Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-22 / 118. szám
Baloldali előretörés Olaszországban íferesziénydemokrata szavazathodítás a szélsőjobbtól MlY ÍPtGfY BŰNÜGYI BlGíNYf A vasárnap-hétfői olasz választások adatainak egyik felét már nyilvánosságra hozták, az eredmények más része estig ugyancsak a közönség elé kerül. A parlamenti képviselőjelöltekre leadott szavazatok össze- számlálása még nem fejeződött bo, de a szenátusi választások (ezen a 25 éven felüliek szavazhatnak) eredményeit már közölte az olasz belügyminisztérium. Mint az adatokból kiderül, az Olasz Kommunista Párt és a Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja (PSIUP) közös listájára 8 580 476 választó adta szavazatát. A közös lista jelentős baloldali előretörést eredményezett: míg 1963-ban a kommunisták a szavazatok 25,5 százalékát szerezték meg a szenátusi választásokon, addig a mostani eredmény 30 százalék. (Mint ismeretes, a PSIUP az 1963. évi választások után alakult, elsősorban a Nenni- féle Szocialista Párt balszárnyából. — A szerk.) A kereszténydemokraták 38,3 százalékot szereztek a szenátusban, 10 995 458 szavazattal. Az előző választásokon a 9,5 millió szavazat révén 34,9 százalékuk volt. Aa Egyesült Szocialista Párt 4 349 668 szenátusi szavazatot kapott, ami 15,2 százaléknak felel meg. Csökkent a liberálisokra leadott szavazatok száma. 1 934 061, ami 6,8 százalékot tesz ki, szemben az 1963-ban megszerzett 7,5 százalékkal. Apadt a neofasisztákra szavazók száma is: 1 304 478 választó adta rájuk voksát, ezzel a korábbi 5,2 százaiéról 4,6 százalékra estek vissza. A republikánusok 626 604 szavazattal 2,2 százalékot szereztek, csaknem háromszor annyit, mint 1963-ban. Mindent egybevetve, a kormánykoalíció pártjaira a szenátusi szavazatok 55,8 százalékát adták, öt évvel ezelőtt a koalíció 58,3 százalékot kapott. A nyilvánosságra hozott adatokból könnyen megállapítható, hogy a baloldal szinte mindenütt megerősödött. Jellemző, hogy például Rómában 5, Torinóban 6, Milánóban 4, Genovában pedig 6 százalékkal több szenátusi szavazatot kapott a kommunisták és a PSIUP közös listája, mint 1963-ban az Olasz Kommunista Párt. Nápolyban, sőt Szicíliában is figyelemre méltó előretörést tükröznek a választási adatolt. Á kereszténydemokiaták mindenekelőtt a jobboldaltól hódítottak el szavazatokat, kivált a neofasisztáktól és a monarchistáktói, akik gyakorlatilag elvesztették szavazóik túlnyomó többségét. 7. — Elfogadnék én annyi ötszázast, ahányszor én azt a pénzt láttam. Majdnem mindennap kihozom és visz- szaviszem a kincstárba a napi bevétellel megtöltött koffert; látnom kell tehát, hogy mi van a kincstár belsejében. Pontosan 199 kis csomag volt ott. Egy-egy csomagban 100 darab ötszázas bankjegy. A többit — ötvenezret — százasok, ötvenesek és húszasok csomagjai tették ki. Jókora adag, de akár zsebben és zakó alatt is el lehetne rejteni az egészet, Különben miért kellett volna zakó álatt kivinni? Elegendő volt az illetőnek eldugnia mondjuk saját íróasztala fiókjában, s onnan másnap elvinni. Ha nálam lenne az a pénz, ki tudnám vinni a bankból úgy, hogy senki sem venné észre. Különben pedig a rendőrség senkit sem motozott meg, s nem is kereste a tízmilliót magában a bankban. — Köszönöm a vallomását. Igen fontos lehet az ügyben. De miért követelte meg Franciszek úr mindenkitől a hallgatást, mit gondol? Talán neki is vaj van a fején? — Franciszek úr fél négykor távozott a bankból. Ezt megelőzően állandóan velem és az egyik őrrel volt a ruhatárban. Nem ő á tettes, de talán tud valamit, vagy falazni akar valakinek. De... százados úr, ígérje meg, hogy beszélgetésünkről senki sem tud majd. — Rendben. — Lenne még egy kérésem. Biztosan ki fognak tűzni jutalmat a rabló elfogásáért. Az az elárusftónő, aki Wolowban segített élkapni a Lengyel Nemzeti Bank kirablásának tettesét, százezer zlotyt kapott. Ha lehetséges, ugye szól az érdekemben amikor szükséges? Lehet, hogy az én vallomásom vezeti nyomra. Nagyon szeretném megkapni a jutalmat, akár a felét is annak, amit az elárusító- nő kapott. Mindjárt vennék magamnak egy robogót — Egyelőre nem tűztek ki jutalmat. Ha szó íesz róla, legyen nyugodt, megfelelő elismerésben részesítik önt, vagy azokat, akiknek a vallomása alapján elfogjuk a tettest. Kívánóm minél előbb megvehesse a robogóját! — Nagyon szépen köszö- nöni. Igyekszem rászolgálni a jutalomra. Egész nap járkálok a bankban, sokat látok és hallok. Ha megtudok valami újat, mindjárt értesítem százados ufat. De hogyan tehetem meg ezt titokban? — Megadom magának a telefonszámaimat; a kapitányságét és a lakásomét is. Felhív engem, s találkozunk akár ugyanebben a kávéházban. Tehát ez mindén, amit mondani akart nekem? Nawrocki habozott Arcán zavar jelent meg. — Nem tudom, meg kell-e ezt mondanom? Hels- ki igazgató úr mindig nagyon jó volt hozzám, és nem is hiszem, hogy ő vehette ki a pénzt a kasszából, de... — Az állam pénzének ellopásában, vagyis ilyen súlyos ügyben nem befolyásolhatja önt sem a szimpátia, sem a felettesétől való félelem. Magának a szín igazságot kell elmondania. Mi van hát Helski igazgatóval ? — Én nem láttam a dolgot, ugyanis akkor egy emeleti szobában takarítottam. Csak áz őrök beszélgettek később erről. — Nyögje már ki! — Ma Helski igazgató a szokásosnál korábban érkezett. Az Őrök azt mondták, hogy körüljárta az egész ügyfélforgalmi termet és mindjárt lement az alagsorba. Onnan sokáig nem tért vissza. Az a magas őr — tudja melyik —, még azt is mondta, hogy az igazgató több, mint hat percig lent tartózkodott. A nagyteremben függő órán mérte le az időt. Franciszek úr hallotta ezt a beszélgetést és rákiabált a két őrre: megparancsolta nekik, hogy hallgassanak, ne beszéljenek ostobaságokat. Franciszek úr ugyanis az igazgató bizalmasa. Több szava van a bankban. ínint egyik-másik magas beosztású tisztviselőnek. Majd- netn harminc éve együtt dolgozik az igazgatóval. De ugye nem árul el engem, százados úr? — Ejnye, ne féljen már, hiszen megmondtam. — Na, akkor én megyek. Ne jöjjön ki velem, százados úr, mert még megláthat valaki. Jarosz igazgató, a főpénztáros nem messze lakik ide, egyik Dobra utcai szövetkezeti lakásban. Én is itt lakom közel, a Browama utcán. Nem is egyszer találkoztam az igazgató úrral. Staniszlaw Nawrocki elköszönt a rendőrtiszttől. A százados behörpintette kávéját és elgondolkodott a fiatalember szavain. Ez a vallomás kétségtelenül érdekes volt. Alapvetőén megváltoztatta a betörés elkövetésében gyanúsítottak számát. Helski, a rossz hangulatú, de tiszteletre méltó hivatalnok egyszeriben a legfőbb gyanúsítottá vált. A hatperces alagsori tartózkodás akár arra is elegendő lehetett, hogy kinyissa a kincstárat és kiürítse belőle a készpénzt — Holnap kísérletet ken tennünk egy stopperórával — javasolta a százados. Helski igazgatón kívül a gyanúsítottak körébe került az egész könyvelőség. Talán ezt a mérlegbeli differenciát ügyesen előkészítette a betörő, s ilyen módszerrel szerezte meg magának a lehetőséget arra, hogy a bankban maradhasson a hivatali idő után is. A hiba megtalálásának kontójára rendezett ivászat ugyancsak taktikai húzás lehetett a tettes részéről. Az alagsorban mindenki járt. Vodkát hűtőitek, szódát ittak. Remek alkalom a betörőnek. hogy az alkoholos emberek figyelmének különösebb felkeltése nélkül bejusson a kincstárhoz és megfossza azt értékes tartalmától. És még nyugodtan el is dughatta az összeg egészét, vagy egy részét saját íróasztalában. A századosnak el kellett fogadnia Nawrocki jogos bírálatát: a rendőrség részéről fegyel- metlenség volt elmulasztani a házkutatást a bankban. Hívni kellett volna a kapitányságtól több nyomozót, s nem törődve a bank igazgatóságának aggályaival, zárás után át kellett volna kutatni az épületet a pincétől a padlásig. De most már késő! A pens bizonyosan „kilépett" a bankból. A százados kedvetlenül hagyta el a kedves „Sy- renka” kávéházat. Elhatározta, hogy másnap reggel úgy megleckézteti a bankosokat, hogy sokáig megemlegetik őt. Elveszi a kedvüket a hazudozástól. Másnap Piotr Jarkowskl százados és Roman Widera főhadnagy harcos kedvvel lépett be az Általános Kisipari Bankba. — Megint hozzánk jönnek? — köszöntötte őket Franciszek gúnyos mosoly- lyal. — Megint. Úgy vágyódtunk már ön után, hogy ma hosszabb csevegésre érkeztünk. Maga úgyis sok mindent kíván közölni velünk, igaz? Franciszek felbőszült. — Nincs semmi mondanivalóm — mordult fel. — Amit tudtam, tegnap elmondtam. Aláírtam a jegyzőkönyvet. — Igen, igen. Nagyon is örülünk annak, hogy a jegyzőkönyvet hivatalosan készítettük, és aláírattuk. Az ügyész számára ez a hamis vallomás érdekes dokumentum lehet. Tudja maga, hogy milyen furcsa emberek az ügyészek. Nem szeretik az ilyen kópéságokat. De erről később majd fent beszélgetünk. Mi nem vesztegettük hiába az időnket Franciszek úr. Tudunk önről egy s mást, és a többi- ekről is, akik tegnap olyan hallgatagok voltak... Helski igazgató az irodájában van? — Az igazgató úr most a csoportvezetőknek tart eligazítást. A százados örömmel tapasztalta, hogy szavai nagy hatást tettek az öreg hivatalsegédre. — Nem számít Megvárjuk. A két tiszt átment az ügyfélforgalmi termen. Felfelé menet Widera főhadnagy a ruhatárra mutatott. A ruhatár széles csapóajtaja —■ amely a nagyteremre nyílott — teljesen nyitva állt Franciszek épp a pulton nyugvó telefon fölé hajolt. — Fogadni mernék, hogy Helski igazgatót értesíti érkezésünkről. Feltehetően így is volt, mert amikor a rendőrök felértek az első emelet teljes hosszában végigfutó galériára; az igazgatói iroda ajtaja kinyílt és kilépett rajta Helski. Szívélyesen és minden meglepődés nélkül üdvözölte a tiszteket, s még egy kis türelmet kért tőlük. — Tíz percen belül végzünk, s akkor a rendelkezésükre állok. Amikor a százados és a főhadnagy bejutottak az irodába, az igazgató cigarettával kínálta vendégeit és így szólt: — Na, ml van a nyomozással ? — Megvannak ai élsd eredmények — felelte á százados. Kinyitotta börtáskáját és kivett belőle egy apró betűkkel sűrűn teleírt ívet. Letette az asztalra, kissé letakarva a felső részét. — Ez a körzeti rendőr- megbízott jelentése — magyarázta. — Hallgassa meg^ igazgató úr. Felolvasom néhány részletét. (Folytat |uk) Párizs megbénult (Folytatás az 1. oldalról) vártalart összeköttetését Washingtonnal és Hanoival. A francia kormány De Gaulle tábornok elnökletével kedden délben az Elysée- palotában rendkívüli ülést tartott. A félórás tanácskozás célja — hírügynökségi jelentések szerint — a gazdasági életet szinte teljesen megbénító sztrájkmozgaíom- mal és a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvánnyal szemben tervezett Intézkedések körvonalazás* volt. Bár a kormány igyekszik megnyugtatni a közvéleményt, hogy az ellátási nehézségek inkább látszólagosak, mint valóságosak, a banktisztviselők sztrájkja miatt minden bizonnyal a készpénz lesz az a „használati cikk”, amely a leghamarabb elfogy. Néhány bank kedden rövid időre kinyit, de tartalékai nagyon hamar kiapadnak, ha a francia nemzeti banktól nem kapnak utánpótlást. Eddig egyetlen összetűzésről sem érkezett jelentés a rendőrség és a sztrájkoló munkások között. A gyárakat ellenőrző munkások nagy fegyelmezettséget tanúsítanak és — nyilván a diákzavargások elleni brutális fellépésből okulva — a hatóságok higgadtságra intették a rendőrséget is. Közlemény az SZKP és a Finn Szociáldemokrata Párt vezetőinek megbeszéléséről Május 16-tól 2Ó-ig Moszkvában tartózkodott a Finn Szociáldemokrata Párt küldöttsége és Rafael Paasio pártelnök vezetésével megbeszéléseket folytatott az SZKP képviselőivel. A tárgyalásokon szovjet részről Leó)tj/id Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, továbbá Mihail Sziisz- lov és Borisz Ponomarjov vett részt. A kiadott közös közlemény egyebek között hangsúlyozza, hogy ,*a jelenlegi nemzetközi feszültség fő forrása a vietnami háború. A közlemény a továbbiakban szót emel a közel-keleti válság rendezéséért. A kommunista és szociáldemokrata pártok együttműködésének lehetőségeiről és távlatairól szólva a két küldöttség rámutat, hogy a nemzetközi feszültség körülményei között „a nemzetközi munkásmozgalom egységes fellépése, függetlenül az ideológiai nézetekben megmutatkozó különbségektől, pozitív jelentőségű lenne." Ezzel kapcsolatban a két párt képviselői kifejezik azt a reményüket, hogy folytatódnak az őszinte beszélgetések és véleménycserék a nemzetközi munkásmozgalom különböző áramlatai között. Harcok Haiti parividékén A Dominikai Köztársaságban élő, Haitiből menekült politikai emigránsoktól származó értesülések szerint tegnap fegyveres partizánok szálltak partra Haitiban. A gerillaegységek állítólag egy nagyobb inváziós haderő előőrsei. A partraszállók megerősítették állásaikat és egy rádióadót állítottak fel, amelyen keresztül felkelésre szólítják Haiti elnyomott népét. Duvalier elnök-diktátor, aki 1957 óta tartja kezében a hatalmat Haitin, katonai egységeket küldött a partvidékre, ahol felvették á harcot a gerillákkal. A tegnap délutáni órákban ismeretlen nemzetiségű repülőgépek bombákat dobtak a fővárosra, megrongálva az elnöki palotát. Ugyancsak bombázták az északi partvidék egyik nagyobb városát is. Duvalier a bombázás időpontjában nem tartózkodott az elnöki palotában. A bombatámadás nyilvánvalóan összefüggésben állt a partraszállási akcióval. Megfigyelők úgy tudják, hogy a gerillák szoros kapcsolatban állnak a haiti diktátor száműzetésben élő veiével, Max Dominique ezredessel, Az ezredest Duvalier tavaly júliusban lefokozta, s utasította, hogy térjen visz- sza az országba, de az megtagadta a parancs teljesítését. Vietnami jelentés Hétfő délutántól kedd reggelig a dél-vietnami hazafias erők három repülőtér és négy város ellen intéztek tüzérségi támadást, Az amerikai főparancsnokság kedd esti jelentése szerint tízezer főnyi erősítést — elsősorban ejtőernyősöket — irányítanak Hűé ésQuang Tri térségbe. A nap folyamán lefolyt hárcokról közölt amerikai jelentés szerint a lói. amerikai légideszant hadosztály főhadiszállására 300 rakáta hullott a kora reggeli támadás során. Az amerikai veszteség: nyolc halott és 51 sebesült, a támadók állítólag 21 embert vesztettek. JELEK Ä HOLDRÓ1* HORST MUllERVontonflfcus regénye nyomán irta CS. HORVÁTH TtBÖR, wjioíta SEBOK tMRE 26.
