Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
Mémtot Gyorgyt Mitől nő a karácsonyfa ? em tudom, mással is így van-e, de így szilveszter előtt nálunk mindig elkezd dőlni a karácsonyfa. Karácsony és szilveszter között a legtöbb munkát az embernek a karácsonyfa ki- egyenesítése okozza. Azonkívül az ünnepi ebédek ki- heverése. Nálunk például már gyerekkorom óta az volt a szokás, hogy édesanyám attól tartva, hogy éppen szentestén maradunk éhesen: annyiféle böjti ételt készített, hogy én minden esetben elrontottam a gyomrom. Most már, hál istennek jól vagyok, s fáradtan ugyan de elégedetten állok a karácsonyfa felett Azért felette és nem alatta, mert a kis fenyőcske csak hetven centi magas. Az asztalka, melyen áll: körülbelül hatvan centiméter. Ez összesen egy méter és harminc centiméter™ Távol legyen tőlem minden dölyfös dicsekvés, éppen most: de ennél én jóval magasabb vagyok. Azt sem dicsekvésből mondom, hogy volt már nekünk ennél magasabb fánk is. Mikor a kislányom hetven centi magas volt csupán — nem is olyan régen —, a karácsonyfa százhetven centi- méteres volt Most a kislányom százhetven: a fácska viszont csak hetven. Azt hiszem, így van ez rendjén. Majd ha a kislányomnak lesz kislánya, ami néhány év múlva —, bármilyen megdöbbentő is ez számomra — könnyen megtörténhet: a fa csúcsa újra felszökik a mennyezet felé. S megint nehezebb lesz díszíteni. gyszóval: ez az én fe- *-i nyőfa-naptáram. A fák növekednek, a fák kisebbednek eme ünnepen. Addig növekednek, és addig kicsinyednek, amíg az ember — szinte észre sem veszi — és eltávozik. Persze jól viselkedni pokolian nehéz dolog. Mert azt még csak megállja a halandó — ha minden jól megy —, hogy ne lopjon, ne öljön. De azt is a lelkünkre kötötték, hogy felebarátunknak se feleségét, se házát, se mezejét, se másféle jószágát ne kívánjuk meg. Ami engem illet: soha senkinek a jószágát nem irigyeltem meg. Mezőn nem mondom, szívesen heverész- tem világéletemben. De sohasem kívántam, hogy a mező az enyém is legyen. Megelégedtem a fűszállal is, amit rossz szokásból rágcsálni szoktam. Azonkívül nem kívántam sem más házát, sem más Trabantját. Nem mondom, ezeket a gyönyörű, modem öröklakáso - kát már sokszor megirigyeltem. Dehát a parancsolatban amúgy sem esik szó öröklakásról™ A mi pedig a más felesé- gét illeti: talán ez a legnehezebb. Ugyanis hiába kívánom én meg a felebarátom mezejét, házát gépkocsiját, vagy öröklakását: akármilyen vágykozva nézek is rájuk, — azok bizony a felebarátomé maradnak. Feleség esetében azonban — hogy úgymondjam — olykor nem ilyen egyértelmű a dolog. Ezt csak azért merem megemlíteni, mert tudom, hogy elvégre már kopaszodom, s a karácsonyfánk magassága, mint említettem: hetven centire csökkent. Múltból a jelenbe Azt szokták mondani, hogy a humorista hivatására születni kell. Ez irányú kötelezettségemnek 1910 október 7-én tettem eleget. Legalábbis az irataim szerint. A valóságban egy nappal előbb, 6-án láttam napvilágot, de jó szüleim neih akarták, hogy a születésnapomon fekete zászlók lengjenek szerte az országban. Visszatekintve életem történetére, megállapíthatom hogy átéltem a gyermekkort, az ifjúkort, s pillanatnyilag a jelenkornál tartok. Gyermekkorom nagyrésze a városligeti Fás Körben telt el; nagy betűvel írom, mert fogalom vált. Innen indultak el a legnagyobb magyar futballisták annak idején. Én sohasem tartoztam közéjük, bár reggeltől estig futballoztam. Közben, inkább csak úgy mellékesen, nyolc évet jártam a Bar- csay utcai gimnáziumba. Gyenge diák voltam. Mindig csak annyit tanultam, amennyi az elégségeshez kellett. Nyolc év 'alatt mindössze kétszer tévedtem e tekintetben: egyszer meg buktam történelemből, egyszer jelest kaptam magyar nyelv és irodalomból. De az év végére mindkettőt kijavítottam elégségesre. Iskolai tanulmányaim elvégzése után tanonc lettem egy gyógyszerárugyárban (7 hónapig), majd üzletszerző gyakornokként a Magyar Hollandi Biztosító őalkalmazott. Fájdalom, teljes egy esztendő alatt sem sikerült üzletet szereznem, főnökeimnek ez feltűnt és elbocsátottak. Mivelhogy már diákkorom óta foglalkoztam rejtvények készítésével, elszegődtem rejtvényrovat- vezetönek a Nemzeti Sporthoz. Már hónapok óta készítettem a keresztrejtvényeket, amikor megtudtam, hogy a lap tulajdonosa a humoros írásokat jobban fizeti. így lettem humorista, egyik percről a másikra. Bármit is írni — addig az eszembe se jutott. Azóta viszont egyfolytában ezt teszem. Kezdetben sporthumort és sportriportokat írtam, később kisregényeket és tárcákat, még később színdarabokat, könyveket és szatirikus glosszákat. Jelenleg rövid életrajzomat. Sőt, már be is fejéztem. Tabi László Szeplős kérdés Ismeretlenek között, váratlan helyzetben, váratlan kérdésnél rögtön zavarba jövök, hebegek, makogok, nem találom fel magam és többnyire csak másnap jut eszembe, hogy hogyan is kellett volna célszerűen viselkednem. így volt ez mindig, egy eset kivételével. Amolyan író-olvasó találkozón történt, egy .paritanuló-otthonban. A fiatal nevelő bevitt egy terembe, ahol két tucatnyi kamasz hancú- rozott a széksorok között. A nevelő tapsolt, figyelmet kért, bemutatott, leültetett, kijelentette, nagy érdeklődéssel vártak, aztán felszólította a jelenlévőket, hogy intézzenek kérdéseket hozzám. Hosszú, kínos csend. Minek is kellett nekem ide eljönnöm? Hátul néhány lakli már össze is hajol, már kuncognak is, énistenemjóiste- nem, szégyenszemre közröhejbe fullad majd az egész ismerkedés. — Ne egymás között súg- dolódzatok! — szól rájuk erélyesen a nevelő. — Mire vagytok kíváncsiak? Az író szaktárs mindenre válaszol! — Minket speciál az izgat — mondja egy szőke, szeplős ifjú a kuncogók cso— Valami van... — De micsoda? — Nagyon titkolóznak a tiszt urak... — Nem lehet kiszimatolni semmit? — Az égvilágon semmit Csak egy bizonyos: pálinkaosztás lesz früstökre... Valóban, némi vizes rum került hamarosan a kulacsok fenekére, nem sok, sőt módfelett kevés. Némelyik harcos egyetlen löttyintéssel lezúdította a torkán. Fekete Balázs nem sietett a művelettel, hozzá sem értette, a száját a porcióhoz. Inkább a túlnan lévő titok birizgálta. Valami nagy dolog történhetett odaát. Múlt az idő. déltájban felszállt a köd s hiábavalónak bizonyult a sok találgatás, a titok megmaradt titoknak. Egyszer csak felbukkant az orosz sáncokból egy kucs- más fej és szilajon ordít: „Zbreskdzrae!” Ilyesvala- minek hallotta Fekete Balázs a sok szót. Megmosolyogta. de azért az illem kedvéért átkiáltott a cimborának : — Mi a bajod? No erre aztán megindult a kedélyes ..párbeszéd.” Onnan Ide szaporán a sok , Zbresk- dzrac” innen meg oda „Vakapád. vakanyád.” A kucsmás elunta a süket tereíe- öesí, kiugrott az árokból ae a sánc tetejéről erősen, hadonászva integetett. Se puskát, se gránátot, semmiféle gyilkos szerszámot nem észlelhetett nála a figyelő szem. Ellenben lekapta nagy bozontos hajáról a kucsmát és lóbálta. Integetett egyre és lelépett a sáncról. Ekkor aztán, bizony nehéz lenne megmondani miért, mintha parancsot kapott volna rá, kiugrott a senki földjére Fekete Balázs is. A kucsmás jött errefelé. Fekete Balázs ment arrafelé és a két árokvonulat közepén találkoztak A kucsmás keresztbe fonta a két karját a mellén, hajlongott. Fekete Balázs meg tisztelgett neki. mintha feljebbvalója lenne. Egyidejű, leg mindkét ároksor mentén megtelt fejekkel a vonal: magyar fejekkel itt. oroszokkal ott. Nevetett a sok hadfi, tetszett nekik az „óriási cirkusz”, úgy látszott, néhány percre szétszakadozik a koleraunalom mel let nyomó köde. Fekete Balázs megnézte a kucsmást. Időses. Csupa szőr és ránc. Telebarázdálták a gondok az arcát.. Kék a szeme. Csillog vidámnak látszik, de a mélyén mintha ott lappangana az 1914 óta felgyülemlett teméntelen baj ec bánat. És a kucsmás «ültén megnézte a magyart. Időses. Fekete a szeme. Zúz- marás még mindig a bajsza. Borostás. És mély gödrök lepik az arcát mindenütt. A nehéz élet nyomai. Ekkor az orosz előkapta a kulacsát, húzott belőle egy keveset és odadta Fekete Ba lázsnák. — Mir! — mondta neki. — Én aztat nem tudom, testvér, — felelt rá a ma gyár — de ha már megkínálsz, isten neki. Ivott. S ezzel a kulacs ki is ürült. A másik ekkor előkotort egy fényképet. Nyilván a felesége, meg az öt gyereke volt rajta Fekete Balázs is elővette az ő fényképét. amin ugyancsak a feleség és öt gyerek szorongott egymás mellett. Bólogatott az orosz, bólogatott a magyar. Kölcsönösen meg kínálták egymást cigarettával, szaporán társalogtak — egy szavát sem értve egymásnak. De az orosz egyre azt hajtogatta: „Mir! Mir! Mir!” Fekete Balázs a szót nem értette, de a széles, szíves mosolyt látta és jót húzva a saját kulacsából, a ma radékot odaadta a másiknak. — Te Balázs, hallod-e. — ordított Vas Péter — mit lefetyel az a „muszka?” Fekete Balázs visszaordiuMt: — Folyton azt hajtogatja „mir, mir, mir” — a jó fene tudja mit akar vele! Csakhogy erre nyomban megszólalt a Jaszkóka, Burák és Topa, a három szlovák katona. Hol szlovákul, hol oroszul, hol magyarul kiáltozták: „Béke! Béke! Béke!” Pillanatok alatt felbomlott minden rend. Innen és onnan kitódultak a katonák az árok elé, elözönlöt- ték a senki földjét és egyszeriben mindenki megértett mindent. — Kitört a béke! — ordította Fekete Balázs. — Ez volt hát a titok! És megölelte az ötgyermekes oroszt, aki visszaölelte az ötgyerekes magyart. Minden egyebet elvégeztek a tolmácsok, és ezen a napon. 1917 novemberében, néhány nappal a bizonyos pétervári események után, egészen váratlanul — kisütött a téli nap a Dnyeszter és a Zbrucz találkahelyén. Magyarul énekelt a magyar, oroszul az orosz és megkezdődött a nagy barátkozás. Fekete Balázs megértette, most már nem lehet nagyon messze idő, amikor hazatérhet a falulába Nagy melegség öntötte el a szivét s csak any- nyit tudott mondani a kucs- másnak: — Az isten áldjon meg benneteket, testvér*» portjából —, hogy mi a kü lönbség a humorista és a bókaember között? Puff neki! Vi,,og, nyerít, gurul az egész társulat, itt mellettem a nevelő az öklét rágja. Most mit tegyek?! Egy* pillanat alatt kiver a veríték, ingem a hátamhoz tapad, kiújul a náthám, belá- zasodom fiz arcok össze folynak előttem. Felállók, megköszörülöm a torkomat, hirtelen elnémul a terem. — Tisztelt országgyűlés! — hallom rémülten a saját hangom. — Az előttem szóló igen tisztelt képviselőtársam interpellációjára csak azt válaszolhatom, hogy a humorírás és a békaemberség — rokonszakmák. A békaember ugyebár felveszi a szemüvegét, az uszonyát, hátára csatolja az oxigénpalackot, lebukik, bemegy a víz alá, úszik, kúszik, kutat, matat, szétkergeti a halakat, felkavarja az iszapot, aztán nagykeservesen felhoz valamit a fenékről, boldogan felmutatja, mire a parton állók elnézően mosolyognak, vagy csak legyintenek, alant a mélyben a halak kárörvendezve kergetőznek tovább, és lassacskán az iszap is leülepszik. Ugyanez van a humoristánál, csak uszony, oxigénpalack, víz és halak nélkül. Világos? Pompásan eldiskuráltunk vagy egy óra hosszat! No lám, azt ígértem, hogy egy hibámról beszélek, és a végén dicsekvés lett belőle. Dehát mit csináljak, valakinek ezt a munkát is el kell végeznie?! Kürti András Majd a feleségem 1929-ben születtem, te sok-sok szerencsés véletlen folytán, még ma is élek. Tizenöt éves koromban szerelmes lettem egy daca nevű lányba, is nosszas vívódás után, írtam aki egy hosszú szerelmes iveiét. Maca felolvasta a levelet az osztálytársnőinek, akik gurultak a röhögéstő\ Imikor ezt megtudtam, sírni szerettem volna, de aztán nem sírtam, mert férfinak nem illik sírni, hanem kíváncsian megkérdeztem: melyik résznél nevettek e légjobban? Ekkor lettem humorista. Érettségi után beiratkoztam a Közgazdasági Egyetemre, ahol sok olyan dolgot tanultam, amit most, az új gazdasági mechanizmus kezdetén ki kell verni a fejemből. Már egyetemista koromban dolgoztam a Rádiónak, a Ludas Ma- tyinak és sok más újságnak. Midőn írni kezdtem, elhatároztam, hogy megváltom a világot: létrehozom a világbékét. felrázom az Emberiség lelkiismeretét, és minden erővel azon leszek, hogy jobbá tegyem őket. továbbá kicseréltetem a lakásomban a parkettát. Az utóbbi sikerült. Legalábbis megígérték, hogy kicserélik. 1951 óta a Ludas Matyinél dolgozom és azóta rengeteg humoreszket írtam, de érdekes módon még mindig van téma. erről az élet gondoskodik, hűséges témaszállítóm. Több könyvem jelent meg, és időnként a televízióban is szerepelek, tv-kritikával, amelyet nagy örömmel csinálok, mert a tv-ben szidhatom a tv-t, és még ők fizetnek nekem. Ha mégegyszer elkezdhetném az életet.. és újra húsz éves lennék... Hajjaj’... Tévedés ne essék: akkor is humorista lennék, de jói jönne az a Nobel-díj, amelyet azért kapnék, mert újra húszéves lettem, vagyis visszafiatalodtam. Ezzel be is fejezem, mert a szerkesztőség a telkemre kötötte, hogy rövid legyek. Aki többre is kiváncsi, az forduljon a feleségemhez, mert ő — gyakran mondogatja — alaposan kiismert ingem a házasságunk tizennyolc esztendeje alatt. Minden más életrajzi adatom megtalálható az írásaimban. Mikes György SZÓRAKOZOTT FÉRJ — Ez aztán a meglepetés, drágám! — Kedvesem, ezt a szekrényt vesszük meg. A BÚTORÜZLETBEN Válóper után (ZeeMoe Seader >«jaÉ|
