Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-13 / 87. szám
Szép versek 1967. Két antológia a költészet napjára Ritka mesterségek Ot ér alatt hagyománnyá erősödött * megszokás, hogy líránk termését a költészet napjára megjelenő Szép ver. sek antológia segítségével áttekintjük. Az 1967-es esztendő antológiája — ez persze Z. Szalai Sándor válogatásának is érdeme —ugyancsak kedvet csinál a számadáshoz. Életerős, hagyományait őrző és megújító, külső-belső világunk elé érzékeny tükröt tartó, nagy íor- magazdagságú költészetet, sok tehetséges, illetve kiemelkedő jelentőségű költőt prezentál. Arra enged következtetni, hogy líránk legjava követni tudja és akarja elődei példáját Vállalja * történelmi szükségszerűségek kimondását, a kor süly. lyesztő-züllesztő veszélyei ellen fordító, felrázó és megedző szavak kimondását, lélek és világ egymást átha. tő titkainak kutatását Az ember boldogsága kényes jószág, amit nemcsak történelmi-társadalmi harcokban kell megvívni. A privát lét, a szerelem, a bánat, a magány, az egyéniség keresése és megvalósítása szabadító örömök és szorongó görcsök raját zúdítja a költőre, akinek minderről csak a teljes meggyőződéssel vallott, megszenvedett igazságot szabad írnia. Legjava költészetünkben — a Szép versek 1967. is erre példa — az egyéni és közösségi emberarc együtt, egymáshoz közelítő vagy éppen azonos körvonalakkal jelentkezik. Vannak, akik csak a ma- gábazárkózó én szívhangjaiban hajlandók felismerni a költőiség fémjelzett értékeit. Számukra és velük szemben szükséges újra és újra elmondani, hogy az alkotói gyakorlat, az éló költészet tanúsága — néhány kivételtől eltekintve — azok igazságát erősíti, akik a líra korszerűségét nem a zavaros formák és kusza gondolatok halmozásában keresik. Költészetünk fő árama ma is valóságfelfedező, elkö'ele- zett líra. Nehéz erre példát idézni olyan kötetből, amely teljes esztendő termését, 73 költő 277 versét adja át a közönségnek. Nevek és versek említése nélkül állapíthatjuk meg azonban, hogy a Szép versek javarésze az egyéni lét kérdéseit is a nemzeti-társadalmi fejlődés ütközéseinek, feloldott vagy feloldatlan ellentmondásainak motívumaként éli át és fejezi ki. Ez az igény rendezi közös vonulatba Benjámin László, Csoóri Sándor, Fodor András, Garai Gábor, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Kassák Lajos, Nagy László, Vas István, Simon István és Csanádi Imre verseit. A költészet napjára megjelent másik antológia, az Első ének, a magyar könyvkiadás újszerűségében dicséretes vállalkozása. Harmincnyolc pályakezdő költő verseit gyűjti kötetbe. A bemutatkozók közül a legidősebb 1937-ben, a legfiatalabb 1953-ban született. Mezei András, a kötet szerkesztője, igen gondos munkát végzett. Több, mint 100 fiatal költő versanyagábói válogatott. Munkájában Garai Gábor segítette. Mindez azért érdekes, mert a lírai utánpótlás gazdagságáról és a vele foglalkozó idősebb költőnemzedék szeretetteljes gondosságáról ad megnyugtató képet. Mit mutat maga a kötet? Nem nehéz észrevenni, hogy a közölt versek szinte egymásra felelnek. Irodalmunk „benjáminjait" közös gond és felelősség ülteti a papír elé. Az Első ének témáinak és probléma, világának egyirányúsága eL sősorban az ifjú szerzők közösségi ihletének, s csak másodsorban a szerkesztő válogató munkájának köszönhető. A fiatalok is a hagyományt folytatják, az egyéni lét kiteljesítését, a világ felfedezésre váró újdonságait kutatják, oldódva a nagy közösségbe, vagy legalább is arra törekedve. Keresésük célja: eligazodni a közelmúlt és a jelen bonyolult viszonylataiban, megbizonyosodni az eszmék és a tettek azonosságáról, vagy ellentétességéről, rábukkanni az átvesz'esek okaira és a felemelkedés le. hetőségeire. Az Első ének költői újszerű, nemzedéki sajátosságokkal is indokolható hangot próbálgatnak. A különbségeknél jóval nagyobb szerepet játszik azonban a társadalmi elkötelezettség hatását őrző irodalmi hagyomány vállalása. Ebből következik az is, hogy a kötetben ellentmondásokra érzékeny reagáló, konfliktusos irodalmat igénylő és teremtő fiatalok nevével ismerkedünk. A rosszat is jó. nak látó, az édeset és a keserűt nem szembe állító, hanem összekeverő sémairodalom rossz emlékét a fiatalok bátor szókimondással, a vállalni való és a nem vállaló szétválasztásával hárítják el. Ez közös erényük; ezenbe- lül azután a kérdésfeltevések és a válaszok érvényessége nagyon is eltérő. De erről már egy szerény ismertetés aligha adhat képet. (d. t> rézműves Apja gépészkovács volt, s a harmincas évek kenyértelensége kényszerítette erre a szakmára. Véletlenül ismerkedett meg a rézzel és a mesterséggel. Vonzotta a fényes fém, hordta a reggelit apjának. Megtetszett a főnöknek, aki egyik alkalommal megkérdezte a fiútól, nem lenne-e kedve ehhez a mesterséghez? Felcsillant a szeme. Ott is maradt. Kassán mestervizsgázott, de a háború majd elsodorta a mesterlevelét. Bakancsban hordta magával a háború végéig. Közben tovább tanulta a mesterséget a katonaságnál. A tüzéreknél szolgált, az ágyúkat javítgatta. Nagy Béla, a nyírbátoriak rézműves mestere, akit most egész Tiszántúlról felkeresnek. Tsz-ek, állami gazdaságok rendelnek tőle rézüstöket, permetező felszereléseket, s 6 pontosan teljesíti a kívánságokat. A rézért Pestre utazik. Ezelőtt csak kiutalásra kapott. Január egytől, az új gazdasági mechanizmus neki is kedvezett. Szabadon vásárolhat rezet. — Mintha megsejtették volna, mert jönnek hozzám, dísztárgyakat, gyertyatartókat, virágvázákat rendelni. Ott sorakoznak az udvaron az üstök, háti permetezők.. Újak ét javításra várók. — Legutóbb ajándékba készítettem egy virágtartót Moszkvába. Egy békedelegáció vitte. Ajándékba adták a vietnamiaknak. — Rézből sok mindent lehet formálni. Régen, a katonaságnál ágyúhüvelyek készítésénél használták fel, most virágvázát készítettem. A mester szívét-lelkét formálta a rézbe. Virágot formált belőle. (fk.) Pécsi Sándor kiváló művész Olyan színész, akinél gyakorta úgy érzi az ember: ezt, meg azt a szerepet egyenesen neki írták, például Dürrenmatt Romulus császárét, a Liliomfi Szelleműjét, Azdak bírót Brecht Kaukázusi krétaköréből. Játékának sajátos íze, arculata van. Különlegesen egyéni, mégsem „skatulya”-szí- nész. A saj őszen tpéteri üveggyár egykori vasesztergályosának fia a budapesti Művész Színház színpadon 1946-ban érkezik el az első, országos visszhangot kiváltó sikerhez. — Amikor felvételre jelentkeztem Várkonyi Zoltánnál, a Művész Színház igazgatójánál, azzal fogadott, hogy inkább elbocsátana színészeket, mintsem hogy újakat vegyen fel. Valahogy mégis rábírtam, hogy meghallgasson. A változatos szerepeket kínáló két Művész Színház-1 év után, 1948 nyarán Pécsi Sándort áthívták a Madách Színházhoz. Ott van azóta is, immár húsz esztendeje. Ugyanakkor Indult el a Talpalatnyi földdel filmkarrierje is. Szereti és páratlan tökéllyel játssza a harsogó, vérbő komédiákat, Moliere Scapenjétől a mai bolondos nápolyi történetig, a Kaviár és lencséig. Ha vidéken jár „gyűjtőűton”, (mert kedveli és gyűjti a népművészeti tárgyakat, régiségeket), felismerik, betessékelik, baMegbirkózni, de hogyan ? Futó benyomások ejzy nem tipikus kollégiumban rétként fogadják az embe- rok. Most a „Kiváló Művész” cím elnyerése alkalmával a . táviratok ellepik asztalát, kiemel közülük egyet és azt mutatja meg büszkén ^ Kitüntetéséhez sok boldogságot kívánunk. A sajószent- péteri földiek.” Zilahi Judit Modern kollégium, kényelmes szobákkal, világos tanulóval, otthonos berendezéssel — ismerős ez a kép. Több az ilyen kollégium a megyében. Mégis ezúttal egy régi épületben elhelyezett, hiányos felszerelésű és zsúfolt középiskolai kollégiumot látogattunk meg, hogyan foglalkoznak itt a hátrányos helyzetben lévő, vidékről jött tanulókkal. Színhely: a Nyíregyházi Petőfi Sándor középiskolai kollégium, Béla utca 1. sz. szAzhuszan ALAPOZNAK Százhúsz, zömében paraszt foglalkozású szülő gyermeke kapott helyet a kollégiumban. A tudásszint a legkülönbözőbb, számos gyerek olyan általános iskolában végzett, ahol még nincs teljes szakrendszerű oktatás. Itt kell megbirkózni az új követelményekkel, pótolni az alapozás gyengéit. Főként a matematika, az orosz nyelv és a természettudományos tárgyak középiskolai szintje okoz gondot a hátrányos helyzetben lévő tanulóknak. Külön probléma — mivel a tanulók a Kossuth Lajos Szakközépiskolába járnak — a műszaki tárgyak, a szakrajz és a gyakorlati ismeretek elsajátítása. Három főhivatású és két mellékhivatású pedagógus foglalkozik a tanulók sok irányú nevelésével, ök irányítják a tanulópárok és az az öt-hat tagú tanulócsoportok munkáját. A felelősök minden este beszámolnak a rájuk bízott tanulók fejlődéséről. Egyéni foglalkozáson a nevelők külön is segítik a gyengébbeket. Matematikából, fizikából, kémiából, s a szaktárgyakból a gimnáziumban tanító tanárok korrepetálják a kollégistákat. A tapasztalatok szerint azonban a gyerekek attól tartanak, ha kérdeznek, elárulják hiányos tudásukat és az is beszámít az iskolai osztályzatokba. Legtöbben az orosz nyelvből szorulnak állandó korrepetálásra, 18-an buktak a félévkor. A kollégium a tanulócsoportok megszervezésén kívül, hanglemezhallgatással igyekszik elmélyíteni az egyéni tanulás anya- I gát. Ékre a következő hetek- ben kerül majd sor. Figye- I a há,i folaöa- I tok méretezését, a nevelők eljárnak az iskolai órákra, megbeszélik a tapasztalatokat. Ez különösen a szakrajz és a füzetrajzok önálló elkészítésében éreztette hatását. KÉRDÉS ÉS VÁLASZOK Milyen okokkal magyarázzák a gyengébbek szereplésüket? — erre is kiváncsiak a nevelők. Az interjúmódszert alkalmazza a diáktanács. Elsősorban magukban keresik a hibát a gyerekek: „Nincs nagy kedvem a szakmai tárgyakhoz”, „Rossz módszerrel tanultam”, „Nemtörődömség a bukás oka” — így sorakoznak a feleletek. Érezhető a pályaválasztás gyengéje is. Nem mindenki tudta, milyen iskolát választ, milyen hajlam, adottság szükséges a szakmai képesítéshez. De a kollégiumi körülmények is „ludasak” a tanulmányi előmenetelben: „Bánt a zaj”, „Kevés az időm” — panaszkodnak. Az egykor borospincének használt helyiségben 85-en férnek el, ez a tanulóterem, ebédlő, —■ a konyhából párolgó gőzzel, a zúgó hűtőszekrénnyel, egy- egy asztalnál négy gyerek is. Nehéz így hibátlan szakrajzot készíteni. Messze vannak a gyakorlati foglalkozást biztosító üzemek. Valóban kevés idő jut a tanulásra, illetve a pihenésre. Sokan az amúgyis zsúfolt hálótermekbe húzódnak tanulni, mások fennmaradnak a „takarodó” után és úgy pótolják az elmaradást. Ilyen helyzetben nem zökkenőmentes a beiső kulturális élét sem, mégis vannak önálló rendezvények, szavalóverseny, nyelvi vetélkedő, van könyvtár is, minden hat gyerekre jut egy folyóirat, újság. ADDIG IS... Nem tipikus kollégium a „Petőfi” jobban felszereltek, otthonosabbak a többiek. De az itt lakó és tanuló 120 falusi gyerek tanulmányi gondozása hátrányos helyzetben lévő kollégiumban történik. Nagyon kell már a megyeszékhelynek az új kollégium, amely remélhetőleg el is készül a következő években. De addig is szükség van a nagyobb, differenciáltabb támogatásra a felszerelési és egyéb tárgyak juttatásában. Hogy az ide érkező falusi gyerekek együtt haladjanak az előnyösebb helyzetben lévőkkel. Páll Géz» Szovjet—olasz koprodukció* filmben játszik Claudia Car- dinale, a hírneves olasz filmszínésznő. A kép a Szovjetunióban tartózkodó filmszínésznőről készült, szovjet partnerével, Edward Martsevichel. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat» Kislány az útelágazásnál Egy szőke kislány áll a kölesei útelágazásnál, ahol a fülesdi, sonkádi és kóródi országút háromfelé válik. Igazi szabálytalan útkereszteződés. Ha városban volna — külön gond lenne a be- fordulás. Rendőrt szoktak kiállítani az irányítására. Itt is áll egy kis rendőr. Szőke haján vakitó fehér rendőrsapka, felöltője karján karszalag, szájában síp és nyakában úttörőnyakkendó Bittó Évi a nyolc kölesei közlekedési úttörőrendőr egyike. Ez a rendes heti szolgálata. Minden csütörtökön kiáll a forgalmas útkereszteződésre és egy órán át — déli tizenkettőtől egyig — irányítja a forgalmat, vigyáz a rendre. Tizenkettőkor ugyanis a község négy iskolaépületéből kiáradnak a gyerekek. Csaknem valamennyinek itt kell áthaladnia. A délutános elkésettek rohannak. Van mire ügyelni. Az iskola előtt tart szolgálatot Somogyi Marika. ö vigyáz, hogy már a gyerekek elindulása szabályos legyen. Sok a jármű. Közlekednek a gépjavító vezetői, az állami gazdaság kocsijai az AKÖV szállító autói, kerékpárosok, motorosok. 64 jármű égj óra alatt. Évi működését nagy csapat pajtása figyeli, illő távolságból. Évi tudja, itt meg kell harcolni külön a rendfenntartó közeg tekintélyéért is. Egy fiú elindul az úttesten toronyiránt. Évi sípja felsi- kolt: — Ne ferdén! A fiú meghökken. Járt már városon. Szabályos rendőrsíp hangja van az Évi sípjának. Legyint, visszafordul és megy a dolgára. A kis jelenettel egyidőben valóban gépkocsi érkezik a kereszteződéshez és illő lassítással, szép nagy ívben megkerüli Évát. A másik oldalról kerékpáros érkezik, nagy igyekezettel tartja ki a kezét indexnek, látszik rajta: meghökkent, hogy már Itt is vigyáznak a forgalomra. A gépjárművek azelőtt úgy száguldottak át a falusi keresztúton, hogy rossz volt nézni. Évi nem végez haszontalan munkát Látszik is a büszke tartásán. Édesapja szerint még a könyveit is nagyobb rendben tartja, mióta mások rendjére ügyel. Gesztelyi Nagy Zoltán CLAUDIA CARD1NALE A SZOVJETUNIÓBAN
