Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-22 / 69. szám

Emberekről van szó Befejezték a borsó vetését a balsai Petőfi Terme lőszőveikesetboa, Uj magyar iparág szü>ehk a Nyírségben Várja a világpiac a „nyíregyházi illetőségű“ szerelvényeket Sok ember köszönti tár­sét, munkahelyi ismerősét ezzel a kívánsággal: erőt, egészséget! Becsületes szán­dék és óhaj van benne, ami a társadalom, az ország ja­vára való hasznos munka­végzést célozza. A beteg em­ber nem dolgozhat; a mun­kában kiöregedett joggal várja anyagi és erkölcsi meg­becsülését: nyugdíjazását. Törvények szabályozzák a nem teljes munkaképességű­ek helyzetét. Ezek a szabá­lyozások emberekről szólnak, családok helyzetét hivatottak rendezni. Örvendetes válto­zás e téren a mezőgazdaság­ban, a termelőszövetkezetek­ben dolgozók betegsége, nyugdíjazása esetére szóló rendelkezés. Annak az igény­nek a kielégítése, hogy a mezőgazdasági dolgozók egyenlő szintre kerüljenek az ipari munkásokkal betegség és nyugdíjazás esetében is, A párt és a kormány ily en Irányú erőfeszítésének ked­vező a visszhangja. Mégis mind több, éppen a kérdés­sel kapcsolatos probléma ve­tődik fel a tsz-ekben. Több helyen figyelmen kívül esik ugyanis az SZTK-ügy intézés. Nem vé­letlen foglalkozott ezzel a Tisza menti Tsz-ek Területi Szövetsége legutóbbi szociá­A túlzott készletezés, il­letve a forgóalap hiánya mi­att már két tanácsi vállalat­tól tagadta meg megyénkben a bank a hitei folyósítását ez év első két hónapjában. A fizetésképtelenné vált válla­latok problémája a felsőbb szerv garanciavállalása és megelőlegezési hitel révén — azóta már rendezés alatt van. Mégsem árt az esetből levonni a tanulságot A Nyírbátori Vastömeg- cikkipari Vállalat jelenleg is 14 millió forinttal „áll sor­ban.” A fizetésképtelenséget elsősorban az okozta, hogy a vállalat az elmúlt évben 16 000 fénycsőarmatúrát nem tudott legyártani és értékesí­teni. így a termékek teljes anyagszükséglete ez évre hú­zódott át s mint készlet a vállalatot terheli. Ugyanak­kor még további hárommillió forint értékű olyan anyag is felhalmozódott a vállalatnál, amelyre a jelenlegi munkák­nál nincs szükség. Hitelképes a gyár? A szintén hosszú időn át fizetésképtelenné vált UNI- VERSIL Szilikátipari Válla­latnál a termelés nagyará­nyú emelkedése miatt bekö­vetkezett forgóalaphiány oko­zott problémát. Pénzügyi ne­hézségüket előlegezett forgó- alaphitellel oldották meg. Bár mindkét eset szél­sőségesen negatív, a megol­dás bizonyos formában pozi­tív elemeket is tartalmaz. Hitelt ugyanis csak az a vál­lalat kaphat, amelyik hitel­képes. A forgóeszközhitele­zés feltétele például, hogy a vállalat által előállított ter­mékeknek biztos piaca le­gyen, s ne a készletek emel­kedését, a raktárak, esetleg boltok eladatlan portékáinak gyarapodását eredményezze. Az UNIVERSIL termékei bármilyen mennyiségben ve­vőre találnak; népgazdasági érdek is a termelés fokozá­sa. Bizonyos mértékben nehe­zebb a helyzete a nyírbáto­riaknak. Egyrészt nem ké­szültek el a piac által várt termékek, másrészt felesle­ges anyagokat tartanak rak­táron. Nem lennénk tárgyi­lagosak, ha teljesen elma­rasztalnánk a vállalat veze­tőit mindezekért. Hiszen el kell ismernünk; fejlesztés­ben olyan ütemet diktáltak áz elmúlt évek alatt a Nyír­lis és kulturális bizottsági ülése. A tanácskozásra meg­hívott Koda László, az SZTK megyei nyugdijosztályának vezetője megállapította: „Az ipari munkások és a tsz- tagság között ma még nagy különbség van a társadalom- biztosítási jogszabályok is­meretében. Az ipari munká­sok állandó és tapasztalt SZTK-ügyintézők által tá­jékozottabbak betegségi és nyugdíjazási ügyekben.” Igaz ez a megállapitás. A tsz-ekben gyakran cserélőd­nek az ilyen beosztottak, vagy másodrendű foglalko­zásként kezelik az SZTK- ügyeket. Rendszerint a pénz­táros, esetleg valamelyik be­osztott könyvelő, vagy admi­nisztrátor foglalkozik vele. S általános tapasztalat: nem ismerik a rendelkezéseket, a hozzájuk forduló tagoknak nem tudnak kielégítő vá­laszt, tanácsot és útbaigazí­tást adni. Nem ritka az olyan szövetkezeti falu, ahol a tsz tagjai pedagógusoktól, va­sutasoktól, postásoktól és más területen dolgozóktól • kémek esetleges betegséggel, nyugdíjaztatással kapcsola­tos tanácsokat. Sok a feles­leges utazgatás ilyen kér­désekkel a járási székhe­lyekre, mert otthorvi a falu tsz-ében nem kaphatják meg az érdembeli válaszokat. bátort Vastömegcikkiparl Vállata tn áll, melyre kevés példa akad. A párszáz em­berrel kezdett üzem mahol­nap ezernél is több munkást foglalkoztat. Nem mindegy milyen áron! Azonban nem mindegy, hogy milyen áron! A népgazdaság pénzügyi egyensúlyát és hatékonyabb fejlődését elősegítő új gaz­daságirányítási rendszerben egyre inkább a vállalatnak kell garantálni a hitelképes­séget S ehhez mindenekelőtt bölcs előrelátás, megalapo­zott, ütemes termelés ég biz­tos piac szükséges. Ma még — minden bizonnyal — ga­ranciát vállal a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága, de megeshetik, hogy ismét­lődés esetén már nem. Panaszkodott nemrégiben az egyik építőipari ktsz el­nöke: „Nagyon kell igye­keznünk a munka befejezé­sével, mert csak akkor ka­punk pénzt, ha már a lakás­kulcsot is átadjuk.” Lehet hogy egy kicsit szokatlan ez, de mindenképpen hasznos. Nyíregyházán sorba építik a ktsz-ek a szövetkezeti tár­sas- és OTP-lakásokat. Mind­ez helyes, de az már nem. Felnő az ember, megférfi- asodik, tele van a minden­napok gondjaival, de sok­szor eszébe jutnak a diák­köri élmények. A legmara­dandóbb ilyen emlékem Kácsor tanár úrhoz fűző­dik, aki az Alma Materban a kémiát és a matematikát próbálta a szó szoros értel­mében kemény koponyánk­ba verni. Egyszer madárkaromhoz hasonló ujját maga felé haj- lítgatva hívott ki felelni. — Mondd csak fiam... miből áll a konyhasó? Szerencsétlenül éreztem magam, mert csupán az ju­tott eszembe a fekete tábla előtt, hogy a só fehér és sós, s a zsíros kenyér — amelyet minden esetben Az új gazdasági rendszer­ben az élet minden terüle­tén nőttek és tisztázódnak a követelmények. A tsz-ekben is különböző tanfolyamokat, tapasztalatcseréket szervez­nek juhászok, kertészeti dol­gozók, agronómusok, egész­ségőrök és egész sor megha­tározott munkakörben dol­gozók részére. Tény azon­ban, hogy a kérdéses terüle­ten nincs előbbrejutás. Pe­dig a szó szoros értelmében ez olyan terület, ahol na­ponta emberekről van szó. És külön nyomatéknak számít­hat itt, hogy aki tanácsot, útbaigazítást igényel, az nem irigylésre méltó helyzetben van: beteg, vagy számos éve miatt nyugalmas időt óhajt. Minden alapja megvan te­hát annak, amit az említeti területi szövetség bizottsága határozott: felkérte a titkár­ságot, legközelebbi tájékoz­tatójában javasolja a tag tsz- eknek, hogy a szükséghez mérten önálló és jól képzett SZTK-ügyintézőt foglalkoz­tassanak. Megkeresik az SZTK megyei igazgatóságát azzal a kéréssel, hogy a szö­vetség területén az SZTK- ügyiniézök képzését, illetve továbbképzését segítse elő. Remélhetőleg a kérés egyet­értésre taláL A. B. hogy ezek közül még egy sem készült el az igért és szerződésben is vállalt határ­időre. Ezentúl súlyos pénz­ügyi problémákat okozhat egy-egy építkezés elhúzódá­sa, s megeshet, hogy még a munkabér kifizetésére is a megszokottnál később kerül sor. Aki hoppon marad Meg kell gyorsítani «vál­lalatoknál, üzenteknél, ktsz- eknél az olyan termékek gyártását, amelyeknek biztos piacuk van. Ä megalapozat­lan tervezés, a kapkodás so­ha nem volt annyira káros egy-egy kollektívára, mint most, az új viszonyok kere­tei között Megszűnnek a monopol - helyzetek is, amikor egy-egy gyár önmaga, az igények fi­gyelembe vétele nélkül hatá­rozta meg miből mennyit ké­szít, s kinek ad el belőle. A hoppon maradt partnerek ugyanis másutt — esetleg külföldről is — szerzik be az árut * ez visszaüt: Ver­senytárs akad, csökken az igény, bezárhat a magát nél­külözhetetlennek vélő gyár, mert eladatlan árui miatt fizetésképtelenné válik. Tóth Árpád megosztottam Vízi Béla ba­rátommal — anélkül élvez» hetetlen. E gondolatgazdag­ság az arcomon tükröződ­hetett, mert a tanár úr két ujjúval megfogta bal füle­met, s ugyanazzal a kezé­vel csattanós pofonnal nyug­tázta felkészültségemet. Pontosan annyiszor törölt képen, ahány betűből áll a konyhasó képlete. — Fiam, a kémia az élet. ben nélkülözhetetlen! Meg látod hasznát veszed! — tette hozzá Kácsor tanár úr. Ha más haszonnal nem is járt, de azon a kémiaórán kitörölhetetlenül belém vé­sődött: NaCl. — Nátrium- klorid. Az élet furcsa helyzeteket teremt. A közelmúltban kül­földön jártam. A campinge­A Budapesti Hajtómű- és Felvonógyár 121 millió fo­rintot kért a Beruházási Banktól egy konvejorgyár felépítésére s a pénzt meg is kapta azzal a feltétellel, hogy 1971 és 1973 között kamatostól visszafizeti. E rövid hír mögött egy önállósodó gyár — alapos számításokon alapuló — kockázatvállalása, ennek eredményeképp egy új ma­gyar iparág megszületése rejlik. Mi a konvejor? A neve idegenszerűbb, mint lénye­ge: anyagmozgató berende­zés, ami végigfut az üzemen, s egyik munkahelyről a má­sikra, egyik géptől a mási­kig szállítja a munkadarabo. kát. Folyamatossá teszi a termelést és megkíméli a dolgozókat a fáradságos ci- pekedéstŐL Amikor az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság elkészítette a hazai konve- jorgyártás programját, pá­lyázott a Hajtómű. és Felvonógyár is, s elnyerte a megbízatást. A gyárban ugyanis — sok számolás, vi­tatkozás után — megállapí­tották: győzik műszaki erő­vel, szellemi kapacitással is, „csak” a pénz hiányzik még, hogy új üzemet léte­síthessenek Nyíregyházán, ahol január elseje óta hoz­zájuk tartozik már a Vasszer­kezeti és Gépipari Vállalat egy része. így vállalták a kockázatot A 121 milliónyi hitelből — persze, « válla­lat saját pénzével is kiegé­szítve —■ felépítik a2 új üzemet (amivel „melléke, sen” a Szabolcs-Szatmár megyeieknek új munkalehe­tőségeket is teremtenek.) Rö­videsen megszületik tehát az ttj magyar iparág: a konve- jorgyártás. Számításaik sze­lénnek hódolva, hiányos nyelvtudásommal magam láttam el családomat, t tár­saimat élelmiszerekkel, s egyéb ilyenkor szükséges kellékekkel. Egyik reggel azzal álltak elém az asszonyok, szerez­zek sót, mert annyi Sincs, ami egy darab zsíros kenyér ízesítéséhez elegendő lenne. Nosza, ezen ne múljék a fő­zés — gondoltam —, beál­lítottam egy önkiszolgáló boltba. Sokáig keresgéltem a polcokon, de nem talál­tam rá a sóra. Az üzlet al­kalmazottainak feltűnhetett tájékozatlanságom, s talán emiatt lépett hozzám egy csinos elárusítónő, aki meg­kérdezte, mit óhajtok. — Sót!.. SótLl Sót!... — ismételtem. Értetlenül tárta szét a ke­zét. Megpróbáltam megma­gyarázni, de arcfintoraim sem vezettek eredményre. Letörten indultam el az aj­rtnt minden beruházott száz forint 16—18 forint nyere­séget hoz majd évente. A kölcsönt ebből sem könnyű a vállalt határidőre vissza­fizetni, segít viszont a na­gyobb önállóság szülte új intézkedések és vállalkozá­sok egész sora. Például: szerződésük van a Szovjetunióval évente több száz felvonó szállítására. Felvonószerelvényeket Is gyártani fognak tehát Nyír. egyházán, amely Pestnél közelebb van az alapanya­got szállító borsodi vasgyá­rakhoz is, a szovjet határ- állomáshoz Is. így tetemes szállitási költséget lehet majd megtakarítani. A má­sik nyereségnövelő lehető­ség: speciális automatikus festőgépsort akarnak gyár­tani, amely a színezendő tárgyat, alkatrészt a „nyír­egyházi illetőségű” konvejor segítségével egyszerűen megmeríti az oldott festék­ben. Most keresik hozzá a piacot, a megrendelőket. Ha a nyíregyházi üzem belép, már nem kell a gyártáshoz újabb beruházás, nagyobb erőfeszítés. A gyár vezetői — új idők jele! — nemcsak úgy fogal­maznak már, hogy „telje­sítjük a mutatókat”, hanem így is: „Ésszerű kockázat nélkül nincs haszon, viszont a lehetőségek átgondolt ki­használásával nemcsak a hitelt fizetjük vissza, de újabb nyereséget is szer­zünk”. S az sem megvetendő, hogy „ha bevág az üzlet” — miként a gyárban mond­ják — akkor az eredmény hamarosan a dolgozók bori, tékján is meglátszik majd. F. A. (Hétfői Hírekből) tó felé. Már hallottam nejem és társaim megjegyzéseit, s éreztem számban az édes­kés izú marhapörköltet, amikor felvillant előttem Kácsor tanár úr képe, s ar­com — csakúgy mint húsz évvel ezelőtt a pofonoktól — égni kézdett. — Visszafordultam. Oda. léptem a kiszolgálónőhöz, zsebéből kiragadtam a ceru. zát, s a pulton heverő pa­pírfecnire, — mielőtt meg­lepetéséből magához térhe­tett volna — felírtam: NaCl. A szőke, fitos orrú eladó, nő rátekintett a cédulára, majd derűsen felkacagott. — Nátriumklorid... — s egy polcra mutatott, ahol nylon burokban kristályfe­héren ott sorakoztak a sóval telt zacskók... Mennyire igaza volt Ká­csor tanár úrnak. „A kémia az életben nélkülözhetet­len r Gémes Gábor Lapszélen Árak9 stern plik A kulturált kereskedés­nek sok apró részlete van. Ezek közé tartozik az árak feltüntetése is. Itt is vannak még bajok. A múltkor né­zegettem a műanyagárukat Tálakat, poharakat és így tovább. Furcsa volt hogy mindegyik aljára vastag ironnal rótták fel az árat. (Ezt csak últrával lehet le­súrolni, amitől viszont ho­mályos lesz a műanyag.) Nem sokkal ésszerűbb a szépen csomagolt desszer­tek, csokoládék árjelzése sem. Ezeket általában aján­dékba veszik. Erről pedig aa ajándékozó szívesen letörül­né, vagy leszakítaná az ár­jelzést. Ez azonban nem sikerül. Vagy az egész ce­lofánt le kell tépni, vagy marad az ár. Nem kimon­dottan okos dolog az sem, hogy pl. a matracra bélyeg­zővel ütik rá a minőséget és az árat. Ha ez bevizezó- dik, összefogja a lepedőt De ha már a bélyegzőnél tartunk, érdemes megkérdez­ni, miért kell a- trappista sajtra és a felvágott hajá­ra is öklömnyi stemplit üt­ni? Ugyanekkor senkinek nincs gondja arra. hogv a vaj, a tejfel „göngyölegére” ráüsse a szavatossági időt. '•») Tár fai a falvakban, képzőművészeti kiállítások az. S/MJ programiban Az SZMT kulturális bi­zottsága a2 idén tartalmas programot dolgozott ki a képzőművészeti ízlésűévé, es kiterjesztésére: üzemi. fa,j- si képzőművészeti tána.OKai rendeznek megyeszerte. A Nyíregyházi Konzervgyárban került sor az első üzemi tár­latra, az év első felében még négy községbe jui el a képzőművészeti kiállítás anyaga, a második fél év­ben pedig eddig három fa­lusi tárlat szerepel a prog­ramban. Kisvárdán a járási műve­lődési házban és Záhony­ban március 29-én nyitják meg a kamaratárlatot, a já­rási székhelyen Pál Gyula nyíregyházi festőművész ké­peit ismerhetik meg az ér­deklődők. Záhonyban Hu­szár István rakamazi fes­tőművész tárlatát rendezi meg a szakszervezet, ápri­lisban még a tuzséri fate­lepen nyílik képzőművésze­ti kiállítás, április 4-én, Nyírbogdányban a debrece­ni Holló László festménye­it mutatják be. Az év má­sodik felében Mátészalkán, Nyírlugoson és Nyírbátor­ban lesznek kiállítások, va­lamennyi alkalommal tár­latvezetésről is gondoskod­nak. Még számos üzemben ter­veznek képzőművészeti tár­latot az SZMT kulturális bizottságának vezetői, azon­ban kevés az erre alkalmas helyiség a megye üzemei­ben. HITELT KERTEK, NEM KAPTAK A fizetésképtelenség, a sorbanállás oka, ellenszere két vállalatnál Sózott kémia

Next

/
Oldalképek
Tartalom