Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-20 / 42. szám

Kos* i g i n beszéde (Folytatás az L oldalról) nem sikerül és — meggyő­ződésünk —, nem is fog si­kerülni. Nyílt titok, hogy a harcoló Vietnam a Szovjet­uniótól és más szocialista or­szágoktól kapott korszerű fegyverekkel és haditechni­kával rendelkezik. Amikor országunk biztosítja a viet­nami testvéreinknek az ame­rikai agresszorok ellen ví­vott harchoz szükséges fegy­verzetet, internacionalista kötelességét teljesíti. A továbbiakban Koszigin rámutatott a VDK tárgyalá­si készségére és arra, hogy a vietnami kérdés politikai rendezését megkönnyíti a DNFF programja is, amely független, demokratikus, bér kés és semleges Dél-Vietnam megteremtését s a vietnami nép békés eszközökkel való egyesítését tűzi ki célul. A KNDK területi vizeire behatolt Pueblo amerikai katonai kémhajó ügyével kapcsolatban Koszi gin rámu­tatott: a szovjet kormány megteszi a szükséges intéz­kedéseket, hogy Koreában ne alakuljon ki a háború újabb tűzfészke. A közel-keleti helyzettel összefüggésben a szovjet mi­niszterelnök kijelentette: a Szovjetunió támogatta az arab államokat nehéz órá­jukban, s döntő szerepet ját­szott abban, hogy Izrael tá­madása megállt Nagyszabá­sú intézkedéseket tettünk ar­ra vonatkozóan is, hogy hely­reállítsuk az EAK és Szíria katonai potenciálját meg­erősítsük védelmüket Ezzel egyidejűleg a Szovjetunió szilárdan folytatja az izraeli agresszió következményeinek politikai, nem pedig katonai eszközökkel való felszámolá­sának irányvonalát Nem va­gyunk hívei az újabb hábo­rúnak a Közel-Keleten, el­lenkezőleg: kiállunk e kör­zet tartós békéjéért — Ez­zel kapcsolatban Koszigin hangoztatta az izraeli csa­patoknak a megszállt arab területekről való kivonása szükségességét, s egyben rá­mutatott arra, hogy a Szov­jetunió nem száll síkra Iz­rael felszámolásáért, amel­lett van, hogy Izrael, mint állam, továbbra is létezzen. Az európai helyzetről szól­va Alekszej Koszigin leszö­gezte, hogy itt a legfciélezet- tebb kérdést a nyugat-né­metországi helyzet jelenti, mivel Nyugat-Németország az európai feszültség köz­pontjává vált Utalva az NSZK kormányának agresz- szív irányvonalára, hangsú­lyozta: komoly veszélyről van szó, amely ellen a leg­határozottabb és legaktívabb harcot kell folytatni. Rámu­tatott arra, hogy az NSZK a NATO katonai szövetség tagja, s különleges viszony fűzi az Egyesült Államok­hoz. Az Egyesült Államok Imperialista körei, nyugat­európai jelenlétük és befo­lyásuk megőrzésére töreked­ve, támogatják a nyugatné­met revansistákat, fokozzák a feszültséget az európai földrészen. Mindez termé­szetesen nem jelenti azt, hogy Európában háborús helyzet alakul ki. Ilyen hely­zet nincs, de figyelemmel kell kísérni az eseményeket, egy pillanatra sem szabad csökkenteni az éberséget, s megfelelő intézkedéseket kell tenni. Ezzel kapcsolat­ban utalt a szovjet fegyveres erők szerepére és a Varsói Szerződés keretében történő katonai együttműködés erő­sítésére, mint „népeink bé­kés életének szilárd biztosí­tékaira”, majd nyomatéko­san leszögezte: a Szovjet­unió és a testvéri szocialista országok határai megváltoz- tathatatlanok és a revansis- ták bármilyen merénylete ellenük pusztító ellencsapás­ra talál. Az atomsorompó szerző­déssel kapcsolatban a szov­jet miniszterelnök közölte, hogy hosszas és egyáltalán nem könnyű tárgyalások után sikerült az Egyesült Államokkal a nukleáris fegyverek terjedését meg­akadályozó szerződésteve- zetben megállapodni, majd hozzáfűzte: meg kell mon­dani, a szerződés megköté­sét illetően még nem hárult el minden akadály. Azok, akik kalandor terveiket a tömegpusztító fegyverekhez való hozzájutással kapcsol­ják egybe, szüntelenül el­lenlépéseket tesznek. Min­denekelőtt vonatkozik ez Nyugat-Németország vezető köreire. A továbbiakban foglalko­zott a Szovjetuniónak a kapitalista országokkal kia­lakított kapcsolataival s ezzel összefüggésben külön kiemelte a sikeresen fejlődő szovjet—francia kapcsola­tokat. A volt gyarmati országok viszonylatában aláhúzta a szovjet—indiai kapcsolatok jelentőségét. A szocialista országok te­kintetében kiemelte az NDK-val, Csehszlovákiával Lengyelországgal, Mongóliá­val, Bulgáriával és Magyar- országgal kö'ött új barátsá­gi, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szer­ződések fontosságát Kínáról szólva ezeket hangsúlyozta: Kínával va­ló viszonyunkban azt mondhatom, semmilyen új mozzanat jelenleg nincs. Mao Ce-tung csoportja to­vább folytatja szakadár irányvonalát, amely ellensé­ges a szocialista közösség­gel, ellentétes a népek for­radalmi harca érdekeivel. Hiszünk benne, hogy a Kí­nában most lejátszódó ese­mények ideiglenes szakaszt jelentenek az ország fejlő­désében és a szocializmus ügye Kínában a nehézségek ellenére végül is diadalt arat A nemzetközi kommunis­ta mozgalommal összefüg­gésben a következőket mondotta: a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségéért és összeforroitsá- gáért vívott harcban pár­tunk nagy jelentőséget tu­lajdonít a kommunista és munkáspártok új nemzet­közi tanácskozása összehí­vásának. Úgy véljük, hogy ennek feltételei jelenleg megérlelődtek. A kommu­nisták legutóbbi világfóru­mának megtartása óta el­telt évek során a forradal­mi mozgalom előtt egész sereg olyan probléma vető­dött fel, amely kollektív, alkotó megvitatást követel. A testvérpártok többség“ osztozik az új nemzetközi tanácskozás összehívására vona*kozó nézetünkben. Több mint hetven párt már állást foglalt a tanácskozás összehívásának szükséges­sége mellett. Február végén Budapes­ten, — mint ismeretes — sor kerül a kommunista és munkáspártok konzultatív találkozójára, amelyen meg­vitatják az új nemzetközi találkozó előkészítésével kapcsolatos kérdéseket. Az internacionalizmus elvei­hez híven, pártunk minden tőle telhetőt megtesz a konzultatív találkozó sike­réért. Vietnami jelentés (Folytatás ax 1. oldalról) csapatok soraiban, a lakos­ság javainak megvédésére. A határozat követeli, hogy az amerikai csapiatok maradja­nak táboraikban, mert el­lenkező esetben megtorlás vár rájuk. Hanoi: A DNFF Központi Bizottságának elnöksége feb­ruár ll-én és 12-én rendkí­vüli kibővített ülést tartott és elnökének, Nguyen Huu Tho ügyvédnek vezetésével áttekintette az általános of- fenzíva kezdete óta kialakult helyzetet, megvitatta az azon­nali feladatokat — közölte a felszabadítási hírügynökség. Az ülésről kiadott közle­mény rámutat, hogy január 30 és február 10 között a dél-vietnami nép a felszabadító há­ború történetében példa nélkül álló nagy győ­zelmeket aratott. A közlemény külön üdvö­zölte a Nemzeti Demokrati­kus Békeszövetség Frontjá­nak létrejöttét, amely aktí­van dolgozik a nagyvárosok­ban. Megalakulása eredmé­nyeként az amerikai ag­resszió ellen, a nemzet meg­mentéséért vívott harc front­ja tovább szilárdul és széle­sedik. A DNFF elnöksége elis­meréssel mondott kö­szönetét a felszabadító fegyveres erőknek, s kö­szöntötte a városokban felkelt lakosságot, to­vábbá a dél-vietnami kormányzat és hadsereg ama tagjait, akik csatla­koztak a nép küzdelmé­hez. Ugyanakkor elitélte az ame­rikaiak és dél-vietnami la­kájaik fasiszta módszereit,^ DNFF-zászlók Nyugat-Berlinben Nyugat-Berlin központjá­ban sok ezres tömeg tünte­tett vasárnap délután az Egyesült Államok vietnami háborúja ellen. A felvonulók a dél-viet­nami szabadságharcosok zászlait lengették, és sza­valókórusban követelték az amerikaiak kivonuló- sát Vietnamból. A nyugat-berlini rendőr­ség lezárta az amerikai kép­viselet és az amerikai pa­rancsnokság épületének közvetlen környékét A tüntette szervezői ezút­tal az Opera épületét adták meg végcélpontnak — itt jú­niusban a rendőrség agyon­lőtt egy nyugat-berlini diákot' A tömeg végighaladt a Kur- fürstendammon. A felvonu­lók ilyen jelszavakat kiabál­tak: „Schützet Vietnamba! „Amerikaiak ki Berlinből!”, „Hé. hé, hé” LBJ, ma hány gyermeket öltél meg?”. Több ízben éltették a felvonulók Ho Si Minh elnököt. 32. — Valamit mondott az imént — szólt most közbe Pencroft az őrmesterhez —, hogy rabokat is kísérünk— — Azt hát — bólogatott a szudáni. — Arrafelé valami fegyenctelep is van. — Távolról botok pufogá- sa, majd tevebőgés hallat­szott, és elviselhetetlenül sok légy kínozta az üldögélőket. Egy hatalmas, fényes bőrű arab jött közéjük. A karján szarvasvipera tekergőzött. Jövendőt mondott, és amu­letteket árult. Embrió kis- ujját bőrbe varrva és kis arab pergamenttekercset, bűvöa szöveggel. A hatalmas, bar­na színű embernek hosszú bajusza volt és nagy, kara­pós orra. — Halló, öregem! Mintha már találkoztunk volna! — kiáltott feléje Galamb, mert úgy rémlett neki, hogy ezt az embert már látta Mar- seilleben, vagy Oranban? — Nem tudok róla, rumi úr, hogy találkoztunk volna. — De egész biztos, csak akkor még nem házaltál ez­zel a fogatlan kígyóval— — Fogatlan?... — kérdezte az arab udvariasan, és kis­sé megnyomta a kígyó nya­kát, azután odatartotta kö­zel Galamb arcához. — Tes­sék megnézni— Mindenki felugrált, és a kör nagyot tágult... A szarvasviperának mind­két méregfoga látszott! Percek alatt biztos halál, pokoli kínok között, és nincs semmiféle ellenszer... Galamb még közelebb tar­totta vigyorgó fejét, és bele­nézett a kígyó torkába, mint egy öreg doktor. — Vidd innen! — kiáltot­ta néhány légionista türel­metlenül a varázslónak. — Vidd innen, te ördög! — Csak meg akartam mu­tatni, hogy nem fogatlan — felelte nyájasan a nagy ba- juszú arab —, ahogy a rumi úr mondta... — Abban nem volt iga­zam, pajtás — biccentett vi­dáman Harrincourt —, de azt fenntartom, hogy én már láttam magát valahol _ — Nem emlékszem... •— talán tévedni kegyeskedsz. — Nono... tévedni ugyan emberi dolog, de azért ve­lem is előfordulhat. Hát cik­kor ülj le ide, öreg átokke­reskedő barátom, és tedd valahová kedvenc ölbéli kí­gyódat, hogy a tisztelt köz­gyűlés is helyet foglaljon, azután mondj nekem jö­vendőt! Lehetőleg kelleme­set, akkor kapsz egy feketét — és odaszólt az ősz trachomás arabnak, aki egyre főzte a kávét. — Egy pohárral a kí- gy ódajka úrnak. Gyerünk, kisfiú! A legalább nyolcvanéves „kisfiú” kivett egy kis réz­tartályt a parázsból— A va­rázsló lecsavarta karjáról a kígyót, és egy bőrzsákba sik­latta, amelynek bekötötte a száját, azután megnézte Ga­lamb tenyerét: — Hosszú életű leszel— — kezdte. Galamb dühös lett Más nem hiányzik! — Hallja, nem fontos meghamisítani a valóságot. Csak mondja ki bátran, hogy nem élek soká... — Hosszú életű lesz a ru­mi úr... egészen biztos. Ez itt az életvonal, a hüvelykujj alól indul ki, és átmegy a tenyéren... Jó hosszú vonal... — Nézd, öregem— Nem is olyan hosszú, csak piszkos a kezem, azért látod így... de ha jobban megnézed — pró­bálta rábeszélni, szinte kö­nyörögve. De a varázsló ál- hatatos volt: — Ez így van— Hosszú életed lesz... És itt... Ez ér­dekes... Különös... Egy nő szelleme üldöz! Mi?... Hohó! A szellem... No nézd! — Ide hallgass, öreg Ali baba! Te tudsz erről a szel­lemről?— — Igen— én tudok róla— Egy szép, szomorú nő szelle­me követi a csapatot... Nadov közbedormögött: — Ne éljek, ha nincs így... Most már elmondom, hogy a múltkor— valamelyik oázisnál... azt hittem, hogy a bortól van, mert oázisban én mindig részeg vagyok, láttam egy nőt, a sivatagban ült, túl az oázison, és éne­kelt... — Nadov! Nem voltál ré­szeg! Én is láttam — bó­logatott .Galamb, és a va­rázslóhoz fordult — Ide hallgass Aladdin! Ha Isme­red a kísértetet, és alkalmi-, lag látod, mondd meg neki, hogy tiszteltetem, és ne fél­jen tőlem, én nem harapok, és nagyon tetszik nekem... Szeretnék megismerkedni ve­le... — Micsoda hülyeségek ezek — mondta idegesen Hildebrandt, aki eddig egy szót sem szólt. — Hallja, Galamb, a Szaharában nem hálás dolog kísértetekkel tréfálni. (Folytatjuk) 4 forradalmár élete- KÉPEKBEN Ma. 83 esztendeje 1886. február 30-án született Kun Béla, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom ki­emelkedő liarcosa. Ez alkalomból képekben emléke­zünk meg a nagy forradalmárról, Kun Béláról. Kun Béla feleségével és Agnes leányával 191<-ban. Kun Béla beszél a munkásokkal a esepeli nagygyű­lésen. 1919. május 1. A Magyar Tanácsköztársaság kormá­nyának vezetői a felvonuláson. Kun Béla dolgozószobájának bűtorai a Legújabbkort Történeti Múzeumban. Elutazott Budapestre a Chilei Kommunista Párt küldöttsége Santiago (TASZSZ) Oscar Astudillónak, a Chilei Kommunista Pár! Központi Bizottsága főti* kárhelyettesének vezetésé­vel kedden Santiagóból el­utazott Budapestre a Chilei Kommunista Párt küldött­sége. amely részt vesz a kommunista és munkáspár­tok konzultatív találkozó­ján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom