Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-29 / 306. szám
Miért változnak az árak ? I MEGfEGYZÉ S; MINDENKI ÁLTAL ISMERT hétköznapi tény, hogy a termékek, árának nagy hatása van mind azok előállítására, mind pedig fogyasztásukra, A termelő elemi érdekét követve szívesebben termeli azokat a termékeket, amelyeken nagyobb a jövedelme, s igyekszik mellőzni azok termelését, amelyekből nem sok hasznot lát. A fogyasztó hasonlóképpen gondolkodik: a különböző árakon forgalomba hozott termékek közül azokat igyek. szik megvásárolni, amelyekkel legolcsóbban elégítheti ki szükségleteit. Az áraknak ez a termelést és fogyasztást együttesen szabályozó szerepe meglehetősen elvált egymástól az elmúlt 15 cy alatt. A társadalom, a népgazdaság érdeke azt kívánja, hogy a termelés és a fogyasztás rugalmas igazodása révén a lakosság szükségleteinek kielégítése minél kisebb költséggel és minél magasabb színvonalon történhessék. Az előállítók és a fogyasztók érdekeit úgy a legkönnyebb egymáshoz közelíteni, ha a termékek árai megközelítően alkalmazkodnak előállításuk költségeihez. A lakosság fogyasztását szolgáló árualapnak jelenleg csak 14 százalékánál érvényesül ez a követelmény. A többi 1 el méknek az előállítási 1 ‘bégekhez viszonyítva v magasabb, vagy alacsonyabb az ára. AZ 1968-AS Evet nem kezdhetjük ilyen aránytalan árakkal. A kiegyensúlyozott gazdasági fejlődéshez olyan árak szükségesek, amelyek a fogyasztást a viszonylag olcsón előállítható termékekből növelik és a drágán termelhető gyártmányok fogyasztását mérsékelik. Azzal is számolni kell, hogy egyre nagyobb tömegben és mind szélesebb választékban- hozunk be külföldről fogyasztási cikkeket. A világpiaci helyzettől függően a hazai árakhoz hasonlítva az egyik terméket viszonylag olcsón, a másikat viszonylag drágán tudjuk a külföldi piacokon megszerezni. Az áraknak alkalmazkodni kell ehhez a körülményhez is. Az új gazdálkodási rendszerben a fogyasztási cikkeknek megközelítően a fele kötetlenebb vagy éppen szabad áron kerül forgalomba. Ezeknél a termékeknél — a dolog természeténél fogva — az árak erőteljesebben közelednek majd a költségekhez. Szükséges tehát, hogy a hatósági ármegállapítás vagy ármaximálás alá eső termékek árai is már most megmozduljanak ebben az irányban. Veszélyeztetné ugyanis az ellátás folyamatosságát, megbontaná az árrendszer egységét az, ha a kötött árak más arányokat tükröznének, rpint a kötetlenebbek. KÖVETELMÉNY tehát egyrészt az, hogy a fogyasztói árak arányai közeledjeNem érte meg ezt a világot, nem tartják számon veteránok sorában. Pedig Kovács András is ott volt ötven évvel ezelőtt a párt- alapítók. a Tanácsköztársaság katonái között. Vajáról indult el, Pesten ette az inasok kenyerét Ö is ott volt a „Munkát, kenyeret” követelő tömegben. Még a 16 évet sem töltötte be, amikor jelentkezett a magyar Vörös Hadseregbe, a Tanácsköztársaság védelmére. Szatmártól Tokajig harcolt a 39-es dandárból jól ismert korbélyjánosok- kal, zsellérekkel, kisparasz- tokkal együtt. A vöröskatonák szülőfaluján, Vaján is átvonultak. nek a költségeket tükröző termelői árak arányaihoz, másrészt kifejezésre jusson bennük a fogyasztó értékeléCuitor helyett kavics se, a külföldi árviszonyok hatása, de egyúttal érvényre juttassák ezek az árak a szocialista társadalmi-gazdasági rendszer szociális, kulturális, egészségügyi szempontjait is. Mindezek alapján nem lehetett kétséges, hogy a gazdaságirányítási reform bevezetésével egyidejűleg egy szolid árreformot is végre kell hajtani. Szolid ez az árreform, mert a fogyasztói árualapnak csak 28 százalékát érinti. Egy radikális árreform a fogyasztói árualap 90 százalékára terjedne ki, s alapvetően megváltoztatná az árarányokat. Ilyen árreformot azonban • egycsapásra nem valósíthatunk meg. Ehhez hosszabb idő szükséges. Ugyanis az árak nagy részének változása esetén lényegesen módosulna a különböző jövedelmű társadalmi rétegek egymáshoz viszonyított életszínvonala. Egy réteg jól járna, a másik rosszul. A jelenlegi árreform következetesen szem előtt tartja azt az elvet, hogy az árváltoztatások egyetlen jelentősebb társadalmi réteget sem érinthetnek hátrányosan. Éppen ezért — néhány terméktől eltekintve — csak az egyes termékcsoportokon belül (például élelmiszerek, ruházat, építőanyagok stb.) hajtanak végre ármódosításokat. Csökkentik általában azoknak a termékeknek az árát, amelyekben magas volt a forgalmi adó, és emelik az olyan árakat, amelyek eddig csak jelentős dotációval voltak fenntarthatok. Vályi Péter pénzügyminiszter parlamenti expozéja érintette ezeket a változásokat A hatósági árváltozások egy részének az a célja, hogy 1968 elején egy, az ideinél alacsonyabb árszínvonalról induljunk. Várható ugyanis, hogy a kötetlenebb és a szabad árakon értékesülő termékeknél a termelés és a fogyasztás csak bizonyos áremelkedés mellett lesz képes egymáshoz igazodni. Ez megemelheti az átlagos árszínvonalat. A szocialista állam alapvető kötelességének tartja, hogy őrködjön a pénz értékállandóságán. Ezt a kötelességet átérezve a kormány úgy döntött, hogy a várható áremelkedések részbeni ellensúlyozására a hatósági árakat úgy módosítják számos terméknél, hogy az induló árszínvonal az ideinél alacsonyabb legyen. AZ ÁRRENDEZÉS szoros összefüggésben van életszínvonal-politikánkkal. A várható árszintemelkedés ellenére a dolgozók reálbére másfél-két százalékkal növekszik az év folyamán. Számos eszköz áll a kormányzat rendelkezésére, hogy az árszínvonalat tartani tudja és elhárítsa a nemkívánatos áremelkedést. Dr. Pirityi Ottó A család élete egyszerű hétköznapok: amikor a középiskolás lányok nagy részével második osztálytól felfelé baja van a szülőnek, nincs családi harmónia, a gyerek unatkozik otthon, elvágyik, menekülni szeretne a szülői háztól, nincs kedve a munkához, a tanuláshoz. „ . . . érdektelen a kislányom" Tizenhat éves lánytanulók szüleivel beszélgetek. Zömmel panaszos hangú gondolatok kerülnek elő, melyekből a tanácstalanság és a segélykérés őszinte hangjai csendülnek fel. Egyik ilyen probléma: — Olyan érdektelen a kislányom. Sem a tanulás, sem a család élete, sem a saját jövője nem érdekli. Talán a könnyűzene, de ez sem mindig. Nem cinikus a kislányom, de mégis közömbös, fásult. Igen. Gyerekeink között igen sok a közömbös tanuló. Ezt a középiskolában lehet tapasztalni. Úgy érezzük sokszor, hogy a gyerek cél nélkül bolyong a világban. Hol van ezeknek a problémaköröknek a gyökere? Egyik alapvető és visszatérő probléma itt nézetem szerint, hogy a szülők maguk sem gondolkodnak eléggé körültekintően azon, hogy vajon milyen foglalkozásra, milyen élethivatásra készítsék fel a gyereket, azaz határozott életcélt nem állítanak a gyerekük elé. „Majd csak lesz valahogy . . — Mit szeretne ön nevelni a kislányából? — tettem fel a kérdést egyik panaszokkal teli szülőnek. — Magasan kvalifikált közgazdászt, aki minden élethelyzetben tájékozódik. De ha nem sikerül, akkor „majd csak lesz valahogy”. — A kislány is szeretne közgazdász lenni? — Igen. Pillanatok alatt mérem fel a helyzetet. Látom a gyereket, képességeit. A szülők elképzelését reálisnak, a célt elérhetőnek tartom. A gyerekben a képességek megvannak erre. De miért teszi oda kijelentése végére a „majd lesz valahogy”-ot? Újra kérdezek: — Mit tettek és mit számítanak plusz erőfeszítést tenni, hogyan akarják segíteni a gyereket, hogy a kitűzött célt el is érje? — Most már kezd alakulni az élénk párbeszéd. A szülő is kérdez. — Hát nem elég, hogy jár iskolába a gyerek, és tanul, hogy eredménye mindig négyes és ötös között van? A „majd csak lesz valaVajáról indult Kovács Andrást hiába akarták otthon tartani a szülőit, az önkéntes fogadalom tovább vitte. A tokaji átkelésnél Kovács András tüdőlövést kapott, nem mehetett tovább. A veszélyt is vállaló — és máig ismeretlen — tokaji családok gondozták a sebesültet. A románok gyűrűjén egy szénásszekérben rejtőzve juttatták át a fuvarozásra „hajtott” szabolcsiak, így került haza Vajára, ahol a rokonok halálhírét költötték, hogy megmentsék az ellenforradalmi csapatok bosszújától. Hosszú hónapokig bujkálnia kellett. A beteg tüdő egyre jobban gyengült, de azért dolgozott. 1928-ban 32 éves korában halt meg. A falusi foltozósuszter kortársai Tóth Dániel, Demeter Sándor, Kovács Sándor, Berkeszi Gyula és mások azonban emlékeznek a ma már névtelen Kovács Andrásra, aki nem vitt véghez nagy hősi cselekedeteket, csak sokadmagával ott volt a magyar történelem első munkáshatalmának megteremtői, a kommunista párt alapítói között. (PG.) hogy”-hoz elég, de magasan kvalifikált szakemberhez kevés. — Mit tegyek? Fogadjak tanárt, aki plusz órákat ad némely tantárgyból? — Nem. Ez nem szükséges. De irányítani kell a gyereket, hogy a választott élethivatást jelentő foglalkozás köréhez tartozó, a gyerek életkori és szellemi fejlődésének megfelelő irodalomhoz, gyakorlathoz hozzájusson. — Hát a középiskola mit csinál? — A középiskola átlagtudást, átlagműveltséget nyújt, érettségi bizonyítványt acf! Segít kialakítani a gyerek világnézetét, gyújtogatja a hazaszeretet lángjait. A fehérköpenyes ideál A másik szülő minden áron fehérköpenyes gyógyszerészt akar nevelni kislányából. Itt a könyörtelen igazság az, hogy a gyerek általános iskolából hozott tudása és bizonyítványa — ami nem mindig esik egybe — kicsi, és a jelenlegi szorgalma is kevés ehhez az elképzeléshez. A szülők a gyereket helytelen módszerekkel doppingolják az egyre jobb bizonyítvány elérésére, amit természetesen a gyerek nem tud elérni; ígv fáradttá válik, ingerültté, majd belefásul az állandó korholásba, és hogy ne kelljen hallgatni a nem is mindig jogos korholást, elvágyik otthonról. menekül ahova éppen tud. Ha baráti köre rendes, akkor sok probléma nincs, de ha azok is hajlamosak a könnyebb élet felé, akkor tizenhat éves korban törés következik a gyerek életében. Legyen a maga gazdája Szándékosan hagytam utolsónak a gondolatok felvetésénél azokat a szülőket és gyerekeket, akiknek egyszerűen nincs életcéljuk, elképzelésük a jövőre. — Érettségizzen le, valahogy majd csak lesz, legyen a maga gazdája. Itt van óriási szerepe a pályaválasztási tanácsadásnak, az iskola szülőket is irányító feladatának, mert ezekből a gyerekekből kerül ki a bukott tanulók zöme, a galerikba járók és ami még szörnyűbb, a magukat feleslegesnek érző fiatalok többsége. Lányokról szóltam, akiknek mindezek mellett legszentebb életcéljuk és legnemesebb kötelességük, hogy anyák legyenek, de társadalmunkban a női emancipáció e magas fokán a gyerekkortól irányzott szakma iránti elhivatottság harmonikusabbá, boldogabbá teszi életünket. Sígér Imre Ha van is a címben egy kevés túlzás, a panasztevő felháborodása érthető. A panasz tárgya: egy kiló úgynevezett „Desszert szaloncukor”. A doboz ára nem kevés: 67 forint A bélyegzővel ráütött azonos- sági száma 0508731. Á7 ugyancsak bélyegzővel ráütött dátum 67. IX. 13. Nem tudható, hogy ez a gyártás időpontja, vagy a szavatossági határidő. Utóbbi azért nem valószínű, mert hiszen, ha a szavatolt dő lejárt, nem lehetne forgalomba hozni, legalább is nem eredeti árán — és Ei- gyelmeztetés nélkül. A gyártó cég helyén ez a két szó áll: „Magyar Édesipar”.. Jelenlegi tulajdonosa, — egy orvos — a fehérgyarmati kórház büféjében vásárolta, de feltételezi, hogy sok hasonló forgalomba került. Kibontva egy selyemcukorkát, csokoládémázzal bevont valamit találtunk Átharapni lehetetlen. Fiatal baráíunk, — aki egy kemény diót is kettéroppant egészséges fogaival — megpróbálta, majd feladta. Kessel próbáltuk kettévágni. Nem sikerült. Végül is egy hidegvágóval és kalapáccsal — harmadik próbálkozásra nagy csattanással kettévált. Gyanús, nem cukorkaszerű szint mutatott belseje. Egy példányát próbáltuk szopogatni. Negyedóra alatt lejött a máz, a cukor nem olvadt. Amúgyis olvan gyanús ize volt, hogy kiköptük. Vajon mi lehet ez a kellemetlen meglepetés ? (—gesztelyi—) „Van pénz, főkönyvelő elvtárs?“ Teljesebb összefogást Győrteleken Csontig átfázva száll le a motorkerékpárról Vajda György, a győrteleki Aranykalász Tsz főkönyvelője. A megcsendesedett masinát kitámasztja s megy be az irodába. Közben leakasztja a válláról a szíjra fűzött aktatáskát — Van pénz, főkönyvelő elvtárs? — kérdezik többen is egyszerre, kedvező választ várva. — Van. Csak bizony... nem annyi, amennyit hozni szerettem volna. Merthogy... — Mi az... Megint? Itt az év vége, az ünnepek, venni kell ezt, azt. Aztán megint van is pénz, nincs is — zúg fel a türelmetlen morajlás. Mondom Szabó Lászlónak, az elnöknek az előbb látottakat. Elgondolkodva aprókat bólogat. — Sajnos, nálunk még így is van — feleli végül. Tudja az elvtárs, hányadik vezetősége a tsz-nek a mostani, mióta szövetkezeti a falu? Én az ötödik, a fő- agronómus a hatodik, a főkönyvelő a negyedik. Hogy úgy mondjam, kész káoszt vettünk át. Szó szerint mindenben. Elhanyagolt határt, zilált munkaszervezést, sokrétű munkadíjazási rendszert... Egyetlen esztendő alatt nem lehetett mindent rendbe tenni. — Pláne olyan esztendőben, mint az idei is volt — szól közbe Kiss Gáspár főagronómus — Tavaszi ár- és belvíz miatt összesen 250 hold kukoricánkat túl későn tudtuk elvetni. Nem is lett belőle egyéb, mint silótöltelék. Próbálják keresni a megoldások módjait. Az elnök véleménye: — Csupán a vezetőség, legyen bármilyen j óakaratú, gazdálkodásban, szervezésben felkészült, egymaga nem varázsolhat csodát. Egyetlen példa: a cukorrépa esete is sokat mond. A termelési tervben — köz- gyulésileg jóváhagyva — egy hold répa összes munkájáért 17 százalék és 48 munkaegység — jóváírás járt volna. Mikor elérkezett a betakarítási munka ideje a korábbi „hagyományok” hatására alkudozni kezdtek a tagok. Egyik alkalommal olyan módosító döntés született, hogy legyen 17 százalék és 68 munkaegység. De az sem lett jó. Végül a tagok egy harmad részért végezték csak el a betakarítást. Ennek pénz- beni fizetése persze „kiesik” az eredeti költségvetésből és nem finanszírozza a bank. — A győrteleki határ szinte páratlan, jó a talaja, az adottsága, csak a vezetés, a gazdálkodás volt rossz eddig — veti közbe határozottan a főagronómus. — így nem is csoda, hogy elment a munkakedv. — Tekintve, hogy eddig általában munkaerőhiánnyal küzdött a tsz. olyan növényi kultúrákat állítunk be. amelyek termelése már teljesen vagy legalább jelentős mértékben gépesített. A kapások területét csökkenthetjük. A kukoricatermelést az eddigi 250 holdról 150 holdra Helyette több területen termelünk őszi árpát és ami itt új: takarmánybúzát. Elhagyjuk az itteni kötött talajon erőltetett 30 hold burgonyát, a 10 hold dohányt. Viszont a pillangósok területét az eddigi 200 holdról 400 holdra növeljük a következő évben, melyből 150 hold lucernát és 50 hold lóherét magfogásra hagyunk. Kihasználva a Holt-Számost. 500 holdat teszünk öntözhe- tővé. A spontán állat- tenyésztést valóban nagyüzemi szintre fejlesztjük. Ezt a célt szolgálja a megfelelő tartási körülmény kialakítása, az új tanyaközpont kiépítése á következő három évben, amely 11 millió forint beruházást igényel. Felhasználjuk a költségvetés hetven százalékát kitevő állami hitelt, míg a harminc százalékát saját fejlesztési alapból fedezzük Az istállók betelepítése után az állami hitel a — vonatkozó kedvezmény értelmében — kiegyenlítődik. 150 darabból álló tehéntörzset állítunk be, s az eddigi évi 25—30 hízó és növendékmarha helyett 120—150-et értékesítünk. Tejüzemet létesítünk a tejipari vállalattal közösen, s itt dolgozzuk fel a szomszédos Géberjénből és Fülpösdarócról is a tejet. Bevezetjük az itatásos borjúnevelést. Saját takarmánykeverőt helyezünk üzembe. Hatvan létszámos, törzskönyves kocaállomány szaporulatát részben sonkasüldőként, részben tovább- tenyésztésre értékesítjük. Mindenképpen megteremtjük az alapját a teljesítménydíjazásnak. Reális, az adottságokkal, lehetőségekkel jobban számoló terv készül tehát a tsz-ben. De ez még nem minden. Feltétlen szükség van arra, hogy minden részletében a tagság is megismerje Esetleg észrevételeivel. javaslataival módosítsa, ami biztosíték arra, hogy sajátjának fogadja el. Legyen végre egy a vezetőséggel. Asztalos Bálint Szülők, ideák9 nagylányok A pedagógus Jegyzetfüzetéből
