Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-17 / 298. szám
Tanácsaink szerepe az tij gazdasági medianizmnsf»an írta: dr. Fekszi István, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB elnöke A gazdasági, társadalmi életünknek január 1-én életbe lépő új rendje, a gazdasági mechanizmus és irányítási rendszer reformja ma kétségtelenül az érdeklődés előterében áll; a reformmal összefüggő változások, annak bevezetése a társadalom legkülönbözőbb rétegeit érintik. Ahogy haladunk a reform meg valósítása felé, egyre nyilvánvalóbbá válik annak társadalom- formáló ereje; fejlődésünk meggyorsításának lehetősége és a ránk háruló felelősség is. Dolgozó tömegeink bizakodással és várakozással tekintenek életbe lépése elé. Megszűnik a kettős alárendeltség A reformnak ez a társadalomformáló ereje szükségszerűen felveti a tanácsok és szerveik — mint a lakosság közösségi gondjaival foglalkozó, a helyi gazdaságpolitika megvalósítására hivatott szervek — feladatainak változását is. A tanácsok szervesen kapcsolódnak a társadalmi munkamegosztás kialakult rendszerébe és gazdasági fejlődésünk ütemének gyorsítása megköveteli, hogy hatékonyabban közreműködjenek a gazdaságpolitikai feladatok megvalósításában, lehetőségük legyen a települések fejlesztésére, a lakosság közösségi igényeinek teljesítésére. Tanácsaink eddig is eredményesen működtek közre szocialista gazdasági rendszerünk felépítésében és megszilárdításában. Jelentősen fejlődött a tanácsi gazdaság. Működésükkel elősegítették a lakosság életszínvonalának emelését, egészségügyi. szociális, kulturális szükségleteinek mind magasabb fokú kielégítését. Ennek számtalan példáját lehetne megyénkben is felsorolni. Azonban vannak oiyan tényezők, amelyek ma már akadályai további gyors előrehaladásunknak. A gazdaságirányítás reformjának általános tendenciája azt követeli, hogy gazdasági kérdésekben ott és azok döntsenek, ahol ezeket a legjobban ismerik, akik erre legilletékesebbek, ahol a politikai és gazdasági felelősség jelentkezik. A tanácsok eddigi gazdasági tevékenységükkel az adminisztratív utasítások, a keretgazdálkodás rendszerében a helyi kívánságokat rugalmasan és eredményesen csak részben tudták kielégíteni. A helyi pénzügyi források a szükségleteket csak részben fedezték és nem volt kellően biztosítva a pénzügyi források növelése. Nem volt szervezett gazdasági kapcsolat a tanácsok, a nem tanácsi vállalatok között. Nem volt olyan érdekeltségi rendszer, mely a szorosabb együttműködésre ösztönzött volna, különösen ami a kommunális, egészségügyi, szociális és kulturális ellátásra, a helyi közlekedés javítására vonatkozik. Akadályozta a tanácsok gazdasági tevékenységét a kettős alárendeltség is. Elvileg a tanácsot illetve a végrehajtó bizottságot hasonló jogok illetik meg mint — országos viszonylatban — a központi szerveket. Azonban szakigazgatási szerveink kettős alárendeltsége miatt az elhatározási, döntési lehetőség a feladatok nagy részénél korlátozott volt. Korlátozta a tanácsok és a végrehajtó bizottságok önállóságát, a testületek elhatározó szerepét a tervlebontásos rendszer, a tervmutatók. Ez háttérbe szorította a különböző területek differenciált fejlődésének érvényesülését. Ugyanakkor a fejlesztéseknek döntő mértékben állami, központi eszközökből történő volta sem eléggé ösztönözte a helyi források bővítését, a társadalmi erők fokozottabb bevonását. A lakosság közvetlen ügyeinek intézése Számtalan olyan vonás is volt, ami a túlzott központi irányítás következtében kedvezőtlenül érintette a lakosságot, a dolgozók ügyeinek intézését. Például az építési engedélyezési eljárás során nem lehetett a kisebb műszaki követelmények mellett folyó magánépítkezéseket a helyi tanácsoknak elbírálni. Indokolatlanul sok építési tevékenység volt engedélyezési kötelezettség alá vonva. Tehát sokszor kellett a felsőbb tanácsokhoz fordulni olyan kérdésekkel, amit helyileg is meg lehet oldani. De olyan problémákkal is találkozhatunk, amikor a tanáesszervek engedélye, igazolása volt szükséges jelentéktelen kérdésekben is. Ezek voltak azok az alapvető kérdések, melyek tanácsainknál napirendre tűzték az irányítás reformjának szükségességét. Erre olyan időszakban kerül sor, amikor a szocializmus építésének első szakaszán túl vagyunk és gazdag tapasztalatokkal rendelkezünk az építőmunkában. Az MSZMP közelmúltban lezajlott IX. kongresszusa hosszú időre meghatározta fejlődésünk irányvonalát és a politikai, gazdasági feltételek mellett megvan minden lehetőségünk arra, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben tanácsaink még hatékonyabb tevékenységet féltsenek ki. Az MSZMP Központi Bizottsága a tanácsok gazdasági tevékenységének meghatározásánál abból indult ki, hogy a társadalmi termelés és a lakosság különféle szükségleteinek kielégítése szükségszerű munka- megosztást követel a központi és a helyi szervek között. Eszerint a tanácsok — szervezik és végrehajtják a központi állami feladatokból a helyi államhatalmi és igazgatási szervekre jogszabályokban meghatározottakat; —- megszervezik területükön a társadalmi és gazdasági, kulturális, szociális igények teljesítését; — összehangolják a központi fejlesztési elképzeléseket a helyi szükségletekkel, a terület- és településfejlesztéssel; — a helyi gazdasági feladatok végrehajtása során bevonják a lakosságot az állami munkába, szélesítik az államhatalom bázisát. \ Változnak a központi irányítás módszerei Mindez megkívánja a tanácsok gazdasági, pénzügyi önállóságának, valamint a gazdasági tevékenység körének növelését. Szükséges, hogy a tanácsok, különösen az alsóbb szervek az eddiginél nagyobb önállóságot nyerjenek. Bővüljön a városok, községek, elsősorban a nagyobb községek hatásköre. Ennek érdekében a döntési jogkörök a központi szervektől, nagyrészt a tanácsokhoz kerülnek, a különböző szintű tanácsokon belül pedig a döntési jogköröket tovább kell adni az alsófokú tanácsokhoz. A jövőben tehát a lakosságnak még kevesebbet kell utánajárni, utazni ügyeinek intézése céljából, mert a községi, városi és járási tanácsok megnövekedett hatáskörükben olyan hatósági és egyéb intézkedéseket hozhatnak, melyekben eddig csak a megyei tanács szervei, vagy valamely országos főhatóság volt illetékes. Nagyobb felelősség, feladat hárul mind a tanácsokra, mind a végrehajtó bizottságokra és a szakigazgatási szerveikre. A miniszterek, az országos főhatóságok vezetői irányításukat elsősorban jogszabályok útján gyakorolják és az elvi kérdéseknek ilyen módon való meghatározása a tanácsoknak lehetőséget ad a helyi feladatok operatív befolyásolására, ellátására. Megváltozik a tervezés eddigi módszere is. Az országgyűlés, a kormány határozatai alapján a tanácsok tervüket maguk készítik el és hagyják jóvá. Ezzel a tanácsok terve valóban az adott terület komplex fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket rögzítheti. A tanácsok gazdaságfejlesztési tervük kidolgozásakor teljes önállóságot élveznek, maguk határozzák el a tervmutatók körét, az összeállítás módszerét. A különböző szintű tanácsok terve alapvetően saját gazdaságuk fejlesztési terve és az alsóbb tanácsok terveinek előirányzatait elsősorban informatív jelleggel tartalmazzák. A tervekben előirányzott állóeszköz-fejlesztések, különböző beruházások megvalósításához természetesen pénzügyi eszközök is szükségesek. Az új gazdaságirányítási rendszer ezért bővíti a tanácsok bevételeinek körét, s ahhoz biztosítja az állami támogatás összegét is. Változnak a központi irányítás módszerei és eszközei Is. Az eddigi operatív módszerek helyett a jövőben inkább közvetett, köz- gazdasági elemzéseken és távlati irányelveken alapuló irányítást kapnak, s ez lehetővé teszi a tanácsok alkotó kezdeményezését, a helyi erőforrások tervszerűbb összefogását és feltárását Bővülő döntési jogkör Jelentősen bővül a tanácsok koordinációs tevékenysége. Az eddigieknél nagyobb feladatot jelent a területükön működő, irányításuk alá nem tartozó szervek, vállalatok, szövetkezetek, intézmények meghatározott körű tevékenységének koordinálása, az összhang biztosítása. így például a beruházások telepítéséhez a tanácsok egyetértése szükséges, hiszen egy-egy ilyen létesítmény jelentősen befolyásolja a település munkaerőhelyzetét, a különféle szolgáltatásokat. Az ipartelepítésnek számos összefüggése van a tanácsok munkájával, az irányításuk alatt álló termelő és nem termelő ágazatok tevékenységével, a kommunális ellátás fejlesztésével. E hatásköi-üket a tanácsok nem minőig tudták érvényesíteni, miután a minisztériumok számos esetben nem kellő mértékben és időben kapcsolták be e tevékenységbe a különböző szintű tanácsokat, így azok nem éltek megfelelően e tevékenységet érintő törvényes lehetőségeikkel. A kormány a közelmúltban több intézkedést hozott a tanácsok feladatainak változására. Ezek végrehajtásával megváltozik a különböző szintű tanácsok hatásköre és feladata. Az alsó szintű tanácsok átveszik az operatív feladatok intézését, jelentősen bővül irányító tevékenységük, s megnövekszik hatáskör-ük a hatósági feladatokat illetően is. Ugyanakkor az irányító tanácsok egyes operatív feladatokról és a hatósági jogkörök egy részétől megszabadulva behatóan tudnak foglalkozni az elvi irányítással, a gazdálkodás hatékonyságát biztosító közgazdasági elemző munkával, távlati fejlesztési koncepciók készítésével. A feladatok elhatárolásában a kormányhatározat leszögezi, hogy a helyileg gazdaságosabban kielégíthető szükségleteket a helyi tanácsok irányítása, felügyelete alatt működő szervezetek, intézmények és üzemek vállalják. Egyszerűsíteni kell a hatósági eljárásokat, illetőleg meg kell szüntetni azokat, melyek fenntartása nem indokolt. Azoknak a hatósági ügyeknek az eldöntését, ame. lyek a lakosságot közvetlenül érintik és elbírálásuk szélesebb körű koordinációt vagy különleges szakértelmet nem igényel, a járási, városi és községi tanácsszervek részére kell átadni. Iparés kereskedelemfejlesztés A fentiek alapján kerül sor például az építési, használatba vételi és bontási engedélyezési eljárás egyszerűsítésére. Szűkítik az építési engedélyhez kötött munkák körét és decentralizálják az engedélyezési hatáskört. Ennek első lépéseként elsősorban nagy lélekszámú községekben építésügyi szak- igazgatási szerveket alakítanak. Azokban a községekben, ahol önálló építésügyi szakigazgatási szerv nem szervezhető, szűkebben meghatározott körben az I. fokú építésügyi hatósági eljárás a vb-vezetők jogkörébe kerül. A közlekedésügynek a fővárosi, megyei és megyei jogú városi tanácsok végrehajtó bizottsága közlekedési szakigazgatási szerve által eddig elsőfokon gyakorolt hatósági jogköreit általában a városi, járási tanácsok végrehajtó bizottsága közlekedési szakigazgatási szervei intézik. Az út- és közlekedésügyi hatósági jogkörök megváltozásával egyetemben — és ennek megfelelően — az utakra vonatkozó jogszabályok, valamint a közlekedésrendészeti szabályok is megfelelően módosulnak. A magánkisiparra vonatkozó jogszabályok egyes rendelkezései is szorosabb összhangba kerülnek a gazdasági mechanizmus reformjának elveivel. Az iparhatóságok nagyobb jogkört kapnak a magánkisiparosi munka minőségének ellenőrzésére. A lakosság javítási és szolgáltatási igényeinek magasabb színvonalú kielégítése érdekében az építőiparban is lehetőség lesz iparjogosítványok kiadására, munkaviszonyban állóknak és nyugdíjasoknak. A kisipari szövetkezetek és a földművesszövetkezetek jogszabályellenes működése esetén a tanácsszervek a hatósági jogkörükbe tartozó ügyekben kötelező érvényű határozattal, egyéb ügyekben a szövetkezetek területi szövetségeinél, illetőleg országos szövetségeinél intézkednek a törvényes helyzet visszaállítására. A tanácsok végrehajtó bizottságai lehetőséget kapnak arra, hogy a szövetkezeti ipar és kereskedelem fejlesztésének ösz- szehangolására irányelveket adjanak abból a célból, hogy a helyiipar három szektora és a kereskedelem a népgazdaság érdekeinek megfelelően szolgálja a lakosság érdekeit. A kereskedelemben a hatósági engedélyek kiadásával és visszavonásával kapcsolatos ügyek intézése a megyei (fővárosi, megvei jogú városi) tanácsok végrehajtó bizottsága kereskedelmi szakigazgatási szerveinek hatásköréből a járási, (városi), községi tanácsok végrehajtó bizottsága kereskedelmi szakigazgatási szerveihez kerül. Bővül a tanácsok végrehajtó bizottsága kereskedelmi sz_akigazgatá- si szervének hatásköre a fogyasztói érdekvédelem teendő intézkedésekben is (minőségvédelem, áreilenőr- zés, stb.) Az árhatósági ügyekben a tanácsszervek hatósági jogköre, elsősorban az árak megfigyelése, ellenőrzése területén bővül, ezenbelül arra terjed ki, hogy a rögzített vagy maximált árak körében a hatósági előírások betartása megtörtént-e, vagy a szabadabb áruformáknál az árszint miként alakul. A tanácsszervek látják el azokat a feladatokat, amelyek egyes kommunális szolgáltatások díjainak megállapításával vannak összefüggésben, illetve a hatósági korlátok között mozgó árformába sorolt árak korlátozó tényezőitől való eltérés engedélyezésére vonatkoznak. Munkaügy Kibővül a tanácsok hatósági feladata munkaügyi vonalon is. E jogkörében az új gazdasági mechanizmusban is legfontosabb feladat a területen élő lakosság foglalkoztatása, az adott terület sajátosságainak megfelelő munkaerőgazdálkodási tevékenység, ezenbelül különösképpen a nők és a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának biztosítása. A tanácsok munkaközvetítés útján biztosítják az állampolgárok alapvető érdekeinek erőteljesebb védelmét; A kötelező munkaközvetítés megfelelő alkalmazásával hatósági eljárás során elősegítik a területi munkaerő-politika érvényre juttatását, a rendelkezésre álló munkaerő tervszerű elosztását. Különös gonddal kell foglalkozni az ifjúságnak, a munkaerő utánpótlás fő bázisának a megye struktúrájával és a népgazdaság igényével összhangban történő képzésével, foglalkoztatási lehetőségeink feltárásával. Munkaerő-gazdálkodási szerveink feladata a hatósági jogkörök alkalmazásában a végrehajtó bizottság anyagi eszközeinek segítségével elősegíteni a nők és csökkent munkaképességűek ésszerű foglalkoztatását. Ezenbelül a nők számára alkalmas munkakörök feltárása, a nőkkel is betölthető munkakörökben a férfiak átcsoportosításának kezdeményezése, a j részmunkaidőben való fog-j lalkozás kiterjesztése, a be- i dolgozási lehetőségek nőve lése. Munkaerő-gazdálkodási I szerveink feladata a csök-| kent munkaképességűek célszerű foglalkoztatása és a csökkent munkaképességűek munkába helyezésének, segélyezésének szervezése. A tanácsok munkaerő-gazdálkodási koordinációs tevékenysége mind a tanácsi, mind az országos főhatóságok felügyelete alá tartozó vállalatokra, szervekre, valamennyi munkáltatóra kiterjed. Az agrárpolitika végrehajtása Megyénk mezőgazdasági jellegű megye, így nem közömbös, az irányítás reformjának mezőgazdasági jellegű hatásait vizsgálni. A mezőgazdaság szocialista átszervezése olyan alapvető változást idézett elő a termelési viszonyokban, mely lehetővé tette és meg is követelte a termelés fejlesztésének előtérbe helyezését. A fejlődésnek megfelelően változnak a tanácsszervek feladatai, s azok — a mezőgazdaság állami irányításán belül — a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításához, a termelés, árutermelés nagyobb méretű fellendítéséhez kapcsolódnak. Az új termelőszövetkezeti törvény, valamint a termelőszövetkezeti földtulajdon kialakítását szabályozó törvényalkotás szintén jelentős mértékben meghatározza a feladatokat. Tanácsaink az elkövetkező időben is felelősek lesznek a párt és a kormány agrárpolitikájának érvényesítéséért. Jelentős ez a megye dolgozó parasztsága szempontjából, mert a feladatot a népgazdasági és helyi érdekek összhangjának biztosításával kell megoldani. Elő kell segíteni a gyenge, kedvezőtlen közgazdasági és termelőhelyi adottságú termelőszövetkezetek további megszilárdítását, a szövetkezeti demokrácia fejlődését A területi elv A teendők új igényeket támasztanak tanácsainkkal szemben. Közgazdasági eszközökkel való befolyásolást, elemző tevékenységet eddig csak kis részben végeztek. A gazdaságirányítási rendszer új vonásai a területi elv előtérbe helyezésében, a fejlesztést és fenntartást magába foglaló komplex költségvetési rendszerben, a vállalati jövedelemszabályozási és anyagi érdekeltségi rendszerben és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek új gazdaságirányítási rendszerében jelentkeznek. Tanácsaink már eddig is igyekeztek felkészülni az új feladatokra. Különböző szakmai tanfolyamokon foglalkoznak az új rendszer bevezetésének problémáival. Az 1967-es év, különösen annak második fele már a mechanizmus bevezetésének aktív előkészítését tükrözte. A reformtól azt várjuk, hogy tanácsaink valóban területük gazdáivá váljanak. A tanácsak társadalmi munkamegosztásban betöltött szerepe növekszik, továbbá szélesül önállóságuk és ezzel együtt gazdasági alapjuk is. Ez természetesen nagyobb felelősséggel is jár. Azonban fő célkitűzésünk — szocialista társadalmunk további gyors ütemű fejlesztése — ezt nemcsak lehetővé, de szükségszerűvé is teszi.