Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
Egy hét a világpolitikában i> Washington és a VDK békeüzenete §& Kambodzsa tiltakozik ^ Tanácskozások a Közel-Keleten 0 A Csehszlovák KP plénumának összhangja Ezé» a héten szárrtos magas színtű tanácskozást folytattak Moszkvában, a Közel-Keleten, Washingtonban, Hanoiban, Rómában és másutt. Égy várvavárt tárgyalás azonban továbbra is elmarad: az amerikaiak elvetették a VDK kormányának javaslatát, amely szerint, ha az USA beszünteti a bömbázá- sokat. a Demokratikus Viet- nem kész elkezdeni a megbeszéléseket a konfliktus rendezésére. A Hanoiban elhangzott békeüzénet után Rusk külügyminiszter közölte, hogy utasítást adott ki: az amerikai követségek kezd'erek puhatolózni, hogyan képzeli Hanoi a tárgya'ásókat, milyen témák kerülhetnek Szóba. Rusknak ez az üzenete azonban nem annyira a követségeknek, mint a vietnami háború miatt aggódó amerikai közvéleménynek szólt. Nem akarta olyan színben feltüntetni kormányát, hogy ..gondolkodás nélkül” elutasít egy békejavaslatot Nem telt el azonban hosz- szú, idő és W’ll’am P. Bundy' külügvi államtitkár már sokkal nyíltabban mondta el az ameri'-ai kormány véleményét. Kije'en- tette: nem helyesli a felajánlott lehetőség elfogadását, mert a bombázások megszüntetése ese+le" még nehezebbé teszi a tárgyalásokat. És. hogy senki se tekintse ezt egyéni véleménynek, a Reuter hírüvvnökség nyomban közölte: Bundv nézetét magáénak vall'a Rusk külügymfnjszter és R^ow, az amerikai elnök fő külpolitikai tanácsadója is. A nyilatkozatokon túl az amerikaiak 'egu*óbbi katonai és politikai. lépései is PÁRIZS Súlyos provokáció történt a Perui Kommunista Párt ellen — állapítja meg a L’Hu- manité szombati száma a limai rendőrség közlése nyomán. Százötven személyt, köztük Jorge del Pradót, a Perui Kommunista Párt főtitkárát is letartóztatták. A hivatalos közlemény szerint a letartóztatásra az Uhidad című kommunista hétilap szerkesztőségében került Sor. A perui újságírók szövetsége hevesen tiltakozott a rendőri akció ellen, amely súlyos támadás a sajtószabadság ellen. MOSZKVA Szombaton hazaérkezett. Kairóból a szovjet kormány- küldöttség. A küldöttség vezetőjét Kirill Mazurovöt, a mihiszter tanács elnökének első helyettesét és a küldöttség tagjait a vnukovói repülőtéren Alekszandr Selepin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Vlagyimir Novikov és Igna- tyij Novikov miniszterelnökhelyettesek és más szovjet hivatalos személyiségek fogadták. LONDON Legfrissebb hivatalos adatok szerint az angol fegyveres erők lassú csökkenését a hadügyminisztérium! tisztviselők számának gyors fel- duzzasztása kíséri ■— pontosan úgy, amint ezt Parkinson professzor megfogalmazta híres törvényeinek egyiké, ben. A brit fegyveres erők létszáma 1964 óta 424 000-ről 416 000-re csökkent, a hadügyminisztérium tisztviselőinek száma viszont 120 000: ről 146 000-re emelkedett, tehát 26 000-rel több h’va'al- nok adminisztrál 8000-rel kevesebb katonát. NICOSIA Nicosiában hivatalosan kö_ Zölték, hogy február 25-én kerül sor az Iriükvá'asz'ás- ra. A ciprusi íővárosbar arról tanúskodnak, hogy egyáltalán nem akarják csökkenteni a vietnami agresz- szió méreteit. Sőt, a Vietnammal szomszédos Kambodzsát is hadszíntérré szeretnék változtatni. Az amerikaiak közölték: amennyiben helyzetük úgy kívánja, kambodzsai területen fogják üldözni a vietnami partizánokat. A kambodzsai kormány — függetlenségét és területének sérthetetlenségét védve természetesen tiltakozott ez ellen. Bejelen+eite, hogy saját ügyének tek'nti annak eldöntését, mi történjék olyan esetekben, ha vietnami harcosok esetleg Kambodzsába keverednek. Ennek ellenére, a kambodzsai Határ közelében állomásozó 9—5. amerikai hadtest parancsnoka rádió- nyilatkozatában bejelentette, hogy Washingtonból hivatalosan felhatalmazás* kapott, amelynek értelmében behatolhat kambodzsai területre, ha „az amerikai csapatok biztonsága ezt megköveteli”. Vajon milyen jogon ad ilyen. felhatalmazást az amerikai kormány? Hogyan rendelkezhet egy szuverén ország területével? Kambodzsa szembeszá'l ezzel az amerikai önkénnyel. mint ahogy elítéli az egész vietnami agressziót. Norodom Phurissara herceg, kambodzsai külügyminiszter, aki ezen a héten tért vissza Hanoinál. kMelentette. hogy a VDK-ban tett baráti látogatása a két nén testvéri és harcos együttérzésének ta- nujele. A Közel-Kelet ezekben a napokban fontos tárgyalások színhelye. Az asszuáni vízi erőmű első részlegének üonené’ves üzembehelvezése alkalmából. Mazurov mi- niszterelnök-helyetes vezetéugyanakkor sok százan tüntettek Mkkariosz elnök mellet, aki mint jelentettük, kilátásba helyezte, hogy lemond tisztségéről, ha nem kap nagyarányú többséget. BONN Mint a bonni külügyminisztérium megerősítette, a jugoszláv—nyugatnémet tár. gyalások, amelyek a diplomáciai kapcsolatok újrafel- vételével kapcsolatosan nem Bécsben folynak, majd mint korábban jelentették, hanem Párizsban. Változatlanul tart. ja magát a hír, hogy a tárgyalások már a jövő héten megkezdődnek. sével szovjet kormányküldöttség érkezett az Egyesült Arab Köztársaságba Mazurov tanácskozásokat folytatott Nasszerrel és más kairói vezetőkkel. Biztosit jtta őket, hogy a Szovjetunió továbbra is támogatja harcában az Egyesült Arab Köztársaságot. Az arab népeknek a haladásért folytatott küzdelmében most a legfontosabb a közel-keleti válság felszámolása. Erről tanácske zcak napok óta egymás között is az arab országok. A január 17-re tervezett arab csúc3- értekezletet elhalasztották, de az előkészítés során sok nézőpont tisztázódott és felszínre kerültek azok a problémák, amelyek akadályozzák az egységes fel'é- pést. Ennek nyomán most az a fontos — mint az A1 Ahram című kairói lap ín ja —, hogy megteremtsék a valódi arab egységet, amely nemcsak történelmi hagyományokon és nyelvi adottságokon, hanem érdekközösségen is alapszik. Ezért elő kell segíteni az arab világban a különböző politikai irányzatok közeledését. Ha ezt a folyamatot sikeresen elindítják, akkor remény van arra, hogy később létrejön és előremutató döntéseket hoz majd az arab csúcsértekezlet. A Közel-Kelet problémáinak rendezésére a napokban két jelentős esemény történt: megkezdődött a hadifogly-k kicserélése és a Szuezi -csatornában rekedt hajók útjának megtisztítása. Nagy érdeklődés kísérte a héten a Csehszlovák KP legutóbbi plénumának sajtóvisszhangját. A csehszlovák lapok cikkeikből kitű-, nik, hogy a párt jelenlegi politikájának alapvető célkitűzése g,z .egész nép ösz- szefogásának fokozása és a szocialista társadalom gyorsabb ütemű fejlesztése. Ezt vitatta meg igen élénken, kritikai légkörben a párt központi bizottsága. Nézeteltérések voltak az eddigi munkamódszereket illetően. A plénum megjelölte a további előrehaladás útját. A személyi változások, a funkciók halmozásának megszüntetése a legmagasabb állami és pártszervekben, megerősítette a vezetést. A testvéri Csehszlovákia fontos eseménye vol* a nemzetgyűlés e heti ülése Is, amely az 1968. évi költség- vetést vitatta meg és ennek kapcsán néhánv jelentős döntést hozott. Ezek elősegítik a népgazdaság fejlődését és az irányítás új rendszereinek jobb érvényesülését. KÜLPOLITIKAI .rgj? 1. Galamb nekirepült a falnak, de a következő pillanatban már úgy vágta szájon a vitorlamestert, hogy ez meglepetésében lenyelt egy negyed font bagót, ami a szájában volt, és percekig csuklott utána. A kormányos csak erre 'árt. Hatalmas karjával megragadta Galambot, hogy szokott fogása szerint egy csavarin tással megforgassa, és belevágja a söntés legtávolabbi sarkába. A kormányos a világ jelentősebb kikötőiben ismert volt erről a mutatványáról. A roppant kar már éppen emelte ellenfelét, mikor valahonnan a megragadott ember irányából egy acélszerű tárgy esett az arcára, amitől minden elsötétedett előtte néhány pillanatra. Barátai később esküvel bizonyították, hogy a súlyos tárgy Galamb ökle volt. Néhány másodperc múlva szédelegve fölkelt a földről, és kinyitotta a szemét. Nyomban akkora pofont kapott, hogy visszaült a padlóra. Mikor újabb kísérletet tett, hogy felkeljen, Galamb még két pofont adott neki, amitől ismét leesett. Most már ülve maradt, és szelíden így szólt: — Rongy Elek vagyok. Ha megkérhetem, hagyjuk ezt most egy időre abba. — Kérem. Nevem Jules Manfred Harrincourt. Rongy felemelkedett. — Idehallgasson, Jules Manfred Harrincour... Maga büszke lehet. Vegye tudomásul, hogy engem még ser Murmanszk, az Ärktisz kapuja A sarkkörön fűi (U) Részlet a murmanszk! hajókikötőből. A daruk a GANZ felírást viselik. Meg vannak velük elégedve. íM. Ponov felvétele — APN foto» A tajgára emlékeztető vidék lassan féltundrává — tundrává alakul át. Közeledik a sarkvidék. A nyír_ és a fenyőfák egyre ritkábbak és csenevészek, alacsonyak. A talaj 2—2 fél méteres mélységtől lefelé örökké fagyott, de a felszín nyáron felenged. Most is mindenütt apró tavacskák csillognak, s a fák között, vastag fű, zúzmó és moha. Elértük a félsziget legzordabb részét, az 1000—1200 méter magas Hibin hegyvidéket. S az egykori borzalmak földjén virágzó városok, ipartelepek képe bontakozik ki. Apatite és mellette Kirovszk, a terület második legnagyobb városa. Mint a neve is mutatja, itt van az 1330-as évek óta mérhetetlen bőségben feltárt apati tbányászat központja. Az itt feltárt és a szuperfoszfát gyártásához nélkülözhetetlen fehérszürke ásvány nemcsak az egész szovjetország szükségletét látja el, hanem exportra is nagy mennyiség jut belőle. Innen kapjuk mi magyarok is, ezt a fontos műtrágya alapanyagot. A vasát itt továbbra is gazdag bányavidékeken halad keresztül: nikkel, réz, vas. ko- bald — szinte valamennyi nemesércet rejt is a föld méhe. Arra gondolok, hogy talán itt a sarkvidék közelében sűrítve torlódtak össze a föld kincsei. S tovább, északra haladva — ismét változik a táj. És csodák csodája — nem zordabbá, hanem szelfdebbé válik. A völgy kiszélesedik és a Kola és Tuloma folyó ösz- szefolyásánál elém tárul a Kola-öböl, a halász, és kereskedelmi kikötő és a sarki nagyváros: Murmanszk. Megérkeztünk... Gáti István — Miért éppen Murmanszk- ba? — kérdezték indulásom előtt itthon is, Moszkvában is. Nos, elhatározásomban szerepet játszottak régebbi olvasmányaim a szörnyűséges Kola félszigetről, ahova a cárizmus száműzte politikai ellenfeleit. Emlékszem még azokra a leírásokra is, menynyi viszontagság és nélkülözés közben epnetiék az 1915 —16-os években Pétervártól a Barents-tengerig a Mur- man vasutat, Európa legészakibb vasútvonalát. Smég sok másra is emlékeztet Murmanszk: a hősi harcokra, amellyel kiverték a partra szállt intervenciós angol csapatokat 1920-ban, és arról a nagyszerű helytállásról, amelyet a második világháború alatt fejtettek ki a város védői a fasiszta támadókkal szemben. S azontúl: érdekelt, hogyan élnek az emberek 400 km-rel a sarkkörön túl, a föld legnagyobb sarki Városában. Különösen nagy volt a? örömöm, amikor a város történetét tanulmányozva megtudtam, hogy Murmanszk egyidős a forradalommal: alapkövét 1916-ban rakta le a cár, s nevezték el Romanovna Murmannak. Néhány hónap múlva a forradalom elsöpörte a Romanovokat. a Murmanszk névre átkeresztelt város megtette kezdő lépéseit. 1914-ben a Vomicsnij patak partján, a mai város helyén egyetlen remetekunyhó állott: Simeon Korzsevé, aki halászattal tengette életét. 1920-ban. a szovjethatalom első éveiben 2500 lakosa volt a városnak. Lenin ebben az évben dekrétumot bocsátott ki a murmanszk! halászat feilesztésére. 1924-ben már néhány halászhajó itt telelt a Jeges-tenger egyet’en jégmentes kikötőjében. Ma pedig a városnak 288 ezer lakosa van, s a halászat központja. Évente 8 millió métermázsa halat dolgoznak fel ebben az egyetlen kikötőben, annyit mint egész Angliában, annyit mint Olaszországban, Portugáliában, Görögországban, Dániában és Belgiumban összesen. Murmanszk nemcsak a halászat és halfeldolgozás központja, hanem fontos kereskedelmi kikötő is. Innen látják el áruval, élelmiszerrel, fűtőanyaggal az Északi- Jeges-tenger szinte valamennyi kikötőjét. A mur- manszki kikötő a bázisa a jégtörő flottának. Innen indul útra a világ első atommeghajtású jégtörője, a Lenin jégtörő, itt hajózzák be évről évre a Déli-sark titkainak felkutatására induló expedíciókat. Az elmúlt év augusztusának utolsó napjaiban éjfél után indultam ■ Moszkvából a kékszínű ARK. TIKA (Északi-sark) —r expresszi és több mint kétezer kilométeres út után második nap délben érkeztem Mur- manszkba. Az út a Ladoga és Onyega tó partján vezetett, majd Petrozavodszktól — a Karéi ASZSZK következett, amit az orosz mellett finn nyelven feltüntetett állomásfeliratok is jeleznek. A villamosított vo nalon száguldott az Arktika: 2—3 óránként álltunk meg egy-egy városnál. Kandalak- sa a Fehér-tenger partján. Ez már az Északi-Jeges-ten- ger öble. A város neve — Kanda-lánc, laksa-vető — arra emlékeztet, hogy ezentúl már a borzalmak földje, a Kola-félsziget következik. A cári száműzöttekről itt már levették a láncokat és úgy hurcolták tovább északra, mert innen már nem kellett a szökésüktől tartani. hasem vertek meg. Ma történt velem ilyesmi először. — Minden kezdet nehéz. Ezután már menni fog. De mondja, uram, miért akartak önök megölni engem? — Üljön le hozzám, majd elmondom... A fenti közelharc és a rákövetkező nyájas párbeszéd a marseillei kikötő egyik népszerű szórakozóhelyén játszódott le, amelyet „Kávéház és étterem a veszett kutyához” néven ismert az alvilág úri közönsége. Az eset előzményéhez tartozik a „Brigitta” nevű vitorláshajó, amely két esztendő óta a Csendes-óceánon járt Rongy, a hajó kormányosa és Paul, a vitorlamester természetesen nem tudhatták, hogy az idők folyamán egy és más megváltozott Marseilleben. Így, teszem fel, nem ismerték Galambot. Mindössze egy évvel ezelőtt érkezett Párizsból, és ekkor még a „Brigitta” valahol Nyugat- India táján járt. Galamb kissé nyurga, aránylag széles szájú, de elég csinos fiatalember volt. Örökké vigyorgott, és nagy kék szeme határtalan bizalommal nézett az emberekre. Hogy honnan jött és mit csinált azelőtt, senki sem kérdezte. Itt, a kikötő környékén a legnagyobb fokú modortalanság ismerőseink múltja iránt érdeklődni. Mindenki onnan jön, ahonnan akar vagy ahonnan szabadon bocsátják. Galamb szalmakalappal a fején érkezett, csíkos, meglehetősen rongyos kiskabát- ját az alsó karjára dobta, bambuszbotot forgatott az ujjai körül, halkan fütyöré- szett és dohányzott. Nagyvilági külseje nyomban feltűnt a kikötő rakodómunkás sokból és rablókból álló egyszerű népe között. Elsősorban gyönyörű cipőit csodálták. Különösen az egyik volt rendkívül elegáns, a fehér betétes, gombos lakkcipő. Hiába, aki ad a külsejére, arra figyelnek. Ezt bizonyította a kisebb csődület is, amely hosszú útvonalon követte türelemmel az előkelő idegent. A „Tigris” vendéglőből zeneszó hallatszott ki. Ide benyitott a jövevény. ... Később, miután a riadó- készültség és a mentők helyreállították a rendet, és összeszedték a sebesülteket, a kétségbeesett vendéglős mindössze ennyit tudott mondani a rendőrkapitánynak: — Bejött egy őrült ember sétapálcával, azt mondta, harmónikázni akar, és lerombolta a helyiséget... A kocsmáros nem hazudott. Harrincourt valóban kiállt a kocsma közepére, és legszélesebb udvarias vi- gyorával így szólt: — Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy az or- keszter karnagyától kölcsönkérjem a szájharmónikát, és néhány pásztorábrándot adjak elő. Utána legyen szabad anyagi támogatásukért esedeznem egy szegény, de tehetséges muzsikus számára. A vendéglős udvarias hangon felkérte, hogy menjen a fenébe. Egy nagylelkű málhahordó azon a nézeten volt, hogy engedjék harmo- nikázni az elmebeteget. Fazék, a százhúsz kilós gengszter, aki aznap szakított a szerelmével, és ezért dühös volt, harsányan odakiáltott: — Azonnal menjen ki! Maga hülye! Harrincourt tréfásan megfenyegette az ujjával: — Nana, kis óriás! Nem szabad udvariatlannak lenni... Az óriás két lépéssel ott* termett a jövevény előtt, és... (Folytatjuk)
