Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

A „Fricitől" a Kék expresszig Százszoroson megérte Változások a fűtőházban — HOGYAN képzelte «I • fűtőházat? — Füst, koromfekete em­bereit szakadt nadrágban, moidooydohogáa. Valahogy Usy. — Látja. Raj«*, rek, tisztaság, majdcsak sntr.t egy tejüzemben. Aranyeri András vtllany- szcralő huszonhat éve*. Hat­vanban érettségizett a Kos­suth szakközép iskolában, ki­tanulta a szakmát a TI- TAS3-UÄ1, ■ három év» itt van. — Lefß óbban az vonzott, hogy mindig nagyon szeret­tem a járműveket Techni­kusok keAledw* atár Ide is, s rnémötoő«. Ezek az igazán jó szakik, ARANYOS technikus les*, most aisűa a miskolci vili«. mosi pariba». A fűtóháa hotvanhárona­ban vott ötven esztendő*. Amikor épült. «aég 324-esek sem jártak. Csak tutajon ha­tosok, meg Mstvenheteeek, a n „Frictkí? — a kla pöfékelő gőzösök. Tavaly aktöberöbea meg­alakul» a vülamosbrigádi ekkor Wpett be a nyíregy­házi tdtóháxba aa etaó Kan­dó. A brigádnak még nincs neve. életkora pedig huszon­öt ér. A csoport vezetője itt már öregnek számit, hu­szonnyolc évea ötesztendős volt, amikor kiadták a Jel­szót: „Arccal a vasút felér Apja 1*. nagyapja la vasutas volt, dolgoztak a romba dóit sínek éa a kiégett mozdo­nyok rendbehozatalán. A fid, az unoka is Itt szabadult. Kovács Attila fia­tal korában ml s jelszó? — Ugyanaz, arai akkor: arccal a vasút felé. Csak úgy fejezzük U, hogy kor­szerűsítünk. Es ennek a nyomán a la­katosokból műszerészek let­tek, .ííagy elméleti tudással, gépesített, precízebb munká­val. — Az én fiatal koromban —. mondja Antal Jenő fűtő- házi főnök — a gőzöshöz nem kellett műszer, csak kalapács. Telefonon is tané, csőt adhattak a lakatosnak, hogy kell kijavítani s hibát — ts most? — A„. ez nem megy. Rajz nélkül rátapintani a hibára lehetetlen. Rajz nélkül meg sem +u lunk mozdulni, Kü- Bnösen, ha vezérlési hiba van, a* feladja « leckéV­ITT MINDENKI fiatal, csak Dobránazki Mihálynak hiányzik két év a nyugdíj-* hoz. — Megérti magát a fiúk­kal? Furcsállja a kérdést „Azért, hogy fiatal a csoportvezető — meg. így a helyes. Nálunk van az iskola, a szakképzettség, az új technika.” Nincs Itt baj. A fiúk köz­beszólnak., hogy ebben a brigádban nem ismernek ellentétet mindenki barát Jóbarát — Miska bácsin kívül mindenki tanul, mindenki érettségizett — mondja Ha­lász Ferenc főmérnök, aki maga is alig van túl a har­mincon. A vasút — úgy mondják — az ország vérkeringése. Találgatjuk, mi lehet akkor a fűtőház? — Legyen a vasút körzeti orvosa. Inkább megelőz, de ha kelt gyógyít Ha felülünk a 11,43-kor Induló kék expresszre, s két óra őtven perc alatt a Kele­tiben vagyunk, gondoljunk arra, hogy ez a sebesség itt is alapul, a Jiyíregyházi fű­tőház villamosbrigádjánáL AHOL TIZENNYOLC vtl_ tamo*-, harmincnégy Diesel- 4s huszonkét gőzös „gyó­gyul." Egymás melletti műhe­lyekben. A gőzösöknél még fék etek a lakatosok. A diesele- feknél csak olajosak. A kandóknál tiszták. — Akár így Is bejárhat­Csodálkoznak: miért Így? — Van nekünk öltözőnk, fe­hér-fekete. Levesszük az ut- eai ruhát s felvesszük a melóst. Aztán fordítva. Es mindig fürdőnk. A fűtőház főnők« azt mondja, úgy járnak ezek a legények, mint más a hiva­talba, vagy a színházba. Fe­hér ing, nyakkendő, elegán­SdIX. S HA VÉGE a műszak­nak? —! Hát akkor haza. Köny­vet olvasni, udvarolni — válaszol Aranyosi. — Olvas az egész család. Apám spor. tot a mama szépirodalmat, menyasszonyom verseket — Ady a kedvence —, jóma­gam meg szakkönyveket. Menyasszonya is érettségi­zett, ápolónő. Májusban há­zasodnak, egyelőre a szü­lőkhöz költöznek. Azután? — Szeretnénk szövetkezeti lakást — álmodozás egyelő­re, de szeretnénk... Kovács estin érettségizett, megfogadta nem tanul to­vább, de már gondolkodik. Kilenchónapos az utód, fe­lesége tisztviselő, érettségi­zett. — Mit csinál szabad idejé. ben? — Dajkálom a kicsit, néz­zük a tv-t, moziba megyünk, ha van kire hagyni a csöpp­ségei* NíV-IK VAN LAKÁSUK, most vettek Avas garnitúrát tizenhatezerért A fordítón megnyomnak egy gombot, a hatalmas mozdonyt röpíti, mint egy szalmaszálat. A műhelyt ra­diátor fűti, csendben kere­sik tovább a hibát Ez már nem a régi fűtő- ház. Nine* egy szakadt nad­rág. Kopka János Sziwefkezefa'agsitók IS év múltán nyírteleken Amikor a szerencsi személy­vonat elhagyja Nyíregyházát. 15 percig a nyírteleki Szabad Nép Termelőszövetkezet föld­jein robog keresztül. Félig tréfásan, félig büszkén mond­ják erre a tagok, hogy a tsz- nek három vasútállomása van. Szó szerint igaz: az ő földjeiken áll meg a vonat Füzesbokornál, Nyírteleken és Ferenctanyán. Mintha csak példázatnak szánná, úgy emlegeti ezt a három vasútállomást Józsi bácsi, a Bedő tanya Képes József bácsija, mert őt is há­romszor hívták vissza a nyír­teleki Szabad Nép Tsz elnö­kének. És, — mint utánoz­hatatlan öngúnnyal megjegy­zi — háromszor „gyűrték össze” a gondok. Vele beszélgetünk. Szín­hely: az egykori Bartha ta­nya, vagy nevezzük Bedő bo­kornak? A lényeg az, hogy ez a nyíregyházi környéki ta­nyavilág egyik legtüzesebb termelőszövetkezeti mozgal­mi központja tizenkilenc esz­tendeje. Közeledünk a húsz­éves évfordulóhoz. Földet vissza nem... Most van tizenkilenc éve, hogy az első 13 család meg­alapította a Szabad Nép Tsz-t. Ebből még 12 együtt van. Ha­marosan csatlakozott hozzá­juk nyolcvan család. Ezekből is együtt van még hetven. A maradék tíz család is úgy ment el, vagy magasabb ál­lami beosztást kapott, vagy ipari munkás lett a családfő és elköltözött. A családok száma most kettőszáznegy­ven. Sokszor vitáznak még ma is, még többet az elmúlt két évtized alatt. De abban a kérdésben, hogy közösen gaz­dálkodni jó-e, sohasem volt vita közöttük. Ha külső baj fenyegette őket, összebújtak — így mondják — mint a szegényember malacai. A vi­tákat — ezt is így mondják — félretették a jobb napokra. Jött például 1956 október 26-án a volt tanyatulajdonos, a dűlőúton jött be a tanyá­ra, szembetalálkozott Kepe* Józsi bácsival: — Mi lesz a tanyámmal, Józsi bácsi? — kérdezte. — Én csak azt kívánom, épít­sék vissza úgy, ahogy volt. — Nagy kívánság ez, fiam, — mondta Józsi bácsi — és nem is fog megtörténni. Maga mögött tudhatta az egész tagságot. Amikor a kö­vetelődző fiú még egyszer jött decemberben, már na­gyon gorombán küldték ej. Három hívót­Képes Józsi bácsit három­szor hívta vissza a tanyavi­lág népe. Először 1353-ban. Egy hónappal hamarabb ott­hagyta a zsámbéki pártisko­lát, mert kellett — így üzen­ték — hogy ó tartsa össze a tagságot Sikerült. Másodszor az ellenforradalom utón — akkor már a járási tanács mezőgazdasági osztályán dol­gozott, — megint csak erősí­tésül. Egy szóra otthagyta a magasabb beosztást és haza­MTTNKA (Kotrocző István felvétele) jött. Harmadszor egynéhány éve, amikor az aszály, meg a belvizek miatt kezdett lerom- lani az addig virágzó szövet­kezet. „Benned van a bizal­munk” — mondták és ő jött megint, pedig minden elnök­sége egy-egy gyomorfekély­operációval végződött. Az át­virrasztott éjszakák, a jó gazdálkodásért való gyötrő dés nem használ egy ilyen Ideges gyomornak, —mond ták az orvosok. Fiatal lányok kertjében — Megérte, Józsi bácsit — kérdezzük tőle. Lassan válaszol. Mellette ül Mezei Béla, a mostani elnök, aki büszkén vallja, hogy ő már a Józsi bácsi neveltje. Itt ülnek a munkatársak Is. Valamennyien kíváncsian várják válaszát ezen a ta­vaszi, ünnep előtti délutánon. — Na, gyertek velem) — mondja végül. Kivezet a ta­nyaház elé, mutatja az épü­lő irodaházat, amit még ő tervezett, már utóda fogja befejezni. Szertemutat a ta­nyaházakon, amelyeket má­sodszor építenek át cslnosab- bá a tagok. Nevetve magya­rázza, hogy azért van csak minden másodikon tv-anten- na, mert az idősebbek úgy mondják: „mi nem veszünk tv-t, legalább ez az ürügy maradjon meg átmenni né­ha a fiatalokhoz.” Az egyik udvarban mutatja az egyik egyszerű tsz-tag, Tomosánsz- ki András új Moszkvicsát Most vette, de vesz még idén más is. Mutatja a munkába siető Nagy Pálnét. aki 60 éves, és a havi átlagkerese­te 1540 forint (A tagok ke­resete idén is növekedett ezer forinttal.) Kivezet a gazdasá­gi udvarba, az új szocialista ifjúsági brigádhoz, rr. jly egyben a tsz nyolcadik szo­cialista brigádja. Egyidősek a szövetkezettel — mondja. — Nézzétek, úgy öltözködnek, mint fiatal tanító nénik az én időmben. Nekik mór mába mesélnénk a mi gyermekko­runk zsellérnyomorúsa Káról, az éhezésről, gróf Dessewffy Aurél uradalmában. Nem is mesélünk. Úgy gondolom, azért éltem, hogy egyszer már mesélni se lehessen ró­la. És még akkor azt kér­ditek, megérte-e? Százszoro­sán... Végignéz a rügyező fák alatt. A hajában megcsillan az első három ősz szál. Pár nap múlva lesz hatvanéves. Az arca nem gyűrött. A lel­ke sem. Lehet, hogy azt érzi, amit elhasznált szóval boldogság­nak nevezünk. Gesztelyi Nagy Zoltán Így volt flcabotcaarnrig £5 városára* dbS ember», Nyíregyháza póri. titkára, aa egykori társadalom mélyéből jött erre a poszt­ra. Még csak 57 éves, de tennivalói mellett egyre többet emlé­kezik. nemcsak ünnepi pillanatokban, mint most április 4-e előtt, hanem hétköznapokon la, soha nem szürkülő frissességgel és boldogsággal: lám honnan Jöttünk és hova jutottunk azál­tal, hogy immár 24 éve a dolgozó nép okot gyülekezett intézi a maga ügyeit 1932-be» a NY ERISE futballcsapat klubjában az asztalkán a Népszava sárga rádióméi lékletét felemeli az intéző: mm Hát ea meg kié? — Az enyém, — áll tel a vékony, alacsony termetű bal- aefiső, Murczkó Károly. Megenyhül a hang és a tekintet, mert a balszélső kitűnő — Eri többet m m lássam! Ettől búcsúz* ctl — fia kérem ezzel iátok. Ha nem kell, akkor úgy lát­nák, te sem kellek. A balszélső kellett, kukább azután nem nézték milyen új­teg van a «ebében. Tudják-e a fiatalok, hogy ml voit egykoron, érdekll-e test? Murczkó Károly azt mondja, hogy biztosan érdeklőd­nek, hiszen okosak a mai fiatalok és gondolkodnak. Véletlen protekcióval a négy polgári után nyomdába ke­ltőt tanulónak. Két hét próbaidő. Megkapja az első tanuló- fizetését A borítékra ráírták: „Murczkó Károly, 4 pengő.” A borítékban nyolc pengőt talált Első pillanatban megdobban a szive az örömtől, egy pilla­natig töpreng, de azután beviszi a borítékot az irodába, hogy nem annyi van benne, mint amennyit ráírtak. A Széchenyi ut­eri Jcba-féle nyomda főnöksége összenéz. Ml van fiam, — mondták te visszavették a négy pengőt A protekció mellett a munkásnak becsületből is vizsgázni telleti, már 14 éves kocában 1 Felszabadult, gépmester. A nyomdában „felírták** a mun­kások fizetését, néha-néha valamit adtak, a felírás pedig egy­re nőtt A „Fekete kutya" kocsmában a Sntráfktanym. Úgy dön­töttek, hogy a munkához fizetést is adjanak. Hozómra nem dol­goznak. Nemcsak a munkával kellett megküzdeni, külön kellett harcolni a fizetésért is. A szervezett munkásoknak úgynevezett vándorkőnyvtáruk volt Nagy dobozban ötven könyv érkezett időnként a főváros­ból. A rendőrség ellenőrizte az ötven könyv szerzőit te tartal­mát Időnként 1—2 könyvvel több volt a nagy dobozban. Ezek nem szerepeltek a listán. Murczkó Károly negyedéves tanuló vette át ezeket a könyveket. Az öreg segéd Schmidt Miska bá­csi, mindig megkérdezte, megszámoltad-e hány van benne. Igen. Most 51. — No, add ide nekem azt, amelyik nem szerepel a névsor­ban, _ szólt és vitte magával. Később ezeket a „többleteket" neki is odaadta. így került a kezébe Marx Károly műve: a Tőke. Végigolvasta, te nem sokat értett belőle. Később sz élet úgy Illusztrálta a társadalmat, úgy hogy azután nagyon is megértette. 1944. március 19. Magyarországot megszállják a németek. A Bászler féle házban a Gestapó ütött szállást Elkezdő­dött a magyar tragédia utolsó felvonása. Eljött az a nap, ami­kor Murczkó Károlynak menekülnie kellett, már a nyomda sem adott biztonságot. És eljött az a nap is, amikor végigvo­nultak a városon a katonák, kiknek prémes sapkájukon ötágú vörös csillag fényiéit. November 3-án megalakult a városi ta­nács, melynek már tagja Murczkó Károly, a nyomdász. No­vember 6-én pedig megalakult a kommunista párt, a volt Vay Ádám utcában, a mozi mellett A* elnökség egyik tagja Murcz­kó. Közben dolgozik a nyomdában. Megjelentetik az első Bá­bád magyar újságot, szerkesztője Farkas Pál. Csomagolópa­píron, két oldalon, de bele van írva nyomtatással, hogy meg­jött a szabadság. Most már mindenki elhitte, hogy valóság. aaraann»M 1945, tavasz. Nyírgyulajban földosztó nagygyűlés szónoka Murczkó Károly. Az elnök elmondja, hogy kicsoda, és hogy kommunista. Az emberek nézik, hát ilyen egy kommunista? Semmi különös nincs rajta. A gyűlés után civilruhás rendőr mondja Murczkónak, hogy egy ember ellenséges megjegyzése­ket tett, tagadta, hogy földosztás lesz, le kellett tartóztatni. Murczkó kéri, hogy hozzák ide, beszélni akar vele. Majd min­denki ©dasereglett, kíváncsian éa főként aggódva, hogy mi lesz a rendbontó sorsa. 40—50 év körüli parasztembert vezetnek elő. Murczkó kérderi, hogy hívják, mennyi a földje, mennyi a családja. A lázitó uradalmi cseléd volt hét gyerekkel. A gépmester, akinek most a történelem földosztást rendelt el, így szólt: — Maga kérem nagy bűnt követett el és ezért magát na­gyon megbüntetjük. Félelem tűnik fel a parasztember szemében. A kíváncsis­kodók körében halálos a csend. — No, öreg! — mondta, az akkor még fiatal nyomdász, — magát most *™>i büntetjük, éppen azért, mert nem hiszi, hogy földet fogunk osztani, hogy kilenc hold földet kell igényelni, magára, feleségére és minden gyerekre egy holdat. Az öreg cseléd nem »irt, csak nézte az Idegent és különös módon fényes lett a szeme. Messzi elszakadt öreg harcosok, egykori szabolcsiak gyak­ran jönnek Nyíregyházára, városnézésre. Murczkó Károly az „idegenvezető” és végigviszi a városon őket autóval, a hatal­masat nyújtózott városon. A villanykandeláberes modern vá­rosrészeken, az új és mégis régi szépségét őrző nyírségi fővá­roson. Megmutatja az új gyárakat, a főiskolát, a szanatóriu­mot, a nemzetközi hotel színvonalú öregek szociális otthonát, Sóstó új ruháját Lesi az elkerült öregek arcán a szocializmus fényeinek tükröződését Az 6 arcukon látja a legjobban, hogy mennyi minden történt 1944 óta, amióta s dolgozó nép okos gyülekezete maga intézi az ügyeit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom