Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-14 / 62. szám
A reform és az óvatosak Sok mindent előre alaposan végiggondoltunk a reformra készülve. A fő társadalmi mozgások és gazdasági folyamatok terveinknek és elképzeléseinknek megfelelően kedvezően alakulnak napjainkban. A részleteket, az új gazdasági mechanizmus első napjainak bonyolult valóságát örömeit és gondjait azonban aligha tudtuk néhány hónappal ezelőtt még mostani megjelenési formáikban magunk elé idézni. Nemcsak azért, mert a leggazdagabb fantázia is többnyire csak a sokszínű valóság szegényes mása, hanem elsősorban azért, mert az ilyen nagy horderejű társadalmi-gazdasági változásoknál nehéz részletekbe- menően előrevetíteni az emberi reagálásokat. Ki gondolta volna például, hogy a reform előkészítése során bizonyos veszélyek ma egészen más előjelű gondot és problémát okoznak. Sokan tömeges elbocsátásoktól, munkanélküliségtől tartottak, s eddig még olyan minimális létszám átcsoportosításra sem került sor, amely a reform által ösztönzött ágazatok, üzemek fejlesztéséhez múlhatatlanul szükséges lenne. Még többen féltek attól, hogy a vállalatok a nyereségnövelés legegyszerűbb formájával az áremelés lehetőségével visszaélnek, felidézve az infláció veszélyét. Ezzel szemben most azt tapasztaljuk, hogy sok gazdasági vezető még akkor sem mer élni a rugalmas árrendszer új lehetőségeivel, amikor azok nem csupán vállalati, hanem társadalmi, népgazdasági érdekeket is szolgálnának. Azt is sokan biztosra vették, hogy az ágazati minisztériumok és más irányító szervek hosszú évek során beidegződött operatív munkája, beavatkozása a napi ügyek intézésébe, unos-untálán sérti majd az új helyzetben a vállalatok önállóságát. S lám, az első hetek tapasztalatai szerint nincs ilyen veszély, sőt a vállalatok joggal hiányolják az ágazati minisztériumok mainál kézzel foghatóbb munkáját, tanácsait, információit, segítségét. Utólag elmondhatjuk: a reális veszélyekkel nyíltan szembenézve jól sikerült a minisztériumi és a vállalati vezetők, a társadalmi szervek és a közvélemény felkészülése a reformra. Helyes volt a szándék, amikor a gazdasági vezetést a szocialista erkölcsi normákra, a növekvő vállalati önállósággal járó társadalmi felelősségre — az irányító szerveket mindezek tiszteletben tartására — figyelmeztették. Indokolt volt a közvélemény és a társadalmi szervek felkészülése az önvédelemre az esetleges kilengésekkel, visszaélésekkel szemben. A jelek szerint mindez csaknem annyira sikerült, hogy a helyi vezetők a közvélemény nyomására, a társadalmi szervek határozott fellépésére hivatkozva a reform nyomán óhatatlanul szükségessé váló intézkedések meghozatalától is tartózkodnak. Az indoklás körülbelül így hangzik: „Senki ne mondja ránk, hogy antiszociálisak vagyunk és a reform lejáratására törekszünk. Abból esetleg kevesebb baj származik, ha nem lépünk és lehetőleg hagyunk mindent a régiben”. Az érvelésből nem annyira közvéleményünk idegenkedése, mint inkább a gazdasági vezetők bátortalansága, bizonytalansága, konzervativizmusa tükröződik. Kétségtelen — sokszor elmondtuk már —, szocialista viszonyaink közepette tömegméreteket öltött az aktivitás, a kezdeményező készség. Ám ez most mindenekelőtt a vezetést kell, hogy jellemezze. Különösen napjainkban, amikor az új mechanizmus a vállalati szervezet, a módszerek, a külső kapcsolatok gyökeres megreformálását is igényli. A korszerű, s a reform által igényelt módszerek lényegéből következik a szüntelen és rugalmas alkalmazkodás a változó valósághoz. A vállalati önállóság nagyarányú növelése éppen azért vált szükségessé, mert a túlzottan centralizált gazdaságirányítási rendszer a tervlebontás eszközével nem tudott alkalmazkodni a szükségletek, a műszaki fejlődés változásaihoz. Minden messzire mutató döntés és kezdeményezés persze nemcsak nyilvánvalóan nagy anyagi előnyöket kínál a vállalatnak, hanem bizonyos kockázatokkal is jár. Az új utak és megoldások választása, az eltérés a megszokottól, a biztonságostól óhatatlanul hibalehetőségek forrása is. Ám vállalni kel] az úttörő munkával járó kockázatot akkor is, ha az adott pillanatban még sokan nem értik, sőt ellenzik azt vélt érdekeikre, megszokott biztonságukra hivatkoznak. A párt és a szakszervezet, a KISZ feladata, hogy támogassa az ilyen kezdeményező és előre mutató döntéseket, bátorítsa a vezetés öntevékeny, vállalkozó szellemű munkáját. Ehhez pedig szükséges ismerni a gazdálkodás nagy és távlati összefüggéseit, a dolgozók vélt érdekei mögött felfedni a tényleges igazit. Többek között a dolgozók anyagi, szociális biztonságának eddigi értelmezése is felülvizsgálásra szorul. A munkaerő átcsoportosítása, vagy a közgazdaságilag indokolt ármozgás megakadályozása például rövid távon bizonyos rétegek vélt érdekeit szolgálhatja. De ha meggondoljuk, hogy ezzel az adott területen megakadályozzák a reform érvényesülését, kibontakozását, a másutt jelentkező munkaerőigények kielégítését, ma még hiánycikknek számító termékek gyártásának fokozását, — óhatatlanul nemcsak a népgazdaságnak okoznak kárt, hanem a helyi kollektívának is. K. 3. A „Tranzisztorakciód eredménye száz rádió ára a szolidaritási számlán Nagy sikerrel folytatódik a KISZ „Tranzisztorakciója”. A megye KISZ-szervezetei már több mint száz rádió árát fizették be a szolidaritási számlára. A kisvárdai járásban a termelőszövetkezeti KlSZ-szer- vezetek reagáltak elsőként a KISZ megyei bizottságának felhívására. Tizenhat termelőszövetkezeti alapszervezet ajánlott fel egy-egy tranzisztoros rádiót, melynek árát befizették a szolidaritási számlára. Az irodai szakiskola diákjai szerdán fizettek be ezer forintot a szolidaritási alapra. A fehérgyarmati járásban a felhívás megjelenésekor a kulturális fórum ülésezett, amelyen a járás községeiből 120 fiatal vett részt. A helyszínről táviratot küldtek, melyben szolidaritásukról biztosítják a vietnami fiatalokat. A KISZ-szervezetek megtárgyalták a megyei bizottság felhívását, és úgy határoztak: újabb társadalmi munkaakciókkal, kulturális rendezvényekkel teremtik elő a szükséges összeget, amelyet a „Tranzisztorakcióra” ajánlanak fel. Elsőként Vámos- orosziból jelentették, hogy egy rádió árát befizették a szolidaritási számlára. A fehérgyarmati ifjúsági zenekar felajánlotta: egy rendezvényének teljes bevételét küldi el. Vásárosnaményban is kulturális rendezvényekkel és társadalmi munkaakciókkal szereznek pénzt a KISZ-esek. Ma este Nyirvasváriban A forradalmi ifjúsági napok megnyitója A 2. forradalmi ifjúsági napok megyei megnyitóját ma este 6 órakor tartják Nyírvasváriban. Az ünnepség és az évforduló tiszteletére emléktúrát szerveznek a KISZ-fiatalok. Mintegy kétszáz résztvevőt várnak a környező községekből, valamint a szomszédos járásokból. Kerékpárral és fáklyával érkeznek a fiatalok a Vasvári Pál emléktáblához. Itt, az ünnepségen Bánóczi Gyula, a KISZ megyei bizottságának első titkára mond beszédet. Ezzel kezdetét veszi a 2. forradalmi ifjúsági napok közel háromhetes megyei eseménysorozata A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium fiataljai első rendezvényük bevételéből 860 forintot fizettek be. Eddig 42 alapszervezet csatlakozott a „Tranzisztorakcióhoz.” A baktalórántházi járásban a tsz és állami gazdasági fiatalok, diákok csatlakoztak a felhíváshoz. Az első napokban tíz rádió árát fizették be. További húsz alapszervezet jelezte: egy-egy tranzisztoros rádió árával járul hozzá az akció sikeréhez. Gyűlnek a forintok a nyírbátori, a nyíregyházi, a mátészalkai és a nagykállói járásban is. A csengeri járásban a KISZ-fiatalok mellett bekapcsolódtak a mozgalomba az úttörők. Tyúkodról az úttörőcsapat, Tyukod-Szal- mavárosból a kisdobosok fizettek be a szolidaritási számlára. A berkeszl Bajcsy Zsilinszky Termelőszövetkezet 110 hej* das keltjében befejezték a metszést. A széles sorban telepített szőlőben korszerű géppel szórják a műtrágyát a mezőgazdasági technikum ilonatanyai gazdaságában. A nyíregyházi Dózsa kertészetéből szombaton üzletekbe kerül az új hagyma. A nyíregyház! Ságvárl Tsz-ben Matyi Imre és Kovalcsik András veti a borsót. WÜh nottrJhgxt tsmoutwe t XXV. ÉVFOLYAM, «2. SZÁM ÁRA: 70 FILLÉR 1968. MÁRCIUS 14, CSÜTÖRTÖK Tavasz képekben
