Kinek volt akkor ideje a kulcsokra gondolni? Fon­tosabb dolgokat kellett megmenteni. De miért ér­deklődik annyira ezek iránt a kulcsok iránt? — Talán már előttem Is érdeklődött valaki? — Igen. Franciszek a bankból. — Franciszek kérdezős­ködött a kulcsokról? I Sherparo Köte­ti mírnBk {Lőtt xrnr-l rmdt^oe ntWi vau iír :« KOLOSTOR *elc tartanak. a nettó MTi f AZ ÓXbö* ja vén MNl>£N&£TKC < LtNNI A TALAJ A AT, SZABAD 4 JELEK A HOLDR Ó I» HOBST MUllER fontosai!»» ragén?« nyomón trto CS. HORVATH TIBOR, rajzolta SEBŐK IMRE mm. — Igen. Egy kis kerüiő- úton. Először a férjemet emlegette, s csak később kérdezte meg, hogy „vajon az elnök úr magával vitte-e azokat a kulcsokat, melye­ket mindig az aranyláncán hordott?” Mondtam neki, hogy nem, és hogy a láncot eladtam. Majd kezdett kér­dezősködni. hogy a kulcsok itthon vannak-e és valaki­nek nem adtam-e oda. Mi­után megtudta, hogy a kul­csok nincsenek meg esnem tudom, mi lett velük, el­szomorodott s azt mondta: „Nagy kár, elnökné asz- szony, mert csak ez hiány­zott nekem ahhoz, hogy min­dent tudjak...” És magának mi szüksége azokra a kul­csokra? — A rendőrség nyomoz egy bizonyos ügyben. Tudjuk, hogy a tettesnek hasonló kul­csai voltak. Ezért keressük mindenütt. Franciszek sem­mit sem említett önnek a bankról? — Nem érdekelt a bank. Mi az ma egyáltalán? Egy­szerű hivatal. — Ez lenne tehát minden, amit szerettem volna meg­tudni öntől, nagyságos asz- szonyom — emelkedett fel székéről a százados. — Megnyugtatott. Már fél­tem, hogy megint a legifjabb csemete csinált valamit­— Kiről beszél? — Nem tudja? CzeslawróL Azt hittem, hogy újra elkö­vetett valamit és a rendőrség őérte jött. A százados meghajolt az idős hölgy előtt, udvariasan kezet csókolt és hamarosan az utcán termett. Érdekes volt a két hír. Az első, hogy a kulcsok Var­sóban maradtak. Potulicki Lublinban meghalt, a kul­csok pedig egészen a felke­lésig, amint ezt a volt elnök özvegye állítja, itt voltak a Zoliborz negyedben. Mi tör­tént velük később? Talán a betörőhöz kerültek? De mi­lyen úton-módon? Vajon nem az ifjú Potulicki közve­títésével, aki az idős hölgy bevallása szerint kapcsolat­ban volt már az alvilággal és konfliktusai támadtak né­ha a rendőrséggel. A szá­zados elhatározta, hogy meg­tud egyet s mást a fiatal­emberről. A legszenzációsabb újság mégis az volt, hogy az öreg hivatalszolga is ke­resi a kulcsokat. Talán tud valamit, vagy gyanakszik valakire? De az is lehet, hogy igyekszik valakit fe­dezni és szándékosan nehe­zíti a rendőrség munkáját, mint ahogy tudatosan eltit­kolta, hogy a könyvelőrész­leg a betörés napján túl­órázott. Egyik kérdésre sem talált feleletet. Ezalatt Roman Widern fő­hadnagy egy másik kulcs­széria után futkosott AFoc- ha utcai háznak nyoma sem maradt — ma ezt Moliere utcának hívják. Ugyancsak nyoma veszett a híres Lang- ner féle vendéglőnek és Ar­tur Sliwowski házának, va­lamint a régi Varsó számos más épületének. Azon a he­lyen most egy még befeje­zetlen vörös téglás irodaház áll az MDM lakónegyed ár­kádos stílusában. Nem lehe­tett itt egyetlen olyan em­bert sem találni, akitől meg­érdeklődhette volna egy la­kónegyed egykori lakosainak sorsát, s még a lakossági nyilvántartónak sem voltak adatai Artúr Sliwowskiról, a harmadik kulcskészlet tulaj­donosának személyéről A főhadnagy megmaka­csolta magát. Nem adta fel a reményt. Elment a posta távbeszélő igazgatóságára. Ott bepillantásra megkapta a régi, háború előtti telefon­könyveket- Hosszas böngé­szés után sikerült találnia néhány olyan embert, aki a Focha utca és a Trebacka utca sarkán laktak, s tele­fonjuk is volt. E nevek jegy­zékével Widera újra megke­reste a lakossági nyilvántar­tót. Ezúttal több sikerrel járt, ugyanis meg tudta állapíta­ni, hogy Varsóban él az egykori hatalmas antikvári­um tulajdonosának özvegye. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom