Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-28 / 305. szám

Ho Si Minit beszéde Görögországi amnesztia 3000 001 SS foglyot bocsátottak szabadon Hanoi (MTI) A világsajtó nagy terjede­lemben foglalkozik Ho Si Minh elnök beszédével, ame­lyet a vietnami néphadsereg megalakításának 23. évfor­dulója és a francia gyarma­tosítók ellen vívott szabad­ságharc kezdetének 21, év­fordulója alkalmából mon­dott Az AFP hírügynökség ki­emeli, hogy az elnök négy hónap óta először jelent meg a nyilvánosság előtt, s be­szédében az egész vietnami néphez fordulva szólított fel a harc fokozására. „Az amerikai imperialisták vere­sége nyilvánvaló — mondot­ta Ho elnök —, de ők to­vábbra is makacsul folytat­ják agressziójukat. Ezért a 31 millió vietnaminak fiata­loknak és öregeknek, férfi­aknak és nőknek egyaránt 31 millió eltökélt harcosként kell cselekednie, nem sza­bad visszariadnia sem a ne­hézségek, sem az áldozatok elől, lendületesen kell elő­rehaladnia győzelemről győ­zelemre, hogy még csodála­tosabb harci tettekül hajt­son végre.” Ho Si Minh kö­szönetét mondott a testvéri szocialista országoknak és az egész világ haladó töme­geinek azért az értékes tá­mogatásért és segítségért, amelyet a vietnami nép el­lenállási harcához nyújtot­tak, majd az egész vietnami néphez szólva így zárta sza­vait: „Az új esztendőben tegyünk újabb erőfeszítése­ket és arassunk újabb győ­zelmeket.” A Hanoiban megrendezett nagygyűlésen elfogadott ha­tározat kifejezi a vietnami nép eltökéltségét, hogy szét­zúzza az összes amerikai esz- kalációs lépéseket. Athén, (MTI); A nemzetközi sajtó élesen bírálja és „blöff”-nek neve* zi a legutóbbi görög „am­nesztiát”. Mint ismeretes, a juntakormány december 23-án politikai amnesztiát jelentett be, később azonban kitűnt, hogy a közkegyelem a politika foglyoknak egé­szen szűk körére vonatko­zik. Nem érinti a politikai deportáltak zömét, akiknek a száma közel háromezer. Különösen keserű csalódást okozott a Theodorakisz ze­neszerző szabadon bocsátá­sáról szóló álhir. Mint az AFP jelenti, Mikisz Theodo­rakisz kedd óta valóban nincsen már athéni börtön­ben, de csak azért, mert hajóra vitték, amely vagy Lérosz, vagy Járosz szigeté­re szállítja, ahol a legem­bertelenebb körülmények között tartják a foglyokat. A UPI értesülése szerint összesen 86 személyt bo­csátottak szabadon. Ezek között vannak Papandreu és Kanelopulosz volt mi­niszterelnökök, akiknek a háziőrizetét függesztették fel, továbbá Andreasz Pa­pandreu, akinek a perében azonban még nem döntöt­tek, továbbá 35 „nem kom­munista” politikus és új­ságíró, az Aszpida-per 15 elítélt tisztje és még húsz nyugállományú tiszt és pol­gári személy, akik az Asz- pida-perben szerepeltek. Kedden este visszaérke­zett Athénbe Leonidasz Pa- pagosz, a király udvari marsallja, aki Konstantint menekülésekor Rómába kí­sérte.. Megfigyelők szerint Papagosz a király visszaté­résének útját „egyengeti”. Az amerikaink az egynapos tűzszünetet sem tartották be Az egyiptomi táfékoztatás- iigyi miniszter a Szuezi- csatornán rekedt hajókról Saigon, (MTI): Vietnamban a hírügynök­ségi jelentések szerint is­mét heves harcok folynak. Az amerikaiak már az ál­taluk meghirdetett egynapos tűzszünet alatt is több ösz- ezetűzést provokáltak. Mint Hanoiban közölték — bom­batámadásokat hajtottak végre a VDK ellen. Az egy­napos tűzszünet után az amerikai légierő hevesen támadta az észak-vietnami úthálózatot. Dél-Vietnamban bár az amerikaiak csak egy­napos tűzszünetet tartottak, a partizánok által meghirde­tett háromnapos fegyverszü­net idején tulajdonképpen nagyobb arányú harci ak­cióra nem került sor, vi­szont kedden, a tűzszünet lejártakor heves harc bon­takozott ld a demilitarizált övezet közelében, a tenger­parton. A hosszabb fegyvemyug- vás reményei így eloszlot­tak.. Saigonban Westmoreland tábornok, aki félmillió ka­tonájával és az irányítása slatt álló több mint 600 OOC dél-vietnami és szövetséges haderővel hosszú évek alatt sem tudta megtörni a dél­vietnami szabadságharcosok erejét, kedden közvetve ma­ga is elismerte, hogy a par­tizánok harckészsége foko­zódik. Westmoreland azt állította, hogy az amerikai­ak és szövetségeseik 80 000 partizánt öltek meg 1967­ben Dél-Vietnam területén, ezután azonban meglepő módon azt fejtegette, hogy az ellenség — vagyis a sza­badságharcosok — „tovább erősíti nagy harci egységeit”, Westmoreland szerint 1963- ban a partizánok taktikája ugyanaz lesz, mint 1967-ben volt, vagyis kombinálni fog­ják a Dák To-i csatához hasonló nagyobb arányú hadműveleteket a falvakban és a közlekedési utak mel­lett működő gerillák rajta­ütéseivel. New Orleans (MTI) Johnson elnök búzgón ol­talmazza Kennedy gyilkosait — jelentette be váratlanul keddi sajtóértekezletén Gar­rison New Orleans-i állam­ügyész. Az AFP és a Reuter bő­ven ismerteti Jim Garrison nyilatkozatát, amelyből ki­tűnik, hogy az amerikai ha­tóságok Kennedy elnök meg­gyilkolása előtt értesülést szereztek a tervbe vett me­rényletről, de semmit sem tettek annak megakadályo­zására. Johnson elnök eltitkolja az igazságot az amerikai nép elől — hangoztatta Garrison. — holott már a merénylet után 24 órával teljésen tisz­tában volt minden körül­ménnyel. Kairó, (MTI): Hasszán el Zajat, az Egyesült Arab Köztársaság tájékoztatásügyi minisztere szerdán kijelentette: kormá­nya tanulmányozza, hogyan folytathatná útját az izraeli agresszió következtében ha­józhatatlanná vált Szuezi- csatomáról öt nemzet 15 teherhajója. A kérdés — Zahat szerint — kizárólag technikai jellegű. Amennyi­Az FBI — a szövetségi nyomozó iroda — már 1963 szeptember 17-én, majd ké­sőbb is értesítést kapott Os- waldtól, aki a hivatalos ver­zió szerint a merénylet el­követője volt, hogy merény­let készül Kennedy elnök élete ellen, viszont az FBI semmit sem tett a gyil­kosság meghiúsítására. Os­wald részt vett azoknak az embereknek a találkozóján, akik kiagyalták a merényle­tet. Az FBI ezt tovább je­lentette a szervezet vezetőjé­nek Edgar Hoovernek (1963 november 17-én), de Hoover- től az üzenet már nem ju­tott el Kennedy elnökhöz.” Önök is megítélhetik, mi lett ennek az üzenetnek a sorsa, hiszen az elnöknek megen­gedték, hogy nyitott gépko­csiban haladjon át Dallas ben az elsüllyedt roncso­kat iá tudják emelni, vagy a megrekedt hajó megke­rülheti az akadályt, úgy nincs politikai vagy egyéb feltétele távozásuknak — mondotta Zajat, de hozzá­fűzte: a Szuezi-csatomát az EAK hatóságai mindaddig nem nyitják meg, amíg a keleti parton fennáll az iz­raeli katonai fenyegetés. utcáin” — mondotta az ügyész. Hoover szerepére kitérve elmondotta még, hogy az összeesküvés egyik részese a kaliforniai Edgar Eugene Bradley, aki 1964-ben, né­hány hónappal Kennedy meggyilkolása után kam­pányt szervezett, hogy Hoo- vert az elnöki székbe juttas­sa. „Johnson elnök eltitkolja az igazságot és félrevezeti az amerikai népet” — hangoz­tatta súlyos vádját Garrison ügyész. „Johnson elnök je­lenleg legbúzgóbban oltal­mazza az országban John Kennedy gyilkosait. Valamit tenni kell ebben a dologban, hogy Johnson elnök nem ússza meg ilyen szárazon” — mondotta. Garrison Johnsont vádolja II Rudé Právo a budapesti találkozóról Prága (CTK) „A csehszlovák kommu­nisták a budapesti találkozót fontos és konkrét lépésnek tekintik a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletének megvalósítá­sa útján” — írja a szerdai számában a Rudé Pravo ab­ban a cikkben, amely a kommunista és munkáspár­tok képviselői Budapesten a jövő év februárjában sorra kerülő konzultatív találkozó­jának összehívásával foglal­kozik. „Pártunk kezdettől fogva támogatta a kommunisták nemzetközi találkozója ösz- szehívásának eszméjét. Ter­mészetesen pártunk azért száll síkra, hogy ezt az ér­tekezletet gondosan és konk­rétan előkészítsék és hogy annak előkészítésében a le­hető legnagyobb számú párt vegyen részt. S így magán az értekezleten a lehetőséghez képest valamennyi kommu­nista és munkáspárt képvi­selve legyen” — írja a lap. A Csehszlovák Kommunis­ta Párt lapja ezután így foly. tatja: „A Csehszlovák Kom­munista Párt úgy véli, hogy a jelenlegi bonyolult nem­zetközi helyzet megköveteli valamennyi imperialista­ellenes erő, különösen vala­mennyi kommunista és munkáspárt akcióegységét.” A Pravda Johnson utazásáról Moszkva, (MTI): Johnson- „világ körüli út­jával” foglalkozik a Pravda szerdai számában Jurij Zsukov, a lap politikai szemleírója. Mint megálla­pítja, az Egyesült Államok elnöke az ausztráliai volt miniszterelnök gyászszertar­tását választotta ki propa­gandahadjáratának kiinduló pontjául, hogy a béke hír­nökének szerepében tetsze­legjen. De ennek az utazás­nak az értelme természete­sen nem ez. Ha az Egyesült Államok elnöke a vietnami probléma békés megoldását keresi, ehhez elegendő csu­pán annyit tennie, hogy felemeli a telefonkagylót és utasítást ad Westmoreland- nak, a VDK bombázása be­szüntetésére, s ezzel máris utat nyitott a tárgyalások­hoz. Johnson vjlág körüli útjá­nak azonban a kommentá­tor szerint nyilvánvalóan két másik célja volt: 1. Az éppen soron lévő bé­keszólamokkal elterelni a közvélemény figyelmét az Egyesült Államok most elő­készített új háborús erőfe­szítéseiről — egyebek között a Kambodzsába és Laoszba való betörésről, amelyről aa amerikai katonai körök mind hangosabban beszél­nek; 2. Beindítani az 1968-as elnökválasztási kampányt, mégpedig az egyszerű ame­rikaira oly annyira haté­kony hollywoodi stílusú trükkökkel. Újabb „nagy ugrás“ Kínában Az Uj Kína hírügynökség jelentést tett közzé egy ha­táridő előtti terv teljesítésé­ről. Ám ez alkalommal a je­lentésben nem valamelyik népgazdasági ág kiemelkedő eredményéről van szó, ha­nem arról, hogy — mint a hírügynökség megállapítja — „nagyszerűen és határidő előtt teljesítették Mao Ce- tung válogatott művei 80 millió példányban történő kiadásának ez évi tervét” A jelentés tanúsága szerint a Kínai Népköztársaság nyomdaipara idén nem több és nem kevesebb, mint 350 millió példányban dobta pi­acra a Mao Ce-tung elnök műveinek idézeteiből össze­állított könyvecskéket és 57 millió példányban a váloga­tott költeményeit tartalmazó kötetet. A Kínai Népköztársaság dolgozói még jól emlékez­nek azokra az időkre, ami­kor az új év küszöbén hazá­jukban az acél és cement- gyártás, a szén és olajipar, valamint a közoktatás és egészségvédelem terveinek túlteljesítéséről hoztak nyil­vánosságra adatokat. Ezek a közlemények örömmel töl-, tötték el Kína összes bará­tait. Ám amióta a Kínai Népköztársaságban kezdték megvalósítani Mao Ce-tűng különleges irányvonalát „és megkezdődött a kulturális forradalom” a kínai újságok és az Uj Kína hírügynökség már az 1965-ben meghirde­tett harmadik ötéves terv­ről sem tettek említést, és nem hoznak nyilvánosságra semmiféle konkrét adatot a terv teljesítéséről. Fantasztikus kisregény Időközben a környéken tartózkodók, mintha meg­érezték volna, hogy valami rendkívüli beszélgetés zaj­lik a konyhaablak tövében, abbahagyták a munkát, mindenünnen oda siettek. Feszült csend támadt, csak a felvevőgépek zümmögése hallatszott, de azok is most mind Sovák Edére és a ri­porterre irányultak. A ri­porter érezte, hogy a sok emlékezetes sportközvetítés ellenére ez a mai nap, ez az ő igazi nagy napja. — Kedves hallgatóim! Történelmi pillanatnak va­gyunk tanúi, a magyar szí­nek olyan sikerének, ami mellett eltörpül a honfog­lalás és a londoni hat-há­rom! Ez az alacsony, so­vány, szerény fiatalember a Hanka utca tízből, megta­lálta azt a vezérjelet, amely után sikertelenül kutatnak a nagyhatalmak legkiválóbb tudósai, sok millió dolláros költséggel felépült és a leg­korszerűbben berendezett laboratóriumaikban. A mű­szaki zsenialitás egészen egyedülálló példájával ál­lunk szemben! Engedjék meg, hogy mindnyájunk ne­vében forró szívből gratu­láljak neki! — Bocsánat — jutott vég­re szóhoz az ünnepelt — Én, kérem, műszakilag nem kimondottan... valamit az autókhoz értek, nem mon­dom, de egyébként... — A riporter lelkesedését csak fokozta az értesülés. — Ez növeli a teljesít­mény értékét! Főiskola, egyetem, diploma nélkül! Ilyen férfiak teremnek Itt, Kispesten! Megkérhetném, 7. hogy tartana a Bögrével egy kis bemutatót, látom, idő­közben a televíziós kollégák is felkészültek, gondolom semmi akadálya... Sovák segítséget remélve nézett körül és boldogan fe­dezte fel a nézők között Abonyit, akinek sikerült ön­tevékenyen is bejutnia. Oda­lépett hozzá, a füléhez ha­jolt: — Elnök kartárs, nem küldhetnék ki a Bögrével most 'még száz betonelemet a Kőrisfa utcába? Igaz, csak a jövő hétre kell nekik... Abonyi bólintott. — Küldje csak ki. Ha a nyilvánosság előtt bizonyí­tunk, könnyebben kapjak meg a KISZÖV* hozzájáru­lását, és propagandának sem rossz. Zi-Három a la­kosság szolgálatában! Rajta csak, bátran! Sovák Ede kihúzta magát, elindult a Bögre felé, pár lépésnyire követték a töb­biek, kivéve a riportert, aki magnójával valósággal hoz­zátapadt. A Zi-Háromhoz érve a Gigant gépkocsielőadója gyűrűjével megkocogtatta a burkolatot. — Jó napot — szólalt meg a Bögre. — Uj transport? — Igen, ha lesz szíves. Megint a Kőbányai úti te­lepről kellene száz közép-- panelt a Kőrisfa utcába... Most majd erősen gondolok a telephelyre... — Felesleges — szakítot­ta félbe az űrhajó. — Zi- Három az éjszaka már meg­tanulta ezeket a fogalmakat és helyeket. És sokat fej­lődött a szép magyar nyelv­ben is, hála a sajtó, a rá­dió és a televízió immár egy órája Itt tartózkodó munkatársainak. A szentsé­git! Szavai befejeztével a fel­vevő kamerák össztüzében lassan és zajtalanul fel- emelkedett, a következő pil­lanatban eltűnt a nézők szeme elől. Sapkák, kalapok, jegyzet­füzetek repültek a levegő­be, a jelenlévők lelkesedése nem ismert határt, torka szakadtából éljenezett min­denki, észre sem vették, hogy egy tekintélyes megje­lenésű, idős úr, akinek fe­hér kecskeszakálla remegett a felháborodástól, megra­gadja Sovák vállát. — Ezért még felelnie kell, fiatalember! — Miért? Kicsoda maga? Mit akar tőlem? — A Tudományos Egye­sületek Szövetsége titkársá­gát képviselem. És tanúja voltam ennek a gyalázat­nak! — Miféle gyalázatnak? — Maga ezzel a csodála­tos gépezettel, amelyet a Zum csillag lakói azért küld­tek a Földre, hogy segítse az emberiség felemelkedé­sét, hogy világméretekben találjunk megoldást égető problémáinkra, maltert szállíttat! — Nem maltert! — tilta­kozott sértődötten Sovák. — Elsőosztályú építőipari ele­met, panelt! A Rezeda presszó asztal­kája mellet* Boronka Gizi és Sovák Ede üldögélt. A csinos, barna technikusnő előtt narancsital, a part­nere előtt konyak. — Nem igazodom el ma­gán, Ede! — jelentette ki a lány. — Idehív, hosszasan elmeséli azt, amivel reggel óta amúgy is tele van a vá­ros. Persze, nagy megtisz­teltetés, ha az eseményeket a főszereplő szájából hall­hatja az ember. Mégis az az érzésem, hogy maga va­lami másról is akar beszélni velem, csak kerülgeti, mint macska a forró kását. így van? Sovák bólintott. — így. Nem tudom, ho­gyan kezdjek hozzá... Baj­ban vagyok, Giziké. — Maga?! Ugyan, ne tré­fáljon! Nem mondom, teg­nap majdnem lenyeltük a fegyelmin, de hol van az már?! Azóta maga lett a nap hőse! Az újságok külön kiadásban dicsőítik, a rádió is csak magával és a Z\- Hárommal foglalkozik. Ma­ga holnap már meg sem fog ismerni bennünket... Mond­ja, komolyan bajban van? A férfi nem válaszolt rög­tön, szomorúan nézegette érintetlen konyakos poharát, nagyot sóhajtott. — Igen. Mert csalás aa egész! (Folytatjuk! KÜRTI ANDRÁS: i ZI-HÁROM KÜLDETÉSE

Next

/
Oldalképek
Tartalom