Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
Egy hét a világp i Események „szélesvásznon*• 8 Hétszer Párizs § Bonni bonbonok § Újra a Közel-Kelet TETŐZÖTT a tavaszi politikai csúcsforgalom. Nem túlzás, ha azt állítjuk, valóban „szélesvászon” szükséges az elmúlt hét eseményeinek érzékeltetéséhez. Párizsban a vietnami—amerikai tár- , gyalások, egyúttal izgalmak a belpolitikában, miközben az államfő, De Gaulle elnök Romániában tesz látogatást. Olaszországban kibontakozott az eddigi leghevesebb választási kampány finise. Bonnban a szükségállapot-törvény csatája dúlt a parlamentben és az utcákon. A közel-keleti viták Kairó és New York között hullámzottak. S olyan fontos eseményeit, mint az atomsorompó vita az ENSZ-ben; vagy a nigériai—biafrai tárgyalások színhelyének kijelölése Ugandában, szinte a rövid hírek közé szorultak. Ne feledkezzünk meg Budapestről sem, a magyar—lengyel szerződés aláírása jelentős visszhangot keltett. S hazánk fővárosa újabb vendégek fogadására készül: az iráni külügyminisztert, a mongol államfőt, valamint a BNV alkalmából érkezett magas szintű gazdasági küldöttségeket üdvözölhetjük körünkben. AZ ESEMÉNYEK eseménye természetesen Párizsban zajlik. Hétfőn megkezdődtek a hivatalos vietnami—amerikai tárgyalások, és az első héten háromszor találkoztak a küldöttségek az Avenue Kleberen. Az. első tapasztalatok az annyiszor hangoztatott „mérsékelt optimizmust” támasztják alá. Reményre jogosít, hogy az Egyesült Államok végül is kénytelen volt helyet foglalni a zöldasztal mellett. Ugyanakkor taktikája továbbra is halogató, szeretné kikerülni a megoldáshoz vezető első lépcsőfokot, amely volt és marad:a VDK elleni agrassziós cselekedetek feltétel nélküli beszüntetése. Az amerikai sajtó előszeretettel hangoztatja, hogy Washingtonnak „megfelelő tárgyalási pozíciókat” kell biztosítania. Ezzel szemben állnak a tények, hogy ezen a héten az amerikai veszteségek olyan magasak voltak Dél-Vietnamban, mint még soha. Több amerikai vesztette életét, mint a nagy téli offenziva idején. Az amerikai „tudathasadás” és kapkodás szemben áll a vietnamiak határozott nyugalmával, akik a harctérre és a zöldasztalra egyaránt úgy tekintenek, mint az igazságos béke felé vezető út állomásaira. KÖZBEN MAGA Párizs városa nem sugározza a nyugalmat, hiszen súlyos belpolitikai feszültség alakult ki. A frontok meglehetősen bonyolultak. A munkásság fellépett az egyetemisták jogos követelései mellett és nagyhatású általános sztrájkkal nyilvánította szolidaritását. Egyes szélsőséges diákcso- pörtok viszont olyan akciókat terveznek, amelyek lehetőséget adnának a kormány számára a fegyveres leszámolásra: a szakszervezetek nem helyeslik például, hogy megpróbálják elfoglalni a'rádió és a tv központját, vagy az Eiffel-tornyot, ahol a televízió antennái vannak. A francia belpolitikai helyzet szinte jelzi azt, hogy a személyi hatalom rendszere nem tud megbirkózni az alapvető gazdasági és szociális problémákkal. A dolgozók harcai viszont — s ezt fejtették ki a baloldal nyilatkozatai — csak akkor lehet hatásos, ha szervezett és fegyelme- zet marad, s nem bocsátkozik kalandor akcióba. Nagy volt a forgalom a bonni utcákon, különösen a híres kastély téren. Ide futottak be az NSZK különböző pontjairól elindult csillagmenetek, tiltakozásul a szükségállapot-törvények parlamenti vitája ellen. Ez a tanácskozás megmutatta ugyanis, hogy a szociáldemokraták részvétele a nagy koalícióban mennyire nem változtat a nyugatnémet kormánypolitika lényegén. Elfogadták például azt a törvényt, hogy zavargások esetén a NATO — a nyugatnémet parlament megkérdezése nélkül — szükségállapotot rendelhet el. Kinek ne jutna eszébe a görögországi Prometeusz- akció, amikor a NATO terve alapján a fekete ezredesek minden alkotmányos hatóságot kikerülve cselekedtek. A párhuzam túlságosan friss és kézenfekvő, semhogy el lehetne felejteni. S MEGINT a Közel-Kelet. Nem lehet eleget hangoztatni, hogy ennek a súlyos válságnak a politikai rendezésére adva van az alap: A Biztonsági Tanács múlt év novemberi határozata. Ezt a tanács az összes nagyhatalmak jóváhagyásával fogadta el, s az arab országok úgy értékelték, mint az általuk elfogadható kompromisszum végső fokát Izrael hivatalosan eddig sem igent, sem nemet nem mondott a határozatra, de, kiderült, hogy meglehetősen sajátosan értelmezi azt. .A BT álláspontja a megszállt arab területek ki- üritéséből indul ki, ezután következhet a többi probléma rendezése, beleértve a szabadhajózás jogát az Aka- bai szorosban, valamint a menekültek ügyének megoldását a hadiállapot megszüntetését Izrael viszont először akar tárgyalásokat, méghozzá új határok megállapítása céljából. Az ENSZ-közvetítő Jarring missziója is eddig sikertelennek bizonyult Arab részről a politikai rendezés érdekébe tett gesztusként értékelhetjük, hogy a nehézségek ellenére sem zárkóznak el a további diplomáciai munka elől és hozzájárultak Jarring küldetésének meghosszabbításához, valamint közvetítői tevékenységének New Yorkba történő áthelyezéséhez. Ugyanakkor Kairó javasolta: dolgozzanak ki félreérthetetlen és világos menetrendet a Biztonsági Tanács határozatának végre- hajtáísóra. Az amerikaiak halogató taktikája a párizsi tanácskozáson Miy [pmműm Párizs, (MTI): Az Egyesült Államok és a VDK küldöttségeinek harmadik munkaülóse szombaton 10,35 órákor folytatódott. A TASZSZ párizsi jelentése szerint a szombati tanácskozás megkezdése előtt a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének köreiben azt a reményüket hangoztatták, hogy az Egyesült Államok képviselői végre feladják halogató taktikájukat és megkezdik annak a kérdésnek az érdemi megtárgyalását, amelynek kedvéért a két küldöttség Párizsba érkezett: a VDK amerikai bombázásának és a VDK ellen irányuló minden egyéb katonai cselekménynek a beszüntetéséről, szóló vitát — E kérdés megoldása megnyitná a lehetőséget arra, hogy megkezdődjék a feleket érdeklő más kérdések megvitatása is — hangsúlyozták ugyanezekben a körökben. Az Egyesült Államok makacsul továbbra is feltételekhez próbálja kötni a bombázások megszüntetését — állapította meg szombati számában az Humanifé. A lap rámutatott: az Egyesült Államok voltaképpen már a megbeszélések kezdete előtt elfogadta, hogy először a bombázások megszüntetésében kell megállapodásra jutni és csak azután kerülhet sor egyéb kérdések megvitatására. Lemondott a saigoni kormány Saigon, (MTI): Nguyen Van Loc délvietnami miniszterelnök benyújtotta kormánya lemondását Thieu elnöknek, aki azt elfogadta, és Tran Van Huong-ot bízta meg az új kormány megalakításával. Saigonban arra számítanak, hogy Huong, aki a megbízást elfogadta, a jövő hét elején hozza nyilvánosságra kabinetjének összeállítását, amelyben Loc valószínűleg a külügyi tárcát vállalja majd. 5* — Számomra sem kétséges, hogy a kasszát az eredeti kulcskészlettel nyitották ki. — Hány órakor fejezték be tegnap a munkát a tisztviselők? — Háromkor, mint mindig. Előtte fél órával zártuk a kincstárat. Hármunkon kívül ott volt a pénztáros helyettese és Franciszek hivatalsegéd. Néhány perccel három után indultam haza a bankból. A takarítónők akkor már munkához kezdtek, s a nagyteremben nem láttam már senkit. Nem hinném, hogy valaki is ottmaradhatott volna az első emeleten. Az elnök két óra körül távozott a jogtanácsossal együtt A pénzügyminisztériumba mentek. A személyügyest is láttam, amint előttem kilépett a bankból. — Nincs itt lent semmi dolgunk. Menjünk vissza az első emeletre. Akad ugye egy szoba, ahol néhány személyt ki lehetne hallgatni? Kérem hivassa be az őröket akik tegnap. szolgálatban voltak. A nappali és éjszakai váltást. — Azonnal értük küldök. Talán az én irodámban lesz önnek a legkellemesebb. Átköltözöm addig a jogtanácsos szobájába, ő ugyanis legfeljebb 2—3 órát tartózkodik a bankban. — Köszönöm, és kérném beküldeni Franciszeket a hivatalsegédet A rangidős hivatalszolga már az iroda küszöbéről mérgesen pillantott a rendőrökre. Röviden, tömören közölte személyi adatait. Arra a kérdésre, hogy mit tud a betörésről, így válaszolt: semmit!-K Semmit? —- csodálkozott a százados.’ — De hisz ott volt lent amikor kinyitották a kasszát. — Nem voltam ott. Naw- rocki volt lent öt kérdezze meg. Vele is beszélgetünk a megfelelő időben. Egyelőre magától akarunk megtudni néhány dolgot Azt ugye nem is hallotta, hogy kirabolták a bankot? Hogy a zárt kasszából elvittek tízmillió zlotyt? Erről a bankban eddig senki, semmit nem szólt? — Hallgatom is én azt amit mások beszélnek. Van nekem egyéb dolgom is! — Mit gondol, ki tehette? Nyilvánvaló, hogy nem egy idegen, ugye? — Arra való a rendőrség, hogy megtalálja a betörőt — Megtaláljuk. Emiatt legyen nyugodt. Előbb-utóbb rács mögé sétál majd. De annál később, minél többen zavarnak bennünket a nyomozásban úgy, mint maga, e pillanatban. — Nem zavarok én senkit. Maguk meg miért avatkoznak bele abba, ami nem a maguk dolga? — Mi nem a mi dolgunk? Ha valakit kirabolnak, azért van a rendőrség, hogy megkeresse a tettest. — Ha valakit kirabolnak, akkor igen. De nem a bankot. — És mi az, hogy bank? Valamiféle kivétel? Itt lehet betömi ? — A bank az bank. — Mondta csökönyösen Franciszek úr. — A megboldogult Potulicki biztosan nem hívta volna ki a rendőrséget potom tízmillióért. Igaz, hogy az ő idejében nem fosztották ki a bankot. Most meg!... dolgozni senki sem akar, csak potyán pénzhez jutni. Potulicki úr idejében bizony... — Potulicki elnök nem él — szakította félbe az öreget a százados. — Az utóda pedig kihívta a rendőrséget, s nekünk bajlódnunk kell magukkal. Nos, hogy is volt tegnap a kassza zárása után? Segített cipelni tegnap a bevétellel teli koffert? — Mi lett volna? Az igazgató urak kinyitottak az ajtókat, a pénztáros behúzta a koffert, majd bezárták az ajtókat. — A pénz akkor még a polcon volt? — Ott volt. — Bizonyos ebben? — Igen. — Tegnap, a kassza bezárása után, vagy ma, a nyitás előtt járt-e az alagsorban Helski úr, vagy valamelyik igazgató? — Mit kerestek volna ott? Nem jártak lent. Egyik sem. — Hánykor fejezték be a munkát a tisztviselők? — Elsőnek távozott az elnök úr, vagy ahogy ma mondják „főigazgató”. A jogásszal együtt autóba ültek és a Swietokrzyska utcára mentek. ' — Hogy-hogy? Hiszen az egy néhány lépésnyire van ide. — Nem illendő, hogy a bank elpöke gyalog menjen a minisztériumba. Ugyanis a régi elnök, Potu._ * — Potulicki elnökről már mindent tudunk. A tisztviselők elmentek háromkor? — El, mint mindig. A gépírónők úgy siettek, hogy már tíz perccel előbb a kezükben volt a tükör és a szájukat mázolták. Egy perccel három után már itt sem voltak. — Tehát a tisztvi^lők háromkor elmentek. Helski úr pedig később. — Helski úr mindig elsőként érkezik és utoljára távozik. így van már 1932, nem 1933 óta. Még sohasem' késett és nem is ment el hamarabb. A bankban ennek így kell lenni. — És maga mikor távozott? — Én? Négy előtt, ugyanis a Bielany negyedbe mentem; látogatóba a leányomhoz és az unokámhoz. — És mi történt a bankban a maga távozása után? — Minek kellett volna történnie? A takarítónők söp- rögettek. Stasiek, vagyis Nawrocki segített nekik. Na de miféle segítség lehetett az?! — Es az őrök? — A ruhatárban pókereztek. Már hét éve ezt játszák. Szünet nélkül, egész szolgálatuk alatt. — És reggel? Helski igazE K gató úr egyenesen felmeht az emeletre? — Először átsétált a nagytermen, majd bepillantott a könyvelőségre, s csak ezután ment fel a saját helyére. A tisztviselő urak kezdtek már gyülekezni, így hát eleg sok dolgunk akadt Stasiekkel. — Az őrök hol voltak? — A ruhatárban ültek. — Kit gyanúsít? Ki vihette el a pénzt? — Senkit sem gyanúsítok. Senki sem vihette el. — Hisz maga a csodákban és a szellemekben? : • — Mindent hiszek, amit a szentírás előír — felelte konokul Franciszek. — A rendőrség munkatársai ugyanis nem hisznek a szellemekben. Meg vagyunk-, győződve arról, hogy a pénzt az önök bankjának valamelyik dolgozója vitte el. Valaki ebből a nagy és nemes lel-v kü családból. — Tékozló fiúk mindenütt vannak. — Már pedig ezt a „fiúcs- kát” előkerítjük altár a föld alól is! — Sok sikert kívánok maguknak — válaszolt gúnyosan Franciszek és távozott. —Mit szólsz ehhez a szélhámoshoz? — kérdezte a százados a főhadnagytól. — Kétségkívül sokat tud és ha akarna, segíthetne nekünk. — A kutya ott van elásva, hogy nem akar. Kár. Úgy ismeri a bankot, mint a tenyerét és kitünően tájékozott az itteni ügyekben. Látszik, hogy ravasz és tud gondolkodni. Bármilyen ösz- szegben mernék fogadni, hogy kialakult véleménye van a betörésről tos találóan rá tudna mutatni — hanem is a tettesre, de — arra a néhány személyre, akik között feltételezhetően meglapul a betörő. Ezt azonban nem óhajtja megtenni. Leg*v alábbis egyelőre nem. — Most sem és soha sem. Légy nyugodt. Benne nem lelünk barátra. Talán ha Potulicki elnök úr feltámadna és ő mondaná neki... Már maga az a tény, hogy minket rendőrségnek hívnak és nem csendőrségnek, kizárja a megérté* és a szövetkezés lehetőségét. — Sajnos így van. Lássuk akkor Nawrockit. A fiatalember megerősítette a kincstár nyitásánál lejátszódott események sorát. Vallomása egyezett mindazzal, amit Franciszek hivatal- segéd mondott. — Mit gondol, ki vihette el a pénzt? — kérdezte a főhadnagy. — Ki tudja!? Erre itt senki sem lehetett képes. Kulcsokkal csak az igazgatók rendelkeznek. Amikor felpillantottam azokra az üres polcokra, még a lábam is megingott. Egyedül Helski igazgató nem vesztette el a fejét és azonnal felszaladt az elnök úrhoz. Mind a hat őrt kihallgatták a rendőrtisztek, de ai ügybep, ők sem mondtak semmi újat. A takarítónők és a .gondnok vallomásai megerősítették az őrök és a hivatalsegédek elbeszéléseit Nem volt tehát értei mq hogy kihallgassák a banli többig dolgozóját is. A tisztviselők a kincstár zárása után alig fél órával távoztak és ez bizonyította ártatlanságukat, ugyanis a bank- szolgálat idején senki sem lett volna képes lemenni az alagsorba és kinyitni a páncél kincstár ajtaját. — Nos — sóhajtott a százados — mindjárt három óra. Ma már itt nincs több munkánk. A ruhatárban egy őr éppen telefonált. Franciszek hivatalsegéd nem volt itt, így aztán Nawrocki adta ki a rendőrök köpenyét. Miközben a századosnak segí-, tett felölteni a köpenyt, a fiatal hivatalszolga a fülébe súgta: (Folytatjnk)