Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-11 / 85. szám
Dobos Hajnal: Október Mielőtt köd száll a megőszült kövekre — a nyár még vissza-visszatéved. Ilyenkor halkan, tisztán felizzanak hullott-lomb-ruhájú eltűnt messzeségek. Azottfejű kék sövény-virágok letört derékkal az útra ráhajolnak — nehéz a könny. Eső lesz holnap. Anyám kezébe gyűjteném ősz féltett kincsét, dőlt nap-kévék csokrát Arany menyasszony arany fátyla. S míg zord esők fújnak ködöt a hervadásra — öröknek-hitt kötésüket keringve bontják fel a lombok. így születnek az évek. Anyám a nyár. És az őszbe mindig vissza téved Raffai Sarolta: Szélcsend Csonri Nándori Csillagok és szenvedélyek Ötödik esztendeje, hogy néhány soros felhívás jelent meg: április tizenegyedikét, József Attila születésnapját, avassuk a költészet napjává. Legyen ez a nan országos emlékezés és egyúttal legyen az élő. kortársi magyar köLészet ünnepe is. Pon'osan emlékszem a felhívás mérsékelt fogad tatására. A kishitűség, meglepő módon épp a legilletékeseb. beket a költőket fertőzne meg. Az volt a véleményük — a véleményünk —. hogy reklámot lehet csinálni mosópornak. napszemüvegnek, a csípőt fedetlenül hagyó fürdőruhának. de nem lehet a költészetnek. mint ahogy nem lehet a fájdalomnak, a ragyogásnak, vagy a tömeg, cikként előállíthntatlan sze. retemnek. öt. év elmúltával meghök- kenve fordulunk hátra. A kishi'űség összeom’olt. Amiben nem akartak hinni a költők, az olvasók egyszeri, ben hinni kezdtek. Hinni kezdtek, mert úgy látszik, szükségük volt rá. Nem az ünnepre, hanem a költészetre, s mindarra, amit a versek közvetítenek. Aki ösztönösen vall önmagáról, jól 'udjuk, megértésre vágyik. Ez nemcsak a költőre vonatkozik, aki verset ír, hanem az olvasóra is, aki leplezetlenül bevallja, hogy verseket akar hallani. Azt hiszem, erre a jelenségre érdemes leginkább föl. figyelni a költészet napján. Minél több olvasó figyel a versekre, annál több figyel önmagára is. Semmi se következik ebből természetesebben, min'hogy a költészet nem más, mint alapvető emberi kapcsolat. Örökös párbeszéd a világról, önmagunkról; örökös folytonosság, mert az ember önmagát folytatja benne, lerombolhatja, fölépítheti. Sokan, még komoly gondolkodók is szembeállítják napjainkban a tudományt és a költészetet. Szembeállítják ahelyett, hogy az összhangot keresnék köztük. Mire is törekszik a tudomány és mire a költészet? Szerintem ugyanarra, csak más eszközökkel, más rendeltetéssel. A költészet ugyanúgy újjászüli, szétszedi, elrendezi a természetet, akárcsak a tudomány. De méginkább ezt teszi magával az emberrel. Megszüli, elveszti, elindítja maga és mások felé. Fölismerni tehát nemcsak az atomok mozgását kell, hanem az érzelmekét is. Megismerni nemcsak a csillagokat kell, hanem a szenvedélyeket is. A társadalmiakat és az egyénieket egyaránt. A költészet a megismeréshez a megrendülést is hozzáadja, ráadásul. Érvet másfélét is említhetünk. A huszadik század tudománya ésszerűségével együtt is látomásszerű. Ugyanúé” jel • van a költészetben is. összetartozásukra ez is fi. "velmeztet. Persze, eszközeik ereie és hatása miatt óriási köztük a különbség is. Versekkel r em lehet soha elpusztí'ani a világot. de az agresszor hidrogénbombáival igen. Ez — ahogy mondani szokták — tény az emberiség egyik le. hetősége. De ugyanígy tény, hogy az ember, és így az emberiség is. mindig több mindenkori állapo'air.ál. cselekedeteinél: lehetőségeinek együttese. A köl’ők ebből az együttes lehetőségből a megmaradás lehetőségeit keresik. Ahol költészetről zsik szó, ezek a gondolatok az első lélegzetvétel után előnyomulnak. S rög'ön utat készítenek más gondolatoknak is. Ha a költők kiteliesedett élete a vers: akkor minden vers életigenlés. Még a leg- megrázóbbak és a legtragi- kusabbak is. Úgy vélem, fölösleges részletezni, hogy ennek a gondolatnak nemcsak politikai kiterjedése van. Hisz a politika az emberi létnek csali egyik csillagképe, ha erősen sugárzó is, nem az egyedüli. Ott van még szomszédságában a szerelem, a halál, a test, a természet, a kisebb s nagyobb ka'asztrófákat sodró sors, és ezernyi más. Mikor József Attila ezt írja ars poeticájában: „a mindenség- gel mérd magad" — ehhez az egyetemesség-igényhez ad mércét. Életművében, 6 maga, ezt valósította meg. Nincs a huszadik századnak olyan politikai, filozófiai, közérzeti, közösségi vagy személyes gondja, amelyre az 6 szótárában ne találnánk szavakat. A forradalomtól az egzisztencializmusig, a szerelemtől a magányig, az elidegenedéstől az elidegenedés legyűrésé-'g, a születéstől az elmúlásig, minden szólam megtalálható költészetében. Nagy összefoglaló volt, tehát nagy kezdeményező. Lá- tomásos verseinknek ugyanis ő a serkentője, mint gondolati költészetünknek, mert világos szerkezetű versei mindenkor iskolapéldák maradnak. Jelenkori költészetünk az általa vágott csapásokon jutott negyedszázad után is mai magaslataira. Kaput zárok. Este van, újra este. Benjámin Lászlót Hasonlatok Csiszolt csavar-fejek a csillagok. Leszorítva velük egy fekete doboz műanyag fedele. A dobozban — De nem is csavarok: Világító halak a csillagok. Az óceán mélyén... De nem halak: Tojások, fekete kotlós alatt. Mégsem tojások. Szétszórt ékszerek. Zsákmányt leső tigris-szemek. Rajzó méhek. Gyermekláncfű-magok. Kovácsműhely szikrái. Csillagok. Mit nem beszélsz? Hogy mind, külün-külw», — saját helyén — irdatlan plazma-gömb? t No: ott! De itt: hunyorgó csillagok. Pásztortüzek, gyöngyök, — hasonlatok. Szepesi Attila: Füsfben, koromban Füstben, koromban villanó arcéle, fényre vakok, meredek égre mélyből nyíló ablakok, Csenevész, tépett ecetfák, álmukban napba-növők, szebb sorsra váró suhancok, morduló vének, révedezők: kis külvárosi udvarokban, hol száradó ruhák fellege száll, a bütykös ujjak közt fáradtan esörren a kanál, ha este lesz... Marad-e még egyszerű szavam nektek, akár a karcsú fémek — salaktalan ? A szerkezet olajos acélnyelve kattan egyet, cuppan is. Vége hát. hígamban hordom én az éjszakát, hová Indulnék? Az udvar felett felhőbe, fénybe bujtatott jelek: valami álnok, sokszínű csodát mímelő fodrok, fátylak húznak át, de itt lent szélcsend — ml lehetne máé? Mindig ugyanaz. Rebben az akác, de csak egy percre — s már nem is igaz. Ügy sorjáznak a szabvány-levelek, amint az egyszer elrendeltetett, kocsányon függve őrlik a mai nedveket: lenni, el nem hullani. Hová Indulnék? Rég nincs úttalan, nincs ismeretlen, minden adva van számokban, rendben, önmagámban is. Valahogy titkosan, szervezetten a bejárható út a lábfejekben, a belátható távolság vakon de bennem, s gyáván eltakargatom a bizonyságot. Elbimám? S hogyan? A feljárókhoz lépek hangtalan, lehetőséggel súlyos-terhesen és mert láthatnak — mégis könnyedén, így nézünk szembe. Fentről fényeken átfutó fodrok, fátylak, lentről én. Emberül élni I I RATKÓ JÓZSEF, A FEGYVERTELENÜL CÍMŰ KÖTET SZERZŐJE: A KÖLTŐ MINDENKINEK FONTOS DOLGOKRÓL SZÓLJON — ÉRTHETŐEN Találkozunk vele a napilapok, folyóiratok hasábjain, a televízióban, a rádióban, sőt a színpadokon is. Ratkó József tömör, a kíméletlenségig őszinte verseit hosszú ideig nem lehet elfelejteni. Legismertebb az „Apám” című verse, mely nemcsak a hazai közönséghez jutott el, egy Franciaországban megjelenő lap is közölte. A „Anyám” című verset megzenésítették, fővárosi művészek, irodalmi színpadok műsorán szerepelnek költeményei. A költő, aki vidéken, Nagykállóban él, szerényen a háttérben marad. író-olvasó találkozókra hívják, szeret szót váltani az emberekkel, de pirulva hallgatja verseinek előadását. Ratkó József első kötete 1966-ban jelent meg, a címe: „Félelem nélkül.” „Röviden és kíméletlenül fogalmaz” — írták róla. Magáról akkor ezt mondta: „...megtanultam ezt a világot, beszélni akarok, fogok róla.” Ezt tette a Félelem nélkül című kötetében. A József At- tila-i külvárosok proletár- negyedeiből indult el Ratkó József, sorsa sokban hasonló a nagy proletárköltőéhez. Ot tartja mesterének, példaképének. Szobájának falán hatalmas József Attila kép, a polcon a nagy költő versei. „Mindig találok benne újat, nem tudok betelni vele” — mondja Ratkó József. József Attila „kis realizmusa” az „átlelkie- sített” tárgyak világa, mint követendő alkotó módszer él Ratkó verseiben. Egyik háborús képében fgy ír: „fölto- ronylik a jegenye, imbolyog, célt kutat...” Szép népmeséi motívum ölt költői formát e sorokban: „Falu kinhagyott kisfia, Gyerekriadtan dermed a tanya, Mozdulna, s nem mer, nem talál haza.” Egyszerű, mindenki számára felfogható költői képiek, hasonlatok, ezek az elvek szabják meg alkotó szándékát Szinte minden költeményében ott feszül az „emberül élni” szenvedélyes, Izgató, olykor követelő szándéka. Az Apám című versében is erről beszél. Sokan megkérdezték tőle író-olvasó találkozón, levélben, miért „kiáltotta világgá” apja vétkeit, az alkoholizmust.. „Nehezen értették meg az emberek, hogy ilyen kíméletlenül szólok, apámról. De meg kellett tennem. Mert ha az embernek kötelessége emberien élni, ezt csak úgy teheti, ha elítél mindent, ami idegen az embertől. De van-e jogom, erkölcsi alapom ítélkezni mások felett, amíg magamban cipelem a saját családom, gyermekkorom nyűgeit...” Hogyan tesz eleget művészi hitvallásának Ratkó József a Félelem nélkül című munkája óta. Akkor azt mondta: „A magam példáján megtanultam, hogy csak a legnagyobb emberi, erkölcsi és művészi fegyelemmel szabad ma élni, dolgozni.” Ehhez a célhoz nem nyílegyenes utak vezetnek, az elmúlt évben publikált és az idén írt költeményei azt Jelzik, ismét előbbre jutott. A nyár folyamán jelenik meg második „Fegyvertelenül’’ című verseskötete. Mit takar ez a summázó cím? összetett képlet, az ember kiszolgáltatottságát a természet törvényeinek, Így a halálnak, da méginkább kifejezi a vágyat, az akarást egy fegyvertelen világ iránt. A versek azonban nem a pacifizmust hangján, valamiféle társadalmon kívüli örök békéről beszélnek, így ír az egyikben; „Ma azt gondoltam, kellene fegyver nekünk is szelídeknek, Fegyvereket ölhetnénk vele...” Érzelmileg nyomot hagyott a legfrissebb költeményeken a vietnami nép iránti mély rokonszenv, s barbár pusztítás elítélése. Eddigi munkássága arra vall. az önmaga taposta úton halad a városról indult költő, s ma már maga mellett tudhatja a falut, a szabolcsi embereket akik között él dolgozik. „Ha a költő az egyszerű emberek számára í* fontos dolgokról szól, érthetően, — meghallgatják.” ’ ■— mondja búcsúzóul. S ez s legfontosabb, előbbre való r könyvsikernél, a rádió, tv- beli „szereplésnél". PiU Qém
