Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

Pintér Istvánt \/olt UoúUty avagy A tengerész mégsem lett király Királyi könnyek Horthyt Bécsbe hivatják. IV. Károly 1918 február­4 jában a badeni főhadiszál­láson fogadja őt — önt kinevezem ellen­tengernaggyá és a flotta fő- parancsnokává! A kenderesi birtokos fia előléptetésével tizenegy, ná­la idősebb parancsnokot ug­rik át a rangsorban. A ki­rályi elhatározás abban gyökerezik hogy Horthy Cattarónál megmutatta: ké­pes^ elfojtani az egyre erő­södő elégedetlenséget, legin­kább alkalmas rá, hogy a flottát megtisztítsa a „meg­bízhatatlan elemektől”. IV. Károly legfelsőbb kéz­iratában szükségesnek tart­ja, hogy indokolja a szokat­lan előléptetést: „Különös bizodalmám a flotta élére nagybányai Horthy Miklós ellentengernagyot állította. Ennélfogva rangban idősebb és kiválóan derék sok ten­gernagy és sorhajókapitány a náluknál fiatalabb ten­gernagy alá rendeltetett. Ezek az urak ne tekintsék intézkedésemet személyük iránti bizalmatlanságnak. A haditengerészetem egyné­hány vezető állásába foko­zatosan fiatalabbakat is kell állítanom, tengerésztisztjeim kipróbált kötelességérzetétől és hazafiasságától elvárom, hogy a rangban fiatalabb- nak alárendelt bajtársak, fi­gyelembe vévén a komoly Időket, a szolgálat érdekét tőlük telhetőleg a legjobban előmozdítják és teljes ere­jükkel támogatják a flotta parancsnokát”. Horthy flottaparancsnok­ként tér vissza Pólába. Ott. jelentés várja, hogy az egyik rombolón, amely az Albá­niába tartó szállítóhajókat kísérte, letartóztattak két matrózt, akik társaiknak a békéről beszéltek, s arról, hogy a háború után más világnak kell jönnie. A mat­rózokat a flotta haditörvény­széke halálra ítélte. Életük az új flottaparancsnok ke­zében van. Horthy azonban nem kegyelmez. Sőt, elren­deli, hogy a kivégzésen minden hajóról legyen je­len 20 ember. S amikor je­lentik neki, hogy a nyilvá­nos kivégzés megtörtént, elé- gedet’en jelenti ki: — Nos, most észre térítet­tem mindegyiket! A régóta beteg monarchi­án azonban már kivégzések­kel sem lehet segíteni. IV. Karoljanak el kell ismernie „népei” önrendelkezési jo­gát, majd lemond az osztrák és a magyar trónról is. Hor­thy flottaparancsnoknak szó­ló utasítása: a flottát adja át a zágrábi nemzeti ta­nácsnak. A király ezzel az üzenettel együtt aitengen- nagyi kinevezést is küld szá­mára. Ezt a rendfokozatot használja Horthy, ezt a rangjelzést viseli lóháton és autón járva, kormányzóként is. Egyébként soha nem tér­het vissza a flottához, igaz, ambíciói rövidesen jóval túl­terjednek ezen. Szárazföldi útjának első állomása Becs. Badenben november 8-án elbúcsúzik IV. Károlyt ól. A királyt ek­kor már testőrei is elhagy­ják, a káosz teljes. Kevés hűséges ember tart ki mel­lette. Köztük van azonban Horthy. Amikor belép a császár dolgozószobájába, katonásan, röviden jelentke­zik, mintha mi sem történt volna. Megkapó kép: a fia­tal király szemében köny- nyek, egy szót sem tud szól­ni a megindultságtól. S en­nek láttán a sokat próbált, ötven esztendős admirálisa Is sírni kezd. De ő szóhoz- jut. Ezt mondja: — Amit ma délután fel­ségednél megértem, a legtra­gikusabb egész életemben. Biztosítom, hogy továbbra is minden proeikámmal szol­gálom ügyét, biztosítom tán- torítha'atlan hűségemről, amelyben egész tisztikarom követ. Azon munkálkodunk, hogy felségedet jogaiba visszahelyezzük. Horthy még utoljára meg­szorítja IV. Károly feléje .nyújtott kezét, s aztán Bécs- ből Budapestre utazik. A magyar főváros az ^ősziró­zsás forradalom győzelmé­nek napjait éli. Kikiáltották a köztársaságot, Károlyi Mi­hály a miniszterelnök. Hor­thy megpróbálja felajánlani szolgálatait az új rendszer­nek. Felkeresi Láng Boldi­zsár bárót, — egykor Fe­renc József udvarában a katonai kabinetirodában dol­gozott most a hadügymi­nisztériumban teljesít szol­gálatot. Láng kérésére Fé­nyes László, Károlyi Mihály kormányának hadügyi ál­lamtitkára hajlandó fogadni Horthyt. Horthy Láng kíséretében kopogtat be Fényeshez, s széles mosollyal, kezét előre nyújtva közeleídik hozzá, akit pedig nyilvánvalóan gyűlöl, hiszen Fényes mo- narchiaszerte ismert ellen­fele a militarizmusnak és a háborúnak, s aki most nem fogadja el a feléje nyújtott jobbot — a cattarói gyil­kossal csak nem fog kezet? A volt flottaparancsnok ettől egy kicsit zavarba jön. Néhány mondatot a flotta pólai átadásáról, majd bá­torságot merítve rátér lá­togatása valódi céljára: szí­vesen szolgálná az új kor­mányt. Fényes arcjátékával és egy kézmozdulattal adja tudtuí elutasítását. A ké­sőbbi szegedi fővezér elné­zést kér a háborgatásért, s bokáját összecsapva távozik. S mi mást tehet: Kende­resre megy. Ott gazdálkodik majd, visszavonulva. A mo- naréhia, amelynek Szolgala­téra feltette az életét, nem létezik többé. A tenger és a flotta, ahol 32 esztendőt töl­tött, örökre elzárva előtte Van azonban Kenderesen 36 hold szántója, 135 hold rét­je, 31 hold legelője, 315 négyszögöl kertje és haza. Nem sok, kiváltképpen an­nak, aki magas admirálist fizetéshez, a flottaparancs­nok hatalmához, a bécsi Burg fényéhez szokott, —* de a megélhetést biztosítja. Még szerencse, hogy ezzel a birtokocskával rendelke­zik. Hiszen különben mihez is kezdene? Néhány hónap múlva azonban már tele va™ ter­vekkel. A Károlyi Mihály- féle kormányt felváltja a proletárdiktatúra. A háború- ban győztes hatalmak, a franciák, az angolok, az an­tant urai pedig a Tanács­köztársaság elpusztítását ter­vezik. Hozzájuk dörgólőznek most a magyar urak- a^ nemrégiben még háborút viseltek ellenük. Bázisuk Bécsen kívül Szeged, ame- Ivet francia csapatok tarts- nak megszállva, s a város- parancsnokság megakadá­lyozta a proletárdiktatúra kibontakozását ebben a vá­rosban és környékén. Gróf Károlyi Gyula etaoüete alatt készül itt valamifajta emigráns kormány, de azt mondhatja magáról hogy hazai földön alakult, jólle­het idegen uralom alatt. Horthyt ide hívják, s fel­ajánlják neki a hadügymi­nisztert tárcát A politikusoknak- egy ka­tonára van szükségük. S Horthy miután meggyőző­dött arról, hogy olyan sze­repet vállal, amely az an­tant egyetértésével találko­zik belép a kormányba. En­nek a kormánynak nincs katonája, csak tisztjei van­nak, s nem is lehet hadse­rege, csak a tegnapi ellen­ség, az antant segítségévéi. Csakhogy ki tudja: a teg­napi ellenségnek melyek a mai szándékai? Tény: az antant háborút vipel a Ta­nácsköztársaság 'ellen. A Vörös Hadsereg egyelőre nemcsak tartja a frontot, hanem támadásra is van ereje. Nyilvánvaló, hogy a Tanácsköztársaságot nem verheti le az a katonai erő amelyet Szegeden képesek létrehozni. Valószínűleg azonban, hogy a Vörös Had­sereg sokáig bírja a harcot az intervenciós csapatok túlereje ellen. Az antantnak ahhoz lesz szüksége magyar katonaságra, hogy a Ta­nácsköztársaság felett ara­tott győzelmét egy számára megfelelő rendszer létreho­zásával értékesítse. Szenvedélyes bridzs — higgadt hallgatás A hadügyminiszter, akár­csak a kormány többi tag­ja, meglehetősen munkátla- nul tölti a szegedi napokat A sokat emlegetett nemzeti hadsereg egyelőre nem lé­tezik A franciák mindössze 1300 főnyi fegyveres erő fenntartásához járulnak hoz­zá, s ezt sem engedik ren­desen felfegyverezni, a még megmaradt fegyverzet leg­nagyobb részét lefoglalják Szégyenszemre még az ut­cákon cirkáló katonai jár­őrökben is őrnagyok és ka­pitányok koptatják az utca­köveket. Megalakul Prónay Pál tiszti százada, majd más különítmények. Horthy a minisztertanácson szóvá teszi a „közbiztonság helyreállí­tását”. S tiszti különítmé­nyei megkezdik „tanulmá­nyaikat” a terror alkalma­zásában. A szegedi Fő téren munkásokat vernek meg, a laktanyákban, ahol a külö­nítmények székelnek — munkásokat és értelmiségie­ket kínoznak. Horthy hadügyminiszter­nek az is gondot okoz, hogy megfelelő egyenruhát sze­rezzen magának. Már lesem men vetni a köpenyét, olyan viseltes az uniformi­sa. Újat vásárolni nincs pénze. Szerencsére a szegedi hitközség két gazdag tagja a levitézlett tengernagy segít­ségére siet. Felruházzák, zsebpénzzel is ellátják, sőt még autót is vesznek neki. Horthy hálásan rebeg kö­szönetét nekik, később még­is — egy negyedszázadig ar­ra hivatkozik, hogy az an­tiszemitizmus a szegedi gon­dolat szerves részét alkotta, Hitlert is megelőzve.» Az élet Szegeden mégsem unalmas. Nappal a szegedi Regatta Egylet csónakházá­ban élvezik a Tisza-parti nyarat a főurak és katona­tisztek. Úsznak és eveznek, esténként pedig nagybridzs- csaták folynak a Kass-szálló különszobájában. A Társa­ság című folyóirat 1919 no­vemberében, amikor Horthy bevonul Budapestre, ünnepi különkiadást ad ki, hogy pótolja a Tanácsköztársaság uralma alatti kényszerű mu­lasztását, s beszámoljon a szegedi társadalmi életről. Szakírójának figyelemre méltó megállapítása: „Dél­után bridzselés volt minde­nütt Soha annyit nem fog­nak Szegeden bridzselni, mint akkoriban. Ha a gya­nútlan vendég, mit sem sejtve belépett á Kass kávé­házba, megijedhetett a ren­geteg bridzsasztaltól. A ká­véházban, a hallban, a Re­gatta teraszán, egyes hotel­szobák hűs mélyén minde­nütt csak a bridzs járta. A játék pointje. tekintettel a súlyos viszonyokra, minde­nütt öt fillér volt. És ezt az ötfilléres alapot el is ne­vezték „emigráns alapnak”. Horthy szenvedélyesen bridzsel, s higgadtan hall­gat a minisztertanács csak­nem naponkénti ülésein. Ezeken többnyire személyi kérdésekről esik szó: a leg­különbözőbb politikusok harcolnak egymással a franciák kegyéért, udvarol­nak a megszállóknak és intrikálnak náluk a vetély- társak ellen A francia pa­rancsnokságon is változnak a vélemények. A gróf Ká­rolyi Gyula-féle kormányt, külünösen bizonyos minisz­tereit Párizsban túlságosan reakciósnak tartják ahhoz, hogy betölthessék szerepű két A miniszterelnök és miniszterei csaknem min den ülésükön azzal foglal­koznak, hogy a franciák nem bíznak bennük. Han­gulatuk ezért egyre idege­sebb, elkeseredettebb. A hadügyminiszter — a Habsburgoknak közismer­ten hűséges embere, a le vert Osztrák—Magyar Mo- narhia bukott flottaparancs­noka — szintén szerepel azok között, akiknek fran­cia követelésre távozniok kell. Ö azonban higgadtan érvel: — Az antant politikája Oroszországban is az ■— magyarázza a hatalom nél­küli kormány ülésein —, hogy nem áll ki egyik vagy másik bolsevisták elleni po­litikai csoport mellett, s ha azok támogatásért fordul­nak hozzá, hűvös fogad­tatásra találnak. Az antant majd a?t a csoportot fog­ja támogatni, amelyiknek tényleges ereje lesz! Tényleges erő pedig csak­is a katonaság lehet. Hor- thyra esküsznek a Szege­den összegyűlt tisztek, akik közül a legtekintélyesebb Gömbös Gyula hadügyi ál­lamtitkár. Az általános zűrzavarban a különítményes századok viszonylag nyugodtan vár­ják az időt, hogy hatalmuk túlterjedjen Szegeden, s yé- res terrorral felszámolják a Tanácsköztársaságot, an­nak katonai veresége után. Horthy Gömbös Gyulával együtt „katonapolitikai ala­pokat” készít, s abban le­szögezi: „Miután az an­tant segítsége, vagy lega­lábbis hallgatólagos bele­egyezése nélkül az ^ akció megkezdése egyáltalán le­hetetlen, miután továbbá a jelenlegi elosztás alapjár a mi területünk a francia érdekszférába tartozik, az egész politikai ténykedé­sünknek úgy kell alakul­nia, hogy a franciák bizal­mát és ezzel támogatásu­kat is megnyerjük”. Horthy pozíciói egyre "erősödnék a franciáknál. Egy, ebben az időben tett nyilatkozatában a Szegedi Friss Újság riporterének kijelenti, hogy fő feladatá­nak „a bolsevizmus letöré­sét tartja”, s ha „elvégezte munkáját és a kitűzött célt elérte, visszavonul, el­tűnik, átadja helyét más­nak”. A hadügyminisztert székből azonban jóval előbb távoznia kell, minthogy „el­végezte volna feladatát”. A francia közvéleménynek le­hetetlen lenne megmagya­rázni, hogy a központi ha­talmak elleni háború után, amelynek során a Habs­burgok ellen is harcoltak, miért éppen Ferenc József egykori szárnysegédjét ül­teti a balkáni francia had­erők főparancsnoksága báb­kormányának hadügyminisz­tert székébe. liven megfon­tolások alapján mennie kell Horthynak, mint had­ügyminiszternek, sőt hason­ló okokból az egész Károlyi Gyula kormánynak is. Te­leki gróffal, a külügymi­niszterrel De Lobit tábor­nok, a magyarországi fran­cia erők főnarancsnoka köz­li, hogy Párizsban így dön­töttek. Fgvszersmind meg­kérdezi Telekit: a Tanács- köztársaság ellen megindu­ló katonai akcióról szóló tanácskozáson ki képvisel­je a magvar fehéreket? __ Horthv Miklós! — vá­laszolja Teleki. — Hiszen énpen az imént közöltem, hogy nem lehet hadügymin’szter! Ez a Horthy volt Ferenc József • szárnysegédie. s azt mond­ják. hogy még magyarul is csak törve beszél... — Igen. Mégis 6 a leg­alkalmasabb személy... — Akkor hát legalább ar­ról beszéljen, mikor és hol tett már valamit ez a Horthv tengernagy a ma- gyár tigvért? — fakadt ki a tábornok. Teleki gróf: __ Ilyesmit nem tudok említeni, de nekünk nem ez a fontos. Horthv kemény katona és kegyetlenül ftvfi- löli a kommunizmust. Bíz­hatnak önök is benne; ren­det fog teremteni... Jövő vasárnap követ­kezik : Tisztek válláról a bokrok közé. NEM KÖNNYŰ FELADAT (A Wochenpresse karikatúrája) PROTOTÍPUS (Zsoldos Sándor rajza) KERESZT REJTVÉN* 1885 február 19-én mutatták be az Operaházban Erkel Hunyadi László című operáját. Erkel — Egressy Béni —, a szövegíró kezéből az utcán erőszakkal vette ki az irattekercset. Bele­nézve annyira megtetszett neki a darab, hogy nem is adta visz- sza, — mondván, hogy ő majd megzenésíti. — Négy hónap alatt kész lett a fő motívumokkal. Maga Erkel akkor így nyilatko­zott. Függ. 12. és vízsz. 1. Vízszintes: 12 Tej melléktermék. 13. Vég­telen közlekedési helyek! 14. Hárfa. 15. Nyakbavaló. 16. Ská­lahang. 17. Vívófegyver. 18. Fi­nom szemcséjű vulkáni tufa. 19. Gallium vegyjele. 20. Nagy épí­tészünk volt. 22. Közepes mély­ségű íérfihangf. 24. Erdei gyü­mölcs. 25. Hiánytalan. 27. Nem mérges óriáskígyó. 28. Névelő. 29. A 27 vízsz. fordítvu. 32. Végtelen súlymérték! 33. Férfi­név. 35. Római aprópénz. 36. Kettő. 38. Se kim se bent! 30. Igekötő. 40. Disznóöléskor készí­tenek ilyen káposztát. 41. Na­gyokat mond. 42. Szovjet repülő- géptípus. 44. S^arvasféle. 46. A lim testvére. 47. Kurta láb! 48. Régi vizijármű. 50. Kérdés a tulajdonos iránt 52. Üres gyomor teszi. 54. Egymást előző betűk. 55. A noteszba jegyzett. 57. Nikkel vegyjele. 58. A né­met abc utolsó betűje. 60. Ké­miai elem. 62. A háború Idején sok ilyen hely volt. 64. Izomkö­tő szalag. 65. Lyra betűi kever­ve. 66. Éktelen korok, korsza­kok! 67 Kor rövidítés. 68. Be­cézett női név. 70. ANE. 71. Rajzeszköz. 72. Csigafajta. 73. Rá­mol, pakcl. Függőleges: 2. Afrikai nép. 3. Négylábú. 4. Kuba betűi keverve. 5. Vissza: egy kártyajátszma. 6. Nyugati ország fővárosa. 7. Faji megkü­lönböztetésre szolgáló városré­szek. 8. Lakomán. 9. T-vel a vé­gén lent költőiesen. 10. Állami Biztosító. 11. Csüngő. 21. Elet. 23. Bírálatot mond (—’). 24. Né­mán szid. 26. Befolyásolható tedd ide, tedd oda ember. 28. Kristá­lyos elem. 30. Csont latinul. Jl. Semmi joggal nem rendelkező személy Indiában. 33. Dél-ameri­kai hegyvonulat. 34. Allatla*.ás. 37. Sok volt a háború után. 38. Mint 14 vízsz. 43. Fél lába! 45. Könyvből ki jegyez. 47. Mint a 3 függ. 49. Szemével érzékel. £8. Allatlakás. 51. Nagy álló víz az USA-ban. 53. Folyó spanyolul. 55. Nagy tengeri állat (utolsó be-\ tűn ékfölösleg). 56. Vissza; híilés eredménye. 59. Borsod megyei község. 60. Évszak. 61. Tökéle­tes utánzata. 63. Szócsata. 69. Utolsó posta. 72. A folyó ..cse­csemője.” A megfejtéseket legkésőbb feb­ruár 2G-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfej­téseket fogdunk el. Február 4-i rejtvény pályáza­tunk megfejtése r A magyar vígjáték atyjának. Szélházy a külfóldieskedő arirz- tokrata. Csalódások. Nyertesek: Bengyel Istvánné, Nátafalussy Tamásné, dr. Papp Sándorné és Várady Károlynó nyíregyházi, Kocsár Imre csen- gerl, Barna Szőgyén Bertalan jékei, Márkus János nagyhalá­szi, Helló Lászlóné nyírbátori* Túri Sándor paszabi és Dános Judit tiszaberceli kedves rejt­vényfej tőink. A nyereménykönyveket por­tán elküldtük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom