Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

Egy hét a világpolitikában A nyugi ti hatalmak Janus arca — Csehszlovákiai •seméuyek — Felhördülés Bonnban ÜZEN A HÉTEN az egyik legsúlyosabb, fegyveres ak­cióra került sor a közel-ke- leíi térségben a júniusi ag-t ressziót kivető fegyverszü­net óta. Izraeli csapatok -'sütörtökön hajnalban harc- öcsik és >' repülőgépek tá- : logatása mellett átkeltek a iegj-'-erszünéti vonalat je­lenté Jordán folyon. Az ak­ció bevallott célja az volt, bogy ä megszánt területe- . i en működő El Fath arab ellenállási csoport állítólagos főhadiszállását lerombolják. A jordániai hadsereg ke­mény ellenállást tanúsított. A mintegy 15 ezer főnyi izraeli agressziós erő a nap folyamán visszavonult ki­indulási pontjára. Miközben az ellenségeskedések folytak, Damaszkuszban mozgósítást rendeltek ri. Az Egyesült Arab Köztársaság, Szíria és Libanon szolidárisnak nyil­vánította magát Jordániával és közölték, hogy ha szük­ség mutatkozik, egész katonai potenciáljukkal készek Jor­dánia Segítségére sietni. A Szovjetunió kormánya ha- ’áborozott hangú nyilatkozat an figyelmeztette Izraelt kalandor akcióinak súlyos övetkezményire. Hamaro­san összeült az izraeli ag­resszió ügyében a Bizton^ sági Tanács, amely megsza­básokkal több ülést tar­tott. A BT, ülésen a jordá- •bai küldött. szenvedélyes irgú beszédben ismertette bizonyítékait hogy Izrael agressziót követett el. Ki- telentette hogy Jordánia nem képes’ ellenőrizni a 600 kilométeres határt, és nem is vállalhat felelősséget egyes akciókért, amelyeket olyan elkeseredett fiatalok hajtanak végre, akiknek -mládját a megszállók el­égették otthonából. A ta- r ács ülésén olyan helyezet tekult ki, hogy még az an­gol és az. amerikai, küldött, ■em tudott nyíltan fellépni Izrael mellett: azt hangoz­tatták, . hogy- Izrael „vissza- mpásá” nem állt arányban . sérelmeivel”. A nyugati ha- •a’mak mindenekelőtt az Egyesült Államok —• Janjis-,, orcú magatartása nyilvánva-, 'ó, mialatt Suavakban el­határolják magukat az izra­eli akciótól, a valóságban Is segítséget nyújtanak Iz­raelnek áo- megszállt kerüle­tek megtartásához-, A szo­cialista országok küldöttei a BT-bén határozottan sík­ra szántak az izraeli ' ag­resszió elítéléséért, az ag- resszorok- megbüntetéséért A CSEHSZLOVÁK politi­kai élet legfontosabb ése-‘ menye az a pénteken közzé­tett hír,' amely szerint „a Csehszlovák Kommunista Párt Központi: Bizottságának elnöksége égjtetértését’fejez- te ki Antonin Novotny elv­társ azon kérésével, hogy mentsek fel őt á‘köztársasá­gi elnöki tisztség alól. Egész­ségügyi állapotára való te­kintettel Antonin Novotny nyugdíjba megy.” Az erről kiadott hivatalos prágai köz­lemény hangsúlyozza, hogy a CSKP elnöksége megvitatta az utóbbi időben kialakult helyzetét azzal kapcsolatban, hogy felszólítások hangzottak el: Antonin Novotny mond­jon le köztársasági elnöki tisztéről. A Központi Bizott­ság elnöksége a helyzet meg­vitatása után hozta megdön­tését. Az alkotmány értelmében az új köztársasági elnök meg­választásáig funkcióinak el­látása a kormányra hárul, míg egyes teendőket — így a fegyveres erők főparaiics- noki tisztét — ideiglenesen Lénárt miniszterelnök látja el. A CSKP elnökségi ülése egyébként előkészítette a március 28-án kezdődő — s a párt nagy érdeklődéssel várt akcióprogramját meg- . vitató — központi bizottsági ülését. Az akcióprogram­tervezetet több száz szakem­ber bevonásával, a Központi Bizottság tagjainak és pót­tagjainak irányításával ké­szítették el. NÜRNBERGBEN befeje­ződött a nyugatnémet szo­ciáldemokrata pártkong­resszus, amely nagy szótöbb­séggel ismét Willy Brandot választotta elnökévé, Herbert Wehner-et és Helmut Schmidt-et pedig alelnöké- vé. A kongresszuson elhang­zott állásfoglalások legtöbbje azt tükrözte, hogy az SPD nem akar — és a keresztény- demokratákkal fenntartott koalíciója következtében — nem is tud semmiféle szá­mottevő társadalmi reformot kezdeményezni. Külpolitikai •szempontból kétségkívül fi­gyelmet érdemel Willy Brandt bejelentése arról, hogy a nyugatnémet kor­mány a német békeszerződés megkötéséig -tiszteletben tart­ja az Odera—NeisSe határt, és nem akar erőszakkal meg-1 7 Változtatni sfemmilyeh jelen­leg fennálló határt. Tény, hogy a formula különbözik azoktól, amelyeket a CDU—■ CSU képviselői szoktak hasz­nálni: az is világos viszont, hogy ez a megfogalmazás is nyitva, hagyja az ajtót a ha­tárok megváltoztatására, — ha nem háborús, akkor dip­lomáciai eszközökkel, ha nem most, akkor egy békeszerző­dés ’aláírásakor... Jellemző a nyugatnémet politikai életre, hogy még Brandtnak ez a homályos megofalmazása is felhördü­lést keltett a revansista kö­rökben, és 'Kiesinger kancel­lár is heves bírálatban része­sítette külügyminiszteréit 61. — Alázatosan . jelentem.„ Mire? — Egy cigarettára. — Jeléhterrti: miféle : ciga­rettára? Miért a közlegény­nél nincsen ..cigaretta. — A szomorú esemény ’ dacára Finley elnevgtte magát. Adott egy cigarettát Krétá­nak. V ■ ; — Vedd le, fiam, a fairól, az Írnok szur-onyos puská­ját. Nem kell poszton áíl­nod. Ülj csak szépen, de ha valaki engedély nélkül akar belépni, azt nyugodtan lődd le. Értetted? — Körülbelül— Vigyorogva, peckesen tá­vozott az egyetlen megbíz­ható közlegény Aut-Taurirt. ban: a hülye Kréta! — Nem lehetne — kérdez­te Gardone, miközben re­megő kézzel cigarettára gyújtott — megkísérelni... a főkolomposokat... összefog, dosni... megakadályozni— Eldördült a lövés. — Már késő — mondta Finley.,, , * A trombitás alarmot akart fújni, de kiverték ke­zéből a kürtöt — Nem kell! Hagyd abba! Elég volt! Adrogopollusz, a görög birkózó, és Bénid Tongut, a csendőr Hildebrand főko­lomposai voltak, és most a ' békétlenkedők zömét össze­gyűjtötték az udvaron úgy, hogy az elősiető katonákat közrefogták. Valamennyi elkeseredett, -halálosan fáradt, ideges era, • bér, legtöbbje beteg is... Már hat óra volt, és, utolsó hév­• vei tombolt körülöttük a si­vatagi hőség. ••• — Hüdebrandt felállt egy púdra: üzofjet-osztrák közlemény Moszkva (TASZSZ): Szombaton Moszkvában hivatalos közleményt adtak ki Kurt Waldheim osztrák külügyminiszter moszkvai lá­togatásáról és tárgyalásairól. A Szovjetunió és Ausztria véleménye szerint az euró­pai államok tanácskozásának összehívása hozzájárulna az európai feszültség enyhülésé­hez. A felek megállapítják, hogy haladás történt az atomsorompó-szerződés kér­désének megoldásában. A megbeszéléseken a szovjet és az osztrák fél hangsúlyozta, hogy minden eszközzel még kell akadá­lyozni a nemzeti szocialista idéológia bármilyen feléle­dését. A tárgyalófelek mély­séges aggodalmukat fejezték ki a békét fenyegető vietna­mi háború további eszkalá­ciója miatt. Sürgették a fegyveres erők kivonását a közel-keleti konfliktus alatt megszállt területekről. A közlemény megelégedés­sel állapítja meg, hogy a szovjet—osztrák kapcsolatok eredményesen fejlődnek. A Szovjetunió és Ausztria külügyminisztere megállapo­dást írt alá a két ország kul­turális és tudományos együtt­működésről. ♦ Kurt Waldheim osztrák külügyminiszter moszkvai lá­togatását befejezve szomba­ton délelőtt haza utazott. Bonn részvétele a vietnami agresszióban Fokozzák támadásaikat a szabadságharcosok Moszkva (TASZSZ): A vietnami agresszió bon­ni résztvevői sarokba szorul­tak, Uj, megcáfolhatatlan adatok kerültek napvilágra, amelyek arról tanúskodnak, hogy az NSZK a legközvetle­nebb módon részt vesz az amerikai agresszióban” — írja a Pravda csütörtöki szá­mában Jurij Zsukov. Kiderült — írja a továb­biakban —, hogy az NSZK kormánya nemrégiben elha­tározta, még 40 helikoptert küld Dél-Vietnamba kiszol­gáló személyzettel együtt és már ott lévő 120 pilótán kí­vül a Luftwaffe 2500 techni­kai Szakemberét küldi még Dél-Vietnamba. A saigoni baboknak nyújtott nyugatné­met segítség — már eléri a 800 millió márkát. Bonn a halált okozó „Ciklon—B” tí­pusú gáz gyártási dokumen­tációját is átadta Washing­tonnak. Ezenkívül az NSZK 75 000 könnyfakasztó gráná­tot szállított Dél-Vietnamba. + SAIGON (MTI): A dél-vietnami szabadság- harcosok tüzérségi alakulatai fokozzák a Khe Sanh-i tá­maszpont ellen intézett tá­madásaik erejét. Mint isme­retes, a hazafiak a támasz­ponton már hetek óta hat­ezer amerikai tengerészgya­logost tartanak körülzárva. Pénteken a Khe Sanh-i tá­maszpont területére 650 lö­vedék hullott. A pénteki tá­madás intenzitása csaknem háromszorosan haladja meg az utóbbi napok átlagát. En­nek ellenére az amerikai fő­parancsnokság közleménye a veszteségeket „csekélynek” minősíti. Pénteken és szombaton B —52-es stratégiai bombázók támadták a Khe Sanh körül kiépített partizánállásokat. Az amerikai bombák a tá­maszponttól alig három kilo­méterre robbantak. Heves tüntetés robbant ki Hamburgban az Egyesült Államok vietnami háborúja ellen. Péntek este több ezer hamburgi fiatal a város köz­pontjában háborúellenes gyűlést tartott, majd tüntető menetben, a DNFF zászlóját lobogtatva indultak el a vá­ros utcáin. A rendőrség ez­úttal is brutálisan lépett közbe és 4J tüntetőt letar­tóztatott Véget ért az előadások bojkottja Varsó (PAP): Mint a PAP lengyel hír- ügynökség jelenti, a varsói műegyetemen véget ért az elő­adások bojkottja. A diákok utolsó csoportja a szombatra virradó éjszaka hagyta ei az egyetem főépületét. Lengyelország különböző városaiban pénteken is vol­tak munkásgyűlések, ame­lyek részvevői üzenetekben és táviratokban biztosították a LEMP vezetőségét, és sze­mély szerint Wladyslaw Go- mulkát, a párt első titká­rát arról, hogy támogatják á párt politikáját a diáktünte­téseket előidéző bajkeverők­kel szemben. ■s H — ‘ Emberek! Elég volt a Szaharából! Nem akarunk a sivatagban megdögleni. Ki­törünk a rabokkal együtt, akiket éppúgy pusztulásra ítéltek itt, mint bennünket! Rövidesen megérkezik segít, ségünkre sok harcossal a szokota törzs, és elvezet va­lamennyiünket egy titkos átjárón angol területre. Ezért birtokunkba vesszük az erődöt, hogy ne lőjenek innen... Befejezte a beszédet, és elszánt léptekkel a törzs­épület félé indult, A kato­nák ordítoztak. ..És hol volt Galamb? Hol volt La touret, Battista és a többiek? Mikor eldördült a lövés, Latouret és Battista az iro­dához vezető lépcsőházban voltak. Az őrmester elővet­te revolverét Battista is. Ebben a pillanatban valaki hátulról elkapta a kezét, és kicsavarta a pisztolyt. Ugyanez történt Battistával is. Galamb, Trpppauer, Spotiansky és Nadov le­fegyverezték őket — Megkötözni! —► mondta Galamb. — Rajta, Spolians- ky! Az kőtelet vett elő, és a tehetetlenül szitkozódó őr­mesterhez fordult: — Ha megengedi— — mondta udvariasan, és ért­hető rutinnal szorosan meg­kötözte. Azután Battistához fordult, mintha táncra kérné fel; Szabad?... — de mi­előtt még az olasz megta­gadhatta volna a beleegye­zését, már megkötözte. Be­vitte őket a mosdóhelyiség­be. — Nyugodtan, öreg La­touret — bíztatta Galamb—, nem lesz semmi baj, jó fiú vagyok, és gondolok maguk­ra, csak pillanatnyilag kell beraktározni önöket. — Tudja, Hárrincourt mondta megvetően az őr­mester —, eddig azt hittem, hogy Csak fegyelmezetlen és elbizakodott. Még sajnáltam is, mikor en crapaudine megkötözték. De most látom, hogy maga hitvány, gyáva fráter, és bánom, hogy va­laha egy jó szót szóltam magához. — Csak dörmögjön, öreg. Azért tudom, hogy kedvel. Ne féljen semmit. Galamb jó fiú. Szereti a katona bá­csit. Mehetünk, gyerekek. Ezután felmentek a le­génységi szobába. Itt gyűlt össze a „Harrincourt-külö- nítmény” Pilotte vezetésé­vel. Minkust, Pilótte, Hla- vács, Rikov és még nyolc megbízható ember. — Gyerekek! Valameny­Párizs és Budapest A magyar—francia állam­közi , kapcsolatok a hatva­nas évek elejétől kezdve ál­landó javulást mutatnak. Ez a tény annál figyelemre mél­tóbb, mivel a két ország vi­szonya nemcsak a hideghá­ború éveiben, hanem —más történelmi okok miatt — már az első világháború előtt, majd a két világhá­ború között sem volt barát­ságos. A huszas, harmincas években az akkori Harmadik Köztársaság sok baloldali magyarnak, munkásnak és értelmiségnek nyújtott me­nedéket, akik a fehérterror élői menekültek Párizsba. A budai Várban a német ori­entációval akarták ellensú­lyozni azt, hogy a francia kormányok a kis-antant or­szágaival léptek szövetség­re. A hivatalos kapcsolatok hiányát pótolta, hogy a ma­gyar nép őszinte rokonszev- vel viseltetett a francia nép iránt, elismerte és igényel­te a francia kultúra évszá­zados eredményeit. A második világháború után a francia—magyar kul­turális kapcsolatok már hi­vatalos támogatással lendül­tek fel, s még a hideghábo­rú esztendeiben sem szakad­tak meg. (Francia részről nagyra értékelik, hogy Bu­dapesten mindvégig működ­hetett Francia Intézet, a Pá­rizsi Magyar Intézet tevé­kenysége ugyancsak viszony­lag zavartalan volt azokban a nehéz időkben.) A legu­tóbbi időszakban a kölcsö­nös művészeti kiállítások, (elég csak a párizsi Petit Palaisban megrendezett át­fogó magyar művészeti ki­állítás óriási sikerére utal­ni), professzor- és diákcse­rék, francia tudományos kutató központ, a CNRS és a Magyar Tudományos Aka­démia bővülő kapcsola­tai, a hidrológusok, arc­heológusok, borászok, sport­edzők és számos teröt- )et szakembereinek rendsze­res tapasztalatcseréi jelzik, milyéft élő tartalommal le­het megtölteni a francia— magyar kulturális egyez­mény kereteit. Egyébként is egyezmények jelzik a két ország vi­szonyának normalizálódását és javulását: hosszú lejára­tú kereskedelmi egyezmény, konzuli egyezmény, tu­dományos műszaki együtt­működési egyezmény. Ezek az államközi megállapodá­sok már a két ország között 1965. januárjában, Péter Já­nos külügyminiszter párizsi látogatása idején elkezdő­dött közlekedési folyamat­nak a kézzel fogható ered­ményei. A Magyar Népköztársaság kormánya nagy jelentőséget tulajdonit a magyar—fran­cia kapcsolatok fejlődésé­nek: tudatában van annak, hogy Franciaország az eu­rópai biztonság tekintetében milyen fontos szerepet tölt­het be kontinensünkön. Érdemes külön kitérni a magyar—francia gazdasági kapcsolatokra. 1966. f eb fő­nyien Hlavács őrnagy veze­tése alatt állunk. Most le­megyünk, és úgy teszünk, mintha csatlakoznánk a Iá. zadókhoz. Betörjük a rak­tárt, és mindenki ihat ru­mot meg ami ital van! — Hlavács eltolta, és rázárta az ajtót. A cipész kétségbe, esetten bámult maga elé, azután dühös lett. „Micsoda beszéd ez? — siránkozott, — Az én ötletem volt a rum, és nekem nem adnak sem. mit... Disznóság!” De nem tehetett semmit ,. Galamb pedig így szólt a lépcsőn: — Fiúk, aki közületek ru­mot iszik, azt szavamra mondom, hogy nyomban le­lövöm. — Kicsinyesség — dör- mögte Troppauer, a poéta —, azért egy pohárkával igazán lehetne... — de Ga­lamb úgy nézett rá, hogy gyorsan elhallgatott. Futva érkeztek az udva­ron nyüzsgő katonák közé. — Halló! — kiáltotta Ga­lamb. — Végre... megyünk haza! És addig is, amíg ki­nyitják a vízcsapot, ne szomjazzunk! Fiúk! A rak­tárban ott a rum! Megér- demlünk ennyi nyomorúság után egy korty italt! (Folytatjuk) árjában Budapesten kötöt­ték meg a két ország tör­ténetében az első hosszú le-; járatú megállapodást. A francia vendéglők asz­talára a „burgundi csiga** nem egyszer magyarországi exportból kerül. Kivitelünk­nek több mint a háromne­gyedét még 1965-ben is me­zőgazdasági és élelmiszeripa­ri termékek tették ki. Ai árucsere volumene mindad­dig viszonylag alacsony szin­ten mozgott és a két ország külkereskedelmében nem biztosított fontosabb helyet. Ez jórészt annak a követ­kezménye volt, hogy Pá­rizsban a legutóbbi időkig kevéssé törekedtek a szocia­lista országokkal való keres­kedelmi kapcsolatok fejlesz­tésére. (A Közös Piac orszá­gaival például a franciák sokszorosan nagyobb áru- esereforgálmat bonyolítanak le: 1967-ben is még tizen­négyszer több árut impor­táltak onnan, mint a szo­cialista országokból, nyolc­szor több árut szállítottak oda, mint a szocialista or­szágokba.) Magyarország vo­natkozásában pedig az áru­csere fejlődését sokáig gátol­ta a kereskedelmi forgalom kiegyensúlyozatlansága. Az egyenleg évről évre számot­tevő deficitet mutatott a ma­gyar külkereskedelem szem­pontjából. 1966 tavaszáig még bizonyos franciaországi ha­tósági előírások is megnehe­zítették a magyar áruk be­hozatalát. Gondot okozott az is, hogy a franciák figyel­men kívül hagyták a ma­gyar népgazdaság fejlődési irányát és strukturális átala­kulását Ne feledjük, hogy ma már a teljes magyar ki­vitelnek mintegy 45 százalé­ka gépipari finommechani­kai termék, — nem pedig mezőgazdasági áru... A már említett francia ^liberalizálás” 1966 elején « francia vámtarifajegyzék- nek mintegy 700 fő tételére terjed ki, általában meg­szüntette a beviteli mennyi­ségi korlátozásokat Most már bútorokat szerszámgépeket, vegyipari és gyógyszeripari termékeket, rádiókat, rádió- csöveket, háztartási üveg­árut, textilipari gyártmányo­kat villamosipari készüléke^ kot precíziós- és mérőmű­szereket szállítunk Francia- országba. A hosszú lejáratú megálla­podás alapján megnyílt az út a kooperáció előtt, amely még ígéretesebb fejlődésre ad lehetőséget, mint az árucsere fokozása. (Ez utóbbit egyébé ként nehezítik a Közös Piac diszkriminációs előírásai.) A tudományos kutatóintézetek éppúgy együttműködnek, mint az iparvállalatok. A kooperációban előállított ter­mékek a magyar vagy a fran­cia gazdaság igényeinek ki­elégítését szolgálhatják, de — ami talán még fontosabb, — más, úgynevezett harma­dik országokba is exportál­hatok. (Jó példa az együtt­működésre: a francia Régié Renault és a Ganz-MÁVAQ kooperációja Diesel-motorok gyártására.) A gazdasági, techníkai-ta* dományos és kulturális kap­csolatokon túl igen fontos a politikai közeledés Ma­gyarország és Franciaország között. A párizsi diplomácia nem egy nemzetközi kérdés­ben a mienkéhez hasonló, ahhoz közeli álláspontot fog­lal el: a vietnami problémá­tól a Közel-Keletig többször megmutatkozott ez. A poli­tikai közeledés mértékét e sorok írója is érzékelni tud­ta, amikor 1966 júliusában a* a megtiszteltetés érte, hogy tolmácsként a francia külügyminiszter oldalára ül­jön a Gellért-ezállóban meg­tartott sajtókonferencián. Nem volt nehéz tolmács! fe­ladata: Couve de Murvilla a diplomáciai zsargon bo­nyolult kifejezéseit félretéve, egyszerűen és világosan fo­galmazott. A két ország Vi­szonyának javításáról őszin­tén nyilatkozott, hangsúlyoz­va a kapcsolatok bővítésének mind francia—magyar, mind európai viszonylatban meg­mutatkozó jelentőségét. A két ország viszonyának biztató alakulása példaként szolgálhat a békés egymás mellett- élés elvének megvaJ lósulására. , Pálfy JéaKf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom