Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-18 / 90. szám

Pénz — kirándulásra Az úttörők mozgalmi mun­kájuk mellett sok hasznos tevékenységet végeznek. Se­gítenek a gyógynövények gyűjtésében, több helyen lyúltenyésztő szakkörök mű­ködnek vagy éppen a falusi fmsz-ek felhívására békát fognak, amelyet exportra szállít s szövetkezet Ott lát­ni ókét az őszi almaszüre­teknél, segítenek a betakarí­tásban, s ezért szép pénz­hez Jutnak, Van tehát miből kirándulni, ismerkedni a me­gye, az ország szép tájaival, nevezetességeivel. Gazda­godnak élményekben. Szép példái vannak Isko­láinkban az életre, a munká­ra nevelésnek. Terem isko­lájának úttörőcsapata nagy szorgalommal gyűjtötte a múlt évben a különböző gye gynövényeket melyekért 31 ezer forinthoz Jutottak. Feli árgyarmaton az egyik is­kola úttörőcsapata nyúlte- nyésztő szakkört alakított s felnőttek is megirigyelhet­nék, milyen gondossággal, szakszerűséggel foglalkoznak a tapsifülesekkéL Tavaly 54 mázsa nyulat értékesítettek, segítve a húsgond problémá­in. A szatmárcsekel úttörők szabad idejükben békákat fogtak. így adtak át az fmsz- nek 25 mázsát Emellett 12 mázsa nyulat is értékesítet­tek. De lehetne sorolná az Is­kolákat az úttörőcsapatokat amelyek a pedagógusok Irá­nyításával hasznos tevékeny­séget végeznek. így teremtik elő kétkezük munkájával az osztálynak, Iskolának vagy éppen a csapatnak a kirán­dulás, a sok-sok élményt je­lenté utazás költségeit (fk.) ,,Ütközet“ beutalóért A vállalatok kezdeményeznek — Többen külföldre Néhány hónap választ el az üdülési főidénytől. Érthető tehát hogy megélénkült az érdeklődés az üdülési lehe­tőségek iránt Ezekről be­szélgettünk a SZOT illetéke­seivel. — A fő üdülőidényig még a hátralévő időt arra hasz­náljuk fel, hogy maximáli­san felkészüljünk a döntő nyári „ütközetre” — mondta Bölcsföldi Tibor, a Szak- szervezetek Országos Taná­csa üdülési főigazgatóságának szervezési főosztályvezetője. Bár furcsán hangzik az „ütközet” szó, mégis igaz. Hiszen legtöbben a 2—3 ká­nikulai hónapban akarják kivenni a szabadságot s a beutalókért elsöprő rohamot Indítunk a szakszervezeti üdülési felelősök ellen. — Hazánkban egész esz­tendőben tart az üdültetés, összesen 246 üdülő áll a szervezett dolgozók rendel­kezésére, — folytatja a fő­osztályvezető. — Amikor va­lamennyiben teljes az üzem, tehát a főidényben, 14 ezren élvezhetik az üdülést egy turnusban. A nyári idény- üdülők, amikor tavaly elbú csúztatták az utolsó vendé­geket, azonnal fogadták a tatarozó brigádokat. Egész télen megfeszített munka folyt Lassan végére érünk a felújításoknak és otthonos­sá tesszük az üdülőket. — Ebben az esztendőben előzetes adatok szerint két- százharmincezer felnőtt dől­Várótermi figurák AM ország egyik legfor­galmasabb vidéki állomása — így jellemzik a nyíregy­házit Tízezrek érkeznek ide, tízezrek indulnak vonatok­kal mindenfelé. A váróte­rem zsúfolt A vonatra vá­rók között elvegyülnek olyanok is, akik — kilógnak a képből. Nézzünk meg né­hány érdekes figurát AZ „ÖRLGŰR” Hatvanon túl van már. Mindennap itt van. Nézegetve sétál, majd betér az utasba. Felhajt egy féldecit s tovább sétál. O is utas? — Nem kérem, nem uta­zom. Csak kijárok ide. Né­zegetek. Szeretem legeltetni a szemeimet Mi kell más egy nyugdíjas kárpitosnak? Meg aztán tudja, (kacsint sokatmondóén) hátha akad valaki, aki az öreg pénzét se veti meg. Van egy kis szobáeskám, nem messze in­nen. Most gyűjtöm a bátor­ságot Az önbizalom itt van! (S a zsebére üt.) Jó óra múlva láttam, amint egy 40 körüli asszony­nyal alkudozott a kijárat­nák AZ ALMASOK. Négyen vannak. A többiek még nem érkeztek. Naponta tö­megesen jönnek és indulnak innen. Miskolcra. Puttony- nyál, kosárral, zsákkal fel­fegyverkezve. A Tokaj-ex- presszeL Zsákjaik, kosoraik most almával vannak tele. — Itt olcsó — mondja az egyik felsőzsolcai. Négyen eiviszünk több mint 1 má­zsát. Miskolcon adjuk eL Kedvezményes jegyünk van. így egy úton legalább 200-at keresünk. — S hogy jöttek erre rá? — Ö ismerjük mi jól ezt a vidéket. Járunk mi ide ősszel is, almáért, krump­liért Jobban jövünk ki, mintha termelnénk. A mis­kolci piac drága. Megéri a fáradságot a haszon. Vajon kereskedelmünk mi­kor lesz olyan rugalmas, mint az idejáró kupecek? A KISLÄNT. Szoknyája mini, szemöldöke kihúzva vastagon. Kacéran ül. Az­tán sétál egyet Kihívóan szemezget Vesz egy képesla­pot, és olvas. De szeme köz­ben jár. — Vár valakit? — kér­dezem. — És ha igen? — Semmi, semmi, csak látom, hogy unatkozik. Uta­zik valahová? — Nem. Ide szoktam ki­jönni. Szeretem a sok em­bert — Dolgozik valahol? — Már nem. Nyáron szoktam a konzervgyárban. — Miből él? — Ö, az a legkevesebb. Akad mindig annyi, ameny. nyi elég. Ahogy elnézem ru­háját, cipőjét — elhiszem. — A rendőrtől nem fél? Mi van, ha elkapják? — Van jegyem. Vettem egyet Baktáig. Vonatra ta­lán csak szabad itt várni? IGEHIRDETÉS, öten, vagy hatan tárgyalnak. Leülök melléjük. Nem bánják. Sőt, mintha örülnének. — Isten küldi a háborút Büntetni kell a gonoszt Ezt kell megmagyarázni. — Az Ur kiválasztja a jókat ö akarja, hogy csak azok maradjanak, akik az ő birodalmát kívánják. Ott volt az öreg Tóth jelenése. Neki is megmondta az Ur, hogy minden jó, ami pusz­títja a gonoszokat Akik nem hallanak minket — Eljövend még az 6 or­szága. (Aztán felém fordul): Végtelen az Ur jósága. Meg­nyitja a szemeket, elpusz­títja azokat, akik nem hisz­nek benne. — Milyen jóság az, ami pusztít? — vetem közbe. — A kiválasztottak meg­maradnak. övék lesz a föl­di boldogság, s a béke az Ur kebelében! Miénk lesz minden e földön. Az is, amit a gonoszok maguknak gyűjtöttek. Mondják, mondják, a ma­gukét, hogy meggyőzzenek: Jehova kiválasztott népe akkor is élni fog, amikor már nem lesz semmi a föl­dön. Minket az istenünk az atomtól is megvéd. Szemük mint a megszál­lottaké. Táskájukban kis könyvecskék. Mennek hir­detni az igéjüket Évi sza­badságuk terhére, szakszer­vezeti féláruval. Tízezrek fordulnak meg naponta az állomáson. Több­ségük szorgos munkás, be­csületes emberek. De ott vannak köztük ők is. Az almával és hittel spekulálók, a magukat árulók és vevőik. Bärget Lajos gozó és ötvenezer gyermek kaphat idén beutalót Ez a szám 10 ezerrel több, mint az elmúlt évben, de ha figyelembe vesszük, hogy 1967-ben mintegy 50—60 ezerrel emelkedett a szerve­zett dolgozók száma, akkor ez is meglehetősen kevés. Különösen családos- és gyer­meküdültetés iránt fokozódik az érdeklődés. Ezért szüksé­ges lenne új üdülők építése. — Van is sok ilyen kez­deményezés — teszi hozzá Bessenyei József főosztály­vezető-helyettes. — A válla­latok önállóan is építkeznek, illetve bérelnek üdültetési célra épületeket így saját erőből és a SZOT-üdültebés keretében összesen mintegy félmillió dolgozót juttatha­tunk kedvezményes pihenés­hez. — Mennyit fizet a beutalt? — A teljes költségnek mindössze 25 százalékát té­ríti meg. Az állam és a szak- szervezet vállalja magára a költség 75 százalékát — Milyen üdülési lehető­ségek lesznek az idén? — Hazánk legszebb tájai várják a beutaltakat. S ezenkívül az idén 18 ezren utazhatnak Kedvezményes külföldi üdülésre. A legszebb szovjet, NDK, lengyel, ju­goszláv, bolgár, osztrák, cseh vidékekre kaphatnak beuta­lót. Végezetül a beutalók el­osztása iránt érdeklődtünk... — Ez az idén még fonto­sabb, mint eddig volt. Dif­ferenciáltan kell elosztani a beutaló jegyeket. Feltétlen előnyben kell részesíteni azo­kat a dolgozókat, akik ki­tűnnek a munkában. A Szak- szervezeti Tanács elnöksége határozatot hozott, hogy egy­mást követő esztendőben ugyanazon dolgozó nem kap­hat a főidényben beutaló je­gyet. Ezzel az intézkedéssel még igazságosabbá akarjuk tenni a beutalójegyek elosz­tását — fejezte be Bölcsföl­di Tibor. R. I. BÜFÉ, Pltimó. MEGfEGYZESEK: Tele fon könyv— hibákkal Nyári újdonságok A várható nyári újdonsá­gokról kértünk tájékoztatást a nyíregyházi vendéglátó igazgatójától. Szendrei István elmondta, hogy a Sóstógyógyfürdőn há­rom új vendéglátó egység kezdi meg működését május I-én. A fürdő új bejáratánál egy modern, a mai igényeket is kielégítő meleg ételeket és italokat kiszolgáló büfé áll majd a fürdővendégek ren­delkezésére. Érdekessége lesz, hogy a berendezésével lehe­tővé válik a vendégek gyors kiszolgálása is. A bejárattól balra egy modem új presszó épült, melynek feladata: hideg- konyhai készítményekkel, és cukrászféleségekkel ellátni a fürdőzőket Az önkiszolgáló fagylalt­pavilon a kabinsoroknál épült A vállalat mozgóáru­sokat is beállít, akik itallal és hideg ételekkel szolgál­nak majd. Külön mozgóárus gondoskodik arról, hogy ál­landóan meleg virslivel szol­gáljon Sóstógyógyfürdő ven­dégeinek. A Krúdy-szálló éttermében és teraszán lehetővé tették, hogy a konyhaművészet leg­kitűnőbb termékeivel ked­veskedhessenek a vendégek­nek. A szórakozást szolgálja majd esténként az újonnan szerződtetett kitűnő táncze­nekar. A Szabolcs-szálló kerthe­lyisége a nyári idényre új berendezéssel, virágdíszítés­sel készül. Farkas Pál Lengyel régész megyénkben Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem Régészeti In­tézetének vendégeként ha­zánkban tartózkodó dr. Andrzej Kempisty varsói egyetemi régész docens — vidéki körútja során — szerdán a Nyíregyházi Jó­sa András Múzeumot ke­reste fel. A vendég a múze­um vezetőjével és tudomá­nyos munkatársaival esz­mecserét folytatott szakmai kérdésekről, s nagy érdek­lődéssel tanulmányozta a gazdag régészeti, ezenbelül a bronzkori, valamint a népvándorlás korából a gepi­dákkal kapcsolatos emlék­anyagot Dr. Andrzej Kempisty csütörtökön ellátogat a nyír­bátori múzeumba is, ahol elsősorban a Báthori csa­láddal összefüggő dokumen­tumok, emlékanyagok iránt érdeklődik. Még el sem múlt örö­münk, hogy négy év után ismét új szabolcsi telefon­könyvet vehettünk a ke­zünkbe, máris elrontja ezt a naponta telefonkönyvet használni kényszerülők bosz- szusága Az Idegenforgalmi Hivatal például az IBUSZ- nál szerepel, pedig egészen más intézmény. A MÉSZÖV új neve helytelenül kezdődik az „Általános” szóval, — te­hát rossz betűnél is találha­tó. Egy elnököt alelnökké „fokozott le” a szerkesztő­ség. Egész oldalas hirdetése van a könyv borítólapján az ELEKTERFÉM Ktsz-nek, de a nyíregyházi névsorban még a régi nevén — vegyes­ipari kezdő szóval szerepel. (Ez utóbbi hibát még tetézi, hogy a kisvárdai és máté­szalkai részleg neve helye­sen szerepel, csak a megye- székhelyi központ nem.) A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának összesen tizenhét telefonszáma közül szinte valamennyi helytelen. Szak- szervezeti számok eeek több­sége most is, csak nem ott, ahol a telefonkönyv megje­löli. Van még egy néhány elírás is, számcsere, amely szinte elkerülhetetlen ennyi tömegű adatnál. Mentsége is van a szerkesztőknek: az előfizetők vagy egyáltalán, vagy későn küldték be a pontos adatokat, márpedig a telefonkönyv tiszteletben tartja az előfizetők jogát ahhoz, milyen néven szere­peljen a nyilvános könyv­ben. A MÉSZÖV névé a nyomdába adáskor még „úgy állt”, aztán változott. A szakszervezeti tanács és az ELEKTERFÉM pedig nem küldte be az erre a célra szolgáló űrlapot, ezért át­vették a régi könyv szöve­gét. Mindez nem segít a tini a tényen, hogy ; a telefon- könyv számos bosszúságot okoz annak, aki forgatja, félretájékoztat. A bosszúságot még csak fokozni fogja az az örven­detes tény, hogy májusban üzembe helyezik Nyíregyhá­za második automata tele­fonközpontját és rövid időn belül a Stadion, a Vasvári Pál utca vége körül és az Északi Alközpontban lakó háromszáz igénylő kap ké­szüléket, belép az előfizetik sorába. (Az ő nevük és Szá­muk természetesen nem sze­repelhetett még az új könyv­ben.) ‘ Érthető a telefont haszná­ló nagyközönségnek az a kí­vánsága, hogy ne kelljen újabb négy évig várni, amíg ez a sok hiba kijavítódik, ezt a máris több száz tele­fonszámot fellapozhatja az, aki telefonálni akar, hanem adjon ki még idén a posta egy olyan nyíregyházi váro­si kis telefonkönyvecskét, amiben végre valamennyi mostani szám helyesen sze­repel. (— geszteiyl Mozi és közönség Az adatok imponálóak: márciusban nem kevesebb, mint 1768 műsort produkált a megye 264 mozgóképszín­háza. A MOKÉP mozijaiban 324 000 jegyet vásárol talc, a társadalmi mozikban 19 000- et (Az más . kérdés, hogy pontosan kétszerannyi jegy állt rendelkezésre.). A Sza- bolcs-Szatrpár megyej^ mozi­nézők arányé ""“nem " csök­kent észrevehetően, a me­gyei MOKÉP 97 százalékra teljesítette a tervét. Ez igen jó arány az országos adatok­hoz képest Nyíregyháza pedig egye­nesen felfelé ível. Most hogy negyediknek belépett az or­szág egyik legszebb film­színháza, a Krúdy mozi a maga 600 férőhelyes nézőte­rével, az eddigi három mo­zi nyolcszázhuszonhármas befogadóképessége kis híján megduplázódott Május kö­zepén, amikor a kertmozi ezer férőhelye is rendelke­zésre ált egyetlen pillanat­ban 2902 néző ülhet az öt vetítővászon előtt. A júniusi moziterv egyedül Nyíregy­házán negyvennégy film be­mutatására épül, ez Is majd­nem kétszer annyi, mint az év első három hónapjában bemutatásra került Nyilvánvaló, hogy a na­gyobb változatosság, a több férőhely, a választék bővü­lése és főleg a kulturált kör­nyezetű új filmszínház me­gyeszékhelyünk lakóiból újabb ezreket szoktathat rendszeres mozilátogatásra. Milyen filmekre van igény? A „fesztiválfilmek“! a „Falak”, valamint a „Csend és kiáltás” eléggé közömbös hatást váltott ki városunk mozilátogatóiból. Ez azért is különös, mert városunk mozilátogatóinak zöme diák, alkalmazott és értelmiségi, ezt világosan mutatja az az enyhén lefelé hajló ív, amit a mozilátoga­tók száma mutat elsejétől a hó végéig, vagyis a havifi­zetések pénztárcájának gra­fikonját Külön téma lenne: belenyugodjunk-e, hogy csak az értelmiségiek járjanak moziba. Ehhez gondolni kel­lene külvárosi kis filmklu­bok, kismozik szaporítására is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a szép Krúdy mozi puszta lété is esetenként százakat hódított meg a filmnek. A három mozi látogatóinak szánt* nem csökkent érezhetően. Akik estéről estére a Krú- dyban ülnek, az szinte egé­szében többlet Becsülni kel­lene ezt, megtudakolni a közönség véleményét Igé­nyét Reméljük, lesznek vi­ták is. Ez mindig fokozza az érdeklődést. Mi itt még úgy sem félünk a kon- kurrenciájától, mint az or­szág más részein. Szeretünk emberek közé járni, együtt lenni; nevetni, meghatódni másokkal. Ezt a pozitív szabolcsi tulajdonságót Hű­nél hamarabb meg kellene tisztelni az igényekből nőtt, hozzánk szabott önállóbb megyei műsorpolitikával. (— * -4 Kufijaharapásf — kockacukorral A kutya a földművesszö­vetkezeti bolt ajtaja előtt fe­küdt. Véletlenül ráléptem a farkára. Dühösen vakkantott és a lábamba kapott. No, ennek a fele se tréfa — gondoltam —, és érdeklőd­tem, hol találok orvost eb­ben a faluban. A doktor megnézte a sebet, lemosta alkohollal, bekente jóddal, azután tapasszal beragasz­totta. — Semmi az egész — mondta. — És ha a kutya veszett volt? — kérdeztem. — Ismerem itt az összes kutyákat. Nincs közöttük be­teg. — Jó, de egyik percről a másikra is megveszhetett! — Hogy nézett ki az a kutya? — kérdezte az or­vos. — Nagy, fehér, az orrán fekete folt. Az orvos bólintott: — Jól ismerem. Morzsa a neve. Nem volt veszett! De ha mégis, rögtön megtáv­iratozom magának. — Jóval vigasztal! — dühöngtem. Megtörténhetik, hogy addigra négykézláb fo­gadom a táviratkihordót, ugatok és beleharapok. — Nem megy olyan gyor­san. Veszettségnél habzik a száj. A táviratkihordó észre­venné és elmenekülne, mi­előtt megharapná — mond­ta. — Tréfál? — Mondja csak, ugatott a kutya? — kérdezte még mindig vidáman mosolyog­va. — Igea — Na lássa. Amelyik ku­tya ugat, az nem harap. — De harapott! — Mert a farkára lépett Ebben a pillanatban fia­tal nő lépett a rendelőbe, mögötte a nagy fehér, feke­te foltos kutya állt meg az ajtóban. Az orvos elvégezte a bemutatás szertartását — Engedje meg... A fele­ségem... A kutya pedig az én Morzsám... Az eb barátságosan csó­válta a farkát, amelyre ne­gyedórával előbb ráléptem, közelebb lépett, és az orvos szavára a pracliját nyújtotta. Az asszony két kis kocka­cukrot vett ki táskájából és felém nyújtotta: — Barátkozzanak met, adja oda neki a cukrot Szót fogadtam, a kutya is­mét bebizonyította, hogy élesek a fogai, mert a két szem kőkemény cukrot ágy kettéharapta, mintha vajból lett volna. Aztán megnyalta a szája szélét. — Most már tudja, hegy miért voltam biztos a dol­gomban. Amikor leírta a ku­tyát, tudtam, hogy az enyém. Morzsa odafeküdt a lábam elé. Az asszony ismét koc­kacukrot nyomott a kezem­be. Az orvos kisfia nőtt He a kutyáért, de Morzsa néni mozdult A kisfiúra twtett tekintete azt jelentette: „Nem vesztem meg itthagy­ni a cukrot”. Palás« Lés**

Next

/
Oldalképek
Tartalom