Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-07 / 56. szám

ÜJ FELADATOK Naponta 100 forint P§g^f|E6l!? A haioatk elnök — Mérleghiány nóik ül Lottó-e a mezőgazdasági munka ? Elkészültek és a taggyű­léseken már jóvá is hagyták a pártalapszervezetek idei feladattervét, a munkahelyi kommunisták éves program, ját Kitűnik, hogy az önál­lóan, a helyi feladatokra koncentrált munkatervek jobbak, hatékonyabbak az eddigieknél. Jó, hogy az alapszervezetek tagjai szin. te kivétel nélkül azt segítik' ami ott a legsürgetőbb, ami­re múlhatatlanul szükség van. Nagy lendületet adtak e munkának a nemrég megye- szerte befejeződött pártve­zetőségi tanfolyamok. Az el. hangzott, előadások és a vi­ták lényeges kérdéseket tar­talmaztak. Röviden: új munkastílust meghonosítani, az elméleti kérdéseket gya­korlati oldalról vizsgálni, növelni a pártmunka ered­ményességét, színvonalát. Van mit tenniük pártszer. vezeteinknek. Az egész me. gyét érintő például a terme­lőszövetkezeti és a földtör­vény helyes végrehajtása, a termelés növelése, az agitá. ció, a kulturális nevelő munka — hogy csak néhá­nyat említsünk. E kérdések megválaszolásában adott so­kat a vezetőségi tanfolyamok sora: hogyan tovább. A mátészalkai járás öt tanfolyamának tapasztalatai­ból ismertetünk néhányat. Jó módszernek tartják, ha kisebb közösség — egyforma sajátosságokkal, adottságok, kai rendelkezők — beszélik meg a tennivalókat, közvet. lenebb, a részleteket is fel­tárva. Milyen kérdéseket taglalt a rendkívül aktív vita? A legfontosabb, hogy tisz­tázták, a párt irányító sze­Kisvárdai Járási Tanács VB március 5-i ülésén az 1967. évi iparpolitikai terv végrehajtásával és az ez évi terv megvalósításával kap­csolatos intézkedések, illet­ve feladatok megtárgyalásá­ra is sor került. Mint az a vb elé terjesz­tett jelentésből is kitűnik; az elmúlt évben mind a szövet­kezeti, mind a magánkisi­parban javult az ellátás, de még korántsem kielégítő. A tervezett szolgáltatásoknak csak egy része valósult meg az elmúlt évben, s a járás községeiben a tizenegy leg­fontosabb szakmában az el­látás még több, mint 150 he­lyen nincs megoldva. Vil­lanyszerelő szolgáltatás pél­dául 26 községben, a szabó- ipari tevékenység 19 község­ben nincs. Az ács. asztalos és üvegező szakmákban 16— 16 község ellátása hiányos. A lakosság ez irányú igé­Megy a gőzös, megy a gőzös — na nem Kanizsára, — Pacskádra. Az egyik fül­kében több aktatáskás úr ül és áll, áll és ül. Kettő egymással szemben ül, s az egyik megszólal: — Valahonnan ismerem magát... — Ez érthető — íelel a másik, — maga a Kanászi- gazgatóság munkatársa. Most megy ellenőrizni, hogy a pacskádi kanász hivatala magaslatán áll-e, jól őrzi-e három disznaját. — így van — igazolja ma­gát a leleplezett. — Maga meg a Sertéskonzervtől jön. Már találkoztunk a múltkor. Arra kíváncsi, hogy híznak- e konzervre érett disznai. — Eltalálta — helyesel a konzerv®, ám ebben a pil­lanatban egyik álló úr meg­szólal : — Mit hallok? Maguk Pacskádra mennek, ellenő­rizni a kanászt a sertései­vel? De hiszen belekontár- kódnak a munkámba. Enge- delmet. dr. Balcsók, a Disz­nó- és Disznóságközpont fő­előadója. Mit keres itt lent repét nehezíti, amikor egyes gazdasági vezetők azt gon­dolják, ők megcsinálják a terveket, a pártszervet pe­dig emellett agitáljon. Ter­mészetes, hogy” szükséges a mindennapi munka segítése. De ezen túl az egész mun­kahely életét, munkáját meghatározó feladatokat kell elemeznie a kommunisták szervezetének. Segítettek a tanfolyamok feltárni, hogy a beszámolta, tás, az ellenőrzés módszerei­ben bizonytalanság tapasz­talható jó néhány helyen, ne­hezíti a jó munkát az alá és fölérendeltségi viszony. Éles összeütközés ugyan nincs a pártvezetőség és a gazdasági vezetés között, de van egyfajta békés egymás mellett élés — lemondva arról, hogy a beszámoltató, sok a testület előtt új szint, friss pezsgést, a kollektív bölcsességet is érvényesít­sék. Mindenütt sokat szóltak a káderpolitikái elvek végre­hajtásának tapasztalatairól. Sok itt is a nega'ív példa, amikor a gazdasági, intéz­ményi vezetők megsértik a határozatokat, nem kérik ki a pártszervezet véleményét beosztásba helyezésnél, s leváltás esetén. A kommu­nisták leszögezték ez alka­lommal is, hogy nem tűr­hető, ha itt-ott megpróbál­ják kijátszani, félretájékoz­tatni a pár'szervezetet. Ilyen esetekben következe­tesen alkalmazni kell a fe­lelősségre vonást. Megenged­hetetlen az is, hogy egyes helyeken a leváltást nem körültekintő, emberséges módon, hanem durván, sér­tően hajtják végre. Ezek nyelnek ellátásában nem ki­elégítő törekvés tapasztalha­tó az egyes szövetkezetek, sok esetben a községi taná­csok részéről sem. A koráb­bi évekhez hasonlóan tavaly is a legnagyobb problémát jelentette a megfelelő helyi­ség biztosítása. Sok esetben az igényelt szolgáltatáshoz nem találtak megfelelő szak­embert. Az előzetes felmérések és a lehetőségek figyelembe vé­telével elkészült 1968. évi iparpolitikai terv a járás te­rületén az ellátást továbbra is az állami, szövetkezeti részlegek létrehozásával, magánkisipari engedélyek kiadásával igyekszik javíta­ni. Egyes területeken számí­tásiba veszik a mezőgazdasá­gi tsz-eknél meglévő segéd­üzemágak tevékenységét is. A terv több, mint harminc községben írja elő az egyes szakmák tevékenységének megvalósítását. a Sertéskonzerv, amikor a kanász közvetlen hatáskö­rünkbe tartozik? Majd ha konzerv lesz a disznó, akkor jogos az ellenőrzés. De így? — Bocsánat — szólal meg egy újabb álló úr. — Ha nem tévedek, a pacskádi ka­nászról beszélgetnek. Vig- lics vagyok, a Kanászügyi Hivataltól. Megfoghatatlan- nak tartom, hogy egy kanász és három disznó miatt eny- nyien lezarándokolnak ide. Mit jelentsen ez? — Az mit jelentsen — mond erre a harmadik úr — hogy a hivatal, mely lénye­gében főhatóság, ilyen pisz- liesár ügy miatt embereket küld Pacskádra. Ah pardon, Zsakál Bruno, a Malacfor­galmi bevásárlója. — Nahát, maga most ala­posan melléfogott — jön egy újabb hang valamelyik sa­rokból, egy nénike hárász- kendője alóL — Akkor én mellett nem lehet szó nélkül elmenni a pártszervezetek­nek — már az alapszerveze. teknek sem. Helyesen vetették fel, hogy jó az önállóság, élni is akarnak vele az alapszerve, zetek. De az önállóság nem jelenthet magukrahagyatott- ságot, azzal, hogy ott vagy­tok, oldjátok meg a gond­jaitokat. Sokat kell még se. gíteni a mezőgazdasági és ipari üzemekben dolgozó kommunistáknak abban, hogy megtalálják a leghe­lyesebb utat a megoldáshoz, hogy az együttműködés, a kapcsolat a leghasznosabb legyen. Meg kell tanulniuk gazdasági vezetőinknek azt is: nemcsak a pártszervezet kötelessége keresni a fel­adatokat, de nekik is igé­nyelni kelj ezt a segítséget, amely nélkül nem képesek megbirkózni a feladatokkal. A gyakorlat bizonyítja, hogy nincs sablon, amely meghatározza a tennivalót. Azt is mutatja, hogy a kom. munisták munkájára, akti­vitására minden eddiginél nagyobb szükség van. És nem csupán a termelés se­gítésében, s elsősorban nem operatív, napi tevékenység, gél. Pártszervezeteinknek meg kell tanulni számolni, ele­mezni a vezetést, féltőn vi­gyázni a helyi és a társa­dalmi érdekek összhangját. S ami ettől is fontosabb, hogy bátran és következete­sei lépjenek fel mindenütt egész munkánk középpontjá­ban lévő demokratizmu­sunk, humanizmusunk he­lyes érvényesítéséért. A tervfeladat sikeres vég­rehajtása érdekében a vb határozatában utasította a szakigazgatási szervet; ké­szítsen ütemtervet arra vo­natkozóan, hogy az ehhez szükséges szervező munkát melyik községben, mikor végzi' el. Felhívja a községi tanácsok vb-it, hogy legye­nek gazdái ennek a terület­nek és hatékonyabban mű­ködjenek közre a feltételek biztosításában. Ott, ahol ál­lami, vagy szövetkezeti rész­legek létrehozásával nem le­het a fejlesztést megoldani, továbbra sem kell elzárkóz­ni az új iparjogosítványok kiadásától. Határozatában a vb fel­hívta a KISZÖV, a MÉSZÖV és a KIOSZ vezetőségét is, hogy az 1968. évi iparpoliti­kai tervfeladatok végrehaj­tásához nyújtsanak segítsé­get. a Sertésmarha revizora esze­rint szintén jogtalanul jöt­tem le, mert Pacskád egy homokbucka? Nevetséges! — Egyáltalán nem nevet­séges — ellenkezik ezzel a hittel egy fiatalember, aki jobb híján zsírosbödönön ül. — Maga kiveszi az irá­nyítás lehetőségét a kezem­ből. Minek bízott meg en­gem akkor a járási tanács ellenőrzéssel? — Nem kell túlzásba vin­ni a decentralizációt — in­tette le egy fölényes arcú egyén. — Aztán nem árt néha a szúrópróba. A kaná- szok eléggé apolitikus embe­rek. Azért is jöttem le a Kanásznevelési Központból, hogy ellenőrizzem, helyesen művelődik-e a kanász és há­rom disznaja. — Na de megbocsásson — mérgeskedett erre egy fér­fiú, mint kiderült, a megyei Kan ásztanintézet instrukto­Csaknem az egész szövet­kezeti földet víz borította tavaly április elsején, ami­kor beiktatták tisztségébe Balku Jánost, a penyigei Zöld Mező Termelőszövetke­zet hatodik elnökét. A sok elnököt „fogyasztó” szövet­kezetben nagy érdeklődéssel várták, milyen lesz. Jó hír előzte meg, de az előző el­nökök sem voltak tehetség­telenek. Ellenben volt közöt­tük túlságosan „erős kezű”, akit azért menesztettek. • (Meg is bánták, vissza is hívták, de nem jött). És olyan is, aki „mindenkinek jót akart”, — aztán ebből lett kétmilliós mérleghiány. Penyige a rossz időjárás ellenére „kigazdálkodta” a kétmilliót. Mindössze 340 000 forint belvízkára egy részét kapta meg állami segítségül. A dolgozó tagok átlagjöve­delme 9300 forint volt. De mindenki tudja, hogy ennél sokkal több is lehetne. Ho­gyan? Ott van körülöttük nem is egy példa: ha át­térnének a készpénzfizetés­re. Igazság szerint van már szövetkezeten belüli példa is erre. A 176 dolgozó tag közül 15-en az állattenyész­tők már az elmúlt évben is készpénzért dolgoztak. Min­denki belátta, hogy „ezt nem lehet másképp megoldani”. Irigyelhetik is ezt a 15 em­bert. Igaz hogy télen-nyáron, mindennap dolgoztak, mint­ha üzemi munkások lenné­nek. De a havi átlagkerese­tük elérte a 2200 forintot. Nos, ez csak szorgalom kérdése. A vezetőség kidol­gozta a készpénzfizetési rendszer költségvetését. Ezek szerint idén a növényter­mesztésben dolgozóknak munkanaponként 60 forintot tudnak biztosítani. Ez nem­csak azt jelenti, hogy jó pár ezer forinttal emelkedik a tagok jövedelme, hanem az egész szövetkezet erősödését is hozza. Érti is ezt a két betoppa­nó tag, Korponai Gyula és Hadi János. De mielőtt vég­legesen kialakítaná állás­pontját a tervtárgyaló köz­gyűlésre, még egyszer át szeretnék nézni a normákat. Mert — úgymond — szép­szép a hatvan forint, de va­jon lehet-e teljesíteni. A vezetőség örül az ér­deklődésnek. Jó jelnek tart­ják, hogy mindennaposak az ilyen érdeklődő látogatások. Közösen nyitjuk ki a táblá­zatot és együtt nézegetjük. A két férfinél itt van a ta­valyi munkák feljegyzése is, vita esetén azzal hasonlítják össze. Itt van például a takar­mányrakodás előírása. Egy munkanapért — helyesebben négyért — négy embernek kell 150 mázsát felrakni. Ez tíz kocsi. A két férfi töp­reng. Egyikük ki is böki: — Nem sok ez egy kicsit? Az elnök válasz helyett kéri, nézzék meg a tavalyi ra, — itt vagyok én, majd én ellenőrzőm a helyi szer­veket. — Még én — avatkozott bele a vitába egy valahon­nan jövő hang — dr. Skro- fák vagyok, a kerületó ka- nászagronómia diszpécsere. — Na és én kutya vagyok? — nyomott el minden zajt egy, a másik kupéból ideve­rődött férfiú. — Nevem Szikla Ottó, a körzeti sertés- biogenetika kutatója. Ebben a pillanatban meg­szólal egy gubás atyafi. — Hallják-e, hiába gyüt- tek! Én vagyok a kanász, a disznók meg 2 hété megdög- löttek. Mán jelentve is lett mindenfelé. Mély csend mindenfelé, aztán a kanász, látva az el- savanyodott képeket, vigasz- talóan megszólalt: — Nocsak no. Nem kell el­keskenyedni, hiszen tréfál­tam. Nem gyüttek hiába. A disznók csakugyan megdög- löttek, viszont messzeföldön híres bar van Pacskádon... Nagy S. József feljegyzéseiket. Ök is rakod­tak, méghozzá órabérben. Minden rakodással eltöltött óráért tizenöt század mun­kaegység járt. És mégis megraktak — éppen ők ket­ten — tizenkét kocsit. Nap­számba! Hát akkor teljesít­ményben hogy ne tudnák megcsinálni? Az arcok fel­derülnek. Még csak arra kí­váncsiak, a kocsik is telje­sítményben fordulnak-e? Természetesen. Két kocsi felváltva ehhez a négy em­berhez. Akkor jó. Még érdekesebb a cukor­répakapálás porn>ája, amely egy munkanap béréért 135 négyszögöl megkapálását irá­nyozza elő. — De ez már Igazán sok! — szól közbe valaki. (Mert egyre többen vagyunk és mindenki a legfontosabb ügyet tárgyalja, már egy egész kis gyűlés hajol a táb­lázat fölé). No, akkor vegyük csak elő megint a tavalyi feljegyzé­seket! Mennyit kapáltak meg a harmadosok tavaly egy nap? Általános felhör­dülés: sokkal többet! Húsz- harminc, de volt olyan aki harmincöt százalékkal is többet. De nem kerestek ve­le félannyit sem. Ugyanis a „Megkondult-e a vészha­rang Csegöld felett?” — ez­zel a kérdéssel kezdte szer­kesztőségünkhöz küldött pa­naszos levelét Lengyel Já­nos csegöldi — s jelenleg a Mátészalkai Mezőgazdasági Technikumban tanuló fiatal, ember. Még néhány mon­datot idéznénk leveléből: „...azok, akik tíz-tizenöt év­vel ezelőtt ebben a község­ben jártak, most semmi vál­tozást nem vesznek észre... A fiatalság szórakozására úgyszólván semmi lehetőség nine«. Már Két éve meg­kezdték a kultúrház tervezé­sét, de azt hiába keressük, nem találjuk. Mi, jiatalok már annyi ígéretet kaptunk, de még az ígéretből csak egy járdára jutott.” A levélíró gondolatsorát ezzel fejezi be: „A környező faluktól átjö­vő fiatalok nem ok nélkül éneklik: „Ez az a ház, ahol semmi sem változik, ez az a ház, hol áll az idő.” Hol tan a pásztorlakás ? Csegöldön — kérésünkre — a községi tanács vezetői rögtönzött kerekasztal-be- szélgetést hívtak össze, ahol a vitaindító Lengyel János levele volt, s hozzászólt Bogdán Béla, a községi ta­nács vb-elnöke, Deák Sán­dor tsz-párttitkár, Dobos Ferenc, a Csengeri Járási Tanács VB tervcsoportveze. tője és Tóth Mária pedagó­gus, tanácstag. — Elég sok változást ve­het észre az, aki csak tíz-ti­zenöt évvel ezelőtt járt ná­lunk — mondja Deax Sán­dor. •*- Az ötvenes évek elején dobták ki a házakból a petróleumlámpákat, azóta kaptunk köves bekötő utat, később egy kéttantermes is. kólát építettünk nevelői la­kással, majd tűzoltószertá­rat. Három és fél kilométer, nyi járdát építettünk 1957 és 1960 között. Tavaly a közkút javítására költöttünk 18 ezer forintot. De eltűnt a falu közepéről a pásztorla­kás, a bikaistálló. Helyén vegyesbolt épült. Szerényebb — de megvalósítható Bogdán Béla: 1959. óta rendszeresen félreteszünk a községfejlesztési alapból, s így jelenleg 650 ezer forin­tunk van. Eredeti terveink szerint egy korszerű kultúr­harmada mellé 20 százaiéit prémium járt, de a répa rosszul termett! Vagyis, ani az egyik legnehezebb mun­kán dolgozott, az járt a leg­rosszabbul. Számára a mez >- gazdasági munka valóságos lottó volt. És ez az igazság­talanság visszahat a munka­kedvre is. ezt mindenki el­ismeri Úgy nézzük, itt a vita ma­ris eldőlt, szinte a szemünk láttára. A készpénzfizetésre való áttérést megszavazza Penyige szorgalmas népe. Jól is teszi. A szövetkezet egyre fejleszti állattenyész­tését. Többfajta mellék­üzemág meghonosítását is tervezi. Minden talpalatnyi földet felszántottak, igen szép az őszi vetés. Három­száz hold kapott szerves trágyát. Mindent összegez­ve, ha ez a gazdasági év olyan jól sikerül, mint ami­lyennek Ígérkezik, azt is remélni lehet, hogy a szö­vetkezet 15-T-20 százalékkal túlteljesítheti reális tervét, ami ugyanennyivel a munkanapbér értékét is! Ezért pedig érdemes vi­tatkozni. És dolgozni! házat akartunk építeni, egy millióból... — Ez az elgondolás meg­haladja egy ilyen kis lélek, számú község anyagi erejét — vetette közbe a járási la. nács tervcsoport vezetője. A szerényebb tervezés, illetve a község vezetőinek ötletes, sége már korábban megva­lósíthatta volna a csegöldi- ek álmát: a kultúrházat. — Most a tsz és a községi tanács összefogott, s hama­rosan megkezdődhet az épí. tés — veszi át a szót Deák Sándor. — A tsz-ben iroda­házat építünk, s ebben kap helyet egy nagy kultúrte­rem, klubszoba, könyvtár és mozigépház. A községfej lesz. tési alapból 400 ezret, a tsz pénzéből 200 ezret adunk hozzá. Az építkezésnél fel­tétlenül számítunk a község lakóinak társadalmi munká­jára. A beszélgetésben a peda­gógus, tanácstag kér szót: Táncdalest a simítóházban — Hogy itthon nincs szó­rakozási Tehetőség? Kéthe. tenként tartunk klubfoglal­kozásokat, táncos estéket rendezünk. Most szombaton és vasárnap is táncoltak a fiatalok. Tegnap este fővá­rosi művészek táncdalestjén szórakoztak közel százan a tsz simítóházban. A szom­széd községekből is átjöttek a fiatalok. „Ki mit tud”-okat rendezünk. A községi könyv, tár 1500 kötetét minden év. ben újabb 1800 forint ul fejleszti a tanács. Csegöldön a múlt évben 23 lakóházat pusztított el az ár- és belvíz. 1 millió 600 ezer forintból mind fel­épült. A mozdulatlanságot ‘alán már ez a beszélgetés is meg­döntötte. a községi tanács vb-elnöke azonban még va. lamit hozzá tesz: — Sok-sok tervünk van még. Szeretnénk buszvárót építeni, sűríteni a közvilá­gítási lámpákat, új állator­vosunknak lakást szeret­nénk adni, cukrászda és újabb vegyesbolt is szerepel az fmsz terveiben. A nyáron parkosítunk, az idén telje­sen felszámoljuk a cigány­telepet, újabb négy lakai épül majd OTP-hitellel. Még egy kilométernyi jár­dát építünk, s ezzel minden utcánkon járda lesz... Aligha ez az a ház, ahol áll az idő! Szilágyi Szabó!« Kopka János Szolgáltatás 30 községben Az iparpolitikai feladatokról tárgyalt a Kisvárdai Járási Tanács VB KISZÁLLÁS Gesztelyi Nagy Zoltán EGY PANASZOS LEVÉL NYOMÁN Nem áll az idő Csegöldön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom