Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-30 / 24. szám

Königin—Gandhi megbeszélés Delhi, (MTI): Hétfőn Delhiben folyta­tódtak Koszigin szovjet kormányfő és Indira Gandhi indiai miniszterelnök meg­beszélései. A tárgyalásokon szóba kerültek a két or­szágot kölcsönösen érdeklő nemzetközi kérdéseit, meg­vitatták továbbá a Szovjet­unió és India baráti kap­csolatainak fejlesztését Koszigin fogadta Rao in­diai öntözési- és energia­ügyi államminisztert és megbeszéléseket folytatott vele. Mint Moszkvából jelentik, Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök január 31-én \ rövid baráti látogatásra Af­ganisztánba érkezik Etema- di afgán kormányfő meg­hívására. Koszigin Delhiből, útban hazafelé látogat el az afgán fővárosba. Alekszej Koszigin hétfőn délután a delhi elnöki palo­tában katonazenekarok pa­rádéján vett részt. A nem mindennapi látványosság közönsége melegen üdvö­zölte a szovjet kormányfőt és kíséretét. Hivatalos bejelentés: Saigon nem tartja be az újévi tűzszünetet Saigon (MTI):.. , A saigoni kormány hét­főn hivatalos közleményben jelentette be, hogy a dél­vietnami kormány és szö­vetségesei Dél-Vietnam öt északi tartományában nem tartják be a 36 órás hold­újévi tűzszünetet. A közle­mény szerint az amerikai­ak a demilitarizált övezet­től északra 145 kilométer mélységben folytatják az észak-vietnami terület bom­bázását. A kormányközlemény a tűzszünet visszavonását nagyarányú partizánmeg­mozdulásokkal indokolja. A saigoni kormányközle­mény 45 perccel azelőtt hangzott el, hogy érvénybe lépett volna a dél-vietna­mi kormány által elfoga­dott másfél napos újévi tűz­szünet. Mint ismeretes, a dél­vietnami hazafiak a hold­újév alkalmából kétnapos tűzszünetet indítványoztak. Bejelentették, hogy ők ma­guk szombattól kezdődőleg nem kezdeményeznek had­műveleteket, de erélyesen visszavágnak minden ellen­séges provokációra. A hazafiak által ajánlott tűzszünet ellenére az ame­rikaiak és szövetségeseik vasárnap és hétfőn több íz­ben indítottak támadást a partizánok ellen. Miként a saigoni kormány nyilatko zata is mutatja, az Egye sült Államok és szövetsé­gesei lényegében még az általuk is elfogadott más­fél napos tűzszünetet sem akarják betartani. A Prace cikke a csehszlovák nép egységéről Prága (MTI): A Prace, a csehszlovák szakszervezetek lapja, va­sárnapi számában Milan Gubl cikkét közli a csehek és szlovákok kapcsolatáról. Csak felületes szemlélő tekintheti „szlovák győze­lemnek” azt, hogy szlovák került CSKP legmagasabb funkciójába, — írja Gubl, hangsúlyozva, hogy való­jában a szocializmuson be­lüli haladó áramlatok győ­zelméről van szó. Alexan­der Dubcek megválasztása a CSKP Központi Bizott­ságának első titkárává a népek közötti egyenjogúság elvének győzelmét, annak az alkotmányos elvnek a győzelmét jelenti, hogy minden állampolgár szá»- mára biztosítja a jogot, hogy minden közéleti tiszt­séget betölthessen. A cikkíró rámutat, hogy egyes cseh állampolgárok­nál bizonyos provincializ­mus érezhető, s hogy még igen sokan vannak, akik nem képesek az egész ál­lam szemszögéből elemezni és megoldani a köztársaság problémáit. Ha nem mon­dunk le erről a provinci­alizmusról — írja Gubl — nem fogjuk tudni Csehszlo­vákiát két egyenjogú nép egységes államaként meg­erősíteni, amely természe­tesen más nemzetiségek ál­lampolgárainak is egyen­jogúságot biztosító haza. •• Örök tanulság HELSINKI Svédország, Norvégia, Dánia és Finnország kom­munista pártjainak képvi­selői hétfőn kétnapos ta­nácskozásra ültek össze Helsinkiben. A tanácskozá­son gazdaságpolitikai prob­lémák szerepelnek a napi­renden. BERLIN Marx Károly születésének 150. évfordulójának tiszte­letére „Marx Károly filo­zófiai tanítása és időszerű sége” címmel március 25- én és 26-án Berlinben ezer hazai és külföldi filozófus, közgazdász és más társa­dalomtudományi szakember részvételével tudományt» kongresszust rendeznek. BUKAREST ■? . A Koreai Munkapárt Központi Bizottságának meghívására hétfőn baráti látogatásra Phenjanba uta­zott Gheorghe Apostol, a Ko­mán Kommunista Párt Vég­rehajtó Bizottságának, a KB állandó elnökségének tagja és Vasile Vlad, a Központi Bizottság külügyi osztályá­nak vezetője. GENF Január 27-én és 28-án Lausanneban ülést tartott a Svájci Munkapárt Köz­ponti Bizottsága. Megvizs­gálták a nemzetközi hely­zetet, azokat a célokat, amelyeket a párt vezetői sze­rint maga elé kell tűznie a kommunista- és munkás­pártok nemzetközi értekez­letének, és kijelölték a Svájci Munkapárt képvise­lőit a budapesti konzultatív tanácskozásra. ADDISZ ABEBA Addisz Abebában hétfőn délelőtt megkezdődtek az etióp—jugoszláv hivatalos tárgyalások, amelyeken Jo- szip Broz Tito jugoszláv el­nök és I. Hailé Szelasszié etióp császár mellett ju­goszláv részről Tito elnök kíséretének tagjai, etióp részről pedig Aklilu Habte volt miniszterelnök vezeté­sével a kormány több tag­ja vesz részt. ULÁNBÁTOR A Mongol Népi Forradal­mi Párt Központi Bizottsága elfogadta az MSZMP KB meghívását és úgy döntött, hogy elküldi pártja képvise­lőit erre a konzultatív talál­kozóra. zü ........... 14. — Az autó a kiskapunál vár. Kegyeskedjék felöltözn® addig én mindenütt elölte# a villanyt. Ez most a leg­fontosabb. Igen? Közömbösen felvon­ta a vállát, bár lelke legmé­lyén úgy érezte, hogy a had­nagy magatartása kissé ért­hetőién, midőn egy frissen meggyilkolt ember teteme mellett állva legfontosabb teendőjének azt véli, hogy mindenütt eloltogassa a vil­lanyt. Mialatt a hadnagy elment a villanyt oltogatni, Harrin- court két kézzel dörzsöl- gette a homlokát. Ide acél­idegek kellenek. De mit te­het az ember, ha görcsöt kap úszás közben? Az osto­ba kapádódzik és megfullad. Az okos mozdulatlanul vé­gigfekszik a vizen, mert amíg nem mozdul, addig a felszínen marad. Bement tehát a fürdőszo­bába, és szép nyugodtan öl­tözködni kezdett. Felvette az odakészített fehér frakkot Kissé bő volt, de nem fel­tűnően. Ugyanez a szerencse a ci­pőnél is megnyilvánult Mindössze egy számmal volt nagyobb, mint a lába. Saját holmiját magához vette a zsebeiből, azután körülné­zett A fogason tró­pusi sisak lógott. Fel­tette. A toalettasztalkán nagy arany cigarettatárca, néhány holmi, zsebkés tiszti lánccal és más apróságok hevertek. Zsebre rakta a holmit, egy gentleman er­kölcsi undorával. Más ember tulajdona! De mit csinál­jon? .>?. A selyemzsebkendő alatt 1 még egy óra volt. Karóra! Ki hallott még olyat, hogy va­lakinek két órája legyen? Ügy látszik, az idő ebben a félhülye mesében különleges szerepet játszik. „Úszni az árral, úszni az árral” — ismételgette magá­ban, és felcsatolta karjára az órát. ízléstelen barokk va­cak volt. Cirádákkal díszí­tett ezüst krokodilfej. Az ál­lat szájából az óra felhúzója állt ki. Ilyennel csak hülyék járnak estélyre. De mit le­het itt tenni? Kilépett a fürdőszobából. A hadnagy már ott állt a . holttest mellett. Most hap- tákba vágta magát. — Indulhatunk? — kér­dezte. Galamb egy tétova mozdulatot tett a halott fe­lé. A hadnagy Jegyintett. — Ezzel ne tartsuk fel ma­gunkat. Kérem. Úgy látszik, ő na­gyon felfújta ezt a dolgot a halottal. Ment le a nyikorgó lépcsőn. Átsiettek a halion, a folyosó irányába, és meg­indultak a kiskapuhoz. Most nyitva volt! A kiskapu mellékútra nyílt. Néhány dús lombú fa árnyékában valószínütlenül kicsi, csukott autó állt. A tiszt kinyitotta az ajtaját. — Parancsoljon, őrnagy űr... tizenkét óra múlt... Beszállt. A tiszt a kor­mányhoz ült, becsapta az aj­tót, és elindultak. Az autó végigfutott az Avenue Magentán és rövid kerülő úton egyenesen oda- siklott egy kivilágított kapu elé... Hujjé. A városparancsnokság! Na, most jól néz ki... De már nyílt a kocsi ajtaja, a portás tiszteletteljesen állt, amíg a hadnagy és mögötte Harrin- court bementek az előcsar­nokba. A vakítóan kivilágí­tott, hatalmas helyiségben sújtásos lakájok fogadták. „Ez olyan biztos tíz év vár­fogság, mint egy nap” — gondolta Galamb, tekintetét közömbösen jártatva a ha­talmas, fekete márványosz­lopokon. Egy ezredes sietett le a Jákob lajtorjájára emlékez­tető távolba nyúló márvány­lépcsőn. Galambnak megrez­»5 ESZTENDŐVEL EZ­ELŐTT, 1933. január 30-án Németországban „hatalomra szólították” a fasizmust, élén az egyetemes történe­lem legsötétebb figurájával: Hitler Adolffal. Sokan kér­dezhetik, vajon miért kell újra meg újra emlékeztetni az embereket a német fa­sizmus hatalomra jutására, annak körülményeire és tra­gikus következményeire. A történelem — a latin köz­mondás szerint is — „az élet mestere”. Egyrészt helytelen volna az új és új generációk előtt a hitleri fasizmus szörnyűségeit örök tanulságul fel nem tárni, másrészt vaksággal vertnek érezhetnők magun­kat. hiszen nap mint nap bukkannak fel a neofasiszta jelenségek Nyugat-Német- országban és másutt Döntő kérdés: véletlen-e a fasizmus, sorsszerűség-e vagy a történelmi fejlődés következménye? Bonyolult történelmi társadalmi-politi­kai komplexum ez, amely­ben egy vitathatatlanul igaz: a fasizmus nem volt sem véletlen, sem sorssze­rű. Bár a német fasizmus a modem történelem legke­gyetlenebb terrorista dik­tatúrája, mégsem mondhat­juk, hogy „eredendően" és végzetszerűen „német”, mert ezt a múlt és a jelen tényei cáfolnák. Az viszont igaz, hogy a német fasizmus szü­letése. megerősödése nem vonatkoztatható el a törté­nelmi körülményektől, a német militarizmus sajátos fejlődésétől, a junker-bur­zsoázia hatalomvágyától és és osztálylényegétől. A NÉMET FASIZMUS ha­talomra jutása Után, külö­nösen a Kommunista Inter- nacionálé VII. kongresszu­sán a fasizmus mibenléte máig érvényes marxista megvilágítást nyert. Éspe­dig: a fasizmus a burzsoá­zia uralmának legreakció- sabb, legsovinisztább és legbarbárabb válfaja, nyílt, terrorista diktatúra. Nem a kispolgárság, vagy egyes kegyetlen embercsoportok, rétegek, személyek, hanem monopoltőke uralma. A mai újfasiszta tendenciák meg­jelenése is a monopoltőkés uralommal függ össze. A dűlt a bokája. Egy másod­perc választotta el attól, hogy összecsapja és megme­revedjen. — Isten hozott, kedves ba­rátom... — üdvözölte öröm­mel az ezredes. Galamb kalimpáló szívvel ragadta meg a kezét, és olyan módon mosolygott, mint akinek vidám arcot kell erőltetnie, pedig valaki hátulról egy hosszú tűvel döfi. De az ezredes máris fel­vezette a piros szőnyeggel fedett Jákob-lajtorján. „Ez olyan biztos életfogy­tiglan, mint egy nap... Tal­pig vasban.” Egy rendjeles, bagariaké­pű úr jött szemben, fehér frakkban, vörös fezzel a fe­jén. Valami pasa lehetett. Az ezredes futtában be­mutatta Galambot: — Fran­cois Verbier márki. Hogy itt mi van! Tiszta téboly! Hatalmas terembe értek, ahol csak néhány idősebb hölgy és egy-két magas ran­gú katona lézengett a csillo­gó parketten, ősz óriás kö­zeledett rendjelekkel borí­tott, fejedelmi diszegyenru- hában. Egy táborszernagy! — Excellenciás uram — mondotta az ezredes — be­mutatom Francois Verbier márkit, régi barátom. — örülök, hogy megismer­hettem... Cochran vagyok. Ennek a szép városnak a katonaparancsnoka. „Hajnalban főbelőnek” — mondta magában Galamb. Az ezredes most egy ala­német fasizmus uralomra jutásának alapvető történel­mi tanulsága még, hogy az nem egyik napról a másik napra keletkezik, — ha né­ha ez is a látszat — és sokszor legális formák kö­zött tör előre. A fasizmus a burzsoá rend belső mély gazdasági-társadalmi válsá­gának következménye. A porosz militarizmus je­gyeivel terhelt, háborút vesztett Németországban a gazdasági világválság évei­ben tör előre az úgyneve­zett „nemzeti szocializmus”, mely tulajdonképpen sem nemzeti, sem szocialista nem volt, hanem mindket­tőnek megtévesztő jelszavai mögé bújva a legreakció- sabb német monopoltőke törekvéseit fejezte ki. Ez akkor is igaz, ha a német monopol tőke csak 1933-ban szánta magát végleg arra, hogy Hitlernek, a, „Mein Kampf’-ban meghirdetett világuralmi terveit és a német társadalmi rend fa- sizálását „elfogadja”, amely sohasem volt idegen tőlük. Az ő gazdasági-politikai közreműködésük nélkül — a fasizmus sohasem győzhetett volna Németországban, hisz 1933-ban a munkásmozga­lom különösen a kommu­nista mozgalom hatalmas erőt jelentett, mintegy 13 millió munkáspárti szava­zót. Egységes fellépésük megakadályozhatta volna a fasizmus uralomra jutását Mit akart a német fasiz­mus? 1932 januárjában — egy évvel a fasiszta dikta­túra uralomra jutása előtt Hitler a „300”-ak, vagyis a legnagyobb német monopo­listák düsseldorfi konferen­ciáján előterjesztette a programot: „A múlt keres­kedelmi politikájáról át kell térni a jövő föld-politikájá­ra” — mondotta Hitler. Vagyis meg kell támadni a szomszédokat, létre kell hoz­ni az imperialista nagy né­met birodalmat, meg kell valósítani a „kontinentális tervet”, Európa leigázását. E világuralmi tervek „er­kölcsi-politikai alapjául a hírhedt fajelméleten ala­puló „európai újrend” szol­gált. Előre megtervezett koncepciója volt egész nem­zetek kiirtása („elnéptelení- tése”). S a német monopó­liumok támogatásával, a nácizmus módszereivel va­lóban milliók és milliók csony, kövér, harcsabajuszú tábornokhoz hurcolta, és közben odasúgta Galamb­nak: — Na, itt legalább nem kell bemutatkozni... Mi van? Miért nem kell ennek bemutatkozni? Most már mindegy. Ha nem, ak­kor nem. Erőszakoskodni nem fog. Az ezredes jelen­tősen bólint, és magukra hagyja őket. Mi ez? Hova megy?... A tábornok moso­lyogva a vállára vereget, és félhangosan azt mondja: — Jó színben van, bará­tom. — Azután gyengéden belekarol, és továbbsétál ve­le. Hajnalban falhoz állítják. Most már biztos. Hatalmas erkélyre érnek, ahonnan márványlépcső ve­zet a palota mögötti park­ba. A földrész legszebb vi­rágritkaságai, pálmái, sok apró színes égővel teliaggat­va. És a lefelé vezető hófe­hér márványlépcső fokain egy-egy katona áll díszőrsé­gen. Végig minden fokon. — Nézze meg a szökőku- tat — súgta gyorsan a tá­bornok. — Lehet, hogy Macquart nem jött él, de se­baj. Most csak azzal törőd­jön, hogy később felkérje táncra Colettenét, a többit a szökőkútnál tisztázhatja. Lambertier vicomte majd megszólítja. Hát csak men­jen. De mondom, lehet, hogy Macquart nem jött el. — De sebaj. Ezt már tu­dom... Irány a szökőkút! A tábor­nok bizonyára nézi, tehát oda kell mennie. (Folytatjuk) pusztultak el koncentrációs táborokban. Csak a népek ellenállásával, és elsősorban a Szovjetunió népei hősies harcával — közel 20 millió elesett polgárának vére árún — tűnhetett el a történe­lemnek az a szörnyű rém­képe. amely 12 esztendeig terrorizálta a világot. A német fasizmus és csat­lósainak veresége azt a re­ményt ébresztette a világon, hogy megkezdődött a „né­pek tavasza”, és örökre eltűnt a fasizmus réme. A teheráni, a jaltai és külö­nösen a potsdami három ha­talmi konferencián (USA, Anglia. Szovjetunió) megál­lapodták a német militariz­mus és fasizmus gyö­kereinek kiirtásában, a fasizmussal egybeötvö­zött német monopol tő­ke kiszorításában, az egy­séges demokratikus Német­ország megteremtésében. Történelmi igazság, — ma már szinte közhelynek tű­nik — hogy Németország demokratizálása, amelynek elsőrendű feltétele a német monopóliumok háttérbe szo­rítása, a' fasiszta szerveze­tek teljes kiirtása, a há­borús fasiszta bűnösök megbüntetése, és végleges eltávolítása volt a német társadalomból, nem vált va­lóra. És ezért a fő felelős­séget az angol, az amerikai imperialista körök viselik. A történelem süllyesztőjébe lökték a potsdami megálla­podást, és vele a nyugati övezetek demokratizálását A Német Szövetségi Köz­társaságban, az amerikai tő­ke segítségével talpra állí­tották a bukott német mo­nopoltőkét és vele a német militarista erőket. Mintha mi sem történt volna az el­múlt 35 esztendő alatt, mind sűrűbben halljuk félhivata­los vagy hivatalos állam­férfiak, pártvezérek szájából a régi revansköveteléseket.. Meghirdették a német mi­litarizmus elképzeléseit: atomfegyverekkel ellátott katonai hatalommá kell ten­ni Nyugat-Németországot. UJ TÖRTÉNELMI KÖ­RÜLMÉNYEK között, de ha­sonló módon — látszólag törvényesen, választások út­ján — ismétlődik meg egy új neofasiszta párt előretö­rése, amellyel szemben az uralkodó kormánykörök cselekvésképtelenek. Az új­fasiszta tömörülés, a „Nem­zeti Demokrata Párt” ve­zetői szinte kivétel nélkül volt náci gauleiterek, vagy a régi nemzeti szocialista rendszer más jelentős ex­ponensei. Ma is igaz, amit Dimitrov a Kommunista Intemacio- nálé VII. kongresszusán fej­tett ki; a fasizmus nem végzetszerűen elkerülhetet­len, a fasizmus megállítható, azokkal a feltételekkel, amelyeket a népek már egy ízben kialakítottak és ame­lyeknek segítségével meg­verték a fasizmust. Ezek az erők léteznek a mai Német Szövetségi Köztársaságban és másutt is: a munkásosz­tály, és annak forradalmi szervezetei, a háború és fasizmusellenes értelmiség, és valamennyi demokra­tikusan gondolkozó német. S mind több azoknak a száma, akik a Német De­mokratikus Köztársaságban egy új egységes Németor­szág alapját látják; a mun­kás-, paraszt-, értelmiségi, antimonopolita, demokrati­kus, szocialista Németorszá­gét Ezek, ,a! nácizmus ural­mának és az utolsó 35 esztendő történelmének né­met és világméretű tapasz­talatai, amelyről senkinek sem szabad megfeledkeznie. Dr. Szántó György kandidátus, a pártfőiskola tanszékvezetőj«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom