Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-19 / 66. szám

ESTI külpolH^kai krónika A kényszerintézkedések nem nyugtatják meg a nyugati pénzügyi köröket Robert Kennedy elveti Johnson politikáját Megverték Willy Brandtot Több száz tüntető zárta el a párt vezetők útját Müller Armand emlékére A Johnson-kormány álta­lános politikai válságához kapcsolódnak a legfrissebb és legfontosabb nemzetközi ese­mények. Az egyik az arany­válság, amelynek megfékezé­sére új intézkedésekkel pró­báltak lépést tenni Arne- rika és legfontosabb nyugat- európai szövetségesei. A má­sik az a határozott politikai kihívás, amelyet Robert Ken­nedy intézett Johnsonhoz a jelenlegi demokrata elnök politikájának lényegét és egé­szét támadva. A kommentátorok meg­egyeztek abban, hogy a wa­shingtoni bankártanácsko­zás döntése önmagában hor­dozza a kialakult ellentmon­dásokat és lényegében csu­pán időnyerésnek tekinthető. A Times Londonban „léleg­zetvételnyi szünef’-ről be­szél. A brit tőkések lapja, a Financial Times a probléma gyökerére utal, amikor sokat- mondóan kétségét fejezi ki, vajon Johnson képes lesz-e helyreállítani a dollár irán­ti bizalmat A francia nagy­tőke lapja, a Les Echos fel­veti, hogy az európai bankok kénytelen-kelletlen és feltű­nően tartózkodóan támogat­ták Washingtont (ez persze nem vonatkozik Párizsra), de abban egyetértenek a fran­ciákkal, hogy minél hama­rabb meg kell vitatni a nem­zetközi pénzügyi rendszer megújításának De Gaulle ál­tal régóta sürgetett kérdését Természetesen a Washing­tont támogató központi ban­kok országainak hivatalos pénzügyi körei igyekeznek az elégedettség látszatát kelteni. Ám ezek a körök is rendkí­vül óvatosan és látható ag­godalommal beszélnek a jö­vőről. S ami a józan megfi­New York, (MTI) 5 Az amerikai elnökválasz. tasi harc már most, a pró­baválasztások szakaszában olyan képet mutat, amely előrevetíti a későbbiekben várható elkeseredett és min­den eszközt felhasználó sze­mélyi harcot a szembenálló felek, elsősorban pedig Johnson amerikai elnök és Robert Kennedy demokrata­párti szenátor között Vasárnap ese a C3S ame_ rikai televíziós társaság egyik riportjában arról szá­molt be, hogy Kennedy sze­nátor „ultimátumjellegű” ajánlatot tett Johnsonnak. A hír, amelyet egyébként a Times és a Newsweek című folyóirat is átvett, úgy hangzott, hogy Kennedy fel­ajánlotta: nem indul az el­nökválasztáson, ha Johnson elfogadja egy olyan bizott­ság felállítására vonatkozó javaslatát, amely bizottság­gyelőket felettébb aggasztja: a washingtoni kormány ma­kacsul folytatja eddigi poli­tikai vonalát, s az időnyerés­sel a lényegi változtatások elől menekül. Ezeket a lényegi változta­tásokat követeli az amerikai tőkéseknek az a csoportja, amelynek Robert Kennedy a legújabb hangadója. A sze­nátor, és a mögötte álló erők tisztában vannak azzal, hogy a bizalmi válság gazdasági és politikai jellegű egyaránt és mindennek kiváltója a hiábavaló vietnami katonai erőfeszítés. Szombaton Ro­bert Kennedy bejelentette hivatalos indulását a demok­rata elnökjelöltségért vívott harcban, s egyúttal kifejtet­te, hogy a politika megvál­toztatása csak az eddigi csőd­politikát folytató Johnson el­távolításával képzelhető el. A Fehér Ház vasárnap ingerül­ten reagált a szenátor lépé­sére és azonnal megkezdte — a régi keletű Johnson—Ken­nedy párharc folytatásaként — a személyi intrikák hábo­rúját Johnson tábora kiszi­várogtatta, hogy Kennedy állítólag alkudozni próbált Johnsonnal, hogy az hozzon létre bizottságot vietnami po­litikájának felülvizsgálásá­ra. Nyilvánvaló, hogy John­son az alkudozó bélyegét akarta sütni veszélyes rivá­lisára. Robert Kennedy vi­szont a lényegi kérdésről be­szélt hétfői kampánynyitó be­szédében: a vietnami politi­ka valóban gyökeres felül­vizsgálatra szorul és John­son maga szabta meg ennek formáját, vagyis azt, hogy ez csak nélküle képzelhető el, hiszen a hét végén is az asz­talt verve állt ki háborús po­litikája mellett. nak feladata lenne a 'viet­nami politika felülvizsgálá­sa és megváltoztatása. Az indítványt Johnson elutasí­totta és Kennedy közölte: indul a demokrata párt szí. neiben. Még csak két napja nyil­vánvaló, hogy Robert Ken­nedy csatlakozott az elnök- választási küzdelem mező­nyéhez, a New York Times- ben azonban már hétfőn egész oldalas fizetett hirde. tés jelent meg, amely út- széli hangon szidalmazza a szenátort. A hirdetés, ame­lyet Johnson párthívei tet­tek közzé, kétségbe vonja Robert Kennedy szavahihe. tőségét, megállapítja: „Te­kintve, hogy Kennedynek nincs esélye a győzelemre, elhatározta, hogy legalább szétzilálja a demokrata párt sorait, csak azért, hogy Lyndon Johnson vereséget szenvedjen a köztársasági párt jelöltjével szemben." Nürnberg: Példátlan méretű ellentün­tetések közepette nyílt meg a Német Szociáldemokrata Párt nürnbergi kongresszusa. Röviddel azelőtt, hogy Her­bert Wehner, a párt helyet­tes elnöke megnyitotta az 1969-es választások előtti utolsó pártkongresszust, kí­nos közjáték színtere volt a Mesterdalnokok virágokkal díszített csarnokának bejára­ta. Abban a pillanatban, amikor a pártvezetőség az üvegajtón át a csarnokba igyekezett belépni, több száz felhevült tüntető elzárta az útját. Nagy dulakodás tá­madt és — mint a DPA hír- ügynökség jelenti — a fiata­lok nekitámadtak és megver­ték Willy Brandt és Herbert Wehner minisztereket. Weh­ner elvesztette szemüvegét és a közelben lévő barátai tá­mogatását vette igénybe, Csehszlovákiában az elmúlt hét végén befejeződtek a Csehszlovák Kommunista Párt járási és városi kerüle­ti konferenciái. Az értekez­leteket mindenütt a küldöt­tek nagyfokú aktivitása jel­lemezte. A brnói pártkonfe­rencián például Alexander Dubceknek, a Központi Bi­zottság első titkárának be­széde után mintegy hetvenen szólaltak fel. A többi párt­konferenciákon is nyílt vé­leménycsere folyt a legége­tőbb kérdésekről. Sok szó esett a párt vezető szerepé­ről, arról, hogy a párt vezető szerepének a mindennap; munkában is kell érvénye­sülnie, a pártnak állandóan tudnia kell, hogy funkcioná­riusai miként végzik íjiunká- jukat. Több helyütt a felszó ­lalók bírálták a kerületi és járási pártvezetést, vagy an­nak egyes tagjait. Az új ve­zetőségek megválasztása a; legtöbb helyen titkos szava­zással történt. A pártkonferenciák részve­vői mindenütt támogatták a Központi Bizottság decembe­ri és januári plénumának döntéseit. Több felszólaló hangsúlyozta: azoknak, akik még nem értették meg a meg­újhodási folyamat lényegét, hogy egy mellékajtón a te­rembe juthasson. A nyugatnémet hírügynök­ség beszámolójának további részében elmondja, hogy he­ves lökdösődés támadt: a be­járati ajtó üvegtáblája csö­römpölve tört ezer darabra. Miközben a párt vezetői az előcsarnokban a fejleménye­ket vitatták, civilruhás rend­őrök érkeztek a helyszínre. Ott volt Carlo Schmid is, az SPD ismert személyisége, aki a bejáratnál élénk szócsatába bonyolódott a tüntetőkkel. Homlokáról a verejték pata­kokban ömlött, s állandóan ismételgette: „Engedjenek, engedjenek, segítenem kell Herbertnek!” Hosszas dulakodás után a felvonultatott karhatalmi erőknek végre sikerült visz- szaszorítaniuk a fiatalokat, akik azonban ezután sem hagyták magukat és az épü­let bejáratától mintegy tíz méterre ülősztxájkot kezdtek. (DPA; Időt kell adni, hogy a leg­utóbbi eseményekkel kap­csolatos véleményük pozitív értelemben fejlődjék. Kassán a pártkonferencián a szlovák és magyar felszó­lalók egyöntetűen támogat­ták a Szlovák Nemzeti Ta­nácsnak az ország föderatív átrendezésére vonatkozó ja­vaslatát Moszkva, (TASZSZ): Gromiko szovjet külügy­miniszter meghívására, hi­vatalos látogatásra Moszk­vába érkezett Kurt Wald­heim osztrák külügyminisz­ter. Waldheim, aki március 23-áig tartózkodik majd a Szovjetunióban, Moszkván kívül Tbiliszibe is ellátogat és megbeszéléseket tart Ko­szigin mlniszterelnökk-’ Gromiko külügyminiszterrel, valamint Kuznyecowal, a külügyminiszter első helyet­tesével. A nemrégiben Moszkvá­ban 77 éves korában el­hunyt Müller Armand az Októberi Szocialista Forra­dalom és a polgárháború egyik kiemelkedő magyar internacionalista harcosa. Müller Armand, mint fia­tal tisztviselő hadifogoly­ként került 1915-ben Orosz­országba. A csita-pescsan- kai táborban a magyar mun­kásmozgalom más ismert személyeivel együtt már 1916. végétől forradalmi fel- világosító és szervező mun­kát végzett bajtársai köré­ben. 1917. novemberétől a bolsevik párt tagja, s ak­tív szervezője a csitai hadi­foglyok kommunista cso­portjának. 1918. tavaszától Szibériá­ban sorra alakultak az el­lenforradalmi erőkkel szem- beszálló Vörös Gárda, illet­ve a Vörös Hadsereg alaku­latai. Müller a csitai inter­nacionalista osztagok egyik parancsnokaként küzdött Szemjonov atamán csapatai ellen. 1918. nyarán a Baj- kál-tó körüli, hónapokig tartó elkeseredett csaták­ban vezényelte rohamra az internacionalistákat a fe­hérgárdisták erőivel szem­ben. A túlerő ideiglenes -őzelme idején partizánosz- gban harcol, majd Kíná- i menekül. 1920-ban visz- :atér Szibériába, s az ir- kutszki magyar kommunis­ta csoport és az internacio­nalista ezred egyik szervező­je. A tapasztalt forradalmárt hamarosan kinevezik az I. irkutszki hadosztály 2. dan­dár, majd a távol-keleti hadsereg vezérkarának ko­misszárjává. E magas be­osztásban jelentős szerepet Guatemala City, (MTI): Guatemala fővárosában hivatalosan bejelentették, hogy ismeretlen tettesek el. rabolták Mario Casiego ér. seket, az ország katolikus egyházának fejét. A rablás szombaton történt, amikor az érsek a főváros repülő'eré- ről palotája felé hajtatott Az érsekkel együtt eltűnt kocsija és sofőrje is. Mario Vasárnap a késő esti órák­ban a csehszlovák határőrök jelezték a magyar határőr­ség ipolytamóci őrsének, hogy nagyobb kiterjedésű erdőtüzet észlelnek az ipoly- tarnóci termelőszövetkezet hólyagpusztai birtokán. Ipoly- larnóci határőrségünk azon­nal riasztotta az éppen ülé­sező tsz-vezetőséget, s né­hány perccel később a cseh­szlovák határőrök és polgári töltött be a távol-keleti re­guláris Vörös Hadsereg megteremtésében, a japán intervenció és az ellenfor­radalmi bandák kiűzésében Szibéria területéről. A továbbiakban a szov­jethatalom gazdasági építő és szervező munkájában ért el figyelemre méltó eredmé­nyeket Érdemeiért a szovjet kor­mány több magas kitünte­tésben részesítette. Életé­nek utolsó évtizedében la fiatalos frissességgel és ener­giával dolgozott közben gyűjtötte az internacionalis­ták szibériai csatáira vo­natkozó dokumentumokat, emlékeket A feltárt adato­kat, s emlékeit, „A forra­dalom tüzében” című könyv­vében orosz és a Zrínyi Ki­adó gondozásában magyar nyelven is közzétette. M. Gy. Casiego szombaton mexikói látogatásáról tért vissza. A guatemalai főváros ut­cáin szombaton röplapok je­lentek meg, amelyek azzal vádolják a guatemalai kato. likus egyház vezetőit, hogy „együttműködnek a kom. munistákkal”. Egyes megfi­gyelők ebből arra következ­tetnek, hogy az érsek elrab­lása mögött szélsőjobboldali terroristák állnak. személyek, továbbá az ipoly- tarnóciak már a nagy kiter­jedésű erdőben, a négy he­lyen mind jobban terjedő tűz oltásán dolgoztak. Mááfél órás küzdelem után sikerült a tüzet lokalizálni, majd el­oltani. Mintegy öt holdnyi területen pusztítottak a lán­gok, a csehszlovák határőrök ébersége több milliós kártól mentette meg a termelőszö­vetkezetet Személyi harc Kennedy és Johnson között Befejeződtek a járási pártkonferenciák Csehszlovákiában Elrabolták Guatemala érsekét Magyar és csehszlovák határőrök közös küzdelme a tűzzel Hólyagpusztán 56. — Most gyere a kantinba — mondta Galamb, mivel néhány emberük már volt, és látta, hogy Troppauert ver­seinek elvesztése mennyire lesújtja. — Játszok neked néhány szép dalt. De a költő komoran ment mellette, és nagyot sóhajtott — A legszebb verseimet lopták el. Közte volt az epo­szom is: „Holnap indul a század csuklógyakorlatra. Irta Troppauer Hümér”. Ez neked nagyon tetszett... Leültek egy sarokasztal­hoz. A vendéglős bort hozott, és Galamb a zsebébe nyúlt a szájharmonikájáért Elámult. A harmonika helyett Gri- son tárcáját vette elő. benne volt a titkos szolgálati jegy, a tizenötezer frank, a notesz és az Újságcikk­Ostobán nézte. — Mi ez? — kérdezte Troppauer. — Ez volt— a viaszosvá- szon zacskóban... Ami eltűnt a század pénzszekrényéből— Most itt van a zsebemben! — A verseim! Az is ott volt! — kiáltott a másik iz­gatottan. — Nézd meg a zse­bed! De hiába kotorászott a zse­bében. A versek eltűntek. — Nincs... — dadogta Ga­lamb. — Visszaadott min­dent... még a tizenötezer frankot is... — Gondolhattam volna — mondta keserűen a költő —, tudta a gazember, hogy mit akar. Majd bolond lesz a tizenötezer frankot megtar­tani, amikor ellophatta vala­mennyi eredeti Troppauert A szája megremegett, és nagy, szürke szeme nedvesen csillogott... Galamb vésztjóslóan fel­emelkedett. Hahó! Ezt senki más nem tehette a zsebébe, mint az arab suhanc, aki állandóan az asztalnál lábatlankodott levetett zubbonya körül! De hol van a fiú? Otthagyta Troppauert, és szó nélkül kisietett. A sön- téspolc mögött a konyha felé ment. Ott senki sem volt. Átment a konyhán. Egy kis kővel körülvett kertbe ért, ahol törölgetnek, krumplit tisztítanak és mosogatóvizet öntenek ki. Megvan! Ott áll az arab, és cipőt tisztít. Elkapta. — Beszélj, te ördögfiók, mert kitekerem a nyakadat! Hogv került ez a holmi hoz­zád? — Megmondok mindent... csak eressz el... uram... De ahogy lazult a szorítás, a fiú kisiklott a kezéből, és befutott a házba a konyha melletti keskeny úton. Ga­lamb elkapta a csuklóját— Mindkettőjük keze a bejáró és a fal közé szorult. De az arab kiszakította magát, és beugrott egy szobába, ahol a kantinos lakott. Galamb ne­kifeszítette a vállát, a zár könnyen kitört, és máris ott állt a küszöbön. Egy hatalmas altiszti re­volver feszült a gyomrának a suhanc remegő kezében... — Ha hozzám nyúl, lelö­vöm! Meglepetten nézte a barna bőrű kölyök elszántan villo­gó szemét. Azután a kezére nézett. Elzsibbadt az ámu­lattól. Ahol a karfa lehor­zsolta a bőrt, fehér színű volt, és egv háromszögű anya jegy látszott! A szel­lem! Ez nem barna arab su­hanc, hanem fehér nő! Ijed­ten lépett hátra. — Bocsánat... nem tud­tam... hogy... Az arab követte a katona pillantását. Meglátta a kezén a Jelet... Ijedten eltakarta. Csend volt. — Milyen ostoba voltam— — mondta aztán szomorúan. — Sejthettem volna, hogy rájön, ha visszateszek min­dent a y-ebébe... — Na hallja — legyintett fölényesen Galamb —, ön nem tudja, hogy én közben kitűnő nyomozó lettem? Most mondja meg nekem, kicsoda ön. Mert kísértetek­ben csökönyösen nem hi­szek... A nő egy másodpercig gon­dolkozott. — Madge Russel... Az apám volt az a kutató, akit gyalázatosán meggyilkoltak, és az anyám lett később... dr. Brétailné. Értem... ezért hasonlít rá... és az anyajegy... — Kérem... Én most nem mondhatok semmit... Sokáig azt hittem, hogy maga... Például amikor az órát kér­tem... ott az oázisban. Hi­szen emlékszik? — Halványan... — felelte rosszkedvűen, és megtapo­gatta a tarkóját. — Később meggyőződtem róla valaki révén, hogy ma­ga... egészen... rendes és... Galamb csillogó szemmel lépett hozzá, és megfogta a kezét: — Régen vágytam már egy ehhez hasonló társalgásra... Mert meg kell mondanom... — Ne... Ne mondjon sem­mit — vágott közbe gyorsan a leány, és tűzpiros lett. — Ja igaz... a karóra, ha parancsolja... — Nem baj... Csak tartsa magánál... de kérem — tet­te hozzá őszinte aggódással —, vigyázzon magára, mert ezért meg akarják ölni... — De nem teszik! — kiál­totta elkeseredetten. Felharsant a kürt. Taka­rodó. — Mikor látom... — kér­dezte gyorsan Galamb. — Talán... lesz alkalom még... Kérem, bízza ezt rám. Most nem vagyok a magam ura, de megígérem, hogy rö­videsen találkozunk.. Nem akadályozhatta meg, hogy Galamb megcsókolja a kezét. De úgy látszott, hogy nem is akarja. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom