Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-04 / 2. szám

Tanácskozik a szovjet—francia „kisbizottság" Húsz éve Egy és negyedszázados angol gyarmati uralom után, két évtizeddel ezelőtt vált függetlenné a Burmái Unió Köztársasága. A második világháború idején japán megszállás alatt volt az or­szág, s a japán hódítók ki­verésében nagy szerepe volt a függetlenségért küzdő pár­tok koalíciójának, az Aung San tábornok vezette had­seregnek. A függetlenség el­nyerése után a burzsoázia kaparintotta kezébe a ha­talmat és másfél évtizedes kormányzása alatt ellenállt a nép által követelt társa­dalmi változásoknak. Az ál­lamot széthullással fenye­gette a burzsoá nacionalista nemzetiségi politika. A sa- nok, karének és kacsinok fegyveres felkelését az im­perialista hatalmak igyekez­tek szítani és a maguk cél­jaira kihasználni, szétszakí­tani az országot. Ekkor, 1962 márciusában, vette kezébe a hatalmat Ne Win tábornokkal az élen a forradalmi tanács. Ez a tiszti csoport azok köréből került ki, akik hadba száll­tak az angol és a japán gyarmatosítók ellen, és azó­ta is kapcsolatban marad­tak a néppel. E haladó ele­mek úgy látták: mélyreható gazdasági és társadalmi vál­tozások nélkül nem lehet megszilárdítani az ország politikai függetlenségét. „Burma útja a szocializ­mushoz” néven ismert prog­ramjuk meghirdetése óta csaknem hat év telt el. Azó­ta államosították a legfon­tosabb nemzetgazdasági ága­kat. Jelenleg az állami szek­tor adja az össznemzeti ter­melés 52 százalékát. A leg­fontosabb törvények egyike, amely biztosítja a munká­hoz, a pihenéshez, a tanu­láshoz való jogot. Megálla­pították a minimális bére­ket, bevezették a társada­lombiztosítást, és a fizetett szabadságot Eltörölték a földesúri haszonbért, és bá­torítják a földművesszövet­kezetek létesítését. Külpolitikájában a kor­mány semleges vonalat kö­vet; küzd a békéért, a bé­kés együttműködésért, tá­mogatja a felszabadító, an- tiimperialista mozgalmakat és jó kapcsolatokat tart a szocialista országokkal. A burmai kormány visszauta­sította azokat az imperialis­ta kísérleteket, amelyek az országot agresszív katonai tömbökbe próbálták beven­ni. Burma a gyarmati múlt nehéz örökségét csak hosz- szantartó és nehéz munká­val tudja felszámolni. Az elmúlt évek eredményei biz­tatók. Az ünnepnapon to­vábbi sikereket kívánunk Burma vezetőinek és népé­nek további munkájukhoz. (M. S.) Moszkva, (MTI): Szerdán Moszkvában meg­kezdte munkáját a szovjet— francia tudományos, műsza­ki és gazdasági együttműkö­dési vegyesbizottság, az úgy­nevezett „kisbizottság”. A francia delegációt Jean-Pi- erre Brunet, a francia kül­ügyminisztérium gazdasági és pénzügyi osztályának igazgatója, a szovjet kül­döttséget pedig D. M. Gvisi- ani, a szovjet kormány tu­dományos és műszaki álla­mi bizottságának elnökhe­lyettese vezeti. Az ülésszak napirendjén a szovjet—francia tudomá­nyos, műszaki együttműkö­dés problémái, a munkacso­portok tevékenységének kér­dései, a munkacsoportok köl­csönös gazdasági jellegű be­számolói, találmányokkal és szabadalmákkal kapcsolatos kérdések szerepelnek. Az előző tárgyalások so­rán a Szovjetunió és Fran­ciaország a tudományos­Párizs (TASZSZ) De Gaulle elnök újságírók egy csoportja előtt megerő­sítette azt a szándékát, hogy ez év tavaszán hivatalos látogatásra Romániába uta­műszaki együttműködés te­rületének nyolc kérdésében jutott egyetértésre. Ezek: 1. Az óceán erőforrásainak hasznosítása; 2. Mérőműsze­rek kidolgozása a tudomá­nyos kutatómunkáknak a biológia és orvostudomány területén való alkalmazásá­ra; 3. A mezőgazdasági ter­melés technológiája. Moszk­vában a szacvasmarhák brucellózisáról, Párizsban pedig a mezőgazdasági kár­tevők elleni harcról folytat­nak tanácskozást. 4. Az olajlelőhelyek felderítése és kiaknázása. 5. Az informá­ció feldolgozásának automa­tizálása, a matematika és a számológépek alkalmazása a gazdasági kutatásban, terve­zésben és irányításban. 6. Vízprobléma. (A közös mun­kálatok a víztartalékok fel­tárására, a szennyvizek tisz­títására és az öntözésre ter­jednek ki.) 7. A tengervíz sótalanítása. 8. Nagy feszült­ségű villamos energia át­adása. zik. De Gaulle kijelentette, hogy számára 1968-ban „idő­ben is, térben is ez lesz a legközelebbi utazása” s ez egyben azt is jelenti, hogy ez évben Románián kívül később máshová is ellátogat. Ceausescu Jugoszláviában Ceausescu, a Román Kom­munista Párt főtitkára, a ro­mán államtanács elnöke Tito elnök meghívására szerdán délelőtt rövid látogatásra Jugoszláviába érkezett. A horvátországi Eszék pálya­udvarán Ceausescut és kí­séretét Tito elnök és más vezető jugoszláv személyi­ségek fogadták. fairing Jeruzsálemben Gunnar Jarring, U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja szerdán Jeruzsá­lembe érkezett, hogy tár­gyaljon az izraeli kormány képviselőivel. A Reuter sze­rint valószínűleg a Szuezi- csatomán megrekedt 15 ha­jó kiszabadítására vonatkozó egyiptomi tervet vitatja meg az izraeli hatóságokkal. A svéd diplomata egy hónap leforgása alatt im­már h^rmadízbsn utazik Iz­raelbe és minden bizonnyal Abba Eban külügyminiszter­rel is találkozik. Izrael — mint ismeretes — elvben hozzájárult a júniusi háború idején a csatornán megre­kedt hajók szabaddá tételé­hez, de azt követeli, hogy az Egyesült Arab Köztársaság előzetesen egyeztesse az er­re vonatkozó terveket az izraeli kormánnyal, ellenke­ző esetben „drasztikus intéz­kedéseket” helyezett kilátás­ba. Az EAK azonban, amely­nek elidegeníthetetlen tulaj­dona a csatorna, nem haj­landó eleget tenni az izraeli követelésnek és az egyiptomi terv megvalósítása ily mó­don nehézségekbe ütközik. Mikísz Theodornkisz mégsem szabad. A változatlanul fogoly világhírű görög zene­szerző csupán az egyik börtönből egy másikba került. Képünkön; Theodorakisz egy de­tektív kíséretében. (Foto upi) De Gaulle Romániába látogat KÜRTI ANDRÁS: i ZI-HAROII KÜLDETÉSE Fantasztikus kisregény — Lakni akarunk — fe­lelte Sovák, mert ő volt az egyik árny. — Ez az én há­zam. ez az én váram! Maga kicsoda és milyen jogon... — Elnézést, kedves So­vák úr! — kapcsolta ki a bariton a lámpát. — Min­ket a tanács rendelt ki, hogy védjük ugyebár... Tes­sék befáradni. A hölgy nyil­ván a menyasszonya? — Remélem — mormolta a házigazda és meglehető­sen bizonytalan léptekkel előre indult, hogy kinyissa az ajtót. — A hölgy meg akarja nézni a Zi-Hármat. Jöjjön Giziké, tegyük le a táskákat. Felgyújtotta a villanyt az előszobában, ránézett a lányra, elmosolyodott. — Mielőtt vizi*be indu­lunk. biztosan jól fog esni egy fekete. Kicsit kitisztul tőié a kobakunk. Csináljak? Boronka Gizelia bólintott, bementek a konyhába, So­vák leültette a vendégét egy hokedlira, és hozzálá­tott az előkészületekhez. Némi meglepetéssel vette tudomásul, hogy a kávéfő­zőben ott az őrölt kávé és víz is kotyog benne. Aztán vállat vont és a zsinór vé­gén lévő dugaszt benyomta a konnektorba. Pakk! A konnektorból kékes szikra pattant ki, elaludt a villany. — Giziké, ne féljen — kiáltotta Sovák, miközben kirántotta a zsinórt —, csak rövidzárlat. Ez az átkozott kávéfőző! Persze, tegnap es­te is kicsapta! Egy perc tü­relmet, a ház sarkán van a villanvófa, mindjárt rendbe hozom! Tapogatózva indult volna az ajtóhoz, de a lány izga­tott hangja megállította. — Tegnap este is kicsap­ta? II. — Igen. Csak most jutott eszembe, máskülönben hoz­zá sem nyúlok. — Gondolkozzék, Edus! Nem a rövidzárlat után szállt le a Bögre? — De... de igen... azt hi­szi, hogy...? — Miért ne? — Ugyan! Még ezer he­lyen lehetett tegnap rövid­zárlat a földön! És azóta tízezer helyen! — Persze, de mindegyik más-más elektromágnese« rezgést kelt. Nekem elhihe­ti, ez a szakmám. Hátha éppen az a kávéfőző... — Ezek tegnapiak. Lás­suk csak: Esti Újság: „Vul­kán-veszély Kenyában. A Rudolf-tó partján lévő, 630 méter magas Teleki-vulkán környékén rendkívül heves rezgéseket jeleztek a műsze­rek a mélyebb földrétegek­ben. Hasonló jelenségek előzték meg annak idején a Kraketea vulkán kitörését Indonéziában, amikor is a sziget nagy része valósággal felrobbant és a tízemelet magas szökőár a környező szigeteken több mint har­mincezer ember halálát okozta. A kenyai hatóságok azonnal hozzáláttak a szom­szédos falvak lakosságának kitelepítéséhez, a helyzet kritikus.” ».Déli Kurír: „Le­ontina. A Leontina-hurri- kán, amelynek szélerőssége a centrum közelében eléri a Beaufort skála tizenkette­dik fokát, a Nagy-Antillák felé tart. Kuba lakosságát rövid időn belül már má­sodszor fenyegeti ez a ször­nyű természeti csapás.” Ugyanitt: „Hajókatasztrófa. A Norvég-tengeren, Jofo- tentől északra, jéghegyek közé szorult a Trondheim nevű halászhajó. huszon­négy főnyi legénységével. Megmentésükre a viharos időjárás és a rossz látási viszonyok miatt alig van remény.” Kész. Csend támadt a terem­ben. — Nem értem — mondta kis szünet után Abonyl —. miért olvasta fel nekünk ezeket a tragikus esemé­nyeket? — Tévedés, elnök kar­társ. ezek nem tragikus események. Ha a ma délutá­Iíorunk legyőzhetetlen ereje A Pravda vezércikke Moszkva (MTI) A Pravda szerdai számá­nak vezércikke megvonja az 1967-es esztendő mérle­gét. Beszámol a szocialista közösség erejének növekedé­séről, áttekinti a kapitalista világban élő dolgozók har­cának eseményeit, jellemzi az imperializmus politikáját és felhívja a figyelmet a szocia­lista világrendszer egységé­nek fontosságára. A lap hangoztatja, hogy a szocialista világrendszer fejlődésének és a nemzetkö­zi események menetére gya­korolt befolyásának záloga a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus­hoz való hűség. A marxiz­mus—leninizmustól és a pro­letár internacionalizmustól való elfordulás szükségsze­rűen súlyos következménye­ket rejt magában a szocia­lizmus ügyére az adott or­szágban és árt a nép alap­vető nemzeti érdekeinek. Éppen ezt példázzák a Kíná­ban zajló események. Mao Ce-tung csoportja „különle­ges irányvonalat” valósít meg, amelyben baloldali frá­zisokkal álcázott kispolgári kalandorság és nagyhatalmi sovinizmus keveredik. A Pravda ezután röviden felvázolja a tőkés világ dol­gozóinak helyzetét. Emlé­keztet arra, hogy az elmúlt évben egyre növekedett a munkásosztály ereje a kapi­talista országokban: aktivi­tás. állhatatosság és növek­vő szervezettség jellemzi a dolgozók harcát. Ugyanak­kor — folytatja a lap — mindinkább mélyül az impe­rializmus általános válsága. Az imperializmus képtelen feltartóztatni a történelmi fejlődést, bár minden igye­kezetével erre törekszik, sőt fegyverek bevetésétől sem riad vissza. A Szovjetunió Európában is fontos támasza a békének — állapítja meg a Pravda. — A többi szocialista ország­gal együtt a népek kollek­tív biztonságának megszilár­dításán, az összeurópai együttműködés létrehozásán fáradozik. A Pravda végül kimutat­ja, hogy az imperializmus agresszióinak meghiúsítása és a nemzetközi erőviszo­nyoknak a szocializmus ja­vára történő további meg­változtatása szempontjából elengedhetetlen a kommu­nista mozgalom egységének megszilárdítása és az összes szocialista és demokratikus erők összefogása. Ezeknek a céloknak a megvalósítására hivatott a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletének előkészítése és megtartása. Az SZKP egyike azoknak a pártoknak, amelyek javasolták, hogy idén februárban tartsanak Budapesten konzultatív ta­nácskozást. Ezen kollektív véleménycsere formájában megvitatják a nemzetközi találkozó összehívásának kér­dését. A kommunista és munkáspártok többsége már állást foglalt egy ilyen ta­lálkozó összehívása mellett. Argentin hatóságok provokációja egy szovjet hajó ellen Moszkva. (TASZSZ) ­A szerdai Trud interjút közöl azokkal a szovjet ten­gerészekkel, akiknek hajója a „Micsurinszk” ellen súlyos provokációt követtek el Bue­nos Airesben. A lap emlé­keztet rá, hogy a „Micsu­rinszk” legénységét az ar­gentin hatóságok több mint öt hónapon át feltartóztatták s csupán a szovjet kormány által tett erélyes intézkedé­seknek köszönhető, hogy vé­gül is hazatérhettek. Vaszilij Sztyepanov, a ha­jó kapitánya elmondotta, hogy a szokásos útján hala­dó hajó 1967 júliusában ér­kezett Buenos Airesbe. A ki­kötőt váratlanul mintegy 200 felfegyverzett gyalogos ni lapok esetleg ismét fog­lalkoznak velük, arról írnak majd, hogy a Rudolf-tó partján megszűntek a rez­gések, a Leontina váratlanul irányt változtatott, lakatlan partok felé tart, a halász­hajó pedig kiszabadult a jéghegyek közül. — Honnan tudja ezt elő­re? — Fél órával ezelőtt je­lentette az utolsó hírt a Zi- Három. — Csak nem azt akarja mondani, hogy talán a Zi- Három...? — De. Pontosan. Az el­múlt két nap alatt olyan szolgáltatásokat nyújtott a lakosságnak a Föld legkü­lönbözőbb pontjain, mint amilyenekről ez a három kis hír is szólt. Többek kö­zött eloltott egy erdőtüzet Szibériában, lavinaveszélyt hárított el az Osztrák-Al­pokban és egyéb kataszt­rófákat akadályozott meg. Gőzöm sincs, hogyan. de megcsinálta. Mindent meg­csinált! Fanfa=ztikus gyor­san. Csak a Teleki-vulkán­nál és a Leontina-hurrikán­nál Időzött több óra hosszat Biztos vagyok benne, hogy azokat a munkákat Is. ame­lyeket Suberle kartárs so­rolt fel az Imént. szintén könnyen elvégezhetné, ha.. (Folytatjuk) ív katona és igen sok civilbe öltöztetett • rendőrügynök szállta meg, akik provokációs célból „rajtaütöttek” a hajó személyzetén! Hamarosan kiderült, hogy a támadókat a hajón levő diplomáciai posta érdekelte. A kapitány ezzel összefüg­gésben hangsúlyozta, hogy Buenos Aires-i rendőrség minden teketóriázás nélkül felrúgta a nemzetközi jog általánosan elfogadott nor­máit. A hatóságok később a sajtóban azzal indokolták akciójukat, hogy a „Micsu­rinszk” fegyvert és röplapo­kat” szállított Argentínába. Amikor azonban ez a ver­zió összeomlott és a provo­káció folytatása ilyen ürügy­gyei lehetetlenné vált, bíró­sági eljárást indítottak a ha­jó kapitánya és a személyzet öt tagja ellen, „a kikötői hatóságok sértegetésével” vá­dolva őket. A december vé­gén tartott tárgyaláson azon­ban a bíróság kénytelen volt felmentő ítéletet hozni. Ryugafi ilgyuckilt tartóztattak le Moszkvában Moszkva (TASZSZ) A szovjet állambiztonsági szervek letartóztatták Moszk­vában Nicholas Brocks So­kolov 20 éves venezuelai ál­lampolgárt, aki mint turista érkezett a Szovjetunióba. Sokolovnál, aki az NSZK- ban született, s a francia Grenoble város egyetemének hallgatója, sokszorosító ké­szüléket. titkosíráshoz szük­séges másolópapírt, illegális munkájára vonatkozó utasí­tásokat, ellenséges anyagok terjesztésére szolgáló foto- kliséket találtak. Emellett jó néhány olyan levél is a biztonsági szolgálat birtoká­ba került, amelyeket provo­kativ célzattal Sokolov szov­jet tudósokhoz címzett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom