Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-28 / 49. szám

A Kiáltvány j SZÁZHÚSZ ÉVVEL EZ­ELŐTT hagyták el a londoni nyomdát a Kommunista Ki­áltvány, a tudományos szo­cializmus alapvető program­dokumentuma első (német nyelvű) példányai. Előzmé­nyei évszázadokra nyúlnak vissza. Ide kell számítanunk mindazon gondolkodók mun­kásságát, akik a társadalmi igazságtalanságok okainak felderítését, azok megszünte­tését tűzték ki életcéljukul. És nem utolsó sorban: ide tartoznak azok az akkor még szervezetlen munkás­megmozdulások (a munka- beszüntetéstől az utcai harcig), amelyek szinte át­szövik a XIX. század első felének történetét A Kiáltvány „életútja” párhuzamos a világ forra­dalmi munkásmozgalmának történelmével. Ha lehetett, nyíltan, legálisan terjesztet­ték, ha a mozgalom föld alá kényszerült, a Kiáltvány is illegálisan terjedt, — noha kézzel írott, kézről kézre adott fordításokban. A meg­írását követő néhány évti­zed alatt tucatnyi új kiadá­sa jelent meg németül, an­golul, franciául, oroszul, spanyolul, és még sok más nyelven. ELSŐ MAGYAR KIADÁ­SA az 1896-os évszámot vi­seli. „Jelenleg — írta Engels 1888-ban — kétségtelenül az egész szocialista irodalom legelterjedtebb, legnemzet­közibb terméke, közös prog­ram, melyet Szibériától Ka­liforniáig munkások milliói ismernek el.” És ma? Szinte a világ minden nyelvén mil­liós számban forognak köz­kézen a Kiáltvány példányai. Mi adta a „világirodalom legzseniálisabb pamfletjé- nek” (amint H. G. Wells, a Kiáltványt nevezte) ezt az újkorban példátlan átütő erejét? Talán ez: a tudomá­nyos elemzést egyesíteni tudta a politikai program­mal; egy alakban több röp- irat és népszerű, mindenki által érthető tömör, tudomá­nyos mű: a munkásosztály addi gi • alaktalan-szervezetlen megmozdulásainak alakot és célt kölcsönzött; kijelölte és meggyőzően bizonyította a soron következő történelmi korszak fejlődésének irá­nyát, s ezzel utat mutatott nemcsak a munkásoknak, hanem mindazoknak, akik a kor forradalmi gomolygásá- ban a kiutat keresték. „Ez a kis könyvecske — írta róla Lenin — kötetekkel ér fel; szelleme mindmáig élteti és viszi előre a Civili­zált világ egész szervezett és harcoló proletariátusát.” Ha ma felütjük (és nem lehet elégszer elolvasni), számos olyan gondolatot találunk benne, amelyek meghökken­tenek bennünket, időszerű, évfordulóján élő voltukkal. Ha ma min­den valamelyest művelt em­ber előtt önként értetődőnek tűnnek olyan gondolatok, mint: a gazdagság, történe­lem- és társadalommeghatá­rozó szerepe, az osztályhar­cok kimagasló jelentősége az emberiség fejlődésében, a polgári társadalom belső vál­ságainak okai, stb. — ha ma ezek az emberiség gondolat - kincsének „bevett” állomá­nyához tartoznak, abban vi­tathatatlan szerepe van Marx és Engels Kommunista Ki­áltványának. Annak, hogy ebben a történelmi szakasz­ban egyedül a marxizmus bizonyult olyan tudomány­nak, amely (ha helyesen al­kalmazzák), alkalmas a tát- sadalmi fejlődés útjának ki­jelölésére. A KIÁLTVÁNY időtálló volta azonban nemcsak az alapvető folyamat törvényei­nek felismerésében mutat­kozott meg. Azoknak az út­mutatásoknak egész sorában is, amelyekkel a munkás- osztály harcának fő irányait kitűzte. Ha azt a tíz pontot nézzük, például, amelyben a Kiáltvány a munkásosztály feladatait a hatalom meg­hódítása után kijelöli, min­den erőszakolt „aktualizá­lás” nélkül számos olyan ismerős tételre bukkanunk, amelyek a munkáshatalom országaiban valóban az első feladatok köré tartoztak. Elég, ha a termelőeszközök társadalmi tulajdona mellett olyan, nagy történelmi éles­látásról tanúskodó megjegy­zésre gondolunk, mint „a mezőgazdasági és ipari üzem egyesítése; rendszabályok a város és a falu közti ellentét fokozatos megszüntetésére” (a XIX. század első felé­ben!) ANNAK, hogy egy írás­mű tudományosan megala­pozott-e, vagy egyszerű jós­lat, vágyálom: az idő a leg­jobb próbája. Ezt a próbát a Kiáltvány kiállta. Ám azt jelenti-e ez, hogy a Kiált­vány és általában a marxiz­mus minden gyakorlati kö­vetkeztetése maradéktalanul bevált? Ez nem lehetséges. Sem a természetben, sem a társadalomban nem lehet előre látni minden új fejle­ményt. Ha a történelmi és társadalmi tudomány gór­csöve alá helyezzük a Kiált­vány főbb megállapításait, mégis tagadhatatlan tény, hogy a társadalom alakulá­sának fő iránya, legfőbb vál­tozásai mennyire egybeesnek azzal a fejlődési fő vonal­lal, amelyet a Kiáltvány tu­dományos alapon előrelát. Farkas Sándor, a Marx Károly Közgazdasági Egyetem tanszékvezető docense Drámai küzdelem az árral Magyar és szovjet katonák hősies helytállása a tiszai árvíznél Fenyegető gyorsasággal, szinte órák alatt magasra szökött a víz a tiszacsécsei árterületen, ahol a termelő- szövetkezet sertéstelepén, 200 anyakoca „farmján” mint­egy húsz-huszonöt termelő­szövetkezeti tag szorgosko­dott. Február 26-án a déli órákban a máskor veszély­telen Batár nevű foly ócska kilépett medréből, egy-két óra leforgása alatt több mint 4—500 négyzetméternyi víztükröt alkotva két-három méteres, sőt egyes helyeken négy-öt méteres magasságig elöntötte az ár a gazdasági épületekkel rendelkező árte­rületet. Gyors segítségre volt szük­ség. A helyi árvédelmi erő­ket váratlanul érte a fenye­gető ár, a készenléti csónak­kal, népszerű nevén „tek- nővel” láttak a mentési munkákhoz, a jelentős szá­mú állatállomány és az ál­Megérkezett a szovjet segítség a kétéltű harci járművel. latgondozó személyzet meg­mentéséhez. A mentőcsónak azonban kevésnek bizony uh a gyorsan terjedő vízhullám vándor, Nagy Mihály és a tiszacsécsei Nyilas Béla, akit a szülők hozzátartozók nagy örömmel fogadtak. A határ A magyar határőrök rohamcsónakkal mentettek. mai szemben. A tiszacsécsei tsz elnöke, Kiss Gyula két­ségbeesve fordult segítsé­gért az árvédelmi erőkhöz, s telefonon kapcsolatba lépett a nyírbátori határőrséggé’ is. A határőrség parancsno­ka megértette a helyzet sú­lyosságát, nyomban készen­léti osztagot indított a baj­bajutottak megsegítésére, Farkas István alezredes ve­zetésével. Délután 2 óra után értek a helyszínre két motorcsó­nakkal a nyírbátori határ­őrök, Dorogi György, Vasas őrök nyomban hozzáláttak a mentési munkálatokhoz, el­sősorban az árvíz által szo­rongatott helyzetbe került tsz-tagok száraz földre szállí­tásához, s a jószágállomány kimentéséhez. Közben a ha­tárőrség parancsnoka telefo­non érintkezésbe lépett a szomszédos szovjet határ­menti műszaki alakulat pa­rancsnokával. Afonykin ez­redes katonái a Kárpátontúli terület Vilok községből — a túloldalról percek alatt kétéltű járműbe szálltak, s megérkeztek Uszkán, Tisza­fa ecsen és Milotán keresztül Tiszacsécsére. Ä vizen, szá­razföldön egyaránt kiválóan használható, jó teherbírású harci járművel hozzáláttak a mentéshez. A tiszacsécsei, tiszabecsi, milotai lakosság nagy érdeklődéssel figyelte a baráti hadsereg katonáinak hősies küzdelmét, és igye keztek segíteni a bajbajutot­tak minél előbbi partra szál­lításában. Alig fél négy után látott munkához a szov­jet műszaki osztag. Sötéte­désig minden árvíztől körül vett ember, s a jelentős szá mú, csaknem 2 millió érté­ket kitevő állatállományt si­került megmenteni. A la­kosság meleg ünneplésben részesítette a baráti szom­szédos szovjet hadsei ka­tonáit, akik tettekkel ,bizo­nyították a magyar—szovjet barátságot, a kölcsönös se­gítségadást. Hétfőn estére visszahúzó­dott a víz, elült a veszély a tiszacsécsei szakaszon. El­múlt egy nap, amelynek név­telen hősei a szovjet és ma­gyar katonák, tsz-parasztok voltak, eredményesen küz­döttek az elemekkel, az em­beri összefogás, a baráti cgvüttműködés szellemében. ű Kedden délben bensőséges találkozóra került sor a ma­Gerencsér József alezredes „Kiváló Határőr” kitüntetést nyújtott át a mentesben részt vevő s/.o\ jet határőröknek. A paragrafuson kívüli világ Dr. Veress Gyula éppen most érkezett a második tárgyalásról. Azt mondja, szerencsére gyorsan végzett, az ügyet megszüntették. Nagykálló főterének ka­pujában áll egy kis ház, s benne a nyíregyházi kettes számú ügyvédi munkaközös, ségének kirendeltsége. Az ősz hajú ügyvéd — most ju_ bilál — huszonöt éve él eb­ben a községben, ismerke­dik naponta a perekkel, emberekkel. — Sok a munka? — Van délelőtt, hogy még gondolkodni is alig marad időm — válaszol. — Sok a szerződéses ügyünk. Ne higyje, hogy egyszerűek. A minap például egy olyan te­lekkönyvi átírást kellett volna elintézni, amelyben még 1894-ben volt utoljára bejegyzés, s akkor is téve­sen. Bonyolult dolgok, van, hogy ötven tulajdonos is váltotta a földet, házat közben. Adták-vették, de nem írták át, a birtokosok már nem is élnek. Nem könnyű ezeket rendezni. — Csak ezek? — Van persze családjogi természetű perünk, ez sem kevés. Gyermekelhelyezés, gyermektartás, házassági bontóper és a többi. Meg­ritkult viszont a házasságon kívüli gyermektartás. Olyan viszont sok van — igaz, ez jogilag egyszerűbb — ami­kor a férj otthagyja a fele­séget, a családot, s nem fizet — Elképzelem, hogy sok a tyúkper... — Pozitív változás, hogy megváltoztak az emberek. Nincs nagy gyűlölet. Egy. egy mezsgyeper valamikor évtizedekig eltartott, a tár­gyalások anyagilag és ide­gileg is tönkrete'tek csa­ládokat. Jöttek a dobbal, s elúszott a szegénység. S menni kellett az ügyvédnek is — ez volt a munkánk leg­csúfosabb része. Hogy ma ez nincs, ez jó. Mondja, hogy a becsület- sértést is sokkal gyorsao- ban abbahagyják, mint apáink idejében. Tizenöt­húsz ilyen akadna, de ko­moly tárgyalásra csak egy­két esetben kerül sor. — Legtöbbször elmennek vele a helyi tanácshoz, vagy panasznapra, s általa ban el is intézik, ezekkel ritkán fordulnak ügyvédhez. Különben is nyári problé­mák, akkor többször talál­koznak a határban az em­berek, hamarabb megesik az összekoccanás... Havonta így is ötven ügye van. Még mindig nagy a forgalom. — De nem mindig, s leg­inkább nem is per miatt. Legtöbbször egyszerűen ta­nácsért. Bizalommal jönnek nyugdíj és munkaügyi vi­ták miatt. Szívesen és ingye­nesen adunk tanácsot Veress doktor , harminc éve ügyvéd, maga sem tud­ja, hány tárgyalás van mögötte, négyezer, hatezer? Ismer itt mindenkit, őt is ismeri mindenki, rengeteg tapasztalatot gyűjtött. — Közülük talán az a legfontosabb, hogy megvál­tozott az ügyfél, vele az ügyvéd is. Ma már megma­gyarázza az ember a saját ügyfelének is, ha nincs iga­za, hogy nincs. Idővel el­múlik a harag. S ezt tartom én az ügyvédi munkám leg­nagyobb tőkéjének, hogy később megérti, ha itt azt mondjuk, hogy nem érdemes mindenáron perelni, akkor valóban úgy van. Arról beszélünk, hogy volt egy időben valami ellen­szenv az ügyészség iránt. Volt valóban? Azt mondja, sohasem érezte, hogy nem megbe­csült tagja a társadalomnak. — Persze, szerintem mindig is az volt munkánk lényege, hogy nem lehet pert csak azért csinálni, hogy kijátsszuk a másikat, hogy elverjük az ellenfélen a sorport. Lehet, hogy ez pillanatnyilag jó reklám egy ügyvédnek, de csak pillanat­nyilag. Az ilyesfajta reklám előbb-ufóbb visszaüt. Az ügyvéd azért van, hogy szakember, s segítsen el­igazodni a jog dolgaiban másoknak. Példákat említ, amikor a másik kliens is bizalommal fogadta a működését — És tudja miért? Nem sértettem meg soha az em­bereket a tárgyalóteremben sem. Ha látom, hogy az ügyfelemnek már nincs iga­za, nem megyek soha túl egy bizonyos határon... Reggel fél nyolctól a program: az irodában, az­tán a bíróságon, s délután? Készül a másnapi ügyekre. Mint mondja, erre a legke­vesebb az idő. Reggel151 estig és estétől reggelig len­ne mit tanulni. Amit az egyetemen megtanul az em. bér, az itt köze! sem elég — Valamikor évtized ttcig állt változatlanul a tör­vény. Ma viszont évek alatt sok a változás. Itt van pél­dául a földtörvény, a tsz- törvény. Csak úgy lehet otthon az ember, ha ismeri a törvényt, a tsz-t, az embe. reket, a körülményeket. Eh. hez pedig vajmi kevés a paragrafus. — Panaszkodik, kevés az idő, mégis jutni kell erre. Újságot olvasni, a társada­lom dolgaiban mozogni, 1U- ni a paragrafusokon kívüli világot — ez ma köve*ei- mény az ügyvédi munká­ban. — Ha ezt a jogász nem csinálja, ilyenkor születhet­nek a legigazságtalanabb ítéletek. Apáinkkal, az ő ügyeik­kel eltűnőben az ügyvéd sokak által ismert régi tí­pusa is. Veress Gyulának — akit kilenc éve jelöltek elő­ször a Hazafias Népfront nagykállói bizottsága tit­kárának — munkáján kívül is sok alkalma van talál koz. ni az élettel. Azt vallja, ki­tűnően össze tudja egyez'ec- ni a kettőt. Az üléseken megmagyarázzák a törvényt politikailag, ő viszont el­mondja. mi izgatja, foglal­koztatja az embereke*. Ezen túl tervez: strand, áruház, park, vízmű létesítésével foglalkozik. Most választották meg harmadszor. Kopka János gyár és a szovjet katonák között: Gerencsér József al­ezredes, a magasabb egység parancsnoka a szovjetunió­beli Vilok községben mon­dott köszönetét a baráti se­gítségért, amely a két ha­tárőrség kapcsolatának el­mélyítéséhez is hozzájárult. Gerencsér József, a maga­sabb egység parancsnoka „Kiváló Határőr” kitüntetést adott át a viloki szovjet egy­ségnél az árvízi mentésben részt vett katonáknak: Bud- zsinszki Antal Joszifovics, Lunyegov Vaszilijevics Gri- gorjevics, Zsurba Alekszand- rov Mihajlovics, Horváth Josif Sztyepánovics kapott magyar kitüntetést. Távol­létében köszönetét fejezte ki a magyar katonai egység pa­rancsnoka Afonykin szov­jet műszaki ezredesnek. A baráti találkozón tovább mé­lyült a szovjet és a magvar katonák, a határmenti la­kosság jó kapcsolata, testvé­ri együttműködése, melynek maradandó jele volt a drá­mai küzdelem az árral, amely végül is az ember győzelmé­vel végződött. Páll Géza írásg Fotók: Hammel József 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom