Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
Gyilkosok — háttérben LEHET ROSSZNAK A SZÜLETNI ■ A Nyíregyházi Cipőgyárban Dankó András szakoktató, tanítványaival. A leendő szakma«« kasok: Fedor Mihály, Ilcsik Mihály, Meggyasszai Grnő, Ko esi Attila és Berecz Júlia. Hammel József felT* Költöző hivatalok, vándorló boltok A helyiséggazdálkodás ütközőpontjai Nyíregyházán 8Z0l.NI és életet teremteni — törvényszerű. Van benne valami felemelő nagyszerűség. Az öles, merénylet a természet törvénye ellen. Gúnyos, torz fintor az értelem és érzelem felé. így éreztem életem legszomorúbb riportja alkalmával, a bírósági tárgyalóterembe®. A vádlottak padján B. Irén, Tanya II?. alatti lakos. Újszülöttjét az árok menü pocsolyába fojtotta. „Meg kellett tennem. Mit szóltak volna...” így éreztem akkor, amikor megismertem annak a szörnyű gyilkosságnak a történetét, melynek a nyíregyházi állomáson két újszülött volt az áldozata. Egy titkolt terhesség két ártatlan gyümölcse, így éreztem akkor, amikor a tv képernyőjén F. Mária elmondta, hogyan fojtotta meg zsebkendővel gyermekét. A szégyen nélkül élt szerelmi élet „szégyelnivaló” áldását Bárki is kísérelje megmagyarázni ezeket és a hozzájuk sorakozó eseteket senki néma jut el a felmentésig. Vannak okok, amelyek kuszán sorakoznak egymás mellé, de sose állnak össze logikus sorrá, nem teszik érthetővé, nem minősítik megbo- osáthatónak a tettet LÉTEZNE AZ, hogy van, aki rossznak születik? — öt- ük fel a kérdés. Lennének emberek, akik az erkölcs minimális jeleivel sem rendelkeznek? A válasz nem lehet igen. A lélektan régen bebizonyította: senki sem születik rossznak. Viasztáblák vagyunk, akikre a mindennapok írják saját életünk történetét Lehetőségek vagyunk, kivétel nélkül, akiknek kibontakozását és sorsát az egymás után sorakozó napok eseményei, környezetünk határozzák meg. Az F. Máriáét éppúgy, mint a nyíregyházi állomási gyilkosét & B. Irénét a Taáya 115. alatt Akkor vajon hol vannak a gyökerek? Meddig kell leásni, amíg a magyarázat okáig eljutunk? Amikor kutatgattam a csecs emőgyílkosok bírósági irataiban, szinte mindig megtaláltam a visszatérő motívumokat Zilált család. Elvált szülők. Alkoholizmus. A falu és a tanya öntörvénye, sötét és mély előítélete. Talán úgy látszik, hogy messzeesik a témától, valójában mindezzel rokon az, hogy a kékesei asszony így beszél a kórházban: „Tűzbe öntöm az anyatejet hogy elűzzem a gonoszt.” Riasztó a tiszaháti anya szava: „nem fekszem a A sikátorszerfi udvarban huszonegyen élnek. A tulajdonos harmadmagával, öt albérlő család 13 tagja, egy magányosan élő albérlő, 3 ágyrajáró konzervgyári munkáslány és egy házvezetőnő albérlő, aki munkával — mosással, főzéssel — egyenlíti ki a bérleti díjat. Nem lenne teljes a kép egy összehasonlító adat nélkül: kilenc helyiségben laknak az említettek, de az albérlő családok szobának sem nevezhető lakrészei alig 10 négyzetméter alapterüietüek. „Van nekem iakásom“ A nyíregyházi Derkovits vca 30-ban most délelőtt is népes az udvar. Az alsárga falu kórterembe, mert elszívja az arcom színét.” Döbbentő, hogy megköpködik az újszülöttet, hogy „ne verje szemmel” senki. És ide sorakozik a sötét mágiát idéző butaság mellé a falusi házak előtt ácsolt kispadok suttogása, az ítélkezés és meg- szólás, a pletyka és halálba kergető rágalom. Túlélték ezek a történelmi viharokat, társadalmi és gazdasági változások fordulóit. Emberközpontú társadalmunk bujkáló, sajnos elég gyakran fel-fel- bukkanó ellenségei. Mind új és új Kiáltás drámai témái, agyat sorvasztó, szívet megállító alattomos gyilkok. KEVESET GONDOLKOZUNK ezeken a dolgokon. Megnyugszunk abban, hogy a vádlott, aki egy életet oltott ki, a bíróság elé, majd a börtönbe kerül. De vajon elég, ha az igazságszolgáltatás tesz pontot egy-egy ügy végére? A börtön rácsa mindig konklúzió. Aki rács mögé kerül egy gyilkos. De hol maiadnak azok, akik suttogásukkal, a megszólással, a rágalommal, a pletykával elindították a becstelenség útján? Egyenként meg nem foghatók. Külön-külön talán senki sem tudná rájuk bizonyítani a bűnsegédi bűnrészesség vádját. És mégis, vannak, sokan, hatnak, alattomosan. Megbüntethetetle- nüL Néha nagyon emelkedetten vádolunk és vonunk felelősségre. S közben talán elfeledjük, hogy mindannyian megítéljük magunkat kimondott szentenciáinkkal, erkölcsi posztulátumainkkal, akik szemtanúi vagyunk annak, ami történik. A mi társadal- , műnk keretei között történik, azért társadalmilag vagyunk felelősek. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy a végkövetkeztetést csak a bíró vonja le, a pontot utána a börtönlakat kattanása tegye. Hamarabb kell gondolkodnunk, tennünk, eljutni az ember tudatáig. Az anya — bár szégyellem, hogy ez a szó illeti azt is, ki gyermekére kezet emelt —, látszólag bűnhődik. De vajon valaha is jóvá teheti azt, amit elkövetett? És bűnhődik a férfi, akinek vállalnia kellett volna gyermekét? Érdemes felfigyelni arra, hogy a cseosemőgyilkosok döntő többsége leány, vagy asszony. Aki nem meri, vagy nem tudja, ritka esetben nem akarja vállalni gyermekét. A férfit védi a kettős morál évszázados mítosza, s így könnyed vállrándítással vebérlők jő része dolgozik, de itthon van néhány asz- szony, kisgyermek, délutáni műszakos. — Csak ideiglenesen lakom itt. Egy hónapja — mondja P. L-né. — Van nekem lakásom a Vasvári Pál utcán, csak amíg a gyerekek meg nem esküsznek... (Gyanús magyarázkodás következik.) — Hogy miért nem jelentkeztem be ide? Hát csak ideiglenesen lakom itt... A földes szoba alapterülete 3 és félszer 3 méter 10 centi, magassága 195 centi. Ketten laknak benne. A szomszédos fészernek is két lakója van. — Azelőtt ott laktunk szemben — mutatja K. E. — de édesapánk halála szí tudomásul, hogy évekre börtönbe vonul az, akinek ha csak egy percre is, de szerelmet ígért, vagy hazudott. A JUSSÉRT ma már aligha ölnek. A harag és féltékenység is ritkábban követel életet, mint a megvetéstől, a pletykától való rettegés. A sötétség, a tudatosan, vagy megszokásból terjedő és munkálkodó rossz kergeti az asszonyokat és lányokat a D.-i kuruzslóhoz, a tanya melletti árokhoz, a folyó vizéhez. Évszázados butaság önteti tűzbe az aranyat érő anyatejet, fertőzi minden betegség bacillusaival a gyermeket. Érthető, ha a gyilkossal szemben —■ akinek tettét oly félreismerhetetlenül motiválja a tudatlanság, a ma is élő előítélet — keményen ítélünk. De ideje, hogy eközben megfogalmazzuk azt a követelményt, ami társadalmunkra hárul, hogy megelőzzük a gyilkosságot. Móricz az ökö- ritói tűzvész után írt drámai riportjában már a társadalmat idézte, s emlékeztetett felelősségére. Tette mindezt hiába, hiszen annak a társadalomnak mi sem volt olcsóbb, mint néhány száz paraszt élete. A mi társadalmunk — s elsősorban azok, akik a szellem fényét hivatottak besugározni falusi és tanyasi házak nagyobbodó ablakain — éppen humanizmusából fakadóan nem közömbös, nem lehet csak ítélő. NE GONDOLJA BÁRKI is, hogy mindezt a gondolatsort azért kellett papírra vetni, mert vannak csecsemőgyilkosok. Tettük egy része annak az anakronizmusnak, melynek jeleivel találkozunk, ök jelentik az abszurditást, amiben csúcsosodik mindaz az elmaradottság, sötét szellemi terület, ami egyik súlyos gondunk. A csecsemő- gyilkos embert öL De közvetve ezt teszi az is, aki gyilkossá tesz, aki megbélyegez, aki a rágalom égető bélyegét süti másra. Lelket ÖL Aktív humanizmus — így jellemezzük azt a hatalmas erőt, mely társadalmunk egy jellemzője. Van, érezzük, s hiábavaló jajkiáltást nem akarunk világgá röpíteni. De hallgatni sem szabad, hisz ki merheti vállalni a cinkosságot? Ezt tiltja lelkiismeretünk, mely ha kell ítélni is kész, de tettre sarkall mindannyiunk érdekében. után a család kivert onnan minket a testvéremmel, s ide kellett költöznünk. Nem tudjuk, mennyit fizetnek értünk, mert nem mi fizetünk albérletet, hanem akik elzavartak... A testvérek — szinte magatehetetlen öregasszonyok, önmagukat körülbelül 70 évesnek gondolják — ugyancsak egy parányi szobácskábán élnek. Ha nem tudnak hazautazni A következő miniatűr lakást Cs. L. bérli feleségével, hároméves és 10 éves gyermekeivel. Odébb V. A-né lakik harmadmagával, egyik fia most katona. Tizenhárom szerv juttatta el igényét nemrégiben a városi tanács igazgatási osztályához, kérte, hogy a moziüzemi vállalat Irodaházban felszabaduló hat szobáját részére utalják ki. A járási könyvtár épp úgy, mint a földhivatal, vagy az iparcikk kiskereskedelmi vállalat érvek egész sorát vonultatta fel, jelezve mun. kájának népgazdasági jelentőségét, a tarthatatlan körülményeket. Végül a nemrég alakult vállalati és szövetkezeti adóhivatal s a Vöröskereszt részesült a szerencsében... Helyiséggond — ki tudja megmondani, hányszor került ez már terítékre? Városfejlesztésünknek ma is ez az egyik legnagyobb gátja, kezdeményezések béklyója. Mert nemcsak hivatali helyiségekben mutatkozik Ínség: az ipari és a kereskedelmi szolgáltatás bővítésének is sokszor útját állja a helyiséghiány. Különösen megmutatkozik ez a városközpontban, ahol a legkisebb változtatás is az intézkedések egész láncolatával történhet csupán. Köz. ben telik, múlik az idő, a lakosság, a vásárlók türelmetlenek, s az új létesítmények építésének kezdése elég sokszor késik. Jellemző példa erre a Mártírok terén megépülő tízszintes irodaház esete. A terület szabaddá tétele körüli huzavona fél évnél is több időt vett igénybe. A. M. például 400 forintot fizet egy kisebb méretű fáskamrának megfelelő szobáért. Itt él a családapa, a feleség, a 2 és fél éves kisfiú. — Májusra várjuk a másik gyereket. Végül bepillantunk az ágyrajáró leány ok szobájába. Vaságyak. Rendetlenség. Aporodott levegő. Olyankor jönnek ide a lányok, ha a műszakbeosztásuk miatt nem tudnának hazautazni, vagy nem érnének be másnap műszakkezdésre — tájékoztat A. J-né a munkájával bérlő .házvezetőnő”. Egy ügyes ember A háztulajdonos Veres Ferenc nincs itthon. — Felugrott a városba — mondja a házvezetőnő, s kérésünkre távollétében bemutatja a lakáshelyzet vámszedőjét. — Azelőtt Pesten dolgozott, a földművesszövetkezeti szállítási vállalatnál volt sofőr, onnan jött nyugdíjba. Két Nemcsak lakások pótlására, az ott levő cipész ktsz kártalanítására is szükség van. Javaslatok születtek és dőltek meg, míg végül sikerült közös nevezőre jutni. Eszerint a cipész ktsz jelenlegi telephelye szomszédságában kap bővítési lehetőséget, ami viszont újabb lakások szanálásával, illetve pótlásával jár. Vagy említhetjük a Hotel Jonatán megépítéséhez szükséges terület biztosítását a Dózsa György utca elején, s a túloldali Lenin téren. Persze, ez sohasem megy könnyen. íme egy modell a „láncolatból”: a melegkolbász bolt a Zrínyi Ilona utcára kerül, a mostani gyermekruházati üzlet helyére, amelynek új otthona a Bethlen utcai Ifjúsági Aruház lesz. Ez utóbbi kialakítása viszon csak akkor válik teljessé, ha a „Nyírség” Ktsz valamennyi itt lévő helyiségét átadja. Hogy ez mikor következik be? Csak akkor, ha a szövetkezet a Vasvári Pál utcai központi telephelyén megvalósítja dédelgetett bővítési tervét. Már az is nagy eredménynek tekinthető, hogy a Bethlen utcai szárny helyiségei felszabadultak: rendelkezhet vele a kereskede. lem s — ha fele részben is — hozzáláthat az Ifjúsági Aruház kialakításához. Tekervényes, szövevényes útja van a legkisebb helyiségjuttatásnak is. Szükségből elég sok félmegoldás gyermeke él itt, a 15 éves fiú még tanul, a 16 éves leány pedig már nem is tanul, de még nem is dolgozik. (Mint megtudtuk, a Nyíregyházi Városi Tanács VB igazgatási osztályán, a ház- tulajdonos építési engedély nélkül, bontási anyagokból tákolta össze ezeket a helyiségeket. Az építési és közlekedési osztály már megbüntette egyszer, s kötelezte a lebontásra Veres Ferencet. De a tulajdonos nem bontott, mert laknak benne.) Közös erővel igyekszünk összeszámolni a tulajdonos havi „nyugdíjkiegészítését”: e nyomortanya bérbeadásáért — 300 forint átlagos bérleti díjjal számolva, mert ennyit mindenki fizet — összesen 2100 forintot vág zsebre. Az udvaron ezen kívül van még egyhavi 200-ért bérbe adott garázs is. A Derkovits utca 30-ban egy ügyeskedő ember visz- szaforgatta az idő kerekét... Szilágyi Szabolcs született már. (Gondoljunk csak az üzletek krónikus vándorlására, ami mindig jelentős költséggel járt.) Azért eredményekről is szólhatunk. Legkésőbb májusig megnyílhat a városközpont, ban a bisztró, van végr* antikvárboltja a megyeszék. helynek, rendelkezünk bú- tormintabolttal, bemutató- teremmel, és így tovább. Ám új igénylők is jelentkez- nek minduntalan s az anyagi erő véges. Év végéig mej kell találni a módot a Szabadság tér déli oldalán lévő, kopottas, földszintéi üzletsor s a mögötte lévő lakások szanálására, pótlására. Ezek helyére nagyvárosias közintézmény kerül. Bár még nem érkezett mej az igény a helyiséggazdálko. dási hatósághoz a „vasalóház” lebontására, de a postabővítés miatt erre is rövidesen sor kerül. Joggal kérdezhetik sokan, mi lesz a Mártírok téri irodaházba költöző szervek megüresedő helyiségeivel? A gabonafelvásárló vállalat annak segí tségével pótolja az építés miatt szanálandó lakásokat. (Kár volna, ha a vállalat Szabadság téri, utcai fronton levő nagytermét nem kereskedelmi, vagy vendéglátói feladatok megoldására vennék majd igénybe!) Várhatóan lakások céljára alakítják majd át a sütőipari vállalat felszabaduló helyiségeit a Vöröshadsereg utcán. A KSH, a vetőmagtermeltető elköltő, zésével végre megfelelő körülmények között végezheti munkáját a bíróság. A szeszipari vállalat mostani, irodaházbeli szobáit a leg- rászorulóbb szervnek lehet majd juttatni. Javíthat a helyiségproblémán annak elképzelésnek a megvalósítása, hogy a megyei adóhivatal, a levéltár és az illetékkiszabási hivatal részéra külön székház építése indo- költ, a volt Dózsa mozi helyén. Gyorsíthatná a problémák megoldását a szervek gyakoribb társulása, miként történik ez most a Mártírok téri irodaháznál. Jóllehet, érdeke a városnak különbö, ző mintaboltok nyitása, d< legalább ennyire érdeke a leendő tulajdonos szervnek is. Ez sürgeti a kártalanítások igazságos megosztó- sát. Ha például egyes vállalatok nemcsak hálózatfej, lesztési elképzeléseiket veszik tervbe, hanem tartalékolnak pénzt a kikerülhetetlen költségekre is, könnyít- hetnek a maguk s a városi tanács helyzetén, mert aján. dókként történő juttatásra mind szűkebb a lehetőség. Angyal Sándor Bürget Lajos ÁGVRAJÁRÓK a Derkovits utcában
