Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-31 / 77. szám
-- ' ■■ ■ - aeoo MO«t«B a» II8H« KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Testvérlapunk tartalmából ____ _____________________________ ...______________________________________________________________ Marx Károly születésének 150. évfordulójára Egy kortárs feljegyzéseiből A Jókai Mór által 1871-ben indított „A hon” című napilap október 20, 22 és 25-i számában cikk jelent meg „Emlékek az Internacionálé kóréból” címmel. A cikksorozat bevezetőjében írj» a szorzó, hogy „a múlt (1870) év nagy részét Londonban tanú Imányozással töltöttem, s amennyire idóm engedte, igyekeztem minden nevezetesebb mozgalommal megismerkedni... Az Internacionálé kétségkívül egyike az irányzatok legnevezetjebbjeinek.” A továbbiakban a szerző elmondja, hogy másfél éven keresztül tafija volt az Inter- nacionáiénak s „csaknem egy fél évig voltam e bizottmány (a Marx által vezetett Általános Tanács) gyűléseinek a látogatója, a vezetőkkel személy ismerettségben állottam.’* LL. A cikksorozat szerzője a huszti születésű György Aladár (1844—1906) a századvég ismert irodalmi kritikusa és művészettörténész. Azonkívül ismert volt mint természettudós és fordító is, így 1874-ben például az ő tolmácsolásában jelent meg először magyarul Gogol „Holt lelkek” című műve, Az író édesapja, György József 1862-ben bekövetkezett haláláig Huszton működött mint orvos és tudományos hírnévre tett szert a helyi gyógyvizek és növényzet tanulmányozásával. Tudományos működésének szovjet kutatói Szócska Andrej és Fedinec Alexander, akik területünk orvostudományi múltját tanulmányozzák, nemrég megjelent értekezésükben nagyra értékelik a huszti orvos haladó nézeteit az evolúcióról, amelyeket Darwin műveinek megjelenése előtt fejtett kL Az apa haladó gondolkodása kihatott a családra. Fiatalabb Endre fia a munkás- osztály problémái Iránt érdeklődött, és több tanulmánya jelent meg e témakörből. György Aladár Huszto« Járt elemi iskolába, később Máramarosszlgeten, Késmárkon, Debrecenben tanult, majd külföldön végezte el főiskolai tanulmányait és ebben az időben talá}ko*ett Marxszal. Élete végéig fenntartotta kapcsolatát szülővárosával. Halála után megjelent egyik méltatásban olvassuk, hogy „György Aladár sohasem feledte él a szülőföld fogalmát, a Kárpáfon- túli területi fíusztot, amelynek egyik kicsiny szobájában 1844-ben az 6 kedves bölcsője ringott, s számtalanszor emlegette, hogy az alig négyéves fiút a nemzet nagy énekese, a szabadság lantosa, Petőfi ölébe kapta és édesatyja jelenlétében térdén lovagolta tta.” Hogy a huszti származású fró fenntartotta a kapcsolatot szülővárosával, meggyőzően bizonyítja végakarata, miszerint több ezer kötetből álló könyvtárát Huszt városának ajándékozta. György Aladár említett cilike nem az egyedüli, amelyben Marx Károlyról írt 1871 novemberében a „Hazánk s a külföld” című polgári-liberális folyóirat közölte egy tárcáját „Dr. Marx Károly az Internacionálé alakítója és szellemi vezére” címmel. A cikkben a szerző azt tűzte ki fő feladatául, hogy megcáfolja az Interna- nacionáléra és annak vezérére szórt reakciós rágalmakat. A tárcához mellékelte Marx arcképét is, amelynek hűségét a szerző személyes ismerettség alapján igazolja, majd megjegyzi, hogy „ez az arc értelmet ég érzelmet árul el.” Marx életútjának és műveinek ismertetésében a szerző Marx kitűnő és alapos ismerőjének bizonyul. Jellemzi a „Kommunista kiáltvány”-!, s a többi Engels- szel együtt írt munkát is. Az író felteszi a kérdést: „vajon lehet-e a társulat, melyet e férfi alkotott, oly rablóbanda sereg, amint azt hirdetni szokták?” Ugyancsak e folyóirat következő számában György Aladár még egy cikksorozatot indított »Az Internacio- nálé törekvési céljá”-róL Ebben » munkásmozgalom és a tudományos szocializmus irodalmáról ad népszerű áttekintést és teljes egészében közölte magyar fordításéban Marx egyik művét, a Nemzetközi Munkásszö vétség szervezeti szabályzatát Li_ 187$ február—márciusában á „Hazánk s a külföld” közölte György Aladár még- egy cikksorozatát „A szocialisták és a munkásmozgalmak” címmel, amelyben ismertette a marxizmust és irodalomjegyzéket közölt az IpternacionáléróL György Aladár nem volt szocialista, és ezt hangsúlyozza cikkeiben. De a Marxról szóló anyagok megírásakor a Marxszal folytatott beszélgetések hatása alatt a marxizmus bűvkörébe került György Aladár későbbi munkáiban és tevékenységében a szocialista eszmék hátterébe szorultak. Az író a polgári radikális ellenzék irányzatához tartozott, s 6 maga Petőfi és Kossuth (az utóbbival találkozott is külföldön) követőjének vallotta magát De le kell szögeznünk, hogy Marxról és az Intema- cionáléról írott cikkeinek politikai jelentősége volt A Párizsi Komraün leverése után a reakció rágalmazó hadjáratot indított tevékenysége és emléke ellen, s ebben kivették részüket a magyar uralkodó körök is. 1871 júniusában a pesti hatóságok letartóztatták a magyar munkásmozgalom számos vezetőjét a párizsi kommuná- rok Iránti szolidaritási tüntetés megszervezéséért és megindították ellenük a hírhedt „hűtlenség!” pert. Az egyik „súlyos” vád ellenük éppen Intemacionálé-tagsá- guk volt Ilyen körülmények között György Aladár írásaival, amelyekben hangoztatta In- ternacionálé-tagságát, merészen állást foglalt nemcsak Marx és az Internacionálé, de a bebörtönzött magyar munkásmozgalmi vezetők mellett is. Ezek a cikkek szerves részét képezték annak a kampánynak, melyet a munkásmozgalmi vezetők kiszabadítására indítottak a demokratikus körök. Mint ismeretes, végül is 1872 áprilisában a törvényszék felmentő ítéletet hozott perükben. Li_ György Aladár cikkei jelentősek abból a szempontból is, hogy először ismertették a magyar olvasóközönséggel részletesen a tudományos szocializmus alapítójának életét és műveit, a Marx és Engels által vezetett nemzetközi munkásmozgalom stratégiájának és taktikájának kérdéseit. György Aladár találkozásai Marxszal elősegítették a nagy forradalmi gondolkodó életének megismerését. Megemlékezésében az író megörökítette Marx rokonszenves emberi vonásait. „A gyűlések lelke rendesen Marx — írja az Általános Tanács üléseiről s távol- létekor rögtön meglátszik a tárgyhiány és érdektelenség...” „Fürtjei megőszültek — jellemzi az író Marxot —, de kedélye folytonosan élénk, ifjú. bámulatos ismeretköre, 5 éke* megjegyzései az első pillanatban megragadják az idegen figyelmét. Az érzelem gyakran átlátszik szavain, de még gyakrabban elmondja, mellyel ellenségeit illeti”, de ha „Célja felől beszél, meleg érzelem reszket- tetl meg ajkát.” A Marx házában gyakran megfordult író leírja a nagy forradalmár gondolkodó magatartását a családja és közeli környezete iránt. „Marx csaknem nőlen gyengéd szívű, környezete minden tagja jólétét és egészségét szívén hordozza..., a otthon kisded családja körében órákig, eljátszik leányai fürtjeivel, s örvendezve vesz részt azok ártatlan tréfáiban.” György Aladár megemlíti, hogy gyakran beszélgetett Marxszal és ekkor „néhány perc alatt Végigfutottuk a történelem fázisait, egyik eszme üldözte a másikat. Petőfi, Eötvös, Kossuth és a külföldi rokon érzelmű férfiakról gyakran emlékezett meg, habár nézetüket korlátoltnak találta...” L±_ Feltételezhetjük, hogy György Aladár Marxról és az első Internaeionáléról szóló cikkei eljutottak szülőföldjére és ezekből földijei először kaptak objektív és helytálló képet a nagy forradalmi gondolkodó tevékenységéről, műveiről és tanításáról. Ebből a szempontból fontos lenne megállapítani, mi lett a sorsa az író Huszt városának ajándékozott könyvtárának, amelyben valószínű fennmaradtak Marx műveinek első kiadásai, esetleg dedikációjával. Marx születésének közelgő 150. évfordulóján időszerű megemlékezni területünk szülöttéről és lelkes patriótájáról, aki a reakció tombolása közepette szót emelt a szocializmus védelmében, aki megörökítette Marx rokonszenves emberi vonásait, népszerűsítette műveit és tevékenységét, és az elsők között adott hírt földijeinek a marxizmus halhatatlan tanáráról. Várad! Sternberg János, a történelemtudományok kandidátus NAPKÖZIBEN Márta Mihújlovna Vaszinjuk tanítványaival Olenyka Zaleszkojjal és Zoltán Kolons árival. Foto: J. Roston „Az apo ukrajnai útja elé p etőfi halhatatlan mű- ■ ve, Az apostol, elindult első ukrajnai útjára. Miként fogadják, kit látnak benne a végeláthatatlan sztyeppék fiai és lányai, a bátor za- porozsjei kozákok utódjai? Hiszen nekik is voltak saját apostolaik és sajnos, ál- PVÓfétáik is. Vajon milyen érzéssel fogadják a magyar puszta, a magyar forradalmi költészet oly nagy késéssel hozzájuk érkező küldöttét? Nem titkolom, mint fordító, tele vagyok izgalommal, hogy úgy mondjam, féltem Is egy kicsit Petőfi édes gyermekét, akinek én adtam útlevelet Ukrajnába, f akit én is immár egy kicsit sajátomnak tekintek. Ami munkámat illeti, ítéljen róla a kritikus, az irodalomtörténész, a sokmilliónyi olvasótábor. Ezúttal munkám folyamatáról szeretnék szólni, és arról, miképpen öltött testet a fordítás.. Most, amikor az ukrán olvasó kézhez kapta Az apostol első ukrán kiadását, gyakran fordulnak hozzám ezzel a kérdéssel: mennyit dolgoztam a magyar epikai költemény fordításán? Nem is oly könnyű a felelet erre. Mert ha csak időben mérném fel a munkát, ezzel még korántsem adtam kimerítő választ a kérdésre. Hol is keressem a kezdetet? 1964. tavaszán vetettem papírra Az apostol első sorainak ukrán fordítását Ettől kezdve aligha volt olyan nap, amikor ne teljesítettem volna a 30—50 soros normát. A költemény fordításának első változata három hónap alatt — áprilistól júliusig — elkészült. 1/ ettős érzésem volt ek- kor. Először is, öröm töltött el, amikor Az apostol fordítósának utolsó sorához értem. Ugyanakkor látnom kellett, hogy a munka java még hátra van. Némi iróniával írtam rá a nyers fordítás első oldalára: „Hát igen, a fordítás valamivel hamarabb készült el, mint a költemény, de mennyivel jelentéktelenebb a szerzőnél a fordító! Lehet-e egyáltalán arra a magaslatra emelkedni, ahonnan belátható számomra a költő minden szándéka, érzése, gondolat- világa?” Az első szerkesztés után jött a második, s azon a másodikon is annyit változtattam, csiszoltam, hogy közben lassacskán következett a harmadik, majd a negyedik, sőt még az ötödik is. És alighanem folytatni is fogom, ha sor kerül Az apostol új kiadására. Mert valóban, nincsen se kezdete, se vége ennek a nehéz, de ugyanakkor élvezetes munkának. Hiszen nem is úgy van az, hogy 1964. tavaszán kezdődött az átültetés küzdelme. Már évekkel azelőtt, amikor a hosszú estéken újra és újra olvastam Az apostolt, a magyar sorok fölött olykor-olykor feljegyeztem a lehetséges ukrán fordítás változatát. Ex volt a közvetlen előkészület. De ha úgv vesszük, Az apostol fordításához már 1948-ban készültem, amikor mint az Uzshorodi Állami Egyetem első évfolyamos hallgatója átültettem ukrán nyelvre a Nemzeti dalt. Egyébként is örömömre szolgált az a vers. ugyanis ez a vers indította el műfordítói munkásságomat S nem merném határozottan állítani, de a legelső előkészület legalábbis Intuitív előkészület akkor történt mikor 11—15 éves koromban, mint a Budapesti Eötvös József Gimnázium tanulója, megismerkedtem Petőfi költészetével. Tj* urcsán fog hangzani, de így van: Az apostol fordításakor segítségemre volt Tárász Sevcsenko munkásságának, költeményeinek ismerete is. A két nagy költő közelsége feltűnik mindenkinek, aki ismeri alkotásukat Nekem is szembetűnt ez. De Az apostol olvasása és különösen fordítása még közelebb hozta egymáshoz számomra Sevcsen- kót és Petőfit. Nemcsak a gondolatok, de néha a motívumok, sőt költői kifejező eszközök hasonlóságát is megéreztem. A műfordító számára nagy segítséget jelent egy költőtárs ellenőrző ceruzája. És itt két kijevi műfordítóról, Hrihorij Kocsurról és Mikola Lukasról, az Ukrajnai írószövetség tagjairól kell szólnom. Mindketten nagy ismerői és tolmácsom! a világirodalomnak, oara^ii a magyar irodalomnak is. Ko- csur ösztönzött, serkentett, hogy fordítsam Az apostolt, S később a Toldit S ők voltak az elsők, akik olvasták munkámat. Kocsur nemcsak elolvasta Az apostol ukrán nyelvű kéziratát, hanem több észrevétellel, megjegyzéssel segítette munkámat, értékes tanácsot adott Ugyanezt mondhatom Mi- kóla Lukasról. Az ember tragédiájának ukrán meg- szólaltatójáról. Még az eredetivel is összegyeztette a kéziratomat C ok bajom volt a rímek» & kel. Mint ismeretes, Az apostol szabad versel éssel, jórészt rímtelen sorokban íródott Fordításomban itt- ptt akaratlanul rímek jelentek meg. Én nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, de Mikola Lukas meggyőzött — ilyen változtatásra nincs jogom. »- „Vannak-e az eredetiben véletlenül előforduló rímek?” — jegyezte meg egy helyütt a kéziratban. At kellett néznem újból a magyar szöveget. 8 megdöbbentem. Csupán csak egy-két helyen találtam Petőfinél valami rímfélét. Nálam pedig jócskán akadt rím. S megkezdődött a rímromboló munka. Úgy gondolom, még mindig van néhány olyan gondolatom. ami talán elkelne útravalónak Szilveszter tarisznyájában. Ki tudnatja. mire lenne esetleg szükségé ukrajnai vándorlásában. De egyelőre elégedjünk meg ezzel. Bízzunk Az apostolban, Petőfi zsenialitásában, amely átviszi Szilvesztert a Kárpátokon, s pótolja azt, amit nem adott neki ukrán dajkája. Skrobinec JuriJ. a Szovjetunió írószövetségének tagja 7
