Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-04 / 29. szám

Lehet-e olcsóbban

több lakást építeni ?

Terjedelem és költség — ahogy a tervezőmérnök látja

Kemesak a belvárost

fejle§Ktik

Tervek, a Bujíos és a Ság vári telep vízrendezésére — Megkezdik a sóstói sugárút építését

Scholtx Béta mérnököt, a

MTESZ titkárát, a tervezőiroda főmérnökét nem éri váratlanul kérdésünk. Jóllehet, az utóbbi években inkább ipari létesítmények megvalósításán fáradozik, mint szakembernek és mint patriótának ma is szívügye az, hogy miként lehetne enyhíteni az égető nyírségi, beregi, szatmári lakásínségen. Talán elég, ha ide írjuk: az 6 nevéhez fűződik az Arany János utcai új lakónegyed megálmodása, kialakítása. Tehát, illetékes szakember véleményét halljuk.

— Oa szerint is kevés lakäs épül és meglehetősen drágán Szabolcsban?

— Hogy kevés, azt nem kell bizonygatni, vallanak erről a kielégítetlen jogos igények. A tervező boldog volna, ha ilyen kérdéssel egyáltalán nem kellene szembe néznie. Am a valóság elég kritikus képet mutat: hiába a fokozódó építkezés, a mind számottevőbb állami támogatás, nem csökken a lakáshiány. Persze, akár állami, akár magánerős lakásról van szó, a ráfordítási költség eleve döntő lehet Mibe kerül egy lakást Ennek számtalan összetevője van, s ha csak a lényegesebbeken pillantunk végig, máris kitűnik: okosabb, megfontoltabb és bátrabb módszerrel a jelenlegi gondjainkon gyorsabban enyhíteni tudnánk.

— Véleménye szerint mi a döntő egy lakás felépítésében?

— Ha cikksorozatnak szánja a szerkesztőség e nagyon közérdekű témát, akkor úgy fogalmazok. Egyrészt attól függ a költség — s egyáltalán az, hogy a meglévő pénzösszegből hány lakást készítünk, — hogy mekkora, hol helyezkedik el a telek, miként látták el közművel, s hogy szanálással vagy anélkül lehet-e rá építeni. Már itt hadd mondjam el véleményemet, ami egyúttal a szakmai körök meglátása is: Szabolcsban indokolatlanul nagyok a telkek városon és falun egyaránt, s elgondolkodtató a görcsös ragaszkodás az óriási területhez. Építésztörténeti forrásokból kitűnik, már a középkorban is úgy alakították ki a területet, hogy a házikertek a városfalakon kívül estek, az épületek tőszomszédságában, közelében legfeljebb virágos kertek pompáztak. Manapság a huszadik század második felében Szabolcs építtetőinek

yöbb év után a minap * betértem a Szuper- bisztróba, ahol nagyon megdöbbentő kép fogadott. A bejárati ajtó mögött szmo- kingos, mosolygós férfi üdvözölt és kért, hogy fáradjak a zsűri asztalához. „Miféle zsűri asztalhoz?” — kérdeztem, de udvariasan elhárította a választ és egy szépen dekorált asztalhoz invitált, ahol három komoly úr ült. Előttük többen sorakoztak és ekkor pillantottam meg Salgót, a vezetőt. Kérdő pillantásomra odajött, belém karolt és félrehúzott.

— Ne csodálkozz pajtás, amit látsz — suttogta, hogy a zsűri előtt állók ne hallják, — ez ite én újításom. Az történt ugyanis, mint emlékszel, az újságok is megírták, öt éve megnyílt ez a Szuperbisztró és itt csak ételeket és üdítő italokat árusítottunk. Ráfizettünk. Kénytelenek voltunk bevezetni először a sört, majd a bort és a pálinkát is. Az újságban panaszlevelek jelenlek meg, és bíráltak bennünket, hogy italbolttá züllesztettük vissza a Szuperbisztrót!

— De mi ez a szamárság, mit zsűriznek itt? — vetettem közbe.

nagy része még mindig alapvető feltételként szabja meg a nagy kiterjedésű telket, a szokatlanul nagy alapterületű szobát.

— Mivel tudná még indokolni ezt?

— A manapság divatos és célszerű bútorokkal. Amíg az ipar előreugrott a kisméretű bútorokkal, addig a lakások mérete a tízévek előtti szintnél tart. Személyes véleményem, hogy a fővárosban már meglévő kísérleti lakótelep Szabolcsban is segítségre lenne. A bútormintabolt, a bemutató- terem némileg javítja a szükséges felvilágosító munkát De, ha az Északi, vagy a Déli lakóközpontokban csak néhány napra is sikerülne egy-egy tömböt vagy csak annak földszintjét mintaként berendezni, s megmutatni az érdeklődőknek, máris előbbre juthatnánk.

— Ezt értjük. De a költségek nemcsak a telektől és a szobák terjedelmétől függenek.

— Igaz. A kivitelezés, a

lakások megépítése során is lehet takarékoskodni, ami egyáltalán nem közömbös az embereknek. Az eddigi rendszer, gyakorlat ellentmondásos volt. Univázas épületeket csak a már közművesített részeken volt célszerű építeni, s az igény is ez iránt növekedett. Ugyanakkor a kezdetlegesebb, úgynevezett „monoli- tos” módszer kivitelezése olcsóbb volt. A legutóbbi árváltozások — melyek jórészt emelkedésben nyilvánulnak meg — ezt az arányt az ésszerű, a nagyblokkos építkezések javára változtatják. Indokolt is, hogy a gyorsabban készíthető, több családnak kulturáltabb feltételeket teremtő építési módok részesüljenek előnyben.

Lássurik egy példát. Korábban egy 5 férőhelyes, szabadon álló családi ház, közmű nélkül 174 ezer forintba került. Ugyanez a létesítmény sorház formájában már csak 145—150 ezer forintot igényelt, míg, ha blokkosán készítették, maximálisan 140 ezer forintra volt szükség, melynek jelentős részét a legtöbben OTP- kölcsönből fedezték. Látni máris, hogy a koncentráltabb építkezés lényegesen olcsóbb, mint az egyedi.

— Ez is igaz. De drága az

é%ntöanyag.

, — Építkezni nem olcsó dolog. A megyén belül is történt már próbálkozás a

— Ez a nagy ötlet pajtás! vágott szavamba, ugyanis azon változtatni nem lehet, hogy bambival nem lehet rentábilis ez a bolt Viszont a besorolásunk első osztályú, ezen sem lehet segíteni, hiszen Szuperbisztró. Megszületett az én zseniális ötletem, a közönséget fogjuk osztályba sorolni. Van négy kiszolgáló helyiségünk, ezek egytől négy osztályig soroltak. Az újítás szerint az új vendégeinket a zsűrink besorolja és az illetők kiszolgálást csak abban az osztályban kapnak. amelyre minősítést nyertek. Figyeld csak, — mutatott az asztal felé, ahol eléggé italosnak látszó, söttés arcú vendéget faggattak.

— Mit tud Amerika felfedezéséről? — kérdezte a zsűri elnöke.

— Semmit, — válaszolt a kalapos.

— ön szerint — hangzott az újabb kérdés — lehete kalapban ülni a vendéglői asztal mellett?

— De mennyire, apuskám!

költségek csökkentésére. Említhetem a homokbetonos kísérletet, mely szabolcsi kísérlet, s amit eddig teljes siker koronázott. Vagy a gumigyáriak próbálkozását a szigetelőanyagok olcsó előállítására. És persze, a perlitet, melynek éppen január elsejétől ment le az ára. S ha mindehhez hozzáveszem azt, hogy reményt keltő kezdeményezés bontakozik ki a helyi, megyén belüli építőanyagnyerésre, a kavicstermelés kibontakoztatására, akkor látható: az illetékesek keresik az olcsóbb, gazdaságosabb lakásépítés útját, módját.

— Említette az építés gyorsaságát. Van-e összefüggés az idő és az ár között?

— Feltétlenül, bár ennek a szakemberek kevesebb jelentőséget tulajdonítanak. Úgy vélem, a blokkos építés premierjét újabb sikerek követik, van jövője az öntött betonos megoldásnak is. Továbbá szomszédunkban, a közeli Debrecenben nemsokára bemutatkozik a házgyár. Ezek együtt nemcsak az építkezés meggyorsítását célozzák, de a változó árak mellett kedvezőbb feltételeket is teremtenek. Arra gondolok, hogy például hiába haladt előre az építőmestert munka a kivitelezésnél, ha a szakipar egyhelyben topogott. — a munkaidő, a költségek nem csökkentek. A házgyárból már olyan elemek kerülnek ki, melyekkel a szakipariaknak elenyésző gondjuk lesz. Várhatóan javítja majd ez a minőséget is.

— Még mindig nyitott kérdés: hogyan lehetne több lakást nyerni?

— Kezdemenyezéssel, mim történt az ifjúsági lákótele- pek esetében. Főleg járás- székhelyeinken több ötletre, erősebb elhatározásra van szükség az ilyen akciók kibontakoztatása végett. Vidéken gond a közmű, ma még csak néhol fogják fel ennek rendkívüli fontosságát a lakásépítésnél. A gazdaságosság nemcsak népgazdasági érdek: érdeke ez valamennyi leendő tulajdonosnak. Ezért a telek megválasztása, az anyagok beszerzése, az építőmunka koncentrálása, gépesítése rendkívüli jelentőségű a költségek alakulásában. Úgy vélem. nekünk, az ÉTÉ szakembereinek is folytatnunk kell a kutatást az újabb költségcsökkentő tényezők Iránt.

(A. S.)

— így a válasz.

— ön szerint, ha mondjuk valamelyik kedves cimborájával vitatkoznak és úgy érzi, hogy nincs már semmi érve, azt pótolhatja egy jólsikerült késszúrással?

— Gondolom — válaszolt á vizsgázó — az még mindig jobb, mint hallgatni.

— Köszönöm — szólt a zsürielnök és társaival pillanatok alatt megegyezve felállt és kezet fogott a vendégvizsgázóval.

— Uram, önt negyed osztályúvá minősítettük, foglalja el helyét balra a negyedik teremben. Ne legyen rossz érzése, mindenki nem lehet első, vagy második osztályú. Kívánjuk, érezze jól magát.

Salgó diadalittasan nézett rám. — No, mit szólsz hozzá? Remek ugye? A negyedosztályban ülnek

kalapban és borostásan, a legostobább arckifejezésű vendégeink és kedvük szerint szórakoznak. A III. osztályban már leveszik a

Korszerűen gépesített forgácsoló műhelyében egész sor új alkatrészt gyárt a Tiszavasvári Gépjavító Vállalat.

Bővítik a szoboszfói fürdőt

Hajdúszoboszlón, a múlt évben átadott 138 lakás után megkezdődött az újabb lakásépítési program kidolgozása: 1970-ig több mint 100 új lakás épül. Folyamatban van a város általános rendezési tervének előkészítése. Ebben az évben 300 új családi házhelynek és családi üdülőnek jelölnek ki helyet. Három holddal bővítik a gyógyfürdő strandjának területét.

kalapot, a II. osztályban frissen borotváltan, kulturáltan beszélgetnek. Ezek a vendégeink köszönnek amikor bejönnek, köszönnek, amikor eltávoznak, és itt a mi fő részünkben a Szuperbisztróban pedig

könyveket is olvasnak, újságokat lapozgatnak, fizetésnél nem vitatkoznak, megköszönik a kiszolgálást... így aztán mindenki megtalálja a maga számítását és most már panaszleveleket sem írnak rólunk.. .

Itt megszakadt beszélgetésünk. A szomszéd helyiségből kiabálás hallatszott. „Kikérem magamnak! —

kiabált valaki, — nekem másodosztályú besorolásom van!”

Salgó beszaladt megnézni, mi történt, majd fél perc múlva visszajött.

— Nincs semmi baj — újságolta — valaki soron kívül más besorolást kapott. Ugyanis a sógorával összekaptak és a sört annak arcába öntötte. Kiszolgálójuk azonnal intézkedett, átírták a minősítési lapját, III. osztályúvá és természetesen azonnal átkísérték a III. osztályú helyiségünkbe a kedves vendégünket.

<—s)

Néhány régi gond megoldását hozza az 1968-as esztendő a városban. A tervek még csak előzetesek de bizonyára örömmel szolgálnak nemcsak a városközpont, de a Bujtos és a Ságvári telep lakóinak is. E két terület most a korábbinál nagyobb mértékben részesedik a fejlesztésből. A szakembereket a belvízgond sokat foglalkoztatta a korábbi években. Most három tervet is készítenek, s mindegyik összefüggésben, hosszabb távon igyekszik megoldani a gondokat.

Már tervezik a bujtosi tó vizét szabályozó zsilipet, amelyen át az Igricébe engedik a vizet. így jelentősen csökkentik a talajvíz szintjét. Ezzel többek között a bujtosi lakások védelme a cél. E terv már része lesz annak az elképzelésnek, mely szerint Nyíregyháza városligetét alakítják ki a Bujtoson.

Hasonló belvízgondok vannak a Ságvári telepen. Itt folytatják a komplex vízrendezést. Ez a munka a város távolabbi részét is érinti: az eletói rész lecsa- polásához is segítséget ad majd.

A városi tanács illetékes szakembereinek munkáját nehezíti, hogy jelenleg nincs olyan térkép, amely pontosan tartalmazná a városban lévő különböző közművek — köztük a víz- és csatornahálózat — elhelyezkedését méretét. így most is a húsz évvel ezelőtti tervek és térképek alapján dolgoznak, amelyben azóta sok változás volt. Megrendelték, és már készül az új térkép, s a tervezőiroda szakemberei már készítik a város belterületének közműfejlesztési tanulmánytervét. Ennek az lesz az előnye, hogy a későbbi tervek ismeretében mindenütt a végleges méreteknek és elhelyezésnek megfelelően építhetnek.

Hozzájárulnak a sok panaszra okot adó ismételt útfelbontások minimálisra csökkentéséhez is.

A kommunális csoport ez évben is több, mint húszmillió forinttal gazdálkodik. Ebből az említetteken kívül 2,7 millió forintot költenek a közvilágításra, amelyért tovább korszerűsítenek. Jelenleg 4300 világítótest van a városban köztük évről évre nő a nagy teljesítményű higanygőz lámpák aránya.

Az összegből az úthálózat korszerűsítése, fenntartása és a hidak karbantartása 11,5 millió forinttal részesedik. A város belterületén már 29 kilométer az aszfaltozott út hossza, de mindez még csak egyharmada az összes utak területének. Ez évben további utakat korszerűsítenek. Épül egy új út is — amely később bizonyára egyik büszkesége lesz a városnak: hozzálátnak a városközpontot a Sóstófürdővel összekötő sugárút alapozásához, amely egy tizenegymillió forintos munka kezdetét jelenti.

A városi közlekedés korszerűsítése is sürgető feladat. Elkészítik a város belső közlekedésének tanulmánytervét, amely már szervesen összefügg az 1968-ban kezdődő autóbuszpályaudvar telepítésével.

V <«*»■ *•>