Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
Jankovlch Ferenc: Téli tus Még az ablak is szikrás, csillag-habos. Vad, kemény nesz ölel; félnapon át viseled Mária-tiveg koronád, míg lábad acél-forgácson tapos. Figyelem rabja, biztos, de óvatos mozdulatokkal jár két kezed a pad rángó testén, másra nem is szabad gondolnod, csak amit teszel. Pedig be sok lefojtott érzés, vágy, kín, gond feszül melled: vasporos talárod alatt s az agy zárt ablakain is belül, hol ünnepes, féltett fényképekül várnak: hű nőd s két iskolás fiad — akiknek két kezed mindent megad. Képes Gora: Egyetlen.*, Egyetlen jó az életemben te voltál, te vagy, te leszel. Kapocs, mely az élettel összekötné, van ezer meg ezer, de mindegyiket, bármely pillanatban szétszakítom mint pókhálószövetet. Hogy voltam, hogy vagyok, hogy leszek: köszönöm neked. KÖNYVESPOLC hodalmi riportok, szociográtiák könyve 90 éve Kilencevwi esztendővel ezelőtt született a modem magyar irodalom egyik egyénisége: Molnár Ferenc. A prózaíró Molnár Fe- rene legsikerültebb munkái állnak hozzánk legközelebb. A méltán világsikerű és oly sok változatban megfilmesített ifjúsági regény, A Pál utcai fiúk mellett Az éhes város című regényt, Az aruvimi erdő titka és a Széntolvajok című elbeszéléseit említhetjük. Ezekben a fényes külsőségek közepette nagyvárossá növő Budapest szegényeivel vállal érzelmi azonosulást, és művészileg rangos ábrázolását adja a századforduló fővárosi életének. Ekkor még a humanista polgár érzései, indulatai vezetik. Az első világháború előtti publicisztikája ugyanezért jelentős. Egy haditudósító emlékei címen jelenteti meg 1916-ban frontriportjait, amelyekben a polgári eszményekből kiábrándult, de az imperialista háború mélyebb összefüggéseivel szemben tanácstalan író portréja rajzolódik ki. A drámaíró Molnár Ferene pályáján figyelhetjük meg leginkább a hanyatlás jeleit. Első színpadi kísérletei bohózatok: a századelő Budapestjének legnagyobb sikerei. A folytatás igényesebb. A Liliom, A testőr és A farkas már olyan szerzőt emel a magyar színházak — mindenekelőtt a fényes Molnár premiereket rendező Vígszínház — koronázatlan királyává, aki a hatásos szerkezet és poénidőzítés formai eszközeit még figyelemre méltó gondolatok, hangulatok és érzések kifejezésében hasznosítja. Az önállósuló polgár, a budapesti középrétegek, világ - szemlélete, emberről, hűségről, szerelemről, játékról és szegénységről vallott felfogása kap hangot ezekben a színjátékokban. Molnár kanyargó és ellentmondásos pályája fordulathoz érkezik a harmincas évek végével. A fasizmus elől Franciaországba, Svájcba majd az Egyesült Államokba költözik, de nem talál igazi otthonra. Az egykor oly termékeny Molnár Ferenc jóformán elnémul. Csak az emlékeit rögzítő és hontalanságát panaszló emlékiratát írja, amely Uti- társ a száműzetésben címmel 1958-ban jelent meg Budapesten. ■— ------ "" ..... LLlLi-L'--1 — A virágai azonban csodálatosak — mondta a fiatal nő a széles és lapos tető alól — És már azért is érdemes... Rohanjátok le nekem — kérte a nő és amikor a kék sisakosok tiltakoztak, vállat vont, durcásan. — És még ti volnátok a galaktisz harmadik ágának az urai? — mondta megvetően. Heron guggolva várt, mint ősei megszokták és torokhangon kérdezte, mint egy öreg fonográf: — Benzint nem parancsolnak? 4. A percenként változó képlékeny halmazű járműben pöfögve nevettek. — Benzint? — Azt — mondta Heron. — Igen magas oktánszámú. — Hagyja abba, mert szétpukkanok a nevetéstől — ismételte az egyik kéksisakos. — Ha nem tudná, mi nem eszünk. Sem mi, sem a kocsink. — Nem ismerjük a szerelmet sem — tódította a másik. Heron lassan, türelmesen bólogatott, mint az elmebajosok, aztán apró süte„Szemmértékkel” — a címe a kötetnek, amelyben az elmúlt évek irodalmi riportjainak, szociográfiáinak gyűjteményét találhatja az olvasó. A kötet szerzői többek között Féja Géza, Szabó Pál, Veres Péter, Erdei Ferenc, Váci Mihály, Moldova György, Faragó Vilmos, Gyurkó László és mások. E könyvben összegyűjtött írások eredetileg hetilapjainkban és folyóiratainkban- jelentek- meg.. így együtt, a műfaj közegében, mégis újszerűén hatnak és egymás után olvasva — a téma különbözősége ellenére —, aligha tagadható, hogy összefüggenek. A kötet írásai nem pontos felmérések alapján készültek, mint ahogy készülnek a szociológiai tanulmányok. Éppen ezért sok olyasmit felszínre hoznak és életünk számos olyan vonatkozásáról és összefüggéséről adnak hírt. amit — éppen konkrétsége hiánya, tehát megfoghatatlansága miatt — nem tárgva a tudományos megfigyelésnek. A reitett erők és a látszólag jelentéktelen mozzanatok érzékelésére ugvanis leginkább a minden idegménnyel kínálta a nőt. — Én sütöttem — mondta kissé szégyenkezve. — Pedig nagyon jó — mondta a virágos nő és még bólintott is. — Egészen kiváló. — De hiszen maguk nem esznek! — csapott homlokára Heron, alá szegényes volt, régen mosott, kiíakult zubbonyában. — Kivételt azért szoktunk tenni. Barátainkat sosem sértjük meg, — mondta a nő, hajladozva, mint egy inda és illatosán. — Gyere velünk — mondta Heronnak. — Te a barátom vagy. Más minden el fog itt pusztulni. 5. Most nevetett Heron. — Itt semmi sem fog elpusztulni — mondta mély meggyőződéssel — mert maguk kezdeni se mernek. Mi már húsz éve ismerjük a magreakciót — Mi kétezer éve — vágott vissza a nő. — Mi becsüljük az egyéni hősiességet. Az egymásért élést. Szeretni is tudjuk egymást. — Mi már nerh — bigy- gyészté'te le csodálatosan szép metszésű ajkait a nő. szálával rezonáló alkotó képes. Az író és riporter — nem tehet mást — saját egyéniségén szűri át a látottakat tehát a valóságot feltáró munkának orré a szubjektív feladatára vállalkozik. Ezért a kötet címe: Szemmértékkel. Ennek ellenére Is megbízhatóan jelzi széles rétegek problémáit, Amelyekre egyébként már a tanulmányok olyan címei is utalnak, mint: Zárszámadás idején — Történelmi lecke tanyákról — Vidéki lányok Pesten — Városrendezés menet közben — Pillantás a közeljövőbe — Fiatalok tükre. A napjainkban egyébként is divatos és szívesen olvasott dokumentumprcza nem tűri a szépítést. A szocializmus építése nem is szórtál erre. A társadalmi változá sok időszaka ugyanis mindig nagy feszültséggel jár A kötet éppen ezt a feszült séget, tehát a társodal^n eleven mozgását kívánj érzékeltetni és — ha szem mértékkel is — a valósi- sok. gyakran ellentétes vonását rögzíti, hogv menné’ jobban megérthessük annak lényegét — Már csak gyűlölni tu: dunk. Bármiféle más életet, ami nem olyan, mint a miénk. Intett a fejével Heron. — Maradj itt Te más vagy! — Nem — mondta a nő — végleg hozzájuk tartozom. — Sajnállak — horgásztattá le fejét Heron — hogy higyjetek nekem, hajtsatok csak északnak. Ott aztán megláthatjátok a ml erőnket. Mindig csak északnak! A kék sisakosok összevesztek a nagy kocsiban, Heron, meg a nő csak nézte egymást. — Elmegyünk — mondta végül a nő — nem merik vállalni a kockázatot Ez a szerencsétek, megmenekültetek! — Ti is! — mondta Heron és még egy süteménykét dugott oda a nőnek. — örülök, hogy láttalak — mondta az. Heron intett, hogy 6 is nagyon boldog volt. 6. Heron utána se nézett" az elúszott zúgásnak. Most már csak a kaktuszvirágot: sajnálta.« 1 F- I. Slpkey Barna: A professzor és a hordár lí1 gy percet állt a vo- nat. Amikor eldü- börgött, a professzor ottmaradt a sínek között egy borzasztó nagy táskával. Olyan üres volt az állomás, mint; egy frissen ásott sír- gödör. — Hordár! Hordár! Nagysokára előcammogott egy vasutas. Nyugodt derűvel hallgatta a professzor dühöngéséi, aki álátkozott dögtemetőnek titulálta a helységet, s a kérdésre, hogy hogy itt talán járvány pusztított, csak egyszerű „nem uram’-mai válaszolt. — Hát akkor mire várunk? A hordár a professzor türelme.lenségét nyilván tréfára vette, mert a táskára bökött: — Ezért hívott, uram? A tudós elképedt ezen a szemtelenségen. — Talán sakkozzunk itt, úgy gondolja? — ön szeret sakkozni? A messziről érkezett most már nyugtalanul sandított körül. Hiszen csupán ketten vannak. És éjszaka. A logikához menekült: — Én ugyebár most érkeztem. A táskám meglehetősen nehéz, Szeretnék célomhoz jutni, ön hordár. A feladat egyszerű; ön megemeli a táskámat és mindketten elindulunk. Tehát? A hordár jóindulattal mosolygott az öregemberre. — Elég nagynak látszik a poggyásza, uram. Valóban olyan nehéz is? — Győződjék meg róla — ravaszkodott a profesz- szor. A vasutas azonban cigarettát puhítgatott és rágyújtott. — Mi van benne? — Hogy hogy mi van benne? — a professzor azt érezte, legjobb, ha azonnal a behemót torkának ugrik, — No igen, mi van benne? — Minden! Érti! Minden! — Akkor csakugyan nehéz lehet. A helyzet pedig az, hogy én nem igen szoktam nehéz poggyászokat az utasoknak továbbcipelni. — Tisztázzunk valamit Maga hordár? — Hát uram, ez nézőpont kérdése. Ha értem kiált, akkor igen, hordár vagyok. — És ha felszólítom, hogy hozza a bőröndömet? Akkor már nem bizonyos, hogy hordár? — Valahogy így, uram. A profeszor kínjában felkacagott. Aztán morogva pénztárcájából kisebb bankót választott — Ki vagyok szolgáltatva magának. Itt van, fogja és küldjön egy másik hordárt, aki beviszi a pogy- gyászomat. — Látja uram. e2 az, ami nem lehetséges. — Mi nem lehetséges? — Egyedül vagyok, uram. — mulatta fel bütykös, vastag ujját az ember, ezzel jeiezve a valóságot — Hát ez borzasztó. Elképesztő. — A tudós körülszaladgálta a táskát es a hordárt. — Ember! Ne tréfáljon velem, hallja? — Dehogy tréfálok. Dehogy bántanám meg ilyesmivel. — Mit akar tőlem? Pénzt? — Nem vagyok rabló, uram. — Valami szándéka csak van, nem?! — Nekem semmi, uram. — Hát ez téboly. A professzor leült a bőröndre. A hordár egykedvű elégedettséggel dohányzott. — Meddig fogok itt ros- tokolni? — kezdett rimán- kodni az öregember. — Legalább azt mondja meg — Az öntől függ. uram. — Tőlemv Hogyan? Én nem bírom már a pogy gyászt nem érti? — Hoevne érteném. Nem bírja. Elhiszem. — Akkor? —- Már egyszer kérdeztem uram, hogy mi van benne. Nem kíváncsiságból firtattam. De ön megsértődött — Lehetséges, hogy a maga gondolatmenete túlságosán bonyolult nekem, de nem értem, mi köze a bőröndöm tartalmának az ön tevékenységéhez? — Esetleg javaslattal szolgálhatok. Amennyiben igényli, uram. — Teiietek mást? — Tehát igényli. Ez esetban megpróbálhatná uram, kissé könnyíteni a poggyászán. — Mit mond? — Átnézhetné és kidobálhatná a felesleget. — Örült! — Kérem, ne bosszankodjék. Mondtam, ez csak javaslat. Az ember sok dolgot rakosgat a lakásában is, már nem tudja, miért és mit, csak amikor költözésre kerül sor derül ki, hogy csupa felesleges limlom, amivel telve vannak a fiókok. Talán átgondolná uram bizonyos benne, hogy ami a táskájában súiyosodik. mind szükséges? A professzor hitetlenül törülgelte a szemüvegét. Szemügyre vette még egyszer az állomást, aztán a szelíd óriást. — Nem volnék köteles magának válaszolni. De minthogy nem akarok reggelig itt tétlenkedni, kénytelen vagyok. — Szó sincs róla uram. Mondom, csak önmagának kell felelnie. — Ne zavarja állandóan a logikámat! — Pontosan abban szeretném segíteni, A logika láncszemei jók, csak amibe a lánc íogódzik uram, hát azzal van a baj. A professzor meghökkent. Ka ez őrült, okos őrült. Micsoda éjszaka ez! IV! a jó — mondta meg- adással. — Folytassuk akkor az ön eszejarúsa szerint. Tehát: szerintem mindenre szükségein van. — Átgondolta, uram? — Teljesen. — Hát ez baj. — Szóval, ez esetben maradok itt, a poggyásszal? — Ez a helyzet, uram. — Értem. Mindenáron könnyítenem kell raj a. — így van, pontosan. — Dohát tudja, mi van ebben a poggyászban? Ért maga a filozófiához? — Keveset. Két gyerek többet eszik mint egy, három többet mint két ő. És mindnek egyformán szép az élet. — Egyszóval nem ismeri Descartes!? Platont? Sok- ratest? — Ezek is a poggyászban vannak? — Igen, ők is! És még száz másán! — És mindezt cipelte, uram? Miért nem hagyta a könyvtárban ? — Hogy hagyhatnám? Mind a külső, mind a belső tevékenységet tekintve 1967-tel igen eredményes évet zártak a f.zabcles- Szatmár megyei múzeumok. Egy év alatt a múzeumok állományának daraoszáma együttesen 173 300-ról 200 500-ra emelkedett. A gyarapodás különösen a Nyíregyházi Jósa András Múzeumban svembeblnő. 23 000 tárgy került az intézetbe Ebben jelentős szerepet játszott a beregmrá- nyi ásatás, ahonnan ezerszámra hozták be a kerá- miatöredé,ret. A szabolcsi múzeumoknak elsősorban régészeti anyaga gazdag és változatos. Számuk meghalad ja a 140 000- ret. Ez országos viszonylatban is kiemelkedő «réd- ménvnek számit 1960-ban e tekintetben a szob-lesi múzeumok — Fejér és Csongrád megye után — a Tudja, mi van ebben & poggyászban? Az egyetemes emberi kultúrái — És mindezt cipelte, uram? Igen! Büszkén hurcoltam magammal, de már nem bírom, itt van az építészét, a zenetudomány, a művészetek, a fizikai és az orvoslás... — Bizonyos abban, hogy minderre önnek szüksége van? — Igen, igen és igen! — Talán akkor nem a táskában kellene cipel,ne, uram. Talán inkább a gondola tatban. — ütt vannak! — Hát akkor igazán kidobáihainá a tasKaból a puszta papitvömegei. Képzelje uram, ha én is magammal hurcolnám saját poggyjízzomat, tele haszon- tálán lomok tömege vei, amik szamomra fon odák voltak. Mondom: voliak. Uram, az a tömeg el se férne az ön jókora táskájában sem. — Ugyan, mik volnának azok? — Hát hirtelen magam sem tudom. Például a gá- lyarabsag bilincsei, a feudalizmus szegy enpacija, a kubik, az aso, a baita, az akaszt áfa... látja, uram, csak az akasztóta se férne meg önnél, pedig sok csőmet arra kötöttek, ami tor lázadtak az igazért, s hát ezei i van bennem a n.. u- godi erő. Mi nem veszettünk, mert nem vesztnettünk mast, csak láncainkat. No látja uram, volna nekem is, ami szükségesnek tűnik, pedig nem az valójában, mert mar bennem van mind. Az erő, a bal őrség, a nyugalom, a becsület, az egyszerűség, és az önbizalom. Nekem nincs szükségem poggyászra uram és ez a helyzet önnel is, de még nem tudja. Gondolkozzon csak, van idő. Senki sem sürget. |T ezdem érteni — sf- mogatta kidudorodó homlokát a tudós, — í gy érti, dobjam el az egész saját terhemet? — Na, helyben vágjunk. — Mármint azt, ami teher. — Csakis. — Mert a többi már súlytalan elraktározódott bennem. — Nahát, világos a dolog. A tudós sokáig gondolkozott. — De ha mégis, szükségem volna... — Uram itt, ebben a helységben megkap m.n- dent.' — Mindent? — Mindent. Amire embernek Váló szüksége lehet A professzor még egyszer átgondolt mindent Aztán felállt. — Hát akkor mehetünk, barátom. A hordár nem lepődött meg Elindultak. Hátra se néztek. — No, nem jobb így? vidéki múzeumok között a harmadik helyen álltak. Nem lebecsülendő intézményeink néprajzi állománya sem, Számuk csaknem eléri a 20 000-ret. Egész évben szorgalmas munka folyt múzeumaink falain belül Is. Bizonyítja ezt az, hogy a leltározott tárgyak száma 161 500 ról — kevés híján — 193 000 re nőtt. E munka érzékelte é- sére elég annyit megemlítenünk. hogy az egy év alatt több tárgyat leltár nz- tak be. mint 1953-ban a múzeum (akkor még csak Nyíregyházán működött) teljes állománya volt. Bár a statisztika i látogatókról még nem készült el. a beérkezett adatok Itükrözik* tovább bővült a múzeumok tudományos és népművelési munkája. (hódi) Egv év alatt 27000 múzeumi tárgy
