Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-12 / 293. szám
Erkölcsi és anyagi — együtt J »TERHEIT ASZTAL, mellett jobban ízlik az étel. A prémium az anyagi elismerés is rangosabb, több örömet jelent, ha nem ügyviteli aktus csupán”. — „A rendszeresen premizáltak köre összeszűkült, ezt csak helyeselni tudom, azt is, hogy ma már a legtöbb vállalatnál, intézménynél a vállalati vezetők és a szakszervezet közös egyetértésben meghúzta a jutalmak alsó határát — például nálunk 300 forintnál kevesebbet nem osztanak — de azt már kifogásolom, hogy a v Kiváló dolgozó” oklevél és kitüntetés szinte az egyetlen kivétel, amelynek elbírálása a termelési tanácskozáson nyil- városan történik.” „Munkatársaim gyanakvóan néztek rám, amikor legutóbb megjutalmaztak, mert úgy érezték: ők is hajtottak amikor kellett és senki nem mondta meg nekik, hogy akkor miért éppen engem illet csak elismerés.” Szakszervezeti taggyűléseken, termelési értekezleteken készített jegyzeteimből származnak ezek az idézetek. Van bennük valami közös, amire időszerű odafigyelni. Lehet, hogy csak személyes becsvágy, hiúság beszél az emberekből? Nem! — Nagyon is tisztában vannak azzal, hogy irigység, féltékenység, ezernyi vágy és különböző ambíciók befolyásolják véleményünket. Azzal is, hogy mindez előbb vagy utóbb, valamilyen módon utat tör magának. „Nem érdemelte meg—” „Csak azért kapott jutalmat mert a főnök üdvöskéje...” „Hát persze, hogy kapott, a szesztestvérek jól megértik egymást..” Hányszor de hányszor, valósággal belelovaljuk magunkat az ilyen és ehhez hasonló feltételezésekbe, csak azért, mert nem mi kaptuk az elismerést, mert nem kérdeztek meg bennünket, mert a nyilvánosság kizárása mögött már eleve valamilyen titokzatosságot sejtünk. Ez ellen az oktalan és méltatlan előítélet, szubjektivizmus ellen hadakoznak azok, akik nyilvánosságot kérnek, és nyilvános tájékoztatást az anyagi elismerés mellé. így a jutalmazottak is megszabadulnának attól a kellemetlen kényszerképzettől — mert van ilyen — hogy jogos büszkeség helyett szégyenkezniük kell azok előtt, akik nem részesültek hasonló elismerésben. de bővítsük tovább a kört. A felelős egyszemélyi vezető elvitathatatlan joga, hogy anyagi elismerésben részesítse azokat, akiket arra méltónak talál. Ez a döntés azonban morális megerősítést, a munkásközvélemény- t« csak akkor kaphat, ha az iádokolás nyilvános. Az anyagi elismerés erkölcsiekben is kamatoztatható, ha ezt a vállalatok felismerik. Bulgáriában és Csehszlovákiában ma is szokás, hogy a felszabadító háború veteránjainak és a kiváló munkásoknak fenntartott helyük van a népgyűléseken, a kultúrotthonokban. Az osztrák Eumig cégnél láttam azt a gyári márkával díszített arany pecsétgyűrűt, amelyet a tőkés vállalkozó oszt a legszorgalmasabb munkásoknak az ottani törzsgárdának. Ezzel csalt azt akartam jelezni, hogy az erkölcsi ösztönzésnek ezekkel a variánsaival — és olyanokkal, mint jutalomszabadság, elsőbbség a lakáselosztáskor, vagy fenntartott hely a gyári klubban, amikor ott vendégművészek lépnek fel, — egyformán él — ha már, más megfontolásból is — a tőkés vállalkozó, csak úgy, mint a szocialista menedzser. Az ilyen és ehhez hasonló erkölcsi ösztönzők legyenek természetes Yelejávói az anyagiaknak. Ezeket lehet variálni, finomítani, de mellőzni, lemondani róluk nem szabad. A kedvezmények meg is vonhatók, tehát nem jelentenek örök érvényű privilégiumot, arra kötelezik a jutalmazottat, hogy az egyszer már elért színvonalnál alább ne adja. És mivel ismétlem, nem privilégiumról van szó, nem is zárt körű arisztokrata klubról, ezt az erkölcsi elismerést mindenki megszerezheti, aki ad a munkájára, aki önérzetes a munkában. A dolgok természetes logikája is azt kívánná, hogy ne válasszák sehol se külön az erkölcsi és anyagi ösztönzést. Ritka kivételektől eltekintve egyik sem pótolja a másikat. Kevesen helyeslik és mégis előfordul, hogy azok kapják a legkevesebb anyagi elismerést, akik a legmagasabb mércét állították maguknak a munkában, emberi magatartásban, általános és szakmai műveltségben is. A szocialista brigádokra gondolok. A kétes értékű indoklás általában úgy szól, hogy a jutalmazásra fordítható pénz kevés, és ki értse ezt meg, ha nem éppen a legöntudato- sabbak, a szocialista brigádtagok. AKIK ÍGY ÉRVELNEK, talán észre sem veszik, hogy ezzel nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi ösztönzőket is aláássák? — Ritkán és keveseknek adatik meg az a lehetőség, hogy rendkívüli teljesítményt nyújthassanak, hogy adott pillanatban valóságos munkahőstettet hajthassanak végre. A nagy többség csak hosszan tartó szívós, következetes munkával szerezhet elismerést. A jelentősebb anyagi elismerés ugyanakkor nagyon is alkalomhoz kötött. Ilyen körülmények, objektív adottságok miatt a hétköznapi mindennapos erőfeszítés és az alkalomszerű jutalmazás közötti ellentmondás csak az erkölcsi ösztönzők állandó jelenlétével oldható fel, tehát azzal, hogy a legkülönbözőbb módon nap. mint nap kifejezésre juttatjuk, érzékeltetjük azokkal, akik arra különösen érdemesek, hogy elégedettek vagyunk a munkájukkal, hogy elismerjük azt a személyes erőfeszítést, amely- lyel a legjobbak a vállalati és társadalmi célok megvalósításához hozzájárulnak. Dolgos János Hétfőtől Nyíregyháza—De mecser között feszültség alá helyezték az elektromos felsőv ezetéket. (Hammel J. íelv.) Pillanatképek 1. A Dózsa György úton a járda szélén lovas kocsi ácsorog, egy vállalat kocsija jól megrakva fahulladékkal. A kocsi körül négy kisiskolás sündörög. Hátukon iskolatáska, s a lehullott fadarabokat dobálják vissza, fel a kocsira. S. közben kiabálnak, fütyülnek, hallihóznak. Piros az arcuk, egészségesek valamennyien, s vidámak módfelett. S ebben a lelkes percben a szemközti kocsmából kilép két férfi, vörös orral, enyhén táncoló testtartással A frissen elfogyasztott jó néhány két deci illata árad belőlük. Meglátják az iskolásokat, s rájuk kiabálnak: „menjetek a csudába, nap- topefc”. S felülvén a lovas kocsira, továbbhajtanak, meg sem állva a legközelebbi italboltig. 2. Este háromnegyed hétkor szinte kihalt a város. Az otthonok kapui már elnyelték a város több ezer munkását, az üzletek is bezártak már. Az egyébként oly lüktetőén vonzó Felszabadulás út is csendes. Csak ahol az útvonal találkozik a Bocskai utcával ott dolgozik szorgalmasan egy fá- zós rendőr vigyázzva, hogy betartsák a közlekedők a lámpa jelzéseik A lámpa éppen szabadot mutat De mutathatna akár tilosat is, hiszen nincs senki, aki él ezzel a lehetőséggel. De ime: egy öreg, nyugdíjasforma bácsik a lép most le az úttestre. S ebben a pillanatban a fényjelző sárgára vált A bácsi majdhogynem kővé mered egy pillanatra, lelkivilága szinte borzong az elkövetett szabálytalanságtól. S bár látja, hogy közel, s távolban semmi jármű, senki gyalogos, senki biciklista nincs e tájon — aprón topogva visz- szalép a járdára, s türelmesen megvárja, amíg újra zöld jelzést kap. S csak altkor biceg át nagy komótosan, kényelmesen a túloldalra. S közben sugárzik az arca: ime, énrám vigyáz, egyedül énrám ez az automata... 3. Négy harmincon felüli asszony tisztviselőnők kérdezgetik egymást a Tisza- lök felé haladó vonatban. — Ki írta ezt: „Vétkesek közt cinkos, aki néma”? — Babits. — Hát a mamát? — József Attila. Nyilvánvalóan magyarból vizsgáztatják egymást. Szemben velük jó ötvenes, napbarnított arcú, bajuszos parasztember ül. Figyeli Aki milliárdokkal dolgozik Üjsáshfr: Megyénk legnagyobb beruházását a záhonyi vasút villamosítását határidő előtt befejezik, és az üzempróbát december 18-án megtartják. Telefonál. A kis asztalon egy piros és egy fekete ké- szülék, a feketén különös gombok, kapcsolók. — Hárommillió? összeg- szerűségében nem nagy, utána fogok nézni. Igen, nem összeg annak hárommillió, aki milliár- dokkal dolgozik. És Tóth György ilyen. A záhonyi program is 670 millió volt. T íz é?e Nyíregyházán Milliárdokról meg a következő években lesz szó. Pedig Tóth György alig 38 éves. 1951-ben végezte az egyetemet, akkor lett mérnök az út-vasút tagozaton. Egy nagy térkép elé állították, válasszon, hová akar menni, ö a Dunántúlt találta szimpatikusnak, s Veszprémbe jelentkezett, bár ott még sosem járt. — A vasút akkor korszerűtlen volt műszakilag, elmaradott. Rájöttem, hogy az egyetemen tanultakat ki kell egészítenem, és ha valamihez hozzá akarok kezdeni, meg kell kérdeznem a pályamestertől. És arra is, hogy nem szabad szégyenkeznem, vagy megjátszani magamat, a pályamester előtt sem. Veszprém két év, majd Szombathely, kitérő Pestre, újra Szombathely... — Egy pesti íróasztal mellett sohasem tanultam volna ennyit a szakmában. Kiszállással, kirándulással nem lehet ezt. Nálam sokkal nagyobb képességűek megrekedtek Pesten. Vidéken nagyobbak a lehetőségek, s nemcsak a vasútnál. 1957 végén hívták Nyíregyházára. Gondolta, eleget volt már Szombathelyen, errefelé , meg még sosem. Mindegy, onnan vagy innen látogatja meg Pesten élő édesanyját. Disszertáció Záhonyból Néhány évig vezető mérnek a pályafenntartásnál (közben megnősül), 1962-ben azonban megkezdődnek a nagy munkák a záhonyi átrakónál. A nagybátonyi munkásember fia, a kilencéves párttag ekkor pártmunkás lesz, a Központi Bizottság megbízásából szervezi az átrakó építését — Itt kevesebb szakmai munkát végeztem, cserébe viszont nagyobb gazdasági őket. Annyira, hogy egy kicsit fel is tűnik az asszonyoknak. De azért nem zavartatják magukat. — Mit tudtok Radnótiról? — Erőltetett menet, az Eclogák... Egyikük elgondolkodik, aztán megkérdi a többitől: — Gyerekek, ki is írta A föl-földobott követ? Csend lesz. Egymásra néznek, töprengenek. — Talán Petőfi? ... Vagy Kosztolányi? A vonat lassan beér Görögszállásra. Abbamarad az asszonyok beszélgetése. Ekkor megszólal a férfi. — Már ne haragudjanak, hogy beleszólok, de azt az előbbi verset, Á föl-földobott követ nem Petőfi irta. — Hanem? — Ady Endre — mondja magabiztosan. Az asszonyok meglepődnek. Egyiküknek önkéntelenül kicsúszik a száján, a kérdés. — És ezt honnan tetszik tudni? — Onnan, hogy most végeztem a nyolc általánost. Orvsa Szilárd áttekintő képességet kaptam. Az évek a tanulásban sem telnek nyomtalanul. Előbb 1959-ben — megszerzi második diplomáját a gazdasági mérnöki tagozaton. Már a záhonyi munkán dolgozik, amikor megírja doktori disz- szertációjút: „Eltérő nyom- távolságú vosutak közötti áruforgalommal kapcsolatos műszaki-gazdasági kérdések hatékony megoldása.” A 133 oldalas disszertáció után • summa cum laude” doktorál. Dolgozatában nagy helyet kap Záhony, s ezen alapul az 1965-ben, egy egyetemi adjunktussal közösen írt módszertan, amely lényegében a záhonyi átrakó bírálata és a távlatok vizsgálata. A pártmunkás-szakember tekintélyt szerzett az átrakó építésénél. Mikor megkezdődött a Miskolc—Nyíregyháza vonal villamosítása, a vasút vezetői úgy gondolták, legyen ennek a munkának egy gazdája, s létrehozták a hosszú nevű szervet: KPM I. Vasúti Főosztály 3. számú Beruházási Felügyelőséget. Dr. Tóth Györgyöt oda hívták vezetőnek. — Amit a vasútnál még nem ismertem meg, itt mind megismerhettem. Szép munka, teljes, mert ilyen tökéletes korszerűsítés a magyar vasút történetében még nem volt. Nem mondja, de értjük: hol vagyunk már az elmaradott háború utáni vasúttól!? — Volt-e vita a két év alatt? — Ahány szerv, annyiféle elképzelés. Ez természetes, ezeket egyeztetni kell, ez a mi feladatunk, s nem megy nézeteltérések nélkül. Az idén az előkészítés jobb A sertéstenyésztés fejlesztése, a húsellátás javítása céljából hosszabb távú programról megyei tanácskozás volt nemrég Nyíregyházán. Azóta — a program megvalósítása első lépéseként — három, szakemberekből álló brigád helyzet- felmérési és tanulmányozási munkába kezdett. A brigádok tevékenységét, irányítását a megyei Allatforgalmi Vállalat fogja össze. Megkértük Németh Jánost, a a vállalat igazgatóját: nyilatkozzon az eddigi tapasztalatokról, s a várható fejleményekről. — A megyében 246 közös gazdaság foglalkozik rendszeresen sertéstenyésztéssel. A felmérő brigádok feladata, hogy tiszta képet gyűjtsenek a helyszíneken a tenyésztés és hizlalás körülményeiről, a tsz-ek vezetőivel megtárgyalják a jövőbeni elgondolások feltételeit, lehetőségeit. Eddig 62 olyan tsz-t látogattak meg a bizottságok, melyek eddig is évente 450-től több sertést értékesítettek az állam részére. Mivel a program nagyarányú sertéstartási korszerűsítést irányoz elő, jelentős állami támogatással, a meglátogatott tsz-ek többsége ígéretet tett, hogy a korszerűsítés után mintegy 50 százalékkal növelik vágó- és hízott sertés értékesítésüket. A tartási körülmények javításával növelik kocalétszámukat — a nagyobb hizóalap biztosítására —, javítják az ellés forgó idejét, kocánként 3—4 malaccal több szaporulatot érnek el és nevelnek fel. — Az előzetes felmérés fontos része a teljes program megvalósításának. A helyszíni adatok, javaslatok és a tsz-ek anyagi erejének megfelelő vállalások összegyűjtése az illetékes minisztériumba kerül, ahol végl> volt a záhonyi vonalon, mint tavaly, — ezért tudtunk most azonos idő alatt hosz- szabb vonalat villamosítani korszerűsíteni. Ilyen programozás még nem volt Az asztalra terít egy kékeslila fénymásolatot. A jókora, lepedőszerű papíron a 0-pontból indulnak ki a vonalak, egyre szélesedik, majd ismét keskenyebbé válik a háló, s egyetlen pontban, a 319-ben fut össze mind. Ott ér véget. Ezt a hálót egy elektronikus számítógép hozta létre, s ez a debreceni vonal villamosítása. Hároméves munkát foglal számokba. — Ilyen programozás sem volt még a magyar vasút történetében: csak érteni kell a számok nyelvén. Három év múlva még visz- szatér Nyíregyházára, de újabb munkák várják: Szob, Salgótarján, Békéscsaba, Pécs, Siófok — minden vonalon a villamosítás. A* 1980-ig tervezett 1700 kilométeres munkát — lehetséges, 2—3 évvel hamarabb befejezik. Utólag minden cselekedete helyesnek bizonyult, minden sikerült, amit csak el szeretett volna érni. Szerencsés ember? — Nem. Protektorom sosem volt, nem is az kell manapság. Csak önbizalom é* akaraterő. S az. ha nem sikerül valami átmenetileg, na veszítse el az ember a kedvét Ha életútját nézzük, ea feltétlenül igaznak látszik. ges értékelés alapján megteszik a szükséges intézkedéseket a nélkülözhetetlen korszerűsítések érdekében. Hogy erre mennyire szükség van, mutatja néhány ismert számadat: A jelenlegi tsz-sertésfiaztatók Közül mindössze kilenc felei meg a megyében a kellő műszaki igényeknek, míg 97,ő százalék régi szerfás épület, melyekből csaknem a fele csupán nyári elletésre alkalmas. Hasonló a helyzet a hizlalók épületeinél. Ezeknek is mindössze 7 százaléka éri el a korszerű követelmény szín tét, 93 százaléka elavult szerfás épület. Az összes tsz-sertéstelepek közül csak 67 közművesített. — Az új rekonstrukciók kivitelezése — előreláthatólag — a jövő év márciusától kezdődik. Feladat, hogy addigra kellő sorrend alakuljon ki. Meg kel! teremteni a lehetőségét, hogy már 1968-ban három komplex sertéstelep megépülhessen. S az egyéb intézkedésekkel együtt már jövőre javuljon általában a sertés- tenyésztés és hizlalás helyzete. Az elhelyezési, tartási viszonyok javításával, a technológiai színvonal növelésével, az állategészségügyi rendszabályok fokozottabb betartásával és a gondozás szakszerűbbé tételével a legtöbb tsz-ben elérhető a takarmányfelhasználás 10 százalékkal való csökkentése, egy-két éven belül. Ez a megye tsz-eiben mintegy 300 vagon takarmánymeg- takaritást eredményezhet, amely körülbelül 6500 sertés hizlalására elegendő. így megvalósítható a programnak az a része — ami a leglényegesebb —, hogy az ideinél 1970-re 1S70 tonnával több vágósertés kerüljön a tsz-ektől értékesítésre. A *. Kun István Megvalósulás útján a sertésprogram Az Alláiforgatmi Vállalat igazgatójának nyilatkozata
