Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

Pintér István ■■ avagy A fen|ergsz mégscmt leli király Fekete fuvar TAVASZI BEMONDÁSOK Az elfogadott törvény har­madik paragrafusa kimond­ja: „Egyrészt ugyancsak a kormányzóhelyettes úr iránt való hálás kegyeletből, más­részt az országfenntartó és országgyarapító történelmi érdemeit szeretett fiának el­vesztésében fájdalmas áldo­zattal tetéző kormányzó úr őfőméltósága iránt érzett há­lából és hódolattól vezettet­ve, és bízva abban, hogy a Horthy-nemzettségnek a vi­téz nagybányai Horthy Mik­lós kormányzó úrtól az is­tenben boldogult Horthy Ist­ván kormányzóhelyettes úron át leszármazó, a nemzet há­lájától és szeretetétől övezett ágában — ha isten is úgy akarja — mindig lesznek nagy nemzeti feladatok vál­lalására és viselésére az elő­dökhöz méltó férfiak, az or­szággyűlés az ebből az ágból származó fiúutódokat a fő­méltóságú címmel ruházza fel és elrendeli, hogy a hősi halált halt kormányzóhelyet­tes úr fia, az ugyancsak Ist­ván nevet viselő és zsenge gyermekkorában atyját ve­szített árva olyan gondosko­dásban és neveltetésben ré- szesíttessék, hogy a nemzet­nek hű és jeles fia lehessen”. A kormányzó — ahogy Serédinek ígérte — a fia em­lékét megörökítő törvény szentesítése után leiratot in­téz az országgyűlés két házá­hoz. Ebben azonban csak annyit szögez le, hogy a kor­mányzói tisztséget „nem ke­reste sem maga, sem a fia számára”, beszél a háború győzelmes befejezéséről, a hadsereg erősítésének szük­ségességéről, a törvényes belső rend fenntartásáról, az 1918—19-es forradalmakról, de egyetlen mellékmondat­ban sem utal rá, hogy nem igényelné a királyi koronát unokája, a nem egészen két­éves „főméltóságú úr”, vagy annak majdani leszárma­zottjai számára. Amilyen nehéz Horthynak elfogadtatni az országgyűlés­sel ezt a dinasztikus vágya­kat mégiscsak rögzítő tör­vényt, olyan nehéz megér­tetnie feleségével, hogy en­nél többet nem érhet eL Az asszonyi kamarilla, s a ro­konság még mindig nem nyugszik bele, hogy az uno­kából csupán egyszerű fő­méltóságú lett, s nem több. Jövő vasárnap következiF: — Már számtalanszor megmondtam, ne avatkozz az én A mellkép elkobzandó! munkámba! (A Weltwoche karikatúrája) — űrökké szeretlek, Rózsikat — Az semmi! Szeress egy hétig. (Zoldos Sándor rajza) PÁROS VEZÉNYLÉS Ki RES 11 Ri Káliay aíajáíszsk Káliay érvelésére Horthy­nak azt is be kell látnia, hogy István fia helyett nem veheti maga mellé helyettesének Miklós fiát sem, mert a lo­vassportban szerzett sérülé­sei olyanok, hogy még a fő- méltóságú atya nimbusza sem tudja őt elfogadtatni. A rokonságban viszont nincs más, aki számba jöhetne a dinasztia szempontjából. A miniszterelnök áthidaló ja­vaslatként azt indítványozza a kormányzónak, hogy a kor- mányzóhelyettesi tisztséget ne töltsék be, s Horthy Ist­ván emlékének megörökítésé­re hozzon olyan törvényt, amely kiemeli a Horthy-nem- zetség érdemeit, kiemeli a kormányzó unokájának, a kormányzóhelyettes árvájá­nak személyét, úgy, hogy ez kiindulópontja lehessen ké­sőbb ifj. Horthy István ki­rállyá választásának. Az elképzelés: „L Az országgyűlés ünne­pélyesen törvénybe iktatja a kormányzó úrnak az ország élén kifejtett munkáját, an­nak nemzetfenntartó eredmé­nyét, az ország egy része visszaszerzésének nagy kor­szakát, és törvénybe iktatja István fiának, a kormányzó­helyettesnek emlékét és hősi halálát. II. Horthy István kormány­zóhelyettes úr emlékének megörökítésére elrendeli az országgyűlés: 1. Elsőszülött István fia hő­si halált halt apja után a főméltóságú címet viseli. 2. Az özvegy rangjához mért pozíciójának biztosítá­sáról életfogytiglan, az első­szülött fiú neveléséről 24 éves koráig az állam gondoskodik, és őket a nemzet első hadi­özvegyének és hadiárvájának tekinti. 3. A Horthy Miklós hídon a tengerész emlékmű módjá­ra — a magyar repülő Hor­thy Istvánt ábrázoló emlék­műve létesíttetik. 4. A Ludovika Akadémia B-t, a Műszaki Akadémiát Horthy Istvánról nevezik el. 5. A most létesülő, az ifjú­ság elit nevelését célzó inté­zet Horthy István nevet kap. 6. Az államvasúti gépgyá­rak Budapesten Horthy Ist­vánról lesznek elnevezve. 7. A békésszentandrási zsi­lip (amelynek berendezését ő szállította) a Horthy István nevet kapja. III. Mindezen intézkedések megtételére a kormány felha­talmazást kap. A magyar nemzet történe­tében a halálának, az elisme­résnek, az emlék megőrzése szándékának, az utódra való átörökítésnek ez lenne a leg­kimagaslóbb példája. Jelenti azt, hogy a család folytatódik az unokában, a család szer­zett rangja öröklés útján száll az unokára, az özvegyről méltóan gondoskodik a nemzet (aminek nem az anyagi vonatkozás a lényege), a kisfiú pedig a nemzet ne­veltje, a nemzeti remények letéteményese lesz. Nevelünk egy Horthyt magunknak arra, hogy amikor annak lehetősé­ge és szüksége bekövetkezik, akármilyen formában, ott legyen, a nemzet rendelkezé­sére állva. Ha rákerül a sor, van kihez nyúlnunk, és min­dig lesz egy méltó unokája Horthy Miklósnak és fia Horthy Istvánnak, aki to- vábbvivője majd a családnak. Ebben látom a harmadik eshetőséget is, amelyet a szent koronának fenntartunk. Ez minden lehetőséget nyit­va hagy, de viszont egyedüli lehetőségnek tartom majd, ha a körülmények is úgy akar­ják, a nemzeti királyság meg­alapozására. Mert ha a gyer­mek úgy fejlődik, ahogy vár­juk, akkor betöltheti a trónt, de csak akkor, mert erősen megülni ottan akkor fog, ha azt neki az ismert, megszere­tett fiatalembernek ajánlja fel az ország, az akkori kö­rülmények között. Ez elgondolásomnak a lé­nyege a kis István személyét és jövő szerepét illetően is országunk történetében”. Horthy jóváhagyja ezt az elképzelést, s Káliay elkészí­ti a törvénytervezetet. Igyek­szik minél egyértelműbben fogalmazni, hogy a törvény alapján a kormányzó unoká­ja később trónkövetelőként léphessen fel. A javaslatot nem mutatják meg Serédi­nek, de még benyújtása előtt ismertetik a pártok vezetői­vel. Serédi tudomást szerez tartalmáról, s felkeresi Hor­thyt a várban. — őszintén és világosan akarok beszélni — kezdi a hercegprímás kellemetlen mondókáját — Én magam is készségesen elismerem, kato­likus híveim is elismerik a kormányzó úr soha el nem múló érdemeit, amelyeket a hazai kommunista uralom­mal szemben megszervezett ellenforradalom vezetésével, az ország ügyeinek rendbeho­zatalával és bölcs kormány­zásával szerzett. Elismerem az elhunyt kormányzóhelyet­tes áldozatos hősiességét is. Nem hagyhatom azonban szó nélkül, hogy vannak po­litikusok, akik a kormányzó mély gyászát és emiatt a helytelen vigasztalással és hízelgéssel szemben talán kisebb ellenállóképességét kihasználva olyan terveket kovácsolnak, amelyek szépek lehetnek a Horthy családra nézve, de végzetesek a nem­zetre: az unokának kormány­zóhely ettessége, vagy mégin- kább magyar királysága, amely utóbbit még Horthy István temetése előtt kezdtek propagálni. Ezért tettem cél­zást az ilyen nemzetmegosztó törekvések ellen felsőházi gyászbeszédemben, amellyel a kormányzóhelyettest elpa- ren tál tarn.» Horthynak sikerül ural­kodnia magán, teljesen nyu­godtan hallgatja Serédit. A hercegprímás viszont nem állhatja meg, hogy ne tegyen éles szemrehányásokat a kor­mányzónak: — Sajnos, az újságok nem hozhatták beszédemnek ezt a passzusát, mert a cenzúra tö­rölte. Hiába nálunk szabad megtenni a rosszat, de nem szabad megállapítani, hogy megtették.» Kontra Serédi Serédi az ellen is tiltakozik, hogy törvényjavaslatokat ké­szítenek elő, de azt neki nem mutatták meg. Finoman, de határozottan megfenyegeti Horthyt: — Ha nekem nem adnak módot rá, hogy módosító ész­revételeimet megtegyem, vagy ha a haza javát célzó észrevételeim figyelembe nem veszik, akkor nyilvánosan is szembeszállók a javaslattal. Ezt már, sajnos, többször is kénytelen voltam megtenni, ami nem túlságosan használt a kormányzatnak és nem emelte azok tekintélyét, akik­kel szembefordultam. És an­nak Idején az elhúnyt Horthy Istvánnak kormányzóhelyet­tessé való megválasztását, no­ha állásfoglalásommal kato­likus híveim előtt nem sze­reztem népszerűséget, mégis előmozdítottam, mert a nemzet érdekeivel ellenkezett volna, ha a helyettesjelölt megbuk­tatásával magát a kormány­zót is megbuktattuk volna. Ez esetben ugyanis mind befelé, mind pedig kifelé kitűnt volna, hogy a kormányzó mögött nincs ott az országgyű­lés, amely nem hajlandó an­nak azt a kifejezett és köztu­domású kívánságát teljesíte­ni, hogy a helyettes saját fia legyen. Most azonban hatá­rozottan kérem a csecsemő kormányzóhelyettes, illetve a csecsemő király megválasztá­sára irányuló mozgalom leál­lítását és azt, hogy a tör­vényjavaslatban csupán a hő­si 'halott kormányzóhelyettesi érdemeinek megörökítéséről és hátrahagyott családjával szemben a nemzet megfelelő gondoskodásáról legyen szó, de semmi többről. Mert kü­lönben a nemzet végveszedel­mét jelentő csecsemő kor- mányzóhelyettességet, illetve a gyermekkirályságot nem tudván megszavazni, az em­lített érdemeket és gondos­kodást sem szavazhatjuk meg, noha azt szívesen ten­nénk, ha az azzal nem vol­na kapcsolatba hozva... A kormányzó kínjában, szokása szerint mellébeszél: — Nem tilthatom le az unokám érdekében támadt mozgalmakat — mondja. — Azok a nemzet szimpátiájá­nak megnyilvánulásai, s ezt nem is tudom és nem is kí­vánom megakadályozni. Ugyanezekből az okokból nem szólok bele a törvényja­vaslatnak az unoka jövőjéről vonatkozó részébe sem. A törvény szentesítése alkalmá­ból azonban olyan üzenetet küldök majd az országgyűlés­nek, amelyben a gyermek unokától elhárítom a kor- mányzóhelyettességet és a királyságot. Annál is in­kább, mert Esterházy Mó­ric gróf felhívta a figyel­memet rá, hogy a gyermek királysága életét is veszély­be sodorhatná, hiszen meg­mérgezhetnék, vagy más­képpen tehetnék el láb alól. Egyébként az a véleményem, hogy Magyarország csak ki­rályság lehet. Királya pedig lehet akár Ottó, az én uno­kám, ha megnő, de gyermek nem lehet.» Serédi csodálkozik, hogy a kormányzó milyen gátlásta­lanul tagadja le a saját köz­tudott szándékait. Felveti: inkább azon kellene töpren­genie, hogy ki lehetne a kor­mányzóhelyettes? Horthy megmondja kereken: számá­ra senki más nem lehet el­fogadható helyettes, mint Miklós fia. Ha majd ő ha­zatér Braziliából, megfigye­lik egészségi állapotát és szellemi kvalitásait, amelyek, úgy tudja már helyreálltak. A hercegprímás meglehe­tősen feszült hangulatban búcsúzik a kormányzótól. Még az este Káliay Miklós­sal is tárgyal, aki megmutat­ja Serédinek a dinasztiaala­pítási problémákról Horthy- hoz küldött memoranduma másolatát. S azután a tör­vényjavaslat minden lénye­ges pontjában enged. Kima­rad például a törvényjavas­lat eredeti indokolásából az a mondat, amely a Horthy- nemzetségről szólna: „A sors... az Árpádok, az An­jouk és Hunyadiak után most a Horthy-nemzetséget adta nekünk”. A törvény azonban még így is bizonyos jogalapot nyújthat Horthy további di­nasztikus ambícióinak. Igaz, Serédi követelésére Kállay- nak fel kell vennie az in­doklásba egy mondatot amely kimondja, hogy a tör­vényjavaslat a „nemzet és a Horthy-nemzettség között fennálló kapcsolat... emléke­zetben tartását, de nem meghatározását kívánja a jövőre méltó módon biztosí­tani”. 1799 május 19-én halt meg Pier­re Beaumarchas francia vigjá- tékiró. Melyik volt első színda­rabja és melyik két vígjátékéból ki írt operát. Beküldendő: sor­rendben visz. SS és 1, függ. 12. Vízszintes: 12. Áruértékesítő. IS. Francia terrorszervezet. 14. Zománc. 15. „Éktelenül” vigyáz rá! 16. Diszk­rét. 18. Osvald gyilkosa. 18. Tej­üzemi melléktermék. 20. Ilyen a levélmásolat. 21. Heveny gyulla­dás. 22. Garázs szélek! 24. Súlymérték. 26. Figyelmeztet, megint* 27. Egykori társadalom­biztosító. 29, KEE. 31. Színes hírlapi tudósítás. 35. Előjáték. 37. Vissza: én latinul. 39. Tájékoztató közlemény. 40. Templomban van. 42. Világhírű olasz tenorista (1873—1921.) 44. Római köszöntés. 47. Betegség jele. 48. Kettőzve, cukorkaféle. 50. Áhítattal fülébe súg. 53. Kertészkedik. 54. Mutató­szó. 56. Belgium, Hollandia és Luxemburg, ilyen államok. 57. Becézett női név. 68. „Hírnöki jő, s pihegve...” 60. Hadoná­szott. 61. Hazánkban élő nép­törzs, névelővel. 62. Kietlen. 64. Vissza: női név. 65. Balatoni üdülőhely. Függőleges: 1. Költői „termék" névelővel. 2. Takarmánytároló. 3. Napszak. 4. Visszavéd. 5. Szigetországi főváros. 6. Holt nyelv. 7. A kéz­jegy. 8. Igekötő. 9. Mór betűi ke­verve. 10. Kubai államférfi (Roa). 11. A vörös egyik válto­zata. 16. Kezével jelez. 17. MOA. 23. OOOOO. 25. Kemény héjú gyümölcs. 27. Az SZTK elődje. 28. Idegen Irén. 29. Alkot, szer­vez (—’)- 30. Helyéről elvonszol. 32. -Járom. 33. Vissza: jó németül. 34. Suplhur. 35. PIC. 36. Vissza: dunántúli csatorna. 41. Lányom férje, névelővel. 43. Egyenletesen mozgat. 45. Vissza: nagy német zeneszerző (1813—1883). 46. Báj. 43. .»-vérig. 50. Az 0 fejére. 51. Ritka női név. 52. Mint a függ. 33, de nem vissza. 53. Eladott. 55. El. tovább költőiesen (+’)• 57. Szándékában van. 59. Végtag. 61. AKA. 63. Mint a 26. vízsz. 65. Határozott névelő. A megfejtéseket legkésőbb má­jus 27-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfej­téseket fogadunk el. Május 5-1 rejtvénypályázatunk megfejtése: Kezdeti radioaktív sugárzás. Védőoltás. Tularémia. Stronclum kilencven. Árok óvó­hely. Nyertesek: Bányai János, Gyü- re Károly, Juhász Györgyné, Kádár Lászlóné és Nagy László- né nyíregyházi, özv. Fábián Dé- nesné csengeri, Mező Károlyn« mátészalkai, Kulcsár Sándomé nyxrbogdányi, Gunice Gyöngyi, újfehértói és Márton András vencsellői kedves rejtvényfej- tőink. A nyereménykönyveket poétán elküldtük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom