Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-07 / 31. szám
„...Megyek a NEB-hez...!“ Esetek, amelyekre emlékeznek A tízéves szerv megyei krónikájából Egy napokban érkezett levelet olvasok. A sorok végén így ír a bejelentő: „Sok szervnél kopogtattam már észrevételemmel, de eddig süket fülekre találtam. így határoztam el, hogy elmegyek a népi ellenőrzéshez...” — És eredménnyel? — kérdem a megyei NEB-iro- da munkatársait. A válasz: igen Igaza volt, a társadalmi tulajdon védelmében emelt szót. A felelősöket megbüntették. Hányán és hányán ismerik, tisztelik a népi ellenőrzést s igénylik a közreműködését Szabolcsban is. Ez önmaga bizonyítvány arról a tíz esztendőről, amely a hetes törvény létrejötte óta eltelt Ez a törvény alkotta meg a társadalom új ellenőrző szervezetét 1958 elején. —■ Sok volt akkoriban a társadalmi tulajdonnal való visszaélés, laza volt az állami fegyelem. Égető szükség volt arra, hogy leszámoljunk a korrupcióval, a visszaélésekkel. — Emlékezetes eset? — Dolgozók mondták el mindjárt a kezdet kezdetén, hogy a Nyíregyházi Járási Tanács VB akkori építési csoportvezetője — mivel a tetőfedő anyagok beszerzése nem volt könnyű — az engedélyeket kérőket megkörnyékezte. Közölte velük, hogy csak akkor kaphatnak tetőre palát, cserepet, ha darabonként egy-két forinttal megtoldják az árát. Több TÜZÉP-telep vezetővel szemben is — hivatali hatalmával visszaélve — fenntartotta magának azt a jogot hogy csak azoknak adjanak anyagokat, akiket 6 küld... Hogy aztán mi következett? Vizsgálat, bűnvádi eljárás, s a bűnös és cinkosai elnyerték megérdemelt sorsukat A vizsgálat sokak előtt bizonyította újra, hogy érdemes szót emelni a visszaélések, korruptak űzelmei ellen. Elmondanak még egy hasonló példát — Kemecséről és máshonnan érkeztek jelzések: az állami tartalékföldeket nem ritka esetben olyanok használják, akiket ez nem illetett meg. Több községben néztünk szét, s a bejelentőket igazoltak a tények. Egyedül Kemecsén negyven hold területet használtak illetéktelenül és törvényellenesen — a többi között a járási tanács vb akkori alkalmazottai. Mondani sem kell, milyen jó hatást váltott ki a közvéleményben, amikor visszamenőleg megadóztatták a jogtalan föld- használókat, s figyelemmel kísértük, hogy mondjanak le ezekről a földekről az illetéktelenek, s adják át azokat, «kiket illet.Minden év számos vizsgálat Szinte minden vizsgálat sok ezer, olykor sok százezer forint társadalmi haszon. — Emlékezetes volt például egy ügyünk — folytatják a NEB krónikáját — 1963-bóL Ennek az évnek a végén kaptunk egy levelet Apagyról, hogy az ottani állami gazdaságban nem tartják be az igazgatói alap felhasználására vonatkozó kormányrendeletet. Számlacsalásokat követnek el, a szabálytalanul felhasznált összegekkel a termékek önköltségét növelik, s alaposan felduzzasztották a reprezentációs kereteket. — Népi ellenőreink alaposan körülnéztek, s a megállapítás: sorozatos szabálytalanságok, visszaélések. Úgy láttuk, hogy nemcsak ebben a gazdaságban, hanem a többiben is meg kell néznünk a számlákat, bizonylatokat, vagyis, hogy indokolt másutt is az alapos vizsgálat. A feltevés nem volt alaptalan. Szabolcs több állami gazdaságában szokássá vált az állam pénzén való felelőtlen vendégeskedés, a túlzott «•.prezentálás és ajándékozTETÖCSERÉP FELÁRRAL FELELŐTLEN REPREZENTÄLAS 40 ADAGBÓL 47 MIT VIZSGÁLNÁK A KŐVETKEZŐ HÓNAPOKBAN gatás, amit éveken át elnéztek. takargatták is a gazdasági vezetők. Nem volt ez olcsó mulatság, több százezer forintjába került az államnak. Az ötven népi ellenőrünk megállapításait az illetékes szervek elé tártuk. A következmény nem maradt el. Tizenhat állami gazdasági vezető kapott fegyelmit, kötelezték kártérítésre. Az igazgatóság két vezetőjét felmentették beosztásukból, mivel arra méltatlanokká váltak. — Hogy tapasztalják, megtette ez a vizsgálat a hatását? — Azóta sok minden változott. S különösen jó volt tapasztalnunk, hogy e vizsgálat alapján született meg a központi döntés is, amelyben országosan is szabályozták az effajta reprezentációkat, burkolt szórakozásokat, visszaállították az állami gazdaságok pénzügyi és adminisztrációs fegyelmét. Epizódok, esetek százai kerülhetnének még tollhegyre, de nincs rá lehetőség, hogy akár dióhéjban is megemlítsük akár a vizsgálatok, megállapítások, javaslatok töredékét is. — Talán még egyet a legutóbbiak közül. Tavaly, év végén a megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőséggel vizsgáltuk a szabolcsi vendéglátóipart. Negyvenkét étteremben, falatozóban, bisztróban néztük meg, mit és mennyit s mennyiért kap a vendég. S bizony ezt sem ok nélkül. Mint kitűnt, elég sók helyen volt gyenge a választék — mégpedig az olcsóbb ételek rovására. A véletlenekkel magyarázták szinte mindenütt, hogy például negyven adagból negyvenhetet adtak el, mint Dombrádon, — ennyit „spóroltak” meg a T. Vendégen egyetlen nap alatt. Vagy a baktalórántházi Fenyves csárdában eleve már az étlapon drágább Nekivágtak az éjszakának. Hat katona és a tiszt Valahol Darnozseli peremén, a falu egyik kertjében az eső fémtárgyakat mosott ki a földből. Az utcákon egy teremtett lélek. Az eső veri az aszfaltot Csótári István, a tűzszerészek kísérője megállítja a gépkocsit: „Itt vagyunk!” Átfutott a gyalogjárón és egy kis ház ablakán kopogtat. A házigazda kijön az utcára. Izgatottan beszélgetnek, megkéri Zotov főhadnagyot, hogy menjen vele a kertbe. Néhány perc múlva a tiszt visszatért: — Aknák — mondotta. — Vonjatok kordont a hely körül. A kerten átvezető meredek ösvényen Zotov főhadnagy már hozta is az első aknát. Utána Kobzev őrmester a másodikat. Majd Gric és újra Zotov. Hány évesek lehetnek ezek az aknák? Huszonöt? Harminc? Zotov 26 éves. Kobzev és Gric 22 esztendősök. Lehet, hogy azokban a napokban születtek, amikor a fasiszták földbe rejtették az ördögi töltetet...? Derengeni kezdett. Az eső volt a megengedettnél az ételár, s így tovább. Megállapításaink szerint van mit tenni a kulturált én tisztességes vendéglátásért az illetékeseknek. Mert a mi példáink csak érzékeltetik a tanulságokat, amelyeket le kell vanni. Akár abból is. hogy egyetlen vizsgálat esetén is tizennégy embert kellett felelősségre vonni... Nem beszéltünk itt olyan fontos dolgokról, mint a tsz-ek ellenőrző bizottságai helyzetéről, a gyermek- és ifjúságvédelemről, az öntözőberendezések hasznosításáról, az almaértékesítés gondjainak okairól, s hasonló területeken végzett sok-sok vizsgálat, amelyek tanulságai az illetékesek elé kerültek és minden bizonynyal javítanak a munkán. De valószínű, az említett példákból is látja a közvélemény: a most jubiláló né- pi ellenőrzés ott van a közélet minden területén. — S ott is lesz. Három új vizsgálatunk programja készült el a napokban — mondják a megyei NEB- nél. — Az első, hogy mi lett a sorsa az elmúlt évi országgyűlési képviselő- és tanácsválasztások előtti jelölőgyűléseken elhangzott sok ezer javaslatnak. A másik. — s ezt is igen fontosnak tartjuk, hiszen kevés az építőipari kapacitás, — hogyan dolgoznak a termelőszövetkezeti építő vállalkozások. És a harmadik, amely ettől a kettőtől semmivel sem kisebb horderejű: hogyan lehetne erősíteni szakemberekkel a közös gazdaságokat? A népi ellenőrök — a tíz évvel ezelőtti négyszázzal szemben két- ezerötszázan — önként, s szívesen vállalták a munkát, s szívesen áldozzák szabad idejüket a hibák feltárására, megyénk fejlesztésére, a gyorsabb haladás gátjainak ledöntésére. A nagy társadalmi feladatokon kívül, amelyekben egyre nagyobb részt vállalunk nem megyünk el egyetlen olyan eset mellett sem, ami egyéninek tűnik, de valójában a közösséget érinti, bosz- szantja, vagy zavarja, sérti érdekeit, társadalmi igazságérzetünket. Végül, 1967 statisztikájából: hét büntető eljárás, negyvennégy fegyelmi büntetés, huszonhét kártérítési eljárás és tizenhét szabálysértés Szabolcs-Szatmár népi ellenőrzésének vizsgálatai alapján. A jubiláló szervezet munkatársai azt mondták: akkor dolgoznak majd jól, ami- kor nem járnak ilyen „ered-l ménnyeL” Kopka János I Aknák a kertben elállt A hirtelen támadt szél szétkergette a felhőket. — Készen vagyunk —■ mondta Kobzov, és a gépkocsira rakta az utolsó aknát. Az utcákon feltűntek az első járókelők. Közelebb jöttek. Úgy látszik, már tudták, mit csináltak a katonák az éjszaka. — Jó reggelt, Mariska néni! — köszönt Csótári egy idősebb asszonynak, majd a katonákhoz fordul. — Férje és fia meghalt a háborúban. Unokája a Magyar Néphadseregben szolgál. Az asszony üdvözölte a tűzszerészeket és meghívta őket reggelire. ...Kosztya Gric és Iván Kobzev megtisztították csizmáikat, megmosakodtak, majd bementek a szobába. A sarokban polcos állvány, kis asztalkán fekete tokban hegedű. Kobzov odalépett és hirtelen egy vörös bársonnyal szegélyezett képet pillantott meg a falon. Az őrmester hátralépett. Távvezeték épül Kisvárda és Károlyfalva között. A szerelőknek 167 oszlopot kell felállítániok. Az alapok még a nyáron elkészültek, igy jelenleg Csiszár Sándor és brigádjának a tartóoszlopok szerelése és felállítása a fő feladat. Hammel József felv. E^éf»zsápBgyi felvilágosítás a tanyavilágban Egészségügyi felvilágosító előadásokat szervez február és március hónapban a TIT és a városi tanács a nyíregyházi tanyavilágban. A betegségekről, a tünetekről az embereket érdeklő aktuális egészségügyj témákról dr. Fazekas Árpád gyermekorvos, dr. Szatmáry György fülorves és dr. Ko- lontáry László szülész főorvos tartanak a nem szakemberek számára is könnyen érthető előadásokat Február 32-én Varga bokorban a gyermekápolásról és gyermeknevelésről hangzik el népszerű, ismertető. Szarvasszigeten február 29-én a sorozat következő részeként a családtervezésről szülész szakorvos beszéL Márciusban még két előadás lesz: 7-én Rozsrét bokorban a gyakoribb fertőző betegségekről. március 14-én Bálint bokorba pedig Hogyan jut át emberre állati fertőzés címmel l^s« előadásFelemelték a dohány beváltási árát Szabolcs-Szatmár megye az ország dohánytermesztésében jelentős helyet foglal el. 1965-ben a szabolcsi dohányültetvény az ország ossz ültetvényének 53 százalékát tette ki. Ez 1966- ban növekedett, 67-ben elenyésző mértékben csökkent. A dohánytermő terület csökkenése annak ellenére, hogy nem volt nagymértékű, komoly figyelmeztetés, hogy a dohánytermesztés nem minden esetben jövedelmező. A termelőszövetkezetek ha nem érnek el megfelelő termésátlagot, értékesítéshez jó minőséget, úgy nem, hogy többletjövedelemre tennénk szert, ráfizetnek. A megyei tanács ezzel kapcsolatban önköltségi és jövedelmezőségi számítást is végzett. Ezt bizonyítja, hogy egy mázsa dohány önköltsége — vizsgált 53 termelőszövetkezetnél — átlagosan 2524 forint volt Az arány változik, jó és gyenge termelőszövetkezetek esetében. Gyenge tsz-nél például az önköltség 2865 forint. Ilyen értékesítési árat a korábbi árrendszereknél a termelő- szövetkezetek nem tudtak elérni. A helyzet változtatásához, a költségek csökkentéséhez. mint említettük csak a nagyobb termésátlag. a jobb minőség, de nem utolsósorban az árak felemelése vezethet. Megyénk termelőszövetkezetei, tszcs-i a nagyarányú dohánytermesztéshez ma már megfelelő mennyiségű dohánypajtával, simi- tóházzal, a termesztéshez elegendő gépi felszereléssel rendelkeznek. A megyei tanács által készített önköltségi és jövedelmezőségi számítás azt is kimutatja, hogy az elmúlt évek során a dohánytermesztés említett eszközei nincsenek kihasználva. Nagyon sok termelőszövetkezet dohánytermesztéssel csak kényszerűségbői foglalkozott, olyan elgondolásoktól vezetve, hogy ráfizetés esetén is hasznos a tsz-tagságot télen foglalkoztatni, márpedig a dohánycsomózás, simítás bizonyos mértékig a téli foglalkoztatást megoldotta. Most jelentős mértékű áremelésre került sor. Az 1968 évi termést tehát már az új árak alapján veszik át Az áremelés mértéke egyes dohányfajtáknál igen jelentős, s itt főleg azok a fajták jöhetnek számításba, amelyeket megyénkben termesztenek. A szabolcsi fajta értékesítési ára például 21 százalékkal nőtt. Vagyis a termelők mázsánként átlagosan idén már 450 forinttal kaphatnak többet a megtermelt dohányért. A debreceni fajtánál az emelkedés 10, az érdinél 8, a kertinél 20, a burleynél 22, a hevesi dohánynál pedig 10 százalékos. Az új árak lehetővé teszik, hogy a dohánytermelés a termelőszövetkezetek egyik legjövedelmezőbb üzemágát képezhesse. Ehhez példaként; ha egy termelőszövetkezet 7 mázsás hozamot ér el szabolcsi dohánynál, a holdankénti árbevétele az új árral 18 200 forint. 8 mázsás hozam mellett ez az árbevétel már meghaladja a 20 ezer forintot. A termelt áru minősége azonban a beváltási ár növekedését eredményezheti. Az új ár tehát hozzájárul ahhoz, hogy az árbevétel megfelelően segítse a dohánytermeléssel foglalkozó dolgozók személyi jö védelmének növeked: «, másrészt a gazdaságo’ ak is nyereséges legyen. Termelőszövetkezeteink jen jelenleg a tervkészítések folynak. Sok helyütt tapasztalható volt, hogy a dohánytermesztést pajta és simitóterük figyelmen kívül hagyásával háttérbe helyezték, csökkentették a területet. Az új árak minden bizonnyal arra ösztönzik a termelőszövetkezetek vezetőit, és kell is arra ösztönözze őket, hogy korábbi elgondolásaikat felülvizsgálják, s eszközeiknek megfelelő arányban termesszenek dohányt. Szükséges ez azért is, mert a tsz-ek a meglévő eszközök után amortizációt fizetnek, s kihasználatlan eszközök után az amortizáció mindenképpen csak ráfizetés lehet Seres Ernő — Milyen ismerős az arc — mondta csendesen és Kosztyának úgy tűnt, hogy az őrmester elsápadt. — Én ezt az embert ismerem. — Honnan? — kételkedett Gric. — Az édesapám. A szobába belépett Mariska néni, Zotov és a többiek. — Főhadnagy elvtárs. gyerekeik — szólalt meg Gric őrvezető. — Iván apja... Ott, a fényképen! — Nem tévedsz? — kérdezte az őrmestertől. Kobzev nem tudott elszakadni a fényképtől. A családban megőrzött fénykép alapján jól emlékezett erre az arcra. — Nem, nem tévedek. Ez az apám.— Atyéc? Apa? — kérdezte az asszony. Aztán hirtelen az orosz legényhez ugrott, átölelte, melléhez szorította. Mariska néni arca egyszerre fejezett ki csodálkozást, örömet és szomorúságot Sfrt és nevetett, ráncos arcán nagy könnycseppek gurultak végig. És beszélni kezdett * _ 1944. Fagyos éjszaka. A szovjet katonák egy csoportja Kobzev százados vezetésével átkelt a befagyott Dunán és váratlanul betört Darnozseli községbe. A fasiszták eleinte megzavarodtak. Aztán dühödt ellentámadásba kezdtek és a szovjet harcosokat visszaszorították a Dunához. Mariska néni kertjében harc dúlt. A felrobbant lövedéktől kigyulladt a ház. Kobzev tüzelőállása nem volt messze. Amikor újratöltötte géppisztolyát, a százados látta, hogy az égő házból egy asszony ugrott ki az udvarra, féltő gonddal szorítva melléhez egy gyermeket. Ide-oda szaladgált, nem tudta, mihez kezdjen. Ekkor a fasiszták géppisztolysorozata lábát találta. Lezuhant, testével védte gyermekét a golyók elől. A szomszédos pincében tért magához. Mellette, katonaköpennyel gondosan betakargatva, ott feküdt a kis Gyula. — Nagyon kevesen maradtak meg, mire a Dunán át megjött a segítség — folytatta Mariska néni, — A katonák elmesélték: Kobzev százados mentett meg a kisfiúval együtt. — És a fénykép? Hogyan került magához a fénykép? — kérdezte a főhadnagy. — Amikor a kapitányt eltemették, egy orosz tiszt kivette a zsebéből a dokumentumokat. a leveleket és ezt a' fényképet. Én elkértem emlékül... Most pedig... visz- sza kell adnom Kobzev százados fiának. Az asszony levette a falról a fényképet és átnyújtotta Kobzevnak. Az őrmester óvatosan fogta meg édesapja időtől megsárgult fényképét Hosszasan nézte. Aztán a falhoz lépett és a fotográfiát előbbi helyére tette. — Ez pedig Gyula — mondta Mariska néni. é egy másik fényképet mutatott, mely ott függött a százados képe mellett. A Magyar Néphadsereg tizedesi egyenruhájában erős, kerek képű legény nézett az őrmesterre kíváncsi szemekkel. V. Bojke törzsőrmester
