Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-23 / 94. szám

EGYÜTT a töm egszervezetek k el Beszélgetés Pámer Józseffel, a Vöröskereszt megyei titkárával Nemsokára száztíz éves fordulója lesz a solferinói csatának, melynek jajgató sok ezer sebesültje megállás­ra kényszerítette az arra uta­zó francia kereskedőt, Henri Dunantot. Napokig szervezte a környék lakosaival elszállí­tásukat, ápolásukat. E tette volt elindítója a Vöröskereszt mozgalomnak. Az elmúlt év­század során sokféle tevé­kenységre tagolódott a Vö­röskereszt szervezetek mun­kája. Közismert az általuk szervezett véradómozgalom, családvédelmi tevékenysé­gük is eléggé elterjedt. Mar kevesebben tudnak elsza­kadt családtagokat kereső szolgálatukról. Az átlagos újságolvasó sokfélét olvas a Vöröskeresztről, például, hogy gyógyszereket küldött az indonéz árvíz károsultjai­nak, takarókat a török föld­rengés hontalanná váltjai­nak, tanszereket a vietnami diákoknak, elsősegélynyújtó csomagokat afrikai orszá­goknak. De mi a központi gondolata ennek a mozga­lomnak — és mik Szabolcs- Szatmár megyében legfon­tosabb tennivalói jelenleg? — ezekkel a kérdésekkel fordultunk Pámer Józsefhez, a Magyar Vöröskereszt me­gyei titkárához. A fiatal titkár — mint megírtuk már — nemrég, április elsején vette át hi­vatalát Még most ismerke­dik területével. Két vidéki útja között találkoztunk ve­le. Fehérgyarmatról jött és igyekszik Baktalórántházá- ra, hogy találkozzék a Vörös- kereszt járási vezetőivel. Me­gyénkből eddig csak 17600 tagja van a Vöröskereszt szervezeteinek Ez körülbe­lül csak a fele az országos átlagnak. Van tehát bőven tennivaló. És a központi gondolat? Egy mondatban: „Az embe­rek egészséges életmódra ne­velése”. Hogyan lehet ezt megvalósítani — Szabolcs­ban? — kérdezzük A nyíregyházi születésű fiatal titkár felkapja a fejét a kihangsúlyozott „Szabolcs” szóra és ezt mondja: — Nemrég olvastam egyik országos lapunkban egy bí­ráló cikket a szabolcsi „bics- kás zötyögőről” és ez szivén ütött A mi munkásvonatain­kon én is utaztam már sok­szor és őszintén meg kell mondanom, hogy azok sem­mivel sem „bicskásabbak” más vonatoknál, viszont na­gyon is zötyögök azok szá­mára, akik távoli munkahe­lyeken voltak kénytelenek állást vállalni és csak ritkán térhetnek haza a családjuk­hoz. Szabolcs egyáltalában nem olyan sötét és elmara­dott, mint azt sokszor köny- nyedén odavetik. Nem az egészségügyi kultúrában sem. Persze a mi megyénknek megvannak a maga szervezé­si nehézségei. Kevés az üze­münk — ahol az egészség­ügyi kultúra feltételei ter­mészetesen könnyebben megteremthetők. A kis fal­vak megyéje vagyunk. .Ná­lunk fokozottabban szükség van arra, hogy minden csa­ládban legyen egy képzett önkéntes ápolónő, vagy első­segélynyújtó, aki a felmerült esetekben tanáccsal tud szol­gálni, felvilágosít, terjeszti a jó szokásokat Megtudjuk még az új tit­kártól, hogy Szabolcs egyál­talán nem elmaradott, leg­alábbis nem annyira, mint a híre. Valóban kisebb a pipe­reszappan-fogyasztás, mint az országos átlag, de azért, mert sokan mosószappannal tisztálkodnak. A kuruzslók, javasasszonyok még ma is emlegetett „régi világa”, az egészségügyi kultúra fehér foltjai két-három éve telje­sen eltűntek a megyéből. Lelkes tömegek vesznek részt a véradómozgalomban, nagy az érdeklődés az egészség- ügyi felvilágosító előadások iránt. Hogyan kezd a szervezet felélénkítéséhez? Minden szinten több segítséget kér és ugyancsak többet kíván adni is. Az agitációs mód­szerekben pedig azt kívánja hangsúlyozni, hogy itt olyas­miről van szó, amire az em­bereknek maguknak van szükségük. Ha ezt belátják, a többi már könnyebben megy. Az általános iskolákban jó a vöröskeresztes -munka, most a középiskolák fehér foltjait szeretnék eltüntetni. Általában az ifjúság körében k'vánják a legélénkebb moz­gást A jelenlegi aktívák lelke­sek és szerények. Néhol fe­le annyiról sem számoltak be, mint amit valóban elvé­geztek. Másrészt az eddigi­nél is jobban igénybe kell venni a tömegszervezetek, a párt, KISZ, nőtanács, nép­front segítségét, mert ezek tudatosító segítségével kap­hatja meg csak a Vöröske­reszt is kellő rangját és he­lyét A legsürgősebb konkrét feladatok? Elkezdődött a permetezés: különös gonddal kell vigyázni a növényvédő szerek kezelésére. A felvilá­gosító munka további teen­dői, falun is terjeszteni a Nyíregyházán már szépen gyűrűző „tiszta udvar, ren­des ház” — mozgalmat Munka van elég. <gnx) Bódé Béla; KULCSNYELV Egy ízben — a mostani enyheséghez nem hasonlít­ható — szigorú, nagy tél volt A tél derekában ki­fogyott a tüzelőm s abban az időben — kezdeti ne­hézségeink idején történt ez — télvízben alig lehetett tűzrevalót kapni. Én tehát gondosan megfogalmaztam mondanivalómat, a „kulcs­nyelv” fölhasználásával, be is tanultam, s így hívtam fel a tüzelők királyát, a TÜKER igazgatóját: — Kérem — kezdtem — szépen kérem lírai ügyem­ben a részvevő meghallga­tásomat Az ügy, amelyet a mélyen tisztelt igazgató kartársnak elmondok, alap­jában véve egyszerű, mond­hatnám azt is: „magándo­log.’’ Tehát, semmi köze az ország építéséhez, mégis úgy gondolom, az igazga­tó kartárs segítséget nyújt­hat és éppen ezt a szocia­lista segítőkészséget szeret­ném igénybe venni. Mert ml ugyanis azt tanítjuk, kartársam, hogy a segítség- nyújtás az élet minden te­rületén... Félbeszakított: — Természetesen. Szocia­lista segítségnyújtás, kar­társam... — A kulcs zárba talált, nyert ügyem volt: __ Tíz — mondtam. — Szén, koksz? kartár­sam — így ő. Másnap lehordták a pin­cémbe a tíz mázsa kok­szot. A kulcsnyelvet — az a tapasztalatom, jó néha va­lamiféle humorral keverni. Bementem az illatszerüz- letbe. Nagyon csinos hölgy fogadott. Döntés százfizennégy millió felett Önállóan teivez, valóban a város gazdája Nyíregyházán a tanács Milyen változást jelent, mennyiben érinti a lakossá­got, hogy év elején — a kormányrendeletnek meg­felelően — Nyíregyházán is létrehozták a városi tanács vb új szakigazgatási szerve­ként a tervcsoportot? Tarpa­taki János csoportvezetőtől kértünk választ minderre. A legfontosabb feladatokra Kitűnt, hogy mindezt a tanácsok szükségszerűen növekvő önállósága indokol­ta. Eddig ugyanis tervezési vonatkozásban a szálak a megyei tanácsnál futottak össze, ott határozták meg a helyi igényeit kielégítésének módját. Tekintettel arra, hogy a helyi tanácsok isme­rik legjobban területük gond­ját, baját, indokolttá vált a tervezés decentralizálása. Ugyanakkor megnőtt a vég­rehajtó bizottságok felelőssé­ge is a különböző döntések­nél. Ahhoz, hogy ezek a dön­tések minél megalapozottab- bak legyenek, nyújt segítsé­get a nemrég létrehozott tervcsoport Nyíregyházán. — Tehát nem csupán arról van szó, hogy valamiféle új elnevezést adtunk az eddigi községfejlesztési csoport­nak. Ezután már a tanácsi gazdaság egyes ágazataira tanulmányokat készítünk, melyeknek alapján ki lehet dolgozni a fejlesztés ütemét, módját. Azon túl, hogy ellát-" juk a tervezéssel kapcsola­tos műszaki feladatokat, közgazdaságilag elemezzük a tanács vállalatainak mun­káját, intézzük a fejlesztések pénzügyi bonyolítását. Negyven lakás saját pénzből S ez ugyancsak szerteága­zó feladat. Míg korábban a városi tanács 10—15 milliós évi „kofa” alappal rendel­kezett, addig az idén például a különböző forrásokból több mint 114 millió forintot kitevő fejlesztés nehezedik a vállára. Olyan fontos, cél- csoportos beruházások ke­rültek át „a megyétől” a vá­roshoz, mint a lakásépítés, az iskolahálózat bővítése, vagy a közművesítés. Ha ezekhez hozzászámítjuk az eddigi, hagyományos „kofa” teendők ellátását, láthatóvá válik: nemcsak a munka mennyisége nőtt, hanem na­gyobb lehetősége is van most már a városi tanácsnak Nyíregyházán a legégetőbb lakossági, fejlesztési prob­lémák megszüntetésére, az eddiginél jobban gazdájává válik a helyi tanács a me­gyeszékhelynek. Itt van például a lakás- beruházás, mely az idei fej­lesztési alapnak számottevő részét — 49 millió forintot — tesz ki. Ennek során pél­dául 1968-ban 173 szövetke­zeti lakást kell fokozatosan befejezni, átadni a városban. Ugyanakkor — szintén álla­mi erőből — szorgalmazni kell a tanácsi lakások építé­sét. Az önállóság megvalósu­lásának egyik kezdeti példá­ja, hogy az idén a városi ta­nács saját pénzéből további 40 lakást épít meg Nyíregy­házán. Folytathatjuk a sort a Krúdy utcában épülő 16 tan­termes új gimnáziummal, vagy a Kossuth szakközépis­kola 4 tantermes műhelyré­szének befejezésével, köz- tisztasági fürdő építésének megkezdésével. Az idei fej­lesztésben jelentős helyet foglal még el a Sóstónak jut­tatandó 6 millió, melyből új kutat fúrnak, a régieket kompresszorozzák. Mintegy 7 ezer folyóméter hosszan ké­szül ivóvízvezeték-hálózat a városban melynek során a Bujtos környéki és a Guszev telepi lakók gondját sietnek enyhíteni. A csatornázási munkálatok közepette fő­ként a KISZ-lakótelep csa­padékelvezetését igyekez­nek megoldani. A csoport munkája köz­vetlenül is kapcsolódik a j lakosság igényeihez, ameny- i nyiben a tanácstagok jelző- j sei ide is eljutnak. A lehető- i ségekhez mérten igyekeznek j kielégíteni a sürgős, több csa- i ládot érintő kéréseket, me­lyek között — érthetően — előnyben vannak azok a ja­vaslatok, ahol társadalmi munkát, saját erő juttatását is jelzik. így nyílik lehetőség például Mikszáth Kálmán utcai vízvezetékhálózat el- : készítésére, ahol a lakók összesen 58 ezer forint érté­kű munkát, pénzt ajánlottak íeL Egyeztetik az elképzeléseket — Amig kellő tapasztala­tot szerzünk, természetesen igényeljük a megyei szervek segítségét. Ahhoz, hogy egy­re nagyobb hasznára le­gyünk végrehajtó bizottsá­gunknak, még az idén létre­hozzuk városi szinten ig a fejlesztéseket koordináló bizottságot. Ez a kollektíva a különböző ipari üzemek tele­pítésénél, a közös beruházá­sok megvalósításánál, a cél­szerű közműfejlesztésnél nyújt majd hathatós támoga­tást. Emellett külön tanács­adó testületre kívánunk tá­maszkodni a tervek elbírá­lásában, hogy azok minden vonatkozásban igazodjanak a város közvetlen érdekéhez — mondta végül Tarpataki Já­nos. (a. s.) Kenyérgyár Nyíregyházán^ és Kisvárcián Év végén kezdik meg az építését Hosszú évek kenyérellá­tási gondja oldódik meg az­zal, hogy a megyeszékhelyen a negyedik negyedévben megkezdik egy modern, kor­szerű, napi két vagon ke­nyér termelésére alkalmas kenyérgyár építését. A be­ruházást a megyei tanács támogatásával a Sütőipari Vállalat építteti a Szabolcs megyei Állami Építőipari VálíalattaL A nyíregyházi kenyérgyár 16 milliós beruházással épül meg, melynek terveit az Élelmiszeripari Tervező Vál­lalat készíti el augusztusra. A tervező és kivitelező vál­lalat szakembereivel a Sü­tőipari Vállalat vezetői pon­tosan megbeszélték az épí­tés részletes ütemét A gyár megépítésének he- ; lyéről most folynak a tár­gyalások a városi tanács épí­tési osztályával. A modern kenyérgyár 1970. második negyedévében kezdik meg a termelést s a város lakos­ságának az ellátását mint­egy 15 éves távlatban biz­tosítja. Eldőlt az is, hogy a nyír­egyházi kenyérgyárral egy- időben Kisvárdán is meg­kezdik egy hasonló üzem építését, melynek a napi ■ kapacitása szintén két va-1 gon kenyér sütése. Erre is 16 milliót fordítanak, s ez is 1970-ben kezdi meg a termelést (fk) — Tessék nézni —mond­tam félbúsan — milyen rút vagyok. — Tessék csak rám nézni. A csinos kiszolgáló sze­mében értetlenség. Még nem találtam el a kulcsszavai­kat. Nyeltem. Aztán: — Kérem, mint tetszik lát­ni, szerelmes vagyok. De a hölgyem nem akar tudni rólam, s igaza van. Arcom mindig borostás. Kegyed is volt, van, vagy lesz sze­relmes. Mit szólna, ha lo­vagja mindig borostás len­ne? — Mit parancsol? —kér­dezte a hölgy. Úgy latszik megbuktam. Tehát még egy kulcsot elő: Parancsolok!? Én csak azt szeretném, ha sima ienne az arcom, ha már olyan üde soha nem leszek, mint kegyed, ilyen bársonyos ar­cú, hamvas. Erre a kulcsra már vil­lant a szeme: — Azonnal megnézem, van-e még külföldi pen­génk? Azóta is széltében-hosszá- ban használom a kulcsnyel­vet. Egyszer, bolondságból, kipróbáltam egy rendkívül mogorva villamoskalauznál; — Szeretnék önnel, k&- zös megegyezésre jutni. Olyan jó, ha két vadidegen ember megérti egymást. Tehát arra gondoltam, — talán a gondolat megnyeri a tetszését —, hogy én átnyújtanék önnek tiszte­lettel egy forintos pénzda­rabot. Nehogy azt higyje, ezzel akarom lekenyi rezni, vagy pláne, megsérteni. Azt kérem, szíves viszonzásul, hogy mint férfi a férfinak, tépjen le jegybiokkjából egy jegyet és adja nekem. Egyi­künk sem jár rosszul... Nem csengette le a villa­most. A végállomás felé jártunk, utas már alig volt. Elbeszélgettünk. Kiderült, három gyereke van, az uta­sok rendszerint olyanok, mint a vadak, nem mint én, nagyon szereti a fasírt- húst, de csak amit a felesé­ge csinál... Azt mondja a feleségem, hozzak húsz deka sonkát, de soványát. Olyan sová­nyát hozok. ígérem, hogy alig áll a lábán a sovány­ságtól. — Tehát kedves kartárs, zsír nélküli sonkát kérek, húsz-huszonöt dekát. És bár nem szeretném kartársamat terhelni, mégis el kell mon­danom: egy öreg apónak viszem, fáj szegénykének a gyomra, tetszik tudni, „ples- tidurdémája” van. Előre hajol, megkérdezi: — A zsírostól fáj neki? — Attól. A plestidurdé- mája. Még jobban előre hajol a pultnál. Mutatja: — Itt fáj neki? — Ott, kartársam. És feljebb. Meg lejjebb. — Ha zsírosat eszik? — Csakis attól. És öreg az apóka. Szakállas. „Plesti- durdéma.” — Szegény öreg — mond­ja az árusító, — tessék csak blokkot váltani, huszonöt dekára, olyat adok, egy fi­karcnyi zsírpacni sem lesz rajta. Otthon kibontjuk a cso­magot Gyönyörű. A felső szeleten egy fikarcnyi zsír sincs. A többi szeleten alig van sonkahús. Csupa mócsing. bőrke, in... MEGJEGYZÉSEK Drága „sport64 Felháborodott hangnem­ben írott levelet kapott szerkesztőségünk a minap. A levél írója kifogásolja, hogy Nyíregyházán, az .-sza­ki Alközpontban nagy költ­séggel kialakított parkot sokau sportpályának hasz­nálják A kapufának kije­lölt díszcserjék és bokrok körül több helyen már par­lagként virít a tavaly nagy gonddal ápolt füves terület. Jogos a kérdés; „miért nem tiltják meg a parkok erőszakos rongálását”, miért nem írják ki, hogy „Fűre lépni tilos’’, miért senki földje a több, mint 2 mil­liós értékű park? Levélírónk igazáró! mó­dunkban volt személyesen is meggyőződni. Valóban ért- heteüen, ez a közömbösség mind a parkot gondozó vál­lalat, mind az ott lakó gye­rekes szülők és a hatóság ré. széről. Annál is inkább, mert a parképítés során több he­lyen is tágas játszótereket alakítottak ki, ahol ugyan nincs élő kapufa, és finom gyepszőnyeg, de van elegen­dő terület az utánpótlás tré- ningjéhez. Javaslat postaü^yben Egy bosszantóan hosszú ideig tartó sorbanállás után pénzesutalványt kért az 1-es számú postahivatalban egy fiatalember. A válasz ud­varias: „A másik ablaknál tessék...” S a másik ablaknál a je­lenet — ezúttal a csomag- szállító levéllel és más sze- , XKPlÖkkßl — megismétlődik: „Csomagszállítót a másik ab­laknál kérjen.” Ott is hosszú sor. Lenne egy megoldás: te­gyenek ki mindkét űrlapból egy-egy csomagot jól hozzá­férhető helyre. Hiszen úgy sem kell érte fizetni. S legalább sorbanáll- ni sem kellene... Tóth Árpád Méhek pusztultak el... Szomorú újságra virradt hétfőn reggel Garai István konzervgyári dolgozó csa­ládja. A Vöröshadsereg út­ja 53. szám alatti kis kertes házukban tömegével hulla­nak a méhek. Amikor déle­lőtt kint jártunk, már se­perni lehetett a kis állatokat a nyolc kas előtt Mindegyik lába tele virágporral. Alig­hanem Wofatox-szal per­metezett valaki a napokban — teljesen szabálytalanul — ez okozta halálukat A kör­nyékben még több méhte­nyésztőnek is hullanak a méhei. A lelkiismeretlen permetezőnek ez jó pár forintjába kerül majd, azon kívül, hogy a hatóságok is számon kérik tőle a virágzó fák teljesen szabályellenes időben történt permetezését S ha már a permetezésnél tartunk, felhívjuk a figyel­met arra. hogy minden kis- kerttulajdonosnak egy ren­delet értelmében „permete­zési naplót” kell vezetnia Enélkül őstermelőként a piacon sem jelenhet meg árusítani, a napló hiánya, vagy nem pontos vezetése pedig bírságolást is Vonhat maga után. Gesztet?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom