Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

Egy hét a világpolitikában i> Washington és a VDK békeüzenete §& Kambodzsa tiltakozik ^ Tanácskozások a Közel-Keleten 0 A Csehszlovák KP plénumának összhangja Ezé» a héten szárrtos ma­gas színtű tanácskozást foly­tattak Moszkvában, a Kö­zel-Keleten, Washingtonban, Hanoiban, Rómában és másutt. Égy várvavárt tárgyalás azonban to­vábbra is elmarad: az amerikaiak elvetették a VDK kormányának javasla­tát, amely szerint, ha az USA beszünteti a bömbázá- sokat. a Demokratikus Viet- nem kész elkezdeni a meg­beszéléseket a konfliktus rendezésére. A Hanoiban elhangzott békeüzénet után Rusk kül­ügyminiszter közölte, hogy utasítást adott ki: az ame­rikai követségek kezd'erek puhatolózni, hogyan képzeli Hanoi a tárgya'ásókat, mi­lyen témák kerülhetnek Szó­ba. Rusknak ez az üzenete azonban nem annyira a kö­vetségeknek, mint a vietna­mi háború miatt aggódó amerikai közvéleménynek szólt. Nem akarta olyan színben feltüntetni kormá­nyát, hogy ..gondolkodás nélkül” elutasít egy békeja­vaslatot Nem telt el azonban hosz- szú, idő és W’ll’am P. Bundy' külügvi államtitkár már sokkal nyíltabban mondta el az ameri'-ai kor­mány véleményét. Kije'en- tette: nem helyesli a fela­jánlott lehetőség elfogadá­sát, mert a bombázások megszüntetése ese+le" még nehezebbé teszi a tárgyalá­sokat. És. hogy senki se te­kintse ezt egyéni vélemény­nek, a Reuter hírüvvnökség nyomban közölte: Bundv né­zetét magáénak vall'a Rusk külügymfnjszter és R^ow, az amerikai elnök fő kül­politikai tanácsadója is. A nyilatkozatokon túl az amerikaiak 'egu*óbbi kato­nai és politikai. lépései is PÁRIZS Súlyos provokáció történt a Perui Kommunista Párt el­len — állapítja meg a L’Hu- manité szombati száma a li­mai rendőrség közlése nyo­mán. Százötven személyt, köztük Jorge del Pradót, a Perui Kommunista Párt fő­titkárát is letartóztatták. A hivatalos közlemény szerint a letartóztatásra az Uhidad című kommunista hétilap szerkesztőségében került Sor. A perui újságírók szövetsége hevesen tiltakozott a rendőri akció ellen, amely súlyos tá­madás a sajtószabadság el­len. MOSZKVA Szombaton hazaérkezett. Kairóból a szovjet kormány- küldöttség. A küldöttség ve­zetőjét Kirill Mazurovöt, a mihiszter tanács elnökének első helyettesét és a küldött­ség tagjait a vnukovói repü­lőtéren Alekszandr Selepin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Vlagyimir Novikov és Igna- tyij Novikov miniszterelnök­helyettesek és más szovjet hivatalos személyiségek fo­gadták. LONDON Legfrissebb hivatalos ada­tok szerint az angol fegyve­res erők lassú csökkenését a hadügyminisztérium! tiszt­viselők számának gyors fel- duzzasztása kíséri ■— ponto­san úgy, amint ezt Parkin­son professzor megfogalmaz­ta híres törvényeinek egyiké, ben. A brit fegyveres erők létszáma 1964 óta 424 000-ről 416 000-re csökkent, a had­ügyminisztérium tisztvise­lőinek száma viszont 120 000: ről 146 000-re emelkedett, te­hát 26 000-rel több h’va'al- nok adminisztrál 8000-rel ke­vesebb katonát. NICOSIA Nicosiában hivatalosan kö_ Zölték, hogy február 25-én kerül sor az Iriükvá'asz'ás- ra. A ciprusi íővárosbar arról tanúskodnak, hogy egyáltalán nem akarják csök­kenteni a vietnami agresz- szió méreteit. Sőt, a Viet­nammal szomszédos Kam­bodzsát is hadszíntérré sze­retnék változtatni. Az ame­rikaiak közölték: amennyi­ben helyzetük úgy kívánja, kambodzsai területen fogják üldözni a vietnami partizá­nokat. A kambodzsai kor­mány — függetlenségét és területének sérthetetlenségét védve természetesen tiltako­zott ez ellen. Bejelen+eite, hogy saját ügyének tek'nti annak eldöntését, mi tör­ténjék olyan esetekben, ha vietnami harcosok esetleg Kambodzsába keverednek. Ennek ellenére, a kam­bodzsai Határ közelében ál­lomásozó 9—5. amerikai hadtest parancsnoka rádió- nyilatkozatában bejelentet­te, hogy Washingtonból hi­vatalosan felhatalmazás* ka­pott, amelynek értelmében behatolhat kambodzsai te­rületre, ha „az amerikai csapatok biztonsága ezt megköveteli”. Vajon milyen jogon ad ilyen. felhatalmazást az amerikai kormány? Hogyan rendelkezhet egy szuverén ország területével? Kam­bodzsa szembeszá'l ezzel az amerikai önkénnyel. mint ahogy elítéli az egész viet­nami agressziót. Norodom Phurissara herceg, kambod­zsai külügyminiszter, aki ezen a héten tért vissza Ha­noinál. kMelentette. hogy a VDK-ban tett baráti látoga­tása a két nén testvéri és harcos együttérzésének ta- nujele. A Közel-Kelet ezekben a napokban fontos tárgyalá­sok színhelye. Az asszuáni vízi erőmű első részlegének üonené’ves üzembehelvezése alkalmából. Mazurov mi- niszterelnök-helyetes vezeté­ugyanakkor sok százan tün­tettek Mkkariosz elnök mel­let, aki mint jelentettük, ki­látásba helyezte, hogy le­mond tisztségéről, ha nem kap nagyarányú többséget. BONN Mint a bonni külügymi­nisztérium megerősítette, a jugoszláv—nyugatnémet tár. gyalások, amelyek a diplo­máciai kapcsolatok újrafel- vételével kapcsolatosan nem Bécsben folynak, majd mint korábban jelentették, hanem Párizsban. Változatlanul tart. ja magát a hír, hogy a tár­gyalások már a jövő héten megkezdődnek. sével szovjet kormánykül­döttség érkezett az Egyesült Arab Köztársaságba Mazu­rov tanácskozásokat folyta­tott Nasszerrel és más kai­rói vezetőkkel. Biztosit jtta őket, hogy a Szovjetunió to­vábbra is támogatja harcá­ban az Egyesült Arab Köz­társaságot. Az arab népeknek a ha­ladásért folytatott küzdelmé­ben most a legfontosabb a közel-keleti válság felszá­molása. Erről tanácske zcak napok óta egymás között is az arab országok. A január 17-re tervezett arab csúc3- értekezletet elhalasztották, de az előkészítés során sok nézőpont tisztázódott és fel­színre kerültek azok a problémák, amelyek akadá­lyozzák az egységes fel'é- pést. Ennek nyomán most az a fontos — mint az A1 Ahram című kairói lap ín ja —, hogy megteremtsék a valódi arab egységet, amely nemcsak történelmi hagyo­mányokon és nyelvi adott­ságokon, hanem érdekközös­ségen is alapszik. Ezért elő kell segíteni az arab világ­ban a különböző politikai irányzatok közeledését. Ha ezt a folyamatot sike­resen elindítják, akkor re­mény van arra, hogy később létrejön és előremutató döntéseket hoz majd az arab csúcsértekezlet. A Kö­zel-Kelet problémáinak ren­dezésére a napokban két jelentős esemény történt: megkezdődött a hadifogly-k kicserélése és a Szuezi -csa­tornában rekedt hajók út­jának megtisztítása. Nagy érdeklődés kísérte a héten a Csehszlovák KP legutóbbi plénumának saj­tóvisszhangját. A csehszlo­vák lapok cikkeikből kitű-, nik, hogy a párt jelenlegi politikájának alapvető cél­kitűzése g,z .egész nép ösz- szefogásának fokozása és a szocialista társadalom gyor­sabb ütemű fejlesztése. Ezt vitatta meg igen élénken, kritikai légkörben a párt központi bizottsága. Nézetel­térések voltak az eddigi munkamódszereket illetően. A plénum megjelölte a to­vábbi előrehaladás útját. A személyi változások, a funk­ciók halmozásának meg­szüntetése a legmagasabb állami és pártszervekben, megerősítette a vezetést. A testvéri Csehszlovákia fontos eseménye vol* a nem­zetgyűlés e heti ülése Is, amely az 1968. évi költség- vetést vitatta meg és ennek kapcsán néhánv jelentős döntést hozott. Ezek előse­gítik a népgazdaság fejlő­dését és az irányítás új rendszereinek jobb érvénye­sülését. KÜLPOLITIKAI .rgj? 1. Galamb nekirepült a fal­nak, de a következő pilla­natban már úgy vágta szá­jon a vitorlamestert, hogy ez meglepetésében lenyelt egy negyed font bagót, ami a szájában volt, és percekig csuklott utána. A kormányos csak erre 'árt. Hatalmas karjával megragadta Galambot, hogy szokott fogása szerint egy csavarin tással megforgassa, és belevágja a söntés legtá­volabbi sarkába. A kormá­nyos a világ jelentősebb ki­kötőiben ismert volt erről a mutatványáról. A roppant kar már éppen emelte ellenfelét, mikor va­lahonnan a megragadott em­ber irányából egy acélszerű tárgy esett az arcára, amitől minden elsötétedett előtte né­hány pillanatra. Barátai ké­sőbb esküvel bizonyították, hogy a súlyos tárgy Galamb ökle volt. Néhány másodperc múlva szédelegve fölkelt a földről, és kinyitotta a szemét. Nyomban akkora pofont kapott, hogy visszaült a padlóra. Mikor újabb kísér­letet tett, hogy felkeljen, Galamb még két pofont adott neki, amitől ismét leesett. Most már ülve maradt, és szelíden így szólt: — Rongy Elek vagyok. Ha megkérhetem, hagyjuk ezt most egy időre abba. — Kérem. Nevem Jules Manfred Harrincourt. Rongy felemelkedett. — Idehallgasson, Jules Manfred Harrincour... Maga büszke lehet. Vegye tudo­másul, hogy engem még ser Murmanszk, az Ärktisz kapuja A sarkkörön fűi (U) Részlet a murmanszk! hajókikötőből. A daruk a GANZ felírást viselik. Meg vannak velük elégedve. íM. Ponov felvétele — APN foto» A tajgára emlékeztető vidék lassan féltundrává — tund­rává alakul át. Közeledik a sarkvidék. A nyír_ és a fenyőfák egy­re ritkábbak és csenevészek, alacsonyak. A talaj 2—2 fél méteres mélységtől lefelé örökké fagyott, de a felszín nyáron felenged. Most is mindenütt apró tavacskák csillognak, s a fák között, vastag fű, zúzmó és moha. Elértük a félsziget legzor­dabb részét, az 1000—1200 méter magas Hibin hegyvi­déket. S az egykori borzal­mak földjén virágzó váro­sok, ipartelepek képe bonta­kozik ki. Apatite és mellette Kirovszk, a terület második legnagyobb városa. Mint a neve is mutatja, itt van az 1330-as évek óta mérhetetlen bőségben feltárt apati tbá­nyászat központja. Az itt feltárt és a szuperfoszfát gyártásához nélkülözhetet­len fehérszürke ásvány nem­csak az egész szovjetország szükségletét látja el, hanem exportra is nagy mennyiség jut belőle. Innen kapjuk mi magyarok is, ezt a fontos műtrágya alapanyagot. A va­sát itt továbbra is gazdag bányavidékeken halad ke­resztül: nikkel, réz, vas. ko- bald — szinte valamennyi nemesércet rejt is a föld méhe. Arra gondolok, hogy talán itt a sarkvidék közelé­ben sűrítve torlódtak össze a föld kincsei. S tovább, északra haladva — ismét változik a táj. És csodák csodája — nem zor­dabbá, hanem szelfdebbé vá­lik. A völgy kiszélesedik és a Kola és Tuloma folyó ösz- szefolyásánál elém tárul a Kola-öböl, a halász, és ke­reskedelmi kikötő és a sar­ki nagyváros: Murmanszk. Megérkeztünk... Gáti István — Miért éppen Murmanszk- ba? — kérdezték indulásom előtt itthon is, Moszkvában is. Nos, elhatározásomban szerepet játszottak régebbi olvasmányaim a szörnyűsé­ges Kola félszigetről, ahova a cárizmus száműzte politikai ellenfeleit. Emlékszem még azokra a leírásokra is, meny­nyi viszontagság és nélkülö­zés közben epnetiék az 1915 —16-os években Pétervártól a Barents-tengerig a Mur- man vasutat, Európa leg­északibb vasútvonalát. Smég sok másra is emlékeztet Mur­manszk: a hősi harcokra, amellyel kiverték a partra szállt intervenciós angol csapatokat 1920-ban, és arról a nagyszerű helytállásról, amelyet a második világhá­ború alatt fejtettek ki a vá­ros védői a fasiszta táma­dókkal szemben. S azontúl: érdekelt, ho­gyan élnek az emberek 400 km-rel a sarkkörön túl, a föld legnagyobb sarki Váro­sában. Különösen nagy volt a? örömöm, amikor a város történetét tanulmányozva megtudtam, hogy Murmanszk egyidős a forradalommal: alapkövét 1916-ban rakta le a cár, s nevezték el Roma­novna Murmannak. Néhány hónap múlva a forradalom elsöpörte a Romanovokat. a Murmanszk névre átkeresz­telt város megtette kezdő lépéseit. 1914-ben a Vomicsnij pa­tak partján, a mai város he­lyén egyetlen remetekuny­hó állott: Simeon Korzsevé, aki halászattal tengette éle­tét. 1920-ban. a szovjethata­lom első éveiben 2500 lakosa volt a városnak. Lenin eb­ben az évben dekrétumot bo­csátott ki a murmanszk! ha­lászat feilesztésére. 1924-ben már néhány halászhajó itt telelt a Jeges-tenger egyet’en jégmentes kikötőjében. Ma pedig a városnak 288 ezer lakosa van, s a halászat köz­pontja. Évente 8 millió mé­termázsa halat dolgoznak fel ebben az egyetlen kikötőben, annyit mint egész Angliában, annyit mint Olaszországban, Portugáliában, Görögország­ban, Dániában és Belgium­ban összesen. Murmanszk nemcsak a ha­lászat és halfeldolgozás köz­pontja, hanem fontos ke­reskedelmi kikötő is. Innen látják el áruval, élelmiszer­rel, fűtőanyaggal az Északi- Jeges-tenger szinte vala­mennyi kikötőjét. A mur- manszki kikötő a bázisa a jégtörő flottának. Innen in­dul útra a világ első atom­meghajtású jégtörője, a Le­nin jégtörő, itt hajózzák be évről évre a Déli-sark tit­kainak felkutatására induló expedíciókat. Az elmúlt év augusztu­sának utolsó napjai­ban éjfél után indultam ■ Moszkvából a kékszínű ARK. TIKA (Északi-sark) —r ex­presszi és több mint kétezer kilométeres út után második nap délben érkeztem Mur- manszkba. Az út a Ladoga és Onyega tó partján vezetett, majd Petrozavodszktól — a Karéi ASZSZK következett, amit az orosz mellett finn nyelven feltüntetett állomásfeliratok is jeleznek. A villamosított vo nalon száguldott az Arktika: 2—3 óránként álltunk meg egy-egy városnál. Kandalak- sa a Fehér-tenger partján. Ez már az Északi-Jeges-ten- ger öble. A város neve — Kanda-lánc, laksa-vető — arra emlékeztet, hogy ezen­túl már a borzalmak földje, a Kola-félsziget következik. A cári száműzöttekről itt már levették a láncokat és úgy hurcolták tovább észak­ra, mert innen már nem kellett a szökésüktől tartani. hasem vertek meg. Ma tör­tént velem ilyesmi először. — Minden kezdet nehéz. Ezután már menni fog. De mondja, uram, miért akar­tak önök megölni engem? — Üljön le hozzám, majd elmondom... A fenti közelharc és a rá­következő nyájas párbeszéd a marseillei kikötő egyik népszerű szórakozóhelyén játszódott le, amelyet „Ká­véház és étterem a veszett kutyához” néven ismert az alvilág úri közönsége. Az eset előzményéhez tar­tozik a „Brigitta” nevű vi­torláshajó, amely két esz­tendő óta a Csendes-óceánon járt Rongy, a hajó kormá­nyosa és Paul, a vitorlames­ter természetesen nem tud­hatták, hogy az idők folya­mán egy és más megválto­zott Marseilleben. Így, teszem fel, nem is­merték Galambot. Mindössze egy évvel ezelőtt érkezett Párizsból, és ekkor még a „Brigitta” valahol Nyugat- India táján járt. Galamb kissé nyurga, aránylag széles szájú, de elég csinos fiatalember volt. Örökké vigyorgott, és nagy kék szeme határtalan biza­lommal nézett az emberek­re. Hogy honnan jött és mit csinált azelőtt, senki sem kérdezte. Itt, a kikötő kör­nyékén a legnagyobb fokú modortalanság ismerőseink múltja iránt érdeklődni. Mindenki onnan jön, ahon­nan akar vagy ahonnan sza­badon bocsátják. Galamb szalmakalappal a fején érkezett, csíkos, meg­lehetősen rongyos kiskabát- ját az alsó karjára dobta, bambuszbotot forgatott az ujjai körül, halkan fütyöré- szett és dohányzott. Nagy­világi külseje nyomban fel­tűnt a kikötő rakodómunkás sokból és rablókból álló egy­szerű népe között. Elsősor­ban gyönyörű cipőit csodál­ták. Különösen az egyik volt rendkívül elegáns, a fehér betétes, gombos lakkcipő. Hiába, aki ad a külsejére, arra figyelnek. Ezt bizonyí­totta a kisebb csődület is, amely hosszú útvonalon kö­vette türelemmel az előkelő idegent. A „Tigris” vendéglőből ze­neszó hallatszott ki. Ide be­nyitott a jövevény. ... Később, miután a riadó- készültség és a mentők hely­reállították a rendet, és összeszedték a sebesülteket, a kétségbeesett vendéglős mindössze ennyit tudott mon­dani a rendőrkapitánynak: — Bejött egy őrült ember sétapálcával, azt mondta, harmónikázni akar, és le­rombolta a helyiséget... A kocsmáros nem hazu­dott. Harrincourt valóban kiállt a kocsma közepére, és legszélesebb udvarias vi- gyorával így szólt: — Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy az or- keszter karnagyától kölcsön­kérjem a szájharmónikát, és néhány pásztorábrándot adjak elő. Utána legyen sza­bad anyagi támogatásukért esedeznem egy szegény, de tehetséges muzsikus számá­ra. A vendéglős udvarias han­gon felkérte, hogy menjen a fenébe. Egy nagylelkű málhahordó azon a nézeten volt, hogy engedjék harmo- nikázni az elmebeteget. Fazék, a százhúsz kilós gengszter, aki aznap szakí­tott a szerelmével, és ezért dühös volt, harsányan oda­kiáltott: — Azonnal menjen ki! Maga hülye! Harrincourt tréfásan meg­fenyegette az ujjával: — Nana, kis óriás! Nem szabad udvariatlannak len­ni... Az óriás két lépéssel ott* termett a jövevény előtt, és... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom