Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

JEGYZETEK — KELLEMES HÍREKRŐL mm Bizalom, biztonság Szokatlan határozatot kellett hoznia nemrég a berkeszi termelőszövetkezet vezetőségének. Mert szükség van a he­lyiségekre s készülni kell az új gazdasági évre, felszólították — vagy pontosabban: felkérték — a tagságot, hogy a tsz- raktárakban tárolt egyéni kenyérgabona-járandóságot vi­gyék haza, saját kamrájukba. Hány meg hány helyen kellett a szövetkezetek alakulása otán nyugalomra inteni az embereket a természetbeni ré­szesedésosztásakor. Az a biztos, ami a kamrában, a padláson van! — hangoztatták sokan, miközben igyekeztek előrefura- kodni a sorban. Találkozni ilyenekkel még manapság is. A berkeszi példa mégis mutatja: az évek nem múlnak változások nélkül. Eb­ben a községben a tsz-tagok bizalma megnőtt a közös gazda­ság iránt. Nem is titkolták, hogy járandóságukat nagyobb biztonságban látják a közös magtárban! Ez a biztonságérzet pedig nemcsak berkeszi jelenség. Me­gyénk más szövetkezeteinél is fokozatosan erősödik a ra­gaszkodás, a bizalom a nagyüzem iránt. g Vasárnapi meglepetés Efc is az új év új viszonyainak krónikájához tartozik. A színhely: Tuzsér, az ÉRDÉRT fatelepe. Csengett a telefon Vilmán Pál vezető asztalán. Záhony jelentkezett, közölvén, hogy váratlan akadályok miatt képtelenek fogadni a Szov­jetunióból érkező vagonok egy részét, melyekben pedig nél­külözhetetlen ipari alapanyagok vannak. Segítséget kértek hát a tuzsériaktól: fogadják ők az említett vagonokat. Igenám, de mindez szombati nap történt, s a munkát vasárnap kellett végezni. Azonnal beszélni az emberekkel, vállalják-e? — Valamennyien vállalták, s a fizikai dolgozók­kal közöltük, természetesen ők megkapják a pihenőnapi mun­káért járó nagyobb bért. Az irányítók, az adminisztratív dolgozók közül csak né­hányat kértek fel műszakba állásra, hiszen a túlóraköltséget nem akarták túlontúl növelni. Vasárnap reggel aztán nagyot nézett Vilmán Pál: nemcsak a fizikaiak, hanem a műszaki és az adminisztratív dolgozók is teljes létszámmal megje­lentek a munkahelyen. Utóbbiak pedig jól tudták: ezért ne­kik semmilyen ellenszolgáltatás nem jár. B Versenytárs, vagy ellenfél? Okulásképpen azoknak, akik úgy vélik, hogy az üzemek, ft termelőszövetkezetek versenye a piacon valamiféle öncélú harácsolássá válik, álljon itt egy halk felszólalás néhány mondata. Kántor Géza, a nylrtéti termelőszövetkezet fiatal, tanítóból lett elnöke mondta el az egyik baktalórántházi ta­nácskozáson: „Felhasználva az alkalmat, szeretném megköszönni azt ft nagy segítséget, amit az elmúlt tavaszon kaptunk a szom­szédos termelőszövetkezetektől. Én még fiatal elnök vagyok, kevés a tapasztalatom, gyengébb is a gazdaságunk, mint a többi. Ezért esett nekem nagyon jól, amikor csengettem ked­ves elnök-bátyáim telefonján: gép kellene, s ők mondták, rendben Géza, kisegítünk benneteket. Ahogy erőnkből tel­lett, telik, mi is viszonozzuk ezt a szívességet Ezért is ké­rem, hogy őrizzük meg a jövőben ezt a jő szokásunkat, ne hagyjuk el egymást” Aki jelen volt ezen a tanácskozáson, hallhatta, miként helyeselnek az elnöktársak s egymást megelőzve válaszolják: „Úgy van, úgy legyen.” Pedig tudják, hogy a piacon versenytársak lesznek. Ver­senytársak, — de nem ellenségek. L Nem az Angyalról van szó. A katonai mundért ná­lunk már akkor is angyal­bőrnek hívták, amikor a kedves Simon Templamak még a nagyapja se élt. ÍL Ott álltam a nagy lakta­nya folyosóján, a csomaghe­gyek között. Szó szerint ért­sék a csomaghegyeket: van egy nap, amikor a lakta- nyaudvartól a raktárig szo­katlan módon megtűrik a legkülönbözőbb sportszaty­rok, bőröndök sokaságát. Mellesleg szólva" régi kor­osztálybeli eltűnődhet rajta, milyen másképpen öltözik, mozog, csomagol a mai ci­vil fiatalember, mint apja, vagy éppen nagyapja an­nak idején. De most nem er­ről Van szó. A „civitcucc” úgyis hazakerül, pár óra múlva viszi a teherautó a postára. Marad: az angyalbőr. Pásztor hadnagy éppen osztja. Sapka, zubbony, téli felső, zölding, gyakorlónadrág, téli alsó. hosszú alsó. és — most tessék megkapaszkod­ni, — pizsama. Almazöld, A Baktai Gépjavító Válla­lat forgácsoló műhelyében házilag készítenek alkatré­szeket. Elsősorban olyano­kat, amelyek a hiánycikkek listáján szerepelnek. Képün­kön: Helmeczy József esz­tergályos Zetor alkatrész megmunkálásán dolgozik. Hammel J. íelv. Mint arról lapunk tegnapi számában már beszámoltunk, a megyei tanács keddi ülésén megtárgyalta és jóváhagyta az idei költségvetést és fejlesztési tervet. Az alábbiakban kivonatosan közölj ük a hozzászólásokat. A költségvetési vitában elsőnek Vincze József szó­lalt fél. Utalt arra, hogy a nagyobb önállóság következ­tében a tanácsok nemcsak elköltői, hanem gazdálkodói lesznek a költségvetésnek. Ez várhatóan serkenti őket a tartalékok feltárására. Javasolta a mezőgazdasági szakmunkásképzés szintjé­nek emelését, a mezőgazda- sági gépész és traktoros­képzés intézményes megol­dását. Szólt a községi köz- étkeztetésről és a lakosság igazságos teherviseléséről. Dr. Geriet Ferenc meg­elégedéssel fogadta, hogy az előterjesztés tartalmazza az egészségügyi állandó bi­zottság észrevételeit. Szólta kórházi költségekről és fel­hívta a figyelmet arra. hogy az egészségügyi intézmények tervezésénél vegyék fonto­lóra a szakemberek javas­latait. Tegyék lehetővé, hogy a terveket behatóan tanul­mányozhassák. Ez esetben nem fordulhatna elő, hogy emeletes egészségügyi pavi­lont építenek lift nélkül. Kokas Ferenc annak a re­ményének adott kifejezést, hogy a nagyobb önállóság révén a bevételeket még növelni is lehet. Kérte, hogy a megyei kiadványok­ra biztosítsanak megfelelő összeget. Kezdeményezte, hogy a nyíregyházi 210 sze­mélyes középiskolai kollé­gium és megyei könyvtár tervezési költségét már ez évben irányozzák elő. Fog­lalkozott a községi gimná­ziumok építésével. Dr. Gombás Sándor hang­súlyozta, hogy a költségve­tés reális, biztosítja a terv­ben szereplő feladatok meg­valósítását. a műit évi szint tartását. Kedvező, hogy a szociális és kulturális cé­lokra többet költhetünk mint tavaly. Az új tervezési módszerek jobban szolgál­ják a célok megvalósítását. Ez azonban nagyobb kezde­ményező készséget, politikai és szakmai felkészültséget igényel a tanácsoktól, a pénzügyi és gazdálkodó szer­vektől. Szólt az ésszerűség határain . belüli takarékos­ság jelentőségéről, mert ez­által újabb szükségletek elé­gíthetők ki. Székely József örömmel fogadta, hogy a fejlesztés tartalmazza a Nyírbátorban építendő 10 tantermes kö­zépiskola tervezési költsé­gét Berki József felvetette azt hogy az állami támogatás elosztását illetően arányta­lanságok látszanak. Egyet­értett azzal, hogy elsősor­ban a már megkezdett be­ruházásokat kell befejezni. A jövőben azonban jobban kell törekedni á szükség szerinti arányosabb elosz­tásra. Javasolta a Nyírbá­tori Járási Tanács igazgatá­si bérkérdésének megvizs­gálását. Érdeklődött a Nyír­bátorba tervezett kórház- építés iránt. Szi'ágyi Gyula helyesel­te, hogy 550 kereskedelmi tanuló beiskolázása válik lehetővé. Elmondta, hogy a tervben szereplő kereskedel­mi és élelmiszeripari épít­kezéseken túl az állami ke­reskedelmi szervek kb 6 millió, a földműve3szövet- kezetek mintegy 40 millió forintot költenek saját alap­jukból a hálózat fejleszté­sére, korszerűsítésére. Szilágyi Imre javasolta, minél előbb készítsenek olyan tervet is, amely arra az esetre szól, ha évközi megtakarítás, vagy többlet- bevétel jelentkezik. Az országgyűlés külön összeget szavazott meg a járási székhelyek gyorsabb fejlesz­tésére. Véleménye szerint az így kapott összeget elsősor­ban közművesítésre kellene fordítani. Dr. Borivó Lászlóné arról beszélt, hogy biztosítani kell az egyenletes gazdálkodás feltételeit. Nem szabad be­következni olyan esetnek, hogy pénzhiány problémát okozzon. Beszámolt arról hogy községfejlesztési alap­ból már egymillió forintot gyűjtöttek össze a járásban a tiszalöki rendelőintézet építésére. A tervek is ké­szülnek, kérte, engedélyez­zék, hogy jövőre megkezd­hessék az építkezést. Nagy István a baktaló­rántházi járás gondjairól szólt A járásban egyetlen bölcsőde működik. A gim­náziumban nagy a lemor­zsolódás, aminek egyik oka a rossz közlekedés és kol­légium hiánya. A mezőgaz­dasági szakiskolához nevelői lakás kellene, mert csak ez esetben tudnának megfelelő tanárokat letelepíteni. Dr. Kemény Lajos elmon­dotta, hogy az elmúlt évek­ben sokat tettek a szociális és egészségügyi ellátás ja­vításáért Az országos el­maradottságot azonban még nem minden területen sike­rült felszámolni, s az igé­nyeket ez évben sem lehet kielégíteni, mert az anyagi lehetőségek végesek. Ma még irreális igényeket nem lehet figyelembe venni, mert amíg nagy lé'számú telepü­lések vannak orvos nélkül, nem tudnak 2000-ren aluli községnek körzeti orvost ad­ni. Elismeréssel szólt arról a kezdeményezésről, hogy .több községben létrehozták az öregek napközi otthonát. Javasolta, hogy a községi, állami és gazdasági szervek összefogásával is igyekezze­nek javítani az egészség- ügyi körülményeket. Gátfalvi Barnabás a vá­sárosnaményi járás útviszo­nyaival foglalkozott. Bara­báson a kőbányához vezető út szinte használhatatlan, felújítására 2,5 millió forint kellene. Saját erőből ezt nem tudják megoldani. Esős időben a vásárosr.aményi ládagyár is megközelíthetet­len. Sok helyen okoz gon­dot a hidak, átereszek hiá­nya. A járás bölcsődei és óvodai gondokkal küzd. Orosz Ferenc bevezetőjé­ben utalt arra, hogy az új gazdasági mechanizmus be­vezetése óta első ülését tart­ja a megyei tanács. A fel­szólalásokból kitűnik, hogy a tanácstagok érzik azt a nagy felelősséget, amely a költségvetés és fejlesztési terv készítésében és végre­hajtásában rájuk hárul. A nagyobb önállósággal együtt megnőtt a tanács felelőssé­ge is. A tanács nem lehet közömbös a megfelelő ala­pok képzésével szemben. Ennek előfeltétele a terme­lés. A tanácstagok legfőbb feladata, hogy saját mun­katerületükön és választó- kerületükben mozgósítsák a dolgozókat az ipari és me­zőgazdasági tervek teljesí­tésére, túlteljesítésére, mert ez szoros összefüggésben all a terv és költségvetési cé­lok megvalósításával. Véle­ménye szerint a jövőben fontos napirendek tárgya­lásánál fel kell készülni hosszabb tanácsülésekre is, hogy mindenki elmondhas­sa észrevételét, problémá­ját. Javasolta: a tanács fog­laljon állást abban, hogy a szociális segélyezésre szo­ruló személyek segélyét ren­dezzék. Befejezésül tájékoz­tatót adott az új gazdasági mechanizmus bevezetésének tapasztalatairól. Gulyás Emilné dr. egész­ségügyi és szociális problé­mákkal foglalkozott. Töb­bek között javasolta, hogy a kórházi gyógyszer-normá­kat emeljék fel, mert ez eddig is probléma volt, tv közben kellett a szükséges összegekről gondoskodni. A felszólalásokra az elő­adók válaszoltak. Az észre­vételek, javaslatok nagy többségével egyetértettek, néhány kérdésre külön ;s kitértek. Voltak azonban olyan kéréseié, javaslatok, amelyek részletesebb elem­zést igényelnek. Ezekben a végrehajtó bizottság foglal majd állást, s aztán adnak rá választ A szociális segélyeket rendezik. A végrehajtó bi­zottság intézkedik, hogy en­nek összegét, ahol ez na­gyon alacsony, felemeljék. A mezőgazdasági szakoktatás költségét 1,5 millióval fel­emelték. s a beiskolázástól függően újabb fedezeteket biztosítanak. Az utak, és hidak felújítására sajnos az idén már nincs újabb fede­zet mert áz összeget a leg­sürgősebb igények szerint osztották eL A barabási út kérdését külön megvizsgál­ják, s tárgyalnak a felsőbb szervekkel. A tiszalöki já­rási rendelőintézet építése jövőre saját erőből kezdhe­tő. A nyíregyházi középis­kolai kollégium tervezésére biztosítottak összeget, a megyei könyvtár építése " csagT~ll§70-ben kezdődik. “ezért műszaki előkészítése még nem indokolt. ' A vitát dr. Fekszi István vb elnök zárta le. Közölte, hogy a javaslatokat, kezde­ményezéseket a végrehajtó bizottság külön megvizsgál­ja, s azokat az elkövetkező évek tervkészítésénél figye­lembe veszik. A foglalkoztatottsági elő­terjesztéshez a megyei ta­nácstagok közül felszólalt dr. Gerle! Ferenc, Nagy István, Széles Lajos, Gu­lyás Emilné dr. Gyorsok László, Dobál Károly, Ko­kas Ferenc, Simon Péter. Felszólalásaikban elsősorban a nő’ munkaerő foglalkozta­tásának gondjaival, a szak­oktatás kérdéseivel foglal­koztak. Felszólalt Czakó Erzsébet, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának munkatársa, Berettyán Lász­ló, a Munkaügyi Miniszté­rium főosztályvezető-helyet­tese is. Mindketten elisme­réssel szóltak arról az erő­feszítésről, amelyet a párt és tanácsszervek tettek a foglalkoztatási gondok eny­hítésére. Fontos kérdésekre hívták fel a figyelmet és több javaslatot te‘tek a probléma megoldásának se­gítésére. ANG YALBŐR zsebes, bebujós, ügyes kis hálóruha. Egy emelettel odébb bi­zottság előtt áll egy fiatal­ember : — őrnagy elvtárs jelen­tem, K. István katonai szol­gálatra bevonultam. — Ml a foglalkozása? — MÁV pályafenntartási munkás. — Nős? — Menyasszonyjelöltem van... — Szakmája? — Víz- és gázszerelő. — Itt a papiron az van, hogy csak az apja dolgozik. Nem lesz probléma otthon a családban anyagilag, ha most bevonul? Az öccse még nagyon fiatal. Az újonc rázza a fejét, nem, nincs akadály... Rádiós lesz a X. géptávírós rajhoz kerül. Tessék az őrvezetője neve... Azt szokás mondani, az ismerkedés pillanatai döntő­ek minden emberi kapcso­latban. Ha ez igáz: ez a kapcsolat ebben a laktanyá­ban jól kezdődik. •m. Az őrnagy körülvezet a birodalomban. Politikai előadás után va­gyunk, ebédig már nincs foglalkozás. A harckocsizók közt van MAHART Diesel- motorszerelő. villamosipari technikumot, végzett fiú és karosszérialar.- 'os: ide ilyen szakmák kellenek, fizika, számtan, olaj. csávarkulcs és fizikai erő. Az is kell. — De adunk is a munká­hoz kosztot — mondja az őrnagy. S elkalauzol az önkiszol­gáló étteremhez. Ilyen van nekik: a he­gyek közt: csinos műanyag- tálcával, színes edényekkel igyekeznek a két kiszolgáló ablakhoz, aszerint, hogy „A” vagy „B” menüt óhajtanak. A katonák. A „közlegé­nyek”; nem tisztek... A szép* szál. jókedvű őr­nagy ezzel még nem fejezte be a hétköznap bemutatá­sát: visz á majorságba, a gazdaságba ha úgy Itt disznó röfög, Csibe csi­pog. Hol van ennek a gazda­ságnak a piaca? — A fiúk — mondja nevet­ve az őrnagy. — Minden egységnek joga van a kony­hai hulladékot, moslékot hizlalásra fordítani. Minden talpalatnyi földön takar­mányt vetni. Egyetlen felté­tel van: tilos piacra vinni — minden termék csak az élelmezésükre fordítható. IV. Ez a katona, akiről szó lesz: parancsnok. De nem lehet róla az al­egysége nélkül beszélni. Egyszerre kapták meg a kiváló címet — és egymás nélkül bizonyára nem is kap­hatták volna meg. Kovács századosnak hívják, ami na­gyon gyakori név. De kiváló alegység nem terem minden bokorban. Es nem is potyog az ég­ből, bár Kovács századosé időnként éppen ezt teszi. Ejtőernyősök ugyanis... Hogy ehhez a „szakmához” mi minden szükséges, azt meg sem kísérlem felsorol­ni: amikor Selymes Laci. az egyik „kiváló” bejön, s rö­vid tájékoztatást ad tudni­valóikról. egyszerre Jut az ember eszébe háróm-négy kalandos film, a modern technika köréből vett re­génytéma és saját kölyök- kori álmai. (Beszélgetésünk idején Selymesnek még „csak” 93 ugrása volt, né­hány hónappal később — akkor egy alföldi táborban jöttünk össze — éppen tíz­zel több. Hogy most hol tart, nem tudom.) Rengeteg sport, kemény edzés, bátor­ságot igénylő gyakorlat, helyzetfelismerést követelő — túlzás nélkül szólva — izgalmas szituáció: ez az éle­tük, a vízvezetékszerelő Selymesé, a pécsi egye te- mista, angol pszichológus­szakos Bankovicsé, a bánya­lakatos Varga Jenőé, aki már nincs is a századnál és mégis ide számítják. Ez se volt divat régeb­ben. Mi köze a leszerelt ka­tonának az alakulathoz? Itt: sok. Amikor megkaD- ták a „kiváló” címet: eljött Varga is, civilben természe­tesen. Ez a kis, kemény fér­fiközösség nem ad örök ob- sitot. — Hogyan csinálják? —■ kérdem a parancsnokot. — A karcsú tiszt. íz a modern „égi lovas” csak ennyit mond magyarázat­ként: — Minden katonám a ba­rátom! Baktai Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom