Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-28 / 74. szám

Amerikai elnökvAIasatási „hadjárat*1 Washington (MTI) Robert Kennedy szenátor kedden a Washington egye­tem több mint tízezer hall­gatója előtt mondott beszé­det. Robert Kennedy a diá­kok hangos tetszésnyilvá­nítása közepette fejtette ki azt a nézetét, hogy Ésarak- Vietnam bombázásának be­szüntetése a háború „tisztes­séges befejezéséhez” vezet­hetne. Az Egyesült Álla­moknak — mondotta — vé­gül is el kell ismernie, hogy „a vietcong teljes jogú rész­vevője lesz Dél-Vietnam politikai életének a béke megvalósulása után.” McCarthy is folytatta vá­lasztási körútját Wisconsin államban. A köztársasági pártban is felismerték a vietnami prob­léma jelentőségét a kam­pány szempontjából. A Christian Science Monitor című lap tudósítója Reichard Nixont, a párt legvalószí­nűbb elnökjelöltjét idézi, aki állítólag „azonnal csúcsérte­kezletre ülne össze a Szov­jetunió vezetőivel e kérdés megvitatására” — ha meg­választanák. Ugyanakkor Ni­xon követeli, hogy a Szov­jetunió szüntesse be a VDK- nak nyújtott segítséget. Megszólalt a „régi gárda" is. Eisenhower tábornok, az Egyesült Államok volt elnö­ke éles kirohanást intézett azok ellen, akik fel akarják számolni az amerikai katonai akciókat Vietnamban. Eisen­hower odáig ment, hogy „tisztességtelen eljárásnak és az árulást súroló lázadás­nak” minősített minden ilyen törekvést. Pártmunkások utaztak a Szovjetunióba A Biztonsági Tanács hatékony lépéseket sürget Angliától A dél-afrikai Pretoriában egy néger lelkész beszel az egyenjogúságot követelő tömeg­nek. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottságának meghívására szerdán Tóth Mátyásnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága osztályvezetőjének vezetésé­vel pártmunkásküldöttség utazott a Szovjetunióba. Bizalom a LEMP-ben A varsói diákincidensek nyomán, de különösen Wla- dyslaw Gomulka beszéde után nagymértékben fokozó­dott a lengyel dolgozó tö­megek politikai aktivitása. A lengyel pártsajtó naponta közöl jelentéseket különböző üzemek, lakótelepek, intéz­mények LEMP alapszerveze­ti gyűléseiről, amelyeken a dolgozó tömegek erélyesen elítélik a szocialistaellenes elemek tevékenységét, s ugyanakkor kifejezésre jut­tatják a párt politikája és személy szerint Gomulka iránti teljes támogatásukat. Ezeken a gyűléseken pár- tonkívüliek is részt vesznek és sokan kérik felvételüket a pártba, ezzel is jelezve a párt iránti bizalmukat. A napilapok jelentése sze­rint, továbbra is ezrével ér­keznek levelek és táviratok a LEMP Központi Bizottsága és Wladyslaw Gomulka cí­mére. Ezekben a lengyel dol­gozók kifejezésre juttatják a párt politikája iránti teljes bizalmukat .......... ■ '■ — New York Kedd este az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa összeült hogy folytassa a rhodesiai helyzet vitáját Magyarország, Zambia, Pa- kisztás, Szenegál, és más or­szágok képviselői sürgették, hogy Nagy-Britannia tegyen hatékony lépésekét annak érdekében, hogy Rhodesiá­ban megakadályozza az afri­kai lakossággal való leszá­molást és megdöntse lan Smith fajüldöző rendszerét Csatorday Károly, a Ma­gyar Népköztársaság képvi­selője rámutatott hogy a fajüldözőknek a nyugati or­szágoktól kapott támogatás teszi lehetővé, hogy kihívják Washington (MTI) A Mekong deltájában is- tnét heVes harcók fejlődtek ki a felszabadító népi fegy­veres erők és a saigoni < re­zsim rohamosztagai között. Az ejtőernyősöket a hazafias erők jól kiépített fedezékek­ből pusztító tűzzel fogadták. Kilenc órán át gyilkos ütkö­zet dúlt. A saigoni főparancs­nokság nem adott ki Jelen­tést csapatainak veszteségei­ből. Az ostrom gyűrű be zárt Khe Sanh támaszpontjából — az ostromlók hadállásai­nak ki puha tolása végett — n nemzetközi közvéleményt. Hazánk képviselője a Biz­tonsági Tanács elé tényeket terjesztett, amelyek arról ta­núskodnak, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és a NATO több más tagállama növeli kereskedelmét Rhode­siával. Az afrikai kontinens déli részén — mondotta — nyugati segédlettel gyarma­tosítók szövetsége Jött létbe. Csatorday felszólította Angliát, hogy tegyen lépése­ket a Smith-rezsim felszá­molására. A Biztonsági Tanács kö­vetkező ülését a tanács tag­jai által folytatandó magán­jellegű tárgyalások után hív­ják össze. Pusztfté tfiz a fedezékekből tengerészgyalogosok indultak akcióra kedden, de néhány pere múlva súlyos vesztesé­gekkel voltak kénytelenek visszatérni álásaikba. - Kedden kifutott T''phila­delphiai kikötőből a New Jersey nevű 45 ezer tonnás amerikai nehétcirkúló, a fedélzetén 1400 főnyi legény­séget szállító hadihajó. Arra számítanak, hogy a nagy tűz­erejű csatahajó segítségével bizonyos mértékben csök­kenteni lehet majd az Eszak-Vietnam elleni légi bevetéseket és ily módon a veszteségeket is. Az ENSZ Szociális, Kultu­rális és Humanitárius E: zottsága a tavasz első napiá­nak nem piros betűs ünnepét — március 21-ét — javasol­ta a faji megkülönböztetés elleni harc napjává. „A világ minden részén gyorsan fel keil számolni a faji megkülönböztetés min­den formáját és megnyilvá­nulását” — követeli a kiált­vány. — „A faji felsőbbren­dűség elmélete tudományos vonatkozásban hazug, erköl­csi értelemben elítélendő, szociális szempontból pedig igazságtalan, veszélyes. A társadalom ellen elkövetett bűntettnek minősül, ha szer­vezetek, vagy személyek más népfajok, vágj' csoportok el­len bőrszín, vagy.,etnikai ere­det miatt erőszakhoz folya­modnak.” Immár az Egyesült Nem­zetek Szervezetének- alapok- mányába.Jo^lalták ezt a ha­tározatot, amelyet a közgyű­lés 20. ülésszaka fogadott ‘el. A faji megkülönböztetés el­leni küzdelem tehát már nemcsak a lelkiisrneret pa- -ancsa, hanem, a világ pépe, nek okmányba foglált köte­lezettsége is. Az emberiség jövője el képzelheteileii anélkül, hogy a világ minden "tájam tel n* számolnák az egyik, lermeg- alázóbb elyii ik’tet. • iisel; bőrének színe, nenizeí,3es szerint osztályozza az en> Jsert, Most, a tavasz első napján, i ;us 2l-éfi, a világ vala­mennyi iáján „zúg a folJró...,, Néger vagyok, a bőröm ragyog, A szívem mélyéh bánat zokog, Mert néger vagyok... A régi rabszolgák dala. S a szín’ nemcsak fekete, ha­rem sárga és barna Is. A Miss.! síppi partjain, Ameri­ka és Dél-Afrika nagyváro­saiban, elkülönített negye­deiben együtt énekelnek é* tiltakoznak a megkülönböz­tető törvényektől szenvedők. És velük együtt harcol és tiltakozik a világ valamennyi felvilágosult embere. „Kutyát a kutyára!...” — így vezényelt a bíróin !nmt rendőrfőnök amidőn az alaba- n>i négerek követelték a faji megkülönböztetés: eltörlését. (mti Külföldi Képszolgálat) 63. — Nyomorult söpredék. — Ha befejezte, öregem — mondta csendesen Ga­lamb —, szóljon, mert még sok dolgunk van. Vagy nem volna kedve gorombáskodás helyett átvenni az őrjárat vezetését, és lefogni a láza­dókat? Mialatt ezt mondta, mind­két altisztnek átadott egy- egy revolvert. — Mi ez? — kérdezte bu_ tán Battista. — Ha nem kötözzük meg magukat az előbb, akkor kijöttek volna az udvarra nagyképüsködni, és a láza­dók mindkettőjüket meg­ölik. Pedig szükségünk van két jó altisztre, ha egyik­másik kissé öregszik is már... — fordult Latouret- hez. — A lázadókat lefegy­vereztük, de ők nem tudnak róla. Felfeszítették a depót, kiitták a rumot, és alig állnak a lábukon. — Ha ez igaz... Harrin- court... akkor bem szégyel­lem magam... hogy néha sajnáltam., amikor nyúz­ták... Már alig állt a lábán egy­egy katona, amikor a nehéz léptek döngve közeledtek kintről. Az ajtóban megállt az őrjárat Két lángszóró meredt rájuk, ami magában véve elég ahhoz, hogy pil­lanatok alatt háláin pör­köljön mindenkit a pincé­ből. Szuronyok szegeeódtek a lázadókra. Néhány részeg ámultán látta, hogy eltűnt a fegyvere. ...Tíz pert múlva lelaka­tolták a pince ajtaját, és h lázadók ott feküdtek a fői­dőn, szorosan megkötözve... A goumler-khez olyan hir­telen nyomultak be lövésre kész fegyverrel, hogy ezek nem is gondolhattak ellen­állásra. Gyorsan megkötöt­ték őket. A három foglyot, akik nem csatlakoztak a lá­zadó csendőrökhöz, (toldoz­ták. Ezek is fegyvert kap­tak. Bénid Tongut még ide­jében klltpett a hátsó abla­kon... Az erőd egy elha­gyott részén felkapaszkodott a mellvédre... Kötél volt nála.. Be nem számított arra, hogy egy ember a mellvéd­ről órák óta figyeli.. Vala­ki, akinek elintézetlen ügye volt az őrmesterrel. A ha­nyatló nap ferde szöge alatt hosszú árnyak terültek el a köveken, amikor Bénid Ton gut felért a törésekhez. A homályból valaki melléje lépett, és torkon ragadta. Barbizon könyörtelenül ke. mény vonásait pillantotta meg az őrmester egész kö­zelről. — Egy percre, uram! — suttogott a korzikai. Bénid Tongut csak azt érezte, hogy bele hasit egy sajgás a tarkójába. Azután átröpül a mellvéden tizenöt méter magasságból... Amikor Flnley lenézett az ablakból és látta a gyülekező katonákat, megfordult — Kezdődik.. Gardán* verejtékező, ré­mülettől sárga arcát töröl - gette. — Mi a véleményed? — kérdezte a hadnagyot — Meg fogunk halni — felelte egykedvűen. —- Ha van ekrazltjuk, akkor nem tarthatjuk sakkban őket mert felrobbantják a csövet. Azután csakugyan megérkez­nek majd a szokoták és ha a lázadók nem ölnek meg, akkor fejbe lőhetjük magun­kát, mert természetesen eszembe sincs, hogy megad­jam magam... — Kérlek... hadifogság... — Ugyani Nyomban lemé­szárolnak. — Nem bizonyos, sőt.. Mi érdekük lenne? Finley undort érzett Ha gyáva is valaki, azért ural­kodhatna magán, amikor lát­ja, hogy meg kell halni és nincs segítség. És ez az em­ber hordja a francia tisztek egyenruháját! Kréta hangja hallatszott kívülről: — Légy szíves és megállj, mert különben a közlegény­nek lőni kell.. Ez a pa­rancs... — Eredj a pokolba — mondta valaki, és úgy lát­szik, félretaszitóttá a bolon­dot mert nyílt az ajtó, és Hildebrandt lépett be. — Közlegényt — rivallt rá Finley. — Ki engedte, hogy engedély és kopogtatás nél­kül... — Várj! — szólt közbe a kapitány. — Én vagyok a parancsnok. Mit akar itt? — fordult Hildebrandthoz. — Kapitány úr! A legény­ség küldött hogy tárgyaljak a tiszt urakkal. Megtagad­juk az engedelmességet! Ha­za akarunk menni és haza is fogunk menni. Nem gátolhat­nak meg senkit ebben. A tisztek nem bántottak ben­nünket, mi sem bántjuk őket. Az erődöt sem. Megmondják a kombinációt, ellátjuk ma­gunkat vízzel az útra. Ha nem tesznek így, akkor el­foglaljuk az erődöt Ha kell, felrobbantjuk az egész törzs­épületet, van elég ekrazitunk és ez reménytelenné teszi a tisztek részéről az ellenállást, így is, úgy is hozzájutunk a vízhez. De akkor felrobbant­juk a vízvezetékcsöveket, el­pusztítjuk az erődöt és min­denkit aki önökkel tart — Takarodjon! — kiáltotta Flnley. — Lázadókkal nem tárgyalunk és valamennyien... — Csendet kérek! — mondta erélyesen a kapitány. Nem érezte a közvetlen ha­lálveszélyt és ez nagyképüvé tette. — Miféle szerepük van az ügyben bizonyos szokota négereknek? — A szokoták útban van­nak Aut-Tjjurirt fel«. Az er­dei törzs főnökével üzatrtejc. hogy ha az erődöt elfoglal­juk és így a1 francia' katona­ságtól nem kell félniük, ak­kor ők elvezetnek bermuijket egy rejtett úton Angol . Gui­neába. — Menjen ki — . felelte Gardone Hildebrandtnak . — és várakozzék a folyosón! Hüdebrandt tudta, hogy nyert. Katonásan megfor­dult és kiment. Kréta dugta be utána a fejét: — Tiszt úr... nem kell le­lőni a közlegényt? — Hbrdd el ina.snd! Kréta vigyorgott és eltűnt. Gardone T elsőbbséggel mondta Finleynek: — Kérlek, szerintem diplo­máciai érzék kell ehhez az ügyhöz. Itt nem hősködésre van szükség. A helyőrség és az út az első. így szól a pa­rancs. Menjenek hát ezek a zendülök, ahová akarnak. Az erőd pusztulásáért’’nem vál­lalom a felelősséget. Gardone felfújta magát es gőgösen nézett helyettes, se. — Csak nem akarod , ki­nyitni a csapot, kapitány úr? Vagy elárulni a kombiná­ciót? — De igen! Ezek jó fiúk, csak elkeseredettek. E?y kis diplomácia, kérlek... Menje­nek el... és így legalább meg­marad az erőd. Ha felrob­bantják a csövet, akkor vé­geznek a helyőrséggel is... Nem adhatjuk fel ezt a fon­tos hadászati, stratégiai pon­tot... — Nem osztom a vélemé­nyedet, kapitány úr — fe­lelte táguló orrcimpákkal, dühösén Finley. — Úgy? Hát ez nem Is fontos... Engem azért küld­tek ide, mert tudták, hogy kényes feladatról van szó... Hadnagy űr, parancsot adok önnek.' hogy vezesse a láza­dók követét a csaphoz, és kö­zölje a páncelszekréryr kom­binációját. A tiszt habozás nélkül fe­lelt: — Megtagadom az engedeW mességet! — A kardját! Finley rövid, gyors moz­dulattal lecsatolta a kardját, és az íróasztalra tette. — A..szobájába megy, és további par3ncsomig ott ma­rad. Én fogom megmondani a zár nyitját, és saját felelős­ségemre kinyílom a vízcsa­pot... Közlegény! Minden szó hallatszott a vékony ajtón, úgyhogy Hil­debrandt örömmel ugrott a szoiiába és Gardone valamit mondani akart, de — ijed­ten hátralépett. A szemben álló Ilildeb- rándt m -likasából hirtelen •kibú'', egy szurony... A kato­na tágra nyílt szemmel, tá- tott szájjal meredt maga elé... azután felbukott. Mögötte, puskával a kezében Kréta állt, a fegyver szuronyáról csepegett a vér. — íves őrnagy vagyok — mondta csendesen és egyene­sen Gardone szemébe né­zett. — Kapitány! Adja át a kardját Finleynek! Árulásért letartóztatom... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom