Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
Boros Bélát Séta egy egyedülálló szoborkertben A svéd főváros szédítő forgatagából a metro szik- laalagútján kijutva a rops- teni végállomásra mindent eláraszt a bágyadt őszi napfény, megnyugtatja az embert a Vartan békésen csillogó tükre, az öblöt körülvevő dombok őszi pompája. X U*. Azóta már bizonyára hó takarja a fákat és az egész vidéket. De az emlék a Svédországban is szépséges őszt idézi. A végállomástól nagyon kellemes séta után juthatunk el Herserudsltlip- pába, Carl Miiles egykori otthonába, mely manapság Milles-Garden néven ismeretes és Stockholm egyik legnagyobb látványossága. Az 1955-ben elhunyt Mii- les, szobrász és éremvéső, a modem svéd művészet egyik úttörője. Párizsban Colarossinál tanult, s hatott rá Rodin is. Egy évtizedig élt Párizsban és az ottani sikerei tették ismertté nevét hazájában is. 1906-ban Ausztriában tartózkodott, hogy visszanyerje legyengült egészségét Itt támadt fel benne a vágy, hogy saját otthont teremtsen Svédországban is. Miiles a Stockholm melletti Herse- rundsklippát választotta otthonául, ahol a meredek part a Vártan vizébe ereszkedik alá. Először csak jelentéktelen épületet emeltetett, ami az USA-ban eltöltött munkásévei után mar imponáló nagyságú szobor- kertté fejlődött. A MilleS-udvar teraszának oszlopsorai antik gondolatokat ébresztenek fel a világ mindén tájáról odaérkező látogatókban. A szoborkert háromszintes teraszain szökőkutak és medencék között, a folyosókon és emelkedőkön hol bronzból, hol gránitból és márványból készült szobrok, műemlékcsoportok váltakoznak a nyír- és fenyőfák, s a jellegzetesen szürke svéd kősziklák környezetében, melynek hasadékain a virágok pompás színei ékeskednek. Egy pillanatra meg kell állnunk az előudvar hatalmas kovácsolt vas rácsos kapuja előtt, melynek közepén Carl Miiles jelmondata található: „Hagyj munkálkodnom, amíg a nap éget”. Ezek után nyílik meg a látogató előtt a felső szint A Miiles-udvarról alkotott első benyomások is lenyűgö- zőek. Az ember úgy érzi, mintha a dél klasszikus földjére került volna a szobrok és építészeti díszek gazdag világával együtt. A felső szinten áthaladva visszajutunk a valóság birodalmába. s ott valami olyat találunk, amely teljes egészében magán viseli MN les jellemvonásait, vakme röséget a nagy vonalakban - mosolyt és szeszélyességet a részletekben. Mill« a mozgás művé«« volt és szívesen ábrázolt repülő, ugró és táncoló í» Poseidon, a tenger istene. A középső teraszt az alsóval összekötő nagy lépcsősor mellett látható ez az indián- fej, amely az amerikai Minnesota békeemlékműhöz készült és eredetileg onyxból faragták. gurákat A Táncosnők című szoborcsoportja például a ra™? legszebb pillanatát ragadta meg. A Milles-udvar területe alapvetően három teraszra oszlik, amelyeket Iépcsőso- rok egyesítenek. A nagy s,zobrász álma az vof£ hogy ily módon megkísérelje egyesíteni délt az észak- ital. Ezért váltakoznak a világos és nyitott kikövezett udvarok a sötét, zárt terasz- részekkel. Az áramló vizet, amelyet a sellők és más tengerlakók tartanak mozgásban, Milles Rómában tanulta meg szeretni. A barokk formavilágát gyakran használta fel szökőkűtjainál. a fő épületnél elhelyezett szökőkút „Zsuzsannával a fürdőben” c. kompozícióját művészi gazdagsággal készített gránittal veszi körül, melynek mélyedéseiben sok kisebb szobrot helyeztek el. Az új, modem villa előtt, amely- ben ™ga M'l*es Is lakott, a későbbi évek folyamán hatalmas medencét építettek f”“l felállították Milles több alkotását, előtérben a mester által is nagyra érté- kelt „Hableónyn-nyal, A szoborkertben az alkotó összegyűjtötte hosszú életének csaknem valameny- nyi bronzba öntött művét. Ahogy körbejárunk a teraszokon, meglepődve látjuk hogy az egyes részek és töredékek hogyan olvadnak össze egyetlen egységgé annak ellenére, hogy a mesterre voltaképpen hatottak a legkülönbözőbb kultúrák — az óegyiptomitól a legmodernebbig. A különböző formanyelveknek ez a keveredése még a Milles-udvar épületeire is jellemző. A Vartan fölé emelkedő Milles-udvart hatalmas költségekkel alakították ki. Rendkívüli figyelmet fordítottak a szobrok és a természet közötti harmóniára. Az udvart különösen az teszi élővé, hogy a kiállított alkotások nagy része szo- borkűt figura, ezért a víz nyugalomban és mozgásban az összesség elválaszthatatlan részét alkotja. Kevés svéd szobrász kapott annyi feladatot, mint Carl Milles. Szobrait megtalálhatjuk Svédországszer- te. A szoborkertben láthatjuk a halmstadti díszes szökőkút másolatát, az „Európa és a bika” dekoratív szoborcsoportot, melynek témáját az antik mitológiából vette, s mely telistele van lendülettel, mozgással. A híres, fuvolán játszó angyal légiesen könnyed, a magas oszlopra helyezett figura csupa zene és köny- nyedség. Ez Milles utolsó munkáinak egyike. A zene mindig közel állt szívéhez. Azt kívánta, hogy a szoborkertben koncerteket és színházi előadásokat is tartsanak. Euripides tragédiáját már bemutatták ebben a díszes környezetben. A svéd ember úgy jár a Milles-udvarba, mint valami kegyhelyre. Az emberek között elvegyülve, furcsa jelenetre figyeltem fel. Egy férfi és egy nő, nagyobb gyerekeikkel fura módon tapogattak egy szobrot. Ahogy közel értem, akkor láttam, hogy vakok. Furcsa látvány volt, de mégis megható: Milles művészete még ezeknek az embereknek a fantáziáját is foglalkoztatja. A nap utolsó sugarai még csillannak egyet a bronzszobrokon, aztán szikrázva elhalnak a Vártán sima tükrén, a békésen pihenő vitorlások között. Emlékezés Bálint Györgyre álint Györgyre emlékezünk, a „nagy toronyőrre", akt ö huszonöt esztendővel ezelőtt halt meg. Még gyerekem bér volt úgyszólván, amikor a magyar fe- hérterror borzalmával éledező, izmosodó humanizmusát állította szembe. Életútját, nagyszerű cselekedeteit az általános emberszeretet következetes érvényesítése vezet: e ahhoz a felismeréshez hogy a marxizmus nélkül nem lehet maradéktalan teljességű humanista, őszintén kereste az igazságot egy olyan korban, amikor ez halálos véteknek számítolt. Fegyvere a szó volt, a kritika, a publicisztika, az elemző tanulmány s minden újságműfaj, amelyet nagy céljának szolgálatába állíthatott. De bármit írt — bírálatot, szatírát, lírai vallomást, tudósítást, beszámolót — minden művét a nemes veretű irodalom szintjére emelte, a gondolatok rendkívüli tisztaságával, mind teljesebbé váló világnézeti biz otísággal. Életművének egyik szintézise éppen az lett. hogy egyénisége értékeit egységbe tudta forrasztani a marxista világnézettel. Mint publicista szépprózai hőfokon ‘.ársadajmi tanulságokat általánosított. Mint szatirikus fölébe emelkedett sok nagynevű elődjének azzal, hogy nem személyekre élezte ki a mondanivalóját. hanem a kapitalizmus alapjait támadta. „Nem hiszek abban, hogy élesen elhatárolható a magánember és a sokaság sorsa” — mondotta így érthető meg alkotó küzdelmének lényege: a valóságot, a tényeket azért kereste, hogy kifejthesse belőlük az életigazságokat s megjelölhesse az irányt a botorkáló embernek. Természetes tehát, hogy az elembertelenítő fasizmus ellen vonult fel mindenekelőtt teljes vértezetben. Nem véletlen, hogy az igazságra szomjazó ember szeme felcsillant, amikor a Pesti Napló, a Gondolat, az Újság, a Népszava, a Magyar Csillag oldalain találkozót: a nevével. A tömegnek írt tehát. Azoknak, akik „szüntelenül tíijá- teremtik az életet, a múltból szakada'lanul alakítják a jövőt.” És egyértelműen kimondta „Csak a tömeg közelsége tud nekem meleget adni. csak akkor tudom törekvésemet igaznak, becsületesnek, ha úgy érzem, azonos a tömegével..." És ó, aki oly nagy sikerrel védte József Attila és Radnóti Miklós költészetét meg tudta látni a fegyvertársakat a polgári kombattánsokban is — s igazi népfron'szellemben kereste bennük a szövetségest. Mint irodalmi kritikus olyan sorokat írt le, amelyeknek érvényessége vitathatatlan: „Az igazi művész áttöri a hazug- ságfelüleiet és napvilágra akarja hozni a nagy titkot, a valóságot... A művészek a bátrak mestersége és a bátrakhoz szól..." És ehhez a gondolatkörhöz tartozik a kor emberét mozgósítani akaró számos vallomása is. Életműve e gondolatok érvényesítésének útján vált teljessé. A fasiszta rendszer üldözte és bebörtönözte. Hónapokig rabságban tartották, majd Ukrajnába vezényelték a haláltáborok egyikébe. Ott is halt meg 25 esztendeje Eletétel és halálával egyaránt hitet tett eszméinek tisztasága és igaza mellett. !• W. Az Ember és a géniusz — az ember és a szárnyas (ovi súlytalanul repül a világmindenségben. Táncosnők. (A szerző felvéteted
