Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-21 / 17. szám

Évente 350—400 millió forint értékű termék Jövőre másfél ezren dolgoznak a gumigyárban Beszélgetés Gergely Ferenc igazgatóval hipkav Barna riportja: Ahol a hűsgond kezdődik Emberek az ország éléstárának kulcsával — kevés megbecsüléssel Húst, húst, húst! A ki­vánalom jelentősége min­denki előtt ismert. Mégis, a szövetkezetekben eléggé másodrendű dolognak tart­ják az állattenyésztést. Ke­vés a fiatal a gondozók kö­zött: Drága a hús „előállí­tása”. Pedig több hús kell, egyre több, és úgy, hogy az nélkülözhetetlen jövedelme^ g is jelentsen a nagyüzemek­nek. Állattartás, vagy állattenyésztés \ A nagyhalászi Petőfi Tsz több mint hatezer holdas. Jelentős az állatállomány. Nagy József, a községi ta­nács elnöke mondja: — Inkább csak állattar­tás folyik itt, semmint ál­lattenyésztés. Keressük az okokat. Sok volt a belvíz, kevés a ta­karmány. Nem elegendő a munkaerő. Kifizetőbb a dohány, a cukorrépa. Kor­szerűtlenek az istállók, kü­lönösen a sertéseknél. — Nemrég egy vezetőségi ülésen maga Jung János, a főállattenyésztő agrármér­nök javasolta, hogy fel kell számolni a sertéstelepet Pedig jelenleg is több mint ezer állatot gondoz­nak itt Hát nem lehet ezen segí­teni? Ami elavult, az elavult Jung János fiatalember, realista, és akar. De a ser­téstelep képe tényleg el­szomorító. A községen kí­vül valóságos kis város, el­nyújtott ólaival, néhány nagyobb épületével, víztor­nyával, villanyával. Hanem az épületek besüppedtek, befolyik az eső, a tetők cse­repei is átengedik a vizet Ha olvad, nincs az a jármű, ami az épületek között köz­lekedni volna képes, el­önti a telepet a szenny. — Kínlódás ez — mondja a mérnök —, és csak saj­nálni tudom azt a hat­nyolc embert, aki itt dolgo­zik. Korszerűsíteni kellene, arra legalább kétszázezer forint kellene, és egy-kétév múltán úgyis elavul. A leg­helyesebb megszüntetni, és a távlati terv szerint építe­ni egy újat, ami tökélete­sen megfelel. Távlati terv. Mikor lesz az? pedig, ami kifizetőbb a mi adottságunk esetében, nem szívesen vásároltat a tag­ság. Hát jó ez így? — kérdi Nagy Andrást. — Mikor az ősszel sok kismalacunk el­hullott, mert fertőzést kap­tak a sártól? Képtelenek voltak meg­birkózni a sárral, a kocák hasa mindig vastagon la­tyakos volt így szoptak a malacok. — A szívem szakadt meg — mondja Nagy András. — Aki szereti az állatot, az nem tudja ezt nézni, még­se tehettünk semmit. — Na látja. Volt itt egy-két csibene­velő épület. Átalakították malacnevelővé az egyiket. Most abban heverésznek a kicsik, melegben, mert fű­tőnek is. Itt rend van. tisz­taság. — De mit ér, ha ilyen körülmények között egy ki­ló húst 5 kiló 20 deka ta­karmánnyal termelünk? Ha talán nem is ráfizetés, de semmi esetre sem jövede­lem. Növénysovinizmus — Most nem magunkról szólok — magyaráz Jung János, amíg tapossuk a je­ges havat a hosszú sertés­városban. — De az is baj legtöbb helyen, hogy a tsz vezetősége, a főagronómus, és a tagság jó része is in­kább a növénytermesztést pártfogolja. Ha van is kép­zett főállattenyésztő, — vagy nevezzük bárminek —, nehéz a dolga a nö­vénysovinizmussal szemben. Hiába akar jót az állattal foglalkozó szakember, ha nem termelnek elegendő ta­karmányt. Pedig az állat- tenyésztés jó művelési ala­pot is jelent, a szerves trá­gyával. Pénz— teszi hozzá. — Nálunk az volt a baj, hogy gyengén gazdálkodott a tsz. Most is mérleghiá­nyos még. De majd... Csak nemrég került ide Jung János. Épp a bajok miatt. Természetesen, fejlődés van. Itt is, de méginkábba szarvasmarháknál. Bevezet­ték a laktinos etetést, azóta jóval csökkent a költség, több a haszon. — Van az országban már egy két olyan sertéstelep, ahol könnyűszerrel lehet jól dolgozni. Ahol egy ember elég ezer sertés gondozásá­hoz. Valahogy mégis arra kell gondolnom, amíg az az egy­két telep nem volt meg, addig is ettünk sertéshúst, a kolbászról nem is szólva. 210 000 pettyes labda 1,8 millió forint értékben. Es a gyár labdaüzemének első negyedévi terve. Képünkön» Gánics Ilona szórópisztollyal inbö'k Festését végzi. Hammel -lózsef felv. Munka vasárnapok nélkül A sertések viszonylag tiszták; átragyog rózsaszín bőrük a szőke szőr alól. Hússertések. De némelyike feketén foltos. Kevert állo­mány. összebújtán hever­nek a hidegben. Szikár embert mutat be a mérnök, azzal, hogy ő már tizenhat éve állatgon­dozó. — Nagy András — nyújt­ja a csuklóját bemutatko­zásra, mert dolgozik. — Mit szól hozzá, hogy megszüntetik ezt a sertés­telepet? — Nem szüntetik ezt meg — mondja szelid mosollyal. — A gondozók nem tud­ják elhinni — nevet Jung János. — Pedig ez lesz a sorsa. Mert takarmányt már az idei tervbe se állí­tottunk be eleget. Vásárolni — Alszol Elemér? — Nem drágám! Fent vagyok. — Ugye te is ezen töp­rengsz... Mondd, Hugó meg­értette a helyzetünket? Vagy csak haverságból in­tézte el? — Hát persze, az ügy vi. lágos. A svájci nagynéni a nyáron négy hónapra ha­zalátogat. Ugyan hova ten­nénk? Pont őt kérjük meg, hogy menjen szállodába? És drágám a pesti rokonok is, sose tudjuk, mikor jön­nek, apa meg olyan moró- zus. — Igen, az apám moró- zus, hiába a kor, nem ta­lálja fel magát ebben a modern lakásban. Vissza­vágyik a tanyára. — Igen. Apa sokszor mondta, hogy idegesíti ez a városi zaj, és furcsa neki itt szinte bezárva élni a háromszoba, hallos lakás­ban. Jó lesz neki nagyon Egy kis szobácska a me­legedő. A rossz vaskályhán nagy lábasban zubog az ebéd. Két heverő. Nők is dolgoznak a brigádban. Nagy Irén talán a legfiata­labb. A kereset? Az jó. Munka is van, ajaj! Mi volna a javaslata ? — Csakhogy se vasár­nap, se ünnepnap. Itt kell lenni hajnaltól késő estig. — Most sem volt kará­csonyom, amíg mások pi­hentek — mondja Juhász Zsigmondné. Nagyüzem, kisüzemi mód­szerekkel. Egyetlen vízcsap, és ez a levegőtlen kis lyuk, de legalább meleg. Mert a tehéngondozásnál még kályha sincs. Mi volna a javaslata, hogy nagyobb megbecsülést kapjanak az állatgondozók, s ezzel az egész állatte­nyésztés? — kérdezem Zelei Jánost, a tettre kész brigád­vezetőt. Mellesleg, ő maga is úgy dolgozik, mint a többiek. — Hogy a húsgyarapodás­tól függően fizessenek — válaszol tömören. Mert ná­lunk a növénytermesztők a harmadosban megkapják a termés harmadát Mi negy­ven százalékot kapunk ha­vonta, a többi a munkaegy­ség értékétől függ, az meg az egész tsz jövedelmétől. Sose tudjuk, kapunk-e még valamit zárszámadáskor? Akkor aztán volna becsü­lete a munkánknak. Hogy fürdő? öltöző? Mint a gyárakban? Erről nem is álmodik. Pedig egy gyári szakmunkás nem jönne így ide, ilyen munkára. Szakképzés? Sok más helyről tudom, nincs. Itt is nagy a „fluktuáció” — ahogy az agrármérnök mondja, — hiszen se sza­bad idő, se biztos jövedelem, csak a borzasztó munka. — Olyan ez, — említem Jung Jánosnak, — mintha egy kiváló sebészprofesz- szor az utcáról épp akkor behívott emberekkel ope­rálna. Nem tudom, mit gondol. Csak mosolyog. Lehet, hogy Nagyhalász­ban tényleg nincs más módja a jövedelmezőség emelésének, minthogy meg­szüntetik a sertéstelepet De ha még sok helyen ezt teszik, akkor nemhogy több. de kevesebb lesz a hús az ország asztalán. Talán volna más módja is. Például, amit a brigád­vezető mondott a változás... Szóval Hugó megértette a helyzetünket azért intézkedett. — Drágám, bár megen­gedhetném magamnak, hogy most építsek Sóstón egy 5—6 szobás házacskát, le­gyenek azok a szobák akár kicsik is. Az öreg akkor otthon érezné magát. Nem lenne emelet nem zavarná a neonfény az utcáról. Ta­lán tíz év múlva ez is si­kerül. Addig pedig... — Addig pedig ott lesz neki nagyon jó. Szép kert, jó koszt. Nyugalom. Kitűnő szakemberek, akik értenek az öregekhez, tudják őket szórakoztatni, szóval nagyon jó lesz. Az otthonban nem lesz egyedül egész nap, ked­Alig két évvel ezelőtt — 230 millió forint beruházás­sal — kezdődött meg az Országos Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárának nagy­arányú fejlesztése. Bővítés előtt a gyár még csak hét­holdas területen működött, ma már húsz holdon. A gyors ütemben fejlődő gyár igazgatójával — Gergely Ferenccel — a gumiipar e fontos üzemének jelentősé­géről beszélgettünk. —• Milyen elgondolá­sok alapján került sor a nyíregyházi gyár ilyen ütemű fejlesztésé­re? — A gumigyárak egysé­ges irányítás alá helyezésé­vel természetszerűen szük­ségessé vált a több üzem­ben is készülő azonos típu­sú termékek egy helyre va­ló profilírozása. Különösen megérett erre a könnyűgu­miipar. Ezek a termékek több gyárban készültek, s végső soron — mint „meg­tűrt” terméknek — nem volt igazi gazdája. A szétszórt­ság végső soron a növekvő igények kielégítésének is akadályozójává vált. Nem véletlen, hogy a könnyűipa­ri centrum kialakítására Nyíregyházát jelölték ki. Ugyanis a fejlesztési lehe­tőségek, a munkaerő-ellá­tottság révén itt olyan nagy szériájú és bő választékú gyártást lehet kialakítani, amilyent igényel is ez az iparág. A beruházás kere­tében jelentős kapacitásnö­vekedést elérő gyárunk nemcsak a másutt már si­keresen gyártott könnyűgu­miipari profilokat veszi át Lehetőség nyílik új, hazánk­ban még nem készített ter­mékek előállítására is. Te­hát egyidejűleg jelentős korszerűsítést, gyártás- és gyártmányfejlesztést is vé­gezhetünk. — Mikorra várható az új üzemrészek átadá­sa? — Az építkezések ez év­ben folyamatosan befejeződ­nek. Ezzel párhuzamoson halad a gépek beszerelése is úgy, hogy év végéig a ter­melést is megkezdhetjük minden üzemben. A jelenle­gi gyárban, gumilabda, szi­getelőszalag, burkolt gumi­fonal, gumiszivacs gyártása, a gépkocsik gumiabroncs új rafutózása és a bébi pvc- nadrágok készítése folyik. A beruházás befejezése után jelenlegi ideiglenes helyé­ről új üzembe kerül a gu­ves öregek veszik majd körül. Biztos ő is fog nekik nagyon örülni. — Én is remélem, hogy apám megérti... Nézd, hét­ezret keresünk ketten. EÍz nem olyan nagy pénz. Eb­ben az évben összejön az autó, és aztán nekilátunk az ő kedvéért, az ő érde­kében gyűjteni a sóstói kertes házra. Meg fogja ér­teni. — Én apádnak tegnap csak annyit mondtam, hogy az ő kedvéért egy kis ál­dozatot hozunk. A kerese­tünk felét nem éljük fel, hanem összegyűjtjük, hogy valamikor egy kis... hát szóval elmondtam neki. — És mit szólt az öreg? miabroncs újrafutózás. A személygépkocsi gumiab­roncsok újrafulózására egy amerikai, a teher- és mező- gazdasági gumiabroncsok ré­szére pedig egy szovjet gép­sort állítunk be. — Milyen új termé­kek gyártását tervezik ez évben? — Az új termékek skálá­ja eléggé változatos. A kö­vetkező üzemben például az esőkabát és a sátor­szövetnek a gumizását vé­gezzük eL Uj gyártmányunk lesz a kerékpártömlő. Pvc termékeink között szerepel a bébinadrág, úszóöv. A lemezüzemben fürdősapka és fürdőcipő készül, meg­kezdi működését a gumidu­góüzem. A hidegfolt üzem­ben az autósok és motor- kerékpárosok örömére — először Magyarországon — megkezdjük az elővulkani­zált hidegfolt gyártását. A hidegfoltot különböző gumi­felületek (tömlők, stb.) sé­rüléseinek javítására hasz­nálják. Ennek a terméknek nagy sikere van külföldön, — Olyan furcsán nézett rám, olyan meredten, csak­nem megijedtem. Nem akar­lak bántani drágám. de furcsán viselkedett. És na­gyon furcsa volt, amikor azt mondta, hogy ne hoz­zunk mi ilyen nagy áldo­zatot érte, inkább hagytuk volna kint a tanyán! Hogy azt kár volt eladni. — Fantasztikus! Apa egészen megváltozott mióta egyedül maradt. Éppen ő mondta, hogy minden anyámra emlékeztet és nem találja a helyét Hát azért mondtuk neki, hogy... Azért vállaltuk! — Ne gyötörd magad fi­am, ha most, nem is érti meg apád, hogy áldozatot hoztunk és hozunk érte, majd megérti később... Jó éjt, angyalom. — Jó éjt. szivi... O. N. ahol már ilyen elővulkani­zált cipőtalpakat is forga­lomba hoztak. Érdekes új gyártmányunk lesz még a gumiszőr. Ezt a terméket nagy területen — a gépko­csik ülésétől, az ágybetét készítéséig — előnyösen fel­használhatják. Laticelüze­münk változatos kivitelű termékei az egész ország szükségletét fedezni fogják. — Munkaügyi és egyéb vonatkozásban milyen hatással lesz mindez a gyár életére? — A beruházás megkez­dése előtt a gyár dolgozói­nak létszáma éves átlagban 278 volt és a termelési ér­ték még a 60 milliót sem érte el. Az ez évi 923 fős létszámmal már 190 millió forint értékű termék előál­lítását tervezzük. Jövőre pedig a létszám már közel másfél ezer lesz, és mintegy 350—400 millió forint ter­melési értékkel számolunk. A jelenlegi létszám negy­ven százaléka nő. Jövőre ez az arány éppen fordítva, a nők javára tolódik el. A szakmunkásképzést már ko­rábban megkezdtük az ipa- ritanuló-iskola segítségével, és az áttelepítésre kerülő budapesti üzemekben jelen­leg is dolgoznak nyíregyhá­ziak. Szakkáderekben sincs nagy hiány. S bár különö­sen az ez évi feladatok na­gyok, a jelenlegi gyárban dolgozó műszaki gárda ké­pes lesz ezek megoldására — fejezte be tájékoztatását a gyár igazgatója. Tóth Árpád ÁLDOZ A T VÁLLALÁS 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom