Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-13 / 61. szám

LAPSZÉLEN Megnyerni a vevőt Nem véletlen, hogy a ke­reskedelmi pártszervezetek tevékenységében egyelőre a tartózkodás, az új helyzet­hez való alkalmazkodás ta­pasztalható. Még érezhető, hogy a régebbi mechaniz­musban jellemző hivatali jellegű pártmunka módsze­reitől nehezen szabadulnak. Viszont az új gazdasági mechanizmus biztosította ön­állóság itt is érvényesül, s szinte egycsapásra megnö­velte a kereskedelem terü­letén dolgozó pártszerveze­tek jelentőségét. Bár miost sem feladata például a Szabolcs-Szatmár megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat pártszerve­zetének, hogy az igazgató és a szakirányítók helyett intézkedjenek, de az eddigi­ektől jobban a figyelmük, tevékenységük középpontjá. ba kell kerülni az eladók és vevők kapcsolatának, az udvariasság problémáinak és a piaci helyzet elemzésének. Több gond hárul a bolti dolgozók nevelésében is rá­juk. Kétségtelen, hogy az árpolitikában bekövetkezett változások kedvezően érin­tették a vállalatot, s ez könnyítette a pártszervezet munkáját is. Két hónap ke­vés arra, hogy általános ta­pasztalatokkal szolgáljon, de jó módszer, hogy az árpoli­tika egyes kérdéseinek a megértetése érdekében a pártszervezet előadásokat tartott. Ezek megelőzték a leltározásokat, az áruk át­árazásával járó nagy mun­kát, s így könnyítettek azok sikere« lebonyolításában. Ezek mellett a szakszerveze­ti bizottságokkal együtt több témában különböző előadások keretében készí­tették fel a dolgozókat az új gazdasági mechanizmus kereskedelmet érintő prob­lémáiról. Ezeken több mint 150 bolti dolgozó vett rész. A pártszervezet program­tervében szerepel többek között az, hogy az eladó— vásárló viszonyáról, a he­lyes kiszolgálásról előadá­sokat tartanak, mintabemu­tatókra kerül sor, s azokkal akik ezek ellen vétenek, a pártszervezet is foglalkozik nevelésükkel. Korábban, ha szó is volt üzletpolitikáról, ebben nem sok szerepe volt a pártszervezetnek. Most ezzel is behatóbban foglal­koznak. A kereskedők szak­mai és politikai képzettsége növelése érdekében szabad­akadémiákat tartanak, ahol a legfontosabb kereskedelem­politikai kérdésekkel ismer­kednek meg. A tanulók ne­velése érdekében kialakítot­ták a patronázs rendszert, a szakmában járatos sok éves tapasztalattal rendelke. ző kereskedők mellett azon­ban a KISZ-szervezetben is megszervezték a fiatalok po­litikai képzését. Fő feladatának tekinti a pártszervezet, hogy jó hír­nevet szerezzenek a válla­latnak az előzékeny, udva­rias kiszolgálással. Jobban ügyelnek arra is, hogy a vásárlót ne érje hátrány. Ennek érdekében igaz, hogy még csak most kezd kibon­takozni a társadalmi ellen­őrzés, de a 2 hónap ta­pasztalatai biztatóak. A pártvezetőség ezt a mun­kát most több társadalmi ellenőr bevonásával rend­szeresen végzi. Ennek is be­tudható, hogy január—feb­ruárban sehol nem tapasz­taltak súlyosabb szabálysér. tést, súlycsonkítást. Erre a jövőben még több gondot fordítanak. Ezt rögzíti a pártszervezet intézkedési terve is, melyben meghatá­rozták, hogy az igazgató, s a különböző osztályok ve­zetői pártmegbizatásukról beszámolnak, s ezeket tag­gyűléseken vitatják meg. Igaz még csak kezdetiek az eredmények. Most bontakoz, nak a kereskedelemben a pártmunka új vonásai. De már ezek is figyelemre mél, tők. Mutatják egy pezsgő pártmunka kibontakozását. És ez a vevők—eladók vi­szonyát javítja. RSntgenszQrés 230 szabolcsi községben 1968: 317000 felvétel A munka javában tart Eb­ben az évben eddig 30 köz­ségben készítették el a tüdő­szűrő munkatársai a felnőtt lakosokról az ernyőképeket Hátra van még 200 község. Évente 317 ezer felvételt készítenek a szabolcs-szat- mári lakosokról. A megelő­zésnek ezt a módját 1958- ban kezdték megyénkben. Hat év kellett, míg kialakí­tották rendszerét, s 1964-től, minden évben folyamatosan elkészítik a felvételeket. A kész filmeket a tüdő­gondozóban ellenőrzik. Egy­más után egymástól függet­lenül két orvos nézi át a felvételeket. Ahol rendelle­nességet tapasztalnak, az illetőt behívják kivizsgálás­ra. Itt újra felvételeket ké­szítenek, részletesen meg­vizsgálják a tüdőt, a szerve­zetet, s aztán történik intéz­kedés. Szűrés után a lakosság ritkán tájékozódik a vizsgá­latok eredményéről. A szak­embereknek azonban annál többet jelent. Egyik követ­kezmény: az új betegek 80 százalékát ezeken a szűrése­ken fedezik fel. Maga a tény a későbbi gyógyítás so­rán is szinte felbecsülhetet­len. A beteget nem lázasan, panaszokkal, leromlottan szállítják a szanatóriumokba, hanem még a betegség kez­deti stádiumában, amelyben a gyógyítás sokkal könnyebb. Ahol rendszeresek a szű­rések — megyénkben tehát minden községben — az új betegek legfeljebb egy éven belül kapták meg a beteg­séget, ami így ki sem fej­lődhetett. Az általános ta­pasztalat: ezeket a betegeket a legtöbb esetben egy éven belül gyógyultan tudják el­bocsátani az intézetekből. Erre utalnak a táppénzes je­lentések. Mindezekkel gya­korlatilag meg tudják gá­tolni a tüdőbetegség jelenté­keny terjedését Nemcsak a szorosan vett szűrést végzik, hanem min­denféle tüdőelváltozásra fi­gyelnek. Uj tapasztalatuk van a tüdőrákról. A rákos meg­betegedések száma csekély ugyan, de százalékos arány­ban nagy. A felfedezett tü­dőrákos betegek legtöbbje nem akar műtéti beavatko­zást, holott a felfedezett rák, amely még nem fejlő­dött ki, viszonylag egyszerű operációval könnyen gyó­gyítható. Aki már panaszok­kal érkezik, vagy későn je­lentkezik, már nagyon nehéz a gyógyítás. Ezért is kap most még nagyobb szerepet a megyénket járó RTC-szű- rőállomás. (m. a.) „TEHÉNVIADAL“ Tiszakőródon 4} Á fegyelmezés nem kizárással kezdődik G£ Egy fiatal felvételi kérelmének Egy borjú szaladgált nem. rég a tehénistálló körül, ol. dalában egy beleszúrt vas­villával. A tehenészek, és mások futottak utána, amíg nagynehezen utolérték és kihúzták az oldalából a vas­villát. Ezt a meghökkentő esetet hallottuk először a vezetők, tői, amikor ismét Tiszakóró. dón jártunk. Még meghök- kentőbb, amivel folytatták: — Ezek után beláthatja az elvtárs, érthető, ha ilyen hangulatban nem siet „visz- szavenni” a termelőszövetke­zet azt a fiatalembert — és tehenésziskolára küldeni — aki tavaly, mielőtt hűtlenül itthagyott bennünket, állító, lag másodmagával agyon, verte a szövetkezetnek egy tehenét. ,,Itt szeretném leélni az életemet“ A legeslegmeghökkentőbb azonban, amit Bartha And­rás elnök mond: — Én visszavenném. Sze­rintem meg lehetne nevelni. Dehát a vezetőség leszava­zott. Azt mondták, üljön 1 évig... Ennyi furcsa előzmény után érdemes idézni Kulik Miklós 22 éves tiszakóródi termelőszövetkezeti tag — még tag! — szerkesztősé­günkhöz írt leveléből. Ezt írja: „..jmint tsz-tag, a múlt évben végig dolgoztam a tehenészetben. Novemberben családi ügy miatt el kellett mennem. Elmentem dol­gozni, de nem láttuk jónak, mert itt nevelkedtünk és úgy gondoltuk, csak itt akarunk megélni a termelő- szövetkezetben, amelyből még ki sem léptem. Bead­tam a belépési nyilatkoza­tot (?) és erre a szövetkezet vezetősége — egy páran — úgy döntöttek, hogy csak 1 év múlva javasolnak a közgyűlés elé.” Levele befejezésében pe­dig így fogalmaz Kulik Mik. lós: „Tisztelt szerkesztőségi Az újságok, a maguké is, azt írja, hogy a fiataloknak meg kell adni a lehetőséget, hogy dolgozzanak. Ez helyes is. De ez nálunk épp fordít­va van.” A vádak Utána jártunk Tiszaikóró- don, miért is „nem vették fel” — a fogalmazás helyte­len, hiszen még tag — Kulik Miklóst? Mivel érvelnek? Tő. mören, pontokba szedve ezek a vádak ellene: 1. Rosszhírű (?) a család­ja. Egyik bátyja többször börtönben ült állítólag. A másik itthagyta a faluban a feleségét sok gyerekkel. 2. ö maga részt vett an­nak a bizonyos tehénnek az agyonverésében. 3. Zabot lopott a lovak elől. összefoglalva: — ismét ez a különös szó — „üljön egy évig” és akkor majd meg­látjuk. Hogy hol üljön 1 évig, ar_ ról senki sem beszél. Itthon van fiatal élettársával, édesapja az egyik tanyán bérelt nekik lakást. Mire ezek a sorok napvilágot lát­nak. talán meg is születik a kicsijük. Kilátogattunk a tanyára, beszélgetni a fiatal párral. A védekezés A várt komoly és komor környezet helyett derűs csa. ládi légkörbe érkeztünk. Családtagok, ismerősök, szomszédok ülik körül a fia­tal kismamát és tanácsokat adnak a várható esemény­hez. Kulik Miklós kérésére — nincs titkom! mondja da_ cosan — a tucatnyi vendég előtt beszéljük meg a vád­pontokat. A családi dolgokat mi sem érezzük igazi fegyelmi ok­nak. Kulik Miklós sem. „Idősebb bátyámat 4—5 évenként látom — mond­ja — a másik helyében ta­lán én is elmentem volna. De mi köze ennek az én ügyemhez?” Igaza van. És a zab-ügy? Lehajtja a fejét. Ez igaz. „Piásak voltunk, feldobtuk a szekérre a zsák zabot, el akartuk adni. A lovak elől nem hiányzott, bőven volt Az elnök megtudta, meg­akadályozta és emberségből, egyszerűen büntetést fizet­tetett velünk. A Szándék 200 forintunkba kerül*." És a tehén agyonverése? Egy szó sem igaz belőle. Ku­lik Miklós azt mondja, ott sem volt. Hallotta, hogy 1 társa ilyesmit tett volna. Azt tudja, hogy őt is bele­keverték? így, határozottan nem. Próbálta tisztázni ma. gát alóla? Nem. Nem sze­geztek neki vádat. És arra mit mond, hogy a legnagyobb munkaidőben itthagyta a szövetkezetét? sorsa Erre azt mondja, az okot megírta. November szerinte nem a legnagyobb munkai­dő. ö először kért munkát az alma körül. Nem kapott. Amikor már nagyon szo­rult a munka, akkor igaz hivatták, de akkor neki már mennie kellett az ismert ok­ból. Megbánta. Itt szeretné leélni az életét, akár adnak munkát, akár nem. Van más fegyelmi büntetés is... Próbáljuk összefoglalni te. hát: itt egy 22 éves fiatal­ember — nem kis hibákkal — kéri, hogy továbbra is tagja maradhasson a terme­lőszövetkezetnek. (Mert hangsúlyozni szeretnénk, az elmúlt évben megvan a megfelelő munkája. A szor­galma ellen sem emelt ki­fogást senki. Tehát nem a felvételről, hanem a kizá­rásról van szó.) A szeg ott bújik ki a zsák­ból, amikor 1—2 tag el­mondja: azért akarják ki­zárni, mert ha őt felveszik, akkor fel kellene venni azt a többi 17-et is, aki a ter­melőszövetkezet ajtaján ko­pogtat... Visszatérők. A tiszakóródi termelőszö­vetkezet ügyeiben nem mi döntünk, hanem a vezető­ség és a tagság. De nem le­het szó nélkül elmenni az olyan felfogások mellett, amely az egyetlen fegyelmi büntetésnek a kizárást tart­ja és minden „fegyelmezet­len” tagot ezzel a legna­gyobb büntetéssel akar bün­tetni. A törvények számos, változatos módot adnak az előnyök fokozatos csökkené­sével a hűtlen, vagy a közös vagyonnak ártó tagok elle­ni igazságos eljáráshoz anél kül, hogy mindjárt a kizá­rás „taglójához” kellene nyúlni. Mi azt javasoljuk Kulik Miklósnak, hogy fellebbez­zen. Volt már veze'őségi ha. tározat, amit megváltoztat­tak. Jó vérű legény ez a fiú. Talán kissé nagyon is az. De — mi is így ismertük meg — nevelhető. Semmi ese'ire sem ellenség, akit meg kell semmisíteni. Az ellene vívott harc sem iga­zi bikaviadal, hiába is akar. ja bárki annak feltüntetni. Hanem csak afféle kóródi „tehénviadal”. Amelynek az ügyét egyébként nem ártana ala posan kivizsgálni. Gesztelyi Nagy Zoltán c4 „szatmári“ ember öreg ember. Olyan, mint általában a nagyapák. M — Kis portám van Roho- don. Lassan hetvenéves va­gyok, nyugdíjas. Tsz-nyugdí- jas. A nyíregyházi pályaudva­ron összébb húzza magán a kifakult lódenkabátjái — Nincsen nekem semmi­féle bánatom — mondja. — Van négy szép gyermekem. Most is a lányomnál voltam, itt a városon. Két gyufásdobozt vesz elő. Az egyik félig van, a másik­ban két szál húzódik meg. Átpakolja, az üres dobozt ellöki. — Spórolok Vele. Világ­életemben spórolós voltam. Mert kellett. Még most is kell. Van egy kislányom, még iskolába jár. Hamar kinövi a ruháját. Hideg van. Valaki nyitva felejtette az ajtót. JJ —• Szatmári paraszt va­gyok én itt is. A nevem is az. Szatmári László. Mikor megnősültem, akkor kerül­tem át Zajtárói, de én még tartom a valódiságot, hiszen odavaló voínék. Sose tagad­tam meg. Pipája van. Apró, kunko- rodó végű. — Fájnak a lábaim, a tal­pam. Nem bírom a bakan­csot. Igaz, sose volt nekem Meg abba a sárba, ami ott veit, nem is volt való. — Nem. Nem fázott a lá­bam. Csak éhes voltam ak­koriban. Ma meg három ma­lacom is van hízásba. Pedig nem fogyott még el a tavalyi szalonna a padlásról. JLl Megszámolja a pénzét. Pont annyi van, amennyibe a jegy kerül. — Az asszony kiszámolta. Mert kevés az a nyugdíj, de van. Meg aztán ebből-abbó) mindig kijön még egy kis pénz. Már régen éheztem. A fiam is mindig azzal jön ha­za Gyöngyösről, hogy viszen egy oldal szalonnát. Én meg örülök neki. Merthogy tudok adni. Soká indul még a vonat Rohod felé. Még órák hiá­nyoznak. 4. i — Nem bírtam már alud­ni. Ez a városi nép szeret hétig vagy még tovább ellen­ni a dunyha alatt. Én meg már hajnalban csak kinyi­tom a szemem és nem jön rá több álom. Kétujju kesztyűje van. Be­lül vatelin, kívül a markánál bőr. — Az idősebbik fiam ad­ta. Jó meleg. De nem min­denhez való. A baltát csak csupasz marokkal fogom, de a villához jó ez. Mikor hoz­ta, mondtam neki, miért? Nem fázott nekem soha a kezem. Most meg már hiány­zik, ha otthon hagyom. — Egy szoba van otthon, a konyha meg a kamra. Lassan dolgozik a legkisebb gyerek is. — Úgy maradunk ketten, mint ez az egy ujjam Pedig hívott az idősebb fiam Most menjek el? Szatmári létem­re? Horváth S. János Döcögő szállítás Megyénkben az alma­probléma megoldása szerte­ágazó feladatokat diktál. Különösen áll ez Csengerre és környékére, ahol nagy mennyiségben terem a drá­ga gyümölcs. Több körülmény indokol­ja aggodalmukat. Elsősor­ban egy kétkilométeres út­szakasz miatt háborognak, amely az állomás felé ve­zet. Gödrös, rázós út ez, minden évben izgalom erre szállítani gépkocsin a több száz, sőt ezer vagonftyi al­mát. A termelő és az állo­más közötti útszakasz lényegesen rontja a már válogatott, jó minősé­gű alma értékét. Vi­tathatatlan, az útépítés mil­liós költséget jelent, viszont az sem kétséges, hogy mindez alapvető népgazda­sági érdek. Nem kisebb gond a to­vábbiakban a csengeri állo­más, mely régi, korszerűt­len. Amikor építették, sen­ki sem gondolt olyan forga­lomra, amelyet napjainkban lebonyolít. Nemcsak az al­ma, hanem a környéken lé­vő kavicsbánya terméke is innen indul útjára, ehhez jön a répa- és takarmány­szállítmányok sokasága is. Az almaszüret idején, ősszel, 90 nap alatt 10 000 vagont kell innen indítani. Nyilvánvaló, hogy a kis ál­lomás ilyen forgalommal megbirkózni nem tud. Az el nem indított vonatok, a kevés kiállítható vagon sú­lyos károkat okoz mind a termelőszövetkezetnek, mind az értékesítő vállala­toknak. Igaz. egy állcfnás korszerűsítése nem kis gond, s nagy pénz Is egy­ben. Időt is vesz igénybe. De éppen a távlatokat te­kintve, talán nem időszerűt- - len ezen már most gondol­kodni. De még az állomás át­eresztőképességének növelé­se se old meg mindent. A Mátészalkáig futó 25—30 kilométeres vágányszakasz is régmúlt igényekhez ké­szült. 25 tonnás teherbírása oly alacsony, hogy csak fe­libe, harmadába ráköti 1 a- gonokat lehet rajta közle­kedtetni. Kihasználatlan ko­csipark. drága fuvarköltség, lassú szállítás. Ez így egy­más mellett olvasva jelzi • megyénk legnagyobb alma- termelő területének gondjai között talán ez a legsúlyo­sabb. B. L. Vízwelék ;avíiása 48 órán h- ül A nyíregyházi egység* vízműhálózat megépítés 1 és a vidéki törpe vízmű. «* létesítésével egyre több csa­lád számára szerez örömet az egészséges vízszerzés gondjainak megoldása. Az örömbe azonban gyakran üröm is vegyül, amikor a meghibásodott vezetékek, vagy szerelvények javításá­ra kerül sor. Egy-egy cse­pegő csap, vagy szelep ja­víttatását csak hossza* utánajárással tudják meg­oldani a lakók. Ezen a gondon segít most a vállalat egy új szolgálta­tás bevezetésével, amikor saját hatáskörben elvállal mindennemű lakossági víz­vezeték javítást. Az új szol­gáltatást március 15-től rendszeresítik, s bejelentés alapján, fontossági sorrend­ben, 48 órán belül elvégzik a szükséges munkákat. A már elkészült törpe vízmű, vek — Tiszavasvári, Raka- maz, Gáva, Vásárosnamény, Hermánszeg. Szamosbecs, Jélce és Kótaj — telephelyei is utasítást kaptak a lakos­ság ilyen irányú igényeinek ellátására. Hibabejelentést éjszaka is elfogadnak. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom