Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-18 / 90. szám

Tanácskozik a népfronlkongresszus (Folytatás a 2. oldalról) zetiségi politikánk követke­zetessége jut kifejezésre, ha­nem az is, hogy az együtt­működést fontos összekötő kapocsnak tekintjük a népek közötti baráti kapcsolatok ápolásában is. Nemzetközi tevékenysé­günk elválaszthatatlan a szo­cialista nemzeti egység poli­tikájától. Szembenállásunk az imperialista agresszióval, szolidaritásunk a béke és a haladás erőivel népi-nemzeti ügyünk, amelyben különös­képpen kell és lehet erősíte­ni a nemzeti egységet. Nem­zeti függetlenségünk és jö­vőnk érdekei ezt kötelessé­günkké teszik. A Hazafias Népfront kapcsolata más or­szágok hasonló haladó moz­galmaival, más népekhez fű­ződő szolidaritási kapcsola­taink, az ENSZ-társaság te­vékenysége, a kétoldalú ba­ráti kapcsolatok ápolása — elsősorban a szocialista or­szágokkal —, mind olyan szálak, amelyek erősítésével a béke és a haladás ügyét mozdítjuk elő, s egyben nemzeti ügyünket is szolgál­juk. II. A Hazafias népfront mozgalmi tevékenysége A Hazafias Népfront min­dennapi mozgalmi tevékeny­sége szilárd politikai alapok­ra támaszkodva — tisztázott szocialista és nemzeti cél­jaink szolgálatában — fejlő­dött Erősödtek a népfront szervei, kialakultak főbb munkaterületeink és szélese­dett mozgalmunk hatósuga­ra. Országos testületeink rend­szeres«! működnek. Az or­szágos tanács és az elnök­ség több ízben vitatott meg olyan nagy jelentőségű poli­tikai dokumentumokat, ame­lyeket az MSZMP Központi Bizottsága bocsátott vitára és amelyekkel kapcsolatban a Hazafias Népfront vélemé­nyét kérte. Ilyenek voltak — időrendi felsorolásban: — a KISZ kongresszusi irányel­vei, a Központi Bizottság ide­ológiai irányelvei, a gazdasá­gi reform kérdései és az MSZMP IX. kongresszusának irányelvei. Ezenkívül minden esetben megvitatták országos testületeink a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány összetételére vonatko­zó személyi javaslatokat.' Megvitattuk az új válasz­tási törvény elveit, az ország- gyűlési képviselői jelölése­ket, a Hazafias Népfront vá­lasztási felhívását és külön foglalkoztunk a választások értékelésével, valamint a képviselők és a tanácstagok választókerületi munkájával, illetőleg az ezzel kapcsolatos népfrontfeladatokkal. Sok­oldalúan tárgyaltál? országos testületeink a népfrontmoz­galom belső ügyeit, szerve­zési kérdéseit, feladatait és p: cblémáit. A területi népfrontbizott­ságok is aktívak voltak, rendszeresen foglalkoztak a soron lévő országos és helyi kérdésekkel. A maguk kö­rében is hasznos politikai munkát végeztek és sok eset­ben kezdeményeztek kere­teiken túlmenő, többé-kevés- bí sikeres akciókat. Műkö­désük általában véve fejlő­dő, azonban ezzel kapcsolat­ban több probléma is fel­merül. Egyik ezek közül az egyes szintek problémája. A fővá­rosi és megyei népfrontbi- zottságok munkamódszere és tevékenységi köre már ré­gebben kialakult és elnöksé­gük működése rendszeres, konszolidált A községi népfrontbizott­ságok fejlődésében sok az egyenetlenség. Főleg az el­hanyagolt külső területekre terelődött a figyelem. Van Is előrehaladás a kisebb tele­pülések és tanyák körzeti népfrontcsoportjai szervezé­sében és a külterületek tár­sadalmi-kulturális problé­máinak napirendre tűzésé­ben. Más természetű problé­makör, hogy a korábbi években nagyobb számban és élénkebben tevékenyked­tek a sokféle akcióbizottsá­gok, viszont állandóbb munkabizottságok létrehozá­sával szemben tartózkodás nyilvánult meg. A tapaszta­lát az, hogy a népfrontbi- zoftság annak arányában tud eredményesen működni, aho­gyan a társadalmi erők mi­nél szélesebb körét tudja mozgásba hozni. A népfrontmozgalom min­dennapi munkájában — az •rvendetes fejlődés ellenére — bizonyos torzulásokkal is szembe kell nézni. Egyik ilyen a tömegszervezeti munkamódszerek eluralkodá­sa egy-egy területen. Sok népfrontbizottság és nép­fronttitkár akkor elégedett, ha a népfront olyan opera­tív hatáskörökre tesz szert, amik folyamatos rutinmun­kával járnak. Az ilyen tevé­kenység ellenkezik a nép­front mozgalmi jellegével és párhuzamosságokat szül. Má­sik ilyen torzulás, hogy sok helyen a társadalmi erők szűk körét vonják be a mun­kába. örvendetes tényként állapíthatjuk meg, hogy a mostani népfrontválasztáso­kon növekedett a népfront társadalmi erőinek gárdája. A népfront munkaterületei most már hagyományosan kialakultak, bár a fejlődés során változnak is. Állandósultak és törvény­ben is meghatározottak a Hazafias Népfront alkot­mányjogi funkciói. Azaz az államhatalmi szervek létre­hozásával és működésével kapcsolatos népfrontfelada­tok. Ezekben testesül meg legjobban a népfront nerú- zeti egységet képviselő jel­lege, s egyben politikai fe­lelőssége. A jelölések és a választások időszakában a népfrontbizottságokban úgy kell politizálni, hogy mind a választási agitáció, mind a jelölések keretei között szigorúan és teljességében érvényesüljön a szocialista nemzeti összefogás politiká­ja, városon és falun egy­aránt A választók és a válasz­tottak közötti rendszeres kapcsolat szervezése a gya­korlatban formálódik, s tel­jesen kialakultnak még nem is mondható. A lényege az, hogy a népfrontmozgalom egyik oldalról a választók állásfoglalásainak és igé­nyeinek közvetítője az ál­lamhatalmi testületekhez, a másik oldalról pedig az ál­lami politika közvetítője a választókhoz. Az országgyűlés és a ta­nácsok államhatalmi testü­letek, a népfront testületéi pedig mozgalmi szervek. Vi­szonyuk lényege az, hogy a népfrontmozgalom közremű­ködik az államhatalmi tes­tületek létrehozásában és a létrehozott testületekben szószólója a népfrontpoliti- kának. Gondoskodik az élő kapcsolatokról a képviselők és a választók között. Hagyományosan kialakult és sokoldalú népfrontmoz­galmi munka a község- és várospolitikai tevékenység. Ez is kétoldalú tesvékeny- ség: egyfelől a kommunális vezetés terveit, törekvéseit ismerteti és népszerűsíti a lakosság körében, másfelől a lakosság állásfoglalását, igényeit, bírálatát és javas­latait közvetíti a felelős ta­nácsi szervekhez. A koráb­bi időszakban főleg az előb­bi került előtérbe. A társa­dalmi munka szervezését ezután is épp úgy kell szor­galmaznunk, mint korábban, azonban a felelős községi és városi elhatározások szé­lesebb társadalmi alapokra helyezését kell erősítenünk szemben az egyoldalú is­mertetéssel és népszerűsí­téssel. A tanácsok szerepét, felelősségét és tömegkapcso­latait az növeli leghatéko­nyabban, ha az eléjük ke­rülő ügyekben lehetőségük van az állásfoglalásra, fon­tos tehát, hogy az ügyek az előkészítés olyan fokán ke­rüljenek tárgyalásra, ami­kor még érdemben, a le­hetséges megoldás következ­ményeit mérlegelve lehet vi­tatni a napirendre tűzött kérdéseket. A nagyobb ta­nácsi önállóság és a szüksé­ges demokratizálódás felté­telei között szükségszerű az ilyen irányú fejlődés. Az új mechanizmus feltételei kö­zött megnövekszik a taná­csok gazdálkodási felelőssé­ge, ez megköve'eli, hogy döntéseiket szélesebb társa­dalmi alapokra helyezzék át. Gazdaságpolitikai, mozgal­mi tevékenységűn k á koráb­bi időszakban csaknem tel­jesen a falura és a mező- gazdaságra szorítkozott, ott viszont igen sokoldalú volt. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének befeje­zéséig két fő irányban te­vékenykedett a népfront- mozgalom: a szocialista át­szervezés propagandájával foglalkozott és azzal, nogy a termelési kampányokat tár­sadalmi szervezőmunkával alátámassza. Az átszervezés befejezésével új helyzet ál­lott elő, amiben a népfront- bizottságok féligmeddig megtalálták új munkaterü­leteiket: a szakismeretek terjesztését, a termelőszövet­kezeti klubélet fejlesztését, a versenymozgalom szélesí­tését, a szocialista brigádok A népfront jellege, helye és szerepe kialakult. Mégis vannak nem egészen tisztá­zott kérdések, amelyekben — különösen a továbbfej- lesalés szempontjából — ál­lást kell foglalnunk. Hazánkban a népfront- mozgalom szervezetten 1941- ben kezdett kibontakozni. A főbb események és meg­nyilvánulási formák a kö­vetkezők voltak: a Népsza­va karácsonyi száma 1941- ben, a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakulá­sa 1942-ben, a Magyar Front megalakulása 1944-ben, majd ugyanakkor a Nemzeti Fel­szabadító Bizottság létreho­zása. Mindezeket a fasizmus elleni harcban a kommu­nisták kezdeményezték és szervezték, de részt vettek benne a baloldali szociál­demokraták, a kisgazdapárt haladó tagjai és a paraszt­párt képviselői is. Ezek az első népfronttömörülések részben pártszövetségként, részben a haladó erők moz­galmi szövetkezése formájá­ban jöttek létre. A felszabadult területe­ken 1944. decemberében ala­kult meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, mint a Magyar Kommunista Párt a szociáldemokrata párt, a kisgazdapárt és a nemzeti parasztpárt népfront jellegű koalíciós pártszövetsége — amelyből Budapest felszaba­dulása után a szakszerveze­tek csatlakozásával — fej­lődött ki felszabadult orszá­gunk népfrontmozgalma. Igen változatos szervezeti formák és többféle politikai törekvés változásain keresz­tül. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártok koalíciója volt az ország demokratikus átalakításának és újjáépítésének program­jával, de oly módon, hogy a pártok külön listával indul­tak a két első választáson — 1945-ben és 1947-ben; vi­szont a kormány a front ko­alíciós kormánya volt. En­nek megfelelően a Függet­lenségi Front tulajdonkép­pen a pártközi értekezletek egyezkedéseiben valósult meg. A helyi politikai életben azonban kezdetben a nem­zeti bizottságok valóságos népfrontszervek voltak, ame­lyekben kommunisták, más pártbeliek és pártonkívüliak összefogása nyilvánult meg a régi hatalom bázisainak a szétverése és az új népha­talom megszervezése céljá­* erősítését, a szövetkezeti bizottságok tagjainak okta­tását jogaikra és kötelessé­geikre, a jogi felvilágosítás és tanácsadást, továbbá a társadalmi munka külön féle formáit (műszaki tervek, fejlesztési programok kidol­gozásút), stb. A népfront művelődéspo­litikai mozgalmi tevékenysé­ge kezdettől fogva kiterjed kulturális életünknek szinte minden területére. Különö­sen az iskolai oktatásban továbbá a felnőtt analfabé­ták oktatásának szemezésé­ben és a mezőgazdasági szakmunkásképzésben vált jelentősebbé a mozgalom közreműködése. Ezenkívül az ismeretterjesztésben, a könyvbarátmozgalomban te- vékenyked'ek a népfronltl- zottságok széles körűen, ön­álló művelődéspolitikai te­vékenységet a mezőgazdasá­gi szakkörök szervezésében és a politikai ismeretteriesz- tésben fejtettünk ki. Kez­deményezéseket tettünk a tanyai népművelés, továbbá a politikai-gazdasági isme­retterjesztés fejlesztése érde­kében. Folytatni kell a ta­nyai településekről való gondoskodást, valamint a külterületek népművelésének erősítését. További felada­tunk a szép eredményeket felmutató honismereti moz­galom még szélesebbé tétele és ezenbelül a szocialista és más forradalmi hagyomá­nyok ápolása. val. Lényegében ugyan­ilyen jellegű népi szer­vek voltak a földosztó bi­zottságok is. Az új demok­ratikus állami szervek lét­rehozása azonban megszün­tette a népi szervek műkö­dését és szerepüket helyileg is a pártközi értekezletek vették át. A két munkáspárt egyesü­lésével és a szocialista át­szervezés programjának na­pirendre kerülésével azon­ban az az álláspont jutott érvényre, amely túlhala­dottnak ítélte ezt a pártkoa­líciót és 1949-ben megala­kult a Magyar Függetlensé­gi Népfront. Ez a népfront jellegű politikai szövetség már lényegében elvesztette pártkoalíció jellegét és a munkás-paraszt szövetség lett politikai bázisa, abban a formában, hogy az egye­sült munkáspárt vezetésével szövetkeztek benne a szocia­lista átszervezéssel egyetértő politikai erők. Ennek meg­felelően az így megszerve­ződött népfront a választáso­kon egységes listával indul, s a többi pártok tevékeny­sége fokozatosan meg is szűnt. Ez a népfronttömörü­lés azonban a személyi kul­tusz viszonyai között telje­sen formálissá vált 1953-ban a politikai hi­bák és a törvénysértések feltárása nyomán állott elő ismét olyan helyzet amikor a népfrontmozgalom újjá­szerveződhetett. 1954-ben alakult meg a Hazafias Nép­front, s ez év októberében tartotta első kongresszusát. Ez szintén nem pártkoalició volt hanem a különféle tár­sadalmi szervezetek és egyes személyek tömörülése a Magyar Dolgozók Pártja köré a szocialista építés programja alapján. Az akko­ri hatalmi harcok eredmé­nyeként azonban a népfront­mozgalom nem tudott kon­szolidálódni. S olyan Irány­zat is érvényre jutott ben­ne, hogy váljék a párton- kívüliek szervezetévé, lénye­gében a párt ellenzékévé. 1957-ben — az ellenforra­dalom leverése után — te­remtett tiszta helyzetet a Magyar Szocialista Munkás­párt határozott állásfoglalása: a népfront nem a pártonkivü- liek szervezete, nem is tö­megszervezet, hanem széles demokratikus társadalmi, po­litikai tömegmozgalom, amely mint a népi-nemzeti egység kifejezője, összekap­csolja a tömegszervezeteket, társadalmi és kulturális szervezeteket: de legyen szé­lesebb e szerveknél, hogy hatása terjedjen ki a szer­vezetlen hazafias tömegekre is. Ebben az állásfoglalás­ban a párt népfrontpoliti- tikája, szövetségi politikája jutott kifejezésre, s egyben a népfront létjogosultságá­nak elismerése a szocializ­mus felépítésének időszaká­ban. Ez a politika vetette meg az alapját mai nép­frontmozgalmunknak. Ilyen jellegében vált szocialista társadalmunk állandósult in­tézményévé. A Hazafias Népfront nem tömegszervezet, hanem poli­tikai tömegmozgalom, amely­nek eszmei és politikai ve­zetője a párt, s amely a szo­cialista társadalmat alkotó, lényegében azonos érdekű osztályok és rétegek, párt­tagok és pártonkívüliek, a szocializmus építésében részt vevő erők együttműködésé­nek legtágabb mozgalmi ke­rete. A Hazafias Népfront­mozgalom programja a szo­cializmus teljes felépítése, amely a párt népfrontpoliti­káján alapszik és célja min­den hazafias alkotó erő be­vonása a szocialista építésbe. A népfrontmozgalom állandó szervezeti keretei a népfront­bizottságok, amelyekben kép­viselve vannak a párt és a társadalmi szervezetek, to­vábbá a pártonkívüli töme­gek, tehát keretükben szer­vezetileg is a nemzeti egy­ségfront valósul meg. A népfront ilyen jellegében és szerepében vált szocialis­ta társadalmunk állandósult intézményévé: döntő eleme a szocialista demokráciának és tömegbázisa az állami szerveknek. Társadalmunk­ban már elfoglalta a helyét a népfront és mind több te­rületen eredményesen be Is tölti szerepét, noha fejlődési lehetőségeit még korántsem merítette ki. Tisztelt kongresszus! Alapvető kérdés, milyen jel­legében fejlesszük tovább népfroritmozgálmunkat? El­nökségünk is, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottsága is mélyrehatóan megvitatta ezt a kérdést és arra az egyértelmű követ­keztetésre jutott, hogy nincs szükség változtatásra: 1957 óta kialakult jellegében és szerepében kell továbbfej­leszteni népfrontmozgal­munkat. A szocializmus tel­jes felépítésének időszakában is, az új gazdasági mecha­nizmus feltételei között is, a nemzetközi helyzet mosta­ni alakulása mellett is a szö­vetségi politikát, a szocialis­ta nemzeti egység politikáját kell folytatnunk. Ebben az időszakban is pótolhatatlan a népfront szerepe és külö­nösen a szocialista demokrá­cia és nemzeti politikánk vitele szempontjából külön­leges jelentőségű. Éppen ezért azt javasoljuk a kong­resszusnak, hogy tegye ma­gáévá ezt az állásfoglalást és mozgalmunk továbbfejlesz­tésének feladatai tekinteté­ben is ennek megfelelően foglaljon állást. Mindenekelőtt tovább kell fejlesztenünk a népfront mozgalmi jellegét. Ez azt is jelenti, hogy tovább csök­kentsük munkánk tömeg­szervezeti vonásait és azt is, hogy növeljük mozgalmunk nyíltságának kiterjedését. Népfrontunknak nincsenek kollektív tagjai, de részesei a népfrontban megtestesülő nemzeti összefogásnak a kü­lönféle társadalmi szerveze­tek és mozgalmak. Erősíte­nünk kell tehát részvételü­ket a népfront mozgalmi te­vékenységében úgy is, hogy minél több közös akciót szer­vezzünk. Egyéni tagjaink nincsenek, tehát nem toborozhatunk új tagokat, de bővíthetjük a ténylegesen közreműködő társadalmi erők körét, külö­nösen olyan rétegekből és helyekről, ahonnan még ke­vés az aktív részvevő. Gazdagítani kell és lehet mozgalmi munkánkat is. Megőrizve a bevált hagyo­mányos módszereket, újakat is kell kifejlesztenünk, s eb­ben bátorítani kell a helyi területi népfrontbizottságo­kat is. A következő időszak­ban, a szocializmus teljes síi. A népfronfmozgalom történeti fejlődése és továbbfejlesztése felépítésének fázisában nö­vekednek társadalmunk olyan politikai feladatai, amikor nem egyes akciókról és szer­vezési kampányokról van szó — hanem a közvélemény, a társadalmi tudat és a köz- gondolkodás állandó formá­lásáról. Ilyen feladataink bontakoznak ki a gyakorlat­ban a gazdaságirányítás rendszerével, a szocialista demokrácia fejlesztésével* vagy a hazafiság ápolásával kapcsolatban. Ilyen terüle­teken fejlesztenünk kell moz­galmunk vitafórum jellegét, de mélyebbre is kell hatol­nunk és a helyzetfeltárás, a helyes és haladó tendenciák erősítése, valamint a vissza­húzó erők leküzdése érde­kében új tevékenységi mó­dokat is ki keli alakítanunk. A népfront szervezettsége n szükséges mértékig helyes és elkerülhetetlen, de ezea túlmenően már az elbürok­ratizálódás veszélyét idézi elő. Az apparátusnak is, a népfrontbizottságoknak is az a teendőjük, hogy a kifelé ható munkát szervezzék, ■ minél több közéleti felelős­séget érző társadalmi erűt mozgósítsanak. A Hazafias Népfront tevé­kenységi köre nagyon szé­les. Mégis e téren is szüksé­ges munkánk továbbfejlesz­tése, különösen az, hogy a városokban is intenzívebbé tegyük a mozgalmi tevé­kenységet. A népfrontmozga­lom tevékenysége több irá­nyú: a tisztánlátást segíti elő, ha megkülönböztetjük a következőket: — A választások során be­töltendő alkotmányos funk­ciók; — A párt és állami vezető szervek által kezdeményezett akciók, nagyobb országos po­litikai és gazdaságpolitikai feladatok megoldásában se­gítő közreműködés és minél több társadalmi erő mozgó­sítása; — Ezek mellett a Hazafias Népfrontnak saját kezdemé­nyezései és akciói is van­nak; — Végül, különféle egyéb tevékenységet is kell végez­nie a népfrontnak, vagy azért, mert más nem végzi el, vagy azért, mert széles körű, sokakat érintő dolog­ról van szó. Bizonyos, hogy feladataink a jövőben is ilyen irányúak lesznek, s egyik területet sem hanyagolhatjuk el Azonban mindenfajta működésünk­ben törekedni kell arra, hogy hatékonyabban, állan­dóan növekvő eredménnyel fejtsük ki tevékenységünket. Különösen szükséges, hogy mind a helyi népfrontbizott­ságok, mind az országos tes­tületek bátrabban és többet kezdeményezzenek, s az ed­diginél több munkát vállal­janak a társadalmi munka- megosztásban. Népfrontmozgalmunk to­vábbfejlesztése ilyen széles skálán tárul elénk. Hogy eb­ből minél többet realizálhas­sunk, ahhoz működési, mun­kaszervezési szabályainkat is fejleszteni kell. Ezért ter­jesztjük a kongresszus elé a Hazafias Népfront működési szabályzatának módosítását is. A módosítás célja nem az, hogy változtassunk a nép­front jellegén, hanem, hogy a fejlődés során kitisztult jellegét, bevált szervezési módszereit minél világosab­ban kifejezésre juttassuk. Természetesen új elemek i4 vannak javaslatunkban, azon­ban ezeknek is az az értel­me, hogy jobban felkarol­juk és erősítsük a bevált ré­gi elemeket, s újakkal vált­suk fel az elavultakat. Tisztelt kongresszus! Tapasztalatokban gazdag és eredményekben is bővelkedő időszakról számolhattunk be a Hazafias Népfront IV. kongresszusa előtt. Tevé­kenységünk szilárd politikai alapokra támaszkodik. A jö­vőben is lényegében ugyan­ezt kell tennünk, amit a Ha­zafias Népfront újjászerve­zése óta eltelt évtizedben tettünk, de mindig jobban és hatékonyabban. Szilárd meggyőződésünk, hogy moz­galmunk munkája értékes, sőt nélkülözhetetlen hozzá­járulás nemzeti céljaink el­éréséhez. a szocializmus tel­jes felépítéséhez hazánkban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom