Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

Kádár János nyilatkozata a televízióban és a rádióban az új esztendő kilátásairól

ÖTVENMILLIÓ A TISZA- ÉS A SZAMOS MENTÉN

Közelebb a reális gondokhoz

Mit jelent a nagyobb önállóság 36 település életében?

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszélgetést folytatott Megyeri Károllyal és Szepesi Györggyel, s válaszolt a rádió és a televízió hallgatóinak, illetve nézőinek kérdéseire. A beszélgetés, amelyet a rádió és televízió az új év első napján közvetített, kitért több politikai kérdésre is.

A béke kilátásairól szólva Kádár elvtárs arra utalt: teljesen érthető, hogy ez a kérdés ma aggodalmas módon vetődik fel az emberekben. A mi újkori társadalmunk a teljes békét úgyszólván nem ismeri; a ma élő nemzedék két világháború súlyos megpróbáltatásain ment keresztül. Az aggodalmaskodást, nyugtalanságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nemzetközi helyzet — átmeneti, csekély enyhülés után — ismét bizonyos mértékben kiéleződött. Ez kifejezésre jut számtalan eseményben, különböző puccsok, úgynevezett helyi háborúk és különösképpen a vietnami háború révén. Az emberek látják és tudják, hogy az imperializmus nem nyugszik, annak vezető, fő ereie, az Amerikai Egyesült Államok egy, szinte mindenki által elítélt, barbár, hódító háborúba fogott Vietnamban és térdre akarja kényszeríteni a vietnami népet.

A továbbiakban Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok kormánya sohasem fogja elérni célját, amiért ezt a háborút kirobbantotta. A vietnami népet, Indokína népét nem fogják tudni még egyszer visszakényszeríteni a gyarmati járomba. Az Egyesült Államok ebben a háborúban hallatlan kegyetlenségeket követett el, különlegesen embertelen hadviselés képe rajzolódik ki mindenki előtt, de megtörni a vietnami népet nem tudta, és az egész világ tanúja ennek a harcnak, amikor a legnagyobb imperialista hatalom egy viszonylag kis lélekszámú néppel nem tud elbánni, és az meghiúsítja minden leigázó törekvését Kádár János kifejezte azt a meggyőződését, hogy a vietnami nép győzni fog, a vietnami nép szabad lesz és hogy a szocialista világrendszer országainak ereje, a világ minden haladó émberének törekvése, a népek ébersége meg tudja akadályozni egy új világháború kirobbanását is.

Szólott arról is, hogy vannak olyan törekvések, hogy a szocializmus országait, a haladás erőinek egységét megbontsák. Hallatnak olyan csábító, szirénhangokat is, hogy Magyarország miért nem „önállóbb’’ külpolitikájában. Ezek persze ki nem mondva azt jelentik, hogy miért nem távolodunk el a Szovjetuniótól, általában a szocialista országok közösségétől. Azért nem távolodunk el, — hangsúlyozta Kádár János, — mert az elvhű politika nagy távlatban az igazán kifizetődő politika, és bel- és külpolitikai elveinkhez ragaszkodva tudjuk megőrizni, gyarapítani barátaink megbecsülését és bizonyos tekintetben ellenségeink tiszteletét is. A gazdasági irányítás reformjával kapcsolatban Kádár elvtárs aláhúzta, hogy az szükség- szerű és megérett változás. Ami az életszínvonalra való hatását illeti, arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyes sorrend így hangzik: a gazdaságvezetési reformmal is a gazdálkodás hatékonyságát, a termelés és a termelékenység fejlesztését kell elérnünk, és ezen keresztül fogjuk elérni az életszínvonal emelkedését. A reformtól azt várjuk, hogy meggyorsítja mind a termelés fejlesztését, mind az élet- színvonal emelkedését, a szocialista építés ütemét hazánkban. Ez a meggyőződésünk.

Az új mechanizmus létrejöttéről érdeklődő kérdésre válaszolva, Kádár elvtárs elmondotta, hogy bizonyos

időben — körülbelül három esztendővel ezelőtt — tudva, hogy a gazdaságunk fejlődik és előrehalad, mégis észleltünk olyan jelenségeket, amelyek arra vallottak, hogy ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés ütemét a korábbi színvonalon biztosítani. Ezért a legkülönbözőbb területeken az emberek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gazdaságirányításunk módszereit, hogy megkeressék azokat az elemeket, amelyek segítik a fejlődést és azokat az elemeket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon sok tapasztalat összegyűlt, ezt rendszerezték a párt Központi Bizottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatíven foglalkozó emberek, tudósok, közgazdászok : az illetékes pártszervek ezt ismételten megvitatták és megtárgyalták, s ennek folyamatában alakult ki az a meggyőződés, hogy gazdaságirányítási rendszerünket meg kell reformálnunk.

A továbbiakban szólott a gazdaságirányítási reform várható hatásáról, a lakáskérdés és más, szociális problémák megoldásában.

Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv, amelynek keretében egymillió lakást kell építeni. Az időarányos részét, ha nem is száz százalékig, de nagyjából eddig megépítettük, de még sok van belőle hátra. A Központi Bizottság jelenleg is foglalkozik a lakáskérdés egészével és vizsgálja annak minden szféráját, a lakásépítési részét is, de foglalkozunk a lakásigénylés és elosztás kérdésével is. Mert ha már az épülő lakások legnagyobb részét a valódi szükséglet szerint és az igazságnak megfelelően osztják el, még jobb áttekintést kell kapnunk és valami értelmes rendet kell alakítanunk, ami megfelel az igazságérzetnek is. Javítani tudunk az építésen is még, hogy még valamivel nagyobb ütemben építhessük a lakásokat, az igénylésben is rendet kell csinálni, hogy ki-ki szükséglete és tehetsége és lehetősége szerint igényelhessen és kaphasson lakást. Akkor ez a kérdés is nyugvópontra fog jutni.

Kádár elvtárs szólt a dolgozó nők helyzetéről is. Kiemelte, hogy társadalmi szervezeteink és kormányzatunk mindenkor napirenden tartja és kellő figyelemmel kezeli a dolgozó nők szociális problémáit és speciális kérdéseit és a kongresszus határozatai nyomán most már a gyakorlatba ment át egész sor rendszabály, amelynek célja az, hogy a dolgozó nők, mindenekelőtt az anyák helyzetén könnyítsünk.

Nyugdíjrendszerünk is szóba került a kérdések kapcsán, Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az világviszonylatban is kiállja az összehasonlítást bármely ország nyugdíjrendszerével. A pártkongresszus állásfoglalása nyomán e tekintetben is egy sor olyan intézkedés történt, amely százezer és százezer nyugdíjas helyzetét rendezi. A reform eredményeinek arányában a nyugdíjas emberek helyzete is rendszeresen javulni fog a jövőben, mert a reform segítségével szilárdabb és szélesebb anyagi alapot tudunk teremteni a nyugdíjasokról való gondoskodásnak is. Nálunk jelenleg — kereken szólva —, egymillió-kétszázezer ember a nyugdíjas és járadékos. Hogy ez milyen részr arány egy tízmilliós országban, annak bizonyítására Kádár elvtárs arra hivatkozott, hogy az iparban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma jelenleg — ugyancsak kereken — egymillió-kétszázezer ember. Reméljük, hogy nem sok esztendő

múlva anyagilag is nagyobb alapokkal rendelkezünk, mint ma, és akkor még olyan kérdést is megvizsgálhatunk, amit már sok éve emleget a nyugdíjasok egyik kategóriája, az úgynevezett régi jogon nyugdíjazottak problémáját.

Nem maradtak ki kérdéseikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni: mi a véleménye Kádár Jánosnak a mai fiatalságról. A fiatalság, az életkor — hangzott a válasz — állapot, s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öregnek lenni sem az. A fiatalok általában dolgoznak és tanulnak, de ezenbelül nagyon különbözőek. Csak úgy, mint a felnőttek. Kétségtelen, hogy a fiatalság sok speciális problémával jár, például azzal, hogy még nagyobb élettapasztalat nélkül kell döntésre jutniuk olyan sorsfordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás megválasztásában vagy a párválasztásban. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a felelősséggel végzett munka és állásfoglalás után ne szórakozhatnának az ifjak a maguk fiatalos módján.

A továbbiakban néhány szubjektív jellegű kérdésre is válaszolt Kádár elvtárs, majd befejezésül a következőket mondotta: „Ha az előttünk álló esztendőre és a mi népünkre gondolok, akkor úgy látom, hogy munka az lesz, nem kevesebb, mint az 1967-es esztendőben volt; küszködnünk és harcolnunk is kell az előrehaladásért, idebent az országban a maradi nézetekkel, sokszor önmagunkkal is, nemzetközi síkon pedig azokkal az erőkkel, amelyékkel szemben- álluhk, amelyek törekvéseinket, a szocializmust és a békét veszélyeztethetik. En azt gondolom, hogy népünk megalapozott bizakodással és reménységgel tekinthet az újesztendő elé, de ha tízmillió ember csinál magának gondot a tízmillió ember boldogabb jövendőjéből, s annak megfelelően dolgozik, gondolkozik és hat embertársaira, akkor úgy tekinthetnek a jövő elé, hogy a békét megvéd- jük, szocialista építőmunkánkat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! Élve az alkalommal, a rádió hallgatóinak, a televízió nézőinek, egész népünknek szívemből boldog új esztendőt kívánok!”

— Van nekünk egy családunk, idős Tóth Pálék. Nem tudjuk olyan helyre állítani őket, hogy apraja nagyja helyt ne állna — Janik József, a nyíregyháza— sóstóhegyi Vörös Csillag Tsz párttitkárának hangjában elismerés és tisztelet.

Belelapoz a tagnyilvántartási könyvbe.

— Vannak itt szép számmal gyerekek is — és sorolja. A családból hárman tagjai a tsz-nek. Az apa, c.nya és a nagyfiú Pali, a traktoros, akit a közösség taníttatott. Idős Tóth Pál negyven év körül. Cseléd volt már gyerek fejjel. Öt elemit járt. Szakképzettsége nincs. Erről tanúskodik a bejegyzés. A párttitkár cáfol.

— De mindenhez ért. Aranyat érő ember — mondja. — Egy brigád ki volt belőlük a dohánymunkában is.

Családok fogtak területet a közösben. így Tóthék is. Száz termőfaegységet művelt az apa, ugyanennyit az anya. Besegített a család. Az apa egyedül még 940 öl szőlőt gondozott, de

Mit jelent a gyakorlatban, hogy 1968-tól kezdve növekszik tanácsaink önállósága is? A kérdésre a fehérgyarmati járás két vezetőjétől — Szabó Endre járási vb elnökhelyettestől és dr. Kertész István járási vb titkártól — igyekeztünk választ kapni.

Harminchat község ezernyi gondja s közel 50 millió forint sors:, körül szőttük a beszéd fonalát. Mert az önállóság — jobban szólva: a végrehajtó bizottságok érezhetőbb cselekvési önállósága — e körül csoportosul. Nyomban a másutt is jól ismert példával kezdték: a tervezéssel. Eddig minden esztendőben előre megkérték „a járástól”, mire mit szeretnének költeni az új esztendőben, hogyan szerepeltesse azt „a megye” a költségvetésben. A meglepetés sohasem maradt el: mire a javaslat visszaérkezett hozzájuk, rá sem ismertek elképzeléseikre, hiszen a szigorúan címekre bontott keret a megyei igényeket követte. így történt meg aztán, hogy például az idény napköziotthonokra abban a községben is „beállítottak” ösz- szeget, ahol híre-hamva sem volt az ilyen intézménynek. (Csakhogy a keretet kitöltsék!) Ugyanakkor a vadonatúj járási kórházban azon évődtek: nincs elég pénz az ápolási ní pókra, ami nélkül pedig a hipermodern egészségügyi létesítmény sem boldogulhat. „Hagyománnyá” lett végül is, hogy a fel nem használt összegeket az esztendő utolsó napjaiban kapkodva siettek átcsoportosítani, elkölteni, — g minderre természetesen a felettes szervektől kértek engedélyt, gőzerővel termelt a stencilgép, halmozódtak az akták.

Mire, mennyit, mikor?

Most már ez másként lesz: január elsejével járásainknál létrehozták a tervcsoportokat, amelyek a valós igények alapján fogják meghatározni, mi a sürgős, a halaszthatatlan feladat. Már az idei költségvetés

férj és feleség külön külön 1690 öl kukoricát, burgonyából ketten kétezer ölet, dohányból a család 3098 ölet és babból 370-et. Ösz- szesen több mint tízezer öl földet művelt a Tóth-csa- lád.

— Hűséges ember —

jegyzi meg a pártvezetőség tagja, Nagy József főkönyvelő. — Sokszor mindenes volt itt. Ha valahol „hézag” volt, Palikám csináld. Zokszó nélkül ment. Volt tehenész, sertésgondozó, fogatos, gyümölcs-szőlő termelő, gyalogmunkás, ahol szükség volt rá.

— Nem mozdult a tszből akár fizettek, akár

nem. Pedig volt itt válságos helyzet. Eladósodott a tsz, adósodott a család is. Nyolcezer forintot kellett visszafizetniök. Kinyögték, de mi radtak.

— Ez évben a Tóth-csa- lád jövedelme a háztájin kívül 62 500 forint. Pali a traktoros még 5 ezer forint nyereségrészesedést is kap — újságolja a főkönyvelő.

— Most ősszel került a juhászaiba idős Tóth Pál. Én ajánlotton — magyarázza Nagy József. — Azt

is ilyen szisztéma szerint készült, így döntöttek arról a bizonyos ötvenmillió forintról, mely a fehérgyarmati járás 1968. évi költségvetése. Azt pedig a helyszínen lehetett igazán tapasztalni, hogy a már- már „halódó” állandó bizottságok tagjai milyen nagy ambicióv.l, felelősség- érzettel döntöttek minden forint felhasználásáról.

Említik a vezetők azt a tartalékalapot, amely fölött a járási vb rendelkezik a jövőben, s amilyen ez ideig nem volt. Tehát: ha az ötvenmillió szétosz ása mégis hibásnak tűnnék, lesz mód korrigálni azt, s az idei esztendő végén saját hatáskörben /átcsoportosíthatják a megtakarított pénzeket, vagy nyúlhatnak a tartalékhoz. Persze, az önállóság nemcsak kel’emes perceket jelent — iehát azt: mire mennyit Költsenek — hanem feltételezi a fedezet előteremtésének az önállóságát is. „Kiskczsé- ges” járás a fehérgyarmati — 17 település ezer lelken aluli! — s itt bizony vérmes reményekkel nem számolhatnak. Parányi Összeg a „kofa” az igény pedig nő, mint a gomba. Hogy csak a kulturális területet vegyük szemre: van művelődési ház majd minden lakott helyen, de ezek jó része egyetlen „szólóterem”, amely már nem alkalmas a korszerű ismeretterjesztés megvalósítására. Meghitt, bensőséges klubszobák kellenének, — de miből. Az átalakítás tíz- és százezreket emésztene fel.

Kincs — gazdátlanul

Kellene, sok minden kellene a Szamos és a Tisza mentén. S az önállóság törvénye úgy szól: siessenek megteremteni a hiányok pótlásának anyagi feltételeit is.

Ebben sincs hiány. A Szamos mentén a homok-, a Tisza mentén pedig a kavicskitermelés kínálja magát, Gyügye, Cégénydá- nyád, Tiszakóród, Tisza- becs, Nábrád, Panyola már jelezte is, hogy élni kíván a lehetőséggel: tanácsi vállalkozásban akarnak pénzt,

mondtam, ha ezt az embert a juhászkodásba beleneveljük, csak nyerünk vele. Mikor beszéltem vele csak ennyit mondott: „Jóskám, ha szükség van rám, megyek.” — Szükséges is, mert szaporodott az állomány. Most 700 van két juhászra, s ezen a területen ezer- ezerötszáznak is van jó legelő. Távlati tervünk az, hogy évente ezer anyajuhot nevelünk a szaporulatával.

Most iskolára akarják küldeni. Legyen meg a szakmunkásbizonyitványa.

Igaz nehezen megy nála az Írás, de felszedi a tudományt a többiektől, amilyen akaraterő van benne — mondja a főkönyvelő.

Sóstóhegy, tanyavilág. Hófödte, szőlőt, jonatánt termő homokdombok a villamosított vasút mentén. Egyik mögött az aljban meghúzódó kicsiny ház. Keselyűs II/5. Itt él a Tóth- család. Négy lány: Mária, Júlia, Katalin, Erzsébet. És négy fiú: Pál a traktoros, József, János és István.

Tíz tagú család. Csengés nyakú kis fekete puli fogad. Gi zdá.ia most itthon hagyta. Messze ment. Tóthné mos. Amikor megszólal árad belőle a vidámság, a jókedély. Igazán bolbevételt szerezni a természeti adottságokból. Aztán tovább: jelentős erre a gyümölcstermesztés — nagy is a gond bő terméskor az értékesítéssel — így hát szeszfőzdékre gondolni k. Ahol a tsz igényli e segédtevékenységet, ott hagyják a közös gazdaságnak, ahol viszont nincs ilyen „gazda”, ott a tanács tesz lépéseket. Sőt! Fehérgyarmaton már másfajta kezdeményezés is bontogatja szárnyát: a községi tanács egyelőre tatarozó brigádra gondoji, amelyből rövid idő alatt építő jellegű tanácsi vállalat nőhet ki, a sok kapacitásgond megoldására, a tanács bevételeinek növelésére.

Ha kopog az ügy tél

És a bürokrácia? Hoz-e valami kedvezőt a nagyobb önállóság az ügyintézés gyorsításában? Azt mondják a vezetők: igaz, a szak- igazgatási szervek jelzéseire az eddiginél nagyobb szükség lesz a végrehajtó bizottságnak, de ez nem jelentheti az ügyfelek háttérbe szorítását. Sőt: az önálló tervezés, döntés még- inkább igényli a szorosabb kapcsolatot a lakossággal, így szükségszerű a gyakoribb helyszíni vizsgálódás, a bensőségesebb viszony az ügyfelekkel. Miként „a járásnál”, a községekben in indokolt tehát a függetlenített apparátus munkájának ésszerűbb szervezése. Jóllehet, január elsejétől dátum szerint is valósággá lett a nagyobb önállóság, a kettős alárendeltség megszűnése: a fehérgyarmati

járásban is jól tudják, ez ma még csak lehetőség. Számítanak a megyei szervek hatékony segítségére, mert az irányítás eddigi pozitív tapasztalatait hasznosítani szeretnék a jövőben is.

dog. És nyolc gyermek édesanyja. Fiatalos.

— Nincs itthon a férjein

— fordul a párttitkárhoz.

— Kihajtott a volt Jármi tagba. Mondta, hogy ott jó legelő van. Ott tud étetni. Rettenetes mennyire oda van a juhokért. Este mikor hazajön, másról nem is szól. Reggel meg már négy órakor fenn van, s ízt meséli, milyen jó legelőt talált nekik.

Két szoba. Egy kicsi és egy nagy. Közötte a konyha.

— Hogy férünk el? Benn a négy lány, a kicsiben a négy fiú, mi meg a konyhában. Nyolc gyerekem van. Huszonkét éve vagyunk házasok. Békességben, szépen élünk.

Egy sertést már vágtak, kettőt vagy hármat később.

— Szépen kerestünk. Mária staférungot kapott, öt télikabátot tíz pár csizmát vettünk. Pali fiam öltönyt, cipőt kapott. Díványt, ágyneműt, térítőkét is vettem. Mindenkinek valamit. Zárszámadáskor szeretnénk a bútort is megvenni Marikának. Legalább még tízezer forintot várunk.

így él a Tóth-család a Keselyűsön. Hűséggel a nagy közösséghez.

F. K.

(a. s.)

A Tóth-család