Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-16 / 297. szám
Csendes emberek Nemcsak az új Nyíregyháza épül Gyakorlatiasabb kutatómunka Egy fiafai pártszervezet a megye mezőgazdaságáért A földgyalu, az óriás toronydaru, a betonkeverő gépek, az építőanyagok sokasága, s az épületeken a gépekkel dolgozó emberek szorgalma mindig lenyűgözően hat. Bábeli látvány, s jó annak aki tudja, milyen lesz a végső kép. Az Északi körút a külvilágnak ma .még csupán nyolc ötszintes házat mutat. Nyolc épület, száz- lakás. Egy már elkészült, a napokban adták át, egy másikba év végéig szintén beköltöznek. A felvonulási épületben, az irodában hatalmas falra akasztott rajzból azonban több is kitűnik. Kovács János építésvezető magyarázza; szemközt a már látható B jelű épületekkel, hosszú téglalap alakú házak épülnek majd, odébb áruház, háttérben kollégium és iskola, bölcsőde, óvoda. Csak türelem, egy-két év. Az építkezésnél az építők érdekesebbek. Az Északi Alközpont illetve Északi körút építésénél már sok brigád kitüntette magát. A tettek nem nagyok, egyszerűek és éppen ezért emberiek. Míg a B 4-es jelű épülethez tartottunk, erről beszélgettünk Rózsák Pál művezetővel, illetve arról, miért is különbözik Szolnoki József brigádja a többi brigádtól. A Szolnoki-brigád 15 tagú, fiatalok, s mint ifjúsági brigád nyerte el 1966-ban a szocialista címet — Négy éve dolgozom velük együtt — mondta a művezető —, s ezalatt semmi olyat nem tettek, amiért rosszat lehetne róluk mondani. Olyan csendes emberek, szorgalmasak és legfőbb erényük, hogy bármilyen megbízatást kapnak, szó nélkül vállalják. Ök végezték a három torony, ház, más néven öntöttház külső vakolását is. De hogyan. A brigádot Pestre rendelték, hogy a X. kerületben ott épülő toronyházaknál kisegítsék az építőket. A brigádvezető erre így emlékezett vissza: — Szívesen mentünk, de i+t is még hátra volt az egyik épület vakolása. Kérték tőlünk, csináljuk meg, szombaton, vasárnap. Ráálltunk. Mire Pestre kellett menni, nem hagytunk befejezetlen munkát. így nagyon egyszerű. A brigádvezető nem a szavak embere, mások mondták hát el, hogy a szabadszombatok, vasárnapok feláldozásával a toronyházakat több ' mint húsz nappal a határidő előtt adhatták át. Pestre tehát azzal az érzéssel mehettek a fiatalok, megtették a magukét. A X. kerületben húszezer négyzetméter falfelületet vakoltak és úgy jöhettek vissza, hogy nem vallott velük szégyent a vállalat. A brigád tagjaival szépülő ház lépcsőházában beszélgettünk. Nemcsak a munkáról esett szó. Arról is, miért is szocialista brigád egy brigád. Emi Jenő ezt úgy fogalmazta meg: — Évek óta dolgozunk együtt, megszoktuk és megértjük egymást. Szinte valamennyien a munkás- szálláson lakunk, az estéinket is úgy rendezzük, hogy ne teljék el üresen. Sajtóvitákat rendezünk, a tv- ben látottakat vitatjuk, szóval egy olyan magunk által alakított közösségben élünk, amely mindannyiunknak hasznára van. Kovács János építésvezető későbbiekben erről az emberformáló közösségről találóan mondta: — Nem mondom azt, hogy a szocialista brigádokkal néha nem adódik probléma. A Szolnoki-brigáddal azonban nagyon kevés. Olyan még nem fordult elő, hogy bárki közülük hiányzott volna a munkából, hogy ittasan jelent volna meg a munkahelyen. Az építkezésen különben öt kőművesbrigád dolgozik s közülük négy tulajdonosa a szocialista címnek. S hogy ennek a birtoklása mit jelent számukra a Vancsisin- brigáddal tudnám igazolni. Tavaly láttam, amikor munkaidő után még esőben is rakták a falat, társadalmi munkában egy özvcgyasz- szony házánál. Ilyesmire csak ezek az emberek képesek. Az Északi Alközpont már megépült. Fölépülnek az Északi körút házai is. A környék lakói, az arra járó emberek nap mint nap elismeréssel veszik tudomásul, hogy milyen derekasan, gyorsan halad a munka. Hogy más is történik ott, azt csupán azok látják, akik az épülő falakon belül vannak. Seres Ernő A Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben csak 1960-bar> alakult meg a pártszervezet. Az úttörők nevelő és felvilágosító munkájának az eredménye, hogy ma már 27 tagot számlál, többségükben fiatal kutatókat, kandidátusokat, a Szovjetunióban végzett tudományos munkatársakat, akik mint új szellemű értelmiségiek megértették, milyen nagy szükség van egy kutatóintézetben is a párt- szervezetre. * Gyorsították a burgonya- nemesítés folyamatát Speciális itt a pártmunka, a pártszervezet irányító és segítő tevékenysége, hiszen az eredményes kutatómunkát kell segítenie. És ez nem könnyű. Erre programot dolgoztak ki a megyei pártbizottság határozatai alapján, mely kiterjed a kutatások eredményesebbé tételére, ezek gyakorlati hasznosítására és a szakmaipolitikai képzésre, nevelésre. Az intézet szakvezetése és a pártvezetőség együttesen biztosítja, hogy ez a program következetesen megvalósuljon. Többek között egész népgazdaságunk számára fontos, hogy biztosítsák a burgonya korszerű tudományos alapon történő nemesi tési munkáit. Ennek egyik feltételét biztosította a kormányzat azzal, hogy 2 milliós beruházás megvalósult, műszerekkel jól felszerelt laboratórium is épült. Ez azonban nem volt minden. Az országos probléma megoldása érdekében meg kellett gyorsítani a burgonyanemesítés folyamatát és csökkenteni azt az időt, amely az újabb burgonyafajták előállításához szükséges. Ennek megoldása volt igazán kommunista kutatókra váró feladat, melyre a pártvezetőség ösztönözte a párttagokat és pártonkívü- lieket. Ez sikerrel is járt. Ennek az eredménye, hogy az idén 11 új burgonya fajtajelöltek, adtak át országos fajtakísérletre. Ez azt jelenti, hogy a legjobbak 4 éves kísérlet után köztermesztésre kerülnek. Ez csak az egyik sikere annak, hogy a pártszervezet életre hívása és működése óta megjavult a fajtafenntartó nemesítosi munka. A másik és országosan is jelentős, hogy ez az intézet adja az ország elit vetőburgonya szükségletének mintegy 60—70 százalékát. Következetesen hasznosítani a kísérletek eredményeit Szorgalmazza a pártszervezet azt is, hogy a gyümölcstermesztési osztály által végzett kísérletek eredményeit kövejjtezetesen hasznosítsák a gyakorlatban. Több üzemben ezért agrotechnikai kísérleteket végeznek. Ezzel az a cél, hogy a gyümölcstermesztésben a korszerűbb telepítési formákat honosítsák meg és biztosítsák a termő gyümölcsösök magasabb és egyenletesebb terméshozamát. Ennek a pártszervezetnek a megye mezőgazdasági problémáinak megoldásában fontos szerepe van. Éppen ezért a pártszervezet a gyakorlat előtt álló legégetőbb, a mezőgazdaság fejlesztését célzó feladatokra ösztönzi a kutatókat. Egyik ilyen nagy gond megyénkben a takarmánytermesztés. A pártszervezet kezdeményezésére gyorsult meg a homoki lucerna agrotechnikájának a kidolgozása, mellyel rossz homoktalajon szép sikereket értek el. Lényeges siker az is, hogy meggyorsították a vetőmag termesztését, s ezzel hamarosan lehetővé válik, hogy a tsz-ek jobban hozzájutnak. Fontos munkát vége* a pártszervezet a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásában, ezeknek propagálásában. Tapasztalat- cseréket szerveznek, rendszeresen kijárnak a tsz-ek- be és tanácsokat adnak. A gyümölcstermesztési osztály a Nyíregyházi Mezőgazdasági Felsőfokú Technikum utolsó éves hallgatói részére tudományos előadássorozatot tart. Ebben minden kutató részt vesz. Egyik kollektíva a pártszervezet javaslatára a burgonyatermesztés agrotechnikájáról könyvet irt. Ennek célja, hogy a gyakorlati szakemberek megismerkedjenek a legújabb kutatási eredményekkel, s azokat hasznosítsák. Megjelentették dr. Á. Tóth Józsefnek a növénytermesztési osztály megbízott vezetőjének a szabolcsi homoktalajok javításáról szóló könyvét is. Ezt eljuttatták a gazdaságokba. Jövőre szerződéses kapcsolat üzemekkel A pártprogram keretében tudományos vitaüléseket tartanak, melyeken egy-egy osztály tudományos kísérleteit, eredményeit vitatják meg, s közösen segítik egy- egy kísérlet eredményességét. Ezekbe bevonják a gyakorlati, a termeléssel foglalkozó szakembereket is. Ilyen fórumokon nevelik a fiatal kommunista kutatókat. Részt vesznek a Tisza II. öntözési rendszer kidolgozásában. Nem hatástalan az új gazdaságirányítási rendszer a tudományos munkára sem. A pártszervezet, a szakvezetőkkel és a termelésfejlesztési osztállyal együtt biztosítja, hogy a kutatók egy-egy tsz-szel szerződést kössenek adott növényféleségek, napraforgó, dohány stb termesztésére az általuk javasolt termelési technika alkalmazásával így garantálják a magasabb terméshozamot, s ezzel a kutatók anyagi érdekeltsége is növekszik. Jövőre már az intézet is közvetlen szerződéses kapcsolatot létesít mezőgazdasági és ipari üzemekkel közös kutatási feladatok ellátásra. Közelebb kerül a kutatómunka a termeléshez, s ennek elősegítése egyik legfontosabb feladata a párt- szervezetnek. Farkas Kálmán Épül a Déli Alközpontban a Vasnagyker. új raktárépülete. rßeiitji(]hi tanított Hetven esztendővel ezelőtt esős, borús napon a budapesti lóvasút elütött egy nőt. Akkor, életének hetven- hatodik évében rövid szenvedés után befejezte életét az egyik leghösiesebb magyar asszony. Még barátait is meglepte, mennyien jelentek meg az első gyász- szertartáson, mielőtt szülővárosába, Máramarossziget- re szállították volna a holttestét. De legjobban talán az, mennyi fiatal lány. Amíg élt, fiatal szivekbe oltotta hazaszeretetét, persze hogy elsiratták tanítványai Klára nénit, a börtönviselt Leővey Klárát. * Élete éppen hogy csak súrolta ezt a szabolcsi kis falut. Mégis megérdemli, hogy megemlékezzünk róla, mert rendkívüli volt az elete. Több helyen van elnevezve róla leánygimnázium az országban. Azért, mert legjobb barátnőjével. Teleki Blankával együtt a magyar nőnevelés elszánt előharcosa volt. Fiatalon, huszonöt évesen hívta meg magyar tanárnak Teleki Blanka az első magyar lány nevelő intézetbe, Budapestre, ahol magyar nyelvet tanított. Egy olyan iskolában, ahol a történelmet Vasvári Pál tanította! A szabadságharc bukása után Szlatinán volt nevelőnő, amikor letartóztatták és a pesti Újépületbe szállították. A vádiratból: „...arra törekedett, hogy leánynövendékeibe oltsa a hazaszeretet mellett az osztrák kormány iránti ellenszenvet... részt vett a debreceni, trónfosztó országgyűlésen... Nagyváradon maga hímezte zászlót ajándékozott Vasvári Pál szabadcsapatának... A női szolgaszemélyzetet éjjel a magyar történelemre tanította és forró lelkesedésre serkentette... foglalkozott a forradalom hősei képének ábrázolásával... a forradalmárok életrajzának összeállításával... menekült felkelőket ápolt és bujtatott.- Teleki Blanka támogatásával újra kiadta Petőfi Sándor verseit—" * öt évi várfogságra Ítélték, Teleki Blankával együtt. Titokban szállították Kufstein várába és a rabok által „kőkoporsónak” nevezett toronyszobákban helyezték el őket, ahonnan nagyon kevés rab került ki élve. Nőt Kuí- steinban akkor először és utoljára helyeztek ide. „Él még”? — kérdezte tőle a börtönparancsnok, ahányszor meglátogatta. Dolgoznia nem volt szabad, papírt nem kapott. Lepedőcsíkokra írt. Teleki Blanka büntetése tíz évre szólt. Ezért, amikor 1856 július 11-én letelt Klára büntetése, kérvényt írt, hogy ottmaradhasson beteg barátnőjét ápolni. Nem engedték meg Blanka egy saját hajszálaiból nagy türelemmel összefont kis magyar címert adott neki búcsúajándékul. Ezzel a kis jelképpel a szíve alatt érkezett meg Szatmárba, a kis Penyigére, az édesanyjához. Naplójában így ír erről: „A nevelés területéről szorítottak le el- fogatásomkor, ezen a pályán én teljes szeretettel működtem, csakis ezen a téren óhajtottam dolgozni ismét.” Maga köré gyűjtötte tehát a környék gyermekeit és tanított. Mindent; olvasást, írást, nyelvtant, történelmet, számtant, kézimunkát. „Én voltam mindenben a tanítójuk” — emlékezett erre az időre. * Mindezt meztelen téli fák alatt, egy hófödte penylgei sír előtt gondoltuk végig, mégha tottan. A síron a Leővey név, de nem ő nyugszik alatta Édesapja. De több embert megkérdeztünk. Nem emlékeznek rá. Nem tudtuk meg azt sem, merrefelé lakott. Pedig a pécsi Leővey gimnázium diákjai, tanulói akik dr. Görcs László igazgató vezetésével ápolják emlékét, ide akarnak utazni, lefényképezni ezt a sírt és virágot tenni rá. Gazdag életéből csak egy csepp jutott megyénkbe, tulajdonképpen csak egy hosz- szúra nyúlt és néhány rövi- debb látogatás, pihenő az édesanyánál. Nem ért rá. Lapot alapított szülővárosában, hazafias mozgalmakat szervezett szerte, meglátogatta Turlnban Kossuthot és az irodalmi élet élénk alakja volt haláláig. Egyelőre — amíg egy honismereti kör a penyigei emlékek ápolására is vállalkozik, (olyan időben, amikor egész ifjúságunk az igazi hazaszeretetről vitatkozik) — és megkapja méltó emléktábláját, egyelőre így, írásban hajtottuk meg előtte az emlékezés zászlóját azon a helyen, ahová fogságból szabadulta után sietett. És, ha szabad jelmondatot is hímezni az ilyen jelképes zász lóra, azt írnánk rá, amit az emléktáblájára is javaslunk: „Hazádnak rendületlenül!”. Szép aranyfonállal ezt hímezte fiatalon Vasvári Pálék zászlajára. Debrecenben. Gyönyörű lány volt. Sohasem ment férjhez. Egyetlen szerelme volt életében, ahhoz volt hű haláláig: Úgy hívták: Magyarország. Még nem viszonoztuk eléggé szeretetét. Gesztelyi Nagy Zoltán MEClEGYZÉSEK: Műemlék, vagy nem? Műemlék, vagy nem? Hosszú évek óta folyik a vita e kérdés körül. A műemléki elugyelőség ragaszkodott ahhoz, hogy igen, műemlék. A városi tanács vb. építési osztálya azt monuta (és az ő álláspontja volt a helyes!), hogy az Inczédi sori sarki ház nem műemlék, azt le kell bontani, s a helyébe több épület létesítésére is születtek elképzelések. A vita nemrég eldőlt: nem műemlék, s jellege sem az, sőt városképi jellegű épületnek sem lehet nevezni azt a házat. De míg a vita folyt, a ház is majdhogy el nem dőlt. Méltán illik rá a jelző, az Nyír-egyháza talán legrosszabb állapotban lévő háza. Most már városképi szempontból lenne igen kívánatos, hogy bontsák le, s hozzák rendbe a környezetét, amíg nem építenek oda mást. Vagy maradjon meg, de akkor el kell kezdeni a tatarozást. Mert amíg az újabb vita tart, megérjük, hogy a hó* magától oldja meg a helyzetet. Ki seper? Egy ízben szóvá tettük: Nyíregyházán a vállalatok megkezdenek egy munüát — út, csatornázás, tatarozás —, befejezik és elvonulnak. Maguk után hág. ják a gödröket, a buktatódat, a törmeléket, a szemetet, s olyan is megtörténik, hogy a munkaeszközöket is ottíeiejiik. (Lásd a bíróság épülete előtt.) Jön a szél, viszi az emberek ruhájára, szájába, orrába, tüdejébe a port. Jön a sötét, kitörheti a járókelő a kezét és a lábát. A Városgazdálkodási Vállalat azzal tér napirendre a dolog fölött, hogy nem ő szállító ta oda a törmeléket, nem köteles azt elvinni, elsöpörni. Aki tataroz, az a füle botját sem mozdítja. S így várunk egymásra, nyugodtan, tempósan, — mert a dolgokat ugyebár Nyíregyházán sem szabad elsietni — amíg jön egy jótékony eső, széllel, s megoldódik az ügy. Az érdekeltek legteljesebb megelégedésére. Üzleti titok Beszélgetek egy vállalati osztályvezetővel, aki nagy hévvel sorolja, mit létesítenek és hol, mit terveznek a következő évekre a lakosságnak. Említi, hogy ezt csak mint magánember mondta, s nehogy nyilvánosságra kerüljön, mert e* üzleti titok. Miért az, hiszen mi sem természetesebb annál, hogy egy vállalat, — amelynek egyedüli feladata a lakosság ellátása, s annak állandó javítása — épít, fejleszt és azt nem titkolja. Sorolja az osztályvezető az okokat. Versenytársuk is van most már, s ha az megtudja, ők hol építenek, esetleg megelőzik őket. Érdekes szemlélet. Eddig volt, hogy egy vállalat nyilatkozott, hol. mit csinál, amiből esetleg nem valósult meg csak a fele. De a vállalat ettől a nyilatkozaHól nem tartott, bár sokszor előre tudta, hogyan végződik a terv. Most megva'ó- sul, ezt is előre tudja, most meg nem nyilatkozik. Hja, most már nem csak a lakosság érdeke, hanem — saját érdek is! Kopka János 1967. december 16.
