Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-15 / 63. szám

Ami a legtöbbet ér ÉL ELMESEK ennyi az egesz... Berlicszi szemelvények 3 hónap íratlan krónikájákól Kőművesek, villanyszere­lők, gáz- és fűtésszerelők kis csoportjában bandukoltünk egy új építkezésen. A mun­kájukról beszélgettünk: gon­dokról, nehézségekről, ón­ként vállalt fáradtságról. Hol az egyik, hol a másik brigád vezetői vagy tagjai vetődtek oda mellénk, és felváltva számoltak be min­denről. Mennyi minden kívánko­zik ilyenkor ki az emberek­ből — azt csak az tudja, aki évek hosszú során jegyzi fel és jegyzi meg az élet sok ezer apróságát. Hanem ezút­tal volt egy téma, amelyre mindenki visszatért. Mintha összebeszéltek volna — ho­lott biztosan tudom, nem történhetett így. Arra bíztattak, írjak az építésvezetőjükről. A mér­nökről, aki mágá is velük volt jóban rosszban, aki nemcsak fáradságot nem ki­méit, de sajnos az egészsé­gét sem eléggé. Beszélgeté­sünk idejéh már napok óta kórházban feküdt és az épí­tők felváltva jártak hozzá látogatóba. Róla beszéltek: az erélyéről, a magabiztossá­gáról, arról a kifogyhatatlan aggodalomról és buzgalom­ról, amivel az építkezést az első naptól kezelte, arról a szinte fanatikus tenniaka- rásról, amely végül is siker­re segítette a munkát. „Ins­trukció'''’ bejártak hozzá (nég a kórházba is. Még nem ismerem szemé­lyesen ezt a mérnököt, de igen megszerettem a róla beszélők szavaiból. Olyan emberek állítottak ki róla kitűnő bizonyítványt, akik ugyanabban a munkában töltöttek hónapokat; akikkel vállalta a felelősség, a veze­tői tennivalók súlyos terhe mellé még a fizikai fáradsá­got is, akik láthatták: ez az ember nem a „fogjuk meg aztán vigyék” típushoz tar­tozik. Együtt fogja meg a munkát a beosztottjaival és az ó válla sem hiányzik a terhek alól. Jó jelnek éreztem ezt a beszélgetést azért is, mert ma már igazán nem egyedül­álló. Inkább jellemzővé kezd válni. Semmiféle munka nem haladhat a vezetés s a vezetettek szoros kapcsola­ta, megértése nélkül; mégis sok helyen hiányzik ez N az Igazi kapcsolat! Mindenki, aki valaha katona volt, tud­ja, hogy minden parancsnok utasítását követni kell és kö­vetik is, mert ez a hadsereg rendje. De vannak parancs­nokok, akiket a katona a tűzbe is követ — és ezek mindig azok, akikről tudja: ők is mellette vannak a ne­héz menetelések, erőfeszíté­sek, igénybevételek óráiban. Petőfi, amikor leírta: „A néppel tüzön-vizen át”, poli­tikai jelszót akart adni a XIX. század költőinek — de ha jobban végiggondolja az ember, még a mi korunk gazdasági, vagy műszaki ve­zetője sem vonhatja ki ma­gát e csodálatos mondat va­rázsköréből. Közvetlenül a felszabadu­lás után, láttam egy plaká­tot, amelyen munkás, pa­raszt és fehér köpenyes ér­telmiségi állt kézenfogva. A jelkép világosan a közös cé­lokat szimbolizálta. A leg­utóbbi néhány év nagy érle- lődést hozott ebben a vonat­kozásban is. A feltétel csu­pán annyi: hűen szolgálni a népet, a hazát. De ha így van — és ezernyi példa bi­zonyítja ezt — akkor, ab­ban oroszlánrészük van azoknak a vezetőknek, akik úgy összenőttek a kezük alatt dolgozó közösséggel, mint az említett építkezés vezetője. Az ilyen emberek mindig megoldanak minden felada­tot és sosem válnak „sereg nélküli vezérekké”. Mögöt­tük egyre nő a jól dolgozók, helytállók serege. Jó, hogy vannak, jó, hogy egyre töb­ben vannak; a munkások szeretete és ragaszkodása jelzi táboruk növekedését. Az egész népgazdaság fel­lendülése jelzi majd azt is, ha példájuk kiteljesedik, ál­talánossá válik,’ ha természe­tessé és megszokottá lesz mindenütt ez a fajta vezetői magatartás. Hogy erre a té­nyezőre óriási szükség van, hogy állandóan növekvő fel­adataink végrehajtásában pó­tolhatatlan segítség — az mindenki Számára érthető. Még akkor is, ha látszólag nem mérhető tonnákkal vagy megawattokkal, hiszen szub­jektív tényező. t)e hatásá­ban, áttételében akkora a jelentősége, mint egész sor okos, jó gazdasági intézke­désnek. Orosz Szilárd Szocialista, KISZ és ifjúsá­gi brigád. Ez a hármas elne­vezés illeti meg a berkeszi Bajcsy-Zsilinszky Termelő- szövetkezet egyik, 12 fős munkacsapatát. Igazi „ifjúsági'* lesz Felesleges elhallgatni, hogy a három elnevezés kö­zül mindössze egy van, ame­lyik igazán „ül”. Hiszen ezt a brigádot csupán annyi jog­gal lehet KISZ-brigádnak hívni, mint amennyivel if­júságinak. Már ami a brigád­tagok életkorát illeti! — Most mondjam el a szó­lamot, hogy mi fiatalnak érezzük magunkat? — kér­dezi mosolyogva az „ifjú” őszülő bajuszú brigádvezető, Jenei János. Legyint — Nem is ez a lényeg. Mi ebből valóban ifjúsági bri­gádot akarunk csinálni. Pár évvel ezelőtt még nem volt közöttünk egy fiatal sem. Most már vannak. S a KISZ- brigádba bekerülni kitünte­tés. Még egy-két év és a szó szoros értelmében ifjúsági lesz ez a brigád. Kiültek az árokpartra házára. Mindegyiket leállí­tottuk, gyorsan megpakol­tuk őket. így győztük csak. Leleményesség? Egyre in­kább rá kell döbbenni, hogy nagyon sokszor szükség van rá. — A tassi állami gazda­ságnak tavaly sok ládája volt. Megneszeltük, s a fe­lesleget kölcsön kértük. Nem a „papírforma“ dönt A tavalyi első hely mellé a szocialista brigád címet is megszerezték. Az idén nehe­zebb dolguk lesz, bizonyíta­niuk kell. Két elismerés is kötelezi a brigádot erre. Január első napjai óta — amikor csak engedi az idő — a gyümölcsösben vannak A területen lévő almafák nagy részét már megmetszették. — Nálunk nem érvényes a papírforma, mint a futball­ban. Tavaly nádort jó ter­més volt. Az Idén egyáltalán nem biztos, hogy Ugyanúgy sikerül. — Mi lesz az első Hellyel? Meg a szocialista brigád címmel ? — Azért azt nerfi adjuk könnyen. Úgy néz ki. hogy ebben az évben a szőlőnk fog „megbokrosodni”. A hé­ten már nyitottuk, szemhi­bás vesszőt nem találtam egyet se. A brigád hajnal óta dol­gozik. Csak délelőtt tették le egy kis időre a metszőol­lót. meg a fűrészt. Az orvod­nál voltak, kötelező vizsgá­laton. — Az eredmény? Nevetés. — Egészségesek és erősek vagyunk, mint itt ezek a fák. Ha a jókedv lenne a Kor mércéje, fiatalnak mondhat­ják magukat mindnyájan Horváth S. János i i iiii­A kéki esték titka KIÚT A KÉNYSZERHELYZETBŐL — „VÁNDORLÓ“ BÉRLETEK Ai MSZBT megyei elnöksége idei mu/ikoterve Örmény kulturális napok mágusban, ünnepi évfordu ók, találkozók — Érdemes megnézni a kéki példát Valami új és Jé Van ott kialakulóban. Ez a „családias” népmű­velés. Van benne farttá- zia._ — ilyen ajánlással Jutottunk el Kékre, ahol Csorba István, a tsz elnö­ke és Sipos Imre elnök­helyettes azzal kezdte; ná­lunk nemcsak a munka fontos. Mi hát a fontos a mun­kán kívül Kéken? — Az, hogy az embere­ink műveltebbek legye­nek, másképp nézzék a vi­lágot és önmagukat, mint néhány évvel ezelőtt — fogalmazták meg a kéki tsz- irodán. A munka, a kép­zettség, á gondolkodás összetartozó fogalmak. A kéki tez-ben 560-an dol­goznak, a közös gazdaság tiszta vagyona csaknem ß,S millió forint, S égy tsz-tag évi jövedelme 23 ezer forint körül mozog. Mindezzel elégedettek is a falubeliek, van mit ap­rítani a tejbe. De ez még nem minden. — Egy kicsit á helyzet is rákényszerített bennün­ket, hogy kísérletezzünk ezzel á brigádösszejöve- belled — mondja az elnök. A község művelő­dési otthona nem megfe­lelő, másrészt ahány em­ber, annyi ízlés. Egyesek azzal érveltek, mivel min­den negyedik-ötödik háznál van már televízió, nem sok értelme lenne a helyi „eről­ködésnek”. Mégis megcsi­nálták, a tsz-beliek, a köz­ség vezetői, Márton Ferenc iskolaigazgató és mások: brigádonként fehér asztal mellé invitálták a máskor csak munkában együttlévő tsz-tagokat. Aktuális témák­ról beszélgettek, s mi taga­dás bor is került az asztal­ra, sőt a végén megszólalt a zene is. De kezdett meg­pezsdülni a tsz kollektívája, az öt brigád más-más Idő­pontban összejött, újságot olvastak, beszélgettek, a he­lyi tantestület, Lipoai Gusz- távné és mások közremű­ködésével rögtönzött műsor­ral szórakoztatták a brieád- tagokat. Ki nem mondva, az öt brigád önálló klub­életet él, melyet „családias” népművelésnek neveztek el hivatalos nyelven. így, kisebb csopor­tokban jobban figyelőm­be tudják venni az egyes érdeklődési területeket, té­mákat; kötetlenebb formá­ban ismerhetik meg a szak­irodalmat, szépirodalmat, a képzőművészeti alkotásokat, a zene alapelemeit Ugyan­is a tervekben ilyen prog­ramok is szerepelnek: háng- lemezhallgatás, felolvasás, irodalmi színpad műsora, szabolcsi képzőművészek meghívása a brigádössze­jövetelekre. Es még több hasznos elképzelés. Természetesen nem önmagá­tól megy ez: a tsz gazda-* sági vezetői nemesak anya­gilag járulnak hoízá a mű­velődéshez — tavaly 70—75 ezer, az idén valamivel kevesebb pénzzel. De része­sei, szervezői is a művelő­dési estéknek. Tíz színházi bérletet vásároltak, melyek vándorolnak a brigádtagok­nál kézről kézre. Jártak fi­atal tsz-tagok a Lipcsét Nemzetközi Vásárón, Voltak 1948-ban, a magyar sza­badságharc centenáris ju­bileumán közölte ezt a -rö­vidke megemlékező tudósí­tást a Magyar Nép című lap: „100 évvel ezelőtt történt. 1948. május 27-én a várói nagyban készülődik a to­borzott újoncok felfegyver­zésére. Fegyver azonban nincsen és ezért a helybeli puskaműveseket keresik meg a fegyverek elkészíté­se végett. Ulmer János nyíregyházi puskaműves ér_ tesíti a városi tanácsot, hogy fegyvere nincs, ha azonban a várostól csöveket kap, úgy egy puskaműves tár­sával együtt rövid idő alatt számtalan fegyvert készít­het.­Az ismert adat csupán egy név és egy szakma. Le­származottak után kuta­tunk: Ulmer nevűt a mai legidősebb iparosok sem ismernek Nyíregyházán. Ilyen puskaműves két em­beröltő óta rtincs itt. A né- metes eredetű családnevet egyetlen személy viseli vá­Moszkvában, Budapesten, Miskolc-Tapolcán, egy év alatt több mint kétszáz jól dolgozó növénytermesztő, állattenyésztő, zetoros is­merkedett az ország, a világ tájaival, műemlékeivel kép­táraival, technikai kiállítá­saival. Fürjes Jánost a községi tanács elnöke olyan hasz­nát is említi a brigádösz- szejó vételeknek, mint az őszinte Véleményn.v i, v ánítás A község, a tsz gondjairól, feladatairól. Közelebb áll ez az emberekhez, mint a ko­rábbi általános népművelés, itt nemcsak „hallgatók” a brigád tagjai, har em vitat­kozó, aktív közreműködők, nemcsak befogadják az is­mereteket, az élményeket, hanem öhállóan „feldolgoz zák” magukban. (PG) rosunkban, Ulmer Pálné 78 éves Kert utcai lakos. —‘ A férjem Amerikába ment már régen... ö bizto­san tudna az őseiről. A néni kutat, keres em­lékezetében, végül kiderül, hogy 6 Ulmer leszármazott él itt, a név azonban az igazolványok „Anyja leány, kori neve” rovataiban bú­jik meg mindnyájuknál. — Menjen csak el Kiss Andráshoz, a vasutashoz, ö biztosan tud majd az Ul- merekről... A két rokont két utca választja el egymástól. Kiss András a Puskin utcán él családjával. — Valóban, édesanyámat Ulmer Máriának hívták. Já­nos a dédnagyapám volt Ausztriából vándorolt Ma­gyarországra. Innen a né- metes név. Osztrák vas­munkás volt. Csepelen pus­kaművesként dolgozott, ál­lítólag szorgalmával össze tudott gyűjteni annyi pénzt, hogy Itt a tirpák tanyákon még földet is vett, a végleg A KISZ tavaly munka­versenyt szervezett. Ez a brigád lett az első a megyé­ben. —i Száztíz hold gyümöl­csösből 135 vagon almát ad­tunk át. Sikerült. Ennyi az egész. Nem dicsekvő emberek Vannak itt. Berkeszen. Mert mibe került ez az első hely? Mintha természetes lenne, úgy mondják: — Három hónap hétköz­napjaiba, meg vasárnapjai­ba. A gyümölcsös mellett fut az országút. Két oldalán mély füves átok. — Éjjel-nappal ott ült va­laki közülünk az árokparton. Figyelte az utat. Tudtuk, hogy a MÉK teherkocsijai állandóan szállítanak gyü­mölcsöt Mándokra és vissza­felé üresen mennek Nyíregy­letelepedett Nagycserkesz Nádasi bokorban. 120 esztendőt pergetünk le a családi krónikán, a igyekszünk megrajzolni egy igen sok ágú családfát, melynek koronája a sza­badságharc tanúja, s felte­hetően aktív segítője, Ul­mer János. — Dédnagyapámról csu­pán annyit tudok, amennyit az előbb mondtam. Nem is sejtettem, hogy szaktudá­sát ajánlotta osztrák létére a magyar szabadságharcért. Tudom, hogy egyetlen fia Gusztáv volt, s az ő hét gyermekének egyike volt anyám, Ulmer Mária. Az osztrák vasasból lett cserkesz! parasztember mai utódai közül ketten foly­tatják a dédnagyapa erede­ti szakmáját, a vasipart. A Puskin utcai Kiss And­rás. a hat élő dédunoka kő. zül az egyik nyugdíjas va- sútas. Tizenkét évig dolgo­zott a kisvasűtnál. mint se- géd-mozdonwezető. Hét élő gyermek édesapja. Csá­bit a gondolat: U kellene Csütörtökön vitatta meg és hagyta jóvá idei munkater­vét a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság megyei el­nöksége. A program igen gazdagnak ígérkezik kultu­rális napok, évfordulók, is­meretterjesztések, kiállítá­sok, baráti találkozók ren­dezésében. Május 11—24 között kerül sor az örmény kulturális napok rendezésére. Me­gyénkben ez alkalommal já­rásonként kerül sor az ün­nepségek tartására, melye­ken az örmény SZSZK éle­tét ismertető előadások hangzanak el, irodalmi es­tek kiállítások lesznek, ba­ráti találkozókat tartanak, örmény színművészek is el­látogatnak hozzánk. Az évfordulók rendezvé­nyei közül kiemelkedők: faggatni életéről a puska- műves dédunokáját. Hat évtized — valóságos regény lehet: a huszadik század Csaknem minden évének ta­núja ez az ember. Engem azonban a múlt, a történe­lem Ulmer Jánosa érdekel. — Hiába. Ez tninden, amit mondhatok. Nincs még csak egy levelem sem, ké­pem sincs róla, semmi tár­gyi emlék, semmi családi ereklye. Szétszórt mindent az idő. Ha nincs is tárgyi örök­ség, mi maradt hát örökül á hazaszeretetből? A vasutas munkástársak, akik 11 évvel ezelőtt együtt dolgoztak Kiss Andrással, még emlékezhetnek az eset. re. Az ellenforradalom vi­harában egy, a kisvasúihoz nemrégiben odakerült ja­vakorabeli ember, a sokgye­rekes Kiss jelentkezel, ami­kor két vonatot kellett be­hozni a Sóstóról, hogy szét ne verjék a kocsikat, meg ne nyúzzák a kárpitot az üléseken. A kocsik máig is megvannak, épen, sértet­lenül. Ulmer János 120 évvel ezelőtt szaktudását ajánlot­ta a magyar szabadság ügyének. A dédunokát ma már hitvallása is kötelezi az eszme folytatására: Kiss András kommunista, a nyíregyházi III. kerületi pártszervezet vezetőségének tagja. Szilágyi Szabolcs Gorkij születésének ÍOU. év­fordulója március 28-án. Nyíregyházán megyei jellegű irodálmi emlékest lesz a szakszervezeti székházban. Lenin születésének 98. évfor­dulóján, április 22-én meg­emlékező előadások hangza­nak el Nyíregyházán, a járá­sokban és a Lenin nevét vi­selő tsz-ekben. Az előző évekhez hasonlóan megren­dezésre kerül a hagyomá­nyos tavaszi békekampány május 8 és június 8 között. Ebben a hónapban mintegy 60 fős szovjet békedelegáció érkezik megyénkbe. Részvé­telükkel baráti találkozók lesznek. A Komszomoi meg­alakulásának fél évszázadik évfordulójára emlékezve (október 29-én) valamennyi középiskola KlSZ-szerveze- tében és mintegy 150 üzemű hivatali alapszervezetben hangzik el előadás a Kom­szomoi életéről, munkájáról, eredményeiről. Szovjet fia­talok részvételével baráti találkozókra is sor kerül, a megyei KlSZ-bizottság köz­reműködő szervezésével. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulóját megelőzően, szovjet költők műveiből szavalóverseny kezdődik, melynek legjobb­jai fellépnek az ünnepi ren­dezvényeken. Ismeretterjesztés terén színvonalas előadássorozato­kon a Szovjetunió földrajzi, történelmi, gazdasági, techni­kai fejlődésével kapcsolatos, valamint a szovjet irodalmat és művészetet tolmácsoló előadások hangzanak eL Megvan a lehetősége annak is, hogy a már szilárd testvé­ri kapcsolat alapján a Nyír­egyházára érkező ungvári egyetemi tanárok esetenként előadásokat tartsanak a Ta­nárképző Főiskolán. A Kárpátontúli területtel már eddig is kialakult jó kapcsolat — mint a nyír­egyházi főiskola és az ung­vári egyetem, a Kelet-Ma- gyarország és a Kárpáti Igaz Szó szerkesztősége, a zeneis­kolák, valamint a két terü­let sportegyesületeinek jó viszonya — az idén tovább fejlődik. Az MSZBT megyei elnöksége ugyancsak elő kí­vánja segíteni a két terület bélyeggyűjtő tagozatának jó kapcsolatát és a bélyegkiáJ- lítások cseréjét. «- ab Egy szabadságharcos történet nyomában Ulmer puskaműves dédunokájánál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom